Uj Szó, 1950. szeptember (3. évfolyam, 201-226.szám)

1950-09-03 / 203. szám, vasárnap

6 TARTÓS HEKEERT. NEPI DEM OKRA CIAERT! A Lengyel Egyesült Munkáspárt nagy gondot fordít a párttagságnak a marxizmus-leninizmus szellemében történő nevelésére. /» LEMP Központi Vezet ó'ségének minden teljes ülése újabb előrehaladást jelent az ideológiái oktatás terén, elő segíti a pártoktatás módszereinek és formáinak megjavítását, tartal mának gazdagítását. A múlt év folyamán különösen széles körre terjedt ki a pártóktatás, amelynek különböző formáiba ezidőszerint már több mint 200.000 embert vontak be (üzemi és já rási tanfolyamokon, esti iskolákon, egyéni tanulókörökben), anélkül hogy kikapcsolták volna őket termelő munkájukból. „A pártoktatásnak ez a kiterjedt volta nagy ha tással van a pártszervezetek munkájára, — mondja Bierut elvtárs. A pártoktatás politikailag aktivizálja, ideológiailag felvértezi a pártszervezeteket és jelentősen előrelendíti a fiatal pártmunkások nevelését." A pártoktatás hálózatával együtt kialakult ať előadópropagandisták nagy kollektívje is, amely a Pártnak komoly politikai tőkéje. A pártszervezetek szorgos erőfeszítésének eredményeként egy év folyamán 3500-ról 12.000-re emelkedett a propagandista előadók száma. Iskoláink és tanfolyamaink előadói között vannak régi pártmunkások, akik marxista tudásukat a fasizmus ellen vívott harcban, a börtöncellákban, az illegális önképzőkörökben szerezték. De vannak köztük fiatalabb elvtársak, akik már a mi pártiskoláink neveltjei. Sok olyan elvtárs is akad előadóink között, aki nemrégen még maga is a tanfolyamok hallgatója volt és a pártoktatás fejlődése folyamán emelkedett előadói színvonalra. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy az előadók mind megfelelnek a velük szemben támasztott igényeknek és meg tudnak birkózni nagy feladatukkal, hogy már elérték a kellő elméleti és politikai színvonalat. Lenin és Sztálin azt tanítják, hogy a pártoktatás politikai színvonala és ideológiai tartalma elsősorban attól függ, hogy milyenek az előadó propagandisták. Sztálin elvtárs többízben figyelmeztette az előadó kádereket, hogy ideológiailag képzettnek, politikailag edzettnek kell lenniök. A Párt az előadó propagandistákra nagy és megtisztelő feladatot J\% el&mlóképsés a pávt&ktištás f^míms bíz: a párttagok és pártkáderek politikai kiképzését. Ennélfogva minden előadónak jól kell tudni a módját, miként juttalsa el a marxizmus-leninizmus eszméit a párttagokhoz és a pártonkívüli tömegekhez, tehát az ideológiai front aktív harcosának is kell lennie. A marxizmus-leninizmus azonban csak úgy sajátítható el igazán, ha harcot folytatunk a burzsoá ide ológia csökevényei ellen és kigyom láljuk azokat a kapitalista rendben született és nevelkedett emberek felfogásából. A vezető pártszervek helyenként segítettek ugyan az előadó propagandistáknak, ámde ez a segítség nem volt kielégítő. Az oktatási év kezdete előtt minden vajdaságban rövid tartamú előkészítő tanfolyamokat szerveztek, amelyekbe mintegy 3000 elvtársat vontak be. Az oktatási év folyamán több vajdaságban (például a sziléziai, varsói, wroclawi vajdaságban) állandó átképző központokat létesítettek az előadók számára. A vajdaságokban és számos körzetben többé-kevésbbé rendszeres irányítást adtak, tapasztalatcsere^ értekezleteket is tartottak. Segítettek a konzultációk és — a múlt évben még csak korlátolt számban szervezett — előadói irodák is. Körülbelül 400 konferenciavezető végezte el a központi pártiskola és LEMP Központi Vezetőségének oktatási osztálya által szervezett egyhónapos tanfolyamot. Csakhogy mindez a munka nem folyt elég tervszerűen és különösen a kevés tapasztalattal bíró fiatal előadóknak nem nyújtott kellő támogatást. Az előadók létszáma a mult év folyamán megszaporodott, főleg azáltal, hogy az egyéni tanulókörök, esti iskolák és tanfolyamok legjobb hallgatói közül új előadókat emeltek ki. Majdnem minden nagyvállalat és pártszervezet kinevelte és kiképezte saját helyi előadóit. A tapasztalat azt mutatja, hogy a máshonnan áthelyezett propagandisták nem mindíg^udták az elméleti kérdéseket összekötni az adott pártszervezet mindennapi, gyakorlati kérdéseivel és nem ismervén az embereket, nem igen tudták felhasználni azok tapasztalatait. Ilyenmódon az oktatás gyakran elszakadt az élettől, iskolás mederbe terelődött. * Irta: #;Yf«<i Jí« s íf,t sr.vli t* a Lengyel Egyesült (Munkáspárt Központi Vezetőségének tagja A pártszervezetek mind gyakrab ban küldtek és küldenek munkáso kat és a munkásság és parasžtság soraiból kikerült értelmiségieket is propaganda munkára. Ennek követ keztében megváltozik a propagan disták szociális összetétele. Az elő adói munkára azelőtt majdnem kizárólag szellemi dolgozókat, több nyire tanítókat irányítottak. Sok pártszervezet nem értette meg hogy a dolgozó értelmiség nagy része még a burzsoá iskolákban nevelkedett, tudatukból előbb ki kell még irtani a burzsoá ideológia ma radványait és nem mindig tud ják biztosítani az oktatás helyes eszmei és politikai színvonalát. A munkás hallgatók megérezték, hogy némely értelmiségi propagandista mint betanult leckét végzi az okta tást, anékiil, hogy valóban meggyőződése volna az, ^mit hirdet. Az előadók bizonyos része még nem tud szabadulni a szociáldemok rata csökevényektől. Az ilyen előadók ennek következtében az elmé letí tudást úgy tekintik és úgy is terjesztik, mint az élettől és a Párt napi feladataitól elvonatkoztatott elvont formulákat. Ámde némely előadó munkájában nemcsak akaratlan hibák és fogyatékosságok, hanem itt-ott kifejezetten kártevő szándékú ferdítések és torzítások is előfordultak. A Központi Vezetőség III. teljes ülése után, amikor a Párt minden téren élére állította a forradalmi éberség kérdését és a pártbizottságok hozzáláttak az előadók összetételének gondos felülvizsgálásához, kitűnt, hogy vannak köztük olyan emberek is, akik csak véletlenségből lettek előadók, nincs kapcsolatuk a Párttal, sőt távol áll nak a Párt ideológiájától. A forradalmi éberség eltompulása miatt a Gomulka-féle hagyományokból és a szociáldemokrata csökevényekbő! felburjánzó spontaneitás elemei érvényesültek az előadók kiválasztásában. A Központi Vezetőség III. teljes ülése után szigorúan felülvizsgál A Demokratikus Németország Nemzeti Frontjának kongresszusa Augusztus 25-én és 26-án ülésezett Berlinben a Demokratikus Németország Nemzeti Frontjának kongresszusa. A kongresszuson 2466 küldött vett részt, közülük 1064 — Nyugat-Németország képviselője, akiket a nyugati hatalmak megszálló hatóságainak tilalma és el^ lenrendszabályai ellenére féllegális és illegális gyűléseken választottak meg. A küdöttek Németország lakosságátiak valamennyi rétegét képviselik. Kongresszusi megnyitó beszédében dr. Korrens ismertette a német nép feladatait a hazájának egységéért folytatott harcban. Nagy lelkesedéssel fogadták a küldöttek azt a kijelentést, hogy a német nép e harcában nem áll egyedül, támogatja ebben a Harcban a béke és demokrácia egész tábora, amelynek élén a Sztálin generalisszimusz vezette szovjet nép áll. A jelenlevők viharosan éljenezték I. V. Sztálint. Üdvözlő felszólalások hangzottak el Ottó Grotewohl, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke és Ebért Nagy-Berlin főpolgármestere részéről. A kongresszus egyhangú tiltakozó határozatot fogadott el az ellen, hogy az amerikai és angol katonai hatóságok Nyugat-Németországban háborús bűnösöket bocsátottak szabadon. „A békéért, az egységért és a gazdasági fellendülésért folytatott harcról" tartott beszámolót Wilhelm Pieck, a Német Demokratikus Köztársaság elnöke. A nyugatnémetországi helyzetről és az ott folyó katonai előkészületekről szólva nemzeti ellenállásra hívta fel NyugatNémetország lakosságát s felsorolta az ezzel kapcsolatos konkrét feladatokat: harc a megszállási szabályzat és a Ruhr-szabályzat ellen, harc az igazságos békeszerződésért és az összes megszálló csapatok kivonásáért, harc Nyugat-Németország újbóli felfegyverzése, a hadianyaggyártás és a békés termelés szolgálatában álló vállalatok rabló leszerelése ellen, stb. A kongresszuson felszólalt Ma.x Reimann, a Nyugatnémet Kommunista Párt elnöke, aki a nyugatnémetországi nemzeti ellenállás fokozódásával és ennek konkrét megjelenési formáival foglalkozott. O. Nuschke, a Német Demokratikus Köztársaság helyettes miniszterelnöke arról tartott beszámolót, „Miért bocsátottak ki egységlistákat?". A beszámoló rámutatott a Német Demokratikus Köztársaságban ez év október 15-én lezajló választások jelentőségére össznémet szempontból. A Nyugat-Németország és a Német Demokratikus Köztársaság küldöttei helyeselték az egységlisták kibocsátását. A kongresszus elfogadta a Demokratikus Németország Nemzeti Frontjának választási programmját. A kongresszus által elfogadott emlékirat felhívja a választókat, hogy szavazzanak a Nemzeti Front jelöltjeire, aláhúzva, hogy minden szavazat, amelyet az egyseglistára leadnak — szavazat a háború ellen, a békéért, az egységes, demokratikus, békeszerető Németországért. ták az előadók összetételét. Ennek ellenére még ma is van olyan pártbizottság, amelv nem ismeri eléggé az előadókat, nem egészen érti meg, hogy a propagandamunkára alkalmas, tehetséges pártmunkások kiemelése a munkások és parasztok köréből, komoly munkát igényel.A munkás vagy paraszt aktivistáknak a propagandamunkára való kiképzése érdekében, a legtehetségesebbnek bizonyult munkáshallgatókat már a tanfolyamokon segéderőkként kezdtük bevonni az oktatási munkába, majd rájuk bíztuk az oktatás önálló vezetését. Azok az elvtársak, akiknek szokatlan volt az efajta munka, ilyen módon lassanként leküzdötték bátortalanságukat és elsajátították a kellő hozzáértést mások oktatásának vezetéséhez. Ez a módszer helyesnek és termékenynek bizonyult. A propagandisták létszámának jelenleg majdnem egy negyede a tanfolyamok volt hallgatóiból áll. Csakhogy ennek a hasznos gyakorlatnak is vannak hiányosságai. Az új propagandistáknak aránylag gyenge az elméleti és módszertani képzettségük, kevés a gyakorlatuk. Ezért szünet nélkül és rendszeresen figyelemmel kell kísérni és segíteni kell őket, elméleti színvonaluk emelése érdekében állandóan foglalkozni kell velük. Ez nemcsak a fiatal propagandistákra vonatkozik. A foglalkozás az előadókkal általában központi problémája a pártoktatásnak, mert, — amint Lenin mondotta: „Minden iskolában legfontosabb az előadás eszmei és politikai irányvonala. Mi határozza meg ezt az irányvonalat? Teljes egészében az előadók összetétele." « A SZI<(b)P pártoktatásának tapasztalataira támaszkodva, a jövő oktatási évben jelentékenyen elmélyítjük az előadókkal való foglalkozást. Ehhez az idén nyáron az előadóknak tanfolyamokon történő átképzése kapcsán szándékozunk hozzáfogni. A pártiskolákra és előadói irodákra támaszkodó 3—4 hetes tanfolyamokat szervezünk a termelésből kiemelt propagandisták átképzésére. Ezekre a tanfolyamokra körülbelül 3000 elvtársat osztottunk be. A nagvobb pártbizottságok mellett, a termelési munkával párhuzamosan tanulók számára létesített tanfolyamhálózat keretében 8—10.000 ember nyer kiképzést. Az előadókkal való rendszeres foglalkozásban kétségtelenül segítséget nyújt majd a jövő évben az előadói irodák kiszélesedő hálózata és a pártoktatási hálózat előadói számára ez év szeptemberében meenyiló egyéves iskola. A Párt növekvő szükséglete, a pártmunka színvonalának emelése, a propagandistákkal szemben minden téren egyre nagyobb igényeket támaszt. Csak az a pártmunkás lehet propagandista és előadó, aki magáévá tette a marxista világnézetet. Az elvtársak elméleti színvonalának emelését akkor segítjük elő, ha minden propagandistát bevonunk az egyéni tanulókörökbe; ezeket a köröket pedig a pártbizottságok által kijelölt legjobban képzett konzultálóknak kell vezetniök. Csak az előadók magas színvonala biztosíthatja a pártoktatás helyes eszmei és politikai tartalmát, az oktatás viszont egyre komolyabb lendítő erővé válik a pártaktíva és minden egyes párttag politikai színvonalának emelésében. LENGYELORSZÁG. Krakkó mellett, nem messze a „Nov

a Huta" fémipari kombinát építkezésétől, rekordidő alatt készülnek a munkások lakóházai A francia nép kivívta az aktív békeharcosok felmentését A francia nép harcával megakadályozta azoknak az aljas fasiszta törvényeknek alkalmazását, amelyeket az amerikai háborús gyújtogatok parancsára ez év márciusában hozott a francia kormány, hogy így terrorba fojthassa a béke hívemen tevékenységét. A lyoni hadbíróság fölmentette azt a 18 dolgozót, akik március 23-án résztvettek abban a roannei tüntetésben, amelv a vietnami expedíciós hadtestnek szánt hadianyaggal megrakott szerelvény útnakindítása ellen irányult. A katonai és polgári bírák többsége megtagadta a kormánybiztos támogatását, aki szigorú büntetést követelt a vádlottak ellen (összesen 50 évi börtönbüntetést). A vádlottakat, a védőügyvédeket és tanukat az egé^p francia nép támogatta. Loire megyében és Lyonban sztrájkokat rögtönöztek. Augusztus 26-án a közúti vasutaknál beszüntették a munkát. A bíróság elnökét üzemi küldöttségek keresték fel. A birok ezer számra kaptak táviratokat és petíciókat. A kiszabadult dolgozók visszatérését Roanneba az egész város lelkesen ünnepelte. A béke hívei egyre határozottabban folytatják a harcot, hogy kivívják Raymonde Diene és Henry Martin szabadonbocsátását, akiket az aljas törvények alapján ítéltek el és követelik Leo Figueresnek, az „Avangarde" című újság igazgatója üldözésének megszüntetését, aki ellen azért, mert Ho SiMinnel interjút csinált, elfogató parancsot adtak ki.