Uj Szó, 1950. szeptember (3. évfolyam, 201-226.szám)

1950-09-24 / 221. szám, vasárnap

mo szeptember 24 * (98.) TARTÓS BEKEERT, NEPI DEMOKRACIAERT! 7 Könyvbírálat és ismertetés AZ EGYS NEMZET Nemrég jelent meg Maurice Thorez, a franciaországi kommunisták harcedzett vezetője, a francia munkások és dolgoió parasztok vezére műveinek első kötete. A kötet azokat a cikkeket, be-! számolókat és beszédeket tartalmazza, i amelyeket Thorez 1930-ban és az ' I931-es év első felében írt és mondott el. Ebben az egy kötetben olyan doku- I mentumok vannak összegyűjtve, ame- j lyek lehetővé teszik, hogy ítéletet mondjunk a Francia Kommunista Pártnak a gazdasági válság és az 1930— 1931, évben vívott franciaországi osz- , tálybarc súlyos körülményei között kifejtett tevékenységéről. Az az időszak, amelvra a kötetben összegyűjtött művek vonatkoznak, a kapitalista országok számára — ideértve Franciaországot is — a mélyreható gazdasági hanyatlás időszaka volt A Szovjetunió ezzel szemben a termelés hatalmas föllendülése felé haladt: az ország „a szocializmus győzelmes támadásának új szakaszába" lépett, amint Maurice Thorez a Bolsevik Párt XVI. kongresszusáról 1939 augusztusi cikkében megjegyezte. Jelentőségére nézve ez a cikk a kötet legfontosabb írásának tekinthető (71. old.). Az 1929 második felében kezdődött és világméretűvé vált gazdasági válság természetesen nem kerülhette el Franciaországot sem. Maurice Thorez az 1931 február 28 és március 1-én tartott országos pártkonferencián elmondott beszámolójában hangsúlyozta ezt és nagy éleslátással megjósolta, hogy elkerülhetetlen e folyamatok kiéleződése, aminek lehetőségét a burzsoázia és a jobboldali szocialisták „tudománya" akkoriban még tagadta. Ez a megállapítás teljesen megőrizte érvényességét 1950-ben is, amikor Jules Moch és hasonszőrű társai a francia szocialista párt kongresszusán 1930-as kiagyalásaiknak új, de rosszabb kiadásaival lépnek elő, amikor Marx elméleteinek „helytelenségeiről", az „osztá'yok összhangjáról" és arról fecsegnek, hogy a „kapitalizmus átveszi a szocialista tervezési módszert" s így — szerintük — a fennálló rendszer minden fekélyének meggyógyítására elég volna egy olyan recept, mint „a hitel tervszerű kiterjesztése". Ugyanabban a beszámolóban, amelyet az országos pártkonferencián tartott a Francia Kommunista Párt főtitkára, az USA akkori gazdasági válságának komoly méreteire is rávilágít. Leírja az amerikai imperializmus gazdasági életének teljes megbénulását, éppen abban az időben, amikor a burzsoá rendszer dicsőítői az Egyesült Államokat „a ka pitalizmus életrevalóságának" szimbólumaként igyekeztek feltüntetni. Maurice Thorez könyörtelen élességgel mutatja be azokat a tényeket, amelyek a munkásosztály életszínvonalának katasztrofális süllyedését és a kisparasztok helyzetének nyomorúságos voltát bizonyítják. Ezeket a tényeket szembeállítja mindazzal a számtalan kiagyalással, amelyekhez a francia kormány Spinasseés Deat-féle — a fasiszta megszállás során utóbb Hitler-lakájokká vált jobboldali szocialista vezetők segítségéve! — folyamodott azokkal a kiagyalásokkal, amelyekre nekik azért volt szükségük, hogy dicsőítsék „azt az országot, amely magas munkabért, fürdőszobát és autót biztosít minden munkásnak". (131. old.) Ez a szemenszedett hazugság arra szolgált, hogy megkönnyítse a propagandát, amely arra irányult, hogy a francia népet behódolásra bírják az amerikai imperializmus előtt. Ezzel kapcsolatban Maurice Thorez — igen helyesen — bírálja León Blum álláspontját, aki azt ajánlotta Franciaországnak, hogy ismerje el és fizesse ki a háborús adósságokat, amelyeket az amerikai Shylock követelt tőle. (144. old.) Noha azóta 20 esztendő (3Sauricc rfhor@& műveinek mefjjc*

SesséséSips>) telt el, Thorez e megállapításai ma is időszerűek, amikor „az amerikai életforma" fokozott propagandáját a francia reakció féktelen támadása kiséri, amely az országot az amerikai imperializmus rabjává akarja tenni. Vájjon a francia szocialista párt kongresszusán André Philipp — Leon Blum egyik leghívebb tanítványa — nem „a leghaladóbb kapitalizmusnak" nevezte-e az undorító amerikai rendszert!? Az akkori gazdasági válság elemzése során Maurice Thorez arra a mélyreható tudományos értékelésre támaszkodik, amelyet Sztálin elvtárs a Bolsevik Párt XVI. kongresszusán mondott beszámolójában adott az események menetéről, amikor Sztálin elvtárs lerántotta a leplet a kapitalizmus gyógyíthatatlan fekélyeiről, bebizonyítván, hogy ahhoz, hogy a válságokat megs7üntessük, a kapitalizmust kell megsemmisíteni. Maurice Thorez Franciaországra alkalmazza azt a tudományos előrelátást, amelyre Sztálin elvtárs mutatott példát a nemzetközi helyzet elemzésekor. Megjósolja „a kibékíthetetlen osztályellentétek fokozódását az országban" (154. old.) hangoztatja „nagy gazdasági harcok közelségit, amelyek egyben politikai harcok is lesznek." Valóban, „a burzsoázia a munkásosztály rovására akarja megoldani a válságot. A szociáldemokrácia segítségével támadásokat szervez. A munkások azonban kezdenek ellenszegülni. És még gyakrabban fognak akcióba lépni, különösen akkor, ha előkésziteni és vezetni tudjuk harcaikat." (155. old.). Az 1930 januárban és februárban irt két fontos cikkében Maurice Thoréz a politikai tömegsztrájk és az erre való felkészülés kérdését vizsgálja Felszólítja a Pártot, hogy figyelmesen tanulmányozza az olyan sztrájkok szervezésének politikai módszereit és eszközeit, „amelyek a proletariátus erőinek maximális mozgósítását biztosítják". Lenin tanítására és a munkásmozgalom egész nemzetközi tapasztalatára hivatkozik, hogy kihangsúlyozhassa azt a sürgető szükségességet, hogy a munkások mindennapos gazdasági követeléseit összefüggésbe kell hozni a munkásosztály felszabadító harcának általános jelszavaival. Rámutat arra, hogy a sztrájk nem szorítkozhat a munka passzív beszüntetésére s hogy a sztrájknak a munkások tevékeny harci megmozdulásának kell lennie és valamennyi dolgozó szolidaritására kell támaszkodnia. Az elmúlt évekfranciaországi sztrájkjai es a nemrég lezajlott belgiumi politikai tömegsztrájk újból és újból igazolták e tételek helyességét. Amint azt Maurice Thorez bebizonyította, a válság megérése „a burzsoázia legfőbb gondjává" tette a háborús előkészületeket, a háború előkészítésének óhaja pedig a maga részérői „a fórra dalmi mozgalom üldözéséhez", a mun kások elleni megtorlásokhoz és mun kásgyilkosságokhoz vezette a burzsoáziát (26. o'd.). Az akkori Franciaország politikai életének egyik sajátos sága az volt, hogy „a régi parlamenti demokrácia kezdte egyre nagyobb mértékben elsajátítani a fasiszta módszereket. Nincs igazuk azoknak az elvtársaknak, akik tú'ságosan leegyszerű sítve állítják szembe a fasizmust a demokráciával" (152 old.). Az utána következő események is mind megerősítették Maurice Thorez e megállapításait, amelyek a helyzetnek Sztálin elvtárs által adott pontos elemzésén alapulnak. Európa szivében, Németországban, abban az országban, aho' — mint Maurice Thorez mondja — ,,a kapitalizmus egészsége" kíilönö sen megrendült (132. old), az impr rialista burzsoázia csakhamar hatalomra Irta: Gfnrffps Cftfjnint a Francia Kommunista Párt Központi Vezetőségének laeia * * juttatta a fasiszta Hitler-bandát. Erre a célra az Egyesült Államok Anglia és Franciaország vezető köreinek segítségét vette igénybe, amelyek a német imperializmus agresszióját kelet felé — a Szovjetunió ellen igyekeztek irányítani. A második világháború keresztülhúzta a nemzetközi reakció számításait. A Szovjetunió nagy győzelme a kapitalizmus további gyengülését s a nép: demokratikus országok megalakulását eredményezte Közép-Európának azon a részén, ahol Briand arról álmodozott, hogy — amint Thorez mondja — örökössé teheti az imperi^izmus banditáinak uralmát (143 old.). Ez a győzelem volt a döntő oka annak, hogy megerősödött a kommunista pártok befolyása a munkásosztályra és valamennyi dolgozc'ra, különösen Franciaországban. Maurice Thorez könyve lehetővé teszi annak megértését, miként kezdtek 20 évvel ezelőtt kialakulni azok a feltételek, amelyek a Francia Kommunista Párt befolyását erősítették. 1930 júliusában, amikor Maurice Thorezt a Párt főtitkárává választották, egyik cikkét a Francia Kommunista Pártban uralkodó helyzetnek szentelte, mert a Párt tevékenysége akkoriban „éle® és építő bolsevik kritikát váltott ki a Komintern részéről" (44. old.), Abban az időben a Párt befolyása és szervezettsége gyengült. Maurice Thorez feltárja ennek mélyreható okait: a figyelem hiánya a munkások követelései iránt, képtelenség arra, hogy a Párt tömegharcot vezes. sen, a Párt és szakszervezetek közötti viszony bürokratikussá válása, az egységfront taktikájának tényleges elvetése, az, hogy képtelenek voltunk különbséget tenni a Szocialista Párt vezetősége közt, amely híven teljesíti az imperializmus politikai feladatait és a munkások között, akik még a Szocialista Pártban maradtak, ilyen ok voit továbbá a fecsegés és a szektaszellem. Maurice Thorez vezetésével a Párt elkezdi „a harcot a párton belül két fronton: a főveszély, az opportunizmus ellen, és a baloldaliság ellen, amely az opportunizmus neveltje és a valóságban egybeolvad vele". (59. old.). Maurice Thorez vezetése alatt a Pártnak sikerült lelepleznie és eltávolítania Barbé-Celor titkos csoportját, amely a szabotázs és árulás szekta-politikáját folytatta. 1930 szeptemberében, „Az egységfront taktikája" címen írt tartalmas cikkében Maurice Thorez megindokolja, miért oly életbevágóan szükséges a harc a jobboldali szocialista vezetők áruló politikája ellen, és miért kell ugyanakkor erőteljes munkát kifejteni a szocialista munkásokkal való egységfront megszilárdítása érdekében. Felhívja a Kommunista Pártot: fordítson figyelmet azoknak a részleges követeléselcnek a védelmére, amelyeket a munkások a gyárakban (abban az időben különösen a társadalombiztosítás terén) támasztanak. Akkor kezdődik a proletariátus egységéért vívott harcnak az a sikeres szakasza, ame!y a fasizmus ellen vívott tömegharc eredményeként néhány év múlva Franciaországban a munkásosztály akcióegységéhez, a szakszervezeti moz. ga'om szerves egységéhez és ahhoz vezetett, hogy széles nem-proletár tömegek, ame'yek a kenyérért, szabadságért és & békéért vívott harc érdekében a Népfrontba tömörüllek, a munkásosztály oldalára álltaik. A szekta-szellem, a politikai szűklátókörűség ellen s az összes haladó és békeszerető erök közötti egyre szilárdabb szövetség érdelíében vivott harc — a Kommunista Párt vezetése a'att — alkotja Maurice Thorez összegyűjtött művei most megjelent kötetének egyik fő témáját. Napjainkban ezek a kérdések még időszerűbbel;, mint 1930—31-ben. Szerzett tapasztalataink gazdagsága bizonyítja, hogy napjainkban a háború és az imperialista agresszorok ellen, az atomfegyver betiltásáért vívott harc a lakosság legszélesebb rétegeit egyesítheti és kell is, hogy egyesítse. A tömegek egyesülésének és harcának másik célia a demokratikus szabadságjogok védelme. Húsz évvel ezelőtt a francia burzsoázia, amely Leon Blu-mtól azt a tanácsot kapta, hogy „semmisítse meg a kommunista kádereket", a Kommunista Párt ellen nagy rendőri provokációt rendezett, amelyet Maurice Thorez akkoriban „Tömegakcióval kell megsemmisíteni az összeesküvést" című cikkében leplezett le (35—37. old.). Ugyanez a helyzet észlelhető ma is: a Pleven— Moch—Queuille-kormány — a diktátorjelölt De Gaul'e-al egyetértésben — ég a vágytól, hogy sokkal nagyobb méretekben hajtsa végre azokat a „hőstetteket", amelyekkel 1930-ban Tardieu és Chautemps tüntette ki magát. A Francia Kommunista Párt vezetősége nemrég nyilvánosan leleplezett egy felső körökben készülő nagy kommunistaellenes provokációt, amelynek — a rendezők véleménye szerint •— egy széleskörű megtorló terv meg valósítását kellett volna szolgálnia. Ha Maurice Thorez 1930-ban arra szólított fel, hogy „egyre n'agyobb és kiterjedtebb formákat" öltő „tömegmeg. mozdulások" útján harcoljunk az „öszszeesiküvés ellen", akkor kétségtelen, hogy valamennyi hazafinak és a béke valamennyi hívének szoros szövetsége, ébersége, harca és kezdeményező ereje ma éppen úgy bukásra kárhoztat minden provokációs tervet mént ahogyan nemrégiben kicsikarták a lyoni katonai törvényszéken roanne-i békehívek fölmentését. Húsz esztendő választ el bennünket attól az időtől, amikor Maurice Thorez i e könyvében összegyűjtött műveit írta Ez évek során nagyjelentőségű események játszódtak le. És az események egész menete bebizonyította, hogv he lyes volt az az álláspont, amelvet annak idején a Francia Kommunista Párt igyekezett elfoglalni. Maurice Thorez könyvében egyetlen oldal sincs, amelyet ne itatna át proletár internacionalizmus szelleme és a Szovjetunió iránt érzett szeretet Valahányszor a reakciós csőcselék támadásokkal illette a Szovjetuniót. Maurice Thorez mindig tiltakozásra szólította fel a francia dolgozókat arra hívta fel őket, hogy e téren „kezdeményezést és gyorsaságot" tanúsítsanak (116. old.). A Bolsevik Párt XVI. kongresszusához és I. V. Sztálin elvtárshoz intézett üdvözletében Maurice Thorez kijelentette: „Jól ismerjük az acé'.osere jű vezér történelmi szerepét az SZK(b)P-ben és a Kommunista Inter nacionáléban . •. Üdvözöljük Sztálin elvtársat, a SZK(b)P első harcosát és' biztosítjuk őt mélységes ragaszkodá sunkról, amely érdemeinek, mint a bolsevikok vezére érdemeinek teljes mértékű megbecsülésén alapszik." (40. old.) Thorez szá'mos cikkében és beszám lólábán Franciaország dolgozóinak az az akarata jut kifejezésre, hogy segítsenek Németország munkásainak és demokratáinak: az a felhívás cseng ki belőlük, hogy vigyük át a gyakorlatba az indokínai forradalmárok iránti szolidaritást. „Az internacionalizmus — mondja a cikk — a berlini testvéreinknek nvujtott segítség — proletár harcunk kommunista felfogásának alapja. (98. old.). A Kommunista Párt munkájának ..Az egységfront és nemzetközi szolidaritás jegyében" (99. old.) történő egész átszervezése keménv harcot vont maga után a Párton belül, ame'.y abban az időben „még nem ment át a tűzpróbán" és lassan szabadult meg a demokratikus burzsoázia és szülötte, a szociáldemokrácia évszázados befolyása alól" (199. old.). Maurice Thorez emlékeztet arra, hogy a Kommunista Internacionále Végrehajtó Bizottságának X. és XI. teljes ülései között ki kellett zárni a Pártból a Párt volt főtitkárát, a párizsi városi tanácsnak csaknem teljes kommunista frakcióját és a szakszervezeti vezetők nagyszámú csoportját. Maurice Thorez azonban sohasem hivatkozik objektív nehézségekre, hogy az' önkritika feltétlenül szükséges élét enyhítse. Könyvében sok helyütt nyíltan beszél a pártmunka fogyatékosságairól: az egységfront taktikaijának eltorzításáról^ a gyarmati népeknek nyújtott segítség gyöngüléséről, a hadseregben folyó háborúellenes munka hanyatlásáról, stb. „A Párt kész erre a bolsevik önkritikára, várja azt és az ilyen kezdeményezés egyes helyeken már meg is nyilvánul" (54. old.). Maurice Thorez a Párt egész vezetőségét felhívja: váiltsák valóra az e téren beléjük helyezett reményeket. Ez az önkritikáról való gondoskodás Maurice Thoreznél, rendkívül gyakorlati magatartással, céltudatossággal és azzal a képességgel párosul, hogy a Párt életének minden részletébe azzal a művészettel hatoljon be, amellyel „a legszerényebb követeléseket is /összefüggésbe tudja hozni az alapvető jelszavakkal" (24. old.). Maurice Thorez összegyűjtött művei első kötetének csaknem minden oldalán ragyogó példákat találunk a munkásmozgalom konkrét feladatainak tárgyalására és megoldására: a harc kiemelkedő napjai, mint példáiul augusztus 1. (a háború elleni harc napja) megrendezésének előkészítése, a munkanélküliek szervezése, a parasztok között végzett munka, stb. Most, amikor sok kapitalista ország munkásosztálya nagv harcot vív a szabadság és béke védelmében és mindennapos követelései érdekében, Maurice Thorez, a nagy Sztálin hű tanítványa, a tartós béke, a demokrácia és a szocializmus világméretű győzelméért küzdő bátor harcosa műveinek első kötete nagyjelentőségű elméleti és gyakorlati irányítást ad a kapitalista országok kommunistái számára. A legfontosabb következtetés, amelyet Maurice Thorez levon könyvében: „Franciaország sajátos körülményei között a francia munkásosztálynak nincs más útja a győzelem felé, mint egyrészt harc a munkásegységért és a demokratikus erők egyesítéséért, másrészt pedig harc a proletár internacionalizmusért". Ez a könyv nagy segítséget nyújt a francia kommunistáknak soraik tömörítésében és megszilárdításában, a békéért és szocializmusért vívott harc fokozásában.