Uj Szó, 1950. szeptember (3. évfolyam, 201-226.szám)

1950-09-27 / 223. szám, szerda

Világ proletárjai egyesüljetek l a cs Bratislava, 1950 szeptember 27. szerda 2 Kés m. évfolyam, 223. szám Megnyílt az SzKP Központi Pártiskolájának els ő egyéves tanfolyama AIX. kongresszus határozata szellemében világnézetileg felfegyverezzük a Párt kádereit Az SzKP központi szervezési titkárának, HoSko elvtársnak beszéde „Mint a szentünk világát, úgy kell őriznünk és sza­kadatlanul szilárdítanunk a békeszerető országok egy­ségét, élükön a nagy Szovjetúnlóval, meg kell szilárdí­tanunk egységüket, erejüket és hatalmukat" Klement Gottwald, 1950 február 24. Mai ünnepélyünk jelentőségében messzire túlnő ezen iskola keretein. Fontos és örömteli esemény az egész Párt életében, mert a SzKP központi iskolájának öt (ebből kettő féléves) egyidejű tanfolyamra való kiterjesz­tése mellett megnyitjuk az első egy­éves tanfolyamot. Az egyéves párt. iskola Szlovákiában a Párt világné­zeti fejlődésének világos igazolása, és meggyőzően bizonyítja, hogy a marx­leninizmus terjesztésére mekkora gondot fordítunk. Slánský elvtárs néhány nappal ezelőtt megnyitotta a legfelső pártiskolát, a Párt kétéves központi iskoláját és ez alkalommal irányvonalat szabott a kommunisták propagandisztikus tevékenységének, amely irányvonal a mi iskolánk hall­gatói és tanítói munkájának is ve­zérfonala lesz. A Rudé Právo és a Pravda meg­alapításának harmincéves évforduló­jával, valamint Csehszlovákia Kom­munista Pártja harmincéves fennál­lásának közeledő ünnepségeivel kap­csolatban éppen ezekben a napok­ban emlékeztünk arra a hősi és győ­zelmes útra, amelyet Pártunk Gott­wald elvlárs vezetése alatt és a Szov­jetúnió segítségével a kapitalista rab­ság ellent nehéz, kezdeti harcok óta a szabad és boldog élet mai építéséig megtett. A Párt fejlődésével együtt a mi pártiskoláink is a rövidlefolyá­sú illegális köröktől a mai egyéves és kétéves tanfolyamokig nagy fejlő­désen mentek keresztül. Ma a mun­kásosztály győzelme után Pártunk minden kedvező feltételét megteremti annak, hogy tagjai és tisztséget vi­selői művelődhessenek. Azonban min­dig jó okulásul szolgál az, ha nem felejtik el, milyen kemény föltételek mellett kellett szervezni a kapitalis­ták uralma alatt a marxista neve­lést. A hallgatókat és a tanítókat bün­tetés veszélye fenyegette. Az iskolák résztvevői feláldozták fizetésüket, majdnem minden iskolának jóné­hányszor kellett átköltöznie a rend­őrség és csendőrség elől. Igen, a bur­zsoázia éppen oly kegyetlenül üldöz­te a pártiskol'ákat, mint a nagyobb darab kenyérért folyó munkássztráj­kokat. A marx-Ceninizmus eszméinek terjedése joggal töltötte el halálos félelemmel az urolkodóosztályt. Azon. ban az üldözés és az elhallgattatás semmit sem segített rajtuk. A marx­leninizmus lebírhaíatlan ereje fénye­sen győzött az első köztársasig ide­jén is. Az egyéves tanfolyam megnyitásá­val a SzKP dicsőséges IX. kongresz­saarmak egyik legjelentősebb hatá­rozatát valósítjuk meg. A kongres­szus azt a kötelességet rótta ránk, hogy világnézetileg felfegyverezzük a Párt, a gazdasági élet és a népműve­lés kádereit, elmélyítsük és ki terjes­szük a munkásosztály marxi-lenini nevelését és főleg fokozzuk a Párt tagjainak és funkcionáriusainak vi­lágnézeti és politikai színvonalát, az intenzív iskolázás minden fajitájával, azzal, hogy biztosítjuk az iskolák és tanfolyamok magasabb színvonalát és megszervezzük a marxi-lenini el­mélet rendszeres, önálló stúdiumát. Ez a határozat nem véletlen. Szlo­vákia Kommunista Pártjának IX. kongresszusa — konkretizálva Gott­wald elvtárs politikáját — kifejlesz­tette a má szülő Csehszlovák Kom­munista Pártunk Központi Bizottsá­gának főirányvonalát, e szocialista Csehszlovákiában a boldog Szlová­kia felépítésének nagyszerű tervét. Azonban a szocializmus építéséről szóló kongresszusi határozatok sike­res és gyorsabb megvalósítása meg­követeli azt, hogy a Párt tagjai és funkcionáriusai egyre tökéleteseb­ben ismerjék Marx, Engels, Lenin és Sztálin nagy elméletét, egyre inkább szenteljék magukat a marxi-lenini el­mélet stúdiumának és naponta ta­nuljanak az SzK(b)P gazdag tapasz­talataiból. Mi vagyunk a megvalósítói annak a történelmi feladatnak, hogy Szlo­vákia elmaradott agrárországból fej­lett és gazdag Ipari országgá V&tto& zék át. Azonban nem tudnók győze­lemre vinni Szlovákia iparosításának örömteli müvét, ha nem támaszkod­nánk a szocialista iparosítás elméle­tére, amelyet Lenin és Sztálin zse­niálisan fejtettek ki és amely biztos iránymutató számunkra néha nagyon bonyolult kérdések mególdásában. A (Folytatás & 2. oldalon.) A Sverma Acélművek agitátorainak kiváló munkája A jó agitátor tanul, hogy másokat taníthasson Százféle lehetősége van annak, hogyan végezzék az üzemekben az agitációt. E lehetőségek közül kétségkívül a leghatékonyabb, — mert a leg­közvetlenebb és legmeggyőzőbb — az egyéni agitáció. Az egyéni agitá­ció a meggyőzésnek az a módja, amely a legkevésbbé van műszaki feltéte­lekhez és körülményekhez kötve. Az egyéni agitációknál azok beszélgetnek, akik ismerik egymást és akik bíznak egymásban, akiknek öröme és gondja közös. Agitálni annyit jelent, mint az ügy érdekében meggyőzni és fellelke­síteni valakit. Azonban nem mindenki tudja teljesíteni ezt a feladatot. Meg­győzni és lelkesíteni nem tud az, aki önmaga nincs teljesen meggyőződve az ügy nagyságáról, amelyről beszél és ő maga nem lelkesedik érte. „Amikor meg akartam győzni má­sokat. — mondotta Adamec János bányászéimunkás Rudnaniból —, elő­ször saját munkámmal kellett meg­nyernem bányásztársaim bizalmát." Adamec elvtársnak sikerült ezt a bi­zalmat megszereznie, mert csúcstel­jesítménye eléri a 218 százalékot és átlagos teljesítménye 1864 százalék. Adamec elvtárs mint agitátor az el­lentervezésnél meggyőzte munkatár­sait. hogy saját kezdeményezésükből szilárdítsák meg 10 százalékkal nor­máikat és így mutassanak példát a többi bányásznak. Radcsan elvtárs Handlováról, egy másk bányászagitáton is az élő szót és egyéni példáját tartja a legjobb agitációs eszköznek. Az agitátornak naponta válaszolnia kell egy egész sereg különféle kér­désre. Meg kell tudni magyarázni munkatársainak, miiven összefüggés van a megszilárdított normák és a textil, cipő, az élelmiszerek árai kö­zött. Tudnia kell. miért támogatjuk a hős koreai népet az amerikai beavat­kozók elleni harcában és kell megvi­lágítania azokat a nagy távlatokat, amelyek a szocializmusban a gazda­gabb és boldogabb életet mutatják el­térően a kapitalizmustól amely a dol­gozó népnek csak a háborút é? a nyomort jelenti. Hogy az agitátor felelni tudjon ezekre a kérdésekre, szükséges, hogy naponta foglalkoz­zék ezekkel a problémákkal, minde­nekelőtt Gottwald elvtársnak. Köztár­saságunk elnökének beszédeit köves­se figyelemmel, amelyek a legszem­léltetőbb példái annak, hogyan kell beszélni a dolgozók széles tömegei­hez, hogyan kell őket meggyőzni és fellelkesíteni. Hogy valaki eleget te­gyen agitátori kötelességének, kell hogy behatóan foglalkozzék a nemzet­közi politikával. Néhány héttel ezelőtt a Biztonsági Tanácsban Malik elvtárs, a Szovjet­únió képviselője, meggyőző módon leplezte le az amerikai háborús uszí­tók igazi arculatát. Andrei Visinsz­kijnek, a Szovjetúnió külügyminiszte­rének az ENSz ülésein mondott beszé­dei is kiváló szemléltető példát nyúj­tanak, hogyan kell érvelni a háborús uszítók leleplezésénél, hogyan kell megnyerni a dolgozók mind nagyobb tömegeit a békeharchoz. Az agitátornak figyelemmel kell kísérnie mindent, ami az üzemben tör­ténik. A podbrezovai Sverma Acél­művek újítók klubja egy hónapos munkaversenyt rendez ez év szep­tember 15-től október 15-ig a nehéz és könnyű gépipari üzemek klubjai kö­zött. Az üzem agitátorait nem lepte meg ez az akció és rtjég megkezdése előtt összeültek és megtárgyalták, hogyan fognak belekapcsolódni ebbe az akcióba. A Sverma-üzemek agitá­torainak ez a példája értékes tapasz­talatot nyújt: nem az a ió agitátor, aki csak akkor lép fel. amikor már Készek vagpnk iiezánliat ntepédeni, de nem a „nyugati civilizációt" Togliatti elvtárs elutasítja De Gasperri rágalmait valamilyen akció megkezdődött. A jó agitátor résztvesz az akciók előké­szítésében, gondoskodik arról, hogy az akció mindjárt kezdetekor teljes visszhangra találjon az alkalmazottak között. Ha az agitátor napi munkája folyamán foglalkozik a nemzetközi politika problémáival, a szocializmus felépítésének kérdéseivel hazánkban, új hadseregünk, új iskoláink, egész­ségügyünk stb. felépítésének kérdé­seivel, munkája folyamán niégis a leggyakrabban olyan kérdésekkel ta­tálkozik, amelyek közvetlenül az üzem problémáit érintik. Evrt nem végezheti agitátori funkc'ótát teljes sikerrel az az elvtárs, aki nem ismeri üzemének, osztályának problém.vt h, aki nem tudja, hogy üzeme vagy osz­tálya hogyan teljesíti a tervet, ki a leg jobb élmunkás az osztályban, ki a legjobb újító, hogyan fejlődik a szo­cialista munkaversenv stb. A jó agi­tátor figyelemmel kíséri munkatár­sainak kulturális és társadalmi életét is és tudnia kell tanácsot adni mun­katársainak, hogy milyen könyvet ol­vassanak, miiven filmet érdemes meg­nézni és milyen társadalmi rendezé­sen vegyenek részt. Ahhoz, hogy az agitátor tanácsot tud ion adni mások­nak, hogy milyen könvveket olvassa­nak és milyen filmeket nézzenek meg, magának is sokat kell olvasnia, mozi­kat látogatnia, vitákat kell rendeznie könyvekről, filmekről stb. Pártunk az agitátorok elé nagy fel­adatokat állít. Azt kíván ia tőlük, hogy tanítsanak és neveljenek máso­kat és hogy maguk is tanuljanak és művelődjenek. Az üzemek számos példája tanúskodik arról, hogy mit jelent a jó agitátor nagy feladataink teljesítésénél. Az agitációs munkában eddig elért sikerek ezért kötelezettsé­get jelentenek agitátorainknak, hogy munkájukat megjavítsák annak tuda­tában, hogy mily nagy ösztönző erőt jelent munkásságuk, ,. „ Palmiro Togliatti a leghatározottab­ban visszaírt asította de Gasperri kor­mányának azt az állítását, hogy a Szovjetúnió veszélyezteti Olaszorszá­got. — Ez a Iegszemenszedettebb hazug­ság, amelyre az olasz kormány mos­tani külpolitikáját építi. H a bennünket megkérdeznek — állapította meg Togliatti —, hogy a kommunisták készek-e hazájukat védeni, mi kijelentjük, nemcsak, hogy készek, de elsőrendű köteles­ségüknek tartják azt. Mi készek vagyunk hazánkait megvédeni, de semmiesetre sem az úgynevezeti „nyugati civilizációt". Ellenségeink rakják elénk a bizonyítékokat, hogy a Szovjetúnió Olaszországot veszé­lyezteti. Togliatti végül rámutat arra, hogy az egyes országok szociális szempont­ból különféle rendszereinek arra kell tcirefcedniök, hogy ezek az ÉK amok egymás mellett nyugodtan élhesse­nek és békében együttmunkálkodhas­sanak. Nenni szocialista pártjának lapja határozottan visszautasítja Olaszor­szágnak az amerikai tervben való résszivételét, amely arra irányul, hogy Olaszország is vegyen részt az At­lanti Paktum keretében Nyugat-Né­metország felfegyverzésében. Mint ismeretes, de Gasperri és kormánya az első volt azok közt, akik egyetér­tésüket fejezték ki az amerikai im­perialisták ezirányú törekvéseivel. — Ezek az érdekek — állapítja meg Nenni lapja —, nem biztosír­ják Olaszország virágzását és jej* lődését, hanem ellenkezőleg, hábo­rús veszedelembe sodorják. Ugyan­akkor a de Gasperri kormány po­litikájával és nemzetközi egyezmé­nyeivel Olaszországot súlyos gazda­sági válságba sodorja, a munkanél­küliek számának emelkedését idézi elő. Bolgár-német egyezném Szeptember 23-tól 25-ig a bolgár fővárosban Németország és Bulgária kormányainak delegációi tanácsko­zásokat tartottak, amelyek az őszinte barátság és teljes megértés jegyében folytak. Hétfőn délelőtt a két népi demokratikus ország kormányainak megbízottai közös nyilatkozatot tet­tek közzé. Bulgária részéről a bolgár minisztertanács elnöke, Valko Cser­venikov elvtárs, a Német Demokrati­kus Köztársaság ideiglenes kormánya részéről pedig Walter Ulbricht mi­nisaterelnökhelyettes jegyezték a nyi­latkozatot. A nyilatkozatban megállapítást nyert, hogy mindkét állam főfeladata a nagy Szovjetúnió által vezetett béketá­bo r megerősítése. A népi demokra­tikus Bulgária a népi demokrácia útján halad a szociaS^rmus építése felé. A Német Demokratikus Köz­társaság Nyugat-Németországnak háborús brórissá xxiló kialakítása ellen harcol és az egységes demo­kratikus, békeszeretőt Németország létrehozásáért. Mindkét ország né­pe köszönettel tartozik felszabadí­tásáért a nagy Szovjetúniónak, amelynek támogatása mindkét or­szág demokratikus fejlődésére néz­ve döntő tényező• Mindkét kormány közös nyilatkoza­tában a leghatározottabban elítéli az amerikaiak fegyveres koreai inter­vencióját, csatlakoznak a békeszeretS nemzeteik követeléséhez, hogy ez a támadás mielőbb végeit érjen, hogy az idegen csapattesteket vonják ki Korea területéről, hogy a koreai kér­dést békés úton intézzék el. A Bot gár Népi Köztársaság kormánya, va­lamint a Német Demokratikus Köz­társaság ideiglenes kormánya annak a meggyőződésének ad kifejezést, hogy a testvéri együttmunkálkodás a két kormány között épúgy meg­felel a nép érdekeinek, miint a béke­szerető nemzetek érdekeinek is. E döntés szellemében szükségesnek tartja mindkét kormány, hogy a két ország közötti politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatokat elmélyítsék; Ameilka szavazogépezefével a Kuomisitang-hetoSakodói ismerte el az ENSz Kína képviselőiének A Tito-klikk ismét uláruHa fasiszta imperialista lakág mivoltát Az ENSz közgyűlésének egyik, legutolsó ülésén a mandátumbizott­ság elnöke bejelentette, hogy a man­dátumbizottság többsége helyet ad a Kuomintang-klikk képviselőinek ugyanolyan jogokkal, mint amilye­nekkel a többi küldött rendelkezik. Malik szovjet küldött tiltakozott ez ellen a határozat ellen és leszö­gezte, hogy a Szovjetúnió a mandá­tumbizottság határozatát szabályta­lannak és törvénytelennek tekinti A jogellenes határozat ellen a len­gyei és a bjelorusz delegátus is éle­san tiltakozott. A bjelorusz kül­dött megállapította, hogy a mandá­tumb zottság megsértette a kínai nép szuverén jogait. Az amerikai tömb szavazógépe ennek ellenére jóváhagyta a bizott­ság döntését. Eután megindult az általános vi­ta. Stikker holland küldött támo­gatta Acheson amerikai külügymi­niszter provokációs javaslatait és a dollárimperializmus egész politikáját. Igyekezett igazolni a koreai ameri­kai agressziót és a Biztonsági Ta­nácsnak a koreai kérdésben hozott törvénytelen határozatait. Magasz­talta a Marshalltervet az amerikai imperializmus Nyugat-Európa leigá­zására szolgáló eszközét és az úgyne­vezett Schuman-tervet. Van Zeeland, belga küldött elis­merte, hogy Vis.nszkij, a Szovjet­únió képviselője, meggyőző felhívás­sal fordult a közgyűléshez, javasol­va a leszerelés megegyezéses politi­káját és a nagyhatalmk közös erő­feszítéseit a béke védelmére. Az ENSz közgyűlésének hétfői ülé­sén folytatódott az általános vita. Elsőnek Diaz Ordonez, az Északame­rikai Egyesült Államok egyik csat­lósállamának szószólója dicsérő el­ismeréssel nyilatkozott az USA ag­ressziójáról, sőt galádságában arra vetemedett, hogy azt állítja: a koreai nép elleni agresszió megegyezik az ENSz alapokmányának elveivel. Diaz Ordonez felszólalása után az angol­amerikai imperialisták déleurópai ügynöke emelkedett szólásra, a Ti­to-banda képviselője. Kardelj. Beszé­dét a Szovjetúnió és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság elleni tá­madással kezdte, majd két határozat ti javaslatot terjesztett az ENSz köz­gyűlése elé, amelyekkel a biztonsá­gi tanács jelentőségének csökkenté­sére tkrekszik. A hétfő délutáni ülé­sen Törökország képviselője amelke­dett először szólásra, és illedelmesen támogatta az amerikai javaslatot. Öt követte a szónoki emelvényen An­glia képviselője, Bevin külügyminisz­ter. Bev'n elismeréssel beszélt a ko­reai amerikai agresszióról és köve­telte, hogy a közgyűlés lásson azon­nal hozzá az Egyesült Államok által előterjesztett javaslatok letárgyalá­sához, majd beszédét a Szovjetúnió elleni támadással folytatta, megvá­dolva a béketábor leghatalmasabb vezetőjét, hogy nem hajlandó az egyiittmunkálkodásra. Európa gaz­dasági helyzetéről beszélve Bevin megállapította, hogy a Marshallterv »a béke eszköze«. Bevin egész be­széde folyamán a szemérmetlen ha­zugságok és rágalmak özönét zúdí­totta mind a Szovjetúnióra mind e többi népi demokratikus országokra.

Next

/
Thumbnails
Contents