Uj Szó, 1950. szeptember (3. évfolyam, 201-226.szám)

1950-09-12 / 210. szám, kedd

Világ proletárjai egyesüljetek! • A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1950 szeptember 12, kedd 2 Kčs A csehszlovákiai bányászok fogadalma Klement Gottwald elvtársnak: Becsületbeli feladatunk tudatában, J amelyet a szocializmus és a jobb jövő j építésében betöltünk, kötelezzük j magunkat, hogy teljesítményeinket \ emeljük és a kapitalista termelékeny­l séget túlhaladjuk. III. évfolyam, 210. szám A köztársaság elnöke a karvini Bányásznapon A nehézipar felépítése szocialista építésünk és életszínvonalunk emelkedésének biztosítéka A köztársaság dolgozó népe a Bányászok napján kifejezte háláját és köszönetét a legnehezebb munka hőseinek A bányászok napját — egész dolgozó népünk ünnepét, a Köztársaság minden részében örömteli hangulatban ülték meg. A bányászok ünnepüket elért sikereik és új munkakötelezettségeik büszke jelentésével köszöntötték. A dolgozók tízez­rei fejezték ki az ünnepségeken tiszteletüket és megbecsülésüket a hősi bányász­munka iránt. Osztravában és Rozsnyón, Handlován, Rudnabányán vagy a szoko­Iovi bányavidéken, mindenütt a bányászok tízezrei és a dolgozó nép százezres tömegei töltötték meg az ünnepségek színterét. Korvinban, Osztrava mellett a Nejedlý elvtársról elnevezett parkban jött össze a Köztársaság szívének, az Osztrava-KcKvin-i medencének dolgozó népe. 250.000 ember töltötte meg a hatalmas természeti arénát, hogy szive minden szeretetével köszöntse azt az embert, aki annyit tett a bányászok ügyéért, Klement Goitwald elvtársat. Az osztravai bányavidék elnyerte a legmagasabb kitüntetést, a Köztár­saság elnökének vándorzászlaját. Ezért Osztrava bányászai jogos büszkeséggel jelentették a Köztársaság elnökének e!sö sikereiket, amelyeket az új Osztrava felépítésében értek el. Vasárnap délu án pontosan háromnegyed kettőkor hang­zottak iel az elnök köze'ed'ét jelző harsonák, de hangjuk csakhamar elveszett a lelkes tömegek egetverő, fonó köszöntésében: Éljen Gottwald elvtársi Üdvözlégy Gottwald elvtárs! Amikor a vihar kissé lecsendesült, a kerület titkárának megnyitó szavai után, amelyekkel üdvözölte a vendégeket, a kormány tagjait, a külföldi képviseletek diplomatáit, a szovjet bányászküldöttséget és az Osztrava—Karvin-i medence dol­gozó népét, a Köztársaság elnöke átadta a vándorzászlót az osztravai medence legjobb bányájának, a „Haladás" tárnának, majd a sztálingrádi munkások zász­laját a második legjobb tárnának, a „Gottwald elnök bánya" bányászainak. A szovjet bányászok üdvözletét Barabanov elvtárs, a Szovjetúnió bányászati miniszterének helyettese hozta. Beszéde alatt a tömeg a Szovjetúnió és Csehszlo­vákia népe örök barátsága mellett tett hitet és lelkesen ünnepelte az összes dol­gozók nagy mesterét, Sztálin elvtársat. Zápotocký elvtárs emelkedett szólásra ezután és beszédében kiemelte az osztravai győzelem nagy eredményeit és fo­gyatékosságait is. Zápotocký elvtárs beszéde után a tömeg szűnni nem akaró él­jenzése között lépett a szónoki emelvényre a Köztársaság elnöke, hogy elmondja az egész ország bányászaihoz intézett ünnepi beszédét, amelyet az alábbiakban teljes egészében közlünk. Az ünnepség első része a Munka dalának eléneklésével ért véget, majd az elnök jelenlétében megkezdődött a kultúrműsor. Osztrava örömünnepe az egész ország örömünnepe, a bányászok országépítési sikereinek nagy seregszemléje volt. elvtárs szzm: Elvtársak és elvtársnök, kedves ba­rátaim ! ' Ma ünneplik bányászaink másod­szor ünnepnapjukat,, a Bányásznapot. Velük együtt ünnepel többi dolgozó népünk is, hogy kifejezze nekik el­ismerését, háláját becsületes és hősi munkájukért. Ezért engedjétek meg, hogy legelő­ször nektek, osztravai bányaszoknak és más bányavidékek bányászainak is szerencsét kívánjak ünnepnaptok alkalmával és köszönetet mondjak azokért a munkaeredményekért, me­lyeket a Bányásznapig elértetek. Jó eredmények ezek. A termelési tervet az év elejétől augusztus végéig a feketeszén kitermelésben 104.5%-ra, a többlettervet 98.7%-ra, a barna­szén kitermelésében a tervet 105 %-ra. a többlettervet 101.8%-ra, az érctermelésben a tervet 104.1%-ra teljesítettétek. Igen fontos az, hogy az idén tudtátok teljesíteni és a nyá­ri hónapokban túltejesíteni a tervet. Ez jelentős mértékben annak a kö­vetkezménye, hogy az idén sokkal szélesebb méretekben és mélyebben fejlődött ki a szocialista munkaver­seny és az élmunkásmozgalom, mint azelőtt és l}ogy a jutalomzászlóárt folytatott munkaversenyben az idén az összes bányászoknak több mint a fele résztvett. Jőkivánataimat feje­zem ki az osztravai bányászvidék bá­nyászainak azért is, hogy á „Hala­dás" bányával az élükön az idén új­ra megnyerték a jutalomzászlót és a többi bányavidékeknek is kifejezem jőkivánataimat amelyek ebben a küz­delemben élenjáró helyet foglaltak el. Amint látjuk, elvtársak és elvtárs­nök, a bányászmunka áttekintése a Bányásznap' alkalmával megmutatja nekünk azt, hogy a széntermelésben további lépést tettünk előre. Ugyan­akkor azonban ez az áttekintés ben­nünket a termelés további javítására ösztönöz és az eddigi hiányok kikü­szöbölésére. Bizonyára a hüségpótlék is, amit az idén először fizettek ki, legérdemesebb bányászaink ezreinek ösztönzés és lelkesítő dolog. És azt hiszem, hogy mindig elég olyan dolog adódik, amit javítani kell vagy ki kell küszöbölni, hogy a bányászmunka termelékenysége' emel­kedjen és a termelési költségek csök­kenienek. Például semmiképpen sem örvendetes az, hogy a kitermelt szén jelentős százalékát vasárnapi és ün­nepnapi műszakkal nyerték, tehát túlórában végzett munkával és azzal, amit „rohammunkának" neveznek. Ezt alaposan fontolóra kell majd ven­ni. Meg vagyok győződve arról, hogy nem kellene dolgozni vasárnap és ün­nepnap, ha bányászaink a mesterek­kel és a technikusokkal együtt meg­tanulnák a munkaidő jobb kihaszná­lását, a munka jobb megszervezését, 3. technikai berendezés és gépék és az új kiteremlési módszerek felhasz­nálását. Tehát ebben az irányban most minden^ erőnket meg kell feszí­teni és ki kell fejleszteni a versenyt. Ezzel biztosítjuk legjobban továbbra is a termelési terv rendszeres telje­sítését és túlteljesítését. Talán valakinek szöget üt a fejébe az, hogy miért sürgetjük folyton a széntermelés és a bányászmunka ter­melékenységének emelését, miért hív­juk fel a figyelmet folyton a hiá­nyokra és a javítás lehetőségeire. Nos, tehát azért, mert a szén ipa­runk alapnyersanyaga és jelentősége egyre emelkedik. Elegendő szán nél­kül nem biztosítjuk az alapvető gaz­dasági feladatok teljesítését sem. iparunk átépítésében. Ezzel a kérdés­sel akarok ma részletesebben foglal­kozni, éppen azért, hogy világosan kiemelkedjen előttünk • nemcsak a bánvászmunka jelentősége, hanem Osztrava mai egész kiépítésének a jelentősége. Amint tudjátok, Pártunk Központi Bizottsága idei, februári ülésén mér­legelte a szocializmus felépítéséből nyert eddigi tapasztalatokat hazánk­ban és megmutatta, hogy lehetséges és kell is az ütemet fokozni és bát­rabban kilépni a cél felé. Egyúttal megmutatta azt is, hogy ez elsősor­ban iparunk átépítésének meggyorsí­tását és főleg a nehézipar kifejlesz­tését jelenti. Miért fektetjük a fő­hangsúlyt éppen a nehéziparra, azaz ] a bányászatra és a konászatra, a nehéz gépiparra és az energetikára? Elvtársak és elvtársnök, egyáltalán nem közömbös az, hogy mit terme­lünk és hogyan emeljük a termelést Hogy gazdaságunk a lehető leg­jobban fejlődjön és népünknek hasz­not és jólétet hozzon, főleg arra a termelési ágra kell összpontositani figyelmünket, amelynek számára a legtöbb hazai nyersanyaggal rendel­j kezünk és amelynek külföldön tartós piac van biztosítva. Ha ezeket a dol­gokat mérlegeljük, azt látjuk, hogy kevesebb külföldi nyersanyagra van szükségünk a nehéziparban, mint a könnyűiparban, pl. a bőrgyártó- és textiliparban, amelynek számára a nyersanyag nagy részét külföldről kell behoznunk. És a bányaipar to­vábbi fejlesztésével, a szén és az érc fokozottabb kitermelésével, a vegyi­ipar fokozottabb érvényrejuttatásával még több nyersanyagot teremthetünk saját forrásainkból. Ugyanígy, aini termelt áruink kivitelét illeti, tudjuk azt. hogy jobb és tartósabb piacot találunk a nehézipar gyártmányai számára és pedig a népi demokrácia országaiban, amelyeknek építsésük­ben erre szükségük van. Ezzel a le­hető legnagyobb mértékben függet­lenítjük magunkat a kapitalista kül­földtől. amely gazdasági politikájá­ban minden lehetőt megtesz, hogy gazdasági életünket megnehezítse és végül meg is fojtsa a szocializmus építését nálunk. Tehát ezen okoknál fogva mindent főleg a nehézipar építésére összpontosítunk. Természe­tesen ez a mi gazdasági politikánk nincs mindenkinek kedvére s termé­szetes, hogy elsősorban a nyugati ka­pitalistáknak nincs kedvére, akik lát­ják, hogyan hamvad el egyik remé­nyük a másik után arra, hogy Cseh­szlovákiát gazdaságilag és egyszer­smind poltikailag befolyásuk alá vonják. Továbbá nincs inyükre azért, hogy Csehszlovákia minden gazdasá­gi sikere és megi.rősödése a világ béketáborának megerősödését jelenti és a háborús uszítók táborának meg­gyöngítését. És ha a mi építkezésünk nincs a nyugati imperialistáknak kedvére, ter­mészetes, hogy nem tetszik az a mi_ sorainkból kikerült reakciónak, a nyugati imperialisták kiszolgálóinak ^sem. itt rejlik a gazdasági építkezé­sünkről szóló rágalmazások és sutto­gó propaganda forrása is. Állítólag z nehézipar kiépítésével tönkretesszük a könnyűipart — és szénnel, vassal és gépekkel, mint mondják, senki sem lakik jól, senki sem öltözik fel. Ez ter­mészetesen hallatlan ostobaság. Min­denekelőtt könnyűiparunkat nem tesz­sziik tönkre. Az igaz, hogy például nem fogjuk tovább fejleszteni textil és lábbeli iparunkat, de nem is fogunk annyi textilárút és cipőt külföldre szál­lítani. Ezért nem is kell majd küllőid­ről e termelés számára annyi nyers­anyagot vásárolni, mint eddig. És az, amit textilgyáraink és cipőgyáraink termelnek, bőven elég lesz saját szük­ségletünk fedezésére. Ellenkezőleg azért, mert textilárú és cipő helyett a nehézipari terméket szállítjuk ki kül­földre, sokkal több ruha- és cipőnemü lesz magunk számára. És ami az élelmiszereket illeti- itt is a nehézipar, az új gépek érdeméből, amelyeket a nehézipar mezőgazdaságunknak szál­lít, a mezőgazdasági termelés és annak hozama emelkedni fog, te­hát egyre több és több élelmi­szerünk Jesz. Ezt bizonyítják az ide! aratási és felvásárlási sikerek, ame­lyek jelentős mértékben a gépek és a gépesített eszközök szélesebbkörű felhasználásának eredményei a közö­sen végzett mezőgazdasági munkák­nál. ^ Másutt pedig a nyugati imperialis­ták e talpnyalói azt terjesztik, hogy — mint állítják — iparunk átépítésé­vel a Szovjetúnió gyámsága alá kerü­lünk. Ez éppen olyan hallatlan ostoba­ság, mint az előbbi. Mindenekelőtt nincs szó semmiféle lealázó függő helyzetről a Szovjetunióval való gaz­dasági kapcsolatainkban, mert vele, mint egyenlő az egyenlővel folytatunk kereskedelmet. Bizonyára jobb állapot lenne ezen a világon, ha így folytat­hatnának kereskedelmet egymás közt az összes országok és államok. Ez másfajta kereskedelem, mint a rá^ó gumi, a coca-cola, limonádé és az ek'vult fegyverek behozatala, ame­lyek átvételére rá vannak kényszerít­ve a Marshall-terv résztvevő tagiad Másodszor nemcsak, hogy rr> ni egyenlő az egyenlővel folytatunk ke­reskedelmet a .szovjetunióval, ha. n,e;;i :i Szovjetúnió országépítésünkben test­vériesen és valóban önzetlenül segít bennünket. Ez is természetesen "Ivan dolog, ami Iehetetleh a kapih r.ta or­szágok között. Azok számára nem létezik a baráti segélynyújtás alap­elve. Azok csak azt az alapelvet is­merik, hogy mindig és minden áron keressenek. A Szovjetúnióval és a népi demokra­tikus államokkal való gazdasági kap­csolataink további előnyeiről már be­széltem. Ezek a kapcsolatok függet­lenítenek bennünket a gazdasági vál­ságoktól, amelyek hullámként rohan­nak végig a kapitalista országokon. Bizony nem áll érdekünkben az, hogy ezek a hullámok a mi gazdasá­gunk hajóját zátonyra jutassák. A nyugati imperialisták elég gondot okoztak nekünk a kolorádó bogárral, de hogy hozzánk becsempésszék a gazdasági válságot és a munkanélkü­liséget, azt már nem! Ebből következik, hogy a mi tájé­kozódásunk a nehézipar felé helyes é« egészséges és a szocializmus építésé­nek és a dolgozó nép jóléte növeke­désének legjrfbb biztosítéka. És most elvtársak és elvtársnők, arról beszé­lünk, hogy mit tettünk a februári ha­tározat óta iparunk gyors átépítése terén Mindenekelőtt áttanulmányoztuk ipa­runk termelési tervét és még ebben az évben fokozottabb feladatokat tűztünk a nehézipar, tehát a bányászat, a ko­hászat, az energetika és főleg a ne­héz gépipar elé. A nehéz gépiparnak a feladatait csaknem 5.5 százalékkal emeltük. És a mi munkásosztályunk bebizonyította, hogy helyesen értelme­zi az átépítés jelentőségét a fokozot­tabb feladatokat is egészbenvéve tel­jesíti, főleg a bányászatban és a ko­hászatban. Hiányok mutatkoznak még a nehéz gépiparban és az energetiká­ban. A tervet ezek ugyan teljesítik, de mégis néha nem képesek fedezni a villanyenergia egyre növekvő szük­ségletét. Tehát biztosítani keíl a terv tel­jesítését, főleg a nehézgépiparban. Ázt hiszem, hogy kivált itt inkább mint bárhol másutt, nem tudták fel­tárni a rejtett tartalékokat. Még elégtelen a második és a harmadik váltások kihasználása. Nincs töké­letesen megszervezve és megtervez­ve a termelés: Nincs kellőképpen biz­tosítva az áruleszállítás összhangba hozása stb. Továbbá megvizsgáltuk a befek­tetések tervét és intézkedtünk, hogy még ez idén végrehajtsák a szüksé­ges átcsoportosításokat A külke­reskedelem tervét js megvizsgáltuk és itt is változtatásokat eszközöl­tünk. Üjra és alaposan foglalkoztunk a nyersanyag és az árukészletekkel nemzetgazdaságunkban. Itt ki'derült, hogy egyes szektorokban és üzemek­ben mily egészségtelenül halmozzák fel a készleteket, hogyan »kupor­gattak össze« készleteket más szek­torok és üzemek szükségleteinek a kárára és másutt mennyire nem gazdaságosan bántak ezekkel az esz­közökkel. Ezért idézzük folytonosan emlékezetünkbe azt hogy feladatunk igazi gazdákká válnunk. Az, ahogyan megtanulunk bánni az összes eszkö­zökkel, amelyek gazdaságunk fejlő­dését szolgálják, dönt végül is fej­lődésünk üteméről, arr61, hogy mily gyorsan emelkedik népünk életszín­vonala mily gyorsan közeledünk a szocial zmus felépítéséhez. Némely szektor és főleg ismét a nehéz gépipar munkaerőhiányban szenved. Ezért a brigádosok kérdé­séről akarok szólni, akikre folyton szükségünk van. Mindnyájan tudjuk, milyen gondot és nehézséget okoz nekünk ez. Mennyi munkát jelent, amig megnyerjük őket betanítjuk, elszállásolásukról, bérükről gondosko­dunk stb. És végül nagyrészt még­sem olyan támogatás ez, m nt az ájlandó munkások. Mi lenne, ha egy­szer már hozzáfognánk, hogy bri­gádosok helyett áJlandó munkaerőket szerezzünk. Példaként vehetjük ar­ra, hogy hogyan kezdjünk hozzá, a lány-i akciót. Bányászatunk számán ±

Next

/
Thumbnails
Contents