Uj Szó, 1950. szeptember (3. évfolyam, 201-226.szám)

1950-09-03 / 203. szám, vasárnap

2 TARTÓS BEKEERT. NEP! DEMOKRACIAERT! 1950 szeptember 3 * 35. f95.) Az egész haladó emberiség követeli az amerikai beavatkozók szörnyű kegyetlenkedéseinek megszüntetését Koreában Általános felháborodás Bulgáriában Az amerikai agresszió Koreában és az ottani békés lakosság ellen intézett barbár bombatámadások a bolgár lakos, ság minden rétegének mélységes fel­háborodását váltotta ki. A szakszer­vezetek, a nő- és ifjúsági szervezetek és Bulgária más társadalmi szervezetei a dolgozók körében gyűléseket tarta­nak, amelyekről tiltakozó táviratokat küldenek szét az amerikai imperialisták — az új háborúra uszítók — provo­kációs tevékenysége ellen. A Háború és Fasizmus Áldozatai Szó. vetségének Központi Tanácsa 60.00(1 tagja nevében ezt írja: „Az amerikai hódítók, aki.k rablók módjára törtek be idegen területre és az ártatlan gyermekek és öregek ezrei­nek vérét ontják, nem törhetik meg a koreai nép szabadságszerető szellemét." Tüntetés IjifoeEBt&mhan Zahle városban (Libanon) tömeges tüntetést rendeztek tiltakozásul a Ko­reában folyó amerikai agresszió el­len. A tüntetők plakátokat vittek a kö­vetkező felírással: „Le az amerikai agresszióval a koreai nép elleni", „Ame­rikaiak, takarodjatok ki Koreából!" A tüntetés, szétkergetésére a helyi hatóságok mozgósították a csendőrsé­get. Az összeütközés során néhány tün. tető megsebesült. A MEXIKÓI KOMMUNISTA PÁRT NYILATKOZATA A Mexikói Kommunista Párt politi­kai bizottságának augusztus 10-én kelt kiáltványa így szól: „Mexikó népe már kifejezésre jut­tatta akaratát a Koreában folyó ameri­kai agresszióval kapcsolatban. Nem hajlarkió az amerikai elnyomók eszkö­zévé válni. Nem akar harcolni a füg­getlenségéért küzdő nép ellen. Elveti azt a lakájszerepet, amelyet az impe­rializmus szándékozik rákényszeríteni. Meg tudja akadályozni azt, hogy akár egyetlen mexikóit is feláldozzanak a népek rabságbadöntőinek érdekében. A világ többi népeivel együtt követeli az amerikai beavatkozás megszüntetését Koreában." A koreai népet nem f ehet térdre kényszeríteni Kína Államigazgatási Tanácsának augusztus 25-én megtartott 47. ülésén Go Mo-Zso, a Korea felszabadítása 5. évfordulójának ünnepségein megje. lent kínai küldöttség vezetője és helyet­tes vezetője, Li Li-Szan, közölték, hogy újabb kínai küldöttség indul Koreába. Kijelentették, hogy az amerikai im­perialistáknak a koreai nép ellen inté­zett légitámadásai és gyilkosságai fe. lülmúlják még a japán fasiszták vad­állati kegyetlenkedéseit is, de a koreai népet nem tudták térdre kényszeríteni. Az egész koreai nép — férfiak és nők, a fronton és a hátországban, városok­ban és falvakban egyaránt — bátran talpraállt, hősiesen ellenáll az amerikai imperializmus agressziójának és győ­zelmeket arat. A béke híveinek küszöbönálló konferenciája Franciaországban Mihelyt ismeretessé vállak a Béke Hívei Világkongresszusa Állandó Bi­zottsága irodájának prágai ülésszakán hozott határozatok, a francia nép, amely napról-napra egyre határozot­tabban száll síkra a Vietnamban folyó „szennyes háború", valamint a koreai amerikai agresszió ellen, — -megkezdte előkészületeit a városokban és falvakban, a városi lakónegyedek­ben, üzemekben és építkezéseknél ren­dezendő hatalmas népgyűlésekre. Mar­seille két lakónegyedében már meg­választották a béke hívei Bouché du Rhône megyei konferenciájának kül­dötteit. E.határozták, hogy október­ben megtartják a béke híveinek kon­ferenciáját Yonne, Savoya, Bouche du RKöne, Pás-de-Calais, Indre, Aisne, Nord. Rhône, Ile-et-Villain, stb. me­gyékben. Ezeken a konferenciákon vá­lasztják meg a béke hívei második világkongresszusának küldötteit. Az előkészület a békehívek konfe : renciáira újabb lendületet adott az atomfegyver betiltásáért indított moz­galomnak. Az utóbbi hetek folyamán a stockholmi felhívásra az aláírások százezreit gyűjtötték. TTiltakosó táviratok A csehszlovák nép a Biztonsági Ta­nácshoz intézett számos táviratában fel­háborodását fejezi ki a Korea ellen in­tézett amerikai agresszió, a vadállati bombatámadások, valamint a békés koreai lakosság legyilkolása mia{t. Tiltakozó táviratot küldött a nem­zetgyűlés elnöksége, a Nemzeti Front elnöksége, a hárommillió dolgozót képviselő Központi Szakszervezeti Ta­nács, valamennyi egyetem vezetősége és minden nagyobb csehszlovák tár­sadalmi egyesület. A nép hangját juttatják kifejezésre távirataikban a legkiválóbb írók és költők: V. Nezval, I. Olbracht, M. Majerova, M. Pujmanova, F. Sramek és mások. A híres csehszlovák költő, Petr Bezrucs felháborodott tiltakozá­sában a következőket írja: „Láttam az erőszak diadalát, de láttam azt is, hogy hogyan omlanak össze a zsarnokok trónjai, s megvá­rom azok legutolsójának, a Wall­Street fellegvárának pusztulását is." Csehszlovákia dolgozói kifejezésre juttatják testvéri együttérzésüket a hős koreai nép iránt, a koreai népnek kül­dött nagyszámú ajándékkal is, amelyeket a Központi Szakszerve­zeti Tanács által szervezett „A sza­bad Korea polgári lakossága megse­gítésének alapja" útján juttatnak el. A népek hangja Világszerte terjed és erősödik az amerikai fasiszták Koreában elköve­tett gaztettei ellen megindult tilta­kozó mozgalom. Az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsához a távira­tok ezrei érkeznek társadalmi szerve­zetektől, egyes üzemek kollektíváitól, íróktól és tudósoktól, amelyekben kö­vetelik a Korea békés városai és fal­vai elien intézett barbár légitámadá­sok, valamint a nők és gyermekek le­gyilkolásának haladéktalan beszünteté­sét Ez a mozgalom kifejezi minden becsületes ember nemes törekvését, hogy segítse az igaz ügyét bátran vé­delmező hős koreai népet. Tiltakozó távirattal fordultak az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez a Román Népköztársaság, a Ma­gyar Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság és a Mongol Népköz­társaság kormányai, a béke harcosai­nak Nagy-Berlini Bizottsága, a Szovjet írószövetség Titkársága, a csehszlovák görögkeleti egyház vezető személyisé­gei, a Mongol Ifjúság Forradalmi Szö­vetségének Központi Bizottsága, a mongol dolgozó nők választói szervé­nek központi bizottsága a Kínai Tudó­sok Országos Konferenciája, az albán nőszövetség, a liverpooli dolgozók nagygyűlésének résztvevői (Anglia), a magyar jogászok, stb. Az olasz népi tiltakozik az amerikaiak Koreában elkövetett gaztettei ellen Olaszország egész lakossága mély­ségesen felháborodott az amerikaiak­nak Koreában folytatott vadállati bombatámadásainak hallatán. Az üze­mekben és a falvakban határozatokat •hoznak, amelyekben kifejezésre juttat­ják együttérzésüket a hős koreai ka­tonákkal; gyűléseket és megbeszélése­ket folytatnak, hogy megvilágítsák a lakosság előtt a koreai eseményeket. Az olasz békebizottságok tiltakozó táviratok ezreit küldik a koreai lakos­ságot sújtó barbár amerikai bomba­támadások ellen. Feleletül Scelba provokációs nyilat­kozatára, a.ki a közelmúltban tartott beszédében az atombomba alkalmazá­sára bujtogatott „a nyugati civilizáció megmentése érdekében" — a béke olaszországi hívei fokozzák az atom­fegyver ellen és a stockholmi felhí­vás aláírására indított mozgalmat. Az országban már 18.804 békebizottság működik. Bolognában a békebizottsá­gok elhatározták, hogy időnként nyil­vános gyűléseket hívnak össze, hogy megvitassák az eseményeket és tájé 1 koztassák a lakosságot a nemzetközi helyzetről s hogv leleplezzék a meg­vásárolt „amerikai'' sajtó hazugságait. A Béke Híveinek Országos Bizott­sága az elmúlt hetekben kimagasló eredményeket elért városok közt fel­sorolja Asti, Vercelli, Genua, Ber­gamo, Mantua s más városokat. A fa­kulnak újabb békebizottságok, külöiiö­sen Novara, Pavia, Varese, Ferrara, Ancona és Pesaro tartományokban. A magyar mienkások küldeményei A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségéhez és központjához a leve­lek százai érkeznek az üzemekből, fal­vakból és az értelmiség képviselőitől. A Rákosi Mátvás Művek sztahánovista acélöntője, Petz Bertalan ezt írta: „Amikor az amerikai imperialisták ter­rorcselekménveiről hallok, ökölbe szo­rul a kezem. Még jobban megszilárdul elhatározásom, hogy emeljem a Ko­reai Hét folyamán elért eredményeket, s túlteljesítsem az új normákat." A fővárosban és vidéken a dolgozók ezrei nagy jelkesedéssel küldenek cso­magokat a koreai szabadságharcosok­nak. A Rákosi Mátyás Művek béke­bizottságai néhány nap leforgása alatt 10.000 csomagot igényeltek. A buda­pesti Fővárosi Közlekedési Vállalat 5000 csomaeot, a Ganz Elektromos­gyár pedig 4000 csomagot küld. A lengyel dolgozók segítenek A scžeczini vajdaságban számos üzem munkásai tíznapos békeműszakot kezdtek. $ A Vecsorek nevét viselő bányák munkásainak felhívására, hogy foko­zott munkával harcoljanak a békéért és segítséget nyújtsanak a koreai testvé­reknek, 86 bánya munkássága vála­szolt. A krakkói vajdaság textilmunkásai levélben fordultak francia elvtársaik­hoz, amelyben üdvözlik őket hősies békeharcuk kiterjesztése alkalmából. A dolgozó parasztok sem maradnak el a munkások mögött. Számos falu­ban a parasztok kötelezettséget vállal­tak, hogy az őszi vetést 10 nappal a megálllapított határidő előtt fejezik be. Az endzsejevi kerületben (keletzki vaj­daság) a parasztok több mint 15.000 ember részvételével rendeztek gyűlése­ket a béke. védelmére, Számos faluban a parasztok saját kezdeményezésűkre gyűjtést indítottak az amerikai impe­rializmus koreai áldozatainak javára. Ausztrália népe síkraszáll a koreai amerikai agresszió ellen William F. Burnst, a sidneyi „Tri­búne" című lap (az Ausztráliai Kom­munista Pá'rt sajtóorgánuma) kiadóját kilenchavi börtönre ítélték. A vád „lá­zadás szítása" volt, azzal kapcsolatban, hogy a „Tribúne" című lap cikket kö­zölt, amelyben elítéli Ausztrália rész­vételét a Korea ellen folyó „szennyes háborúban" és felhív arra, hogy ne küldjenek Koreába sem katonákat, sem hajókat, ágvükat és repülőgépeket. Ausztráliaszerte fokozódik a nép tiltakozása az ellen, hogy a kormány támogatja az Egyesült Államok agresz­szió ját. Victoria áílamban az Építő­munkások Szövetsége, amely az állam építőmunkásainak többségét képviseli, követelte, hogy Menzíes ausztráliai külügyminiszter ellen emeljík a haza­árulás vád iát, mert „Ausztráliát egy idegen hatalom agresszív háborús ter­veinek szekeréhez kötötte." LEGFŐBB KÖTELESSÉGÜNK A Béke Hívei Világkongresszusa Állandó Bizottságának zsűrije a Prágában tartott augusztusi ülésén kiválogatta azokat a népet szolgáló képzőművészeti, irodalmi és film­alkotásokat, amelyek méltók a pá­rizsi kongresszuson kitűzött juta­lomdíjakra. Ujabb tanúbizonysága ez annak, hogy mily hatalmas és legyőzhetetlen erejű a béke és de­mokrácia tábora. Már a pályázaton résztvevő művek és személyek puszta felsorolása is arra vall, hogy mindazt, ami a kultúrában jó és egészséges, a dolgozók hozták létre, a népek hívták életre, miköz­ben saját ügyükért harcolnak, amely egyszersmind az egész emberiség ügye is: az, hogy az ember a bé­kében boldogan élhessen ezen a vi­lágon Va'.óban, olyan korszakban élünk, amikor egyetlen igazi alkotó tehet­séggel rendelkező író, vagy képző­művész sem nézheti közömbösen azt a heves harcot, melyet a béke erői vívnak a vér és arany megve­tett kufárai ellen, akik a népeket is­mét. az eddigieknél még szörnyűsé­gesebb mészárszékre akarják von­szolni. A népek felismerik az emberisé­get és a kultúrát fenyegető veszélyt és olyan kérdést tesznek fel az Írók­nak és a képzőművészeknek, ame­lyet mindannyiunknak meg kell vá­laszolni, tekintet nélkül politikai nézeteinkre, vallási és filozófiai meggyőződésünkre. „Kivel tartasz? Azokkal-e, akik meg akarják semmisíteni az em­beriség kultúráját és világpusztító Jjiáború poklába akarják vetni az emberiséget,, — aiaagy minden or-> szág egyszerű embereivel, akik tu­lajdonképpen a kultúra élő forrásai, s akik ma azon vannak, hogy meg­akadályozzák az emberiség egész történeimének legnagyobb bűnét?" Ezt a kérdést nem szabad válasz nélkül hagynunk. Az atomfegyver betiltását követelő stockholmi fel­hívás tette fel azt minden írónak és a művészetek minden munkásának. Aláírni, vagy nem írni alá, — azt jelenti: a béke, a kultúra és az élet pártjára állni, avagy bűnrészeseivé válni az atomgengsztereknek, az emberi kultúra ellenségeinek, a ha­lál fekete hollóinak. Nem hiszem, hogy van a földön olyan író, a szépmiívészeteknek olyan művelője, aki képes volna megtagadni aláírását a stockholmi felhívástól, hiszen a megtagr Jás nyomban írói, művészi mivoltának lesüllyesztését jelentené. Mert ho­gyan is ábrázolhatja az életet és a szépséget olyan valaki, aki az atombomba pártjára áll, mely* szö­ges ellentéte az életnek, a szépség­nek. Mi, írók, képzőművészek így kell, hogy szóljunk az ilyen ember­hez: „Nem tartozol hozzánk. Nem vagy író, nem vagy képzőművész, mert elárultad azt, ami számunkra, a kultúra alkotói számára a legfon­tosabb: elárultad az emberszeretetet, elárultad az ember jövőjének szere­tetét". Nem elég azonban aláírni a stock­ho!m : '"'.hívást. Az írók és a művé­"Mesterei nem időtől és tér­től lúggetlenül alkotnak. Ellenkező­I gff^-f-tfeotásaik életképessége a je­* Irta: Jnrffo Atnado * * lenben és a jövőben minden gyöke­rével az időbe kapaszkodik, és összeforr azzal a korral, amelyben az alkotások születtek. Így a Béke Hívei Világkongresszusa Állandó Bizottsága által kitűzött irodalmi díj jelöltjei között ott látom Julius Fucik és Jean Richard Bloch elhúnyt írók neveit, akik közül az elsőt a nácik ölték meg a háború alatt. Ezeket a neveket minden nép megtartja emlékezetében. Ezeknek az íróknak az alkotásai halhatatla­nok. Éppen azért fogják mindig lel­kesíteni és emelni ez emberiséget, mert saját tragikus koruk, saját harcoló hazájuk s a haladás szá­mára készültek. Az emberiség szá­mára alkották e müveket. A béke­díj e két jelöltje ezért példaképe az íróknak és a művészetek meste­reinek. Tollúnk, vagy írógépünk, ecse­tünk, vagy vésőnk, filmfelvevő gé­pünk előtt ott kínálkozik a legér­dekfeszílőbb és leggyönyörűbb téma a népek harca a békéért. Ez korunk legfőbb problémája, a mai ember legfontosabb feladata és kö­telező téma az író és a képzőmű­vész számára, aki az Ember nevé­ben akar beszélni. Miről is írhatnánk, ha nem a békeharcról, amely ma a legidősze­rűbb? Amikor az idei nyár virágait látom a mezőn, a veszélyre gon­dolok, amely ezeket a virágokat és fákat, hegyeket és folyókat fenye­geti: a háború provokátorai az atomfegyvertől való rettegést hin­tették el az ujjongó természet fö­lött. Amikor ezeken a nyári éjsza­kákon szerelmes ifjú párokat lá­tok, arra gondolok, hogy 9 szerelem fölött a halál árnyéka lebeg, s hogy meg kell védeni a jegyespá­rokat és a házastársakat. Ha pedig játszadozó gyermekek vidám lár­máját hallgatom, akkor érzem csak igazán, hogy irodalmunk és képző­művészetünk számára most nin­csen más téma, csakis a békeharc, ha meg akarjuk menteni a többi témákat, ha meg akarjuk érni a szépséget, a világ életörömét. A békeharc témája az összes többi témákból ered, szorosan összefügg azokkal, magja minden más témá­nak, mert a béke kivívása a leg­fontosabb most, amikor az ameri­kai imperializmus már elkezdte az agressziót a koreai nép ellen. Egy a kötelességünk: alkotásainkat a béke szolgálatába állítani. Ez a kötelesség elkerülhetetlen és ha­laszthatatlan. A bíráló bizottság, amely Prágá­ban, abban a városban gyűlt ösz­sze, amely maga is művészi alko­tás — tanúbizonyságul szolgál arra, hogy az írók és képzőművé­szek felismerték ezt a kötelessé­get, s hogy ez a felismerés egyre erősebb lesz a leghírnevesebbek és legkiválóbbak között. Elég, ha egy pillantást vetünk a jelöltek névsorára. Képzőművészek, mint Picasso, Gottuzo, Portinari, Hans Erni, Rockwell Kent; a film olyan mesterei, mint Wanda Ja­kubowska, Dnquin, Vavra; világ­hírű írók, mint James Aldridge, Ellio Vittortni, Jan Drda, Pablo Neruda, Leon Kruczkowski, Sado­veanu, Pujmanova, Albert Kahn. A.távolról setn teljes névsorból vá­logatás nélkül csak néhány nevet soroltam fel. A kultúra művelői napról-napra gyarapítják mennyiségben és mi­nőségben a béke és haladás front­ját. Ennek így is kell lennie, mert a másik táborban csak a halál és a boldogtalanság várhatja a köl­tőket és zenészeket, a regényírókat és a képzőművészetek mestereit, a festőket éš szobrászokat: A ha­nyatló burzsoázia irodalmi Nobel­díját tavaly nem ítélték oda'sen­kinek, mert nem volt rá megfelelő jelölt. A Béke Hívei Világkongresszusa Állandó Bizottságának díja ma a legóhajtottabb babér azok szá­mára, akik írnak, rajzolnak, min­táznak, zenét szereznek, vagy fil­met alkotnak. Ez a díj a vili? min­den népeitől kapott jutalom. Hervad­hatatlan babér, amelynél nincsen fennköltebb és me?tiszte!őbb kitünte­tés. A bírálóbizottság elé terjesztett alkotások azt mutatják, hogy az íróknak és a képzőművészet kiváló­ságainak többsége feiismeri a há­borús veszélyt, felismeri, hogy küz­deni kell a békéért, s hogy alkotá­sai hatalmas fegyvert jelentenek ebben a harcban: az Ember fegy­verét az éhség, e'nyomás és halál megsemmisítésére.

Next

/
Thumbnails
Contents