Uj Szó, 1950. szeptember (3. évfolyam, 201-226.szám)

1950-09-09 / 208. szám, szombat

U J SZO 1950 szeptember 9 Azt mondhatná valaki, Egri Viktor munkájáról felesleges ismertetést írni az Üj Szóban, mivel az olvasók zöme egész terjedelmében ismeri, hiszen folytatásokban itt jelent meg, azután a „Fény a faluban" tulajdonképpen nem is olvasmány, könyv ugyan, de nem olvasásra szánt mú, hanem előadásra és megnézésre való színdarab. Egri müvéről azonban tisztább képet nyer az, aki könyvalakban egyvégtiben olvassa el, még ha annak idején folytatásos megszakításokkal olvasta is. Ami pedig a színpadra tartozást illeti, daraboknak olvasóközönsége is lehet, különösen pedig olyan esetben, amikor nincs alkalom vagy kevés a lehetőség előadva látni őket. Mindettől eltekintve a „Fény a faluban" azért tárgyalható ebben a rovatunkban, mert irodalmi műről van szó, még pedig csehszlovákiai viszonylatban első termésről, mely a gottwaldi ötéves terv kulturális zónájának napja alatt érlelődött. Ide tartozik tartalmilag, mert a tervtelj esitésnek a falu átalakulásával kapcsolatos szakaszát viszi a színpadra, ez adott megírására ösztönzést, másrészt kiadását, még hozzá nyomdatechnikai szempontból minden elismerésre méltó formában, Lőrincz Gyula pompás színes címlapjával, már annak az új kultúrpolitikának keretében valósították meg, amely a csehszlovákiai magyar dolgozók életében elégedettséget és életörömet hozó új korszakot jelent. Egri háromfelvonásos „optimista játékának" tárgya a szocializmus építőinek a falvakban folyó harca a kulákok gáncsvetései, önzésük, roszszaságuk és embertelenségük ellen. A kulákellenes fronton a brigádosok vívnak diadalmas küzdelmet* önzetlenül vállalkoznak villanyvezeték szerelésére, mely véget vet a petróleum melletti vakoskodásnak, villanyeröre működő gazdasági gépek használatát teszi lehetővé. A brigádosok fontos politikai munkát is végeznek, leleplezik a zsírosparaszt sötét szándékait s a haladás és az alkotó munka táborába szervezik a fiataltkat. Egri leleményesen beszövi darabjába a falu szociális szerkezetének ábrázolását a cselédsorban tengödéstöl az újgazdán és a kozépparaszton át egészen a kulákságig bemutatja a brigádosok példaadó befolyását az elmaradt, de nevelhető falusi elemekre, érinti a népi demokráciának a dolgozókat érdekiö gazdasági, egészségvédelmi, iskolázási vív.MIT OLVASSUNK?. flMY A FAI ÍJ SAN Sgzi ÜiQto

r háromfelvonásos színmüve rnányait, a földműves szövetkezetek hivatását és áldásos előnyeit, a munkás-paraszt baráti szövetséget. A darab végén kigyulladó villanylámpák fényénél világosság derül a kulákság elvetemült intrikáira minden ellen, amiből ők nem húzhatnak hasz. not. A brigádosok a szivek frontján is győznek, a jóravaló fiatalsag, a leányok melléjük állnak. Kerekes Annuska szakít a számára kiszemelt vőlegénnyel, a gazdag paraszüegény Pintér Gáborral s István brigádosszerelőhöz megy feleségül. Egri Viktor darabja az irodalmi fejld(*é3 perspektívájából nézve a falu világát bemutató színpadi kísérletek sorába tartozik. A magyar irodalom történetében e kísérletek neve: népszínmű. A népszínmű a jobbágyfelszabadítást megelőző évtized és a XIX század második felének műfaja s fejlődésének azon a fokozatán, mely Szigligeti Ede és Szigeti József nevéhez fűződik, kissé levegőtlen alkotás, a szociális háttér csaknem teljesen hiányzik belőle, inkább megkonstruált szerepek, mint elevenen ható alakok találhatók benne. Legfeljebb a szegény és a gazdag közötti ellentét —- minden reális körvonalazás nélkül — játszik bele itt-ott a cselekménybe. Mintha az uralkodó nagybirtokos osztály és kösépnemesség számára, az ö megnyugtatásukra írták volna ezeket az első népszínműveket, hogy íme, a falun nincs semmi baj, a parasztság harmonikusan dalolgat és tánccal szórakozik, legfeljebb az okoz elkedvetlenedést, ha legényeket hosszú évekre elvisznek katonának. Egyébként holmi duhajkodások nem szociális vihar előjelei, helyi vagy családi vonatkozásban bírnak csak jelentőséggel. A parasztság irodalmi ábrázolásában a következő fokot a jelen század elején Móricz Zsigmond fellépése jelzi, bár elsősorban a regényben, de a színpadon is. Valóságos parasztokat mutat be természetesen adódó és ható helyzetekben s hűen ábrázolja az akkori falu felső, közép és proletár rétegét, de sztatikusan teszi, a parasztság jövője felé vezető vonalra nincs utalás. A paraszti sorsot Móricz úgy állítja be, hogy a paraszti energiáknak nincs terük az érvényesülésre a falusi élet keretében. A leszorított kiválóság vagy kulák duhajkodásba, dúskálásba temetkezik vagy tragédiával végzi. Ma nagyszerű téma adódik a népszínmű megújhodására: a harc a kezdetleges paraszti agrártermelés észszerüsltéséért és kollektivizálátáért, e lelki átalakulással,materiális és morális vívódásokkal, drámai helyzetekkel teljes küzdelmek színpadra vitele. Ha szabad ezt a kifejezést használnunk, a marxista népszínmű megteremtése az új irodalom egyik feladata. Egri a „Fény a faluban" megírásával ebbe a törekvésbe igyekszik bekapcsolódni. Kerüli a régi népszínmüvek elvont és valószerűtlen sematizálását s a későbbi sztatikus parasztábrázolás fokát egy tekintetben meghaladja: jövőbe mutató kollektív dinamikájával. A problémák felvetésében teljes a realizmus, a jellemrajz kivitelezésében azonban meglehetősen egyszerűsít, a személyeket élesen beállítja, de kevéssé fejleszti, mintegy önmagának szük helyet hagý a lélekábrázolás lelki mérnöki munkájának végzésére. Lehet, hogy van ebben szándékosság, mert a darab Írásánál a most erőteljesen fellendülő kultúrszínpadok szükségletére gondolt a szerző. A szerepek egysíkúsága az alakítást megkönnyíti. A darab felépítése, a bonyodalom fokozása, a megoldás rutinra vall és érdeklődés keltésére alkalmas. A jellemek egyes csoportjai (a brigádosok, a leányok, a legények, az ingadozó parasztok stb.) jellemzés Könyvkiadás a Magyar Népi Köztársaságban A Magyar Népi Köztársaságban évről évre növekszik a politikai művészeti, gazdasági és szakirodalmi művek kiadása. Ez év első felében 1'99 különféle könyv jelent meg 16 millió példányszámban. Tekintettel a magyar olvasóközönség nagy érdeklődésére, a szovjet politikai irodalom iránt, ez időben V. I. Lenin és J. V. Sztálin müveiből tizenkettőt adtak ki magyar nyelven 950 ezres példányszámban. Szeptember végén megnyitják Budapesten a Szovjet Könyv házát, ahol állandó könyv-, folyóirat-, zenemű-kiállítást szerveznek a Szovjetunióból. A Szovjetunióban megjelent „A szabadság árnyékában" című magyar regény Moszkvában megjelent Aczél Tamás magyar író „A szabadság árnyékában" című regényének orosznyelvű fordítása. Ez a könyv a háború utáni magyar irodalom egyik legjelentősebb alkotása. Híven ábrázolja a történelmi újjászületést, amelyen Magyarország a szovjet hadsereg által való felszabadulása után átesett. Elénk tárja az új Magyarország megszületését, amely megnövekedett és megerősödött a régi világgal folytatott harcában. A mű hőse a magyar dolgozó nép, amely áldozatosan harcolt a népi kormány megalakításáért és megerősítéséért és megsemmisített gazdasági élete újjáépítéséért. A CSEMADOK bratisiavai helyicsoportja értesíti tagjait, hogy N á d I e pénztárnok minden csütörtökön este a Vazov-utca 2. sz. alatti helyiségben szolgálatot tart és kéri az elmaradt tagdíjak befizetését. dolgában kellően el vannak határolva egymástól, de a csoportokon belül az élesebb elkülönítés színesebbé teheti a cselekményt. Némi egyhangúság mutatkozik a brigádosok és a leányok szerepeltetésében. A darab nyelve eleven, de a beletűzdelt népies fordulatok között akad égy-két olyan, mely a használatban elszíntelenedett s feleslegesen csúszott az író tolla alá. Az ilyen fordulatokra gondolunk, mint: annyit ért hozzá, mint a tyúk az ábécéhez, könnyebb a hazug enjbert utóiérni, mint a sánta kutyát, mit állnak úgy, mint a faszentek. Egyszerű falusiak, még hozzá régiszabásúak szájából valószínűtlenül hangzik ez a mondás: „Tartom szerencsémnek", vagy „eszmecsere és hangulat" emlegetése. A 37. oldalon a darab föszemélyéröl, Pintér Gábor gyújtogató és feketéző kulákról ezt olvassuk: „...kemény és hajthatatlan a maga igazsága tudatában ..." Talán inkább a maga liitvánvságához való ragaszkodásában volt kemény és hajthatatlan. Az 51. oldalon „ ... nem egészen biztosan áll a lábán. De nem ittas" helyett jobb volna így: „De nem elázott." • A színpad erős sodrú örvény, mely magához vonz csaknem mindenkit, aki az irodalom vizein evez — irta egy magyar kritikus. Nos, a színpad aranyhajú Loreleyének ez a vonatása más természetű ott, ahol, a színpad kapitalista vállalkozás és más a népi demokráciákban, ahol a művészet eszközelvei végzett társadalomépitö és emberformáló munka egyik területe. Egri az utóbbi részére szánta darabját. Ami az irodalom vizein való evezést illeti, ezek a vizek dramatu%iai és színpadi vonatkozásban is, eddig nálunk nagyon csendesek, az utolsó évtizedben szinte holtvizek voltak. Most korszakos változás következett be, új áramlás indult meg a proletár kultúrszabadság és szolidaritás jegyében, s ha a kormányzás nem is kiván nagy erőfeszítést, a nyilvánosság elé evező írónak jármüvét közelebbi környezetében található példák, ösztönzések nélkül, mindenestül egyedül kell megalkotnia. Ha ilyen körülmények között a dilettantizmus stigmái nélkül kerül ki munka magános író műhelyéből, azt méltányolni kell. A „Fény a faluban" a csehszlovákiai magyar dolgozók irodalmi termelésében úttörő jelenség: az első, irodalmi igénnyel fellépő és előadásra alkalmae színdarab. S. A. ILLÉS BÉLA: OCevekesi <J)isla oitáíjkömiLi utazása A sötétség beálltával zárt, fegyencszállító autókon útnak indították őket — nem mondták meg nekik hová. Hajnalodott, amikor a tengerpartra értek. Mire a nap szokásos útjának egy negyedét befutotta, a fiúk már egy óriási, háromkéményes óceánjáró gőzösön voltak. Leparancsolták őket a gőzös belsejébe, ahol ismét foglyok voltak. Másnap hajnalban a gőzös indult. Néhány óra múlva, amikor a hajó már a nyílt tengeren járt, a fiúkat kiengedték a fedélzetre. Csak most látták a magyar leventék, hogy milyen sok társuk van. A fedélzet telisteli volt, az övékéhez hasonló egyenruhába öltözött fiatalokkal. Voltak ott lengyelek és csehek, voltak románok és szerbek, voltak osztrákok és bolgárok, szlovákok és olaszok, horvátok és finnek. Sőt hollandok is voltak. A parancsnokok hollandok voltak. Kerekes Pista teli tüdővel szívta magába a friss, tengeri levegőt. A végtelen tenger láttára, különös módon, nem gyermekkori, világjárást áhítozó álmai jutottak eszébe, hanem a nagy magyar Alföld. Búzaföldek, virágzó gyümölcsfák, poros akácok, apró falvak. Délibáb ... A tengeri utazás hosszúra, nagyon hosszúra nyúlott. De elég változatos volt. Amikor nyílt tengeren járt a hajó, akkor fölengedték a fiúkat a fedélzetre. De ha szárazföld közelébe ért a gözös, akkor leparancsolták őket a hajó mélyébe. Az élelmezés nem volt rossz, A tengeribetegség nem sokat kínozta a fiúkat, — egykét hét alatt hozzászoktak a tengeri utazáshoz. Negyvenhét nap után a hajó céljához ért. Part közelében állott meg. De most a fiúknak nem kellett eltyúiniok. A fedélzetről bámulhatták mee: a földet, ahová hozták őket. Magas oálmák és masras, széleslombú fák. Különös, ismeretlen, rikitóan színes virágok. Az ég ragyogóan kék és ragyogóan kék az álmosan himbálózó tenger is. A fiúkat csónakon szállították partra. Egy-egy csónakban tizennyolcan ültek. Tizenhat idegen és két hollandus. A hollandusok vállán géppisztoly volt. A parton holland katonák várták az érkezőket. Körülfogták őket, mint a fegyenceket. Mikor valamennyien partraszálltak, katonásan sorakozniok kellett és nyolcas sorokba osztva elindították őket. A menet előtt és után és a menet két oldalán fegyveres katonák. Az út, amelyen mentek, erdőkön vezetett át és mocsarak mellett. A levegő, ahol sütött a nap, rezgett a forróságtól. A pálmák, mintha félálomban lennének, álmosan bólongattak. A fák között színes madarak röpködtek, hangosan rikácsolva. Egyhelyütt, amikor az út egy felperzselt falu romjai mellett vezetett el, a hőségtől és gyors meneteléstől bágyadt fiúk barnabörü, feketeszemű embereket, barnabörü asszonyokat és gyerekeket láttak. A barnabörü férfiak, amikor a katonákat észrevették, lesütötték a szemüket. Vagy nem akarták látni a holland fegyvereseket, vagy pedig attól tartottak, hogy a hollandok a szemükből kiolvassák gondolataikat és érzéseiket. A barnabörü asszonyok és gyerekek, a katonák láttára gyorsan elbújtak. A csodálatosan kék égen egy bombavető és két vadászgép keringett. Hétórai menetelés után a csapat egy baraktáborhoz ért, amelyet, természetesen, drótkerítés fogott körül. Mindenki kapott egy deszkapriccset és egy ócska takarót. Másnap reggel megkezdődött a katonai kiképzés. Ez már nem volt játék, mint Hollandiában, hanem nehéz, kegyetlenül nehéz munka, A fiúkat naponta tizenkét-tizennégy órán át dolgoztatták és csak a nap derekán, a legnagyobb forróság idején kaptak pihenőt. Valamennyien csúnyán lefogytak. A tizennégy magyar/közül egy napszúrást kapott, egy pedig trópikus maláriát. Az egyiket el. temették, a másikat kórházba szállitották. Ott pusztult el. A fiúk, akiket most légionáriusoknak vagy önkénteseknek neveztek, minden másodnap este elméleti oktatást ís kaptak. Egy fiatal, rosszkedvű holland hadnagy elmondotta nekik Hollandia történetét. A fáradt zsoldosoknak a holland irodalomról és a nagy holland festészetről is mesélt a hadnagy. Nagyon büszke volt Hollandiára. Két hét múltán a szomorú hadnagyot egy vörősaroú, nagyon haragos százados váltotta fel. A százados Hollandia politikájáról, ahogy őmonlotta „történelmi hivatásáról" tartott előadásokat. A fiúk megtudták a századostól, hogy Hollandia főfeladata és főcélja a kereszténység, a kultúra és a humanizmus fejlesztése. A százados bemutatta a fiúknak Holland-India őslakosságát is. Elmagyarázta, hogy ez a nép lusta, tehetségtelen, tudatlan gonosz és főleg pogány. Az indonéz — a százados szerint minden gazságra kész és ha a hollandok nem volnának, visszatérnének az emberevéshez. De hálistennek, a hollandok itt vannak. A százados előadás közben szivarozott, szódás viszkit ivott és nagyokat köpött. Tisztiszolgája egy reggel holtan, átvágott nyakkal találta a századost a viszki és bagószagú tiszti ágyban. A tisztiszolgát, — aki indonéz volt — letartóztatták és másnap délután halálraitélték. A pálmatörzsekből összetákolt épület, amelyben a katonai rögtönítélő bíróság ítélkezett, éjjel — amikor a halálraítélt a siralomházban ült — lángbaborult. A légionáriusok között szájrólsssájra járt a szó, melyet hangosan nem volt szabad kimondani: — Partizánok! A kiképzés hat hétig tartott. Hat hét letelte után a légionáriusokat kisebb csoportokban elvezényelték a nagy vérveszteségeteket szenvedett csapattestek feltöltésére. Pistát harmadmagával indították útnak. két japán altiszt felügyelete alatt. Pista egyik társa egy bukaresti román fiú volt, vasesztergáíyos. Német internáló táborból került Hollandiába. Másik társa egy szlovák fiú volt, asztalos, ö is internálótáborban töltött másfél esiztendőt. A három önkéntes fegyvert ka-öott, de golyót Autgri szálIították őket rendeltetési helyükre, egy erdei tisztáson álíó, katonai táborba. A tábor parancsnoka egy holland százados volt, helyettese egy japán ezredes. A három légionáriust a japán* ezredes osztotta be. A szlovákot külön, a románt és Kerekes Pistát együtt. A század, ahová Kerekes Pista került, másnap hajnalban felkerekedett. Jó három órán át utaztak könnyű, amerikai Jeepeken. A cél, a bennszülöttek egy mocsár szélén álló faluja volt, A falu közelében a századot leparancsolták az autókról. Minden katona kapott huszonnégy éles töltést. Körülfogták a falut. Hat katona (az expedíciót vezető százados parancsára) a falu szélső házait, melyeknek teteje sziárítottt fűből készült, fölgyújtotta. Házról házra^röpült a tűz, gyorsabban, mint a pálmák alatt rikácsoló színes madarak. Á* falu lakosai menekültek. Férfiak',,'asszonyok, gyermekek. A menekülőket tűz fogadta. Fegyvertűz. Akit nem talált el a golyó, annak fejét a katonák puskatussal verték szét. Kerekes Pista — amikor meghallotta a parancsot: — Tüzelj! — egész testében remegni kezdett. Amikor az őrmester ráordított: — Miért nem lösz, gazember? — Pista kiejtette kezéből a fegyvert. Hátravezették, megkötözték. Autón szállították börtönbe- Hat napig magánzárkáiban volt; egy rettenetesen bűzös, forró lyukban, kenyéren és vízen. Hetednap kihallgatták, aztán olyan cellába zárták, ahol rajta kívül még hatan voltak. A hat közül az egyik az a bukaresti fiú volt, akivel Pista együtt indult a büntető expedícióra. A másik négy fogoly közül kettő japán közkatona volt. Volt ott még egy cseh paraszt és egy görög matróz. •Éjjel, amikor mindnyájan aludtak, a bukaresti fiú felrázta Pistát. Kezével befogta Pista száját, eztán — mivel máskép nem tudtak egymással beszélni — hollandul súgta Pista fülébe: — Megszökünk! — Hogyan? — kérdezte Pista. — Azt még nem tudom. De azt tudom. hogy meg kell szöknünk. A következő {íz napon szó sem esett a szökésről. A román kerülte Pistát — már amennyire egy szűk cellában valakit kerülni lehet. Egész nap a görög matrózzal suttogott. Pista az egyik japán katonával kötött barátságotA japán is hazaárulásért ült a holland börtönben. Ugyanebben a börtönben és ugyanebben a cellában ez a japán katona ült már egyszer hazaárulásért. Abban az időben a japán császár nevében küldték börtöntöhbe a foglyokat. Akkor azért záratta be egy japán őrnagy, mert a fiú nem volt hajlandó önként jelentkezni olyan indonézek kivégzésére, akik (mikor a japán hadsereg megtámadta Holland-Indiát) a hoMand hadseregben szolgáltak volt. Japán elvesztette a háborút. A szigorú japán őrnagy ekkor holland szolgálatba lépett és katonáit is arra kényszerítette, hogy a holland zászJÓ alatt harcolsjanák az indonézek ellen. Ez a j^ pán katona (aki történetét töíjt hf®land nyelven kétízben is eimonďte Pistának) kénytelen-kelletten engedelmeskedett az őrnagynak. De hasznát nem látták a hollandok. Az indonézek megérzik, hogy melyik katona maradt ember. Ahhoz megtalálják az utat. A mi japánunknak egy indonéz lány (aki ananászt és banánt adott el a katonáknak) elmagyarázta, hogy a gyümölcs azért olyan drága, mert az indonézeknek sokba kerül a háború. A holland hadsereg zsoldját Indonézia hollandok által megszállott területének lakossága köteles megfizetni. — Ha valakit a hollandok haláäraitélnek, a. halálraítélt családja fizeti a kötelet és a hóhér napidíját —

1 mesélte az indonéz lány. A japán katona két nappal későbben már börtönben ült. Egy éjszaka a bukaresti fiú felkeltette Pistát és a fülébe súgta: — Éjfélit tán szökünk! — Hogyan? — kérdezte Pista, A román nem felelt. Éjfélkor a börtönépület előtt őrségváltós volt. Pár perccel az őrségváltás után egy holland katona jött be a cellába és három foglyot, a románt, a görögöt és Pistát kiparancsolt a ház elé. Pistának annyi ideje se maradt, hogy japán barátjától elbúcsúzzon. Amikor kiértek a börtönelőtti tisztásra, a holland katona ezt suttogta: — Óvatosan utánam, elvtársak. Kerekes Pistát ekkor nevezték legelőször elvtársnak. (Folytatjuk.);