Uj Szó, 1950. szeptember (3. évfolyam, 201-226.szám)

1950-09-24 / 221. szám, vasárnap

6 TARTÓS BEKEERT. NEPI DEM OKRA CIA E RT/ 1950 szeptember 24. ' 38. (98.) A nemzeti felszabadító mozgalom meghiúsítja Iránban amerikai-angol imperialisták terveit az Az utóbbi időben az USA imperialistáinak — akárcsak az angol imperialistáknak — minden erőfeszítésük arra irányul, hogy végérvényesen bevonják Iránt az általuk előkészített új háborúba, a Szov jetunió vezette szabadságszerető népek ellen. Az USA az iráni kormánnyal korábban megkötött népellenes katonai egyezményeket és szerződéseket az utóbbi időben még egy — az iráni nén sorsát veszélyeztető — katonai egyezménnyel egészítette ki, amelyet 1950 május 23-án írtak alá Washingtonban. Ennek az egyezménynek értelmében Irán újabb „segélyt" kap az USA-tóI. Iránba amerikai fegyvereket és had anyagot küldenek és kétszeresére növelik Teheránban az amerikai katonai misszió létszámát, amely kizárólagos jogot kap az iráni hadsereg vezetésére az ország militarizálásának végrehajtására, valamint arra, hogy Irán erőforrásait felhasználja az USA háborús céljaira. Az iráni hadsereget, rendőrséget és csendőrséget máris az amerikai kormány katonai tanácsadói és szakemberei vezetik. Az iráni kormány bel- és külpolitikáját az USA nagykövetsége irányítja. A washingtoni háborús gyujtogatók akaratát végrehajtó iráni kormány, a Medzslisz és a sah kiadta a jelszót: „Agyút mindenekelőtt!" E jelszó megvalósításának eredményeként az állami költségvetésnek 80 százalékát, valamint a költségvetésen kívüli pénzügyi források nagyrészét háborús kiadásokra költik. Nem az ország termelőerőinek fejlesztésére fordítják a tízmilliárdokat, hanem a hadseregnek, rendőrségnek és csendőrségnek amerikai fegyverekkel való fölszerelésére, az amerikai tanácsadók és szakemberek fizetésére, hadiutak, repülőterek és más berendezések építésére. Ezeket a kiadásokat a mindjobban növekvő adókból fedezik, amelyek súlyos teherként nyomják az ország munkásságát és valamennyi dolgozóját és koldusbotra juttatják a parasztság és a kézművesek tömegeit. Az USA finánctőkéje Irán feudálisföldesúri felsőrétegére és a komprádor nagyburzsoáziára támaszkodva, az országot fölös áruinak elhelyező piacává tette. Az USA Iránba irányuló kivitele, amely 1948-ban 1058 millió reál volt, 1949-ben már 2095 millió reálra növekedett, ugyanakkor pedig az USA-ba irányuló iráni kivitel csupán 352 millió és 122 millió reált ért el. Az USA egyedül a két említett év alatt 2679 millió reált szivattyúzott ki Iránból s nem adott érte cserébe Irán népének rr" ' mint elszegényedést. Az angol gyarmatosítók, akik az irár

: nemzeti felszabadító mozgalom elnyomásában szolidárisak az amerikai terjeszked"!:ke] és az új imperialista háború kirobbantása, de különösen Iránnak szovjetellen demokráciaellenes felvonulási területté változtatása érdekében tevékenyen együttműködnek a Wall Street üzletembereivel, — ugyanakkor harcot folytatnak az USA ellen azért, hogy Iránban helyreállíthassák az angol töke egyeduralmát. A két imperialista ragadozó harca eredményezi az iráni kormány gyakori cserélődését s azt, hogy hol az amerikai, hol az angol monopoltőke lu

v

eí jutnak uralomra. Ellenfeleik eltávolítása érdekében az imperialisták, útonállók módjára, fegyvert is használnak. A sah elleni merénylet, Hazsir udvari miniszter és Dehkan képviselő meggyilkolása, stb. — mind annak a versengésnek ^trtményei, aineiyet az amerikai és angol imperialisták folytatnak Irán birtoklásáért, olcsó munkaerőiért, nyersanyagáért .elhelyezési piacáért. Az angol imperialisták uralmának legfontosabb fellegvára, amelyért Anglia harcit vív az amerikai gyarmatosítókkal: az Angol-Iráni Olajtársaság. Ez a társaság, mint valami óriási pók ragadta meg csáp iáival az iráni népet, kiszívja életnedveit. Milliós kincseket szipolyoz ki az országból, gyarmati helyzetben tartja s polit kailag és szellemileg leigázza a népet. Az angol imperialisták, az amerikaiakkal versenyezve, évről-évről növelik kivitelüket Iránba. Ez a kivitel az 1948. évi 1081 millió reálról 1949ben 1561 millió reálra emelkedett, amig az Iránból Angliába irányuló kivitel ugyanezekben az években mindössze 329 millió, illetve 411 millió reált ér el, ami az iráni-angol külkereskedelem gyarmati jellegére vall- Ez a külkereskedelem Iránnak deficitet, az angol pénzügyi köröknek pedig 1902 millió reál összegű aranyvalutát hozott. Az imperialisták részéről megnyilvánuló katonai és politikai, pénzügyi és gazdasági erőszak, a hatalmas háborús kiadások, amelyeket az iráni kormány a háborús gyujtogatók kedvéért teljesít, valamint a katonai-feudális rendszer, a szólás- és sajtószabadság megsemmisítése, a demokratikus pártok és tömegszervezetek (szakszervezetek, parasztszövetségek, nöi és ifjúsági ezervezetek) üldözése — semmivé teszik Irán nemzeti függetlenségét és akadályozzák a nemzetgazdaság — az ipar, a mezőgazdaság és a pénzügyek — fejlődését. Az amerikai és angol áruk, főleg pamutszövet és selyem, bőrá.ru, cukor, élelmiszer, stb. beözönlése pusztító hatással volt Irán gyöngén fejlett iparára Minthogy ez az ipar nem képes az USA és Anglia monopolistáival versenyezni és nem kap támogatást az iráni kormánytól, a gyárak és üzemek egymásután csuknak be,' a kisiparosok pedig elszegényednek. Iszfahánban például négy textilgyár zárta be kapuit, amelyeknek mindegyikében 1500— 2000 munkás dolgozott. Teheránban, Tebrizben, Kumában, Ahvazban és Irán más városaiban is ugyanez tapasztalható. Az iráni munkások tízezrével maradtak munkanélkül, tízezrek pedig nem dolgozzák végig a teljes munkahetet. A munkások bére csökkenőben van. Az állami hivatalnokok sorsa sem jobb a munkásoknak és a tönk szélére került kisiparosoknak és kézműveseknek sorsánál. Az iráni kormány, hogy fedezze az állami költségvetésnek óriási, csaknem 50 százalékot elérő deficitjét, amely annak következtében keletkezett, hogy Irán gazdaságát az USA és Anglia érdekében a háborús gazdálkodás vágányára terelik át, — a dolgozókra kivetett adók emelése mellett csökkenti a tanárok, tanítók és hivatalnokok fizetését. 1949-ben egyedül a pénzügyminisztériumból 6000 hivatalnokot bocsátottak el, ami a családokkal együtt mintegy 24.000 embert jelent. Az iráni parasztok lelkiismeretlen fosztogatásnak vannak kiszolgáltatva. Amerikai katonai tanácsadók és az amerikai imperialisták zsoldjában álló iráni szoldateszka a gyarmati katonák sorsára ítélt parasztokat brutális módon kényszeríti katonai vasfegyelemre. A parasztoktól természetbeni és pénzbeli adókat szednek az USA és Anglia háborús szükségleteinek fedezésére és az iráni nép felszabadító mozgalmának elnyomását 6zolgáló kiadásokra. A földbirtokosok és hűbérurak kegyetlenül fosztogatják a parasztságot 6 ennek következtében a parasztok százezrével vesztették el létfenntartásukhoz szükséges eszközeiket. Ez különösen vonatkozik Iráni-Azerbajdzsán falvaira ég Horaszán tartományra, ahol a legerősebb szovjetellenes tevékenység észlelhető. Az angol-amerikai imperialisták uralma és az iráni kormány népellenes politikája az iráni nemzeti burzsoázia érdekeit Í6 nagymértékben sé: ti. Egyedül az utóbbi néhány hónap alatt 250 kereskedő jutott csődbe. 1950 márciusában a váltóknak nyolcvan százaléka beváltatlan maradt * Az iráni kormány, amelv az országot fokozatosan .szovjetellenes és demokráciaellenes felvonulási területté alakítja át e egész gazdaságát aláveti az imperialisták érdekeinek, — az USA és Anglia utasítására ellenséges politikát folytat a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal szemben. Pedig csak ezeknek az országoknak a népeivei létesített baráti, valamint 6zoros gazdasági kapcsolatok tudják biztosítani Irán nemzeti függetlenségét, jólétét és 6okoldalú gazdasági fejlődését, s menthetik meg Irán népét az imperialisták által előkészített háború szörnyűségeitől. A háború, rombolás és éhiség politikája, a terror és a szabadság elfojtásának politikája egyre nagyobb elégedetlenséget vált ki az iráni néptömegekből. Napról napra növekednek azok az erők, amelyek szemben állnak az agresszorokkal. A nemzeti erők harcát az Iráni Néppárt vezeti, amely 1950 februárjában illegalitásba kényszerült A Néppártnak tevékeny segítséget nyújtanak az illegális szakszervezetek, (Coszpi), az Iráni Népi Ifjúság szervezetei, a parasztszövetségek és az iráni nőszervezetek. A demokratikus szervezetek a Néppárt vezetése alatt, a terror és az üldöztetés ellenére is, sikeresen folytatják propaganda- és szervezési munkájukat a lakosság széles rétegei között. Illegális lapjaik útján („Mardom", „Zafar", „Razm" ós „Rahabare Dzsavanan"), valamint könyvek, brosúrák, röpiratok és felhívások segítségével leleplezik az agresszorok politikáját és naponta megmagyarázzák az iráni nép előtt álló feladatokat Az Iráni Néppárt, a demokratikus tömegszervezetekre támaszkodva, az ország nemzeti erőit a legfontosabb feladatra mozgósítja: hogy harcoljon a békéért, a háborús gyujtogatók, elsősorban pedig az amerikai-angol imperialisták és iráni ügynökeik ellen. 1949 december 23-án, amikor az iráni sah Washingtonba utazott, méghozzá Truman — hetvenkedve „Függetlenséginek nevezett — személyes repülőgépén, hogy eladja Irán függetlenségét, a Néppárt Központi Vezetősége határozatot tett közzé, amelyben kijelentette: „Az iráni nép a béke pártján áll és gyűlöli az angol-amerikai háborús gyujtogatókat. Irán népe elítéli az amerikai imperialistáknak és a sahnak arra irányuló kísérleteit, hogy hazánkat háborúba taszítsák. Az iráni nép odaadó hűséggel viseltetik a szocia'izmus nagy hazája vezette béketábor iránt és kész elszántan megvédeni ezt a tábort." Az iráni nép — mondotta a továbbiakban a Központi Vezetőség e határozata — a sah törekvései ellenére sem akarja országát az amerikai imperialisták szolgálatába állítani a Szovjetunió ellen. Az iráni nép semmi esetre sem fog harcolni a Szovjetunió — a béke és a demokrácia támasza ellen —, de igenis szembeszáll az imperialisták bűnös terveivel. A demokratikus illegális szervezetek februárban — a-gyarmati népek iránti szolidaritás napján, márciusban — a nemzetközi demokratikus ifjúsági hét alatt, május elsején — a dolgozók nemzetközi ünnepén és június elsején — a nemzetközi gyermeknapon országszerte nagyszámú röpiratot és felhívást terjesztettek a háborús gyujtogatók ellen, a béke védelmében. A teheráni házak falain, közöttük a sah palotájának, valamint az amerikai és az angol követség épületeinek falán felhívások jelentek meg: „Halál az amerikai gyarmatosítókra!", „Népünk kenyeret akar, nem ágyúkat!", „Semmi szín alatt sem fogunk a Szovjetunió ellen harcolni!''. A Néppárt és demokratikus szervezetek újságjai széles körben népszerűsítették a Béke Hívei Világkongresszusa Állandó Bizottságának stockholmi ülésszakát és annak felhívását. Ezzel áttörték a hallgatás összeesküvését, amelynek segítségével a reakció nemcsak a stockholmi felhívást, de a Béke Híveinek első Világkongresszusát is el akarta titkolni a nép elöl. Irán népe tudomást szerzett a nagy békeharcról, amelyet valamennyi békeszerető ország vív, s amelynek élén a Szovjetunió halad. Más tények is beszélnek az elégedetlenség elmélyüléséről és terjedéséről, az egyre gyakoribbá váló megmozdulásokról, amelyek az USA és Anglia agresszív politikája és az iráni kormánynak az iráni nép pusztulását okozó politikája ellen irányulnak. Azok az iráni újságok, amelyeik az ország nemzeti érdekeit fejezik ki és fölismerik a kormány népellenes belpolitikájának és szovjetellenes külpolitikájának pusztító vollát, egyre gyakrabban közölnek leleplezéseket az USA-nak és Angliának, valamint teheráni szolgáinak agresszív terveiről. A „Dad" például ezt írta 1950 július 25-én: „A jelenlegi nemzetközi konfliktusban nem akarunk a háborús gyujtogatók eszközei lenni. Az iráni kormálny mindenegyes lépése, amelyet az irániszovjet viszony megrontásának útján tesz, az iráni nép eszményei és óhajai ellen irányul. Védelmezzük önállóságunkat és egyetlen kormánynak sem engedjük meg, hogy belügyeinkbe avatkozzék, nem engedjük meg, hogy Irán politikai és háborús provokációk támaszpontjává legyen a Szovjetunió ellen." A „Darja", a „Paitahte Ma", a „Beszue Aiande" s más újságok is propagálják a Szovjetunióhoz fűződő baráti viszony megteremtését s támadják azt a politikát, amely az országot az angol-amerikai imperialisták háborús felvonulási területévé és gyarmatává akarja zülleszteni. • Az iráni nép, a többi békeszerető népekhez hasonlóan, fölemelte szavát a koreai imperialista kalandorok ellen és elérte azt, hogy kormánya, amely egyébként a Biztonsági Tanács jogtalan határozatát támogatta, most megtagadta katonák küldését Koreába. A háború ellen, a békéért és az ország nemzeti önállóságáért szólalnak fel az iráni értelmiség és az iráni lakosság többi rétegeinek kiváló képviselői. Behara (Malek-Os-Soara), a kiváló iráni költő és közéleti férfiú elnöklete alatt júliusban megalakult a Béke Híveinek Iráni Társasága. Ebbe a Társaságba beléptek a legszélesebb közvélemény képviselői és a tudománynak, kultúrának és művészetnek közismert iráni kiválóságai. A Társaság alapító tagjai között a Medzslisz több képviselője is szerepel. A Társaság felhívást intézett az iráni néphez, amelyben felszólít „minden becsületes és országának javát akaró iránit, hogy politikai és vallási meggyőződésére való különbség nélkül, lépjen a békehívek sorába és vegyen részt 6zent harcukban." Iránban a harc a békéért s a háborús gyujtogatók ellen, egyre jobban összeforr az ország széles dolgozó tömegei életének megjavításáért folyó mindennapos küzdelemmel. 1950 januártól júniusig több sztrájkot rendeztek az iszíaháni, sahi és teheráni gyárakban és üzemekben. A sztrájkolok fő követelései a következők voltak: munkabéremelés, a munkaviszonyok megjavítása, a bezárt gyárak és üzemek üzémbehelyezése. A munkanélküliek több tüntetést rendeztek és számos tüntetés zajlott le a Medzslisz épülete előtt is, a demokratikus szervezeteknek politikai fogolyként sínylődő tagjai védelmében. Sokhelyütt (Zendzsan, Tebriz, Maraga) és Irán sok vidékén (Koraszan, Szeisztain) éhség-zendüíések és parasztlázadások törtek ki. Az Iráni Néppárt és a hozzácsatlakozott demokratikus tömegszervezetek sokat tettak az ország nemzeti erőinek politikai öntudatra ébresztése érdekében. de még több tennivaló maradt hátra. A Néppárt jól tudja, hogy a békeharc a nemzeti függetlenségért és demokratikus szabadságjogokért folyó harcnak egyik legfőbb feltétele, és nem feledkezik meg arról, hogy ebben a harcban csak úgy lehet sikert kivívni, ha a mozgalomba bevonják a munkások.és parasztok széles tömegeit és egyesítik őket a demokratikus tömegszervezetekben. Ebbe a harcba kell bevonni az ország összes nemzeti erőit, függetlenül azok politikai és vallási meggyőződésétől. Meg kell teremteni a béke védelmének széleskörű népfrontját, a harci frontot a demokráciáért a háborús gyújtogatok ellen. E front megalakulásának feltételei teljesen reálisak és ez a front meg is fog alakulni Iránban. TUDEH Dolgozók gyermekei a főiskolákon Az idei oktatási évben 30.000 hallgatót vettek fel Magyarország egyetemeire és főiskoláira, ahová ennyien még sohasem járlak A Horthy-fasizmius idején az egyetemeknek és főiskoláknak átlag II —12 ezer hallgatójuk volt, most pedig egyedül az elsőévesek száma meghaladja a 12 ezret. Akkor a hallgatók számának 3.5 százaléka volt munkás- és parasztszármazású, míg ma 49 százalékuk az, az elsőévesek közül pedig 59,százalék esik ebbe a kategóriába. Az ország egyetemeinek és főiskoláinak száma 12-ről 21-re emelkedett Döntő változás történt az oktatás rendjében is: a tantervek felülvizsgálása során felhasználták a Szovjetunió felsőoktatásának gazdag tapasztalatait és valamennyi fakultáson kellő helyet kap a marxizmus-leninizmus oktatása.