Uj Szó, 1950. szeptember (3. évfolyam, 201-226.szám)

1950-09-10 / 209. szám, vasárnap

8 TARTÓS BÉKÉÉRT, NEPI DEM OKRA CIA ERTf 1050 szeptember 10. * 36. CSEHSZLOVÁKIA. Ez évben a Ko­nyev marsallról elnevezett kladnói fém­ipari üzemben 550 pártszemináriumi tanulókört szerveztek. A tanulókör­vezetők előadásra készülnek. :\-r. olas/ dol^Mxok kÜTiirnek a munkabér (rlüliíxMgálaiárri es ax elboesátáwok eflen Olaszország központi és deli ke­rületeihez tartozó mtmkakamarák képviselői az augusztus 27-én Ró­mában tnegnvilt tanácskozásukon megkezdték az olasz dolgozók harci tervének kidolgozását a munkabé­rek felülvizsgálására és az egyéni elbocsátások szabályozására vonat­kozóan. Ehhez a harchoz, amely minden iparág munkásainak és al­kalmazottjainak érdekeit érinti, nem csupán az Olasz Munkaszö­vetség kötelékébe tartozó szerveze­tek csatlakoztak, hanem a szakadár szakszervezetek is. A hivatalos adatokra tómasz­kodva, az Olasz Munkaszövetség be tudta bizonyítani, hogy 1949-ben a munkatermelékenység az 1948-as évhez viszonyítva 6.5 százalékkal növekedett, 1947-hez képest pedig IS. százalékkal. A munkatermelé­kenység e jelentős növekedésének ellenére a munkások és alkalmazot­tak keresete nem változott, ugyan­akkor, amikor a kapitalisták száz­milliárd lírás hasznokat zsebeltek be. A de Gasperi kormány által folytatott háborús politika következ­tében az elsőrendű közszükségleti cikkek árai jelentős mértékben nö­vekedtek egész Olaszországban. A munkások jogtalan elbocsátá­sának kérdését érintve, dí V'ittorio elvtárs hangsúlyozta, hogy „Olasz­ország mostani helyzetében, amikoí az állandó munkanélküliek száma többmillió, a törvénytelen elbocsátá­sok fegyvere a vállalkozók kezében igen komoly következményekhez vezethet: a munkaszerződések tény­leges semmibevevésétől a köztársa­sági alkotmányban biztosított jogok megsemmisítéséig. Az Olasz Mun­kaszövetség követeli, hogy minden felmondást külön paritásos bizott­ság vizsgáljon felül." TARTÓS BÉKÉÉRT. NÉPI DEMOKRÁCIAÉRT! Politikai hettlao. LaDÍciadótulaldonos: Szabadsál! L^okladó vállalat A mapvarnvelvű kiadásért felelős: Goláes Erní. Szerkesztőséé: Budapest. VI. Dalszlnház-a. 1. II. feljáró, félemelet Kiadóhivatal: Budapest VH!.. Blaha Luiza-tér 3. Tel.: E evén i előfizetés: 143—012. 143—0X7. Üzem! előfizetés: 136—121. 137—616. 138—621 Nvomatott a Szikra Lamtvomda körforeóeéDein. Budanest V!H.. Rökk Szilárd-n. 4. Felelős nyomdavezető: Povámv Jan« A mexikói nép aláírja a stforkholmi felhívási A rendőri üldözések, a tömeges letartóztatások, az amerikai impe­rialisták által pénzelt sajtó és árulók hazugságai és rágalmai el­lenére, Mexikóban több mint 150.000 ember írta alá a stock­holmi kiáltványt. A béke híveinek brigádjai végigjárják a lakásokat, az utcákon es a piacokon gyűjtik az aláírásokat. A kimagasló közéleti tényezőkön kívül, akik közül mindenekelőtt a köztársaság volt elnökét, Lazar Kardenasz tábornokot kell megem líteni, a felhíváshoz a következő mexikói szervezetek csatlakoztak: a Bányász- és Fémipari Szakszerve­zetek, amelyek kb. 60.000 dolgozót egyesítenek és a hadiiparban dol­gozók szakszervezetének 2500 tagja, a pedagógusok szakszervezete 9. tagozatának 9000 tagja, a tóvidéki kerület parasztszövetsége 20.000 taggal. Az Amerika-barátok megdühödtek a békeharc sikereitől és tucatjával vetik az embereket börtönbe. Így például egyedül Torreon városban 80 békeharcost tartóztattak le és vetettek börtönbe. De az aláírások gyűjtése mind szélesebben bontako­zik ki Harr a békéért 4«öi-«gorwzághau A „szabad Görögország" rádió­állomása közölte, hogy az utóbbi napokban Szaloniki, Dráma, Szerra és Kavalla városokban illegálisan terjesztették a Görög Kommunista Párt röpcéduláit, melyek a lakos­ságot a kenyérért, a nemzeti sza­badságért és a békéért való harcra buzdították. Kavalla város illegálisan működő békevédelmi bizottsága kiáltvány­ban fordult a város és környéke lakosságához, melyben felhívta a békéért folytatott harc mozgalmá­nak megszervezésére és a stock­holmi felhívásra való aláírásgyűj­tés keresztülvitelére. A kiáltvány felhívja a lakos­ságot a békevédelmi bizottságok gyárakként, házanként, hivatalok­ként és falvakként való megalakí­tására, az új háborút hirdető ame­rikai filmek és könyvek bojkottá­lására, arra, hogy küzdjenek a hadsereg tétszámának békelét­számra való csökkentéséért, az irre­guláris monarchofasiszta csapatok feloszlatásáért, arra, hogy követel­jék a hadikiadások csökkentését és tiltakozzanak az Athén—Belgrád katonai tengely megalakítása és Görögországnak az imperialisták agresszív blokkjába való bevonása ellen. A, s os&trtwh bétloltlnli sanvialisiák frnittfk fffffcsí1rfn> Az osztrák baloldali szocialisták csoportja két évvel ezelőtt szakított Renner reakciós klikkjével és az amerikai és angol imperializmus többi lakájaival, akik az Osztrák Szocialista Pártot irányítják. Ez az Erwin Scharf által vezetett csoport alapította meg a Haladó Szocialis­ták Egyesülését, amely az 1949. évi parlamenti választásokon a kom­munistákkal egy Wokkban lépett fel. Mint a „Der Neue Vorwärts'* című újság közli, a Haladó Szocia­listák Egyesülésének vezetősége el­határozta, hogy megalapítja az Ausztriai Baloldali Szocialista Pár­tot. Ebből a célból ez év november 4-én összehívják az ausztriai bal­oldali szocialisták kongresszusát, ezen megalakul az új párt és meg­választják annak vezetőségét is. A kongresszusra meghívják a Haladó Szocialisták Egyesülésének képviselőit, az Osztrák Szocialista Párt tagjait, valamint szakszerve­zeti tagokat —• pártonkívüli munká­sokai fe. POLITIKAI JEGYZETEK i 1. Dühöng a reakció az Egyesült Államokban Az Egyesült Államok képviselő­háza a napokban hagyta jóvá Í Wood-féle fasiszta törvényjavasla tot, amely lényegében törvé nyen kívül helyezi az Egyesült Ál­lamok Kommunista Pártját és más haladó demokratikus szervezeteit. Ez a törvényjavaslat, amelyet- a hírhedt „Amerikaellenes Tevékeny­séget Felülvizsgáló Bizottság" dol g'ozott ki, követeli, hogy a Kommu nista Párt és más demokratikus szervezetek tagjait az igazság­ügyminisztériumban nyilvántartsák, számos üzemre nézve megtiltja e szervezetek tagjainak alkalmazását, valamint azt is. hogy számukra kül­földre szóló útlevelet adjanak ki. A Wood-féle törvényjavaslat csu­pán törvénybe foglalja azt. ami ténylegesen már megvan az Egye­sült Államokban. A kommunisták gálád üldözése, a munkásosztály becsületes harcosai ellen elkövetett orgyilkosságok, a fasiszta vérfür­dők, a faji megkülönböztetés, a lincs-bíráskodás, az antiszemitiz­mus — mindezt gondosan ápolják az Egyesült Államok vezetői. Ame­rikai polgárokat tartóztatnak le és vetnek börtönbe csupán azért, mert síkraszállnak a háborús politika ellen. Már néhány hónapja börtön­ben sínylődik Eugene Dennis. Az Egyesült Államok Kommunista Pártjának tíz másik vezetőjét há­rom—ötévi börtön fenyegeti. A na­pokban tartóztatták le és vetették börtönbe Nyugat-Pennsylvania kom­munista szervezetének elnökét, Steve Nelsont és két másik vezető kommunistát. De itt van az amerikai sajtó ál­tal közölt néhány más eset: Car­rinton városban (Georgia állam) a fasiszták megverték Homer Cha­se-t, a második világháború vete­ránját; Pittsburgban a fasiszták kő­vel dobálták meg az egyik haladó újság szerkesztőjének házát; Hous­tonban (Texas állam) a fasiszták betörtek Greennek, a kommunista párt ottani vezetőjének lakásába, ahol mindent feldúltak; Phila­delphiában a íasiszla gyülevész­had kővel dobálta meg azt a házat, ahol Eleanor Jordán, Pennsylvania állam törvényhozó testületének ha­ladópárti képviselőjelöltje lakik, aki többezer néger lakásviszonyai­nak megjavítását követelte. A Wood-féle törvényjavaslat ösz­szefoglalja és az egész országra kiterjedő hatállyal ruházza fel mindazokat az antidemokratikus törvényeket, amelyeket az egyes ál­lamok elfogadtak, vagy jelenleg tár­gyalás alatt állanak. Az Egyesült Államok acélipari központjában, Bir­minghamben a helyi hatóságok a gyártulajdonosok nyomására rende­letet adtak ki, amely megtiltja a kommunistáknak, hogy a városban lakjanak. Hasonló rendeleteket ad­nak és adtak ki Knoxvilleben (Ten­állam), Maquesportban nesee (Pennsylvania állam), Santa-Mo­nicában (Californía állam), York­ban (Pennsylvania állam), Warton­ban (Nyugat-Virginia állam). A Wood-féle javaslat távolról sem az első antidemokratikus törvény­alkotása az Egyesült Államoknak az elmúlt hónapok folyamán. A kon­gresszus nemrég hagyta jóvá azt a törvényt, amely követeli, hogy az igazságügy-miniszter hozza nyilvá­nosságra az úgynevezett „felfor­gató szervezetek" névsorát. A sze­nátus által jóváhagyott Hobbs-féle törvény értelmében a hatóságok kö­telesek gyűjtőtáborba zárni minden „nem kívánatos" külföldit. A kon­gresszus jóváhagyta azt a tör­vényt, amely megengedi az állami intézményeknek minden „megbíz­hatatlan" személy elbocsátását. Bergson, a képviselőház tagja augusztus 17-én azt javasolta, hogy valamennyi „megbízhatatlan" ame­rikai állampolgárt a Csendes-óceán­nak egy távoli szigetére száműzze­nek; javaslatát képviselőtársa — a köztársaságpárti Worseil azzal az indítvánnyal toldotta meg, hogy ezeket a megbízhatatlan elemeket katonai munkaszolgálatos zászlóal­jakba szervezve Koreába küldjék. Marcantonio, munkáspárti képvi­selő helyesen jellemezte mindezeket a „törvényeket", amikor kijelentette, hogy „ilyen eszközöket alkalmazott Hitler éš Mussolini a kommuniz­mus elleni harcban". Amerika kis és nagy reakciósait a kommunizmus megsemmisítésének soha nem teljesülő álma kecsegteti. Annakidején Hitler is azzal fenye­getőzött, hogy „megsemmisíti a kommunizmust". Ismeretes azonban, hogy cz hogyan végződött. A kom­munizmus a munkásosztály ideoló­giája, hatalmas és feltartóztatha­tatlan szabadságmozgalma s ah­hoz, hogy a kommunizmust el­pusztíthassák, meg kellene semmi­síteni a munkásosztályt. Termé­szetesen, meg lehet tiltani a „mun­kás" szó használatát is, amint ?zt Dever, Massachuseís állam kor­mányzója tette, de a munkásosz­tályt nem lehet betiltani. Nem le­het feltartóztatni Amerika dolgo­zóinak egyre fokozottabban kibonta­kozó hősies harcát az új világhá­ború előkészítése és a Koreában fo­lyó agresszív háború ellen. 2. Forrestal utódai Augusztus 25-én Matthews, az Egyesült Államok haditengerészeti minisztere, Bostonban agresszív hangú beszédet tartott. Matthews magas állást tölt be az Egyesült Államok kormányában és feltételez­hető, hogy nyilvános kijelentéseit összeegyezteti kormányának hivata­los álláspontjával. Lehetséges, hogy a Bostonban elhangzott beszédért nem csupán maga Matthews. ha­nem az Egyesült Államok kormánya is felelős. Matthews szószerint azt mon­dotta, hogy az Egyesült Államoknak meg kell szereznie „az agresszív háború kezdeményezőjének az igazi demokrácia szempontjából újszerű tulajdonságát" s hogy ez biztosítja az Egyesült Államok számára „az agresszorok büszke és népszerű cí­mét". A tengerészeti miniszter min­denki füle hallatára kijelentette, hogy az Egyesült Államoknak kell elsőnek háborút kezdenie, minden hadüzenet nélkül s készülnie kell arra, hogy a nem engedelmeskedő népeket váratlanul támadja meg. A program világos, nincsen egyetlen homályos pontja. Matt­hews beszéde teljes mértékben le­leplezi az Egyesült Államok kormá­nyának vezetőit, mint az agresszív hódító háború suEalrnazóit. Ezt még az amerikai lapok többsége is kénytelen elismerni. A Washington­ban megjelenő „Times Herald" sze­rint „a Matthews által kinyilvání­tott álláspont megegyezik a veze­tők intervenciós nézeteivel". Law­rence, a „New-York Herald Tri­hune"-ben azt írja. hogy MacArthur kijelentése (amelvbeaj felhívott arra, hogv vegvék el Kínától Taivan-szi­getét és „terjesszék ki az uralmat Ázsia minden kikötőjére, Singapo­retól VladiYűsztokig"), éppúgy, mint Matthews beszéde „nem mon­danak ellent a külügyminisztérium politikájának". A „Wall Street Journal" kijelenti: „Az a vélemény, hogy a demokrácia nem lehet ag­resszív. nem egyéb, mint széles­körű elterjedt tévedés". Az amerikai sajtó teljes mérték­ben igazolja, hogy Matthews nem áll egyedül az Egyesült Államok kormányában, hogv nézeteit osztja Johnson honvédelmi miniszter, Bradley vezérkari főnök és más magasra.ngú személyiségek. Matt­hews csupán őszintén kimondotta, azt, hogv mi volt az Egyesült Álla­mok kormányának politikája, ami­kor kirobbantotta Koreában az ag­ressziót. mikor az agresszió előké­szítéséről a közvetlen agresszió cselekményeire tért át. A világ népei Forrestal utódai­nak tébolyult felhívásaiból a maguk számára levonják a következtetése­ket. A viiág népei számontartják ezeket a kannibálokat, akik meeki­sérlik, hogy a gyenge idegzetüeket ijesztgessék és emberirtó fenye­getőzéseikkel a világot az újabb háború szakadékába taszítsák. Ezen a jegyzéken már elfoglalták helyüket az olyan vérbeli háborús uszítók, mint Churchill, Dulles, Moore Brabazon. Johnson, Bradlev, Reynaud és a többiek. A világ né­pei szégyenbélyeget ütnek ezekre az emberevőkre és nem bocsátják meg nekik új háborúra irányuló gálád uszításukat. JAN MAREK Titóista kémbanda szétzúzása Csehszlovákiában Prágában megtartották a bíró­sági tárgyalást a titóista kémek és rombolók bandája ügyében, akik az imoerialisták bűnös ter­veit hajtották végre. A 16 vádlott, — élükön Sefik Kevicscsel, a po­zsonyi jugoszláv főkonzulátus volt alkonzulával — beismerte, hogy bűnös a kémkedésbeb és romboló tevékenységben. A négynapos tárgyalás során bizonyítást nyert, hogy a titóista kémhálózat Csehszlovákia terüle­tén azonnal megalakult, mihelyt a Sízovjet Hadsereg felszabadí­totta az országot. Szávo Milako­vics, a kémhálózat szervezője, a jugoszláv visszahonosítási kül­döttség vezetőjeként érkezett Belgrádból Csehszlovákiába. A kémkedés szervezői voltak Novo­szel követségi tanácsos és Drn­dics alezredes, katonai attasé is. Novoszel és Gorszki — egy má­sik titóista kém, aki a jugoszláv követség titkárának álarcában rejtőzött — kapcsolatot létesítet­tek a Tito-klikk és a Horáková ál­tal vezetett államellenes összees­küvés vezetői között. Szlovákiá­ban Kevics alkonzul vezette a titóista kém ügynökséget. Kevks és a többi kém, ügy­nökök toborzása céljából visszaél­tek hivatali helyzetükkel, és a Csehszlovákiában élő jugoszláv állampolgárok közül kiszemelt ál­dozataikat azzal fenyegették, hogy erőszakkal visszahonosítják őket Jugoszláviába, vagy letartóztatják családtagjaikat. Az UDB ügynö­kei eltették láb alól azokat, akik túl sokat tudtak Titóék aknamun­kájáról. Jellemző képet kaputik azokról, akiket Titóék a csehszlovákiai la­kosság köréből toboroztak. Vala­mennyien volt fasiszták, együtt­működők, vagy burzsoá naciona­listák. akiknek sikerült eltitkol­niok sötét multjukat. Főhelyen áll közöttük Ernest Ottó, aki a há­ború alatt az ellenállás 12 harco­sát szolgáltatta ki a fasiszta ha­tóságoknak. Az árulók között van a fasiszta Lancsarics, a háborús bűnös Fülöp, aki a háború ide­jén együttműködött a horvát kor­mánnyal és Boszniában résztvett a jugoszláv partizánok elleni har­cokban, ide tartozik ezen kívül Petrovics, az Intelligeriee Service régi ügynöke is. A prágai per újabb olyan bizo­nyítékokat szolgáltatott, amelyek, leleplezik Titóékat, és megmutat­ják, hogy ez a klikk az amerikai és angol imperialisták közvetlen kémügynöksége. A piszkos kém­banda feladata az volt, hogy poli­tikai, gazdasági és katonai jellegű adatokat gyűjtsön. Az áruló Ottó és Lancsarics, az államgépezetben elfoglalt állásukkal visszaélve, a titóista ügynökök jelentéseit a ju­goszláv követségen keresztül küldték el Belgrádba. A falvak­ban „dolgozó" titóista ügynökök azt az utasítást kapták, hogy gördítsenek akadályokat a mező­gazdaság szocialista átépítése elé. A kémek és rombolók e bandája c*gy Csehszlovákia elleni naború előkészületeire számítva építette fel terveit. Kevics beismerte, hogy a Jugoszlávia és Csehszlovákia közötti viszony megszakadása esetére működésbe akarták lép­tetni a jóelőre kfezenálló titkos rádióadókat. Az állami bíróság a bűnözőket érdemük szerint megbüntette. Ke­vicset életfogytiglani, a többi ju­goszláv titóista ügynököt periig 8—22 évi börtönre Ítélte. Ottó és Lancsarics ítéletes halálbüntetés.

Next

/
Thumbnails
Contents