Uj Szó, 1950. szeptember (3. évfolyam, 201-226.szám)

1950-09-17 / 215. szám, vasárnap

tVSO szeptember 17. * Í7. (97.) TARTÓS BÜKÉÉRT, NEPI DEMöKRACíAERT} S árijának újjászületés r r \ Jugoszláviában bekövetkezett el­lenforradalmi fordulat súlyos csapást mért a jugoszláv munkásmozgalomra.' Az tmperialistabérenc Tito—Ranko­vics-klikk sok éven át készítette elő ezt, a jugoszláv munkásosztályra mért csapást Ez a klikk, miután befurako­dott a kommunista-mozgalom vezető­ségébe, rendszeresen bomlasztotta » Párt sorait, eltávolította, kompromit­tálta és fizikailag is pusztította ideo­lógiai és politikai ellenfeleit, a Párt egészséges erőit: a Lenin-Sztálin esz­méihez hü kommunistákat. A Tito-klikk szándékosan ferdítette el a marxizmust-leninizmust és az ideo­lógiai zűrzavar és zagyvaság képvise­lőieként lépett fel a Párt soraiban. A Tito-klikk. képmutatóan, elferdítve an­nak a tételnek az értelmét, hogy „a 1 marxizmus nem dogma ..hihetetlen revizionista kísérletekre és elvtaga­däsokra vetemedett, azért, hogy végrehajtsa az imperialista kémszer­vezetek feladatait és a kommunista pártot s a munkásmozgalmat az ellen­forradalom medrébe terelje. A jugoszláv ellenforradalmárok ab­ban a pillanatban intéztek nyílt tá­madást Jugoszlávia munkásosztálya és kommunista pártja ellen, akkor mérték rá csapásaikat, amikor további megbúvásuk a nemzetközi munkás­mozgalom soraiban immár lehetet­lenné vált, vagyis akkor, amikor a kommunista-mozgalom világszerte ha­talmas győzelmeket aratott, amikor az osztályellentétek kiéleződtek. A nem­zetközi proTetármozgalomnak ez a forradalmi föllendülése, amelv a szo­cializmus nagv országának történelmi jeientőségű győzelmeiben, a lenini-sztá­Rni eszméknek a fasizmus és a nemzet­közi imperialista reakció fölött aratott győzelmeiben gyökeredzett, megköny­nvítette mindannak leleplezését, ami idegen és ellenséges a forradalmi mozgalom számára. ' Hogv az osztályellenségnek — a Tito-kľkknek — viszonylag könnyen sikerült szétzúznia a Jugoszláv Kom­munista Pártot, az a Párt munkájában megmutatkozott nagyfokú ideológiai, szervezést és politikai hiányosságok következménye. A jugoszláviai mun­kásmozgalomnak és a Jugoszláv Kom­munista Pártnak az a szerencsétlen­sége, hogv harminc esztendőn át, mind a munkásmozgalom, mind a Párt élén (a JuKP 19! 9-ben alakult meg). volta­képpen mindig is a burzsoázia ügynök­sége állt, amelv állandóan letérítette a Pártot a helyes útról, többízben válságot idézett elő soraiban és vé­gül is pusztulásba és szégyenteljes megsemmisülésbe vitte. Az imperialista kém szol gála tok nem ma kezdtek belopódzní az úgvr.eve­zett Jugoszláv Kommunista Pártba. Harminc esztendő leforgása alatt több mint tízszer cserélődött ki a JuKP központi vezetősége amelv rendszerint minden alkalommal (néhány ritka egyéni kivételtől eltekintve) áruló, munkáse'lenes vezetőség volt. A tíz párttitkár közül egyedül Gyuro Gya­kovics nem vo't a munkásosztály áru­lója és el'ensége! Minden jugoszláv hazafi és forradalmár haraggal, meg­vetéssel és undorral ejti ki Szima Markovics (Szemics), Martinovics, Gor­ki"s. Miletics, Joszip Broz (Tito) és a többi áruló, kém és likvidátor ne­vét. Nem érdekt»'en megemlíteni, hogy Gyakovies mindössze néhány hónapig állott a párt élén, azután megölték. Holttestét a jugoszláv-osztrák határon találták meg! A JuKP szocíá'is összetéfe'ét te­k'ntve sohasem volt ténylegesen . proletárpárt. A pártban a munká­sok arányszáma nem egészen 10 szá­zalék volt (amellett ezeknek je­lentős része Is a munkásarisztokráciá­ból és a lumpenproletariátusból tobor­zódott). Ez volt a helvzet a JvKP 1948-ban bekövetkezett felszámolásáig. Ez '3 száza'ékaránv nem eme'kedett, sőt ellenkezőleg, szüntelenül csökkent még a háború után is. anr'kor pedig a JuKP tag'étszáma a legnagvobb volt. Jugoszlávia legnagyobb inari központjaiban: Szlovénia ipari váz­latainál, a bon és a bíznia: ércbá­nyákban a háború előtt egvá'talán nem voltak .pártszervezetek. A Tito— Rankovics-klikk 'által a ...TuKP V. kongresszusán" közö't adatok szerint, 1048-ban három szlovéniai iparválla­latnál, ame'vnek munkáslétszáma meghaladta a 20.000-et, m-lndössze 245 párttaT v't Az eevik bosznia-her­ce<rov'~~ ! 'oarvállatná'. aho' mintegy 7.00° '-.ás és körü'belül 1.000 tiszt­yj"" 'oldozott, mindössze 92 mun­Y' olt tagia a pártnak. A kommunista párt ellensége. s Tito-klikk, minden lehetséges impe­rialista kémszervezet ügynökeit. a tő­késeket, kereskedőket, kulákokat, burzsoá értelmiségieket. reakciós papokat, sőt még az elkergetett di­nasztiáik leszármazottait is becsem­pészte a pártba. Mihajlo Petrovics volt herceg, Nikola csernogóriai király unokája, az ismert nem­zetközi kém és kalandor hosszú időn át — mindaddig amíg 1948-ban vissza nem tért Franciaországba — tagja volt a JuKP-nak. Ezt a ban­ditát Titóék felelős állásba nevezték ki ia jugoszláv külügyminisztériumba! 1945-ben a JuKP-ban több m !nt húsz reakciós burzsoá párt egykori tagjai voltak találhatók és sokan közülük a kommunista párt központi és köztársasági vezetőségében is he­lyet kaptak. Igy például Marian Bre­celt, a Keresztény Pártnak (a pápa közvetlen jugoszláviai ügynökségének) vezetőjét, e párt alapítójának fiát, Titóék a háború után a Szlovén Kom­munista Párt központi vezetőségének politikai bizottságába kooptálták. A felszabadító háború idején a Titó­klikk felszámolta, és fizikailag meg­semmisítette a JuKP-ban lévő egész­séges erőket. Elegendő, ha erre vo­natkozóan csak a legfontosabb adato­tokat említjük. Titónak és angol i'me­rikai instruktorainak, aljas és bűnös tevékenysége következtében a háború­előtti illegális JuKP 12.000 tagja közül több mint 10.000-et tettek el láb alól! A JuKP központi vezető­sége tagjainak több mint kéthar­madát és a köztársasági és terü­leti pártszervezetek vezetőinek szá­zait pusztították el. A szerbiai és vajdasági párszervezetek ve­zetőségét az utolsó szál emberig ki­irtották. A politikai ellenfelek kiirtá sának ismert trock'lsta-gestaooista módszere volt ez. A Tito-bandának a JuKP egészséges erői elien a.ka.má­zott fasiszta terrorja következtében a Jugoszláv Kommunista Párt vezetése kémeknek és gyilkosoknak, az impe­rializmus bérenceinek kezébe került. Hangsúlyoznom kell, hogy az igazi jugoszláv kommunisták, a vezetőség szüntelen árulása és szabotázsa el'enére, a felszabadító háború előtti időkben és azt követően is a lenini-sztálini esz­mék iránti hűségnek nagyszerű pél­dáját tanúsították. De útjukat mindig elállta az áruló vezetőség, amely sem­mivé tette a kommunisták minden győzelmét és vívmányát. II. Jugoszlávia munkásosztálya most különösen nehéz helyzetben van. A fasiszta Tito-rezsim rendszeresen méri reá a súlyos csapásokat, egymásután számolja fel a jugoszláv munkásmoz­galomnak és népeink nemzeti-felsza­badító harcának vívmányait. A titois­ták, miután elszakították országukat nagv felszabadítónktól és oltalmazónk­tól, a Szovjetuniótól, s az egész demo­kratikus, imperialistaellenes tábortól, elárulták az országot és szabad pré­dául vetették oda az imperialista fosz­togatóknak, akik az országot kímélet­lenül kizsákmányolják. Jugoszláviát már régen megfosztották a szuveréni­tásáfól. politikai függetlenségétől és gazdasági önállóságától. Országunk történelmének eevik legsúlyosabb vál­ságát éli át és valóban a szakadék, a nemzeti katasztrófa szélén áfl. Jugoszlávia munkásosztályát az amerikai-angol imperialisták gvarmati kizsákmányolásának kényére-kedvére kiszolgáltatták. Megszüntették a mun­kásak összes jogait, a munkásszerve­zeteket szétzüllesztették és az ameri­kai-angol reakció ügynökeinek veze­tése alatt álló fasiszta-militarista szer­vezetekké változtatták. A legjobb munkások tízezrei Rankovics kínzó­kamráiban pusztultak, vagv pusztulnak el. Az országban éhség és nyomor uralkodik, vifágzik - korrupció és a feketepiac, a terror és a törvénytelen­ség, a kényszermunka és a csalás. A mostani titoista páH. amelyet Ti­tóék demagóg meggondolásból még mindig „kommunista" pártnak nevez­nek, összetételében, szervezeti fölépí­tésében, ideológiai alapját és politikai jellegét tekintve fasiszta, ellenforra­dalmi párt, amelv rendó'ri-gestapó-rend­szerű, terrorista-provokátori, hará­csoló és népeüenes funkciót tölt be. A titoista párt gyűjtőmedencéje a régi burzsoá pártok salakjának, az ellenforradalmi trockizmus maradvá­nyainak, a likvidátoroknak s a külön­böző rendű és rangú imperialista ügy­nököknek. A legreakciósabb elemek­nek: •> trockizmusnsk, a fasizmusnak, a jobboldali szociáldemokratizmusnak stb. keveréke ez. Ez a pá!rt az ameri­kai-angol imperialisták szolgá'atában áll; a pártot ők is igazgatják. Hadiál­lapotban áll a világ minden kommunista pártjával, „vezetői" pedig a legmocs­kosabb és legmegátalkodottabb ellen­ségei a kommunizmusnak. Magától értetődik, hog/ Jugoszlávia Irta: PcfO I 90pÍ3?0€Í4M népei és munkásosztállyá semmi jót sem várhatnak az ilyen „párttól". A ti­toista párt nemcsak az egész világ kommunista pártjai ellen, hanem a ju­goszláv nép ellen is hadat visel. A belgrádi fasiszták eszközként hasz­nálják fel ezt a pártot az imperialista kirablással szembehelyezkedő népi el­lenállás elfojtására, a terror eszközé­nek tekintik a .jugoszláviai népekkel szemben, eszköznek használják fel a népvagvon fosztogatására és az ame­rikai-angol imperialista agresszorok háborút előkészítő politikájának végre­hajtására. III. E tények világánál és ama körül­ménynél fogva, hogy Jugoszlávia népei­nek ellenállása egyre növekszik a Tito-klikk fasiszta uralmával szemben, a Jugoszláv Kommunista Párt újjá­alakításának kérdése elsőrendűen fon­tos jelentőségre tett szert. Az or­szágban uralkodó helyzet, a Jugoszlá­via szabadságáért és függetlenségéért folyó népi felszabadító harc erősbö­dése, .Jugoszlávia munkásosztályának vezetoszerepe ebben a harcban — mindez halaszthatatlanul megköveteli a valóban forradalmi, marxista­leninista Jugoszláv Kommunista Párt­nak, a jugoszláv népek élcsapatának és felszabadítd harcaik vezetőjének újjáélesztésére irányuló folyamit meg­gyorsítását. A Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodája idejekorán nyúj­tott komoly segítséget a jugoszláv forradalmi erőknek. „A Jugoszláv Kommunista Párt gyilkosok és kémek hatalmában" című határozat többek közt ezt mondja: „Jugoszlávia vissza­térésének a szocialista táborba elen­gedhetetlen feltétele, hogy a forra­dalmi elemek, mind a Jugoszláv Kom­munista Párton belül, mind annak so­rain kívül tevékenyen harcoljanak Jugo­szávia forradalmi, valóban Kommu­nista Pártjának újjászületéséért, amely párt hű a marxizmus-leninizmushoz, a proletárinternacionaüzmus elveihez és amely harcol Jugoszláviának az im­perializmustól való függeílenitéséért". Az elért eredmények igazolják, hogy a jugoszláviai forradalmi erők helyesen értelmezik feladatukat. A nagyszámú földalatti szervezet a legnagyobb ne­hézségek és üldöztetések közepette — a tapasztalathiány ellenére is — a belső helyzetnek megfelelően építi át sikerrel munkáját, ezek a szervezetek kapcsolatot teremtenek egymással és mély gyökeret eresztenek a dolgozó tömegek soraiba. A békéért folyó harc, harc a titoista árulók ellen, akik hábo­rús konfliktust igyekeznek előidézni a Balkánon, ma központi helyet foglal el az egész illegális jugoszláviai kommu­nista mozgalom munkájában. Az or­szágban békevédelmi bizottságok ala­kulnak, folyik az aláírásgyűjtés 3Z atomfegyver betiltását követelő stock­holmi felhívásra, leleplezik a Tito-klikk háborús provokácic'it és előkészii!ete :t, harcolnak az ellen, hogy az amerikai­angol agresszorok számára stratégiai­lag fontos nyersanyagokat szállítsanak ki az országból. A kommunista szervezetek a marxi­lenini tanítást, a lenini-sztálini eszmé­ket s a béke és a népek közötti barát­ság sztálini politikáját szegezik szembe a fasiszta propagandával és ideológiá­val, amellyel a titoisták Jugoszlávia népeinek öntudatát mérgezik meg. Terjesztik a forradalmi sajtóterméke­ket, röplapokat, brosúrákat, népszerű­sítik a forradalmi jelszavakat, tovább­adják a demokratikus, imperialistaelle­nes táborhoz tartozó országok rádió­állomásainak közléseit. Tevékeny har­cot vív a Tito-klikk ellen a jugoszláv forradalmi, politikai emigráció is. Az emigráció öt, hetenként és kéthetenként megjelenő újságot ad ki, amelyeket egyre nagyobb sikerre! terjesztenek az országban az illegális mozgalom tagjai. A jugoszláviai forradalmi erők harcá­nak eredményeképpen az imperialisták belgrádi bérencei — minden terror és az általuk gyakorolt demagógia ellenére is — voltaképpen politikai vereséget szen­vedtek az ez év márciusában megtartott választásokon. Számos vidéken a vá­lasztóknak több mint kétharmada a titoista jelöltek ellen szavazott, vagy pedig nviitan bojkottálta a választáso­kat és nem ment el szavazni. A tömegek sikeresen folytatják harcukat a dolgozó parasztság kifosztása ellen. A kiviteli tervet és az „exportkötelezettségek" tervét még 50 százalékra sem teljesítet­ték. Az illegális szervezetek befolyása alatt a dolgozók megtagadják a kény­szermunkára való bevonulást, menekül­nek a nyugati imperialistáknak dolgozó gyárakból és bányákból, bojkottálják a katonai célokat szolgáló munkákat megtagadják azoknak a hadianyagoknak és fegyvereknek kirakását és szállítását, amelyeket az imperialisták küldenek a titóistáknak. Az imperialisták és belgrádi cselédjeik azzal próbálkoznak, hogy az illegá'is kommunista mozgalom soraiba és a forradalmi emigráció körébe csem­pésszék ügynökeiket és provokátorai­kat. Ezzel a céllal Rankovics UDB-ügv­nököket küldött „illegális munkara" akiknek az volt a feladatuk, hogy szét­zúzzák és lebuktassák a földalatti szer­vezeteket. Kezdetben ezek a torz­szülöttek óriási kárt okoztak az illegális mozgalomnak. Közismertek a provoká­tor Sima Balennek és Voj Lujicsnak odahaza, valamint Brankovnak és Had­zsipanzovnak az emigrációban viselt dolgai. A jugoszláv forradalmárok csak ideológiai színvonaluk emelésének és bolsevik éberségüknek köszönhetik, hogy sikeresen tudnak harcolni Ranko­vics banditái ellen, hogv le tudják őket leplezni a nép előtt és figyelmeztetni tudják a tömegeket az őket fenyegető veszélyre. IV. Jugoszlávia munkásosztálya a Tito— Rankovics-klikk ellen irányuló harcában, melyet élcsapatának, a Kommunista Pártnak létrehozásáért vív, a nemzet­közi proletariátus és a kommunista pár­tok testvéri segítségére támaszkodik, felhasználja azok gazdag forradalmi tapasztalatait, mindenekelőtt pedig a hős orosz munkásosztály 'és Lenin­Sztálin nagy pártjának minden tapaszta­latát. Az újjászülető Jugoszláv Kommu­nista Pártnak m-sgához kell vonnia az ország munkásosztályának és dolgo­zóinak legjobb harci erőit. Manapság mindenegyes jugoszláv kommunista, a Tito-klikk elleni gyakorlati harc so­rán vizsgát a kommunizmus, a proletár internacionalizmus iránti hű­ségből. Jugoszlávia néptömegei a Tito­klikk ellen szállnak síkra, — ennek a harcnak élére kell állni és szervezett harccá kell tenni. Az ilyeji feladattal azonban csalcs újtípusú, harcos marxi-lenini párt tud megbirkózni. Ilyen pártnak kell lennie és lesz is Jugoszláviában! A Jugoszláv Kommunista Párt újjá­szervezése terén elérendő siker záloga a párt helyes politikai irányvonala, melynek alapjait a Tájékoztató Iroda közismert határozatai rakták le. A mi célunk: az ellenforradalmár, fasiszta Titó-klikk megdöntése, Jugoszlávia visszavezetése a szocialista országok testvéri családjába. Ezt a célt csak abban az esetben érhetjük el — és ezt külön hangsúlyoznunk kell —, ha az újjászülető kommunista pártot áthatja a proletár nemzetköziség szelleme, a nemzetközi munkásosztály hata'mas támasza: a Szovjetunió iránti hűs-ég szelleme. Állandóan emlékeznünk kel! Sztálin evltárs szavaira: „Forradalmár az, aki köntörfalazás nélkül, feltétlenül, nyíltan és becsüle­tesen, titkos haditanácsok nélkül kész védelmezni, megvédeni a Szovjetuniót, mert a Szovjetunió a világ első pro­letár-forradalmi állama, -amely a szo­cializmust építi. Internacionalista az, aki feltétlenül, ingadozás nélkül, fenn­tartások nélkül kész védelmezni a Szovjetuniót azért, mert a Szovjet­unió a világ forradalmi mozgalmának támasza s ezt a forradalmi mozgal­mat nem lehet védelmezni, előbbre vinni anélkül, hogy ne védelmeznénk a Szovjetuniót. Mert aki a világ for­radalmi mozgalmát a Szovjetunió nél­kül és ellenére gondolja megvédeni, az a forradalom ellen fordul, az feltét­lenül <a forradalom ellenségeinek tábo­rába sodródik." A politikai irányvonal gyakorlati, forradalmi munkával valósul meg. Jugoszláviának a Tjtu-klikk által ki zsákmányolt és leigázott népei- saját tapasztalatukból mindinkább meggyő­ződnek róla, hogy csakis a fasiszta uralom megdöntése árán lehet Jugo­szlávlát megmenteni a nemzeti ka tasztrófától, kiragadni az imperialis ták karmai közül. A néptömegeknek ezt a hangulatát szervezett h;:rccá ke': változtatni. Ezt csak a kommunista párt tudja megtenni. Ezért van az. hogy a Jugoszláv Kommunista Párt újbóli megalakítása teljesen megérett feladat. A siker attól függ, milyen gyorsan tudjuk megvalósítani az át­menetet az illegális munkában a körös­diről és a kontárkodásról az összes forradalmi erők egyesítéséhez. A nemzetközi forradalmi mozgalom és a bolsevik párt tapaszt-fla'a ?rra tanít, hogy a forradalmi pártot m :n­denekelőtt mint valódi pro'etár­pártot kell építeni. A munkás­osztály a legforradalmibb osz'ály, amely már munkafeltételeinél fogva ;önnyen szervezhető. A Jugoszláv Kommunista Pártnak elsősorban a munkásosztály legjobb fiait kell össze­gyűjtenie és olyan erővé kell válnia, amely az egész munkásosztály, vala­mennyi dolgozó bizalmát és megbe­csülését élvezi. Pártunknak a munkásosztály élen­járó, öntudatos, marxista csapatává kell lennie, amely a leninizmus tudo­mányos, elméleti e'veire támaszkod :k. Ahhoz, hogy Pártunk a felszabadító harc vezetőjének nagv szerepét betölt­hesse, a munkásosztály szervezett csa­patának kell lennie. Ennek kü'önösen fontos jelentősége van a Tito-klikk fasiszta terror já'nat^, viszonyai között, amikor a kommunistáknak nagy bátor­ságot, á'dozatkészséget és vasfegyel­met kell tanusítanlok. „Mi tartja fenn a proletariátus for­radalmi párt iának fegyelmét? — írta L e ni n _ Mi ellenőrzi? Mi erősíti? Először, a proletár élcsapat öntudatos­sága, odaadása a forradalom iránt, kitartása, önfelládozása, hősiessége. Másodszor, az a képesség, hogv kap­csolatba kerüljön, közelségbe jusson, bizonyos mértékig, ha úgy tetszik, egybeolvadjon a dolgozók legszélesebb tömegeivel, mindenekelőtt a proletár tömeggel, de a nem-proletár dolgozó tömeggel is. Harmadszor, annak a po­litikai vezetésnek helyessége, amelvet ez az élcsapat megvalósít, politikai stratégiájának és taktikájának helyes­sége, feltéve, hogy a legszélesebb tö­megek saját tapasztalataik alapján győződtek meg e vezetés helyességé rôl." A Jugosztáiv Kommunista Párt új­jászületési folyamatának rendkívül fon­tos eleme az, hogy a kommunistákat a forradalmi éberség szellemében nevel­jük. A mi számunkra nélkülözhetetlen a forradalmi éberség, ahhoz, hogy a születőben lévő pártot elhatároljuk a provokátoroktól és árulóktól, hogy Rankovicsnak egyetlen ügynökét se engedjük be a pártba. Bízni kell a forradalmi lelkületű emberekben, de ugyanakkor a gyakorlati munkában is ellenőrizni kell a kádereket. Nem ke­vésbbé fontos jelentőségű a konspirá­ció technikájának ismerete. A Tito­klikknek szerteágazó rendőri apparátusa van, s a vele vívandó küzdelemhez tudni ke!!, hogyan építsük ki az ille­gális szervezeteket, hogyan teremt­sünk kapcsolatokat, hogyan való­sítsuk meg a vezetést. A konspirációs technika helyes szervezése hozzásegít ahhoz, hogv elkerüljük a lebukásokat, s ngvanakkor lehetőséget nvújt a tö­megekkel való kapcsolat felvételéhez, a szektaszellem következtében előálló hibák elkerüléséhez. Csakis a tömegek­ben rejlik az erőnk! Emlékeznünk keü Sztálin elvtárs szavaira, melvek szerint „a Párt elpusztul, ha bezárkózik szűk csigahéjába, ha elszakad a tömegek­től". A jugoszláv, forradalmároknak leg­első gondolatuk és óhajuk, hogy az új Jugoszláv Kommunista Páirt első lépé­sétől kezdve, azon az úton haladjon, amelvet Lenin és Sztálin, a munkás­osztály lángeszű vezérei és tanítói mutattak, hogy a Párt a lehető leg­gyorsabban kivívja helyét a testvéri kommunista és munkáspártok, az egész nemzetközi kommunista-mozgalom családjában. A jugoszLáiviai forradal­márok felismerik, hogy az új Jugo­szláv Kommunista Párt csakis akkor arathat gvőzelmet a felszabadító harc­ban, csakis akkor moshatja le azt a szégvent, amelyet a Tito-klikk hozott a jugoszláv munkásosztályra, ha azon az úton fog haladni, amelyen a nagy és dicső Bolsevik Párt haladt és halad Lenin és Sztálin vezetése mellett, amelyen most magabiztosan halad az egész nemzetközi munkásmozgalom. A jugoszláv forradalmárokat most, új, forradalmi kommunista pártjuk létrehozásának előestéjén, sokkal in­kább mint valaha, árthatja a határtalan szeretet, hála és odaadás 'rzése a nemzetközi proletariátus é- minden dolgozó vezére és tanítói.-, Joszii Visszáriooovics Sztálin iráni. É

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents