Uj Szó, 1950. szeptember (3. évfolyam, 201-226.szám)

1950-09-17 / 215. szám, vasárnap

U J SZ

O 1950 szeptember 17 íytf úf ianítám CeueCe Hozzátok szólnak soraim, tanítók, tanítónők és óvónők, akik alig néhány hete végeztétek el a bratislavai magyar pedagógiai tanfolyamot. Kikerültünk végre a falvakba, ahová annyira vágytunk. Mindnyájan kötelességünknek érezzük, hogy tudást, kultúrát vigyünk oda. Igazi kultúrát, amit azelőtt mi is úgyszólván csak titokban, kölcsönvett könyvekből sajátíthattunk el. Ma mindenki szabadon művelődhet. A mi feladatunk, hogy amit eddig elsajátítottunk, átadjuk azoknak, akik nem voltak olyan szerencsések, mint mi. • Azonban ne szorítkozzunk az iskolai munkára. Nekünk az egész falut kell nevelnünk. Szerezzünk vagy brigádalapon építsünk kultúrotthon, ahová a f<*lu apraja-nagyja szívesebben jár majd el, mint a korcsmába. Tartsunk időszerű felolvasásokat. Az ifjúság bevonásával rendezzünk színieUfadásokat és más kultúrfellépéseket. Nincs közönség, sok a munka a gazda»ág körül? A falu dolgozója sem dolgozik látástól vakulásig, mint a régi időkben. Kell, hogy ideje maradjon a pihenésre, művelődésre és van, ami ezt biztosítja számára: az Egységes Föld műves Szövetkezet. Fel kell világosítanunk a falu népét arról, hogy egyesült erővel rövidebb idő alatt jobb munkát lehet végezni. Tényekkel kell rámutatnunk, hogy a kollektív munka, vagyis a szövetkezet nem a földműves koldusbotra juttatását, hanem a falusi kizsákmányolás és nyomor megszüntetését s a mezőgazdaság fellendítését célozza. Ezt az utat jelölte meg Slánský elvtárs is egyik beszédében: „A falunak a szocializmusra való áttérése szempontjából a legfontosabb, hogy a kis- és középparaszdok saját tapasztalataik alapján győzöd jenek meg a közös szövetkezeti munka sikereiről és hasznosságáról a mezőgazdasági termelésben." Am nem végezhetünk eredményes munkát, ha a SzKP helyiszervezetétől elszigelfen dolgozunk. Tartsuk fenn a szoros kapcsolatot a Párttal, amely mindig megmutatja számunkra a helyes irányt. A nevelésben főleg az Ifjúsági Szövetség, a kultúrában pedig a CSEMADOK lesz segítségünkre• Ami a meggyőző munkát illeti, igen erős támaszunk lesz a Csehszlovákiai Nőszövetség is, amelynek tagjai sok esetben jobban tudják méltányolni a szövetkezeti gazdálkodás előnyeit, mint a férfiak. Ne gondoljuk, hogy minden könynyen fog menni. Számolnunk kell a kulákság, a falusi reakció romboló munkájával.' Éppen ezért van szükség állandó éberségre és ha a legcsekélyebb bomlasztó tevékenységet vennénk észre, le kell lepleznünk és csírájában elfojtanunk. Legyünk hát éberek és erősek, mert a szövetkezetek rendszerének zavartalan kiépítése jelenti azt az utat, amelyen falvaink elérkeznek a szocializmushoz. Ha ott fognnk tartani, csak elégedett és boldog embereket látunk majd magunk körül. Az pedig a mi igyekezetünktől függ, mennyi kis- és középparasztnak lesz addig is könnyebb és gondtalanabb élete! D eme Márta. WtWWWIW

Wt

M

MI

W

MtM

M

Ot

WMMWM A komáromi Dolgozók Felsőbb Iskolájának igazgatósága tudatja az érdekeltekkel, hogy magyar tannyelvű pedagógiai ágazata is nyílik. Azok, akik jelentkezési ívüket beadták a komáromi gimnázium igazgatóságánál vagy a komáromi tanfelügyelőségnél, jelenjenek meg felvételi vizsgára 1950 szeptember 17-é.n, vasárnap reggel 8 órakor a gimnázium épületében. Hozzanak magukkal legalább két ív vonalozott papirost és írószereket. Az igazgatóság. /Q szocializmus szótárából Ml A TERMELÉKENYSÉG? Minden kor megszüli a maga sajátos, jellemző szavait. Olyan szavak ezek, amelyek híven kifejezik az ember viszonyát a munkához, a felsőbb hatalomhoz, uraihoz és parancsolóihoz. Világosan mutatják a dolgozó függő helyzetét, rávilágítanak arra, hogy minden korban mennyire rabságban tartotta az uralkodó réteg azokat, akiknek munkája a földet termékennyé tette, akik gúlákat, várakat, dómokat emeltek és két kezükkel mindazt előteremtették. amivel az ember befedhette meztelenségét. A sötét középkor eretnekséget emlegetett, máglyára küldte a szellemi rabság ellen lázadót, vérpad, kerékbetörés állott e sötét kor szótárában, de papi tized, hűbéri adó, döghalál is elmaradhatatlan szava a szótárnak. Aztán szelídül velemelyest a nyelv, • a szókészlet változik, érzékenyen reagál a társadalmi életben és a termelésben beállott változásokra. A kaloda deressé válik, kerékbetörés helyett elég a bitófa, adóját meg robotban rótta le a jobbagy. És a közelmúlt, amely még élénken emlékezetünkben él, de sokszor dobja fel jellemzően a sztrájk szavát, az éhségmenetet, tüntetést, a munkanélküliséget, a forradalmárnak kijáró száműzetést, robot helyett pedig gyalognapszámban őrli fel erejét a szegényparaszt. És most nézzük meg napjaink szótárát, azokat a szavakat, amelyek rávilágítanunk a mi viszonyunkra a munkához és az életünkben beállott nagy^ fordulatot jellemzik. Tegyük hozzá már itt elöljáróban, hogy a félteke egyik fele, az agressziós tábor itt szégyenben marad, a másik fele, a béke tábora, azonban büszke lehet szavaira, amelyekkel a sztálini korszak embere él és amelyek sokszor valami teljesen forradalmit juttatnak kifejezésre. Élmunkás, sztahanovista, norma, terv, ellentervezés, irányszám teljesítés, túltejesítés, szövetkezeti közös munka, szomszédi megsegítés, termelőcsoport, abszencia, hullámzás, selejt, termelékenység Folytathatnám a sort, a napjainkra oly jellemző szavakat, amelyeket a mult nem ismert és ha ismert is, nem a mai nemes értelmükben. Hűségpótlék — ez tálán munkáséletünk minden napjának egyik legjellemzőbb és legszebb szava. Szinte versbe és énekbe, szárnyaló dalba kívánkozik e szépzengésű, nemesveretű szó. A munka lendületes muzsikáját érzed benne, a csákány csattogását, a felsivító fúrót, ahogy a kemény kőzetbe túr. Tökéletesen kifejezésre juttatja ez a szó a dolgozó emberek élenjáróinak, a példás bányászoknak teljesen új viszonyát a munkához, azt az áldozatos készségüket és lendületüket, mely versengésükben megnyilvánul s amelynek egyenes következménye e hűséges munka megjutalmazása. És nézzük meg közelebbről szocialista szótárunk egy másik jellemző szavát. Mi a termelékenység? Mit fejez kl ez a szó? 1 A szocialista gazdaság törvénye a munka termelékenységének szakadatlan emelkedése, ami azt jelenti, hogy munkákkal, annak állandó tökéletesítése útján egyre több'et termelünk egy munkaóra alatt. A munka termelékenységét többféleképpen mérjük: egyrészt egy munkaóra termelésének mennyiségével vagy értékével, másrészt pedig azt vizsgáljuk, hogy a munkabér minden száz koronájára mennyi termelési érték esik. Ahogyan az egy óra alatt termelt javak menvnyisége, ill. értéke szerint emelkedik, ahonnan a termelési érték növekedése meghaladja az ugyancsak emelkedő munkabér növekedését, — úgy javul munkánk termelékenysége is egyik időpontról a másikra. Mi az, ami a munka termelékenységét növeli? Elsősorban az új, fejlett technika alkalmazása, mind a gyárakban, mind a mezőgazdasági munkáknál. — tehát a nagyobb teljesítőképess'

í ^ű gépek használata. Az új technika azonban csak egyik lényeges főtény; zője a termelékenységnek, a munkaidő jobb kihasználásának. Az anyaggal való takarékoskodás elmaradhatatlan feltétele mellett az idő is fontos költségtényező és fontos feltétele a termelékenységnek. Az önköltség csökkentése megköveteli, hogy teljes egészében kihasználjuk a munkaidőt. A munkába későn érkező időt lop a termelésből, az elmaradó pedig egyenesen tolvaja a szocialista termelésnek. Fegyelmezetlen magatartásával magát 9 a dolgozók államát károsítja meg. A szocialista munkarend nem tűrheti tehát a munkaidő megrablását és elfecsérlését, a munkafegyelem meglazítását. A munkaidő jó kihasználása mindig a termelékenység emelésével jár és ezt elősegíti a korszerű technika alkalmazása. Ez az új korszerű technika ugyancsak lényeges főtényezője a termelékenységnek. Ha azonban az új technika mellett a régi munkamódszerekkel, laza és elavult normákkal dolgozunk, akkor az új technika semmivel sem viszi előbbre a termelékenységet. Mi tehát a főfeladat? A kezdeményezés ébrentartása, a termelés jó megszervezése, az egyéni munkamódszerek tökéletesítése észszerűsítéssel, újítással, versennyel és azzal, hogy a dolgozók tömegei felzárkózzanak teljesítményükkel a munka élenjáróihoz. „Az új technikát meg kell nyergelni" — mondotta Sztálin elvtárs. — Megnyergelni kezdeményezéssel és a munkalendület növelésével. Munkamódszereink megjavítása az, ami a termelékenységet a kapitalizmusban nem ismert magas fokra emeli. Minthogy magunknak dolgozunk és munkáníckal a szocializmust építjük, ezért észszerűen és fegyelmezetten dolgozunk, takarékoskodunk az anyaggal, egyre jobban tökéletesítjük munkamódszerünket, növeljük szakképzattségünket, tanulunk azoktól, akik az élen járnak s tanítjuk azokat, akik lemaradtak. A termelékenység növelésének alapja az Igazságos, helyes norma és a helyes bérezés, ami lehetővé teszi teljesítményünk folytonos emelését. Társadalmunkban a termelékenységet elsősorban a verseny lendülete és a dolgozók kezdeményezése viszi előre. És hadd idézzem nagy tanítónknak Sztálinnak szavait: „Csakis a milliós tömegek lendülete biztosíthatja a munka termelékenységének azt a folytonos növekedését, amely nélkül a szocializmus végleges győzelme a kapitalizmus felett elképzelhetetlen." És Lenin ezeket mondotta: „A munka termelékenysége — ez végeredményben az új társadalmi rend győzelme szempontjából a legfontosabb, a legfőbb dolog ... A kapitalizmust azzal lehet és azzal fogjuk véglegesen legyőzni, hogy a szocializmus a munkának új, jóval magasabb termelékenységét hozza létre." EGRI VIKTOR Szlovákia legfőbb iskolaügyi dolgozói 1950 szeptember 25. és 26-án munkaértekezletre ülnek össze Bratislavában CjfzíiLek magijeivliígíi a SsocialiMti UuHúťa tüUvébett Gyári munkások, gyermektelen szülök, tanítók példás áldozatkészsége iskolájukért A CSEMADOK bratislavai helyicsoportjának vezetősége felkéri mindazokat a kultúrtársakat, akik eddig még nem vették át tagkönyvecskéiket, hogy jelenjenek meg minél előbb Nádler pénztárnok kultúrtársnál a Vazovíutca 2. sz. alatti kultúrhelységben e«ek átvétele céljából. Hivatalos órák minden hétfőn és csütörtök este 19—21 óráig. A füleki vár sokat átélt regés omladékai alján ritka események történtek a napokban. A füleki vár egykori urai, de még a nemrég letűnt helybeli grófi és bárói családok méltóságos ivadékai is álmélkodva tekintenének arra a parancsnélküli szorgalmas és áldozatkész munkára, amely a vár lábánál fekvő Vigadó udvarán végbemegy. No de beszéljenek a tények! A szabadság és egyenlőség jegyében Füleken is'sor került a magyar tannyelvű középiskola megnyitására Szeptember 1-én vidám arccal gyülekeztek az iskola udvarán a tanulók,a szülök, az új tantestület tagjai, a helyi Nemzeti Tanács kiküldöttei Mőcik elnök és Belov iskolai referens, valamint Teleki és Takács elvtársak a helybeli CSEMADOK részéről. Willantné igazgató elvtársnő megnyitó szavai, valamint a kiküldöttek beszédei az igazi, szocializmust építő együttmunkálkodásról szóltak. Hangoztatták, hogy a ma megnyíló iskolának milyen fontos szerepe van abban, hogy együttérző, együttépítő, önérzetes és szocialista meggyőződésű ifjúságot neveljen és hogy a szocialista szellemben átszervezett népi kultúránk milyen tudást és ezael milyen hatalmat ad át a dolgozó tömegek kezébe. Aztán, amíg a szónokok mindegyike a világméretekben fejlődő lenini-sztálini hódító eszmék eredményeként hangsúlyozta ennek a magyar iskolának a megnyitását is. — öröm sugárzott a jelenlevők arcáról, de amikor arrafelé húzódott a beszéd fonala, hogy a füleki iparral párhuzamosan és gyorsan feljődő iskolaügynek milyen nehézségeket okoz a váratlanul szervezett új magyar osztályok elhelyezése és fenntartása, amíg a felsőbb hatóságok hivatalos segítsége megérkezik — a jelenlevők tekintete komorrá változott. Ez azonban csak addig tartott, amíg Teleki elvtárs a szülőkkel együtt felajánlotta a helybeli CSEMADOK sürgős és legmesszebbmenő támogatását. A lelkes felbuzduláshoz a tantestület tagjai is csatlakoztak. Az eredmény: Másnap reggel a korán kelő öreg nap kíváncsian csillogtatta meg vidám sugarait a tantermeknek szánt helyiségek alacsony ablakain át a még vidámabban vakolási munkával serénykedő tanítói brigád tagjain. Délután már a megszervezett szülök önkéntes brigádja folytatta odaadó munkával a meszelést, festést, tisztogatást stb. Harmadnapra már minden példás rendben volt. Még a padlókat is felolajozták, a tantermeket feldíszítették, sőt minden asztalra még friss virágot is hoztak. Az üres tantestületi teremben két kölcsönzött szekrény, Íróasztal, székek stb. állottak. Az alkotó szocializmus közös megértésének tüzétől égett kezük alatt a munka, égett szívükben a szocialista szabad kultúráért való szeretet lángja. Még szivhezszólóbb és meghatóbb volt az az eset, amikor a helybeli és vidéki szülők részvételével tartott szülői tanács őszinte lelkesedéssel ajánlott fel minden tanuló után 100 koronát az iskola legsürgősebb kiadásaira. Elvállalták egy írógép beszerzését és kifizetését. Bevezetik a villanyt a tantermekbe. Sőt a szülők azt a kijelentést tették: „Tudjuk jól, hogy az állam mindent meg fog adni a mi iskolánknak is, de addig is, ha kell még pénz, gyüjtsünk a községben, hiszen gyűjtöttek és gyüjtöttünk már sok más célra is, miért ne gyüjthetnénk a mi iskolánknak is." Álljunk meg egy pillanatra e néhány szónál: „a mi iskolánknak". Hát kell ennél szebb, nemesebb kifejezés olyan elvtársaktól és elvtársnőktől, akik a fentebb felsorolt áldozatokat a Kovosmalt és a Drevoindustria füleki gyárüzemek műhelyeiben verejtékesen végzett munkájuk után és árán hozzák a „mi iskolánkért" ? Hát volt ez valaha? Ilyenekre és ehhez hasonlókra csak a népi demokrácia szocializmusa nevelheti és taníthatja az embereket, anélkül, hogy az nevelésnek és tanításnak tűnne fel. Hol vannak azok a nem is rég letúnt idők, amikor az ilyen „közmunkákra" zsandárszuronyokkal hajtották a népet és végrehajtó húzta ki a párnát a szegény szülő feje alól, mert az iskolaadót megfizetni nem bírta, avagy amikor a „kiválasztottaké" volt az iskola, a nincstelen dolgozó pedig csak annak terheit viselte! Hát nem fejlődés ez? És ezek után még merheti valaki állítani, hogy ez nem haladás a szocializmus útján a tökéletesedés felé? Igen!... minden igaz szocialista szavával bátran és emelt fővel mondhatjuk, hogy gyors léptekkel haladunk a nagy, világhódító szocializmus fele, csak váljon minden füleki igazi „fülekivé" és szaporodjon a „Fülekiek" száma minél gyorsabban népi demokratikus köztársaságunk, ban éa az egész világon. W. P. HIREK • U j egyetem Ashabadban. Turkrnéniában, Gorkij Állami Turkmén Egyetem néven, ebben az évben nyílik meg az ashabadi főiskola. Az első évfolyamra 200 hallgatót vesznek fel. • Emlékművet kapott egy repülőgéptervező. N. M Polikirpov szovjet repülőgép-tervező a Szocialista Munka Hőse emlékére Őreiben, ahol ifjúsága éveit töltötte, emlékművet állítottak fel. Polikarpov tevékenységének 30 éve alatt számos repülőgépet szerkesztett. • • Kétszeresére emelkedett a Kurlll szigeteken a tanítók száma. A szahanini tanintézetekben új, fiatal szakemberek fejezik be most tanulmányalkat. Az elmúlt évhez képest a Szahanin és Kurili-szigeteken kétszeresére emelkedett a tanítók száma. • Köztársasági bútorkiálľtás. Rigában köztársasági bútorkiállítás nyílt meg. A kiállításon a rigai bútorgyárak, bútorkombinátok. bútorkészítő szövetkezetek és a művészetek iskolájának termékeit mutatják be Rendkívül tetszetősek voltak a vörös faanyagból, karéliai és lettországi nyírfából, diófából és tö'crvből készült szoba- és konyhaberendezések. • Béke-versek gyűjteménye. Most fe1 lent meg a szibériai költők „A békéért" című versgyűjteménye. A gyűjteménybe a szibériai költőknek a stockholmi békefelhívás támogatására megindított aláírásgyűjtési mozgalom idején írt legjobb költeményei kerültek. • Állami hitelek a kolhozoknak. A háború utáni ötéves terv négy éve alatt a kalinini mezőgazdasági bank több mint 54 millió rúbelnyi hosszúlejáratú hitelt nyújtott a kolhozoknak. Ebből 36 millió rubelt költöttek fajállatok beszerzésére és az állatgazdaságok épület-állományának kibővítésére. 12 millió rubelt költöttek a mezőgazdasági munkák villanyerőre való átállítására. Ebben az évben 56 millió rúbelnyi hitelt kapnak a kolhozok, ebből az évj első felében máris 24 millió rúbelt foj lyósítottak részküre A kölcsönből millió rúbelt, az állattenyésztés fejlesz! tésére, 3 milliói a falvak villamosításával kapcsolatos kiadásokra fordítottak. • Az észt vasutasok dicső tettei. Az észt vasutak dolgozói a békefelhívás aláírása után is folytatták a békéért indított sztahanovista munkájukat. A tallini vasúti főműhely dolgozói a békeműszakban felajánlott 10 ezer rúbel megtakarítás helyett 13 ezer rúbel megtakarítást értek el és egy hónáp alatt annyi fűtőanyagot takarítottak meg, amely lehetővé tette, hogy teljes három napon át dolgozzanak ebből a megtakarításból. • A közoktatás sikerei Grúziában. Az általános oktatást kimondó törvény huszadik évfordulóját ünnepelték Szovjet Grúziában. A törvény megjelenése óta Grúziában a középiskolák, szakiskolák és főiskolák sűrű hálózata épült ki és mostanáig 4240 általános iskola látott munkához. Az évforduló alkalmából a grúzia' közoktatási múzeum kiállítást rendezett, omely a köztársaságnak a közoktatás terén elért eredményeit mutatja be. • A gépipar legkiválóbb mesterei. A Szovjtúnió Gépipari Minisztériuma, valamirt a Gép- és Szerszámipari Munkások Szakszervezetének Központi Bizottsága összegezte a mesterek versenyének félévi eredményeit. Az elők közt van Rosszijszki

j, a Kalibr-gyár művezetője, a Legfelső Tanács tagia. Műhelyének dolgozói félévi tervüket 113.9 százalékban teljesítették. Jelentős eredményeket értek el még Alesin (Vörös Proletár-gyár), Golubkov és Poszkacsejev (Tankolit), Kinisev (Ordzsonikidze-művek) és Bogdanov munkacsoportjai. • A volgai hajósok tervtúlteljesítése. Számos volgai személyhajó legénysége túlteljesítette tervét és jelentős mennyiségű fűtőanyagot takarított meg. A „III. Internacionále" legénysége például Kujbisevtől egészen Asztrahánig a megtakarított fűtőanyaggal vezette hajóját. • Az építkezés további gépesítése. A dnyepropetrovszki lakóház és iskolaépítkezéseknél a 2. számú pártcsoport kommunistáinak javaslatára különleges gépezetet szereltek fel. Ezek segítségével szállítják a téglát és a maltert a felső emeíetekre A termelékenység 35 százalékkal emelkedett. Munkamódszerüket ismertették az építkezés többi dolgozóival is.