Uj Szó, 1950. szeptember (3. évfolyam, 201-226.szám)

1950-09-09 / 208. szám, szombat

1950 szeptember 9 ül SZO A handlovai bányászok hűséges munkájukkal a sötétből, a bánya mélyéből ragyogó fényt árasztanak A bányászélet régen és ma A hűség-pótlék fogalma most tisztázódott előttem teljes nagyságában és méretében, amikor pár nappal ezelőtt Handlován jártam a bányászok között. A munkához, a bányászathoz való feltétlen hűség odaadás nemcsak abban nyilvánult meg, hogy egymás munkaeredményét a legnagyobb tiszteletben tartották, hanem a munkahelyükhöz való ragaszkodás is őszinte hűségükről tett tanúságot. Minden bányász biiszke a maga teljesítményére, a munkaeredményére, amit a maga szakaszán elért. Egyetlen egyszer sem fordult elő az, hogy egyik bányász vagy csoport lebecsülte volna a másik bányász vagy csoport teljesítményét. Ilyesmi senkinek eszébe sem jut. A munkaverseny Handlován határozott és öntudatos formát nyert. Az egymással versenyző fejtő-csoportok naponta ellenőrzik és figyelik egymás munkäeredményét és ha valamelyiknél hanyatlás állt be, akkor a másnapi lendületes munkatempóval próbálják behozni. A handlovai bányászok általában szűkszavúak és különösen most a Bányásznap előtti Gottwald-héten amikor az egyéni verseny a legmagasabb csúcsot érte el, alig lehet őket megszólaltatni. A munkaverseny tartja őket állandóan fogva, hogy milyen módszerekkel lehetne még több szenet kifejteni. A bányamunkásság 23.5 százaléka élmunkás és ezeknek az élmunkásoknak úgyszólván az egész üzem bányászait sikerült a szocialista versenybe bekapcsolni. Mindazokat a munkakötelezettségeket, amelyeket a, bányászok magukra vállaltak a IX. Kongresszus határozata után, nagyjában teljesítették. így a tervet 102.78 százalékkal túllépték. És ime ennek a kitűnően megszervezett szocialista versenynek az volt az eredménye, hogy a ČSM gyűlésen az elsőéves tanoncok a Gottwald hétre megfogadták, hogv fokozottabb mértékben ügyelnek arra, hogy teljesítsék Gottwald elnökünknek Lányban tett ígéretüket, továbbá a vízvezetékcsövek befedésénél mindegyik közülünk két brigádórát vállal magára. És ugyancsak Itt kell megjegyeznünk, hogy az előző két vasárnapot ledolgozták a békéért, Korea népének hősi harcáért. Természetesen a Bányásznapok nagy ünnepén, amikor a bányászok Handlován ünnepelni fogják hűséges munkájuk eredményét és 1566 bányásznak 8,590.813 korona hűségpótlékot fizetnek ki, 126 tanuló is hűségpótlékban részesül kiváló és hűséges munkájáért. A Bányásznap a szocialista versenyhez való hűséget nemcsak a hűségpótlék fejezi ki, hanem az új kolóniában egymás mellett sorakozó vöröstetejű csínos házacskák is pontos kifejezői annak, hogy a szocializmus kamatostul adja vissza dolgozóinak a beléje fektetett bizalmat. Itt ezekben az új fürdőszobás házakban kapnak elhelyezést az élmunkások, akik kiváló munkájukkal érdemeket szereztek. A házak sorai egyre szaporodnak, már az utcákat is kövezik és rendbehozzák, lassan egy élmunkás-városrész alakul ki itt és messziről, amikor az utas a vonat ablakából nézi Handlovát és látja katonasággal lehetett letörni. Természetesen ilyen körülmények között a bányászokban kifejlődött az egymás iránti hűség és összetartás, mert látták azt, hogy eredményeket csakis egységesen, összefogva érhetnek el a kapitalizmus ellen. Ma természetesen a bányász örömmel végzi el munkáját, mert tudja, hogy miért dolgozik és helyzete öszszehasonlíthatatlanul jobb, mint volt bármikor is. Ma biztosítva van a megélhetése, nagy gondot fordítanak továbbképzésére, az újságok is állandóan a dolgozók ügyével foglalkoznak. Misik elvtárs aztán szó szerint így folytatja: A jól elvégzett munka derűje sugárzik bányászaink arcán. ezt a csínos vörös színben izzó telepet, úgy tetszik mintha nagy, vörös, ötágú csillagunk áldásthozó ajándékai lennének. Ezen a nagy Bányásznapon ragyorjanak e házak, mint a csillagok, mert a szocializmus, a béke, a Sarló és Kalapács jegyében születtek meg. Ezen az ünnepen megszólaltatunk néhány bányászmunkást a legjobbak közül, akik odaadó, hűséges munkájukkal a sötétből, a bánya mélyéből ragyogó fényt árasztanak. MISIK JÓZSEF, HANDLOVA ELSŐ ÉLMUNKÁSA Magas, csontos bányászmester Misik elvtárs. A tiszta becsületes emberek fajtájából való. Nyíltan az emben szemébe tekint, látni rajta, hogy életében egyetlen homályos pont sincs és nincs semmi titkolni való j a. Ma 42 esztendős és kalandos utakon ment keresztül, amíg eljutott a bányászatig. Apja ács volt. Prievidzán született, 9 testvérével együtt ott nevelkedett. Mivel jó tannjó volt, az elemiből a gimnáziumba került. Ott két évig tanult, de mert apja nem bírta a költségeket, kilépett onnan és belépett egy szabó-mühelybe tanoncnak. Miután nagynehezen kitanulta a szabómesterséget és segéd lett, kiderült, hogy nem tud munkát kapni és ha néha mégis elhelyezkedett egy műhelyben, éhbérért kellett dolgoznia. A nélkülözés évei végül arra bírták, hogy a bányába menjen dolgozni. Két hét után azonnal az akkordmunkához kellett hozzáfognia és keményen dolgoznia, mert különben nem tudott volna megélni. A bányamunka nehéz és megalázó volt. Némának kellett lennie és keményen kellett a mellett dolgoznia. Ha valaki csak kinyitotta a száját, azonnal kitették. De így e mostoha körülmények között is megmutatkozott a bányászok összetartása. Két sztrájkban vett részt, 1935-ben, amikor a bányászok sztrájkba léptek azért, mert 270 társuknak felmondtak. A sztrájk három hétig tartott, de eredménytelenül végződött, mert voltak egyes bányászok, akik a sztrájktörökhöz csatlakoztak. A másik sztrájk 1941-ben tört ki és csakis fegyveres — Hogy mit jelent párttagnak lenni, arra csak akkor jöttem rá amikor bekapcsolódtam a munkaversenybe. Kezdtem figyelemmel kísérni más üzemek munkáját és munkaversenyét, sokat ovlastam a szovjet sztahanovistákról, hogyan építik és szeretik hazájukat. Akkor értettem meg. hogy a Párt minden intézkedése arra irányul, hogy a munkásság érdekeit szolgálja és életszínvonalukat emelje. Engem Vozsán az Alaksa elvtársak vettek rá arra, hogy élmunkás legyek. Mi három műszakban dolgozunk és megállapodtunk abban, hogy egymás munkáját segíteni fogjuk, minél magasabb termelékenység elérésére. Naponta összehasonlítottuk a munkaeredményünket és ha valahol hiba mutatkozott, akkor azt azonnal kiküszöböltük. így értem el azt, hogy élmunkás lehettem. Misik József elvtárs hüségpótléka 30.700 koronát tesz ki. Ez a legmagasabb összeg, amellyel Handlován egy élmunkást kitüntettek. Csoport, jávai átlagban 162%-ot ér el. A KÉT ÉLMUNKÁS FIVÉR Az egyik Gruber Ferenc, a másik Gruber József. Mindkettő csoportvezető, Ferenc munkateljesítménye átlagban 142, a Józsefé pedig 169%-ra emelkedett. Mindketten igen öntudatos bányászok benyomását teszik. Azt állítják, hogyha minden bányász öntudatosan végezné a munkáját, akkor legyőzhetetlenek lennének. Mi tisztában vagyunk azzal, mit jelent az, bányászéimunkásnak lenni. Mi pontosan tudjuk azt is, hogy a mi munkáiktól függ,

vvajjon a többi gyár teljesítheti-e a tervét vagy sem. Ezért miránk hatványozott felelősség hárul, hogy kiváló élmunkát végezzünk. Gruber József, aki üzemi pártelnök, a következőket mondja még: — Én, aki állandó érintkezésben vagyok 'a bányászokkal, csak azt mondhatom, hogy mindannyiunkban komoly lelkesedés él, hogy minél többet termeljünk, mert látjuk, hogy mi történik érdekünkben, látjuk, hogy lakóházakat építenek nekünk, fizetésünk is olyan, hogy állandóan emeli életszínvonalunkat és most, hogy megkaptuk a hüségpótlékot, minden igyekezetünkkel azon leszünk, hogy beváltsuk a hozzánk fűzött reményeket. Egyetlen vágy él bennünk, hogy korszerűbb eszközökkel szeretnénk dolgozni, hogy még többet termeljünk. — A szocialista verseny iránti érdeklődés egyre nagyobb. Ezt a vitagyűléseken lehet leginkább észlelni, amikor egyes munkacsoportok egyre nagyobb munkakötelezettségeket vállalnak magukra. Azonkívül bányászaink állandóan figyelemmel kísérik a pártsajtót, hogy értesülve legyenek az országban egyre nagyobb lendülettel folyó építő munkáról. Gruber Ferenc hüségpótléka 19.700 koronát tesz ki, Józsefé pedig 24.000 koronát. Havi keresetük átlagban 10.000 korona. A CSALÁD A MUNKAVERSENYBEN ÖSSZEFOG Kindernaj János és fivére, György, összefogtak az apjukkal együtt, hogy közösen résztvegyenek a munkaversenyben. Az összefogás akkor történt, amikor a családfő válságos helyzetbe került. Az apa ugyanis lábát törte munka közben és nyugdíjba akart vonulni. Erre a két fivér elhatározta, hogy az apjuk mellé állnak, segítik '-öt - munkájában, hogy még- -<-két... esztendőt-, dolgozhasson, amíg eléri az 53 éves kort és a rendes nyugdíját élvezheti. E célból János, aki gépész volt, azonnal lement a bányába dolgozni és György, aki katonáskodott, mihelyt az apjával megtörtént a szerencsétlenség, azonnal írt Gottwald elnöknek, hogy bocsássa el a katonaság kötelékéből, mert a bányában akar dolgozni, az apja mellett, hogy elősegítse az ötéves terv minél előbbi teljesítését. A levélnek meg is volt azonnal az eredménye. Györgyöt nemcsak hogy elbocsátották a katonaság kötelékéből, hanem 25.000 korona hosszabblejáratú kölcsönt kapott, és György hálából azonnal magára vállalta azt, hogy öt évet fog dolgozni a bányában. A handlovai üzemmel ötéves szerződést kötött. A két fivér rövid időn belül élmunkás lett. A fivérek átlagteljesítménye 136%, de most, a gottwaldí héten 250%-ot értek el. Kindernaj Jánosnak, az apának mosolygóssá válik az arca, amikor hűséges fiairól beszél: — Hiába, — mondja, — egy bányászcsalád ' igazi gyermekei ők. Öregszüleim, akik neveltek engem, szintén bányászok voltak. Afnikor apám elesett a háborúban, magukhoz vettek és bányásznak neveltek engem is. Tizenhat esztendős voltam, amikor először a bányába léptem. Azóta állandóan ebben a szakmában dolgozom. A régi bányászélet merőben másvalami volt, mint a mai. A mai bányásznak a helyzete összehasonlíthatatlanul különb, mint valaha volt. Szabadságról alig tudtunk valamit, ami pedig a hüségpótlékot illeti, arról nem is álmodtunk. Egercsen például kilenc és fél évet dolgoztam, de oly súlyos körülmények közt, hogy elhatároztam, másutt keresek munkát. így jutottam Dorogra, ahol azonban nem vájári minőségben alkalmaztak, hanem egyszerű csillésnek vettek fel és helyzetem jóval rosszabb volt Tehát elkeseredésemben elhatároztam, hogy Franciaországba megyek. Ott azonban a rossz fizetés miatt sztrájk tört ki és természetesen az első dolog az volt, hogy az idegeneket kiutasították az országból. Erre nem volt mit tenni, mint hazamenni. Itthon azonban kiderült, hogy a munkaadóim voltak olyan kegyesek hozzám, hogy könyvembe valamit bejegyeztek és mindenünnen, ahova munkáért fordultam, elutasítottak, mint kommunistát. így vergődtem, amíg végre úgy döntöttem, hogy hazamegyek Kékművesek voltak. Azt állítja, hogyha régebben tudott keményen dolgozni, akkor ma a népi demokráciában, amikor tudja, hogy miért dolgozik, szívesen végzi munkáját. Suhaj átlagkeresete havi 10.000 korona. Hüségpótléka 8.300. Amikor érdeklődünk, hogy miért kap olyan kis öszszeget, azt feleli, mert felesége nemrégiben meghalt gyermekágyban, és egy gyermeke megbetegedett, úgyhogy nem tudta munkáját úgy végezni, ahogy kellett és ahogy szerette volna. Mikus István ma 40 esztendős, egy gyermek apja, a handlovai bányaüzem legkiválóbb élmunkásai közé Munkába indulnak Handlova hős bányászai. kőre. Ott egy űj munkakönyvecskét szereztem, ahol már nem volt az a titkos bejegyzés és felfogadtak végre a köszénbányába. Ez volt a helyzet valamikor. Ha a bányász kinyitotta a száját, akkor nem jutott többé munkához még akkor sem, ha térdenállva könyörgött volna. A bányásznak nem volt szava, a bányász robotoló állat volt. — Ma azonban az a helyzet, hogy a bányász emelt fővel, büszkén és öntudatosan élhet. Ha van valami panasza, ezt azonnal orvosolják, mert a bánya a miénk és az üzem a mi érdekeinket szolgálja. így aztán érthető, hogy lelkesen résztveszek a munkaversenyben és érthető az is, hogy gyermekeim mellém álltak, azzal a hűséggel, amit közös munkánk és szocialista hazánk elvár tőlük. A bányászapa keresete, amióta lábtörést szenvedett, átlagban 6000 koronát tesz ki. ,De volt úgy is, hogy 12.000 koronát is keresett havonta. A fiai azt mondják, hogy amikor a szerencsétlenség érte, még ott maradt a bányában reggelig, a műszak végéig, mert mint csoportvezető nem akarta hűtlenül elhagyni társait. MÉG KÉT BÄNYÁSZÉLMUNKÄS Suhaj Pál ma 44-esztendös és 28 éve dolgozik a bányában. Szülei földTegnap nyomorúságos, egészségtelen viskókban lakott a bányász. Ma szellős é.s tágas, modem otthonokban gyűjt, friss erőt a boldog életet lbiztosító új munkanaphoz. tartozik. Apja is bányász volt, itt dolgozott Handlován. Napi keresete 28—30 korona volt és ebből kellett nyolctagú családját eltartani. Megjárta azonban addig, amíg dolgozhatott. De olyan idők is voltak, amikor apja csak három napot dolgozhatott a bányában és ilyenkor aztán az egész családnak alaposan nélkülöznie kellett. Apja nehéz munkája mellett sohasem volt meg a családban az, ami kellett. A gyermekek nem tanulhattak rendesen s nem öltözködhettek rendesen. Mikus István 16 éves korában került a bányába. És csakis évek hoszszú munkája után jutott el odáig, hogy kinevezzék vájárnak. Nem volt az akkor úgy, ahogy most van, hogy mindent elkövetnek, hogy az ember feljebbjutását megkönnyítsék, hanem akkor komoly összeköttetések kellettek, hogy az ember egy ilyen álláshoz jusson. Nem volt elegendő az, hogy az embernek képességei voltak, nem, az kellett, hogy jóban legyen az urakkal és fontos volt, hogy befogja a száját. Ha azonban elégedetlenkedett, azon nyomban kitették a szűrét. — Teljes felelőtlenség uralkodott — mondja Mikus elvtárs — emlékszem, amikor visszajöttem a katonai szolgálatból 33-ban, akkor nem vettek vissza a bányába. És az állam, amelynek szolgáltam, nem törődött azzal, hogy munkához jussak. Hát ez a különbség a régi és a mai bányászélet között. Ma ilyesmi nem fordulhat elö, mert az állam felelősséget vállal dolgozójáért és így természetes, hogy a bányásznak is felelősséget kell vállalni a hazájáért. Olyan állam, amely gondoskodik arról, hogy a bányász szabadságot és hüségpótlékot kapjon, megérdemli, hogy hűséggel dolgozzunk neki. Szabad embernek érzem magam és tudom, hogy munkámmal nem a kapitalizmust segítem, hanem a szocializmust építem. Ezért igyekszünk és ezért teljesítettük 140%-ban a tervet. Hüségpőtlékom 25.000 korona. Üj élet kezdődik számomra, végre megvesszük azt a bútort, ami után évek óta vágyódtam. Szabó Béla