Uj Szó, 1950. szeptember (3. évfolyam, 201-226.szám)

1950-09-03 / 203. szám, vasárnap

1050 szeptember 3. * 35. (95.) TARTÓS BEKEľRT, NEPI DEMOKRACIAERT! Amikor a Béke Híveinek Állandó Bizottsága a stockholmi békefelhívással fordult a világ népeihez, ugyanakkor folytatták Liguria tartományának és különösen Génua vidékének dolgozói elszánt küzdelmüket a munkáselbocsátások ellen, a parasztságra, az iparosokra és a kiskereskedőkre nehezedő adóterhek enyhítésóért, küzdöttek az ipar s a ' kereskedelem megmentéséért és a munkalehetőségért, harcoltak a demokratikus szabadságjogokért és a békéért. Az olasz kormánynak az amerikai imperializmust kiszolgáló politikád, amelvet a ,.Marshall-terv" és az Atlanti paktum segítségével hajtanak keresztül, Liguria tartomány gazdasági életében sokkal érezhetőbb következményeket vált ki, mint Olaszország más vidékein. Itt találhatók ugyanis a főbb nagyipari vállalatok és azok az ipar újjáépítését szolgáló intézmények, amelyeket az állam finanszíroz, tehát az államtól függnek. A fémfeldolgozó ipar békefermelésre való átállításának elmulasztása, az új fémkohászati berendezések hiánya, a kereskedelmi kapcsolatoknak a „Marshall-terv" értelmében történt megszakítása a Szovjetunióval és a népi demokratikus államokkal, kezdetben az iparnak, majd az egész tartomány gazdasági életének pangását idézte elő. Jelenleg, például, a fémkohászati vállalatok berendezésének teljesítőké pességét csupán 50 százalékig, a gépgyártóipar kapacitását pedig 35 százalék erejéig használják ki. A tartományban 160.000 dolgozó van munka nélkül, ezenkívül sokezer azoknak a fiatal embereknek a száma, akiket azért nem tartanak nyilván, mint munkanélkülieket, mert eddig még sehol sem dolgoztak. Liguria ipari tartomány: munka képes lakosságának 47.1 százaléka dolgozik az iparban, 25.3 százaléka a mezőgazdaságban és 21.9 száza léka űz kereskedelmet és a többiek más foglalkozást. Az ipari pangás és a munkanélküliség rendkívül hátrányosan befolyásolja az egész tartomány gazdasági életét és igen nehéz helyzet elé állította a dolgozókat Ez ellen az állandóan növekvő gazdasági válság, munkanélküliség és nyomor ellen küzdöttek és küzdenek ma is a tartomány városainak és falvainak a munkásosztály által szervezett és irán>ított dol gozó tömegei. Ebben az évben a tartomány területén jónéhány sztrájk, zavargás • és tüntetés zaj lőtt le az ' ipari munkások, alkal mazottak-, parasztok és kistermelők között. Amikor a génuai San Giorgiovállalat bezárása ellen 5200 dolgozó folytatott mafifccá küzdelmet és három hónapon" keresztül Céniea dolgozói küzdenek a foékjéért, a munkáért és a szabadságért gyárban maradva, az igazgatótanács és üzemi bizottság vezetése alatt folytatta a gyár termelését a dolgozók általános szolidaritás-sztrájkokat rendeztek: beszüntették a munkát a kikötőmunkások és a közlekedési dolgozók, lehúzták redőnyeiket az üzletek, az általános sztrájk kiterjedt a város dolgozóinak minden kategóriájára. Ebben a küzdelemben megnyilvánult a dolgozók kiváló harci szelleme és nagyfokú osztályöntudata. A dolgozók kivívták követeléseik teljesítését és megakadályozták a gyárosokat és a kormányzatot ama szándékának kivitelében, hogy jónéhány iparvállalatot felszámoljon. Liguria dolgozói tudják, hogy a gyárleszereléseknek és a munkanélküliség növelésének politikáját az a törekvés diktálja, hogy az országot alárendeljék az amerikai imperializmus agressziójának. Nagyon jól tudják a munkások, hogy a kormány és az olasz monopolisták csak azért nem hajlandók béketermelésre átállítani az ipart, mert a legrövidebb időn belül újra meg akarják kezdeni a nekik hatalmas profitot biztosító hadianyagok gyártását, a munkanélkülieket pedig ágyútölteléknek akarják odavetni a jövő háborújában. Ez a magyarázata annak, hogy Liguriában és különösen Génuában miért bontakozott ki olyan nagyszabásúan a béke híveinek az Állandó Bizottság által közzétett öt pont elfogadásával kapcsolatos mozgalma, majd az amerikai fegyverszállítmányoknak Olaszországban történő kirakása ellen indított küzdelem, jelenleg pedig az atomfegyver betiltása és az új háború veszélyének elhárítása érdekében kiadott stockholmi békefelhívás aláírásáért folytatott kampány. A háborúellenes küzdelemben és az atomfegyver betiltásáért folyó mozgalomban valamennyi társadalmi réteg közt a munkásosztály Irta: .V»í'«»if/« f'tissi. az Olasz Kommunista Párt Központi Vezetőségének tacia, a liguriai tartományi bizottság titkára * * Génuában a békefelhivást a fémkohászatban dolgozó munkásoknak, alkalmazottaknak és technikusoknak 95 százaléka írta már alá. Esténként „atomellenes" gyűlésekre jönnek össze, amelyeket vendéglőkben, kölcsönös segélyző egyletekben, sportegyesületekben, klubokban, kulturális szervezetek helyiségeiben és más ilyen helyeken szoktak rendezni. Ezek a dolgozók a körzeti békebizottságok tagjaival együtt, sorra látogatják a lakásokat, az összejövetelekre szolgáló különböző helyeket, elmagyarázzák, milyen veszélyekkel fenyeget a háború és buzdítják a lakosságot a stockholmi békefelhívás aláírására. A génuai villamosvasút dolgozóinak 96 százaléka írta alá a békefelhívást. Körülbelül ugyanilyen arányban írták alá a felhívást a vegyipari dolgozók, a nyomdaipar, a textilgyártás és egyéb iparágak dolgozói. Génua összes kikötői munkásai, akik megtagadták az amerikai fegyverszállítmányok kirakását és élenjárnak a békéért folytatott küzdelemben, egytől-egyig aláírták a békefelhívást. A kikötői munkások 46 békebizottságot alakítottak. Ezek vállalták az aláírásgyűjtést a génuai kikötőbe érkező hajók különböző nemzetiségű matrózainak körében. Egy amerikai gőzhajó személyzete a békefelhívást egytől-egyig aláírta. Esténként a kikötői munkások békebizottságainak tagjai aláírásokat gyűjtenek a kikötő közelében fekvő városrészekben és a közeli munkástelepeken is. A város minden kerületében, az összes üzemekben, az utcákon és a falvakban békebizóttságok alakulnak; mindenfelé aláírásgyűjtő asz ben és másutt. A' „szent év" alkalmából Génuába érkező zarándokokat is felkérik a stockholmi felhívás ^aláírására. A Béke Hívei az atomfegyver betiltása érdekében szervezett mozgalom során, különösen a politika iránt nem érdeklődő, kevésbbé müveit- lakosság körében végeznek felvilágosító munkát és elmagyarázzák, milyen csapást jelent a háború és leleplezik azok igazi arculatát, akik háborút akarnak. Ez a propaganda tevékenység k'Vönösen akkcr kapott erőrp. amikor az amerikai imperializmus agressziója Koreában megkezdődött. Néhol a rendőrség beavatkozott és megkísérelte a békefelhívás aláírásának megakadályozását. A béke híveit bíróság elé állították azért, mert nem volt engedélyük nyilvános helyen aláírások gyűjtésére. Nem volt, mert nem is kaphattak volna ilyen engedélyt. Néhol elkobozták az aláírt íveket, az aláírás-gyűjtés céljából felállított asztalokat, a plakátokat és feliratos táblákat. A rendőrség igyekezett megfélemlíteni a béke híveit. Ezek a kísérletek azonban mindenütt elszigetelődtek és hatástalanok maradtak. Az aláírásgyűjtés hatalmas lendülete elsöpörte a rendőrség próbálkozásait úgy, hogy azok ahelyett, hogy gyöngítették volna, gyakran fokozták a béke híveinek aktivitását. A propagandamunkával együtt széleskörű szervezőmunka bontakozott ki. Génuában már 1523 békebizottságot alakítottak: egy tartójár az élen. Az Ansaldo-művekben falókat állítanak fel Mele községrinlcmzó munkásoknak 96 száza- " ben, ahol 110 család lak k, 109 család írta alá a felhívást. Borzoliban a lakosságnak 80 százaléka foglalt állást aláírásával a béke dolgozó munkásoknak 96 szaza léka Irta alá a felhívást; a GénuaSestri-i Bagniaro-művek dolgozói, akik két hónap óta küzdenek az elbocsátások és a gyár leállítása ellen, 98 százalékban írták alá azt, az aláírók között van többek között Spirito főmérnök is; az F. A. L. fémművek dolgozói, akik 9 hónap óta nem kaptak munkabért és ennek ellenére, hősiesen- harcolnak az elbocsátások "ellen é"s maguk vezetik az igazgatóság álta.1 elhagyott gyárat, valamennyien aláírták a felhívást. Ugyanilyen a helyzet a tartomány többi iparvállalatánál is. iigye mellett A génuai bíróságok dóígozói is majdnem mindannyian aláírták a stockholmi felhívást. Sok egyetemi tanár is hitet tett aláírásával a béke mellett. Ezek között van a brüsszeli atomfizikai központ munkatársa, Giuseppe Occhialini professzor is. A falvakban a katolikus egyházi főhatóságok kifejezett tilalma ellenére sok pap ís aláírta a békefelhívást. így történt például Semino, Mele, Fabbriche községekmányi, 45 járási bizottság, 61 falusi és 177 körzeti békebizottság, 186 üzemi, 324 mühely-békebizottság és 360 sport-, kulturális- és szövetkezeti békebizottság alakult. Ezen felül számos bizottság alakult az egyes utcákban és lakóházakban. Ezek a bizottságok szoros szervezeti kapcsolatban állnak egymással és a nagyobb szervezeti egységet átfogó békebizottságok irányítják őket. A békebizottságok tagjai kommunisták, szocialisták, baloldali katolikus demokraták, köztársaságpártiak és pártonkívüliek. Génua munkásosztálya és az egész olasz nép átérzi, hogy a béke megmentéséért folyó küzdelemben elengedhetetlenül szükség van az egységes fellépésre az imperializmusnak mind féktelenebb, bűnös háborús provokációjával szemben, az amerikai imperializmusnak a koreai és kínai nép ellen irányuló rablószándékú agressziója, az olasz monopolistákat, a Vatikánt és a külföldi imperialistákat kiszolgáló olasz kormánynak mind nyilvánvalóbb felelőtlensége és nemzetárulása ellen. Ez a magyarázata annak, hogy a stockholmi békefelhívás aláírása érdekében indult mozgalom és az új világháború veszélyének elhárításáért folyó küzdelem napjainkban olyan hatalmas lendülettel tör előre. A háború nem elkerülhetetlen. A népek egyesült erővel igenis elháríthatják — ez a jelszava Génua dolgozóinak harcukban a béke megvédéséért. Génua lakossága saját erejébe vetett hittel, a békéért és a szabadságért küzdő népekkel vállvetve harcol saját hazája és az ^gész világ békéjének megmentéséért, a szabadságért és a szocializmusért. Prágában, a Nemzetközi Diákszövetség második kongresszusán. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének képviselői .a kongresszus küldöttei között. Rio de janeiro-ban megjelenő „Imprensa Populiar" című újságban jelent meg augusztus 4-én Luis Cárlos Presfesnek, a Brazíliai Kommunista Párt főtitkárának a Párt Nemzeti Bizottsága nevében közzétett kiáltványa. A brazíliai parlamentben • olvasták fel ezt a kiáltványt, amely nagy hatást' keltett az egész országban. A munkásosztály, a parasztság és- a brazíliai társadalom minden haladé rétege zászlajára irta és harci programjába iktatta Prestes kiáltványát. Prestes részletes elemzését adja a nemzetközi helyzetnek, amelyet az amerikai imperializmusnak a koreai nép ellen megindított agressziója és a kapitalista országok további fasizálódási folyamata jellemez. Megállapítja, hogy a Dutra-féle brazil kormány hazaárulást követ el, amikor azon igyekszik, hogy „a fasiszta terror és a polgárháború állapotának mesterséges előidézésével ... az országot bevonja a háborúba és ezzel ifjúságunkat ágyútöltelékként dobja oda Truman vérejtgző kalandjai siámára". A brazíliai gazdaság kulcspozíciói az amerikai monopóliumok iiezén vannak. Az ország fegyveres erőit a külföldi katonai missziók közreműködésével az amerikai vezérkar kezére játszották, amely ilymódon ellenőrzést gyakorol az összes brazíliai hadi, tengeri és légi támaszpontok felett. Fokozódik a háborús előkészület a Szovjetunió, a népi demokráciák és Ázsia népei ellen, akik nemzeti felszabadulásukért küzdenek. Fokozódik Rrazilia fasizálása. A nemzeti felszabadítás demokratikus arcvonalának programja A Brazíliai Kommunista Párt kiáltványa „Az események rohamosan fejlődnek — foglalja össze Prestes — és egyre inkább szemmelláthatóvá válik, hogy eljönnek azok a döntő napok, amelyek mindnyájunktól még több éberséget és tettet követelnek. A közömbösség és hallgatás, az alázat és passzivitás az adott pillanatban bűncselekmény á haza ellen .. .4 A brazil nép sohasem fog résztverfni agrésszív háborúban, különösen olyan háborúban nem. amely a Szovjetunió — a béke és a szocializmus támasza — ellen irányul." A legfontosabb gyakorlati lépésként, amelyet a brazil népnek meg kell tennie, Prestes az erők összefogását javasolja, „harcolni kell a népakarat megvalósításáért, le kell tépni az álarcot Dutra nemzetáruló politikájáról". Ezért létre kell hozni a nemzeti felszabadító harc széles demokratikus arcvonalát, amelynek programjába Prtstes a Brazíliai Kommunista Párt vezetősége nevében a következő követelések fölvételét javasolja (rövidített szövegezésben): 1. Demokratikus és népi kormány megalakítása, amelynek föl kell váltania a jelenlegi földesúri-burzsoá diktatúrát, amely rabszolga módon kiszolgálja az amerikai imperializmust. E forradalmi kormányt közvetlenül a népnek kell létrehoznia, amelynek „törvényesen képviselnie kell a brazil lakosság valamennyi osztályának, társadalmi rétegének és csoportjának blokkját, amely a proletariátus vezetése alatt tevékeny részt vesz az imperializmus igájából való nemzeti felszabadításért vívott forradalmi harcban". 2. Küzdelem a békéért, az imperialista háború ellen, az atomfegyver feltételnélküli betiltásáért, e határozat végrehajtásának szigorú nemzetközi ellenőrzéséért, annak a kormánynak háborús bűnössé nyilvánításáért, amely először alkalmazza ac agressziónak és a tömeges emberirtásnak ezt a fegyverét. Küzdelem a diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatok sürgős helyreállításáért a Szovjetunióval, a Kínai Népköztársasággal, a Német Demokratikus Köztársasággal és minden békeszerető országgal 3. Brazília mielőbbi felszabadítása az amerikai imperializmus jirma alól. Minden oiyan bank, iparvállalat elkobzása és azonnali államosítása amely az imperialisták tulajdona. A külföldi államadósság érvénytelennek nyilvánítása és minden olyan egyezmény és szerződés felbontása, amely káros az ország érdekei szempontjából. Sürgősen e

1 -kell távolítani az országból minden amerikai képviseletet, ügynököt. , úgyszintén valamennyi amerikai katonai egységet. • 4. A föld szétosztása azok között, akik megművelik. A föld térítésmentes elkobzása a latifundiumok nagybirtokos tulajdonosaitól — a földnek, a mezőgazdasági gépeknek és a-z állatállománynak ingyenes szétosztása a földnélküli és törpebirtokos parasztság és a mezőgazdasági munkások között. Minden paraszti adósság haladéktalan eltörlése, akár személyes, akár állami jellegű. 5. Független nemzetgazdaság kifejlesztése. A szén- és ércbányák, a vízgazdaság, bankok, a monopolista jellegű nagyipari és kereskedelmi vállalatok teljes államosítása. A külkereskedelem állami ellenőrzése, a közveteti adók eltörlése és a progresszív adózás bevezetése. 6. Demokratikus szabadságjogok a nép számára. Az egvház teljes különválasztása az államtól és széleskörű működési szabadság valamennyi vallásfelekezet számára. A faji. nemzeti és vallási megkülönböztetések és más hasonló rendelkezések eltörlése, amivel biztosítható minden 18 évesnél idősebb férfi és nő egyenjogúsága. 7. A dolgozó tömegek életkörülménveinek sürgős megjavítása. A munkabérek általános emelése, mozgó bérskála alanián. A társadalombiztosítás megszervezése a magánvállalkozók és az állam költségén és más idevágó rendelkezések. 8. Közoktatás és kultúra a népnek, a 7 és -14 év közötti gyermekek ingyenes, általános iskolázása stb. 9. A nemzeti felszabadítás néphadseregének megalakítása. A fasisztáknak és az imperializmus ügvnökei.nek eltávolítása a hadseregből, a fegyveres erőknek a demokratikus és forradalmi erőkből történő felfrissítése. A nép általános felfegyverzése, a fegyveres erők demokratikus átszervezése a nemzet védelmében, az imperializmusnak és az imperialisták hazai ügynökeinek támadása ellen folytatott nemzeti szabadságharcban. Végezetül Prestes arra szólít fel, hogy egész Braziliában hozzák létre a nemzeti felszabadító harc széleskörű demokratikus bizottságait. használják fel a küszöbön álló választási kampányt a nép mozgósítására e program megvalósítása érdekében és a következő harci jelszavakat tűzi ki a koreai amerikai intervenció ellen: „Egyetlen brazíliai katonát se az amerikai agresszió támogatására Koreában!" „Ázsia népeinek harca az imperializmus ellen: szerves része a mi harcunknak Brazília függetlenítéséért, az imperialista járomtól!" „Azonnal takarodjanak az amerikaiak Koreából!" A kiáltvány a következő általános jelszóval végződik: „Éljen a szabad, független és háladó Brazília!" / -t