Uj Szó, 1950. szeptember (3. évfolyam, 201-226.szám)

1950-09-17 / 215. szám, vasárnap

6 TARTÓS BÉKÉÉRT. NÉPI bEMOKRACÍAÉRTl 50 september tf. • S7. (97.) Levelek egy amerikai börtönből Ez év május 12. óta az egyik amerikai börtönben sínylődik Eugene Dennis, az USA Kommunista Párt jának fó'titkára, akit az amerikai fasiszta bíróság azért vetett börtönbe, mert bátran harcolt a háborús gyu jtogatók ellen, a tartós békéért, a népek közötti barátság eszméjéért Részleteket közlünk E. Dennisnek feleségéhez intézett leveleíbó'l. amelyei, a „Daily Workcr"ben és e lap heti mellékletében, az „Our Time"-ban (USA) jelentek meg, s amelyek hatalmas erejű politikai és emberi dokumentumok. Első levél 1950 július 1. ... rendkívül körnoly pillanat ez népünkre nézve és a világbéke szempontjából. Oíyan sokat keli térni! Tudom, hogy országunk sorsa a népnek és élcsapatának, a mi Kommunista Pártunknak erős és kipróbált kezében van. És én annyira szeretnék ott lenni — e falakon kívül... úgy szeretnék én is részt venni a népünk érdekeiért és a világbékéért folyó harcban. Második levél július 3. ... alighogy lejöttem a tetőről (Az USA több börtönében a fegyencek részére szánt „sétaterek" a börtönépület tetején vannak. — A szerk.). hatalmas négymotoros repülőgépet láttam nyugat felé repülni. Természetesen kettőtökre gondoltam, az jutott eszembe, vájjon nem ti repültök-e ezen a gépen Chicagóba? Szerettem volna veletek * Irta: JEerffona Míonnis az USA Kommunista Pártjának főtitkára • * lenni és átrepülni egész országunk fölött. Olyan sok gondolatom támadt és én, természetesen, szerettem volna mindent közölni veletek, elmondani nektek. Természetesen a repülőgép ugyanakkor másra is emlékeztetett, kellemetlen, vészjósló dolgokra. Az alakja „repülőerődre" — a „B— 29"-re emlékeztetett, pontosan arra a fajtára, amely a sajtóközlemények szerint tömegesen pusztítja a koreai férfiakat, nőket és gyermekeket. Mi, itt a börtönben holnap július 4-ről fogunk megemlékezni. (A függetlenség napja — nemzeti ünnep az USA-ban. — A szerk.) És ezen a napon az amerikai fegyveres erők hadműveleteket hajtanak végre Koreabaji, az amerikai fegyveres „támogatást" fel fogják használni Indokínában, a Fülöp-szigeteken, Malájföldön, s másutt, abból a célból, hogy elnyomják a népeknek és a többi országok népeinek nemzeti felszabadító mozgalmát! Ugyanakkor azonban, amikor Truman, Dulles, MacArthur & Co. meggyalázzák szabadságunk és függetlenségünk ünnepét, más népek (és velük együtt sok amerikai) ezerféle módon tüntetnek és adnak kifejezést annak, hogy rendületlen hívei a szabadságnak és a békének és hogy Kelet és Nyugat népei a végsőkig elszánták magukat, hogy biztosítsák maguknak a szabadságot és a békét. És ezt a szándékukat el is érik — még hozzá hamarosan! Az amerikaiak milliói ugyancsak hamarosan meg fogják érteni, hogy ha saját országukban vissza akarják állítani és ki akarják terjeszteni demokratikus szabadságjogaikat, ha biztosítani akarják a tartós békét, akkor cselekvő módon és egyesült erővel kell megakadályozniok az amerikai fegyverés beavatkozást más népek ellen, akkor be kell tiltaníok az atomfegyvert és vasra kell verniök a háborús gyújtogató atomőrülteke't. Harmadik levél július 5. Napról-napra, amikor az idő olyan drága, amikor történelmi jelentőségű események játszódnak le, amikor olyan sokat kellene tenni, (enyhén szólva) egyre ingerültebb leszek s le-följárok börtönömben, mint a ketrecbe zárt oroszlán. Ámde a Koreából érkező jelentések nem mind rosszak és nem mind egyoldalúak. Korea — nem Görögország, és Korea sohasem volt határos Jugoszláviával. Ehhez a g®ndolathoz még sokat hozzáfűzhetnék, nagyon sokat, ami kedvező hatást váltana ki a népek szabadságáért és ä békéért küzdők táborában. Ni'gycdik levél július 7-én. Természetesen, ahogy az várható volt, a háború hírverői és gyújtogató) megkísérlik felszítani a háború lángját és hozzászoktatni a népet ahhoz a gondolathoz, hogy a harmadik világháború elkerülhetetlen. Az igazság tényleg az, hogy a „hidegháború" egyre „tüzesebbé" válik és, hogy a koreai és távolkeleti katonai beavatkozás komolyan fokozta a háborús veszélyt. De a harmadik világháború mégsem elkerülhetetlen és mégsincs oly közel. Ámde ezzel kapcsolatban ezidőszerint nem elég egyszerűen ismételgetni: „a harmadik világháború nem elkerülhetetlen." Döntő szerepet kell játszaniok azoknak az akció-jelszavaknak, amelyek a tömegekbe önbizalmat öntenek, segítenek a pánik- és a fatalizmuselleni küzdelemben és amelyek cselekvésre mozgósítják a népet, hogy minden kínálkozó lehetőséget kihasználjon ä világméretekben készülő új tömegmészárlás megakadályozására, vagyis azoknak a jelszavaknak, amelyek a következő gondolatokat tartalmazzák: „A harmadik világháború kitörésének megakadályozása érdekében szüntessük meg a katonai beavatkozást Koreában és Ázsiában!", „Tiltsuk be az atombombát!", „Amerikai-szovjet békepaktumot!" A burzsoá sajtó minden egyéb provokációja mellett a béke híveinek mozgalmát azzal próbálja megzavarni és bomlasztani, hogy a békéért folyó harcot szembeállítja a nemzeti-felszabadító mozgalom támogatásának ügyével. Természetesen ez sem más, mint csalás és elsőosztályú demagógia. A két társadalmi rendszer békés együttélése mindezideig még lehetséges, sőt egyedül ez a kívánatos. Ámde a két rendszer békés együttélése és a békéért folytatott küzdelem nem jelenti a status quo rögzítését és azt, hogy népeket és országokat elnyomásra és rabszolgaságra kárhoztassunk. A valóságban a nemzeti és társadalmi elnyomás aláássa a béke ügyét, ugyanakkor pedig azok a népek és országok, amelyek már élvezik a szabadságot, vagy kivívták azt maguknak, és amelyek megvalósítják a társadalmi haladást, ezek a népek és országok megszilárdítják magának a békének és a demokráciának létalapját Ötödik levél július 9. ...Az újsághíreknek és beszélgetéseinknek főtémája továbbra is Korea. Sok szó esik és sok kérdés hangzik el arról, vájjon a harmadik világháború elkerülhetetlen-e? Egyelőre még nem elkerülhetetlen, de a háborús veszély növekszik. Ami hamarosan be fog következni az nem más, mint az intervenciósok újabb vesztesége és vereségei, ezeket pedig — még esztelenebb lépések kísérik. Ujabb agressziós cselekmények várhatók Hitler követői részéről s a hadszíntér kiterjesztésére lehet számítani, ami együtt fog járni az egész országnak, az ország gazdaságának hadi mozgósításával, a politikai élet fasizálásával. Mindez természetesen fokozni és nem csökkenteni fogja a harmadik világháború veszélyét. Nem kötelező azonban, hogy mindez automatikusan menjen majd végbe, és olyan eredményekhez vezessen, amelyeket eleve meg lehetett volna jósolni. A népek beavatkozása megváltoztathatja az események menetét, megakadályozhatja a népünk számára legszörnyűbb A helfíť* essz imperialista, Az utóbbi hónapokat Belgiumban rendkívüli politikai jelentőségű események jellemezték. Vegyük csak sorra ezeket az eseményeket Július végén több mint 700 ezer dolgozó lépett sztrájkba. A hadsereg megbízhatatlannak bizonyuit. A kormány által mozgósított tartalékosok az „Internacio nálé"-t énekelve vonulnak be a kaszárnyákba. Sokhelyütt a katonák a munkásokkal barátkoznak, A tömegmozgalomnak ez a nagyszerű megnyilvánulása arra a követelésre késztette az amerikai imperialistákat, hogy azonnal szüntessék meg a keresztény szocialista, a liberális és a szocialista párt között a királykérdésben folyó civakodást, amely „az Atlanti Egységet fenyegette". Július 30-án, a politikai válság tetőpontján, az USA brüsszeli katonai attaséja, Armstrong útján a Wall Street egyenesen utasította a kormányt és a három amarikabarát pártot, hogy szüntessék meg az egymás elleni acsarkodást. Az amerikai imperialistáknak szükségük volt a belga jobboldali szocialisták támogatására, akik a királykérdést arra használták fel, hogy (a szocialista belga dolgozók iránt bizalmatlan) tengerentúli gazdáiknak bebizonyítsák: tudnak ők még értékes szolgálatot tenni az imperializmusnak. A jobboldali szocialista vezetők 'í, arcáťan árulást követtek el Belgium dolgozó tömegeinek érdekei ellen. Az augusztus 1-én megkötött alku értelmében III. Lipót nemcsak, hogy ottmaradt Belgiumban, hanem továbbra is kormányozni fogja az országot a • Irta: Edfjar F^aSmtassd a Belga Kommunista Párt főtitkára • * fiatal Baudotiin herceg útján, akiről mindenki tudja, hogy képtelen ellátni a reá háruló funkciókat. A dolgozók legégetőbb követeléseit nem teljesítették. A munkáltatók alighogy első ijedtségükből felocsúdtak, visszanyerték régi gőgjüket. Végül is — kompromiszszum eredményeképpen — olyan kormány alakult, amely még a királypárton is túltesz. Ennek a kormánynak az élén a hétpróbás reakciós Pholien álL A megbékült amerikabarát pártok most kétszínűén a nemzeti egyetértést, a kiengesztelődést és trónkörüli egyesülést hirdetik. „A trónkörüli egyesülés"-nek az a célja, hogy megkönnyítse az olyan politika folytatását, amely fokozza annak veszélyét, hogy Belgiumot belesodorják egy harmadik világháborúba, melynek előkészítésén lázasan dolgoznak az amerikai-angol imperialisták; olyan politika folytatását, amely biztosítja Belgium részvételét a koreai nép ellen indított fegyveres agresszióban; lehetővé teszi a katonai szolgálat idejének fölemelését s az adóterhek növelése árán olyan új katonai kiadásokat irányoz elő, amelyek előmozdítják a belga közgazdaságnak az Atlanti Blokk hadigazdálkodásába való teljes bevonását; e politika lerontja a dolgozók életszínvonalát, amely az összes forrásoknak a háborús előkészületek szolgálatába állítása folytán amúgyis módfelett alacsony; fokozza a munkásetlenes megtorló intézfcerféseket és meggyorsítja az ország fasizálását. A „trónkörüli egyesülés" megvalósítása után néhány órával Duvieusart (az akkori miniszterelnök) a képviselőház szónoki emelvényéről a következőket jelentette ki: „A kormány elhatározta az általános katonai kiadások lényeges fokozását. Azt javasolja, hogy a hadikiadásokat hozzávetőleg öt milliárd belga frankban állapítsák meg..." Most Pholien és Van Zeeland felelősséget vállaltak Duvieusart kormányának e döntéséért. De az amerikai imperialistákat már ez az öt milliárd sem elégíti ki: újabb áldozatokat követelnek. Belgium féktelen fegyverkezésbe kezd, nemzetgazdaságának rovására és dolgozó osztályainak terhére. Az imperialisták és lakájaik természetesen nem remélhetik azt, hogy a nép szó nélkül elfogadja ezt a katasztrófa-politikát. Amilyen arányban mindinkább konkrét jelleget ölt a háborús készülődés, az imperialisták olyan arányban tartják egyre szükségesebbnek a hátország biztosítását A „trónkörüti egvesülés"-nek meg kell gyorsítania Belgium államrendjének fasizálódását, ami már a júliusi sztrájkok idején kifejezésre jutott a csendőrség vérengzéseiben és a munkások legyilkoIásában. A nép megfékezése érdekében a reakciósok most kezdik támadásaikat a kommunisták ellen intézni, akiket mindenképen el akarnak szigetelni a tömegektől. A reakciós sajtó ádáz dühvel követeli a Kommunista Párt törvényen kívül helyezését, Buset, a szocialista párt elnöke pedig ezt írja augusztus 12-én a ,,Le Peup!e"-ben: „Mire várunk talajdonképen, hogy leszájmoljunk (!) ezekkel az átkozott (!) kommunistákkal?" Még 24 óra sem telt el e féktelen izgatás közzététele után, s máris bomba robbant a Kommunista Párt Központi Bizottságának székháza előtt. Nem egészen egy hét múlva pedig az amerikai imperializmus ügynökeinek, a leopoldista-fasiszta gyilkosoknak golyói megölték Belgium Kommunista Pártjának elnökét, Julién Lahaut elvtársat. Természetes, hogy a háborús gyújtogatok kommunistának mondják mindazokat (és ennek megfelelően bánnak is velük), akik nem akarják, hogy akaratuk ellenére belesodródjanak a harmadik világháborúba, amelyet az imperialisták azért sürgetnek, hogy a kapitalizmus haldoklását meghosszabbítsák. * ITT. Lipót háborúelőtti és háború alatti árulása sokat ártott a SzászKoburg-dinasztia és a ^monarchia tekintélyének. A jobboldali szocialisták által védelmezett monarchiát ma már a háborús tábor politikájával azonosítják Belgiumban. A monarchia az akadály a függetlenséghez, békéhez, szabadsághoz és társadalmi haladáshoz vezető úton. Annak a harcnak következtében, amelyet alig, hogy átéltünk, a köztársasági mozgalom jelentősen megerősödött Belgiumban és különösen Valloniában. Az összes köztársaság-pártiak egyesítésének és mozgósításának kezdeményezője a Kommunista Párt, amely elszántan irányítja a monarchia-ellenes küzdelmet a szövetséges köztársaságnak (Flandria és Vallonia szövetségének) megteremtése érdekében, s amely tudatában van annak, hogy. ezzel a függetlenségnek, a demokráciának és a társadalmi haladásnak, Belgium népének ügyét és a világbéke ügyét szolgálja. Kétségkívül még bonyolultabbá teszi a helyzetet a „trónkörüli egyesülés", amely az amerikai támadók szándékainak megfelelően, Belgiumnak a Szovjetunió ellen tervezett háborúba való bevonását és katonai felkészülésének meggyorsítását hivatott biztosítani. Sokkal inkább, mint bármikor, meg kell ragadnunk minden eszközt, hogy az ország demokratikus és hazafias erőit öszszefogjuk és egyesítsük a béke megmentésére. A legnagyobb lendülettel kell fokoznunk a stockholmi békefelhívással kapcsolatos aláírásgyűjtési mozgalmat, amire olyan nagy súlyt helyezett a mi drága Julién Lahaut elvtársunk. Ebben a tekintetben döntő fordulatnak kell bekövetkeznie valamennyi öntudatos munkás, az összes belga demokraták és hazafiak tevékenységében. Julién Lahaut-t azért terítették le a fasiszta gyilkosok, mert példát mutatott a háború ellen folytatott küzdelemben. Végső akaratának megvalósítása a mi legszentebb kötelességünk: még hathatósabbá kell tenni a háborúellenes mozgalmat, fokoznunk kell a harcot az atomfegyver betiltásáért, a fegyverkezés minden fajtájának csökkentéséért és a háborús gyujtogatók propagandájának elítéléséért Julién Lahaut meggyilkolására, a fasiszta reakció támadására pártunk a „Julién Lahaut-i behívóvar, sorainak további tömörítésével és a tömegekkel való kapcsolatainak megszilárdításával válaszol. Pártunk elnökének, Julién Lahautnak grandiózus temetése, a Belgiumban, Olaszországban és Franciaországban lefolyt sztrájkok.