Uj Szó, 1950. szeptember (3. évfolyam, 201-226.szám)

1950-09-08 / 207. szám, péntek

U J SZO 1950 sz&ptember 8 Ötperces tanácskozásokkal emelik a munka termelékenységét Ma a hornésrniei cementgyárban úgyszólván nincs munkás, aki ne tudná értékelni a mindennapi „ötperces tanácskozások" jelentőségét. E napi tanácskozások kezdeményezője és propagátora Moncman Mátyás, a hornésrniei cementgyár műhelyvezetője volt. Moncman körülbelül 40 éves, ízig-vérig cementmunkás. Tudatában van annak, hogy ebben az üzemben, amelyet a természet oCy kitűnő minőségű anyaggal ajándékozott meg, meg kell tenni mindent, hogy a munkatermelékenység lehető legmagasabb legyen. Moncman a hornésrniei cementgyár jól megszervezett és kiváló összhangban dolgozó immkfásainak nagyon öntudatos optimista és kezdeményező vezetője, idejében meg tudta az összes dolgozókat győzni arról, hogy minél előbb megkezdik a szovjet dolgozók példája szerint munkájuk napi ellenőrzését. az úgynevezett „ötperces tanácskozásokkal", annál előbb érik el a legjobb munkafeltételeket munkahelyeiken. Az „ötperces tanácskozások "-kai arínylag rövid idő alatt elérték, hogy valamennyi dolgozó öntudatossága magas fokot ért el. A dolgozók átképzésével megelőzik a termelés kisebb-nagyobb Uavara.it, illetve a gépeknél előforduló zavarokat is. Minden egyén gondos kiképzését tartják a hornésrniei dolgozók a napi „ötperces tanácskozások" legfontosabb feladatának. Az „ötperces tanácskozások" feltárják a tartalékokat, rámutatnak a hibákra és gondoskodnak azok kiküszöböléséről. I Egyetlen „ötperces tanácskozás" sem volt hiábavaló, mert mindent együttesen tárgyaltak meg és ha mindnyájan összefognak, minden jobban és gyorsabban megy. És így újítások jöttek létre, kiküszöbölték a hibákat, új javaslatokat nyújtottak be és új gépi berendezésiekkel gazdagodott az üzem. Ezeket az új berendezéseket a hornésrniei cementgyár dolgozói maguk készítették régi anyagból, különböző hulladékokból. Az „ötperces tanácskozások" mindenekelőtt arra irányulnak, hogy a munkásokat mentesítsék a nehéz, piszkos kézimunkától. Ezt a hornésrniei cementgyár dolgozói már részben megvalósították, mert közös erővel. közös ésszel több más újítójavaslatot nyújtottak be és valósítottak meg a cementgyártással kapcsolatban, amelyeknek az eredménye mindig az volt, hogy egy-egy gyártási folyamat munkája leegyszerűsödött és TURGENYEV Hatvanhé.t évvel ezelőtt halt meg Ivan Szergejevics Turgenyev, az orosz iroCalo^ klasszikusa. Egész életét és egész alkotó tevékenységét a hűbériség és az önkényuralom jármában nyögő orosz nép szabadságáról alkotott gyönyörű álma jhlette. Irodalmi tevékenységének virágkorában Turgenyev egész sor kitűnő regényt írt: »Rud n«. »Nemesi fészek«. 2>A_Z elöest«, »Apák és fiúk« *A füst« »Az új fö!d«. Minden egyes müvének megjelenése nagy eseménye Volt nemcsak az orosz, hanem az európai irodalmi életnek is. Regényei azokat a legégetőbb kérdéseket vetik fel. amelyekért kora orosz társadalmának haladószellemü férfiai küzdöttek. Első két regényében (Rud n, Nemesi fészek) a legragyogóbb módon mutat be nemesi körbö] származó olyan embereket, akik felismerték, hogy új alapokra keil fektetni az orosz életet. Ugyanakkor megmutatja azt is, hogy ezek az emberek nem képesek arra, hogy ezeket a célokat gyakorlatilag végrehajtsák. »Az elöest« című regényében Inszarov alakjában már a tevékeny és harcos embert ábrázolja, aki magas célt tűzött maga elé és arra törekszik, hogy azt minden eszközzel elérje. Rendkívüli sikere volt az »Apák és fiúk«. cimü regényének, amelyben az író a hatvan a/ évek orosz társadalmának és az akkori embereknek eszmei harcát rajzolta meg. Bazarov alakjában az iró megörökítette a kurtanemes-demokrata pompás jellemvonásait: akaratának szilárdságát és hailíthatatlanságát szomjúságát a társadalom hasznára végzett munka után, s a nemesi erkölcsök tagadását. Turgenyev alkotómunkájának jelentősége, hatása rendkívüü nagy. Az akkori idők fiataljai igyekeztek is követni az író hőseit: ők is olyan odaadók akartak lenni az eszme iránt, ugyanolyan céltudatosak, mint Inszarov, ugyanolyan C1818—1883) egyenesek tiszták és merészek, mint Bazarov. Turgenyev müvei már életében széles körben elterjedtek külföldön is Számos kiváló nyugateurópai író Ivan Szergejevics Turgenyev tanítványának tartotta magát. Müvei számunkra nagy segítséget jelentenek abban, hogy mélyrehatóbban és jobban megérthessük azt a kort, amelyben szerzőjük papírra vetette gondolatait. P. Krajevszkij egyetemi tanár. Az alábbiakban Turgenyev három jellegzetes müvét, ^prózában írt versét« közöljük. AZ OROSZ NYELV A kétség napjaiban amikor hazám sorsának súlyos gondja nyom, te vagy az egyetlen támaszom és vigasztalóm) ó szép, hatalmas, igaz és szabad orosz nyelv! Ha te nem volnál, hogyne esnék kétségbe mindannak láttán ami otthon végbemegy? Ám lehetetlen, hogy egy ilyen nyelv ne egy nagy népnek adatott •légyen! 1882 június. A LEVESKE Meghalt az özvegyasszony húszesztendős, egyetlen fia, a legdoigosabb legény a faluban. A falu úrnője hírétvette az özvegy gyászának és a temetés napján elment meglátogatni. Otthon találta. A viskó közepén állt az asztal mellett és jobbkezének kimért mozdulataival (a balkeze ür&sen lógott le) egy kormos fazéK fenekéről üres leveskét kanalazott lassacskán. Az öregasszony arca beesett, elgyötört; kivörösödött szeme duzzadt volt... de állt szálegyenesen, mint a templomban. »Uram sten! — gondolta az úrimeggyorsult és a munkások sokkal kedvezőbb és egészségesebb körülmények között gyorsabban végzik el azt a munkát, ami azelőtt sok fáradsággal, nehéz, verejtékes munkával járt. Ha az ember a hornésrniei cementgyár dolgozóival beszélget „ötperces tanácskozásaikról", nem szabadulhat attól a benyomástól, hogy ezek az öntudatos emberek valóban boldogabb jövőnk úttörőinek sorába tartoznak, akik tudnak magukon segítem, akik tudjiák, hogy mit jelent az a törekvés, amely az összes tartalékok felfedésére irányul, olyan emberek, akiknek az irányszámokról és' az ellentervezésről való vitatkozás csak egyet jelenthet: hogy még bátrabban, még jobban igyekeznek megoldani a jövő év feladatait, mint ahogy azt az idén tették. asszony. Ez képes enni ilyenkor... mégiscsak durva lelkek ezek!« És eszébe jutott hogy amikor az 6 kislánya meghalt kilenchónapos korában, ő lemondott arról a gyönyörű nyaralóról Pétervár közelében és az egész kánikulát a városban töltötte! Az asszony tovább kanalazta a levest. Az úrnő végre is nem állhatta, megszólalt: — De Tátyána! az istenért! Csodálkozom rajtad! Hát te nem szeretted a fiadat? Hogy nem vesztetted el az étvágyadat? _ Hogy van most kedved levest enni?! — Az én Vaszja fiam elhalálozott — felelt csendeskén az asszony és újra keserű könny csurgott beesett orcájára. — Én sem élek már sokáig — hiszen élő testemről esett le fejem. De a leveske azért ne menien kárba: ha már egyszer só is van benne. Az úrnő erre vállatvont — és ellibegett. Mert hiszen őneki a só nem kerül semmibe. 1878 május MAJD MEGLÁTJUK... Micsoda apró serrmrség képes néha egész valónkat áthangolni! Gondolatokba merülten járkáltam egyszer az országúton. Nyomasztó előérzet szorongatott, csüggedés vett rajtam erőt. Felpillantottam ... Előttem, két magas jegenyefasor között, nyílegyenesen a messzeségbe futott az út. És azon át mármint ezen az úton, a tündöklő nyári nap aranyfényében alig tíz lépésnyire előttem ugrált libasorban, rangosan, harciasan, öntudatosan egy verébcsapat. Közülük különösen az egyik olyan bögyösen düllesztette ki hordócskányira a csöpp hasát és olyan hetykén csiripelt, mintha övé volna a világ. Tisztára hadvezér! Pedig hát ezalatt a magas égen ott keringett a héja, az a héjamadár, amelyiknek talán éppen ezt a világverőt kellett légyen bekapnia. Odanéztem és elnevettem magam, kiegyenesedtem — és mintha elfújták volna borús gondolataimat: mindentmerő bátorság, életszeretet, életöröm költözött belém. És még ha, ha énfölöttam is ott kereng az én héjám ... — Majd meglátjuk, kl az erősetab, az ördög vigye el. 1879 november. Fordította: Lányj Sarolta. A komáromi magyar gimnázium igazgatósága közli az érdekeltekkel, hogy a rendes tanítás 1950 szeptember hó 8-án, pénteken reggel 8 órakor már megkezdődik az összes osztályokban. A diákok és diáklányok részére internátus áll rendelkezésre, amelybe azonnal be lehet költözni. A havi koszt- és lakásdíj szeptember hónapra 1.208.— Kčs, a többi hónapokra 928.— Kčs. A szegényebb és egyúttal jó előmenetelő diákok kedvezményben részesülhetnek. Ssszonyok, leányok jelentkezzetek ápolónői szolgálatra! A kórházi hálózat kiszélesbítésével és a dolgozók egészségének go.iiozásával emelkedik a szükséglet áootól személyzetre. Ezen oknál fogva az állami egészségügyi hivatal a bratisiavai kerületben 10 hónapos ápolói tanfolyamot rendez, és pedig a bralislava!, trnavai, trencséni, pőstyéni és bkalical állami kórházaknál. Minden egyes említett kórháznál 30 hallgató részére tanfolyam indul, bratislavában 3 ilyen tanfolyam lesz. Az egyik tanfolyamon az előadás magyar nyelven folyik, hogy a kiképzéstjen a magyar ajkúak is résztve'iessenek. Felhívjuk főleg a női, ifjúsági politiknf és tömegszervezetek tagjait, hogy necsak maguk kapcsolódjanak be az egészségügyi szolgálatba, melynek fejlődése feltétlenül szükséges életszínvonalunk emeléséhez, hanem vonják be a nem szervezett nőket is. Reméljük, hogy tudatára ébrednek, hol van tulajdonképpen a helyük. Betegeken segíteni! Hisz ez egyike a legideálisabb és legszebb női foglalKozisoknak. Járásainkban nagy a munkaerőtar'aIék nemcsak a leányokban, hantm asszonyokban is. Jelentkeznek ugyan egész kis számban másirányfi foglalkozásra, de ápolónőknek egyáltalában nem. A tanfolyam, valamint lakás és ellátás díjtalan. A növendékek havi 500.— Kčs zsebpénzt kapnak. A tanfolyam 1950 október 1-én kezdődik. Feltételek: kor 17—30 é» közötf, alsóközépiskolai (4 polgári avagy elemi) végzettség. Indokolt kivétslek tekintetbe lesznek véve. A kérvények azon kórházaknak rtmzendők, ahol a jelentkező a tanfolyamot végezni óhajtja. ILLÉS BÉLA: 3 3Cevefee$ (J)iMa oilíigMöriiLi utazása Mikor a fiúk valamennyien rágyújtottak, a köpcös hollandus intett, hogy kövessék. A fiúk engedelmeskealek. Mentek a köpcös után — aki sietett, majdnem szaladt. A fiúk utána. Észre se vették, hogy a magyarul értő hollandus nem követi őket. Vagy tíz percig tartó, erőteljes menetelés után a köpcös megállott egy vasúti teherkocsi előtt, amely árván unatkozott egy mellékvágányon. A hollandus mosolyogva Intett a fiúknak, hogy szálljanak fel. A fiúk engedelmeskedtek. Mikor már valamennyien a marhakocsiban voltak, a köpcös hollandus gyors, biztos mozdulattal, kívülről rájukzárta az ajtót. A magyar fiúk foglyok voltak egy rozoga vasúti teherkocsiban. — Nesze neked, szabad, kék ég! — kiáltotta az egyik fiú és elsírta magát. A fiúk, amikor az első megdöbbenésből magukhoz tértek, telltorokkal ordítoztak, öklükkel dühösen verték s rongyos cipőkbe bujtatott lábukkal vadul rugdosták a marhakocsi oldalát. Pokoli lármát csaptak. Az eredmény: egy negyedóra alatt úgy berekedtek, hogy suttogva ls alig tudtak beszélni. Kezük, lábuk fájt. Lihegtek. A marhakocsi oldalfalain (jó magasan) apró ablakok voltak, sürü vasrácsokkal. A vasrács megakadályozta a fiúkat abban, hogy klmászszanak, de nem akadályozta meg őket abban, hogy egymás vállára kapaszkodva kinézzenek a nagyvilágba. A nagyilág a védtelen óceán felé Induló, magyar fiúk szí mára most egy rommálőtt őrház volt, néhány elhagyott sínpár és egy nyurga, kissé hajlotthátú fiatalember, aki fel s alá járkált a fiúk börtöne előtt. Börtönőr. A hajlotthátú sötétbarna színű civilkabátján (mint az utóbb idóben minden civilruhán) valami katonai jelvény volt. Hogy melyik ország színei és címere, azt a fiúk nem tudták megállapítani. A vasúti kocsiban félhomály volt. A padlón szalma. Az egyik sarokban, egy sátorlapon — kenyér. Sok, nagyon sok, hosszúkás alakú katonakenyér. Egy másik sarokban — nagy hordó víz. Mellette meröedény. A fiúk, az ébes, fáradt, szomorú, dühös fiúk, nekiestek a kenyérnek. Ettek, faltak. Aztán ittak. A kenyér száraz volt, a víz poshadt. De azért jól esett. Mikor már több kenyér és több viz nem fért beléjük, a fiúk ismét dörömbölni és ordítani kezdtek. Az eredmény: most már tízperc után berekedtek. Leheveredtek a szalmára. Pár pere múlva már valamennyien aludtak. Mélyen aludtak. Arra ébredtek fel, hogy alvóhelyük megmozdult. A kocsit, amelyiknek foglyai voltak, egy hosszú vasúti szerelvényhez kapcsolták. 7. A vonat, amelyen a fiúkat szállították, csigalassúsággal haladt. Néha, egy-két órán • át száguldott, de aztán órákon, néha napokon át egyhelyt veszetegelt. A fiúk komiszul érezték magukat. Dögletes büz. A kocsi kegyetlenül rázott. A víz elfogyott. A fizikai szenvedés annyira kínzó volt, hogy már az a kérdés sem izgatta őket különösebben, hová utaznak. Valahová! Mindegy. Vagy legalábbis majdnem mindegy. A fontos csak az. hogy mielőbb végetérjen ez a förtelmes rabság. Az utazás harmadik napján éjszaka, mialatt a fiúk aludtak, a vagon ajtaja kinyílott. A nyitott ajtó előtt fegyveresek állottak: tíz-tizenkét katona. A katonák villany-zseblámpákkal világítottak be a kocsiba. Egy civil is volt közöttük és (úgylátszik) ez volt a főnök: ö adott a fiúknak (valami ismeretlen nyelven) parancsokat. A nehéz álomból fölzavart leventék nem értették, mit akarnak tőlük. Lassan azután mégis rájöttek, hogy mi a teendőjük. Egyenként kimásztak a kocsiból, amely valahol nyílt pályán állott. Két-két fegyveres őr közt állva megmosakodtak egy nagy dézsa vízben. Két fiú kezébe seprőt, két fiú kezébe vizes rongyot adtak. E segédeszközökkel, úgyahogy kitakarították a kocsit. A katonák kenyeret és néhány tucat konzervet dobtak fel a kocsiba és a hordót megtöltötték vízzel. Aztán a fiúkat visszaparancsolták a vagonba és az ajtót ismét rájukzárták. Egy óra múlva a vonat elindult A fiúk reggel megállapították, hogy már csak tizenhatan vannak. Egyik társuk az éjjel megszökött. A hosszúranyúló utazás kevés változatossággal járt. Egyszer komiszul rázott a kocsi, máskor még komiszabbul. Akik, társaik vállára állva, a vasrácsos ablakon át a vidéket bámulták, majd mindig ugyanazt látták: félig rombadőlt és felperzselt városokat és falvakíft, felrobbantott hidakat, friss tömegsírokat. Nagyon sok katonát is láttak a fiúk. Amerikai és angol katonákat. Pista ekkor látott először négert. A néger, amerikai egyenruhát viselt. Minden másod- vagy harmadnap (mindig éjszaka és mindig ugyanolyan módon, mint először), megújították a fiúk kenyér-, konzerv- és vízkészletét. Egyízben. az éjszakai mosakodáshoz szappant is adtak a leventéknek. Kenyér és konzerv volt elé?, de a víz sohasem tartott ki az tijig. Az utazás huszonnyolc, huszonkilenc vagy harminc napig tartott. De az is lehet, hogy valamivel rövidebb vagy valamivel hosszabb ideig. A fiúk összekeverték a számítást.Éjszaka értek célhoz. Fegyveresek fogadták őket. Holland királyi katonák között meneteltek a hosszú, nehéz utazástól elgyengült magyar fiúk, új rendeltetési helyük fele, tántorogva, mint a részegek. A fáradtságnál is rosszabb érzést, fájdalmas szorongást okozott az, hogy tudták: idegen földön vannak, idegien ég alatt. Egy tágas, deszkából összetákolt barakban helyezték el őket. A barakban szorosan egymás mellett, nagyon sok keskeny, deszkapriccs állott. A legtöbb priccs foglalt volt. Amikor a magyar fiúk megérkeztek, egyik-másik régi lakó felébredt. Ijedt kiáltások, különböző nyelveken. A fiúk egyiket sem értették. Csak később tudták meg, hogy ki románul kiabált, ki lengyelül, ki csehül. A barakban, sok nép elkallódott fia lakott. De azért akadt hely az újonnan érkezettek számára is. Mindegyik magyar fiúnak kijelöltek egypriccset és mindegyik kapott egy ócska katonapokrócot. Néhány perc múlva már kinyujtózhattak kemény fekhelyükön és nem sok idó múlva valamennyien elaludtak. Hajnalban felverték s fürdőbe vitték őket. Mikor az erősen fertőtlenítő szagú vízben megfürödtek, leberetválták a hajukat. Tiszta fehérneműt kaptak és új ruhát. A ruháról nehéz volt megállapítani, hogy katonának késztilt-e vagy fegyencnek. A zöld zubbonynak katonaszabása volt. A sárga nadrágon fekete csíkok voltak — keresztben. Az ebéd bőséges volt és elég jóízű. Ebédután a fiúk megismerkedtek szomszédaikkal, akik közül egy erdélyi román fiú és egy kassai szlovák tudott magyarul. Ezektől megtudták, hogy holland emberkereskedök az angolok és amerikaiak által megszállott területekről állandóan szállítják a baraktáborba azokat a fiatalokat, akiket Hitlerék hurcoltak volt el az internálőtáborokba és olyan fiatalokat, akik az oroszok elöl menekülő fasiszta seregekben szolgáltak. — Nem is olyan rossz itt az élet — -mondotta a kassai szlovák fiú. — Rosszabb is lehetne; Csak célját tudná az ember annak, hogy itt van és csaK azt monuanak meg, hogy medcug leszünk itt. — Semmit sem dolgoztok? — kérdezte Kerekes Pista. — De igen. Tanulunk hollandul. És néha kivisznek minket — fegyverforgatást gyakorolni, menetelni, célbaloni, kézigránátot dobni. Azt mondják, hogy mindehhez értenie kell annak, aki hivatalnok akar lenni Holland-Indiában. Mert azt is mondják, hogy minket odavisznek. De persze — nehéz hinni. Mikor a magyar fiúk már két napot töltöttek a barakban, zsoldot kaptak. Egy hivatalnok fejenként tizenkéť holland forintot fizetett ki nekik. Egy órával későbben ugyanaz a hivatalnok visszajött a barakba és a fiúktól fejenként tizenkét holland forintot követelt — ellátásuk fejében. Ezidőtől fogva a fiúk minden tizedik napon kaptak zsoldot és a kapott pénzt mindig visszavették tőlük, ellátásuk fedezésére. Valamivel több. mint négy hónapot töltött Kerekes Pista a szeges drótkerítéssel körülzárt baraktáborban. A négy hónap alatt megtanulta a holland nyelv alapelemeit — főleg a lfatonai kifejezéseket, megtanulta a holland fegyver kezelését és megismerkedett a holland kézigránáttal. A tizenhat magyar fiú közül a négyhónapos fogság idején kettő elpusztult. Az egyik vérhasban halt beg, a másikat egy kézigránát tépte szét. Kerekes Pista egészséges maradt. Nőtt és izmosodott. 8. A nyár elmúlott, megjött az ősz A abaraktábor udvarán álló csenevész fákról már hullottak a levelek. A fiúkat egy álmos vasárnap késő délutánján átöltöztették — vagy ahogy ők mondták: beöltöztették. Az új ruha már nem hasonlított a fegyencek viseletéhez. Angol katonaruha volt. holland gombokkal. Amerikai katonacínőt is kaptak a fiúk s mindehhez német, katonai fehérneműt (Folytatjuk;)