Uj Szó, 1950. szeptember (3. évfolyam, 201-226.szám)

1950-09-21 / 218. szám, csütörtök

Ili SZO \ Hogyan készítette el a csúzi EFSz az őszi munkák tervét 1950 szeptember 21 \ UJSZ0 Minden nap növekszik községeinkben azoknak a szövetkezeteknek a száma, amelyek az aratási tapasztalatok után elhatározták, hogy ősszel áttérnek a föld mezsgyék nélküli közös megművelésére. Ezek közé a szövetkezetek közé tartozik a csúzi EFSz is, amely az őszi munkák tervét példásan kidolgozta és elhatározta, hogy áttér a harmadik tipusú szövetkezeti gazdálkodásra. Hogyan alakítottak a csúzi szövetkezeti tagok határukban nagy táblákat ? A harmadik tipusú munkamódszer elfogadása után gondoskodtak a közös gazdálkodás előfeltételeiről. Megkérték a nyitrai kerületi nemzeti bizottság mezőgazdasági osztályát, hogy hajtsák végre a földiek tagosítását. Ma már az egész határ csupa nagy táblákból áll. Azoknak a földműveseknek a földjeit, akik nem kapcsolódták be a közös gazdálkodásba, a táblákon kívülre helyezték át, hogy ne akadályozzák a szövetkezeti tagokat a föld közös megművelésében. A földek tagosításánál a szövetkezeti tagok az 1913 hektárnyi földet négy részre osztották fel mégpedig azért, mert a földek terjedelme igen nagy és a talaj m nősége nagyon különböző. Mind a négy rész területét 8 táblára osztották így aztán a jövőben helyes vetésforgót tudnak tartani. A vetést a füvesforgó rendszer szerint hajtják végre. Ez azt jelenti, hogy a vetési eljárásban bevezetik a lucerna füves keverékek termelését. így nyolc év alatt minden darab szántóföldbe vetnek lucerna-füves keveréket. Ezáltal emelik a föld termelékenységét és megfelelő mennyiségű takarmányt biztosítanak az állatállománynak. A csúzi szövetkezeti tagok tudatában vannak annak, hogy a magas termés elérésének nagyon fontos feltételei közé tartozik a földmunkák korai és jő elvégzése. Ennek érdeké, ben fontos, hogy a munkát jól megszervezzék. Elhatározták tehát, hogy nyolc állandó munkacsoportot alakítanak és mindegyik csoport nyolc éven keresztül 190 hektár föld megművelését végzi. Az állandó munkacsoportokat főleg azért alakították meg a csúzi szövetkezeti tagok, hogy egy bizonyos csoport mind g egy és ugyanazon a földön dolgozzzon, hogy a csoport tagjai mindig pontosan láthassák, hogy milyen feladatok várnak rájuk. A munka ilyen megszervezése lehetővé teszi az egyes csoportoknak az Szovjet kolhozparasztok látogatása Lengyelországban és Bulgáriában Szovjet ' kolhozparasztok küldöttsége kereste fel a Lengyel Népköztársaságot. A küldöttség négy csoportra osztva, az ország különböző, vidékeit tanulmányozza. Az egyik csoport a lodzi vajdaság termelőszövetkezeteit, állami gépállomásait és a Sztálinról elnevezett pamutipari üzemeket látogatta meg, a második csoport Pulawtban, a falusi gazdálkodás tudományos intézettét és az Állatorvosi Intézetet tekintették meg. A szovjet kolhozisták a két intézet termelési értekezletén ismertették a dolgozókkal a világ leghaladóbb mezőgazdasága, a szovjet mezőgazdaság tapasztalatait. Néhány nap óta Bulgáriában is szovjet kolhozparaszt-küldöttség tartózkodik. A bolgár dolgozók mindenütt szívélyesen és lelkesen fogadják a szovjet mezőgazdaság küldötteit. A küldöttség egyes csoportjai csütörtökön Kazanlik és Blagojevgrad városokat látogatták meg. elvégzett munka szerinti igazságos jutalmazást. A csúzi szövetkezet az őszi munkák terve szer nt 979 hektáron végzi el a tarlóhántást, 720 hektáron a gépállomás. 259 hektáron pedig a szövetkezeti tagok lófogatai. A lófogatokkal. végzett munkáért 647.5 munkaegységet számítanak Az őszi szántást 1457 hektáron végzik el, a traktorállomás ebből 545 hektárt a szövetkezeti lófogatok pedig 912 hektárt. Az ősziek alá való szántást, mütrágyaszórást és boronálást 401 hektáron végzik el. 298 hektáron búzát, 102 hektáron pedig rozsot vetnek. Az ősziek alá való szántást az egész területen a gépállomás végzi. A vetés előtti boronálást, a mütrágyaszórást, a vetést és a vetés után boronálást saját fogataikkal végzik. Az idei kukoricatermést mindéi} szövetkezeti tag sajátmaga takarítja, be földjéről, mert eddig egyénileg gazdálkodtak. Természetesen, úgy mint az aratásnál, most a kukorica és a kapások betakarításánál is, a szövetkezet tagjai földjein megszervezi a közös munkát. Mindenekelőtt azokról a táblákról takarítják be a kapásokat, amelyekbe az ősziek vetését tervezik. A mélyszántást Csúzon szeptember 21-én kezdik meg és november 30-ig befejezik. Erre az időre 16 vasár- és ünnepnap eS'k amikor a szövetkezeti tagok nem fognak dolgozni. Tíz napot pedig tartalékra hagynak arra az esetre, ha az időjárás nem volna kedvező A mélyszántás elvégzésére tehát tulajdonképpen csak 76 munkanap marad. Az ősziek elvetését szeptember 20-tőj október 20-ig tervezik. Egidejüleg a szántással a műtrágyát is elvetik. A boronálást szeptember 21-én kezdik meg négy fogat segítségével. Egy fogat számára 5 hektár megboronálását állapították meg napjára. Az összes gabonát megcsávázzák, hogy ezáltal elejét vegyék a gabona üszkösödésének. A csúzi szövetkezeti tagok a trágyázási tervet is pontosan kidolgozták. A mult gazdasági évben a szövetkezeti tagok nagyobbrészt egyénileg gazdálkodtak k's parcellákon. Ezért most ősszel különös gondot fordítanak a trágyázásra. Málás és Alsógyőröd sem akar lemaradn Málás községben 17 tagja van az Egységes Földműves Szövetkezetnek. Az aratási és cséplési munkákat az egész faluban közösen s egymást kisegítve végezték. Hat nappal rövidebb idő alatt learattak, mint a tavalyi évben. A szövetkezet ilyen csekély taglétszáma azzal magyarázható, hogy a zsírosparasztok hazug rábeszéléssel és egyéb szövetkezetellenes aknamunkával elidegenítik a kisparasztokat a szövetkezettől. Ezek a parasztok talán még hisznek a reakciósok hazug szavainak, de majd ha fogják látni azt, hogy mennyivel könnyebben dolgoznak társaik a szövetkezetben, a maguk kárán tanulva aztán mégis csak be fognak lépni a szövetkezetbe s majd undorral fognak tekinteni az őket megtántorítani akaró kulákokra. — Bízom abban, — mondja Hronec András, a helyi nemzeti tanács elnöke. — hogy rövid időn belül meg fog szaporodni a .szövetkezet taglétszáma, mert elé^é öntudatos dolgozók vannak községünkben, csak meg kell ismertetni velük a nagyüzemi gazdálkodás célját és jelentőségét. Elég szép eredményt mutattak már a gabonaleadás terén is. Búzából az előírt mennyiség helyett, ami 20 vagont tett ki, 23 vagortt adott be a község. Rozsból 2 vagonnal, árpából pedig 3 vagonnal szállítotak be többet. A szövetkezeti tagok lelkes és odaadó munkájának az eredménye az is, hogy 50 q gabonát adott a falu Korea szabadságáért küzdő hős népének. Alsógyöröd okosan gondolkodó parasztjai sem akarnak a föld rabjai lenni. Rátérnek a nagyüzemi gazdálkodásra. Tizennégyen fognak dolgozni a III. típusú szövetkezet szabályai szerint. Mi vitte rá az alsógyörödi parasztokat a közös gazdálkodásra? — Tavasszal már volt 14 hekiir közös árpavetésünk — mondja Sár! István, a szövetkezet elnöke. Ezen a földterületen két önkötözőgép segítségével nem egész egy nap elvégeztük az aratást. Tízen dolgoztunk a gépek után. fy. aratás végeztével azonnal el is csépeltünk. — Cséplés után kiszámítottuk a napidíjat személyenként.* 90 kg árpa jutott az egy napi munkára minden főre. Kezdtünk továbbá számolgatni, hogy mennyivel többet kellett volna kifizetnünk a munkáért, ha kézierővel csináltuk volna. Rájöttünk arra, hogy a gépek segítségével rengeteg időt és pénzt takaríthatunk meg. Most ugyanígy 14 taggal gazdálkodunk tovább, de már 260 hektár földterület áll rendekezésünkre. Hatalmas istállók állnak rendelkezésünkre, úgyhogy csak egy kis javítási munkát kell végeznünk s máris beállíthatjuk a közös állatállományt, A szövetkezet az összes munkák elvégzésére a mányai gépállomással kötött szerződést. Meg akarjuk mutatni a falu parasztjainak, hogy sokkal könnyebben fognak dolgozni, mint azok, akik még továbbra is egyénileg gazdálkodnak, de a legjobban annak a 13 parasztnak, akik nem teljesítették beadási kötelezettségüket azzal a megindokolással, hogy nem termett annyit a föld. — Ha majd ezek is közénk jönnek. — mondja Sári István, — biztosra veszem, hogy megtermi a föld azt a mennyiséget, hogy másodszor már be fogják adni a gabonát úgy, ahogy elő van írva. Csövesen vásárolják fel a kukoricát A kukorica felvásárlásának meggyorsítása érdekében a földművelésügyi kormányzat rendelete szerint idén a kukoricát nem morzsolva, hanem csövesen vásárolják fel. A csöveskukorica felvásárlásánál azt kell figyelembe venni, hogy a termelő aránylag ugyanolyan mennyiségű kukoricát szolgádtasson be, mint arnenynyi morzsolt állapotban elő van írva. A rendelet szerint egy métermázsa szemeskukoricára 167 kg csöveskukoricát kell beszolgáltatni. NAPRA Irta: DÖMÖTÖR TERÉZ Hazajöttem — csekély fizetésemet apámnak adtam, hogy megtűrjön egy időre. Prohászka írásra sürget. Hogy pihenek, a fáradság, a gyárban szerzett betegség úrrá lett rajtam, hetekig gyöngélkedtem. Kérvényt íratni jön hozzám néhány napszámos. László Maris apja félig vak, öregedő. Uraknak vág fát az utcán. Nádas vályogházukra árverés kitűzve. Értéktelen lyuk, füstölgő rakott-Kályhával, rohadt padló, kicsi ablak. Javításra rég nem telt a napszámból — ha elárverezik, koldulni mehet. Munkanélküli gyerekei is otthon húzódnak meg. Személyesen visszük el az elengedésért írt kérvényt az adóhivatalba. Felekkel van tele az iroda. Hagyatéki adótárgyalást hallgatunk végig: a bemondott értéket háromszorosára emelték föl a fél tudta nélkül, a házon levő teherböl ötszáz koronát leírtak. Az adóhivatalnokok irgalmatlanok — százalékot kapnak az általuk benyújtott összeg után. Tönkreteszik a kisembereket: egyiktől elveszik a valamicskéjét és a másiknak, az államinak adják — az úgynevezett államalkotókkal és a nagy vagyonnal rendelkezőkkel, — mert ez a hatalom, — kíméletesek. Parasztok, kisiparosok állnak az asztal előtt. Először mindegyik szépszóval, kérve igyekszik boldogulni — nem használ. Káromkodva mennek el: „győjjön, aminek gyünnl kell". Ez a hivatalnok különösen tekintélyes a többi előtt, biztosan előlép. Megkoplalják, nyomorogják az aránytalanul naay adót. Rongyosak, kopottak, mint a munkáért kuncsorgó napszámosok. így készülnek a proletárok. ** Prohászkáék adnak helyet írásra, megosztják velem vacsorájukat hetekig. A „Korunk" jár egyeseknek, hírül jött, hogy író lettem, a kis, mindenhonnan kinézett, megvetett cseléd. ** # Gazsiák uzsonna zójában pletykáznék. hetekig engem tálalnak csemegének az uzsonnázni járó úrinöknek _ hibáimat, multamat bírálgatják. Fölfortyannak az írásomon, szándékosan elferdítették — Gazoiné a méltóságosokról szóló írásomon méltatlankodott. Valamikor ő is szolgált ilyen előkelő helyen — még mindig hü cselédjük maradt máig is. ** * Az egyik magyar parasztnak, Czucznak hívják, nagyszerű ötlete támadt: kultúrházat épít, mozi meg egyéb előadásokra alkalmasat. Ezért földjeit, házát, barmait pénzre váltja. Nem törődik a véleményekkel, érzi, hogy valami ilyen kell ide, mert még ez nincs: biztosan kifizetődik. Mindenki röhögi, csúfolják, ahelyett, hogy támogatnák — ez mind-a község, rnind az állam kötelessége volna, hiszen ez közérdek. Kapzsi, gazdagodni vágyó építőmester a vállalkozó, a megbízó öregedő, tanulatlan, de tele jó szándékkal. Az építész játszogat vele, szerződést kötnek — ötöt is, beugratja aszerint, hogy a vállalkozáson mennyit szeretne nyerni. A parasztnak ráment mindene, a többletet nem tudta kifizetni. Az építőmester kirakatta őket az utcára, mert a törvény neki ígérte az egészet. Vesszen a gyöngébb — most szerteszét pajtákban laknak irgalomból és még a szívtelen építész tetteti a vesztést és mint győztes, büszkén autózik és fogadja a köztiszteletet. V Látjátok, magyar urak? Mint érzi meg a magyar paraszt a művelődés szükségességét, milyen toronymagas célokért hagyjátok elbukni a kultúrát teremtöt. Az alatt a sok nagýszájú, mellét döngetö, fajvédő, szellemileg impotens „doktorok", helyi nagyságok homlokukat honfibúsra ráncolják azon, mit lehetne tenni a falu érdekében. Előttünk az önfeláldozó paraszt példája és nem látják meg ezt se, mint annyi mást sem ... Csak a gyökeres rendszerváltozás segíthet, igazi szocialista felvilágosító tanítással. E helyett az elavult nemzeti viseletet szeretnék megkedveltetni újból — a helyi lap is ajánlgatja, mint jó orvosságot a kozmopolitizmus ellen. Parasztjaink azonban értelmesebbek, józanabbak, rég túl vannak rajta, nem kell már nekik. « ... Rigó Malcsi húszéves cigánylány. Magánúton végzi a polgári iskolát. Tanítónő szeretne lenni — a lenézett, megvetett, elmaradt cigány testvéreit tanítaná — a tanárnők sopánkodnak: miért nem marad a boldog tudatlanságban, üde, ruganyos lánynak — mintha bizony a tudatlanság maga volna a boldogság, hogy nem az, ezt a tanárnőnek már illene tudni és azt is, hogy senki sem maradhat ötvenéves koráig húszéves... * Plébánosválasztás előtt áll a katolikus hitközség, csak a tekintélyesebbek választhatnak. A pályázó káplán áll az oltár előtt: Lukács evangéliuma tizennyolcadik részét olvassa. A hívek alig figyelnek, unják, csak a látszat kedvéért járnak el, hogy a „népnek jő példát mutassanak". A huszonötödik verset: „könnyebb a tevének a tü fokán által menni, hogy nem a gazdagnak az Isten országába bémenni," — a káplán kihagyta, a jelenlevőkre való tekintettel. .. Prédikációval se untatják az urakat. „ Azóta, hogy nyomtatásban is jelentek meg írásomból részletek, Buchstabe úr is szóba áll velem! Addig rám se néztek, se ö, se a barátja. Csak Prohászka, a festő törődött velem. Most már a többiek is tudnának tanácsot adni, irányítani. Buchsiabe nagy tettető, mindig olvas: tele van betűkkel. Felelőtlenül adja a minden irányból jólértesültet; nyelves, piszkálódó. A sógornőjéről beszél. aki túlságosan jó a cselédekhez és „miért ne lehetne megszidni a cselédet, ha lassú vagy rosszul tesz valamit". Egész szépen elképzeli a jövőt — cseléddel. Ha nem látják, balra is dörgölődzik — „ki tudja, mire lesz ez még jó". Majd ő megmondja, mit kell tennem: „jöjjön el nagypénteken — egyedül leszek ..." V A vonatban beszéli egy tekintélyes kisgazda, akit jól ismerek: „ölegem van a kerszoc pártból — ott is hattam őket. Bácsfaszentantalon történt a múltkor, hogy itt járt a főta- ' nváján Szüllö Géza képviselő. Valami pártot érintő ügyről volt szó, csak néhányan, pártvezetöségi tagok voltunk jelen. Azt mondja a Méhes: erriil meg köllene kérdezni a párt véleményit is. Szüllö hallani se akart róla, elszólta magát, hogy ő nem törődik a párt véleményivei, azt csiná' • ja, amit ö akar. Hát amugyse csinálnak semmit." V Pünkösd hétfőn Kosuton munkát, kenyeret, a hihetetlenül alacsony munkabér emelését követelő munkástömeg közé lőtt a csendőrség — négy halott, sok sebesült. Könnyebb kenyér helyett puskagolyót adni. A munkások vezetőire hárítják a felelősséget — érthető kézmosás. Hallom, amint egy értelmes munkás magából kikelve zuhog: „az elkeseredett munkásságot hagyják elvérezni jogai követelésében. Az álmunkáspártok kormánytámogató aludttej vezetői gáncsolják bátorságát, de a megszerzett eredményekért majd az aludttejek is jelentkeznek." V A Mária kongreganisták meg mások is tudják, hogy azért írok, mert netíi akarok szolgálni. (Mondanak valamit.) Azóta mindenki ír és írásszakértő, kritikus. Monjdák: „mit tudnék én, ha az olyant irt?" Ök „tisztességesek" — annak tartják magukat. Akik közülük férjhezmennek, három, öt, hat hónap múlva gyerekük lesz — de ezt titkolják. Nem kellene restelniök, a gyerek világrahozása nem erkölcstelenség, ellenben bűnnek tartani azt, ami természetes — ez erkölcstelenség. V A gazdag Szlimák a lányát dicsekszi: az Irmus is ír — gyorsírást, sokba kerül, németül tanul. A tapasztalatlanabb, mindentől távoleső proletárokhoz is eljut a hír: ,,hallom, hogy valami jó állásod van, írnok lettél?" A szomszéd se beszél velem azóta —• konkurrensek vagyunk, a helyi lapban versikél. Szüleim is furcsán néznek rám, alig tűrnek meg a házban. ** * A vonatban nagy vitatkozás. Háboborúellenes filmet szid Kacagány Gellért volt tiszt, most gazdálkodó. Szűk látókörű, alacsony gondolkozású: nem volt elég neki a háborúból, még gyilkolni szeretne. Sajnálja, hogy olyan hamar vége lett. (Mindjárt az elején fogságba esett, nem verekedhette ki magát. Ezeket külön harcoltatní kellene egymással.) így bombázik tovább: nem volt az S>yan szörnyű — a munkásokba géppuskával gyönyörűség belelövöldözni bármikor. Nem bánom én! Ügy beszél, mjntha már lőhetne. Mit? Azelőtt? Meg se mertek nyikkanni, ma meg visszapofáznak. Hát ez fáj neki! Rabszolgának szeretne látni valamennyi munkást, kizsákmányoló telhetetlenségében. Titeket iparosokat, gazdákat, szabad polgárokat csak az ment meg a Kacagány Gellértek golyószórós véleményétől, hogy szerencsere nem vagytok kiszolgáltatva nekik, mint földönfutó, jogaikat követelők. Rabszolgálhatnékságában álérveket hoz elő, hogy Krisztus azt mondta, adjátok meg a császárnak, ami a császáré, stb. A jóval értelmesebb szembenülő ellenmagyarázatokkal vágott vissza: annak egészen más magyarázata van és kézmozdulattal mutatja: igen adjátok meg... Röhög a fülke és folytatja: abban a korban ez érthető volt, mert akkor éppen császár uralkodott; ez annyit jelent, hogy a mindenkori államformának adjuk akaratlanul is, amit adunk — no és tovább mit mondott? Azt, hogy oszd szét, amid van, ha követni akarsz engem, meg azt is, hogy könnyebb a tevének stb., mint a gazdag embernek a menyországba bejutni. Hát ezt Kacagány úr miért hallgatja el? Ebben pedig benne van, mire gondolt Krisztus és látja kérem a mennyország, amiért mi harcolunk — a szocailizmus. Az emberiség értelmesei és a legnagyobb jótevői, leghasznosabb j ai mind szocialisták. Különben is az igazi értelem mindig megtalálja az utat, a szocializmushoz. Erre Kacagány úr elhallgatott. V Siránkozók panaszkodnak. Az adóhivatalok teljesen szegényeket is vetkőztetnek: olyanokat is, akik szűkre húzódnak, hogy bérbe adhassák rozoga házacskájuk kamráját, ami egyetlen kereseti forrásuk és ezt is lefoglalják — adóba. Szörnyűség. V Valaki így kérdezte valakitől: maga intelligens létére szocialista? Éppen azért!