Uj Szó, 1950. október (3. évfolyam, 227-251.szám)

1950-10-01 / 227. szám, vasárnap

A BOLSEVIZMUS HATALMAS ESZMEI FEGYVERE Tizenkét év telt el azóta, hogy megjelent a „Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja történeté"nek rövid tanfolyama. Ez a mű kivételes helyet foglal el a marxilenini gondolat kimagasló alkotásai között. Hatása fölmérhetetlen. A Párttörténet — I. V. Sztálinnak, a forradalmi elmélet és a forradalmi gyakorlat páratlanul nagy mesterének műve — összefoglalta és közkinccsé tette a nagy Bolsevik Párt gazdag tapasztalatait. Az SZK(b)P történetének sztálini összefoglalása lépésről-lépésre tárja fel a Szovjetunió Kommunista Pártjának dicső útját a mult század nyolcvanas éveiben Oroszországban megalakult kis marxista köröktől a kommunisták hatalmas pártjáig, amely a világ első szocialista államának vezető ere'évé vált. „Az SZK(b) P története" — a bolsevizmus tudományos története. Megmutatja, hogyan váltotta valóra a bolsevik párt a marxizmus-leninizmus tanításait, hogvan fejlesztették alkotó módon tovább és gyarapították a marxi-lenini elmeletet a Párt vezérei és irányítói, a sajátos történelmi körülményeknek megfelelően. „Az SZK(b) P története" megmutatja, hogy a Párt vezérei és megteremtői a legbonyolultabb helyzetekben, áthidalva a legnagyobb nehézségeket, a proletariátus ellenségeinek egész dandárával vívott harcok közepette dolgozták ki az újtípusú párt ideológiai, szervezeti, taktikai és elméleti alapjait. A Párttörténet tudományosan magyarázza meg, hogyan alakult ki és nőtt fel egy olvan hatalmas erő, mint a bolsevikok pártja, mely Oroszország néptömegeit a kapitalizmus ellen rohamra vezette, megteremtette a dolgozók első államát a világon és a Szovjetunió népeit a szocializmus győzelmére lelkesítette. Az SZK(b)P egész megelőző története megmagyarázza, miért tudta a Kommunista Párt a Szovjetunió néptömegeit csatasorba állítani, megszervezni a néptömegeket a hitleristák Szovjetunió elleni álnok támadásának elhárítására és megszervezni a német fasizmus és a japán militarizmus teljes szétzúzását, megmenteni az európai civilizációt a pusztulástól, felszabadítani Európa népeit a fasiszta iga alól. A Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja által megtett hősies út, amelyet a sztálini könyv oly mélyrehatóan összefoglal és oly ragyogóan ismertet, megerősít abban a biztos hitünkben, hogy a Bolsevik Párt győzedelmesen elvezeti a Szovjetunió népeit a kommunista társadalom felépítéséhez. „Az SZK(b)P története" megmutatja, hogyan szilárdult és erősödött a Bolsevik Párt a nép ellenségeivel folytatott harcban, hogyan semmisítette meg a földbirtokosokat, kulákokat, kártevőket és kémeket. Ez a könyv föltárja azt, hogy a Bolsevik Párt milyen energikusan Izámolt le a kapitalista világ összes bérenceivel, akik gátat akartak vetni a proletárforradalomnak és a szocializmus építésének győzedelmes menete felé. „A SZK(b)P története" — a forradalmi tapasztalatnak és a forradalmi telkesítésnek hatalmas forrása a világ minden kommunista páriia káderei számára. A Bolsevik Párt történetének tanulmánýozása a-politikai harc törvényeinek ismeretével, a forradalom mozgató erőinek megértésével, a társa talmi fejlődés törvényeinek ismeretével fegyverez föl. „A Párttörténet tanulmányozása, — írja .Az SZK(b) P története' — megerősít abban a meggyőződésünkben, hogy Lenin-Sztálin pártjának nagy ügye, a kommunizmus, végérvényesen győzni fog az egész világon." I. A kapitalista országok kommunista pártjai az SZK(b)P történetéből értékes tapasztalatokat merítenek harcukhoz a kapitalizmus ellen, az imperialista háborús gyújtogatok ellen, a dolgozók kenyeréért, békéjéért és a szabadságáért folytatott küzdelmükhöz. A Szovjetunió Bolsevik Pártjának nagy példáján tanu.ják meg, hogyan tömöríthetik a legszélesebb néptömegeket a Párt zászlaja köré, hogyan harcolhatnak sikeresen a burzsoá pártok ellen, hogyan kell állandóan és következetesen leleplezni a munkásosztály soraiban a jobboldali szocialista ügynököket. A kommunista pártok az SZK(b)P tapasztalatain ta íulják meg, hogyan kell harcolni a szektaszellemű nézetek ellen, amelyek akadályozzák a Pártot abban, hogy hidat verjen a proletár és nem-proletár dolgozó tömegek között. Megtanulják azt hogyan kell megtalálni a proletariátus legszélesebb tömegeihez vezető utat, hogyan kell utat találni a dolgozók szivéhez, hogyan kell őket előkészíteni a harcra a tőkés rabság megdöntése céljából. A népi demokratikus országok kommunista- és munká-spártjai a Bolsevik Párt taDasztalataiból értékes útmutatást merítettek a fasiszta rabság ellen vívott sikeres nemzetifelszabadrtó harcaik számára, a dolgozók hatalmának megteremtésére a munkásosztály vezetésével. A Bolsevik Párt tapasztalatain tanulják meg, hogyan kell sikeresen építeni a szocializmust, hogyan kell harcolni az osztályellenséggel a proletárdiktatúra válfaját jelentő népi demokratikus rendszer sajátos körülményei között. „Az SZK(b)P története" a népi demokratikus országok kommunista- és munkáspártjait megismerteti azokkal a nehézségekkel, amelyek a szocialista társadalom építésének útján felmerülnek és megtanít arra, hogyan kell e nehézségeket leküzdeni. A szocialista iparosításért folyó harc, az egész népgazdaság technikai újjáalakítására alkalmas nehézipar felépítéséhez szükséges eszközök felhalmozása, az új mérnöki és műszaki káderek kiképzése, harc a kártevés elten, miként azt a Bolsevik Párt tapasztalata tanítja — mindez megköveteli a Párt és a nép egész erejének latba vetését. A proletárdiktatúra legnehezebb történelmi feladatának megoldása, nevezetesen a kis parasztgazdaságoknak a szocializmus útjára való átvezetése, a parasztságnak a kolhozfejlődés útjára történő áttéréskor a tökéletes önkéntessé? elvének szigorú betartása, a kulákságnak mint osztálynak felszámolása és a kapitalizmus legutolsó gyökereinek megsemmisítése, amikor ennek öszszes feLéte'ei megérettek, — mindez megköveteli a hozzáértő politikai vezetést és a kommunista- és munkáspártok kádereinek magasfokú öntudatát. Sztálin könyve feltárja az osztályharc elhalásáról, „a kapitalizmusnak a szocializmusba való békés belenövéséről" hirdetett ellenforradalmi „elméleteknek" ellenséges voltát a marxizmus-leninizmussal szemben. A Bolsevik Párt tapasztalataira támaszkodva, a szovjet állam és a Bolsevik Párt életéből vett számos tény alapján Sztálin elvtárs megmutatja, hogy a harc a szocializmusért — elkeseredett osztályharc és a szocializmus sikerei a szocializmus belső és külső ellenségeinek aktív ellenállásátváltják ki. A Szovjetország és az SZKÍb)P tapasztalataiból világosan kitűnik, hogy az imperialista világ a szocializmus építésének útjára tért népek és államok ellen folytatott harcában a legváltozatosabb és a legraffináltabb harci formákat alkalmazza és fogja alkalmazni avégből, hogy az új °let építését meghiúsítsa. Az „SZK(b)P története" forradalmi éberségre tanítja a kommunista- és a munkáspártokat és valamennyi dolgozót. Az imperialista burzsoázia felhasználja harcában a béketábor, a demokrácia és a szocializmus ellen a szociáldemokrata pártok megvásárolható és korrupt felső rétegét — a burzsoáziának ezeket az odaadó lakájait, akiknek egész létalapjuk abban áll, hogy támogassák a keresztül-kasul rothadt és haldokló kapitalista rendszert. Az Attleek és Bevinek, Jules Mochok és a Schumacherek, a Saragatok és Rennerek „úgy vonulnak be a történele,'nbe", mint a kapitalizmus egyik utolsó hátvédje, amelyet a kapitalizmus azért teremtett meg, hogy biztosítsa uralmát, hogy engedelmességben tartsa a dolgozó tömegeket. Ezek az úgynevezett szociáldemokrata pártok a • Irta: ilí. 3iUyin valóságban nem egyebek, mint az amerikai pártok minden országban, mert az amerikai reakciós politikának ma a legmegbízhatóbb végrehajtószerve a jobboldali szociáldanokraták vezérkara. Az imperialista burzsoázia a jelenkor nagy haladó erői ellen folytatott harcában felhasználja Tito—Rankovics megvetésre méltó kémbandáját, amely az angol-amerikai imperialisták segítségével ragadta magához a hatalmat Jugoszláviában, sanyargatja a jugoszláv népet és az agresszív kapitalista államok imperialista kémszolgálatának és vezérkarainak legszennyesebb feladatait hajtja végre. Az SZK(b)P nagy tapasztalata arra tanít, hogyan kell lankadatlanul, következetesen és könyörtelenül leleplezni a munkásosztály ilyen és hasonszőrű ellenségeit, hogyan kell lerántani róluk az á'arcot, hogyan kell őket felszínre rántani és a népi tömegek éberségét fáradhatatlanul fenntartani, — hogyan kell megküzdeni a nép ellenségeivel. II. „Az SZK(b)P története" utolsó lapjainak különös jelentőségük van. Sztálin elvtárs mély tartalom,nal telített tömör tételekbe foglalja a bolsevik párt történelmi útjának tanulságait. A világ összes kommunista- és munkáspártjai számára — mindazok számára, akik a burzsoá rendszer nehéz viszonyai között harcolnak, mindazok számára, akik manapság az illegalitás, vagy féllegalitás viszonyai között élnek, mindpedig azok számára, akik hatalomra jutottak, „Az SZK(b)P történeté"-nek ezek a lapjai különösen fontosak. Az SZK(b) P történetének legfőbb tanulsága abban rejlik, hogy a dolgozók győzelme, a kapitalizmus igájából~Pató felszabadulás lehetetlen igazi forradalmi proletárpárt nélkül. „A Párt története először is arra tanít, hogy proletárforradalom győzelme, a proletárdktatúra győzelme lehetetlen a proletariátus oiyan forradalmi pártja nélkül, amely mentes az opportunizmustól, engesztelhetetlen a megalkuvókkal és kapitulánsokkal szemben, forradalmi a burzsoáziával és annak államhatalmával szemben." Ilyen párt csakis a marxistaleninista párt — a társadalmi forradalom pártja lehet, amely képes magával ragadni a dolgozók legszélesebb tömegeit a kapitalizmus ostromára, a szocializmus építésére. Ilyen pártot kovácsolt ki és épített fel Lenin és Sztálin. / Sztálin az egész könyvön keresztül megmutatja, mily magaslatokra emeli a Bolsevik Párt a forradalmi elmélet szerepét és jelentőségét. „A marxista-leninista elmélet ereje — írja M SZK(b)

P története' — abban rejlik, hogy megadja a Pártnak a lehetőséget az adott helyzetben való tájékozódásra, a környező ese-nények belső kapcsolatainak megértésére, arra, hogy előre lássa az események menetét, hogy felismerje ne csak azt, hogyan és milyen irányban fejlődnek az események a jelenben, hanem azt is, hogy hogyan és milyen irányban kell fejlődniök a jövőben". Csakis a marxista-leninista elmélet adja meg ? Pártnak az előtte álló feladatok helyes megoldásában a biztonságérzetet. Azok a pártok, amelyek nem sajátították el a marxista-leninista elméletet, arra vannak kárhoztatva, hogy tapogatódzva botorkáljanak, az ilyen pártok tevékenységéből hiányzik a biztonság érzése, az ilyen pártok nem tudják előrevezetni a munkásosztályt. Sztálin elvtárs „Az SZK(b) P történeté"-ben nagy erővel bélyegzi meg a dogmatizmust és a betűrágást. „A marxista-leninista elméletet — mondja — nem szabad dogmák gyűjteményének. katekizmusnak, holmi hitvallásnak, a marxistákat pedig nem szabad könyvmolyoknak és betűrágóknak tekinteni" Sztálin a nyelvtudományról nemrég írt zseniális munkájában igen élesen megbélyegezte a betűrágást és talmudizmust és rámutatott, hogy a marxizmus ellensége a dogmatizmusnak. Sztálin elvtárs megmagyarázza, hogy a marxi-lenini elmélet elsajátítása szükségessé teszi ennek az elméletnek a forradalmi mozgalom új tapasztalataival való állandó gazdagítását, az új körülményeknek meg nem felelő egyes' elavult tételek megfelelő felcserélését, az új történelmi helvzetből adódó új következtetések és új tételek bevezetését. Sztálin elvtárs példaképen rámutat a marxizmus elméletének Lenin által történt továbbfejlesztésére az új történelmi korszakban — az imperializmus és a prol-"tárforradalmak korszakában —, rámutat a nagv lenini felfedezésre, a Szovjet Köztársaságra, mint a proletariátus diktatúrájának legmegfelelőbb politikai formájára, nemkülönben a másik nagy lenini felfedezésre, arra, hogy a szocializmus győzelme egy, egyedülálló országban is lehetséges. „S éppen azért, — írja az SZK(b)P története, — mert Lenin és Lenin tanítványai a marxista elméletet előrevitték, a leninizmus a marxizmus továbbfejlesztése, marxizmus a proletariátus osztályharcának új viszonyai között, az imperializmus és a proletárforradalmak korszakának marxizmusa a föld egyhatod részén győzelmes szocializmus korszakának marxizmusa." Sztálin az egész könyv során rendkívül nagy jelentőséget tulajdonít a munkáspártokon belüli kritika és önkritika fejlődése kérdésének. Ha a bolsevik párt — mutat rá Sztálin — be akarja tölteni a munkásosztály vezetőszerepét, nem szabad, hogy elszédüljön a sikerektől, nem szabad önteltnek lennie, és meg kell látnia saját hibáit. A forradalmi pártok pusztulásának egyik legfontosabb oka, mint ahogy ezt a történelemből láthatjuk, az, hogy azok a kényes kérdéseket a sikerek hamis felvonultatásával takarták el, önteltekké váltak, beképzeltek lettek, elszakadtak az élettől és így elvesztették igazi arculatukat. „A Párt legyőzhetetlen — írja az SZK(b)P története —, ha nem fél a kritikától és az önkritikától, ha nem tussolja el munkája hibáit és fogyatékosságait, ha kádereit a pártmunka hibáin tanítja és neveli, ha saját hibáit idejében ki tudja javítani." III. A dialektikus és történelmi materializmus a kommunizmus elméleti alapja — hangsúlyozza Sztálin elvtárs. A dialektikus és történelmi materializmus a marxistaleninista párt világnézete, ez a párt elméleti alapja. Éppen ezért ennek az alapnak tanulmányozása a kommunista- és munkáspártok minden aktiv tagjának kötelessége. Sztálinnak a dialektikus és a történelmi materializmusról írt műve, jóllehet szerves része „Az SZK(b)P történeté"-nek, önálló jelentőséggel bír. Sztálin a marxizmus-leninizmus filozófiáját ebben a műben egy fokkal magasabbra emelte. E mű legfontosabb sajátossága abban áll, hogy rámutat a marxista filozófia és a Bolsevik Párt forradalmi tevékenysége között meglévő mély összefüggésekre. Ez a munka hatalmas erővel mutatja meg, milyen következtetéseket kell levonni a marxista dialektikából a Párt gyakorlati forradalmi tevékenysége számára, bebizonyítja, hogy a Bolsevik Párt tevékenységében a marxista dialektikától vezéreltetve mindig előre és sohasem hátra néz, mindig a haladóra, mindig arra vesz irányt, aminek jövőjé van, arra, ami nő és fejlődik. A marxista dialektikából a munkáspártok számára egyenesen és közvetlenül annak a szükségessége következik, hogy forradalmi politikát folytasson. Ahhoz, hogy a politikában ne tévedjünk — mutat rá Sztálin elvtárs —, forradalmárnak és nem reformistának kell lenni, kiengesztelhetetlen proletár osztálypolitikát kell folytatni, s nem pedig a proletariátus és a burzsoázia érdekei összehangolásának politikáját. A marxista dialektikából egyenesen és közvetlenül ered az, hogy nem kell elkenni a tőkés rend ellentmondásait, hanem „fel kell tárni, fel kell gombolyítani azokat és nem szabad elaltatni az osztályharcot, hanem azt végig kell vezetni". így kapcsolja össze Sztálin elvtárs a proletár pártok forradalmi harcainak gyakorlatát az elméleti kérdésekkel, így mutatja meg a marxizmus-leninizmust a gyakorlatban. És éppen az a körülmény, — hogy a Bolsevik Párt egész történelmének folyamán állandóan és következetesen a haladó forradalmi elmélettől vezettette magát, tette számára lehetővé, hogy sikeresen oldja meg az előtte álló feladatokat. A Bolsevik Párt ettől az élenjáró elmélettől vezettetve, megértve a társadalmi eseménvek menetét, a politikai harcok törvényeit — történelme folyamán győzelemről győzelemre haladt. Sztálin elvtárs rámutatott arra is, hogy a történelmi események menete hozván dobta ki a történelem szemétdombjára az „ökonomistákat", mensevikokat, eszereket és másokat, akik nem értették meg a politikai élet törvénveit, nem ismerték a társadalmi fejlődés törvényeit és éppen ezért megsemmisültek és összetörtek. » „Az SZKÍb)P története"hatalmas eszmei fegwer az egész világ kommunista- és munkáspártjai kezében. A világ minden országában a dolgozók milliói tanulmányozzák ezt a zseniális könvvet, hitet merítenek belőle harcukhoz, hitet a győzelemben. A háború imperialista gyujtogatóí a hitleristák nyomdokain haladva, manapság több országban fasiszta hadjáratot indítottak a kommunisták ellen. Elvakultságukban odáig mennek, hogy azt hiszik, „megsemmisíthetik" a marxizmust, „megsemmisíthetik" a kommunizmust. Sztálin elvtárs annakidején leleplezte a hitleristák efféle próbálkozásait. „A marxizmus — írta — a munkásosztály életbevágó érdekeinek tudományos kifejezése. Aki a marxizmust akarja megsemmisíteni, annak a munkásosztályt kell megsemmisítenie. A munkásosztályt pedig megsemmisíteni nem lehet. Több mint 80 esztendő telt el azóta, hogy a marxizmus kilépett a porondra. Ezalatt az idő alatt a burzsoá kormányok tucatjai és százai próbálták megsemmisíteni a marxizmust. És mi történt? A burzsoá kormányok jöttek és mentek, a marxizmus pedig maradt. Sőt, mi több: a marxizmus elérte azt, hogy teljes győzelmet aratott a világ egyhatodrészén, mégpedig éppen abban az országban, ahol a marxizmust végleg megsemmisítettnek tekintették." Azóta, hogy Sztálin leírta ezeket a nagyszerű sorokat, a marxizmus új, fényes győzelmeket aratott. Senkinek sem sikerült az, hogy a marxizmust „megsemmisítse". A kapitalizmus olyan rendszer, amely túlélte önmagát. A népek számára csak fegyverkezési versenyt, új háborúkat, termelőerők pusztulását, barbár gaztetteket, embermilliók tömeges megsemmisítését tudja „biztosítani". Amit a hitlerista banditák a második világháború idején elkövettek, amire ma az amerikai imperialista gengszterek vetemednek Koreában, mindez tanúbizonyság arra, hogy mire „képes" a kapitalizmus a jelenlegi történelmi viszonyok között De hatalmasak azok az erők, amelyek az elnyomás, a vér és az erőszak világával állanak szemben. Napról napra növekednek, egyre összeforrottabbá és erősebbé válnak. A Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, a népi demokratikus országok, a béke híveinek mozgalma világszerte — tanúbizonyság arra, mily hatalmasak és legyőzhetetlenek a béke, demokrácia és szocializmus erői. A világ kommunista- és munkáspártjai a tudományos kommunizmus hatalmas eszmei fegyverével felvértezetten haladnak előre és e4 is jutnak teljes győzelmükhöz.