Uj Szó, 1950. szeptember (3. évfolyam, 201-226.szám)

1950-09-08 / 207. szám, péntek

1950 szeptember 8. 36. szám. Eszmei felkészültséggel isnoiai mufiKaiiic smer«ert! „Az iskolai nevelésben a ha­ladó és szocialista szellem meg­erősítéséért kifejtett minden igyekezetünk mellett támasz­kodni fogunk a CSM iskolai szervezeteire is, melyeknek ekép jelentős és felelősségtel­jes szerep jut..." — ezt mon­dotta Bašťovanský elvtárs, a KSS főtitkára 1950 május 26-án, azon a történelmi je­lentőségű kongresszuson, melynek határozatai eredmé­nyeképpen ma egymásután nyílnak meg az alap- és kö­zépfokú iskolák a szlovákiai magyar ifjúság számára. A Csehszlovákiai Ifjúsági Szövetség öntudatos tagjai, vezetői, brigádosai és élniun­kásai személyes felelősséget kell, hogy érezzenek azért, hogy a KSS IX. kongresszu­sa elhangzott minden ránk vonatkozó szó életet kapjon, s hogy az iskolapolitika és a nevelömunka megjavítása ér­dekében elénk állított felada­tokat, úgy teljesítsük, ahogy azt a Párt elvárja tőlünk. Az iskolában ebben a tanév­ben súlyos harcot kell meg­vívnunk. Tanulmányi téren na­dat üzenünk az elavult mun­kamódszereknek, megindítjuk és kifejlesztjük a szocialista versengést az éltanuló és leg­jobb tanuló címéért. Politikai téren kérlelhetetlen harcot ve­zetünk a nyilt és burkolt re­akció minden megnyilvánulása ellen. A tanulók felvétele és az előadók megválasztása a pártkongresszus szellemében, szigorúan osztályszempontból történt. Mégis ébereknek kell lennünk: le keH lepleznünk a klerikális és kulák-befolyást, amely gátolná előrehaladásun­kat. A soviniszta csökevénye­ket is le fogjuk törni minde­nekelőtt saját sorainkban. Amint látjuk, harcunk sok­oldalú lesz, s okosan, követ­kezetesen kell vezetnünk, ha munkaszakaszunkon valóban építőivé akarunk válni a szo­cializmusnak. Ifjúságunk a jövőben ön­álló, céltudatos hetilapot kap kezébe, amely kezdeménye­zésre és tettrekészségre fogja nevelni. Irányítása mégis köz­vetlenül a tanítókra, tanárok­ra, valamint a CSM és a pio­nírszervezetek vezetőire ma­rad. A fiatalok harcát irányí­tani pedig komoly feladat. Egy alapvető dolgot kell tuda­tosítanunk, ha sikeresen akar­juk teljesíteni ezt a feladatot: a mi Ifjúsági Szövetségünk mindig a Komszomol példája nyomán, a Kommunista Párt é útmutatása alapján halad és j csak akkor végezhet jó mun­kát, ha méltó törekszik lenni eszményeihez. Ezért van szük­ségünk mindenekelőtt a leg­alaposabb ideológiai felké­szültségre. Leninnek a szov­jet ifjakhoz intézett üzenete: „Tanulni, tanulni, tanulni!" Elvtársaink a Komszomolban azért érnek el oly meggyőző egyéni és tömeges sikereket a szervező, termelő és tanul­mányi munka terén, mert Le­nin üzenete harcos jelszavuk­ká vált és szakadatlanul fej­lesztik politikai tudásukat. Valamennyiünk előtt, akik az iskolai munka jó menetéért és sikeréért felelősek vagyunk, fontos követelmény áll: átta­nulmányozni és megvitatni, majd megismertetni a CSM­csoport tagjaival is a párt­kongresszus anyagát. („Gott­wald elvtárssal előre a boldog Szlovákiáért a szocialista Csehszlovákiában", ára 15 ko­rona). Ne elégedjünk meg a CSM-ről vagy az iskoláról szóló részek aláhúzásával. Ve­gyük át Široký, Zápotocký és Púll elvtársak beszámolóit is, mert ezekre mint erös alapra épül Baáťovanský elvtárs ál­tal felvázolt marx-lenini ne­velésünk programja. Iskolai CSM-csoportjaink, az üzemi csoportoktól véve pél­dát, mindig bátran és határo­zottan kövessék a Párt vona­lát, mert csak ez biztosítja számukra működésűk, politi­kai és tanulmányi fejlődésük sikerét. A komárnoi és bratislavai magyar gimnázium diákjai, új népiskoláink sokszáz tanu­lója és a munkás-paraszt if­jakból lett tanítók mindig tudni fogják, mit köszönhet­nek a Kommunista Pártnak, ezért iskoláikban, osztályaik­ban az új iskolapolitika és a szocialista nevelési program leglelkesebb végrehajtói lesz­nek. Példát kell mutatniok, mert a szlovákiai magyar is­kolázás úttörői ők, akiket jö­vőre majd újabb ezrek követ­nek s akikben épp ezért ha­zánk munkásosztálya nem csa­lódhat. Lázár György. JAKUB IIEMEMSZKIJ: A KOMSZOMOL Ifjú legény, s már is mondák vitéze, harcban s munkában edzett jelleme, helytállása és bátor vakmerése nevét „nagy hőstett"-ekbe véste be. Világra jött: vihar csüggött felette, ő az apákkal együtt küzdve nőtt, s a dal szerint kartáccsal bevetette lépte alatt a véres harcmezőt. Szilaj volt kedve s áradt, mint az élet, — az érc-olvasztó kemencéhez állt, Magnitogorszkban új kohászat éledt, s a Szedovon hajózott ő tovább. Es mikor újra feldördült a fegyver, Kraszuodonban szította a tüzet, testével dűlt a lőrés r* nem egyszer, s a gárdisktáké lett az ütközet. A büszke ég magasban kéklő boltján könnyfi füst-csíkot vont a harci gép, s rohamban, mint a pusztán szántó orkán, taposta tankja szét ellenfelét. Az üzemekben és a bánya mélyén egy célja volt; a végső győzelem. Es átvakított Ural árnyas éjén a láng, mely lobbant az őrségeken. S győztes rakéta fényében ragyogva, s a napsugárban, melyben béke int, védve a békét s nézve új korokra, épít, tanul a komszomol megint. A kutatásban és a szervezésben ö jár élen, s nem ernyed el soha. Kombájnt vezet, majd szenet fejt keményen és nem riasztja meg a bősz csata. Sztálingrád romfalát felhúzza újra, hadihajót irányít a vizén: hőstettének három érem tanúja, mely szive fölött szikrázva pihen. Kipróbálta a háború s a bánya, róla a nép legendát sző s dalol, Lenin és Sztálin méltó tanítványa a harcos és dolgozó Komszomol. Szedov: sarkkutató hajó. G. É. * /

Next

/
Thumbnails
Contents