Uj Szó, 1950. szeptember (3. évfolyam, 201-226.szám)

1950-09-17 / 215. szám, vasárnap

IJÔU ^fjieuioei 17. ' 37 (97.) TARTÓS BEKEER1, NEPI DEMOKRAClAERTt 7 katasztrófa bekövetkezését: az új világháborút A pánikot, vagy fatalizmust terjesztő szószátyárkodások helyett egységes tömegakciókra van szükség, mégpedig szünet nélkül — a napnak mind a 24 órájában. Ha a nép megérti, hogy végül is mivel fenyeget mindaz, ami végbemegy, akkor azonnal cselekednie kell és határozottan követelnie kell: „El a kezekkel Koreától!", „Helyezzék törvényen kívül az atomfegyvert!", „Amerikai-Szovjet béke- és barátsági egyezményt!" Hatodik levél július 11 Kétségtelen, hogy a mai nap egyik legpárásabb és legfülledtebb napunk, — egyike azoknak a napoknak, amikor vagy vízben, vagy nyugágyban kellene

: heverészni, ha normális időket élnénk. Én azonban minderről lemondanék, s jobban szeretnék egyszerűen szabaddá válni — szabadnak lenni akárhol, azért, hogy mozgásba hozhassam, hasznos tettekké változtathassam át gondolataimat; szabadnak lenni azért, hogy belemerülhessek a háborúellenes népmozgalomba; szabadnak lenni mindazért, amiért fölnevelkedtünk, s amire egész életünkben törekedtünk; manapság elsősorban a békéért és szociális haladásért vívott harcra. Ilyen körülmények között azonban olvasással kell tölteni időmet, ami itteni hivatalos irodai kötelezettségeimmel váltakozik és az én legfőbb terven fölüli tanulmányaim-, mai, följegyzéseimmel, amelyeket fejben vezetek. Ezek a följegyzések felölelik a koreai eseményekkel kapcsolatos helyzetet és azokat a gondolatokat, amelyek a mi megingathatatlan, kipróbált és befolyásos Pártunk szerepe és történelmi jelentősége kapcsán jutnak eszembe. Csak azt szeretném, hogy még tevékenyebb szerepet játszhassak e harcos napok történelmi eseményeinek megérlelésében. De biztosíthatlak Benneteket: mindazt az időt, ami most „elveszett", semmiképpen sem szabad teljes egészében hiába elfecsérelt időnek tekinteni. Én, természetesen, mindent elkövetek, hogy amilyen mértékig csak lehet, mindent kipréseljek az olvasásból és egész sor alapvető elvi kérdés átgondolásából. Beiedik levél 1950 augusztus Késő este közölték velem a fellebbviteli bíróság határozatát. (Az USA Fellebbviteli Bírósága augusztus elsején jóváhagyta az Amerikai Kommunista Párt 11 vezetője fölött kimondott szégyenteljes ítéletet. — A szerk.) Ö, hogy szerettem volna találkozni a Nemzeti Bizottság többi tagjaival, beszélgetni ve'.iik erről az eseményről, aztán meglátogatni Téged is!... Hangulatom a régi, sőt, bármi történjék, éppen úgy fogok érezni és gondolkozni, törekedni és küzdeni, mint azelőtt. Itt a rács mögött persze nem könnyű megbékülni azzal a gondolattal, hogy itteni kényszertávollétünkhöz még öt évet hozzátesznek. És soha, semmi sem változtatja meg felfogásomat és viszonyomat azokhoz a jelenségekhez, amelyek számomra személyileg és politikailag mindent jelentenek. Bármily nehéz is legyen és bármily nyomasztó, vagy nyomasztónak látszó is a helyzet, meggyőződésem, reményeim, eszményeim, irántad érzett szeretetem, elszántságom és jövőbevetett hitem a régi marad, sőt csak még erősebb lesz. De hogyan is lehetne másként, amikor a mi ügyünk, — a béke és szocializmus ügye — igazságos ügy, és győzni fog; hogyan is lehetne másként, amikor osztályunk — a munkásosztály, — az időleges visszavonulások és balsikerek ellenére is erős és legyőzhetetlen, hogyan is lehetne másként, amikor egyéni életünkben minden összeforrott Pártunk, ügyünk iránti odaadásunkkal. Ha nem vesszük tekintetbe azt az eszeveszett gyorsaságot, amellyel a bíróság meghozta ítéletét, valamint azt a tényt, hogy ezt a döntést egyhangúan hozták, — a bírósági ítélet senkit nem lephet meg, aki figyelemmel kísérte á dolgok menetét. Egész perünket az atomőrültek tervezték és dolgozták ki, a vádiratot és a bíróság ítéletét egyaránt a Korea elleni imperialista agresszió és bűnös háború előkészületeinek jegyében és hatása alatt fogalmazták és hozták meg. A népünkre, Pártunkra és személyileg reánk mért csapást nem enyhíti az, hogy vártuk-e ezt, vagy sem. A bírósági döntés a háborús érdekeket védelmezi, s a Wall Street üzletembereinek — az imperialista háborús gyujtogatóknák háborús hisztériája, propagandája és gálád céljai diktálták azt. Ez a döntés a béke ellen, a béke minden híve ellen irányul, függetlenül amelyeket a dolgozók az aljas gyilkosság elleni tiltakozásuk jeléül rendeztek, komoly figyelmeztetést jelentettek mindazok számára, akik fölfegyverzik a gyilkosokat, az atombomba megátalkodott hívei, az imperialista háborús gyujtogatók és szekértolóik céljainak érdekében. Szolgáljon figyelmeztetésül ezeknek az uraknak az a széleskörű tiltakozó mozgalom is, amely Belgiumban a Wall Street koreai támadása, a békés koreai lakosság barbár bombázása, s a Pholien— Van Zeeland-kormánynak (Washington parancsára hozott) ama elhatározása ellen folyik, hogy belga „önkénteseket" küld Koreába. Elszánt tiltakozásuknak adják tanújelét a bányák és iparvállalatok dolgozói, a „Belga Nők Békevédelmi Szövetsége", a „Belga Népi Ifjúság" és az összes demokratikus szervezetek. • Gyakran hallhatunk szemrehányásokat — egyes becsületes szocialista dolgozók részéről —, hogy mi „minden kérdést a béke alapvető problémájára vezetünk vissza s háttérbe szorítjuk a sürgős követeléseket". Ez azt bizonyítja, hogy javítanunk kell politikai felvilágosító munkánkat, be kell bizonyítanunk a dolgozóknak, hogy a kenyér védelme éppúgy, mint a demokrácia védelme, elválaszthatatlan a béke — a mi legdrágább kincsünk megvédésétől. A háborús készülődés elkerülhetetlenül súlyos áldozatokai jelent a dolgozó tömegek számára. Az imperialisták és lakájaik egészen természetesnek veszik, hogy a fegyverkezés fokozásának kiadásait a dolgozók vállára hárítsák. Az imperialista háborúra való készülődést, a gazdaság háborús átállítását tehát elkerülhetetlenül a szociális visszafejlődés politikája kíséri. Ennélfogva harcot kell indítanunk napi követeléseinkért {a 40 órás munkahétért, a biztosított bérminimum fölemeléséért, a nyugdíjak növeléséért, a szabadságidőre járó bér javításáért, stb.) és változtassuk ezt a harcot félelmetes fegyverré a háborús gyujtogatók ellen, akik egyúttal a nyomorúságért is felelősek. A sztrájkmozgalom új föllendülése: az antwerpeni dokkmunkások sztrájkja (akik már több mint egy hónapja harcolnak), továbbá Gand és Brüsszel dokkmunkásainak sztrájkjai, melyeket a francia és a holland dokkmunkások támogatnak, a bányászok és más dolgozók sztrájkjai a belga proletariátus elszántságát tanúsítják abban a harcban, amelyet követeléseinek teljesítéséért és a létérdekeire törő vállalkozók támadásainak meghiúsításáért folytat. * A III. Lipőt ellen kibontakozott tömegmegmozdulások fényes bizonyítékai a belga munkásosztály erejének, politikai érettségének és harci szellemének. A munkások, a jobboldali szocialista vezérek minden félrevezető, bomlasztó tevékenysége ellenére is megvalósították az akcióegységet. Megmutatkozott a flamand és a vallon dolgozók hathatós szolidaritása is. Megszilárdult a kapcsolat a proletariátus és a középrétegek között. A belga proletariátust saját tapasztalatai győzték meg arról, hogy képes megakadályozni a megtorlást és sikereket érhet el, ha megteremti sorainak szoros egységét és élére áll az összes dolgozóknak. A közelmúlt idők harcaiban szerzett tapasztalatok különösen igazolták a szocialista és kommunista dolgozók szoros egységének döntő fontosságát. Ilyenformán a kommunistáknak még határozottabban el kell vetniök minden szektaszellemű magatartást a nemkommunista dolgozókkal szemben és semmi körülmények között sem szabad összetéveszteniük az áruló jobboldali szocialista vezetőséget azokkal az egyszerű szocialistákkal, akik még megbíznak ebben a vezetőségben. Nap mint nap, türelmesen meg kell magyaráznunk a szocialista munkásoknak a proletáregység teljes jelentőségét és arra kell törekednünk, hogy saját tapasztalataik alapján bizonyítsuk be nekik, hogy az egységet mindaddig nem lehet elérni, amíg Véglegesen le nem leplezzük a jobboldali szocialista vezetőknek, a belga burzsoázia és az amerikai-angol imperializmus ez ügynökeinek politikáját Még jobban kell népszerűsítenünk a Szovjetunió és a népi demokratikus országok eredményeit és le kell lepleznünk mindazok kétszínűséget, akik szocialistának tartják magukat és mégis aljas rágalmakat szórnak a szocializmus építőire. A reakció és a háború összes erőinek trónkörüli csoportosulása a helyzet kiéleződését vonta maga után. Ennek következtében, inkább, mint valaha, szükségessé vált az akcióegység legsürgősebb megteremtése ií szocialista, a katolikus és a pártonkívüli dolgozókkal. Teremtsük meg sürgősen az egységet a béke és a haladás összes erői között, hogy megakadályozhassuk a/, új háború előkészítését, leálcázhassuk a leopoldista kormány melengette fasiszta összeesküvést, megvédhessük a demokratikus szabadságjogokat, a dolgozóknak a reakció által veszélyeztetett jogát az élethez és kivívhassuk a dolgozó nép életviszonyainak megjavítását. A belga kommunistáknak az a kötelességük, hogy még szorosabbra zárják soraikat és fokozzák az éberséget az imperialista reakció ellen folytatott engesztelhetetlen harcban, amelyet a dolgozók a békéért, a demokráciáért és Belgium nemzeti függetlenségéért vívnak. attól, milyen a politikai állásfoglalásuk. De ugyanakkor az emberi jogokra vonatkozó törvény s mindazok ellen irányul, akik a demokratikus szabadságot védelmezik és akik — társadalmi nézeteiktől függetlenül — a demokrácia fejlődését kívánják. Nem véletlen, hogy a fellebbviteli bíróság döntése ugyanakkor hangzott el, amikor a szenátus megszavazta a Franconak adott kölcsön összegének félemelését; amikor további segítséget Ígértek az „északatlanti kommunistaellenes tengelynek"; amikor a Biztonsági Tanácsban nyolc szavazattal három ellenében elfogadták az USA által előkészített határozatot arról, hogy a Tanácsban továbbra is a szánalmas amerikai-kuomintang báb üljön, a nagy Kínai Népköztársaság képviselőit pedig ne engedjék be a Tanácsba; amikor továbbfolytatódik Korea bombázása és a hős koreai nép elleni agresszió. Igen, az amerikai nép még megemlékezik majd 1950 augusztus elsejéről, s akkor úgy fog tekinteni reá, mint a nemzeti szégyen és becstelenség napjára. Ámde ez nem olyan kérdés, amelyet egyszerűen félre kell tenni, liogy a történetírók majd a jövőben tanulmányozzák. Olyan kihívás ez, amelyet a férfiak és nők millióinak el kell fogadniok, mindazoknak, akik oly forrón és odaadóan szeretik a békét és a szabadságot, hogy fáradhatatlanul és állhatatosan, együttes erővel mindent megtesznek majd annak érdekében, hogy kifejezésre juttassák akaratukat hogy befolyást gyakoroljanak a történelmi eseményekre és olyan jelleget adjanak ezeknek az eseményeknek, aminőt a nép érdekei megkívánnak. Igen, új nehézségek, új problémák, új belső izgalmak és

r fájdalmak várnak reánk. De ha sem mi, sem a többi haladó és imperialistaellenes erők nem veszítik el a fejüket, ha nem esünk kétségbe, vagy pánikba s ha mi is visszaverjük a kalandorságtól és szektaszellemtől áthatott „tanácsadókat" — akkor átvészeljük ezt a vihart. Tudományos iránytűnk vezetésével,' őrhelyeire állított és egyetértésben dolgozó csapatunkkal államunk hajója akkor is eljut rendeltetési helyére, ha útjában nehézségekbe ütközik és némi komoly veszteség is éri. Mi kötelesek vagyunk mindezt föltárni és tisztázni, önmagunkat mozgósítani, bátran és merészen viselkedni. Ugy szeretnélek látni, mint még soha, nem csak azért, hogy kicserélhessünk sok-sok gondolatot, hanem azért is, hogy meggyőzhesselek és újra meggyőzhesselek arról, hogy ki fogjuk állni ezt a vihart, miként a múltban is túléltünk sok hasonlót. Minden eddiginél tíl»'elmetlenebbül várom rövid szombati találkozásunkat, habár a börtönben „majomketrecünk" nyomasztó körülményei 'között játszódik is majd le. A termelőszövetkezeti mozgalom sikere Magyarországon számolóinak és ismertető elSadá Az utóbbi hetekben tovább emelkedett az újonnan alakult szövetkezetek száma a magyar falvakban. Régi kis csoportok egyesültek, hogy ezáltal nagyobb gazdaságok kialakítása váljon lehetővé. A Szovjetunióban tett tanulmányútról hazatért parasztküldöttek besainak hatására egyre több középparaszt lép be a szövetkezetekbe. Sok helyütt a szövetkezetek tagjainak száma kétszeresére anelkedett. Egyes községek egész dolgozó lakossága belépett a szövetkezetekbe. Mozgalom Olaszországban a fasiszta bűnözők kiszabadítása ellen Egész Olaszországban sztrájkhullám hömpölygött végig: tiltakozó gyűlések a bebörtönzött Graziani marsall — Mussolini legutolsó hadügyminiszterének szabadonbocsátása miatt, akinek parancsára a német SS-ekkel együtt vérengző büntető expedíciókat vezettek az olasz paritzánok ellen. Az a 26 partizán, akik mind% máig le voltak tartóztatva a fasiszták elleni hadicselekményeik miatt, éhségsztrájkba kezdett. Milánóban beszüntették a munkát az „Alfa Romeo", „G G. E.", „Tallero", „Filotecnica", „De Angeli" és más üzemek munkásai. Pármában minden politikai párt, közöttük a Keresztény Demokrata, Köztársasági, Saragat-féle, a liberális párt valamint az elesett partizánok hozzátartozóinak szövetsége tiltakozó határozatot fogadott el. Tüntetésekkel tiltakoztak Mantuában, Modenában, Velencében, Torinóban, Rómában és az ország más városaiban. Scelba miniszter, akit láthatólag különösképen nyugtalanít a hóhér és háborús bűnös Graziani biztonsága, 50 rendőrből álló védőrséget ajánlott fel számára a kórházból való kijövetele alkalmából, ahol „börtönbüntetését" töltötte. Munkaverseny a népi választások tiszteletére Az egész Német Demokratikus Köztársaságban széles méretekben bontakoznak ki až ez év október 15-én megtartandó országgyűlési választások előkészületei. Bitterfeld elektrotechnikai kombinát munkásai és munkásnői kötelezettséget vállaltak, hogy normájukat 15—25 százalékkal emelik és megjavítják a termékek minőségét. A transzformátor-üzemben és a drezdai röntgen-készülék gyártó üzemben 30 brigád versenyez a „kiváló minőségű brigád" címéért A KochHütte-üzemben a verseny „minden tonna réz — csapás az angolamerikai háborús gyujtogatókraP, jelszó alatt folyik.