Uj Szó, 1950. szeptember (3. évfolyam, 201-226.szám)

1950-09-03 / 203. szám, vasárnap

TARTÓS BEKEERj, NEPI DEMOKRACIAERT! 195U szeptember <X * Jó. (yj.J Az amerikai imperializmus fegyveres agressziója Koreában • (Folytatás a«?. oldalról.) rikai nép ellen, különösen gazda sági téren. A mostani háború imperialista jellege viszont széleskörű támadást vált ki az ország belsejében a munkásosztály és a néger lakosság ellen, olyan méretű támadást, aminőre országunkban még nem volt példa. Az ázsiai népek leigázására irányuló kísérletekkel együtt járnak majd az amerikai nép" le igázására irányuló kísérletek. Ezek az események megteremtik a tömegmunka kiterjesztésének objektív feltételeit. Az amerikai nép ma már nem reagál a koreai eseményekre ennek a háborúnak „készséges támogatásával". Igen jelentékeny ingadozás és kételkedés tapasztalható azzal kapcsolatban, hogy miért harcol az USA olyan távol, Korea harcterein. Az atomháborútól való rettegés is növekedőben^ van az Egyesült Államokban. És joggal. Mindezek a jelenségek fokozzák aktivitásunk kiszélesítésének lehetőségét. A tömegmunkával kapcsolatos kérdésekre vonatkozóan több kérdést kell kiemelnem, amelyek közvetlenül érintik Pártunkat. Mindenekelőtt igen fontosnak tartjuk, hogy minden kommunista és minden alapszervezet fejtsen ki személyes és a szervezettől kiinduló kezdeményezést. Meggyőződésünket bátran kell terjeszteni a tömegek körében és nem szabad összetéveszteni a lakosság egy kis csoportjának hisztérikus magatartását a széles néptömegek valódi hangulatával. Meg kell győznünk pártkádereinket arról, hogy az egységfront taktikáját minden lehetséges feltétel mellett alkalmazhatjuk. Nem szabad arra a hibás álláspontra helyezkedni, hogy amilyen mértékben fokozódik az ellenünk irányuló támadás ereje, amilyen mértékben növekszenek a nehézségek, nekünk olyan mértékben szűkítenünk kell aktivitásunkat a tömegmunka terén, hogy korlátoznunk kell az egységfront tevékenységét. Nem alakulhat ki olyan helyzet, amely lehetetlenné tenné Pártunk számára, hogy irányító befolyást gyakoroljon a munkásosztályra, s az egységfront küzdelmét a népi érdekek védelmére jĎsszpontosítsa. Beszéljünk konkrétan néhánv előttünk álló feladatról. Első helyen áll harcunk a békéért. Ez továbbra is központi kérdés marad számunkra. A békeharc középpontjában a stockholmi békefelhívást támogató aláírásgyűjtésnek kell állnia. Ez különösen fontosnak látszik, amennyiben sok körzetben csak most kezdték meg ezt a munkát. Pártunk kötelessége, hogy folytassa az amerikai nép mozgósítását a békefelhivás aláírására. Ámde helytelen "olna azt mondani, hogy a békepetícióra történő aláírásgyűjtés a békéért folvtatott küzdelemnek egvetlen fő formája. Az eddigi magas színvonalon folytatva ezt a munkát, nekünk az a kötelességünk, hogy egyidejűleg kiegészítsük ezt a? akciót a tevékenységek egyéb nemeivel, köztük e jelszavak népszerűsítésével, hogv „El a kezekkel Koreától!", „Távolítsák el az amerikai katonaságot Koreából!" FEz a mozgalom rendkí vül fontos és nekünk minden erőnk kel támogatnunk és erősítenünk kell. Erre meg is van a lehetőségünk. Meglehet, hogy akadnak olyan emberek, akik még nem támogatják az „El a kezekkel Koreától!' mozgalmat, de támogatnak ben nünket más kérdésekben. Például sokan tevékenyen támogatják azt a követelést, hogy | biztosítani kell a népi Kína képviseletét az Egyesült Nemzetek Szövetségében. Mások viszont, akik Taivant (Formozát). és Koreát két külön böző problémának tekintik, támogatni fogják azt a követelésünket, hogv Amerika vonja vissza haderőit Taivanról azza hogy — a.kairói és a potsdami egyezmények alapelveinek megfelelően — Taivant adják v

;ssza Kínának. Mi bevonhatjuk az ilyen kérdések megoldásáért folyó küzdelembe a népet akkor is, ha az még nem hajlandó a Koreával kapcsolatos összes kérdések megoldásáért folyó küzdelemben résztvenni. Az aláírásgyűjtés során életre kell hívnunk a békéért folytatott harc szervezeteit is — a mindennemű és különböző formájú békebizottságokat. EiViélfogva különösen fontos feladat az, hogv minden erőnkkel támogassuk a béke híveinek munkáskonferenciáját, mint igazi tömegszervezeteket. Kötelességünk Pártunkat úgy irányítani, hogy mindenkor készen álljon sorainak mozgósítására. Meg kell kérdeznünk önmagunktól, készen áll-e Pártunk a gyors mozgósításra, például ezer nagygyűlés és népgyű'.és sürgős megszervezésére és összehívására, ha azt szükségessé teszik olyan fontos események, amelyek megkövetelik, hogy a néphez forduljunk és valamely kérdés megoldásába a népet a leggyorsabban bevonjuk? Meg lehetünk győződve arról, hogy pártszervezeteink készek hasonló feladatok végrehajtására és a különleges, rendkívüli kérdések haladéktalan megoldására is, mihelyt azok felmerültek ... Aligha kell befejezésül különösebben kiemelnem azt, hogy Pártunk és vezetőségünk az új helvzetben valóban óriási felelősség előtt áll. Ä világ összes dolgozói szemmel tartják, mit történik az Egyesült Államokban. És ez érthető is. Minden, amit teszünk, ha mégoly kevés is, visszhangot kelt az egész földkerekségen és jelentősége túlterjed nemzeti határainkon. Tudatában kell lennünk felelősségünknek. Józanul előre kell látnunk az új helyzetet, az új nehézségeket, de józanul észre kell vennünk az új lehetőségeket is. Ha a Pártunk ellen ndított támadás erősbödik, új szövetségesekre teszünk majd szert a Wall Street impéria lizniusa ellen vívott harcunkban. Jottányit sem fogunk engedni Pártunk legális voltábpl és azt mindenáron meg fogjuk védeni. Harcunkban a Wall Street urai ellen, akik Pártunkat törvényen kívül szeretnék helyezni, — szintén új erőkre találunk. Ezekben a napokban, elvtársak, nem szabad pesszimistáknak lennünk. Borúlátásra a világkapitalizmusnak van oka. A történelem a munkásosztály oldalán van, azoknak az erőknek az oldalán, amelyek előrevisznek, amelyek a társadalmi haladásért küzdenek. A romániai békebizottságok kongresszusa előtt' Románia népe nagy lelkesedéssel készül a békebizottságoknak szeptember 9-e és 12-e között, Bukarest ben tartandó kongresszusára. A gyűléseken, amelyeken megválasztották a küldötteket a kerületi kont'erenciára. utána pedig az augusztus 13 20 között megtartotl kongreszszusi előkészítő konferenciákon tömegesen vettek részt a lakosság minden rétegének képviselői. A kongresszusi versenyben résztvevő munkások közül sokan már az 1951-es év előirányzatát teljesítik Sztálin város „Szovromtraktoť nevű g\árának munkásai egv hó nappal a? előirt idő előtt készítet tek el 5000 traktort, ugyanebben a városban a „Sztrjágul Rosu" (Vörös zászló) gyár munkásai 100.000 golyóscsapágyat gyártottak. A dolgozó parasztság a kongresszus tiszteletére fokozza a nyári mezei munkákat és idejében teljesíti az állami beadásokat. A kongresszus előestéjén a békebizottságok és a tömegszervezetek fokozott tevékenységet folytattak. .Megszervezték a tudományos előadások és beszámolók sorozatát, sportversenyeket, művészi eseményeket rendeztek •ímelveknek egész jövedelme a nemzetközi békealapot gvarapítja Sok brosúrát és más anyagot is kiadtak. Franciaország dolgozói «í §4 r aszá E i ss a ik napi követeléseikért Az amerikai agresszorok és a nekik engedelmeskedő imperialista tábor háborús politikája az USA ellenőrzése alatt álló országokban élő néptömegek nyomorának szüntelen fokozódását s ugyanakkor a háborús előkészü'eteken gazdagodó kápitalisták extraprofitjának mesébe illő növekedését jelenti. A békeidőben el sem képzelhető fegyverkezési verseny, amely az amerikaiak koreai agressziójáva különösen hevessé vált, a kapitalista országokban . a dolgozók életszínvonalának rohamos romlásához vezet.' Az amerikai politikát irányító Wall Street-milliárdosok közvetlen nyomására, az USA egész gazdaságát a háborús agresszió szo'gálatába állítják. Abból a célból, hogy támogassák az USA kormányának agresrzív politikáját, a reakciós szakszervezeti vezetők — a nem zetközi szakszervezeti mozgalom szakadáriai: D. Carey és F. Alurrav a CIO-bó! és V. Green. az ÁFL elnöke — nemrég kijelentették, hogy mostantól fogva mind belpolitikai, mind nemzetközi kérdések terén zorosan együttműködnek Trumannal. Truman óriási háborús hitelek előirányzatát csikarja ki, új adókat követel és ráparancsol az amerikai dolgozókra: tartózkodjanak minden néven nevezendő munkabér-követeléstől. S mindez egy cseppet sem zavarja Cirey-kat, a Murrav-kat és Greeneket, az amerikai imperialistáknak e leolezetlen iipvnökeit A nyugateurópai országoknak, amelyeket a „Marshalľ'-terv és az Atlanti Egyezmény az amerikai hndigépezethez láncolt, nyomatékosan „ajánlják", hogy a fegyverkezés terén tegyék meg az amerikai katonai terveknek megfelelő erőfeszítéseket és siettessék gazdaságuk háborús vágánvokra történő átállítását. Most aztán teljesen világossá válik, hogv mi a „Marsha!l-terv"-nek, mint háborús tervnek' igázi alapgondolata.'

1 A' legnagyobb reakciós párisi lapnak, a „Figaro"-nak USA-ba- küldött tudósítója hidegvérűen közli: „Washington nemsokára militarizálja a „Marshall-tervet". Míg a jobboldali szocialista vezetők a Blnmokat és Jouhaux-kat Tiajmo'va, #még mindig az „emberszeretet" és a „nemzetközi szolidaritás" megnyilvánulásának igyekeznek feltüntetni az amerikai „segélyt", addig a „Populaíré" — a jobboldali szocialisták szócsöve — már leveti az álarcot és nyiltan kimondja: „Az aiperikai segélyt az amerikai kormány megrendeléseinek formájában tovább is megkapják azok az európai gyárak, amelyek fegyvert állítanak elő." A „Marshall-terv" és az Atlanti Egyezmény vezető szerveinek öszszeolvadása megmutatja, hogy a .Marshall-terv" sohasem volt gyéb, mint a háború tervének -álcázása, ami különösen szemmel láthatóvá lett manapság, amikor az amerikai imperialisták az agresszió előkészítéséről áttértek a nyílt agressziós cselekményekre. A francia Njcormánv, amelyben jobboldali szocialisták vesznek részt, határozatot hozott a további háborús erőfeszítések érdekében, ami gyorsítja az ország átállítását a háborús gazdaság vágányára. A rendőri megtorlások erősödése és a vérgőzös kalandok egyre világosabban kirajzolódó kilátásai mellett a háborús gazdaságra való átmenet núr most is nagymértékben fokozza a francia dolgozók nvomorát. A marshallizáit Franciaország gazdaságában már szemmel láthatólag lassul a termelés. Mindent alárendelnek és áldozatul dobnak a egyverkezés terén tett erőfeszítéseknek. A termelés "általános mutatószáma körülbelül 10 százalékkal alatta marad az 1919. évi átlagos mutatószámnak. A bányákat és vállalatokat becsukják noha n dolgozók ellenállása ezt egyre nehezebbé teszi: az aucheli bányászok * Irta: Antlró Lfitnvi a Francia Kommunista Párt Központi Vezetőségének tagja * * az egység nagyszerű példáját mu tatták, — egy hónapig nem hagy ták el a bányát, hogy ezzel akadá lvozzák az annak bezárásáról szóló kormányhatározat végrehajtását. A mt'nknbért befagyasztották mint azt Harriman, a „Marshall terv" nagykövete követelte 1949 szeptember 17-én. \ munkanélküli ség növekszik. A hivatalos statisz tika csupán 60.000 munkanélkülit tart nvilván, de a munkabér-,,pia fon" (a munkabér megállapított felső határa, amelynek túllépése esetén a munkáját később elveszítő munkástól megvonják jogát a munkanélküüsegélyre. Szerk.j, és a többi korlátozások, amelyek aka dá.lyozzák a törvényben megállapí tott munkanélkülisegélv kiutalását 'azt eredményezi, hogv sok munka nélküli nem tudja felvétetni magát a segélv-listára. Különben a való helyzetre jellemző a közel 200.000 kihasználatlanul maradt munkaerő ajánlkozás is. A részleges munkanélküliser? szintén jelentékenyen megnőtt. Az Or szágos Statisztikai Hivatal nemre" végzett összeírása szerint, a heti 40 óránál kevesebbet foglalkozta tott dolgozók száma meghaladja a 600.000-et. Átég Pleven. a minisz tertanács elnöke is bevallotta az idén, júniusban: Az össztermelés ugyanazon a színvonalon marad, a rendelések csökkennek, következésképpen a munkanélküliség „növekvő irányzatot mutat". Több mint 2 millió francia dolgozó vett részt az 1950 februármárciusában indított nagy sztrájkmozgalomban az alacsonv munka bérek és a munkanélküliség e politikája ellen. Több héten át kemény harcot vívtak a vállalkozókkal és a kormánnyal szemben. A sztrájkokat a kommunisták, szocialisták, katolikusok és szervezetlen dolgozók széleskörű akcióegysége jellemezte. Ezeket a sztrájkokat a lakosság valamennyi rétege széles keretek kö zött támogatta szimpátiájának és szolidaritásának mozgalmával. A győzelem azonban nem volt teljes. Mindenütt csupán a munka bér 5—7 százalékos emelését har colták ki, ami természetesen nem elegendő. Persze, ilyen béremelést sem lehetett volna soha elérni harc nélkül. Emellett sok vállalkozó engedett és jelentékenvebb munkabéremeléshez is hozzájárult. • Miként mutatkozik manapság a munkásosztály helyzetén Franciaország áttérése a háborús gazdálkodásra? A hadikiadások óriási méretű nöekedése — Pleven és Mollet, Trumanhoz intézett második (titokban tartott) feliratukban 4000—5000 milliárd frankot ígértek új háborús kiadásokra — fokozza az inflációt (jelenleg már mintegy 1500 milliárd frank értékű bankjegy van forgalomban) és a pénz elértéktelenedését eredményezi. Az új áremelkedések már érezhetők. Az élelmezési kiadások normája, amelyet a kollektív szerződések főbizottsága állapított meg, június elsejétől július 15-éig 10 százalékkal emelkedett. Emelkedő irányzata a hadikiadások növekedésének eredményeként csak fokozódhat. A vállalkozók FS a kormány még kegyetlenebb politikát folytai a munkabér befagyasztása terén, v kormány meghiúsítani igyekszik minden általános béremelést s minden olyan béremelést, amelv a zakképzettségtől és szakmától függ. Éppen most, oly alacsonv zínvonalor állapította meg az úgvnevezetl ..legalacsonyabb" munkabért. hogv a munkások 95 százaié kának semmi haszna sincs otlőle. A kormány határozata szerint a „minimális munkabér" (a kerülettől függőleg) havonta 10.972 és 13.494 frank között ingadoziiat. A munkásosztály közben erélyesen követeli, hogy a létmiinimumot havi 173 ledolgozott óN»ra 17 500 frankban, vagy óránként 100 f-ankban állapítsak meg. Ez a szám szolgál alapul az összes dolgozó rétegek munkabérének általános felülvizsgálására. A hadikiadások akadályozzák a nem proíe'á- társadalmi rétegek követe'éseinek kielégítését is. Egész hadjáratot szerveznek abból a oMból, hogy csökkenthessék a rolgozc'k élets/.ínvonH. Ennek a hadjáratnak a pillére: „a Schuman-terv" — a franciaországi és nyugatnémetországi vr-s és szén ipar összeolvasztásának terve. Bonefous, a Nemzetgyűlés kűlügvi bizottságának elnöke, ez év július 25-én Kijelenteti. „El keli érni, hogy a vállalatok mírakét országban (Franciaországban és NyugatNémetországban) azonos kiadásokat \iseljenek". Ez azt jelenti, hogyrefp franciaországi munkabért egyeniőtfgi&ell tenni a sokkal alacsonvafcll r%ugatnémetországi munkabérreftraknii. /z lMbafr* kivívott 40 órás műnk; het$T igl'r

c nagyobb veszély fenyegeti.™ ,%z'ocialista" miniszter, Guy Mollet 44 órás munkahét bevezetését javasolja (ami az órabér csökkentését eredményezné). A degaulleista Pleven, a jobboldali szocialista Guy Mollet, az MRP-tag Schuman és az őket támogató parlamenti többség egy követ fújnak anrak érdekeben, hogy a n unkásosztályra háríthassák az általuk folytatott háborús politikával kapcsolatos kiadásokat. Támogatják ( a degaulleisták összeesküvését a szabadság és béke ellen. A háborús politika megvalósítása érdekében -egyre messzebb és meszszebb mennek az állam fasizálásának útján s fokozzák a megtorlásokat a munkás aktivistákkal és a béke híveivel szemben. A béke hívei azonban folytatják a harcot. Rouen dokkmunkásai például már tizennegyedszer lépnek fel az Indokinába irányított hadianyagok ber?kása ellen és harcuk nem gyengül! A hadigazdaságra való áttérés azt hozta Franciaország néptömegeinek, hogy az adóterhek növekednek, a nyomor fokozódik, a munkanélküliség nőttön-nő és a munkások jogait megcsorbítják. Csakis a munkásosztály harci egysége változtathatja meg gyökeresen ezt a durva reakciós politikát, amely a féktelen háborús készülődés következménye. Ez az egység a gvakorlatban tneg is valósul. Nemrég például igen fontos okmányt tettek közzé a délkeleti szektor párisi vasutasai, akik, noha különböző szakszervezetekhez tartoznak, — közös elhatározással felhívást intéztek minden főműhelyhez, hogy egyesüljenek a harcra. A CGT a nyomor és háború politikájának meghiúsítása céljából felszólítja a dolgozókat: a gazdasági és társadalmi megújulás a dolgozók békés termeléssel való teljes foglalkoztatása érdekében egyesítsék erőfeszítéseiket a békéért és nemzet megmentéséért vívott harcra. A dolgozók akció-egységének ma óriási lehetőségei vannak. A munkásosztály sorainak széleskörű egysége mindennapos gazdasági követeléseiért folytatott harcában szorosan összefügg a béke védelméért vívott közös harc- • cal. A francia dolgozók számira nincs halaszthatatlanabb feladat az egység megteremtésénél, hogy ennek az egységnek és harcnak útján kivívhassa a jelenlegi politika megváltoztatását és kivívhassa egy olyan kormány megalakulását, amely eleget tesz a dolgozók követeléseinek és a béke, szabadság és nemzeti 'íigť tlenség politikáját fogja folytatni.