Uj Szó, 1950. szeptember (3. évfolyam, 201-226.szám)

1950-09-03 / 203. szám, vasárnap

6 TARTÓS HEKEERT. NEPI DEM OKRA CIAERT! A Lengyel Egyesült Munkáspárt nagy gondot fordít a párttagságnak a marxizmus-leninizmus szellemé­ben történő nevelésére. /» LEMP Központi Vezet ó'ségének minden teljes ülése újabb előrehaladást je­lent az ideológiái oktatás terén, elő segíti a pártoktatás módszereinek és formáinak megjavítását, tartal mának gazdagítását. A múlt év folyamán különösen széles körre terjedt ki a pártókta­tás, amelynek különböző formáiba ezidőszerint már több mint 200.000 embert vontak be (üzemi és já rási tanfolyamokon, esti iskolákon, egyéni tanulókörökben), anélkül hogy kikapcsolták volna őket ter­melő munkájukból. „A pártoktatás­nak ez a kiterjedt volta nagy ha tással van a pártszervezetek mun­kájára, — mondja Bierut elvtárs. A pártoktatás politikailag aktivi­zálja, ideológiailag felvértezi a pártszervezeteket és jelentősen előrelendíti a fiatal pártmunkások nevelését." A pártoktatás hálózatával együtt kialakult ať előadópropagandisták nagy kollektívje is, amely a Párt­nak komoly politikai tőkéje. A pártszervezetek szorgos erőfeszíté­sének eredményeként egy év folya­mán 3500-ról 12.000-re emelkedett a propagandista előadók száma. Is­koláink és tanfolyamaink előadói között vannak régi pártmunkások, akik marxista tudásukat a fasiz­mus ellen vívott harcban, a börtön­cellákban, az illegális önképzőkö­rökben szerezték. De vannak köztük fiatalabb elvtársak, akik már a mi pártiskoláink neveltjei. Sok olyan elvtárs is akad előadóink között, aki nemrégen még maga is a tan­folyamok hallgatója volt és a párt­oktatás fejlődése folyamán emelke­dett előadói színvonalra. Ez azon­ban még nem jelenti azt, hogy az előadók mind megfelelnek a velük szemben támasztott igényeknek és meg tudnak birkózni nagy felada­tukkal, hogy már elérték a kellő el­méleti és politikai színvonalat. Lenin és Sztálin azt tanítják, hogy a pártoktatás politikai szín­vonala és ideológiai tartalma első­sorban attól függ, hogy milyenek az előadó propagandisták. Sztálin elvtárs többízben figyelmeztette az előadó kádereket, hogy ideológiailag képzettnek, politikailag edzettnek kell lenniök. A Párt az előadó propagandis­tákra nagy és megtisztelő feladatot J\% el&mlóképsés a pávt&ktištás f^míms bíz: a párttagok és pártkáderek po­litikai kiképzését. Ennélfogva minden előadónak jól kell tudni a módját, miként juttalsa el a marxizmus-leninizmus eszméit a párttagokhoz és a pártonkívüli tömegekhez, tehát az ideológiai front aktív harcosának is kell len­nie. A marxizmus-leninizmus azon­ban csak úgy sajátítható el igazán, ha harcot folytatunk a burzsoá ide ológia csökevényei ellen és kigyom láljuk azokat a kapitalista rendben született és nevelkedett emberek fel­fogásából. A vezető pártszervek helyenként segítettek ugyan az előadó pro­pagandistáknak, ámde ez a segít­ség nem volt kielégítő. Az oktatási év kezdete előtt minden vajdaság­ban rövid tartamú előkészítő tan­folyamokat szerveztek, amelyekbe mintegy 3000 elvtársat vontak be. Az oktatási év folyamán több vajdaságban (például a szilé­ziai, varsói, wroclawi vajdaság­ban) állandó átképző központokat létesítettek az előadók számára. A vajdaságokban és számos körzet­ben többé-kevésbbé rendszeres irá­nyítást adtak, tapasztalatcsere^ értekezleteket is tartottak. Segítet­tek a konzultációk és — a múlt év­ben még csak korlátolt számban szervezett — előadói irodák is. Kö­rülbelül 400 konferenciavezető vé­gezte el a központi pártiskola és LEMP Központi Vezetőségének oktatási osztálya által szervezett egyhónapos tanfolyamot. Csakhogy mindez a munka nem folyt elég tervszerűen és különösen a kevés tapasztalattal bíró fiatal előadók­nak nem nyújtott kellő támogatást. Az előadók létszáma a mult év folyamán megszaporodott, főleg azáltal, hogy az egyéni tanulókörök, esti iskolák és tanfolyamok legjobb hallgatói közül új előadókat emeltek ki. Majdnem minden nagyvállalat és pártszervezet kinevelte és kiké­pezte saját helyi előadóit. A tapasz­talat azt mutatja, hogy a máshon­nan áthelyezett propagandisták nem mindíg^udták az elméleti kérdése­ket összekötni az adott pártszerve­zet mindennapi, gyakorlati kérdé­seivel és nem ismervén az embere­ket, nem igen tudták felhasználni azok tapasztalatait. Ilyenmódon az oktatás gyakran elszakadt az élettől, iskolás mederbe terelődött. * Irta: #;Yf«<i Jí« s íf,t sr.vli t* a Lengyel Egyesült (Munkáspárt Központi Vezetőségének tagja A pártszervezetek mind gyakrab ban küldtek és küldenek munkáso kat és a munkásság és parasžtság soraiból kikerült értelmiségieket is propaganda munkára. Ennek követ keztében megváltozik a propagan disták szociális összetétele. Az elő adói munkára azelőtt majdnem kizárólag szellemi dolgozókat, több nyire tanítókat irányítottak. Sok pártszervezet nem értette meg hogy a dolgozó értelmiség nagy része még a burzsoá iskolákban nevelkedett, tudatukból előbb ki kell még irtani a burzsoá ideológia ma radványait és nem mindig tud ják biztosítani az oktatás helyes eszmei és politikai színvonalát. A munkás hallgatók megérezték, hogy némely értelmiségi propagandista mint betanult leckét végzi az okta tást, anékiil, hogy valóban meg­győződése volna az, ^mit hirdet. Az előadók bizonyos része még nem tud szabadulni a szociáldemok rata csökevényektől. Az ilyen elő­adók ennek következtében az elmé letí tudást úgy tekintik és úgy is terjesztik, mint az élettől és a Párt napi feladataitól elvonatkoztatott elvont formulákat. Ámde némely előadó munkájában nemcsak aka­ratlan hibák és fogyatékosságok, hanem itt-ott kifejezetten kártevő szándékú ferdítések és torzítások is előfordultak. A Központi Vezető­ség III. teljes ülése után, amikor a Párt minden téren élére állította a forradalmi éberség kérdését és a pártbizottságok hozzáláttak az elő­adók összetételének gondos felül­vizsgálásához, kitűnt, hogy vannak köztük olyan emberek is, akik csak véletlenségből lettek előadók, nincs kapcsolatuk a Párttal, sőt távol áll nak a Párt ideológiájától. A forra­dalmi éberség eltompulása miatt a Gomulka-féle hagyományokból és a szociáldemokrata csökevényekbő! felburjánzó spontaneitás elemei ér­vényesültek az előadók kiválasztá­sában. A Központi Vezetőség III. teljes ülése után szigorúan felülvizsgál A Demokratikus Németország Nemzeti Frontjának kongresszusa Augusztus 25-én és 26-án ülése­zett Berlinben a Demokratikus Né­metország Nemzeti Frontjának kon­gresszusa. A kongresszuson 2466 küldött vett részt, közülük 1064 — Nyugat-Németország képviselője, akiket a nyugati hatalmak meg­szálló hatóságainak tilalma és el^ lenrendszabályai ellenére féllegális és illegális gyűléseken választottak meg. A küdöttek Németország lakos­ságátiak valamennyi rétegét képvi­selik. Kongresszusi megnyitó beszédé­ben dr. Korrens ismertette a német nép feladatait a hazájának egysé­géért folytatott harcban. Nagy lel­kesedéssel fogadták a küldöttek azt a kijelentést, hogy a német nép e harcában nem áll egyedül, támo­gatja ebben a Harcban a béke és demokrácia egész tábora, amelynek élén a Sztálin generalisszimusz ve­zette szovjet nép áll. A jelenlevők viharosan éljenez­ték I. V. Sztálint. Üdvözlő felszólalások hangzottak el Ottó Grotewohl, a Német Demo­kratikus Köztársaság miniszterel­nöke és Ebért Nagy-Berlin főpol­gármestere részéről. A kongresszus egyhangú tiltakozó határozatot fo­gadott el az ellen, hogy az amerikai és angol katonai hatóságok Nyu­gat-Németországban háborús bűnö­söket bocsátottak szabadon. „A békéért, az egységért és a gaz­dasági fellendülésért folytatott harc­ról" tartott beszámolót Wilhelm Pieck, a Német Demokratikus Köz­társaság elnöke. A nyugatnémetor­szági helyzetről és az ott folyó ka­tonai előkészületekről szólva nem­zeti ellenállásra hívta fel Nyugat­Németország lakosságát s felsorolta az ezzel kapcsolatos konkrét felada­tokat: harc a megszállási szabályzat és a Ruhr-szabályzat ellen, harc az igazságos békeszerződésért és az összes megszálló csapatok kivoná­sáért, harc Nyugat-Németország újbóli felfegyverzése, a hadianyag­gyártás és a békés termelés szol­gálatában álló vállalatok rabló le­szerelése ellen, stb. A kongresszuson felszólalt Ma.x Reimann, a Nyugatnémet Kommu­nista Párt elnöke, aki a nyugatné­metországi nemzeti ellenállás foko­zódásával és ennek konkrét megje­lenési formáival foglalkozott. O. Nuschke, a Német Demokra­tikus Köztársaság helyettes minisz­terelnöke arról tartott beszámolót, „Miért bocsátottak ki egységlistá­kat?". A beszámoló rámutatott a Német Demokratikus Köztársaság­ban ez év október 15-én lezajló vá­lasztások jelentőségére össznémet szempontból. A Nyugat-Németor­szág és a Német Demokratikus Köz­társaság küldöttei helyeselték az egységlisták kibocsátását. A kongresszus elfogadta a De­mokratikus Németország Nemzeti Frontjának választási programm­ját. A kongresszus által elfogadott emlékirat felhívja a választókat, hogy szavazzanak a Nemzeti Front jelöltjeire, aláhúzva, hogy minden szavazat, amelyet az egyseglistára leadnak — szavazat a háború ellen, a békéért, az egységes, demokrati­kus, békeszerető Németországért. ták az előadók összetételét. Ennek ellenére még ma is van olyan párt­bizottság, amelv nem ismeri eléggé az előadókat, nem egészen érti meg, hogy a propagandamunkára alkalmas, tehetséges pártmunkások kiemelése a munkások és parasz­tok köréből, komoly munkát igé­nyel.­A munkás vagy paraszt aktivis­táknak a propagandamunkára való kiképzése érdekében, a legtehetsé­gesebbnek bizonyult munkáshallga­tókat már a tanfolyamokon segéd­erőkként kezdtük bevonni az okta­tási munkába, majd rájuk bíztuk az oktatás önálló vezetését. Azok az elvtársak, akiknek szokatlan volt az efajta munka, ilyen módon lassanként leküzdötték bátortalan­ságukat és elsajátították a kellő hozzáértést mások oktatásának ve­zetéséhez. Ez a módszer helyesnek és ter­mékenynek bizonyult. A propagan­disták létszámának jelenleg majd­nem egy negyede a tanfolyamok volt hallgatóiból áll. Csakhogy ennek a hasznos gya­korlatnak is vannak hiányosságai. Az új propagandistáknak aránylag gyenge az elméleti és módszertani képzettségük, kevés a gyakorlatuk. Ezért szünet nélkül és rendszere­sen figyelemmel kell kísérni és se­gíteni kell őket, elméleti színvona­luk emelése érdekében állandóan foglalkozni kell velük. Ez nemcsak a fiatal propagandis­tákra vonatkozik. A foglalkozás az előadókkal általában központi prob­lémája a pártoktatásnak, mert, — amint Lenin mondotta: „Minden is­kolában legfontosabb az előadás eszmei és politikai irányvonala. Mi határozza meg ezt az irányvona­lat? Teljes egészében az előadók összetétele." « A SZI<(b)P pártoktatásának ta­pasztalataira támaszkodva, a jövő oktatási évben jelentékenyen elmé­lyítjük az előadókkal való foglal­kozást. Ehhez az idén nyáron az előadóknak tanfolyamokon történő átképzése kapcsán szándékozunk hozzáfogni. A pártiskolákra és elő­adói irodákra támaszkodó 3—4 he­tes tanfolyamokat szervezünk a ter­melésből kiemelt propagandisták átképzésére. Ezekre a tanfolya­mokra körülbelül 3000 elvtársat osztottunk be. A nagvobb pártbi­zottságok mellett, a termelési mun­kával párhuzamosan tanulók szá­mára létesített tanfolyamhálózat ke­retében 8—10.000 ember nyer ki­képzést. Az előadókkal való rend­szeres foglalkozásban kétségtelenül segítséget nyújt majd a jövő évben az előadói irodák kiszélesedő háló­zata és a pártoktatási hálózat elő­adói számára ez év szeptemberében meenyiló egyéves iskola. A Párt növekvő szükséglete, a pártmunka színvonalának emelése, a propagandistákkal szemben min­den téren egyre nagyobb igényeket támaszt. Csak az a pártmunkás lehet propagandista és előadó, aki magáévá tette a marxista világné­zetet. Az elvtársak elméleti színvo­nalának emelését akkor segítjük elő, ha minden propagandistát be­vonunk az egyéni tanulókörökbe; ezeket a köröket pedig a pártbizott­ságok által kijelölt legjobban kép­zett konzultálóknak kell vezetniök. Csak az előadók magas színvo­nala biztosíthatja a pártoktatás he­lyes eszmei és politikai tartalmát, az oktatás viszont egyre komolyabb lendítő erővé válik a pártaktíva és minden egyes párttag politikai színvonalának emelésében. LENGYELORSZÁG. Krakkó mellett, nem messze a „Nov a Huta" fémipari kombinát építkezésétől, rekordidő alatt készülnek a munkások lakóházai A francia nép kivívta az aktív békeharcosok felmentését A francia nép harcával megaka­dályozta azoknak az aljas fasiszta törvényeknek alkalmazását, ame­lyeket az amerikai háborús gyújto­gatok parancsára ez év márciusá­ban hozott a francia kormány, hogy így terrorba fojthassa a béke hí­vemen tevékenységét. A lyoni hadbíróság fölmentette azt a 18 dolgozót, akik március 23-án résztvettek abban a roannei tüntetésben, amelv a vietnami expe­díciós hadtestnek szánt hadianyag­gal megrakott szerelvény útnak­indítása ellen irányult. A ka­tonai és polgári bírák több­sége megtagadta a kormánybiztos támogatását, aki szigorú büntetést követelt a vádlottak ellen (összesen 50 évi börtönbüntetést). A vádlot­takat, a védőügyvédeket és tanukat az egé^p francia nép támogatta. Loire megyében és Lyonban sztráj­kokat rögtönöztek. Augusztus 26-án a közúti vasutaknál beszüntették a munkát. A bíróság elnökét üzemi küldöttségek keresték fel. A birok ezer számra kaptak táviratokat és petíciókat. A kiszabadult dolgozók visszaté­rését Roanneba az egész város lel­kesen ünnepelte. A béke hívei egyre határozottabban folytatják a harcot, hogy kivívják Raymonde Diene és Henry Martin szabadonbocsátását, akiket az aljas törvények alapján ítéltek el és követelik Leo Figueres­nek, az „Avangarde" című újság igazgatója üldözésének megszünte­tését, aki ellen azért, mert Ho Si­Minnel interjút csinált, elfogató pa­rancsot adtak ki.

Next

/
Thumbnails
Contents