Uj Szó, 1950. szeptember (3. évfolyam, 201-226.szám)

1950-09-17 / 215. szám, vasárnap

2 T AUTÓS BEKEERI. NEPI U EMU A AM c, ./,.,/ (97.) A béke franciaországi hívei fokozzák a harcot a háborús gyújtogatok ellen „A béke és a szabadság harco­sai" szervezet, a CG T, a Francia Nőszövetség, Franciaország Köztár­sasági Ifjúságának Szövetsége és több más demokratikus szervezet képviselői a béke hívei második kongresszusát előkészítő gyűlésen határozatot hoztak, hogy minden egyes helyi békebizottság tartsa kö­telességének megismertetni a lakos­sággal a Béke Hívei Világkongresz­szusa Állandó Bizottsága prágai ülésszakának javaslatait, és mind a helyi sajtóban, mind pedig röp­iratokon, plakátokon, leveleken, stb. terjessze a prágai ülésszak felhívá­sát. Cote d'Ore megyében a béke hívei hozzáfogtak a küldöttek vá­lasztásához a béke híveinek küszö­bön álló megyei konferenciájára. A megye több helyén tartott népgyű­léseken már megválasztották a kon­ferencia küldötteit. A francia reakció abban a törek­vésében, hogy a fejlődő békeinoz­galmat gátolja, elérte, hogy a béke egyik legnépszerűbb hívét, Boulier abbét ejtiltották a papi teendők végzésétől. „A Béke és Szabadság Harcosai" szervezet országos iro­dája kommünikét tett közzé, mely­ben együttérzésének ad kifejezést és meleg támogatásáról biztosítja Boulier abbét Az olasz nép kiszélesíti a békemozgalom programját A békehfvek mozgalma olasz­országi bizottságának főtitkára sajtónyilatkozatában közölte, hogy Olaszországban szeptember 8-ig több mint 16 millió aláírást gyűj­töttek a stockholmi felhívásra és 19.471 helyi békebizottság ala­kult. „A stockholmi felhívás körül kibontakozó országos békeszavazás — mondja a nyilatkozat — olyan példátlan lendületet nyert, aminőt nemcsak a békemozgalom, de álta­lában országunk politikai életesem ismert." Azok a javaslatok, amelyeket a felhívás tartalmaz, s amelyeket az Állandó Bizottság Elnöksége ez év augusztusi prágai ülésén fogadott el, a béke valamennyi olaszországi híve között széles körben helyes­lésre találtak és ösztönzőül szol­gáltak a békevédelmi tevékenység elmélyítésére és kiszélesítésére. Florenzia tartomány sokszázezer békehíve táviratot küldött az ENSZ-nek s a táviratban tiltako­zott a békés lakosság barbár bom­bázása ellen, követelte a koreai hadműveletek azonnali beszünteté­sét, az amerikai csapatok vissza­vonását és a konfliktus békés ren­dezését. Ferrarában, ahol. a lakos­ság 75 százaléka aláírta a stock­holmi felhívást, a város soktízezer lakója gyűlést és tüntetést rende­zett s megfogadta, hogy az Állandó Bizottság Elnöksége prágai felhí­vásában kitűzött új feladatok alap­ján folytatja és kiterjeszti a béké­li a rcoL Olaszország 15 tartományában (Sassariban, Brindisiben, Rovi­goban, és más helyeken) már túl­haladták a gyűjtendő aláírások ko­rábban előirányzott számát. A béke hívei azonban ezekben a tar­tományokban tovább folytatják a stockholmi felhívás aláírása érde­kében indított mozgalmat. A béke hívei olaszországi Kon­gresszusának előkészítése során a békehívek helyi konferenciákat tar­tanak. Ilyen konferenciák voltak már Pescarában (Abruzzo) és Bresciá­ban (Lombardia). A ROMÁN NÉPKÖZTÁRSASÁG BÉRBIZOTTSÁGAINAK KONGRESSZUSA Bernharcit Kellermann levele Bernhardt Kellermann, az Is­mert német író levelet írt szerkesz­tőségünknek, melyben többek kö­zött a következőket írja: „Az emberiség számára új kor­szak kezdődik. Az ókori Róma rab­szolgagazdasága annak idején megszűnt létezni; megszűntek a keresztényüldözések is; a szörnyű inkvizíció, kínzóeszközeivel és mág­lyáival együtt végeredményben vérbe és füstbe fulladt; elmultak a boszorkányperek; a maga idején megszűnt létezni a jobbágyrend­szer is. Kétségtelen, hogy az embe­rek kizsákmányolásának és elnyo­másának mai formái is el fognak tűnni. Vájjon túlságosan merész lenne-e azt hinni, hogy háborúk sem lesznek egyszer, hogy eltűnnek mint a kolera és pestis? Ma, egy ellensége van az embe­riségnek, de ez félelmetes ellenség: a hadiipar! Tudjuk, hogy vannak emberek, akik békés iparból húz­nak jövedelmet, de sajnos azt is tudjuk, hogy akadnak olyan embe­rek is, akik lelkiismeretlenül ször­nyű hadiipart létesítenek. A háború­ból csinálnak üzletet! Nam látják a tömegsírokat, a megsemmisült városokat, a vérben ázó csataterek'1, nem látják a sán­ták és vakok hadseregét, nem lát­ják asszonyok és gyermekek meg­kínzott holttesteit. Nem látnak egye­bet vasöntödéik, szénbánvá'k. vegy­ipari konszernjeik, repülőgépgyá­raik. egyszóva': hadi'paruk konjunk­túrájának felvirágzásán kívül. Lelki­femeretfurdalás né'kül örvendenek bevételeiknek, amelyeket azért húz­nak, mert hadiipari vállalatok rész­vényesei. Nem gondolnak arra, hogy kezük mocskos lett a vértől, mocskosabb, mint az ezerszeres gyilkosoké. Ezek a hadiiparosok, különösen az ameriaiak: a háborúk ösztökélő: és szítói. Elsősorban ezek ellen kell harco'nunk, harcolnunk minden esz­közzel. Ezek foglalták e! a hódításokra szomjazó királyok helyét, ezek lép­tek az inkvizíciós idők undorító hóhérainak és gyilkosainak, a kö­nyörtelen rabszol?akereskedőknek és boszorkányüldözőknek a helyébe. Óráik azonban meg vannak szám­lálva. A népek megváltoztak! A hadiiparosokat utoléri az em­berek százmillióinak megvetése és átka. A népek, amelyeket korbács és gépfegyver segítségével igáztnk le, ma nagykorúakká váltak. Már nem rettegnek a börtöntőr. Nem hallgatnak többé. Világszerte, éijel­nappal harsog a hangjuk a béke védelmében. Mit tehet 1000 hadi­iparos, ez a maroknví megvetett ember — százmilliók hangjával szemben? Mit tehetnek az emberi­ség ellenségei az igazság és jog követelésével szemben, amely vi­lágszerte, emberek százmillióitól indul ki, mit tehetnek százmilliók aktiv békeharca ellen? Valamikor a hadiiparnak is be kell csuknia kapuit. Erre kénysze­rítik majd a béke védelmének az egész földkerekségen végigvonuló hatalmas hullámai." Kétmillió aláírás Burmában Burmában eddig már kétmillió ember írta alá a stockholmi felhí­vást. A felhívás aláírói között van­nak parlamenti képviselők, egye­temi tanárok, a kulturális élet kép­viselői és buddhista papok. Külö­nösen nagy lendületet vett az alá­írásgyűjtési kampány az ország felszabadított részeiben. Szeptember 9—12 között tartot­ták meg Bukarestben a Román Népköztársaság békebizottságainak kongresszusát. A kongresszus mun­kájában 2396 küldött vett részt, akiket a békehivek megyei konfe­renciáin választottak, ezenkívül megjelentek a kongresszuson a Szovjetunió, Lengyelország, Cseh Szlovákia, Magyarország, Bulgá­ria, Németország, Franciaország, Görögország, Belgium, Vietnam, Finnország, Olaszország, Ausztria és Svédország békebizottságainak képviselői is. A kongresszust a Rámán Nép­köztársaság Állandó Békebizott­ságának elnöke, Mihail Sadpveanu író, az Akadémia tagja nyitotta meg. Bevezető beszédében tömören vázolta a béke hívei mozgalmának a wroclawi kongresszus óta világ­szerte tapa.ztalt hata mas feilen­dü'.'sét, hangsúlyozta a Szovjet­unió vezető szerepét a szilárd és tariós békéért folyó harcban és be­szélt a Román Népköztársaság bé­kés munkájának sikereiről. A küldöttek óriási lelkesedéssel választották a kongresszus dísz­elnökévé a népek vezérét, Sztálin elvtársat. A díszelnökségbe válasz­tották Mao Ce-Tung-ot, Frederic Joliot-Curiet, K!m Ir-Szent, Jákov Ma.ikot, C. Parhon akadémikust, Paul Robesont, Kuo Mo-Zsot, Pablo Nerudát, Howard Fast-ot, Eugénia Cottont, Nvikoláj Tyihonovot, Na­zim Hikmetet, Alfréd Varelát, Giuseppe di Vittoriót, Martin An­dersen Nexőt, Hewlett Johnsont és Raymonde Dient. A Béke Hívei Világkongresszusa Állandó Bizottságának és elnöké­nek, Joliot-Curienek nevében Gab­riel d'Arboussier, a Béke Hívei Világkongresszusa Állandó Bizott­ságának alelnöke, az Afrikai De­mokratikus Egye? ülés főtitkára üd­vözölte a kongresszust. A szovjet békebizottság küldött­ségének vezetője, A. I. Oparin aka­démikus viharos tapsokkal szüntele­nül félbeszakított nagy beszédet mondott. Felhívta a kongresszus figyelmét az USA külpolitikájának agresszív jellegére, beszélt az ame­rikai szoldateszka Szovjetunió el­leni provokációiról (a Szovjetunió határának megsértése egy ameri­kai hadirepülőgép által a Balti­tenger környékén, amerikai vadász­gépek támadása egy szovjet repülő­gép ellen Haijan-Dao sziget térsé­gében), beszélt ezenkívül a Kínai Népköztársaság elleni provokációk­ról és részletesen kitért az ameri­kai imperialisták koreai agresszió­jára és szörnyűséges gaztetteire. A békehívek mozgalmának hatal­mas lendületéről szólva, Oparin akadémikus hangsúlyozta, hogy már a földkerekség lakosságának \ csehszlovák jogászok elítélik az amerikaiak koreai agresszióját A napokban Prágában jogász­gvűlés volt, amelyen a Károly­egyetem professzorai — a nemzet­közi jog szakemberei — Hobza, Tu­recek, Vanecek és Donner megcáfol­hatatlan tények alapján rámutat­tak az amerikaiak koreai interven­ciójának bűnös voltára, bebizonyí­tották, hogy ez a cselekmény éle­sen ellentmond az Egyesült Nem­zetek Szervezete Alapokmányának és kimutatták, hogy a Biztonsági Tanács tevékenysége törvénytelen. Az amerikaiak koreai rémtettei s az atombomba használatára vonat­kozó felhívások — jelentették ki a jogászok — nemzetközi bűntettek­nek minősülnek. E rémtettek és fel­hívások szervezőt felett ugyan­olyan alapon kell ítélkezni, mint a hitlerista háborús bűnösök felett ítélkeztek Nürnbergben. A jogászok határozatot fogadtak el, amelyben élesen elítélik az amerikaiak koreai agresszióját fele csatlakozott ehhez a hatalmas mozgalomhoz, amelynek élgárdájá­ban a szovjet nép halad. „A béke hívei világszerte, — mondotta — napról napra szélesí­tik e mozgalom bázisát s bevon­ják a lakosság valamennyi rétegét. Nem csupán az atomiegyver beti.­tását követelik, de általában min­den néven nevezendő fegyverkezés csökkentését, bármily agresszió megtiltását és az új háború ,-nin­denféle propagandájának meg akadályozását is." ,,A béke világfrontjának harca a tartós békéért, a háborús gyújtoga­tok ellen" című beszámolójában P. Constantinescu-Iassy, az Akadémia tagja beszélt a béke híveinek világ­szerte folyó mozgalmáról, e moz­galom sokféle formájáról és a ro­mán nép részvételéről ebben a moz­galomban. • „Népünk — mondotta a szónok —, követeli az atomfegyver, vala­mint a békés lakosság tömeges ir­tását célzó többi eszközök betiltá­sát, követeli a fegyverkezés általá­nos csökkentését, és minden ag­resszió megtiltását. Követeli to­vábbá, hogy azonnal szüntessék be Nyugat-Németország fölfegyver­zését és az új háború érdekében folytatott mindennemű propaganda valamennyi válfajának eltiltását" A román nép e követeléseiről be­szélt a „Békemozgalom fejlődése a Román Népköztársaságban" címen tartott beszámolójában Florica Me­zincescu egyetemi tanár is, aki részletesen kitért a romániai béke­védelmi harc hatalmas fellendülé­sére, amely különösen az amerikai agresszorok koreai betörése után fo­kozódott Az őket küldő nép nevében a kongresszus valamennyi küldötte felvetette felszólalásában ezeket a követeléseket. Munkások és pa­rasztok, tudósok és írók, tanítók és főiskolai hallgatók, lelkészek és művészek lelkesen beszéltek a kon­gresszus szószékén azokról a sike­rekről, amelyeket a gyárak és fal­vak, kerületek és tartományok, az egész Román Népköztársaság a békés munka éveiben értek el. Ha­raggal és felháborodással beszéltek az amerikai és angol imperialisták azon törekvéséről, hogy kirobbant­sák a harmadik világháborút és megfosszák a népet nagy vívmá­nyaitól. Ki az amerikai agresszorokkal Koreából! Vonják ki minden ország­ból az ottartózkodó idegen csapa­tokat. Tiltsá'k ba az atombombát és az emberek tömeges irtására szol­gáló fegyvereik minden fajtáját. Tiltsanak meg minden agressziót, hajtsák végre a fegyverkezés álta­lános és hatékony csökkentését, tiltsanak meg minden, az új hábo­rút szolgáló propagandát; szüntes­sék be a béke hívei mozgalma ak­tivistáinak üldözését, akadályozzák meg Nyugat-Németország felfegy­verzését! — ezek a határozott köve­telések csengtek iki Alexander Du­mitrescunak, a sztálini traktorgyár munkásának és Ioszif Barta bá­nyásznak, Ioana Antastasiu pa­rasztasszonynak, Sebastian Rusan metropolitának és a román béke­front összes többi küldöttének be­szédéből te. A kongresszuson mint­egy 30 küldött szólalt fel, s vala­mennyien a román nép törhetetlen békeakaratát fejezték ki s azt, hogv a román nép eltökélten harcol az új háború fáklyavivőinek próbálko­zásai ellen. A román népnelk ezt az akaratát és e követeléseit a kongresszus egy­hangúlag elfogadott határozatban fejezte ki, ezenkívül táviratot kül­dött az Egyesült Nemzetek Szerve­zete Biztonsági Tanácsának és a Béke Hívei Világkongresszusa Ál­landó Bizottságának. A kongresz­szus nagy lelkesedéssel fogadta el a Román Munkáspárt Központi Vezetőségéhez, a Román Népköz­társaság kormányához és a béke zászlóvivőiéhez — Joszif Viss^ario­novics Sztálinhoz intézett táviratok szövegét A kongresszuson megválasztot­ták a Román Népköztársaság 100 tagú Állandó Békebizottságát és a béke híveineik második világkon­gresszusára küldendő harminctagú delegációt A kongresszuson üdvözlő beszé­det mondottak a Szovjetunió, a népi demokratikus országok, Franciaor­szág, Németország és a többi or­szágok küldöttségeinek képviselői. A kongresszus a román nép békeakaratának s a Szovjetunió és a nagy Sztálin iránt érzett forró szeretetének ragyogó tüntetéseként zajlott le. • A kongresszus befejezése után a bukarefeti Béke-téren hatalmas tö­meggyűlést tartottak a főváros dol­gozói. A gyűlésen több mint 200 ezer ember vett részt. Felszólalt Gheorghe Apostol, a Román Nép­köztársaság Altalános Munkaszö­vetségének elnöke, a Román Mun­káspárt Központi Vezetősége Poli­tikai Bizottságának tagja, Gabriel d'Arboussier, a Béke Hívei Világ­kongresszusa Állandó Bizottságá­nak alelnöke, Borisz Polevoj író, a szovjet küldöttség tagja, Jorge Amado író, Albrecht Jerzy, a Len­gyel Köztársaság nemzeti békebi­zottságának tagja, a LEMP Köz­ponti Vezetőségének tagja (a népi demokratikus országok nevében), és P. Constantinescu-Iassy akadé­mikus. Aláírásgyásf lés Ksnában A Kínai Békevédelmi Bizottság felhívása, hogy terjesszék ki a stockholmi felhívás aláírásgyűjtési mozgalmát, — hangos visszhangra és meleg fogadtatásra talált az egész kínai nép soraiban. Ezt bizo­nyítja az a tény, hogy augusztus 15-től szeptember 8-ig a felhívást aláírók száma csaknem 60 millió fővel emelkedett s ilymódon túl­lépte a 100 millió főt. A háború szörnyűségeit kipróbált kínai nők állnak az egész országra kiterjedő mozgalom élén. Kína vá­rosaiban és községeiben nők száz­ezrei gyűjtik az aláírásokat a fel­hívásra. A sanghaji háziasszonyok az elmúlt néhány hónap alatt több mint 250.000 aláírást gyűjtöttek. Azután, hogy az amerikaiak el­kezdték az agressziót Koreában és Taivan szigetén, a nők még tevéke­nyebben kezdtek működni, hogy le­leplezzék az imperialisták agresz­szív terveit. A béke egyik híve, Csan-Cseng asszony, hat gyermek anyja, egy hónap alatt több mint 4000 aláírást gyűjtött. Két örer édesanya, aki a sanghaji nők egy csoportjával Pekingben tartózko­dott, tíz nap alatt 8000 aláírást gyűjtött. A stockholmi felhívás aláírásai­nak gyűjtését célzó kampány ma széleskörű tiltakozási mozgalomba olvadt, amely Kína légi határának amerikai repülőgépek által történt megsértése ellen folyik. A „Huanminzsibao" című lap írja: „A kínai nép, mint a legbcke­szeretőbb népek egyike, mindig an­nak érdekében lépett fel, hogy a nemzetközi konfliktusokat békés eszközökkel rendezzék. Ugyanakkor erélyesen fellép az ellen, hogy bár­mely állam belügyeibe avatkozza­nak. A kínai nép ezért teljesen egyetért a koreai kérdés békés ren­dezésére vonatkozó szovjet javas­lattal s azt tartja az egyetlen meg­felelő eszköznek arra, hogy helyre­állítsák az Egyesült Nemzetek Szervezetének tekintélyét és tör­vényességét, valamint, hogy támo­gassák a világ békéjét és biztonsá­gát"

Next

/
Thumbnails
Contents