Uj Szó, 1950. szeptember (3. évfolyam, 201-226.szám)

1950-09-03 / 203. szám, vasárnap

1950 (95.) TAKTUS btl\tĽ.Ki. ,. ..vJ.' Áz amerikai imperializmus fegyveres agressziója Ennek a teljes ülésnek az a feladata, hogy a mai nemzetközi helyzetből folyó üj politikai és taktikai problémákat megvitassa. Ez az új helyzet azzal kapcsolatban keletkezett, hogy az amerikai imperializmus világuralmi törekvéseinek egyik stádiumából a másikba — az intenzív háborús készülődések állapotából, s a fegyverszállításokat és a bábkormányok alakítását szorgalmazó Truman—Marshall-tervek megvalósításának szakaszából a nyilt fegyveres agreszszió stádiumába lépett. A nyilt fegyveres támadásnak ez a politikája nem szorítkozik pusztán Koreára és mi semmi körülmények között sem tekinthetjük ezeket az eseményeket egyszerűen csak .„koreai incidensnek". Ez a fegyveres agresszió nem éri be Ázsiával. Teljes mértékben tudatára kell ébrednünk annak, hogy a jelenlegi fegyveres agresszió alapvonása az amerikai külpolitikának és hogy ezt a politikát nemcsak Koreában és Ázsiában igyekeznek folytatni, hanem az egész világon. Mindenütt, ahol a népek szabadságukért harcolnak, mindenütt, ahol ihemzeti felszabadító harcra kerüVöfcor és ahol a munkásosztálynál ö^ciali? mus felé halad, ott mindenütt amerikai fegyveres erök^

R

(jf^gnak fel használni a nép ellem Es ez a világnak minden országára vonatko zik. K Különösen azt az új és komoly tényt óhajtom kiemelni, hogy most űj szakaszába lépett az amerikai külpolitika és a Wall Streetnek a világuralom megszervezésére irányuló egész offenzívája. Ezt az új helyzetet az idegen népek és orszá gok belügyeibe való nyílt fegyvere* beavatkozás jellemzi. Most a világon mindenütt és minden kétséget kizáróan meggyőződhettek az emberek milliói az amerikai imperializmus támadó jellegéről. Határtalanul meggyűlölték az Egyesült Államokat a földkerekség minden zugáoan. A világ népeinek az a gyűlölete, amely a második világháború alatt megnyilvánult a hifieri Németországgal szemben és mindazzal szemben, ami német, — napjainkban amerikai gyűlöletté változott annak a vérlázító rabszolgatartó politikának láttán, amelyet ma a Wall Street folytat A koreai nép hősies küzdelme függetlenségéért, az amerikai beavatkozók ellen — a népi felszabadító harcok történetének egyik legragyogóbb oldala. Nem találunk szavakat annak jellemzésére, hogy milyen rendkívüli férfiasságot, törhetetlen harci szellemet, szétszakíthatatlan egységet és megingathatatlan elszántságot tanúsítanak ennek az eleddig rabságban sínylődő népnek a vezetői; s mily hatalmas csapásokat mér ez a hős nép a világ leghatalmasabb kapitalista államának hadere jére. Ezek az események nem érték Pártunkat, váratlanul, miután Pártunk, Foster és Dennis elvtársak bölcs vezetése alatt már 1945. évi kongresszusán helyesen elemezte az amerikai imperializmus szerepét. Annakidején rámutattunk arra, hogy amennyiben az Egyesült Államok a világuralomra törő külpolitika útjára lép, ez elkerülhetetlenül koreai és hasonló más kalandokhoz fog vezetni. Meg kell értenünk, hogy ha Korea nem volna, akkor az amerikai imperialisták a világ más pontján kezdeményeztek volna hasonló katonai provokációt. Az amerikai imperializmus hosszú idő óta a konfliktusok kiprovokálásának gyalázatos politikáját követi, hol az egyik, hol a másik országban. Csak ezzel lehet megmagyarázni az amerikai haditengerészeti flottának 2—3 hónappal ezelőtt történt „látogatását" Vietnámban — ilyenmódon akart itt az USA összeütközéseket előidézni abból a célból, hogy ürügyet találjon a támadásra. Csak ezzel lehet megmagyarázni a Csang-íVai-Seknek nyújtott fegyveres támogatást, az indonéziai és indokínai felszabadító mozgalmak elnyomása céljából a franciáknak és a hollandoknak küldött fegyAz USA Kommunista R&rtja Nemzeti Bizot'sáqának 1950 Július 13-1 teljes ülésén elhangzott beszámolóból. verszállítmányokat és 500 katonai támaszpont felállítását a földkerekség különböző tájain. Dullesnek, Johnsonnak és Bradleynek MacArthurral való tokiói találkozásán is olyan természetű tanácskozás folyt, amely az első Koreára vonatkozó határozatok elfogadását ereď ményezte. Ezen a találkozáson már pontosan meghatározták a régen kidolgozott- tervek részleteit és megállapították a provokáció megkezdésének időpontját. A mi kötelességünk, hogy következetesen hangsúlyozzuk és rámutassunk, hogv a koreai háború igaz ságtalan, agresszív jellegű, imperialista háború. • Ezzel kapcsolatban ki kell térnem az amerikai nép szerepére vonat kozó néhány meggondolásra. Ugy vélem, még Pártunkon belül is túl ságosan sok szó esik arról, hogy milyen hatást vált ki az amerikai imperializmus győzelme, vagy veresége Koreában. Engedjék meg, hogy nyíltan kimondjam, mi a véleményem erről a kérdésről. Ha az amerikai fegyveres erők sikereket érnek el Koreában, ez arra fogja ösztönözni a Wall Street urait, hogy Ázsia más részein is hasonló vállalkozásokba kezdjenek — vagyis, ez a háború kiterjesztésére vezetne. Ha ^iz amerikai fegyveres erők döntő vereséget szenvednek, ez egyrészt fokozza a Wall Street és Washington kétségbeesett kapkodását, másrészt felbátorítja országunkban és az egész világon a béke erőit és megnehezíti a Wall Street számára az új kalandok kezdeményezését. Az egyetlen járható út, amelynek segítségével Amerika kilábalhat ebből a kalandból, a kormány külpolitikájának gyökeres megváltoztatása, ami vagy azt jelenti, hogy a nép nyomására a kormány ideiglenesen visszavonulót fúj, vagy azt, hogy gyökeres változások történnek a kormány összetételében, amit csakis maga az amerikai nép hajthat végre. A koreai nép nem változtathatja meg ezt a politikát. Ezen csakíš a békemozgalom fejlődése és más országok demokratikus erőinek növekedése változtathat. Ez az, aminek teljes tudatára kell ébrednünk, ez az, amiről az amerikai népet meg kell győznünk. Ugyanakkor felmerül a következő kérdés: ha a Wall Streetnek Koreával kapcsolatos terveiben nem szerepelt a harmadik világháború azonnali kirobbantása, akkor mik is a Wall Street legközelebbi szándékai? 1. Ázsiában a nemzeti felszabadító mozgalmak leverése, minden olajforrás elfoglalása az olaj-, ólom- és gumi-készletekkel együtt, s természetesen az olcsó rabszolgamunka kihasználása a gyarmatökon. 2. Különbéke sürgős megkötése Japánnal és Japánnak haditámaszponttá való kiépítése, amit a Wall Streetnek feltétlenül meg kell valósítania, hogy megteremthesse további terjeszkedésének és a harmadik világháború megindításának előfeltételeit. 3. Kínának és a Szovjetuniónak az Egyesült Nemzetek Szervezetéből való kiszorítása. 4. A világszerte erősödő békemozgalomnak, különösen a növekvő amerikai békeharcnak ellensúlyozása. Acheson nyilatkozata szintén arra mutat, hogy milyen nyugtalanságot keltett Amerika vezető köreiben a stockholmi békefelhívás és a békemozgalom erősödése. 5. A gazdasági válság kifejlődésének meglassítása. 6. További lépések Amerika fasizálásának meggyorsítására és végül, 7. a felsorolt jelenségeknek teljes mértékben történő kihasználása a világháború előkészítésének meggyorsítása érdekében. Meg kell kérdeznünk önmagunktól: meg tudjuk-e valósítani az amerikai imperializmus e legsürgősebb feladatait? Én azt hiszem, hogy az újságok ordító címei ellenére is nyugodtan kijelenthetjük: az amerikai imperializmus képtelen lesz e feladatainak megoldására. Mindegyikben kudarcot fog vallani. G u ss MníS az USA Kommunista Pártja Nemzeti Bizottságának titkára • • Vagy visszavonulni kényszerül vagy teljes csődbe jut. Ha a Wall Street ezidőszerínt nem volt kész elindítani a harmadik világháborút, akkor miért támadta meg Koreát és miért éppen most? Számunkra rendkívül fontos, hogy ezt a kérdést tisztázzuk. Világos, hogy spk olyan jelenség' van, amelye.t a Wall Streetnek nem áll módjában ellenőrizni és amelyek befolyása körén kívül esnek. Az egyik ilyen jelenség — az USA külpolitikájának fokozódó csődje. Az amerikai külpolitika számára csapást jelent az ázsiai és a csendesóceáni felszabadító mozgalmak erősödése és a bábkormányok veresége — elsősorban természetesen Kínában —, de Koreában. Vietnamban és több más országban is. Ámde mindez nemcsak Ázsiában megy végbe. Noha a Wall Street a jelenlegi időpontot választotta kí a koreai háborús provokációra, mégis észre kell vennünk azokat a nehézségeket, amelyekkel Európában is meg kell birkóznia. Ezeket a nehézségeket juttatják kifejezésre a Franciaországban állandóan ismétlődő kormányválságok. De mindenekelőtt a békemozgalom hatalmas növekedésében és abban fejeződnek ki ezek a nehézségek, hogy az amerikai imperializmus minden erőlködése ellenére sem képes megsemmisíteni a kommunista pártok befolyását Európaszerte. Különösen az olyan országokban, mint Franciaország és Olaszország. Mindez Amerika külpolitikájának csődjéről tanúskodik. De nemcsak egyedül az amerikai imperializmus terveinek megvalósítása ütközik nehézségekbe. Anglia és Franciaország is efféle helyzetben van. Éppen ez a ténv ejti kétségbe a Wall Streetet és a világ öSSzes kapitalistáit. '

r- Ez a magyarázata ä 1<ó'reai provokációnak és annak, hogy miért éppen Koreát választották ki erre a célra, arról nem is beszélve, hogy Korea egyike az ázsiai szárazföld ama legfontosabb hídfőállásainak, amely támaszpontul szolgálhat Kína és a Szovjetunió elleni támadásra. * Kötelességünk, hogy egész világos és következetes választ adjunk az amerikai népet foglalkoztató kérdésekre. A nép kérdéseket tesz fel, mindazzal kapcsolatban, ami aggasztja. Ha önök elolvassák a burzsoá sajtó cikkeit, láthatják, hogy azok is éppen ezekkel a kérdésekkel foglalkoznak. A burzsoá újságoknak soha sem szegeztek még ennyire konkrét kérdéseket és sohasem kísérelték meg, hogy azokra úgy válaszoljanak, ahogyan azt ma kénytelenek megtenni. Próbáljuk meg felvázolni azokat a kérdéseket, amelyekre világos formában kell válaszolnunk és amelyekre egyébként nem is könnyű a felelet. Nézetem szerint nagyonis lábrakapott a válaszok leegyszerűsítése: gyakran vetnek oda tényekkel alá nem támasztott válaszokat. Nézzük csak például Lippmannak egyik legutóbb felmerült „problémáját". Lipp.mann szeretné „bebizonyítani", hogy az amerikai imperializmus nem követett el agressziót Koreában, s ezért ilyen érvelést kockáztat: hogy lehetünk mi támadók, amikor bennünket váratlanul megleptek; hogy lehet azt állítani, hogy mi támadásra készültünk, amikor — „mint ez mindenki előtt teljesen világos" — hadseregünk nem volt felkészülve, nem volt fölfegyverkezve, stb.? Nekünk ezekkel a kérdésekkel azért kell foglalkoznunk, mert az ilyenirányú propaganda tiagýon határozott benyomást tesz az amerikai nép gondolkodására. Erre a kérdésre ilyenformán kell felelnünk: az imperialistákat bizony megrázták a bekövetkezett események, nem voltak felkészülve arra, hogy vállalkozásuk ilyen irányt vesz Koreában, ők igenis készek voltak a támadás kiprovokálására és felhasználták errp a délkoreaiakat, — hiszen ezért képeztek ki 100.000 főnyi hadsereget Ok nagyonis felkészültek a háborúsa, mert tökéletesen meg voltak győződve arról, hogy az északkoreaiak azonmód.megadják magukat, mihelyt az amerikai tankok és ágyúk megjelennek a hadszíntéren. Ennek azonban pont az ellenkezője történt. Erre egyáltalán nem voltak elkészülve, és most csodálkoznak afölött, hogy a dé'koreaiak nem akarnak saját testvéreik ellen har colni. Az imperialistákat rendkívü .megrázta a koreaiak ellenállása az amerikai agresszióval szemben, inert nem erre voltak elkészülve. Nem voltak .elkészülve arra, hogy a nemzett felszabadító mozgalom ilyen hatalmas lendületet kap, hogy Korea népe ilyen példátlan hősiességet és önfeláldozó bátorságot fog tanúsítani abban a küzdelemben, amelyet felszabadulásáért, a gyarmati rabszolgaság ellen folytat. Nekünk teljes mértékben meg kell értenünk azt is, hogy a gyarma tokon folyó jelenlegi nemzeti felszabadító mozgalom gyökeresen különbözik attól a mozgalomtól, amely 20—30 évvel ezelőtt folyt, és hogy ezt a különbséget a népi felszabadító mozgalomnak ez években gyűjtött gazdag tapasztalatai ered inényezték. Nehéz felbecsülni azt a hatást, amelyet a kínai nép egész nemzedékeinek fegyveres harca gyakorolt a gyarmati népekre. Ez a tapasztalat nem csupán Kínára szorítkozik, — óriási hatása volt annak az összes népi felszabadító mozgalmakra. Korea példája mutatja, hogy mit tanult ez az el eddig gyarmati nép e tapasztalatokból. Sőt, szerintem mi nem ér tékeljük kellőkeppen azt a hatást, amelyet a Szovjetunió megerősö dése és hatalmának szakadatlan növekedése gyakorolt a gyarmati országok törrfegeire. A győzelmes Szocialista Forradalom Oroszországban elöntő módon befolyásolta a népi felszabadító mozgalmak fejlődését. A Szovjetunió morális ve zetése, a szocializmus sikeres építésével párhuzamosan óriási méretekben bontakozott ki és nőttönnőtt annak, arányában, amilyen mértékben nőtt a Szovjetunió szerepe a fasizmus és a japán militarizmus szétzúzásában, s ama rend kívül fontos funkció arányában, amelyet a Szovjetunió a népek szuverén jogainak és egyenlőségének védelme terén tölt be. Ezenfelül ma már a gyarmatokon a szó szoros értelmében milliókra tehető azok száma, akik gyarmati elnyo móik és nemzeti ügyük árulói ellen folytatott fegyveres küzdelmük so rán sokéves tapasztalatra tettek szert. Ezek az emberek tudják, hogy .miért harcolnak, tudják azt is, ho gyan kell harcolni. A következő kérdés, amely .még ma sincs kellőképpen tisztázva, az, hogy vájjon mi ezidőszerínt is munkánk központi kérdésének tekintjük-e a békéért folytatott har cot, és vájjon a két rendszer békés együttélése főpontját képezi-e pro grammunknak és világnézetünknek? Világosan ki kell mondanunk, hogy a békéért folytatott harc, ahogy azt a marxisták értelmezik, nem jelenti a világ status quojának (jelenlegi állapotának) elfogadását, nem jelenti a gyarmati rabszolgaság elismerését és a szocializmusért folytatandó harc elodázá sát. Ez a nézet sohasem volt ösz szeegyeztethető azzal a felfogással, ahogyan mi a békéért folytatott küzdelmet értelmeztük és ez sohasem lehetett marxista elképzelés, mivel az ilyen elgondolás azt jelentené, hogv a rabszolgaságba való belenyugvás árán vásároljuk meg a békét. A békét csak a társadalmi haladás feltétele mellett lehet megóvni, csakis akkor, ha a népeknek "joguk lesz saját sorsuk irányításához. Semilyen más feltétel mellett nem lehet biztosítani a békét. A mi kötelességünk meggyőzni az amerikai népet arról a kétségtel en tényről, högy a felszabadított népek jelentik a leghatalmasabb erőt a békéért vívott küzdelemben az egész világon, hogy Ázsia megszabadítása az imperialisták uralmától döntő feltétele az ázsiai béke biztosításának. Saját sorainkban is jobban el kell meg mélyítenünk annak megértését, hogy nem foglalhatunk el semleges álláspontot a nemzeti felszabadító harcban, vagy a szocializmusért vívott küzdelemben. A mi békéért folytatott küzdelmünk ezen az alapvető értelmezésen nyugszik. Beszéljünk most röviden a tömegmunkáról általában és az egységfront néhány kérdéséről különösen. Ugy vélem, annak beismerésével kell kezdenünk, hogy új nehézségekkel találtuk szemben magunkat. Tekintetbe kell vennünk, hogy kísérletek fognak történni a háborús hisztéria felszítására Amerikában, különböző módszerekkel próbálják majd megfélemlíteni a széles tömegeket, különösen Pártunk tagjait és a békemozgalom híveit próbálják ijesztgetni. Máris naponta tartóztatják le elvtársainkat, akik röpiratokat terjesztenek és mindazokat, akik a stockholmi felhívásra aláírásokat gyűjtenek. Majdnem minden államban, történtek ilyen letartóztatások. Az utóbbi pár nap alatt egyedül Philadelphiában 18 letartóztatást hajtottak végre. Letartóztatások folytak Alabamában és más államokban. A támadást Pártunk ellen „törvényes", törvénytelen és „törvényen felüli" utak és eszközök segítségével napról-napra fokozni fogják. Fennáll az a reális veszély, hogy a legközelebbi napok és hetek folyamán elfogadják Mundt törvényjavaslatát és nekünk természetesen az a köteleségünk, hogy ezzel a veszéllyel kapcsolatban riadót fújjunk. Növekedni fog a kiutasítások száma, az ilyen esetek már most is egyre gyakoribbak, úgyszintén a bírósági felelősségrevonások is, stb., azonkívül általános támadás várható az összes sztrájk-kísérletek ellen. Truman kijelentése a vasutas sztrájkot illetően, egyik példája annak, mire lehetünk elkészülve. A tömegmunkánkkal kapcsolatos következő teendő, amelyet külön szándékoztam kiemelni, a szívós, kitartó küzdelem a pesszimizmus, vagy pánik-hangulat ellen, amely az ellenség erejének túlbecsüléséből ered és annak alábecsüléséből, amit az amerikai nép képes és fog cselekedni. A Pártunkat vezető bizottságoknak az a feladatuk a mostani időszakban, hogy olyan vezetést biztosítsanak, amely mozgásba hozza a Pártot, fokozza győzelembe vetett hitét és lelkesedését a most folyó harcban. És itt még egy központi kérdést szeretnék érinteni. Meg kell értenünk, hogy a mai háborúnak az ország belső eseményeire gyakorolt hatása és a múlt háború idején (azt mondhatnám, hogy a két lezajlott háború egész ideje alatt) tapasztalt befolyás között lényeges különbség mutatkozik. Amerikának a háborúval kapcsolatban ma más az álláspontja, mint a múltban volt. A két utolsó világháború alatt más államok és más népek harcoltak egymás ellen, a Wall Street pedig mérhetetlen hadinyereségre tett szert, amiből az amerikai népnek csak nyomorúságos morzsákat juttatott. Ä lezajlott két világháború idején nem az Egyesült Államok, hanem más államok hoztak óriási gazdasági áldozatokat. Ebben a háborúban azonban az Egyesült Államok maga lesz kénytelen hihetetlen mértékű áldozatokat vállalni, mind gazdasági, mind politikai, mind pedig anyagi téren. Ez újdonság lesz Amerika számára. Másodszor, Amerika gazdasága már teljesen egyoldalúvá vált és tovább is ebben az irányban fejlődik, mert a hadiipar egyre nagyobb részét foglalja el gazdasági életének. Ez azonban sok új problémát vet föl. Meg vagyok győződve arról, hogv még közülünk is sokan abban az ábrándban ringatják magukat, hogy a belső fronton kialakuló események ugyanolyanok lesznek, mint a lezajlott világháború idején. Ez, természetesen, nem így van. A második világháborúnak a jellege az a tény, hogy Amerika a hitlerellenes koalíciónak volt tagja, hozzájárult a csapás enyhítéséhez és ahhoz, hogy a Wall Street tartózkodjon minden támadástól az ame(Folyiatús a 4. oldalon.)