Uj Szó, 1950. szeptember (3. évfolyam, 201-226.szám)

1950-09-17 / 215. szám, vasárnap

o TARTÓS BEKEERT, NEPI DEMOKRÁCIÁÉRT! M}

5f) s xftftsfttb&r rr. • sr. m.) Politikai jegyzetek 1. MacArthur, a háborús uszító MacArthur véres pályafutásának kezdete 1903-ra nyúlik vissza, amikor a Fülöp-szigetek népe fegyverrel harcolt a wallstreeti gyarmatosítók ellen s háborút viselt a nemzeti felszabadu. lásért. Az amerikai gyarmati csapatok, amelyeknek 6oraiban MicArthur akkoriban alhadnagyi rangban szolgált, a helyszínen végezték ki a partizántevékenységgel vádolt fülöpszigeti lakosokat, ugyanúgy mint ahogyan az amerikaiak ezt most Koreában tesizik. MacArthur életrajzírója a következő jellemző epizódot meséli el arról, hogyan „vadászott" MacArthur fegyvertelen fülöpszigeti „partizánokra". MacArthur, néhány lépésnyire megközelítve az egyszerű fülöpszigeti parasztot, tipikus amerikai gengszter módjára, 6zívenlőtte áldozatát. Halljuk csak, hogyan beszéli el maga MacArthur ezt a „hőstettét": „Holtan bukott a lábam elé... Amikor hátára fordítottam, láttam, hogy mind a hat golyó, amit revolveremből beléeresztettem, pontosan szivén találta." MacArthur másik „hőstettét" 1932ben hajtotta végre, amikor a falat kenyér utáni hajszában elgyötört, éhező, munkanélküli munkások milliói lepték el az amerikai városok utcáit. Ebben az időben — hála annak a protekciónak, amelyet milliomos feleségének barátai körében élvezett — már vezérőrnagyi rangot viselt az egykori alhadnagy. Az első világháborúnak mintegy 25.000 munkanélküli veteránja gyűlt egybe akkor az USA mind a 48 államából és felvonulást szerveztek Washingtonba, hogv követeljék azoknak a kötelezvényeknek a kifizetését, amelyeket a háború idején adtak ki az amerikai katonáknak. Nagy volt ekkor a rémület a Fehér Házban. Hoover elnök sietve magához rendelte MacArthurt és felhatalmazta, hogy tisztítsa meg Washingtont az „ellenségtől". Ez az „ellenség" — köztük sok munkanélküli felesége és gyermekei — Washington közelében, a Potomac folyó partján elterülő, szomorú hírnévnek örvendő Anacostia nyomortanyáin ütött tábort. Ezek ellen a fegyvertelen, kiéhezett férfiak, azok feleségei és gyermekei ellen MacArthur az 1932 június 28-ára virradó éjjel több mint 1000 főnyi gyalogságot, lovasosztagokat, tankokat és fegyveres rendőrhordákat összpontosított. Albert Kahn, a világszerte ismert haladószellemű író következőképpen ír erről, a munkanélküliek tábora ellen intézett támadásról: „Öriási reflektoroknak a mocsarak vizén visszaverődő fényénél gáz. bombákat hajigálva meneteltek az acélsisakos katonák, majd tüzet nyitottak a roggyant kunyhókra és sátrakra és kikergették onnan a veteránokat és családtagjaikat. Éjszaka óriási tűzvész fénye világította meg a felhőket Washington fölött. A tábor égett". Másnap reggel MacArthur „gvőzelemittasan" kérkedett azzal, hogv „meg mentette az országot a forradalomtól". Az éhező emberek tömege fölött ara tott „győzelmén" felbuzdulva ez a „hős", haditudománvokkal kezdett fog lalkozni. Az ő aláírásával jelent meg 1935-ben a sztrájkolok elleni harc pro blémáival foglalkozó amerikai katonai útmutató, amelynek egyetlen vezér motívuma és fő utasítása arra, hogv mi ként kell elbánni a sztrá ikolókkaL ez volt: „agyon kell őket verni". MacArthur arcátlan fasiszta nyíltsággal kifejtett kannibál-tanításai szerint „a tömeg ellen sohasem szabad vaktöl tést használni, mint ahogyan a levegőbe se szabad lőni. Az ilyen cselekedeteket a gyöngeség jelének fogják tekinteni ..." Abban az igyekezetben, hogv „lépést tartson" a technika fejlődésével, MacArthur amellett kardoskodott hogv repülőgépeket vessenek be az USA dolgozói ellen, akikről természetesen fasiszta tolvajnyelvén mindig csak mint „csőcselékről", , lázadókról", stb. beszél. , A repülőgépeketmondotta MacArthur katonai útmutatójában —- föl lehet használni arra, hogy a lázadókat géppuska-tűzzel távolítsák el a házak tetejéről, de alkalmazhatók könnyfakasztó gázbombák és közönséges bombák ledobására is". A demokráciához való viszonyról szólva ugyanebben az útmutatóban — amely egyébként szinte Hitler „Mein Kampf"-jának plágiuma — MacArthur a következőket írta: „A demokrácia — a nép közvetlen uralma, s a létrehozására irányuló kísérletek nem jártak sikerrel ... A demokrácia a tömeg uralmához, az agitációhoz, zavargásokhoz, anarchiához vezetett". Következtetései azonosak voltak Hitler következtetései, vei, vagyis MacArthur ugvanúgv. mint Hitler, azt hangoztatta, hogy a demokráciát meg kell semmisíteni. Nem csoda tehát, hogy 1934-ben, amikor az USA-ban dühöngött a gazdasági válság, amikor a munkanélküliek millióit erős nyugtalanság fogta el s amikor hatalmas sztrájkok fenyegettek, a reakciós bankárok csoportja MacArthurt választotta ki arra, hogv a „Washington elleni fasiszta felvonulás" élére állítsa és megbuktassa Roosevelt kormányát. Ez a fasiszta-puccs, amelyben Johnson, a Truman-kormánv volt hadügyminisztere is résztvett, meghiúsult, amikor bizonyos Butler tábornok, akit szintén megkíséreltek bevonni az összeesküvésbe, szenzációs leleplezést tett az összeesküvés előkészületeiről. Butler tábornok közölte, hogy MacArthur ,Führer"-nek volt kiielölve, maid a következőket mondotta el egv wallstreeti pénzemberrel, Clarkkel folytatott beszélgetéséről, aki azzal próbál kozott, hogy bevonja őt az összeeskü vésbe. Clark ezt mondotta: „30 millió dollárom van és ezt a pénzt nem akarom elveszíteni. Ezért hajlandó vagyok ennek a 30 milliónak a felét rászánni arra hogy a megmaradó 15 milliót megmentsem". Meg kell mondani, hogy Clark az „Amerikai Szabadságlíga" nevű fasiszta szervezet meghatalmazottiaként tárgyalt, amely az összeesküvést sugalmazta, s ennek a ligának a vezetői szoros kapcsolatban állottak az „United States Steel Corporation"-nal és az olvan monopóliumokkal, mint a „General Motors", a , Standard Oil", a „Chase National Bank" és többtucatnyi egyéb vállalat. MacArthur karrierjét a második világháborúban a távolkeleti hadszintéren végrehajtott szégyenteljes visszavonulások tették emlékezetessé. A katonai vereségek azonban nem jelentettek akadályt számára, miként a többi amerikai tábornok számára sem abban, hogv újabb dollármilliókkal tömje meg a zsebét. Hogy a háborús uszítók imperialista táborának képviselői a leal jasodásnak és álszenteskedésnek milyen fokára sülvlyedtek. az kitűnik Truman, Churchill, Bevin, Trygve Lie és a velük egvhúron pendülőknek azokból a próbálkozásaiból, hogv az Egyesült Államoknak ezt a két balkezes „führerjelöltjét", a demokráciának ezt a megátalkodott ellenségét, a koreai népnek ezt a hóhérát a .„szabadság és demokrácia lovagja és bajnoka'' gyanánt szerepeltessék! Dicstelen katonai pádyafutása során elsőízben talál MacArthur valóban komoly ellenállásra; ezt az ellenállást a koreai nép fegyveres erői tanúsították Koreában harcolni — egészen más dolog, mint fegyvertelen, kiéhezett munkanélküliekkel" „hadakozni" Washingtonban. A hős koreai hadsereg, amely nemzeti függetlenségéért küzd, megszégyenítő csapásokat mért az Egyesült Nemzetek Szervezetének meggyalázott zászlaja alatt hareoló MacArthurra és szégyenszemre visszavonulásra kénvszerítette őt. A békés koreai városok és falvak kíméletlen pusztítása, » koreai nép ellen elkövetett szörnyű gaztetteknem mentik meg a hóhér MacArthurt a végleges, szégyenteljes és megsemmisítő vereségtől, mint ahogyan a hitleristákat sem mentette ez meg. A koreai nép, s nemcsak a koreai nép, MacArthurt háborús bűnösnek tekinti és előbb vagy utóbb őt is, meg a véres gaztettekben részes cinkostársait is utoléri a méltó jutalom. A FASISZTA TERROR NEM TÖRI MEG A NÉPEK HARCOS BÉKEAKARATÁT! * * * A francia nép gátat vet a fasiszta terror alkalmazásának! A Pleven—Moch-kormánv nemrég minden törvényes alap nélkül több mint 400, Franciaországban élő emgiránst — főleg spanyol — demokratát tartóztatott le. E művelet végrehajtásának körülményei azokat a hajtóvadászatokat juttatták a francia nép eszébe, amelyeket az SS és Gestapo rendezett a hitleri megszállás idején. A háborús uszítók szolgálatába szegődött sajtó úgy üdvözli a kormánynak ezt az erőszakos cselekedetét, mint a „legfontosabb rendőri müveletet a felszabadulás óta." Pleven és Moch a rendőrségnek ezt az aljas tettét azzal tetőzte, hogy a feloszlatta a spanyol emigráltak kommunista szervezeteit és betiltotta újságjukat, a „Mundo Obrero"-t. Ez intézkedések értelme világos. Az amerikai imperialisták, akik Franciaországot az agresszió felvonulási területének, ágyútöltelékszállítónak tekintik, biztosítani akarják hátországaikat. A nemzetáruló francia kormány pedig washingtoni gazdáinak parancsa szerint cselekszik. A Franciaországban élő demokrata emigránsok ellen foganatosított megtorló intézkedések a háborús előkészületek fokozását bizonyítják. A szeptember 8 án, ezt a fasiszta műveletet követő napon megjelent New-York Herald Tribúne (európai kiadása) és más párizsi reakciós új.ságok úgy magyarázták az eseményt, hogy 'az emigránsokkal szemben alkalmazott rendőri-fasiszta hajsza csak előjátéka az elkövetkező megtorlások újabb szakaszának. A washingtoni gazdák és a pórázukon járó francia kormány ugyanilyen, de a rtiostaninál nagyobb méretű intézkedésekre készülődnek a kommunista párt és a franciaországi demokratikus szervezetek ellen. Nem véletlen, hogy az ütést éppen a spanyol köztársasági pártiakra mérték. A "francia kormány — abbeli igyekezetében, hogy biztosítsa Franco Spanyolországának az USA által létrehozott északatlanti támadó blokkba való teljes bekapcsolódását — eleget szeretne tenni a spanyol diktátor követeléseinek, aki arra törekszik, hogy elfojtsa Spanyolország hűséges fiainak tevékenységét, akik országuk függetlenségét Franco és gazdája: Hitler ellen védelmezték. A jobboldali szocialista vezetők, akik 1936-ban a köztársasági Spanyolország ellen irányuló bűnös „be nem avatkozási" politika kezdeményezői voltak, most tevékenyen közreműködnek a spanyol emigráltak elleni akciókban. Néhány órával a spanyol demokraták ellen indított hajtóvadászat előtt miniszteri értekezletet tartottak, amelyen azt a kérdést tárgyalták meg, hogy felújítják azoknak a „törvényeknek" alkalmazását, amelyek segítségével Daladier és Paul Reynaud az 1939—1940-es években próbálták megsemmisíteni a Francia Kommunista Pártot A francia dolgozók erről a spanyolok elleni aljas remfórakdőnH csak az egyidejűleg kiadott közleményből szereztek tudomást. A francia dolgozók haladéktalanul kifejezésre juttatták felháborodásukat olymódon, hogy az üzemekben beszüntették a munkát, tiltakozó határozatokat hoztak és aláírásokat gyűjtöttek a tiltakozásokhoz. A Francia Kommunista Párt, 'a CGT, a Francia Nőszövetség, a Francia Köztársasági Ifjúsági Szövetség, a „Béke és Szabadság Harcosai" szervezett felhívást bocsátottak ki a kormány terrorista politikája ellen. Számos tüntetést szerveztek Tarbesben és Toulouöeban, Bouches de Rhône, Ariége, Gare du Nord és Pas de Calais megyékben. Küldöttségeket menesztettek a kormányhoz, hogy kifejezésre juttassák tiltakozásukat. A franciaországi dolgozók egységes fellépésének eredményeképpen sikerült a lyoni katonai törvényszéken kicsikarni a roueni szabadságharcosok fölmentését. Franciaország demokratikus dolgozói, valamennyi egyszerű francia ember, kommunisták és nem kommunisták, fokozták és fokozni fogják harcukat azért, hogy megakadályozzák az ország fasizálását és a plevenek s mochok terrorcselekményeit, hogy támogassák a demokratikus szervezeteket a béke és az ország függetlenségének megvédésében, amelyet az árulás és a háború kormánya áldozatul dobott oda az amerikai imperializmusnak. P. HENTGES PRIO SOCARRAS ÚR MEDDŐ IGYEKEZETE Prio Socarras (az amerikai báb-köztársasági elnök) minden módon korlátozta Kuba népének^emokralikus szabadságjogait, betiltotta a koreai nép iránti szolidaritást tolmácsoló népgyűléseket, fokozta a nemzetközi függetlenség védelmezőinek üldözését, oltalmazta a gengszterbandákat, amelyek orvgyilkosságok útján semmisítik meg a munkásmozgalom vezetőit, korlátozta a rádióadást s a rádiót kizárólag a kormány szolgálatába állította. Prio Socarras két új bűncselekmény meghatározásával gazdagította a kubai jogtudományt. Ezek: „A béke védelme" és az „Aláírásgyűjtés a stockholmi relhivásra". Ámde a kubai nép nemcsak hogy nem ijedt meg ettől, hanem ellenkezőleg, fokozta a harcot a nemzeti függetlenségéért és a demokratikus szabadságjogokért, még határozottabban kezdte leleplezni az imperialista agresszorokat, korrupcióval és szolgalelkűséggel vádolta az imperialisták kubai bábjait, akik 25.000 kubai ifjút szándékoznak Koreába küldeni ágyútöltelékül az amerikai imperialisták számára. . Erre a lakájával elégedetlen amerikai követség fokozta a nyomást. A „Prensa Libre" című amerikapárti újság, valamint a faüangista „Diario de la Marina" nyíltan a kommunisták fizikai megsemmisítésére uszított és a Szocialista Néppárt „Hoy" című újságjának betiltására. Prio Socarras fokozta a Szocialista Néppárt és a párt lapja elleni hajszát: mind gyakoribbá váltak a terrorista támadások az újságárusok ellen és a lap terjesztésének megakadályozására irányuló kísérletek; tervet dolgoztak ki arra vonatkozóan, hogy az imperializ(KUBAI LEVÉL) mus és a reakció szolgálatában álló fölfegyverzett gengszterbandák megtámadják az újság szerkesztőségét s a „Sears" amerikai vállalat segítségével a lap bojkottját készítették elő. A kubai nép erélyesen síkra szállott a lap védelmében: pénzbeli támogatással, önkéntes lapterjesztő csoportok létrehozásával; az elnöki palotába tiltakozó táviratok és levelek özöne indult eL Prio Socarras, látva, hogy minden terve csődöt mond, parancsot adott az „Hoy" című újság szerkesztőségének támadására és a lap betiltására. Augusztus 24-én reggel 6 órakor több mint 40 rendőr-gépkocsi, 150 rendőr és katona revolverekkel, golyószórókkal és puskákkal fölfegyverkezve, élükön Antonio Varona kormányelnökkel és Eusebio Mujallal, az imperialisták szakszervezeti ügynökével, körülzárták az utcanegyedet és behatoltak a kommunista újság szerkesztőségének helyiségébe. A Prio—Varon-kormány rendelete az „Hoy" című lap megtámadását és betiltását azzal indokolta, hogy annak megjelenése „nagy veszélyt" jelentene a kontinentális szolidaritás számára, azzal kapcsolatban, hogy a lap a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság védelmére kelt és leleplezte az amerikaiak koreai agresszióját. A kormány ezzel az intézkedésével nemcsak a kubai alkotmány és a kubai törvények durva megsértésének sugalmazóit és értelmi szerzőit leplezte le, hanem ugyanakkor megmutatta azt is, hogy az amerikai imperialisták nem tudták megállni a helyüket a Kubai Szocialista Néppárt igazságot hirdető hangjával szembea A Kubai Szocialista Néppárt Végrehajtó Bizottsága teljes joggal jelentette ki ezzel kapcsolatban: „Azért rabolták el ujságunkat, mert félnek, mert gyöngék, mert nem sikerül nekik meggyőzni a tömegeket és kivívni a tömegek támogatását... Azért rabolták el ujságunkat, mert mi vagyunk az egyedüliek, akik elszántan küzdünk az ellen, hogy kubaiakat ágyútöltelékül szállítsanak az imperialisták gyarmati háborúja számára, egy olyan nép ellen, amely szabadságáért és függetlenségéért küzd; azért, mert mi hazánk teljes nemzeti felszabadításáért harcolunk..." Ugyanezek az okok szfilték a többi Intézkedéseket is, amelyeket a kubai kormány az „Hoy" cimű lap ellem támadással egyidejűleg foganatosított, mégpedig: a Szocialista Néppárt helyiségeinek rajtaütésszerű megrohanását, „a dolgozók egységéért" iievű rádióadóállomás bezárását (melyet a Kubai Dolgozók Szövetsége Lazaro Penia vezetésével szervezett meg), a kommunista munkásoknak szakszervezeti jogaiktól vak> megfosztását, a havannai kultúrház megrohanását, a „Béke Hívei" című párisi folyóirat elkobzását, stb. De Kuba népét nem lehet megfélemlíteni! Kuba népe tudja, hogy nem áll egyedül a békéért, demokráciáért és függetlenségért vívott harcban, tudja, hogy az ő harca része a béke, a demokrácia és a szocializmus tábora közös harcának. És ez a harc győzni fogl L SATUÉ 2. Hogyan fogadják a „vendégeket a titóista Jugoszláviában Igen érdekes eseménv színhelye volt nemrég Milano város központi pályaudvara. Az állomásíőnökség sürgős táviratot kapott, melyben arra kérték, hogy az érkező vonathoz küldjenek ki három hordágyat. A vasúti kocsiba belépő mentőket szokatlan látvány fogadta: rongyos, férgektől hemzsegő ruhákba öltözött, elcsigázott fiúk hatom társukat hozták magukkal, akiknek sürgős orvosi segélyre volt szükségük. A mentők Jean Largeau, Pierre Burdon és Jacques Jundaise francia diákokat szedték le a vonatról. A milanói vasutasok visszaemlékeztek arra, hogy három héttel e szomorú esemény előtt ugyanez a francia diákcsoport zászlókkal díszített külön kocsiban, zeneszó mellett indult Jugoszláviába. Akkor egészen más volt ezeknek a diákoknak a külseje, akik felültek a titóista agitációnak és hajlandóknak mutatkoztak két hetet a jugoszláviai „önkéntes" brigádokban dolgozni. A ..Giornale d'ltalia" című újság az esetet kommentálva, igen sokatmondóan megjegyzi: „Ugy látszik, a jugoszláviai tartózkodás nem voít valami kellemes a francia diákok számára". A milánói esettel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a Tito-klíkk által a turistáknak és „küldöttségeknek" e

z a nagy hűhóval rendezett toborzása a nyugateurópai országokban, teljesen csődöt mond. A fasiszta Tito-klikk sürgős megsegítésére néhány, az amerikai-angol imperialisták által sebtében összetoborzott mentőexpedíciót küldtek ki. Ámde ezek a csapatok, amelyeknek élén olyan megátalkodott kémek állanak, mint Ziliacus, akit a burzsoá újságok nem ok nélkül titulálnak „Tito intim barátjának", nem érték el a kívánt eredményeket. Ezért hát a napokban megérkezett Jugoszláviába magának az angol labour-pártnak a küldöttsége, élén Sam Watson pártelnökkel és Morgan Phillips párttitkárral. A küldöttség előzőleg F nnországban járt, ahol Morgan Phillips buzgón terjesztette Truman meséjét arról, hogy „az USA a világ leghaladóbb állama". Nem csoda, hogy Morgan Phillips Jugoszláviában is úgy szerepelt, mint az amerikai imperializmus bérence, s annak legmocskosabb megbízását hajtotta végre: támogatta a gyilkosokat és kémeket, akik magukhoz ragadták a hatalmat az országban. A labourista vezetőket a Tito-klikk természetesen nem úgy fogadta, mint a francia diákokat. Morgan Phillips kijelentette a „News Chronicle" című újság tudósítójának: „Meghatott bennünket a jugoszláv vezetők őszintesége. öszintéa és nyíltan beszélgettünk, s e beszélgetések eredményei igen jelentősek lesznek". A Tito-klikk és a jobboldali szocialista vezetők megegyezésének „jelentősége" szemmel látható. A labourista funkcionáriusok jugoszláviai utazásai egyetlen politikai célt követnek: támogatni a Tito-klikk csőd felé haladó véres fasiszta uralmát, segíteni ezt a klikket abban, hogy megegyezésre jusson a görög monarchofasisztákkal és az olasz reakciósokkal, s ezáltal még jobban veszélyeztetni a békét a Balkánon. Mialatt a Tito-klikk Morgan Phillipsszel enyelgett, a hóhér Rankovics végzett a horvátországi funkcionáriusoknak egy csoportjával. Börtönbevetették a horvát kormány elnökhelyettesét és több miniszterét. Kárdelj éppen akkor vádolta meg agresszióval a béké6 koreai népet, amikor Tito egy másik delegáció számára rendezett fogadást, amelynek élén lord Boyd Orr és John Lawrence, az indiai alkirály sarjadéka állt és aki azért jött. hogy meggyőződjék a belgrádi banda „békeszeretetéről". A tények logikája azonban erösebb Tito labourista védőinek minden prókátori csűrés-csavarásánál. Lord Boyd Orr ama kijelentése után, hogy „Tito a leghumánusabb egyéniség", teljes joggal nevezheti magát Müociihausen báró tanítványának és versenyre kelhet a politikai hazudozásoknak olyan általánosan elismert mestereivel is, mint Churchill. Mosit pedig Phillips belgrádi látogatása után az angol szocialisták teli torokkal fogják magasztalni „Tito szocializmusát", „Tito békeszeretetét" és így teljesítik Churchillnek azt a szennyes megbízását, hogy támogassák Tito leleplezett fasiszta kémbandájáL JAN MAREK TARTDS BEKÉÉRT. NÉPI DEMOKRÁCIÁÉRT! Politikai hetllSD. LaDkiadótula idonos: Szabadsáe Laokladóvállatat. A raaevarnvelvfl kiadásért felelős: Golács Ernő. Szerkesztősre: Budapest. VI. DalsztnhAz-o. J. I

L feltáró, félemelet, Kiadóhivatal: Budapest. VIII.. Blaha Lutza-tér 3. Tel.: Eevénl előfizetés: 143—012. 143—017. Üzemi előfizetés: 136—121. 137-316. 138—621 Nvomatott a Szikra Lanrtvomda körforeófféoein. Budanest. VIII,. Rőkk Szilárd-u. 4. felelős nvomdavezetS: Povámv