Uj Szó, 1950. szeptember (3. évfolyam, 201-226.szám)

1950-09-08 / 207. szám, péntek

Harcban két béketúzottság, Világszerte erősödik a békéért harcolók tábora. Napról napra újabb s újabb milliók kiáltanak »megálljU az örjöno háborús gyujtogatóknak. a béke háromszázharminchatmillió hive írta alá a békeívet! A hős koreai nép kemény csapásokat mér a betolakodott makacsul ellenálló rablóbandára. A Béke Hívei Állandó Bizottságának prágai tanácskozása újabb diadalmas lépést jelent előre, abban a nagyszerű küzdelemben, amelyet a békéért, az életért vív a haladó emberiség. — Vesszenek a háborús gyujtogatók! — harsogják a vjlág minden táján a népek. Békéért és emberi életért sztrájkol 120.000 vasutas Kanadában. Franciaországban a hős acheuli bányászok sztrájkja tüntet a népáruló kormány fasiszta tette ellen. Ott állnak a békeharc első soraiban a demokratikus fiatalok is. Egý éve hangzott ej a Világifjúsági Találkozó résztvevőinek fogadalma. — Megvédjük a békét, minden erőnkkel harcolunk érte. A béke ifjú harcosai teljesítik fogadalmukat. LYON, 1950 augusztus 18. Lyon sötét és szennyes külvárosában a munkásnegyedben lakik Charles Morot ifjúmunkás. Pénteken már kora hajnalban két ifjú és egy lány találkozott a ház előtt. Köszöntötték egymást és együtt mentek fei a harmadik emeleti szobácskába. Moi'ot már várta őket. A lyoni svövőgyár ifjúsági békebizottsága megkezdte munkáját. Elsőnek Jeane Cabeau beszélt: — Ismét k tettek az utcára őt munkást a gyárból. A gazemberek egészen le akariák állítani a termelést Nem tűrhetünk tovább! Röviden szálltak a mondatok. Végül Charles, a békebizottság vezetője szólalt meg. — Feladatunk a mai nap — fokozni a felvilágosító munkát és az üzemben mindenkivel aláíratni a békeivet. Hamarosan megállapodtak a teendőkben. Eľndultak a gyárba. Délelőtt munkához láttak. A műhelyekben futótűzként terjedt a hir — tizenkettőkor gyűlés lesz. Szótlanul gyülekeztek délben a dolgozók. Jcanne Cabeau beszélt. — Ma őket, holnap minket dobnak ki.. . össze keli fognunk! Emlékeztek Faul Véguarra ? Két héttel ezelőtt még itt dolgozott — ma négy gyermekével éhezik! Bertrandot letartóztatták és véresre verték. mert Tito ellen tüntetett. — Gazemberek — harsant a munkások ajkáról a szó A gyűlés kétórás sztrájkot határozott el _ tiltakozásul az elbocsátások ellen. A fiatal békeharcosok sorra járták a műhelyeket. Magyarázták, felvilágosították, lelkesítették a csüggedöket. Napközben néha tdxálkoztak egy percre. Ilyenkor néhány 3zóval megbeszélték a nehézségeket, Megoldás mind g akadt. Este a dolgozók családjait látogatták meg. Elmentek Paul Véguarhoz is. Szomorú kép tárult fel előttük. A sötét nedves <5duban hatan voltak. Paul Véguar munkanélküli, a felesége és négy gyermeke. Charles a táskájába nyúlt, kis csomagot vett ki belőle. Fogadja el — mondotta halkan —, az elvtársak küldik. Holnap tüntetés lesz az amerikai gazemberek ellen, ak k miatt maga is" éhezik. Jöjjön el! — Ott leszek — felelte Véguar. * — .... Már egészen késő este volt. amikor a négy békebizottsági tag ismét találkozott. — Jó munkát végeztünk ma. Négyszázharminchét aláírás. Holnap átadjuk ezeket a városi békebizottság titkárának — mondotta Jeanne. Charles Morot némán bólintott. Arra gondolt, hogy Nizzában a béketalálkozón talán éppen most számol be küldöttük a lyoni szövőmunkások békeharcáról ... MANCHESTER, 1950 augusztus 24 A manchesteri hajógyárban június elején alakult meg a békebizottság. Azóta szakadatlanul vivja harcát a háborús gyujtogatókkal. Nehezen, akadozva indult a szervezés, a kezdeti nehézségek sokszor megtorpantották munkájukat. Lemaradtak az aláírásgyűjtésben is. A hiba gyökere — mondotta a városi békebizottság titkára —, hogy elhanyagoltátok a felvilágosító munkát. Nem magyaráztátok meg, miért írják alá a felhívást. Az ülés után lehangoltan mentek kifelé. Jobban kell dolgoznunk — mondta Church elvtárs, az ifjúmunkások képviselője, amikor elváltak egymástól. Másnapgjázas sietség fogadta a munkásokat a gyárban. A mérnökök és művezetők parancsszavai valam

: elfojtott rémületet fejeztek ki Tíz órakor megjelent az üzem korlátlan ura, mister Liwington is. A munkások gyülölette] tekintettek hordóra emlékezi eiö alak. jára. Hirtelen futótűzként terjedt el a hír, hogy a ma ví^rehocsátandó hajót Korea ellen akarják felhasználni, John Church ifjúmunkás, a hajógyáÄ Šverana-íizesn munkásotthona „Erre, a réten, erre tessenck keresztülmenni és az országút mellett az első utcán balra fel" — igazít útba bennün.tet a breznói nagyállornás előtti téren egy öreges., nagybajuszú vasutas bácsi. És mi, ketten a perzselő napfényben útnak indulunk, hogy felkeressük a Sverma vasmüvek breznói munkásotthonát. Megállunk egy háromemeletes modern ház előtt. Ez a dolgozók internátusa. A főbejárat felett a Szovjetúnió és Csehszlovákia zászlai lengenek, az ablakokból pedig Sztálin és Gottwald elvtársak arcképel mosolyognak felénk. A Szlovák Nemzeti Felkelés ünneplő díszét még mindig magán viseli az internátus. Az irodában Lieszkovszky Lajos gondnok elvtárs, valamint munkatársa, Rozsnyó József elvtárs fogadnak bennünket. A sarokasztalkán álló rádiókészülék a Petőfi-adó műsoraként ropogós csárdásokat sugároz felénk. Vendéglátóink leültetnek és kérdezösködésünkre szívélyes beszélgetés közben elmondják az internátus napi életét. A gondnok elvtárs beszámol a tíz főből álló személyzet munkájáról, akik — úgy mondja — „minden igyekezetükkel azon fáradoznak, hogy necsak kényelmet nyújtsanak a munkából hazatérő dolgozóknak, hanem otthont is." Ezután Rozsnyó elvtárs körülvezet bennünket a munkásotthonban. Meglátogatjuk a konyhát is, ahol Aclelmanné elvtarsnő, a közkedvelt „Betka néni" vezetése és irányítása mellett főzik a jó székelygulyást. Onnan az ebédlőbe megyünk. Az asztalokat borító tiszta üveglapon megmegcsillan a napsugár fénye és szinte körültáncolja a középen álló virágcsokrokat. Közben jönnek ebédelni az tizem munkásai. A fiatalok is. Közéjük megyünk és beszélgetni kezdünk. Hamarosan megbarátkozva egymásután elmondják, hogy ki, hogyan került ide. Igy Piri Károly elvtárs saját magáról zamatos palóc tájszólással 8 következőket mondja: „En az ipolysági járásból, Egeg községből vagyok, ahol mint kovácsinas dolgoztam. Július hónapban jöttem ide brigádmunkára. Ezalatt az egy hónap alatt tanultam :r.eg, hogy nem elég felvenni az olajos-" zubbonyt, hanem szorgalmasan kell tanulni és dolgozni, hogy jó szakember lehessek. Nos, ezért jöttem vissza és ezért jöttek vissza Kuzma, Suba, Moyžis és Kucsera elvtársak is." Kucsera elvtárs mindjárt ki is bővíti: „Most pedig büszkén mondhatjuk, -hogy mi a brigádból „ittrekedt" ifjúmunkások vagyunk a Svermaüzem tanoncságának élcsapata!" A többiek pedig furcsa szavakkal erősítik meg barátjuk állítását. És e furcsa szavak ezek: „Mi, a kékszárnyú madarak, inkább választottuk a szocializmus tempós építését, mint otthon a lanyha inaséletet." Közben új elvtárs közeledik. Bemutatkozik: Galic László. Rozsnyó elvtárs egy büszkén hangzó szót tesz hozzá: „élmunkás". Igy aztán a teljes bemutatkozás után már ő is belekapcsolódik a beszélgetésbe. Elmondja, hogy ő a „híres Gömör"-böl, Réce községből jött ide dolgozni. A Svermamüveknél már közel két esztendeje dolgozik és azóta állandóan túlteljesíti a normát s aktíve dolgozik a ČSM üzemi csoportjában is. Közben oly meglepő dolgot hallunk az elvtársaktól, amely igazán a legnagyobb örömmel tölt el. A Sverma vasmüvek telepein sok magyarajkú ifjúmunkás dolgozik és ezért a közeljövőben megalakítjuk a CSM magyarnyelvű üzemi csoportját. „Nehéz minden kezdet, de nem félünk!" — mondják Kuzma és Suba elvtársak, miközben az internátus lépcsőin lefelé haladunk. Aztán keményen kezetfogva elbúcsúzunk. Az állomásra sietve pedig elgondolkozunk : Ütünk nem volt hiábavaló. Láttuk, hogy a magyar ifjúság itt is kiveszi részét a szocializmus építéséből. Kassal József rí békebizottság tagja odaállt Liwington e;é: — Igaz, hogy ezt a hajót Korea ellen használják fel? — kérdezte. — Na és, mi közük hozzá — válaszolt dühösen Liwington. — Csak az — felelte Church —, hogy mi nem leszünk gyilkosok. — Ügy van! — kiáltották a köréje sereglett munkások. öt perc sem telt el — máris minden üzemben leállt a munka. A munkások a gyár udvarán gyülekeztek. A békeb'zottság titkára beszélt: — Munkások! Üjabb aljasságot akarnak kikényszeríteni tőlünk. De mi nem leszünk gonosztevők, nem gyilkolunk ártatlan embereket. Nem bocsátjuk vízre a hajót! — zúgták a munkások. A megérkező rendőrség üres üzemet talált. A hajó nem indult el Koreába — az imperialisták aljas tervét keresztülhúzták a manchesteri hajógyár munkásai.