Uj Szó, 1950. szeptember (3. évfolyam, 201-226.szám)

1950-09-16 / 214. szám, szombat

m tbtmU í t>»*?« > i-jsfc I gfi W> s « SÍJJÍK <W : cfi & o m t h t m a $ § u Stsqíô harmstie éoe Hogyan terjesztették a kommunista sajtótermékeket az első köztársaság idején (V. I.) Felgyúlnak a lámpák és va- | rázslatos fénybe borítjuk a fővárost. Elindulok, hogy megkeressem azokat j a 'tanúkat, akik ezelőtt harminc év- ; vei terjesztették az akkor még any- j nyira üldözött kommunista eszmét és annak sajtótermékeit. Nem volt ez akkor egy csöppet sem tréfa. Az, aki arra vállalkozott, hogy a „demokra­tikus Csehszlovákiában" kommunista sajtót terjeszit, mindent varhatott, csak azt nem, hogy ebben a törekvé­sében senki sem fogja megakadályoz­ni. Sarban, fagyban, esőben ment a rettenthetetlen kommunista és háti­zsákjában ott volt az igazság hangja, a kommunista újság vagy könyv. Gyakran egyenesen a csendőrök kar­jaiba vezette a végzet a meg nem alkuvó harcost és akkor egy időre vége szakadt a küzdelemnek. De azon­nal más lépett az elnémított helyébe és a meggyőzés,' terjesztés sohasem szünetelt. De hallgassuk meg Török János elvtársat, mit mond ő a hosszú évek kel megvívott harcról és a küzdel­mekről. Török János most 69 éves és velem szemben ülve az egyszerű szoba-konyhás Lakásban, halk han­gon, a visszaemlékezéstől meghatot­tan mondja el, hogyan terjesztette ő a kommunista sajtót. — Mint katona, résztvettem az első világháborúban és hadifogságba es­tem- Jártam Kievben, Minszkben, Charkovban, Omszkban, Tomszkban és ki tudná még felsorolni, hány orosz városban, faluban és tanyán. Mindenütt már kialakulóban volt egy új világ, amelynek rezdüléseit mi, hadifoglyok is megéreztük. Hara­gudtunk a háborúra és mielőbb sze­rettünk volna hazakerülni. — 1919 november 29-én Tomszkban beléptem a Vörös Hadsereg ötödik nemzetközi dandárjának magyar zászlóaljába és tagja lettem az orosz Kommunista Párt magyar csoportjá­nak is. 1920 december 1-én huszon­hatodmagaimmal politikai tanfolyam­ra vezényeltek és utána Moszkvába irányítottak. Moszkvában a búcsúz­tatásnál azt az utasítást kaptam, hogy jelentkezzem Bratislavában a „Volksstimme" szerkesztőségénél. — 1921 április 1-én meg is érkeztem és azonnal megkezdtem a Volksstimme és egyéb kommunista sajtótermékek terjesztését. — Milyen újságok voltak ebben az időben a Párt sajtótermékei? Szlo­vák részről a „Pravda chudoby", a niémet nyelven megjelenő „Volksstim­me". Ezenkívül az itteni „Népszava" és a kassai „MunkásÉn ezeknek a sajtótermékeknek a terjesztését vál­laltam el. Nádszegen, a falumban mindjárt kezdetben 50 Népszava elő­fizetőt gyűjtöttem. De nemcsak ezek­kel az újságokkal foglalkoztam. A szocialista kommunista brosúrák ter­jesztését is magamra vállaltam- Eze­ket részben hazai kiadásban, rész­ben Bécsből, Fischer kiadótól kap­tam meg postán. — Hogy történt ezeknek a termé­keknek terjesztése? Nappal a vidéket jártam. A majorokat, falukat, ahol előadásokat tartottam és terjesztet­tem ezeket a könyveket, újságokait. Hogy milyen küzdelmekkel járt ez a terjesztés, arra elmondok egy-két példát is. — Egy alkalommal' Somorján jár­taim és a megbeszélést, amelyet tar­tani akartam, nem engedélyezték. De én elhatároztam, hogy ennek ellené­re beszélni fogok. A templom elé tet­tünk egy asztalt és amikor a nép jött kifelé, azorihal megkezdettem beszé­demet. Egyszer csak látom ám, hogy egy egész csomó rendőr nyomul felénk. A vezető tiszt nekem szögezi revol­vert és kényszerít, hogy hagyjam ab­ba a bőszedet Egyenesen a vonathoz kísértek, hogy minél gyorsabban tá­vozzam Azt hiszem, a rendőrök job­ban meg voltak ijedve, mint én. — A másik eset a Dunaszerdahely melletti várkonyi majorban történt. Ide is könyveket és brosúrákat vit­tem- Itt letartóztattak és a főszolga­bíró elé vezettek. Ez pénzbüntetéssel sújtott. Aranyoson 202 könyv és bro­súra volt nálam. Este előadást tartot­tunk. Azonban reggel az állomáson letartóztattak. Megint pénzbüntetés. Mikor Tajla pusztán utánam 3 füze­tet találtak, ekkor 20 napi elzárásra ítéltek. — Azonban nemcsak vidéken ter­jesztettük a kommunista sajtótermé­keket, hanem üzemekben, gyárak ban, a x párthelyiségekben és minde­nütt, ahol erre mód és alkalom kí­nálkozott. A küzdelmek, amalveker folytattunk, azt hiszem, nem jelenték­telenek és nagyban hozzájárultak ah­hoz, hogy a szabad gondolat és a sza­bad sajtó minél nagyobb területen elterjedjen Csehszlovákiában. Amikor Török elvtárs befejezte visszaemlékezéseit, levette szemüve­gét és sokáig törülgette, mert vala­mi elhomályosította Biztosan a visz­szaemlékezés azokra a feledhetetlen időkre, amikor kis csaoatával bátran terjesztette a kommunista sajtót. m Orosz Nándor elvtársat a Blaha szállodában találjuk meg, ahol jelenleg portásként dolgozik. Ö 1923—38 kö­zötti időben terjesztette a kommunista újságokat. Hallgassuk meg, mit mond erről. — Abban az időben, amikor én a terjesztéssel foglalkozni kezdtem, magyar nyelven a „Munkás" című kommunista újság jelent meg Bra­tislavában. A. „Munkás"-t minden dolgozó kezében megtalálhattuk. Hogy történt az előfizető-gyűjtés? — Bizony, házról házra jártunk és meggyőzéssel, rábeszéléssel, propa­gandával igyekeztünk a munkásokat előfizetőkké tenni. Ennek következ­tében üldözésnek voltam kitéve, több állásból kidobtak. Például a Ludvig­malomból is, ahol a liszt osztályozá­sánál dolgoztam. Innen a városhoz kerültem, de itt se maradhattam so­káig, mert üzemi újságot szerveztünk és amikor erről tudomást szereztek, azonnal kidobtak. — Ebben az időben a bratislavai dolgozók helyzete nem volt fényes. 1932—33—34-ben vagyunk. Rongyos­ruhás embereket lehetett látni, akik a közvetítő felé igyekeztek, ahol fél kenyereket osztottak ki. — Milyen módszerekkel dolgoztunk? Egy eset. Mintegy kétszázan bemen­tünk az Astória-kávéházba és leül­tünk az asztalokhoz. Mindnyájunk­nak csak annyi pénzünk volt, hogy egy-egy pohár szódavizet rendelhet­tünk. A kávéihoz tulajdonosa közis­merten munkds'üldöző volt. Ennél az egy pohár szódavíznél elültünk ket­tőtől egész este hét óráig, így aka­dályoztuk meg, hogy a kávéháznak ftfrgalma legyen. — Voltak olyan kávémérések, ame­lyekbe csak munkások jiártak, de ezek a munkások is csak akkor jöt­tek, ha a kávémérés tulajdonosa a „Munkás"-! előfizette. — A „Munkás"-t az újságárusok­mái nem lehetett kapni és ha valaki kérte, mindjárt igen gyanakvó szem­mel néztek rá. A kommunista nem volt megbizhaitó ember. A Carlton­sz,állóba kerülteim, amely a Prüger­család tulajdona volt, itt Horváth Bé­lával, aki a vörös szakszervezet tit­kára volt, be akartuk szervezni ittenieket a szakszervezetbe. Ezért innen is röpültem. — Egészen 1938-ig foglalkoztam a „Munkás" és egyéb kommunista saj­tótermékek terjesztésével. Nem egy esetben kapcsolatba kerültem Široký elvtárssal is, aki akkor még mint 24 éves fiatalember, a Duna-utcai Mun­kásotthonban párttitkár volt. — Mondhatom, hogy sok küzdelem­mel járt a kommunista sajtó terjesz­tése. Sokszor üldöztek bennünket ezért, de mi mindig tudtuk, hogy munkánkká] a szebb holnap eljöve­telét készítjük elő, amely végül nap­jainkban meg is valósult. - UJSZÖ ­Helyreigazítás Az Oj Szó 1950 szeptember 15-1, tegnapi számában az 5-ik oldalon a „A Gabonafelvásárlási tervet Szlová­kiában szeptember 10-ig 105.2 szá­zalékra teljesítették" című cikkből egy sor kimaradt és ennél fogva a mondat helytelen értelmet kapott. A helyes szöveg a következő: „A bratislavai kerület az összes terményfa jták be­szolgáltatását 100 százalékon felíil tel­jesítette. A nyitrai kerület azonban a zab beszolgáltatásában nagyon lema­radt." 1950 szeptember 16 Jfíim^káiLtvAzzALnk u^'ák Regrutáinkról UfíPiitéstás ú< tanítá'is^a* Több elvtárs érdeklődésére az Isko­laügyi Megbízotti Hivatalon szerzett értesülésünk alapján közöljük a követ­kezőket: 1. Azok a tanítók, tanítónők és óvó­nők, akik még eddig nem kapták kéz­hez kinevezésüket, azonnal jelentkez­zenek az illetékes Kerületi Nemzeti Bi­zottságnál (KNV, školský referát) be­osztás végett. 2. A kinevezés értelmében a peda­gógiai tanfolyam valamennyi hallgató­jának kötelessége beiratkozni a Dolgo­zók Főiskolájába (Vyššia škola pra­cujúcich), mert e nélkül nem kaphat­nak tanítói képesítést. Ezért haladék­talanul adják be jelentkezésüket a működési helyükhöz legközelebb eső középiskola igazgatóságánál. 3. A Megbízotti Hivatal 62.602/1950 —1/6 sz körlevele alapián a Dolgozók Főiskolájának hallgatói kérhetik kato­nai alapkiképzésük megkezdésének el­halasztását. A kérvényt az illetékes Kerületi Katonai Parancsnokságra (Krajské vojenské veliteľstvo) küldjék s mellékeljék a Dolgozók Főiskolájá­nak igazgatósága által kiállított igazol­3 ványt az iskola látogatásáról és a so­á rozólapot. Kérelmüket azzal indokol­. ják meg, hogy hivatásukra készülnek elő és továbbtanulásukra csak most ! nyilt alkalom. SÜV-CSM magyar osztálya. WI WHIH WWW W Ht W WWWWWWW Az őgyallai járás ifjainak a napok­ban nagy gondot okozott, hogy miért is rendelték be őket a járási szék­helyre. Kíváncsiak voltak, mit fog­nak ott nekik mondani, mire fogják őket oktatni. Talán a háborúról tar­tanak nekik előadást? Nem. A béké­ről szóltak hozzájuk, mert a mai if­jak a tartós béke ljarcosai, akiknek győziök kell és győzni is fognak. A világbékét a maguk részéről megvé­dik és nemcsak szavakkal, hanem tetekkel is kiállnak érte, mert saját tapasztaltukból látják az elmúlt há­borúk áldozatait. Az egyik ifjú édes­apjának hiányzik az egyik keze, el­vitte a gránát. A másik ifjú apja vi­lágtalan lett, a harmadiknak lába nincs, a negyedik légnyomást szen­vedett. Békeszertő ifjak, ti már alaposan meggondoljátok, szükséges és elke­rülhetetlen-e az emberiségnek ilyen iszonyú szenvedéseken átmenni. Ha gondolkodtok, akkor rájöttök, hogy erre nincs szükség és ez nem elkerül­hetlen. A mi tartós békéért küzdő né­pi demokráciánk nem azért sorozta be ifjainkat, hogy vágóhídra vigye őket, hanem azért, hogy legyen egy hadseregünk, amely a tartós béke őrségén áll és az ország dolgozóival együtt védelmezi a béke ügyét. Ml már tudjuk, hogy a háború rombol és pusztít, ezért váltotta fel a mi népi demokráciánk a páncélkocsikat traktorokkal, amelyek a békés, szor­galmas földművesek földjein dübö­rögnek, szántanak, vetnek, hengerel­nek, boronálnak, hogy életre keltsék a béke kincseit. A béke hangja hatalmas, az egész világot átjáró hang. A békéért küz­dő szabadságharcosok, a koreai sza­badságharcosok harca a miénk is. Támogatnunk kell teljes erőnkből er­kölcsileg és anyagüag is. A kapita­lista imperialisták azt hitték, hogy a koreai hadjárat elég lesz nekik egy reggelire. De azóta már rájöttek ök maglik is, hogy a koreai nép nem ad­ja olcsón szabadságát. Szégyenletes háborúja ez az imperailistáknak és az egész világ haladó népei szemében fekete listára kerültek. Nem teszik magukat olyan könnyen túl a világ dolgozói azon, hogy Koreában a bom­bázások következtében egész városok és falvak pusztulnak el, családok, gyermekek, asszonyok esnek áldoza­tul. Mi ugyan nem vagyunk politiku­sok, csak józanul gondolkodó embe­rek, de azt látjuk, hogy Amerika ezt a háborút elvesztette és minden el­követett erőszak ellenére is a mi ol­dalunkon van a diadal. A tartós béke és a nemzetek szabadsága a nép ke­zében van, a nép pedig a béketábor oldalán áll. Sütti József, Perbete A Sitno nemzeti vállalat tevékeny részt vesz a bányászakcióban A komáromi Dolgozók Felsőbb Is­kolájának igazgatósága tudatja az ér­dekeltekkel, hogy magyar tannyelvű pe­dagógiai ágazata is nyílik. Azok, akik jelentkezési ívüket beadták a komáro­mi gimnázium igazgatóságánál vagy a komáromi tanfelügyelőségnél, jelen­jenek meg felvételi vizsgára 1950 szeptember 17-én, vasárnap reggel 8 órakor a gimnázium épületében. Hozzanak magukkal legalább két fv vonalozott papirost és írószereket. Az igazgatóság. t WW Mt »W Wt H HItl <MWMt»H Ht » t)l )«»W Esti m^yarnyeivü ftépfelsfesla A magyar pedagógiai* gimnázium igazgatósága közli, hogy kellöszámú jelentkező esetén esti magyarnyelvű népfőiskolát nyit a dolgozók számá­ra Bratislavában. Bővebb felvilágosí. tást az iskola igazgatósága nyújt. Jelentkezni azonnal lehet: Magyar pedagógiai gimnázium, Bratislava, Kalincsák u. 4. sz. alatt. Felveszünk magyar könyvek ter­jesztésére két szervező tiszt­viselőt. Vidékiek is jelentkezhet­nek. Ajánlatokat „Szorgalmas" jeligével a kiadóhivatal továbbít. 1649/v M. Bstvinnik vHágSiajnok felívása a világ saltáozéfhoz Michail Botvinnik szovjet sakkvilág­bajnok a moszkvai rádión keresztül felhívással fordult a világ valamennyi sakkozójához. Üzenetében többek között a követ­kezőket mondotta: ,,A világ népei, em­berek megszámlálhatatlan milliói köve­telik a békét. Az egész világon a béke megőrzésének ügye lett valamennyi becsületes ember ajkán a legjobban óhajtott kívánság. Felhívom a világ összes sakkozóit, különösen azokat, akikkel találkoztam Angliában, az Egyesült Államokban, Franciaországban, Hollandiában és a többi országokban, hogy kiizdejenek a békéért Bizonyosak lehetünk abban, hogy a békét óhajtó népek, emberek egyesített ereje megőrzi az emberiséé 1 békéjét és betiltja az atomfegyverek gyártását." A szeptember 9-től 23-ig folyó bá­nyászakcióba a Sitno nemzeti válla­lat is bekapcsolódott, hogy legjobb tudása szerint emelje a lakáskultúra színvonalát a bányász-dolgozók kö­zött. Népi demokratikus rendszerünk a bányász központokban helyes el­osztással, fokozott népjóléti és egészségügyi gondoskodással támo­gatja a bányászokat. Gondoskodásu­kat legfőképpen ott látjuk, ahol a kapitalista rendszer a legszomorúbb emlékeket: rossz lakásviszonyokat hagyott maga után. Ma már a lakás­építés gyors ütemben folyik és a kormos bányászkunyhókból álló ne­gyedek napról napra tünedeznek, hogy helyükbe új utcák, új házak, új negyedek lépjenek. Az új házakat új, ízléses bútorokkal töltik meg és így a bányászcsaládokban megkezdő­dik egy boldog, szép korszak. Népi demokratikus rendszerünk minden igyekeztével emeli a bányá­szok, valamint az ország többi dol­gozóinak életszínvonalát. Innen ered a megindult bányászakció, amely a köztársaság többi dolgozóinak a bá­nyászok iránti nagy rokonszenvét tükrözi vissza. A Sitno nemzeti vál­lalat a legnagyobb készséggel áll a munka hőseinek szolgálatára. Előre elvégzett tájékozódás után a bányász központokban lehetővé teszi, hogy a bányászok jó minőségű bútort vásá­rolhassanak. A bútorokat a bányá­szoknak saját kívánságaik és szük­ségleteik szerint szállítják, mégpedig kaukázusi diófából készült hálószo­bákat, továbbá puhafa hálószoba bú­tort. A legnagyobb érdeklődés a fiatal szlovákiai bútoripar legújabb külön­legessége a sötétszínü bukasz-háló­szoba iránt nyilvánult meg. Nagyon keresettek a székek, a sodrony ágy­betétek, a matracok és a konyhabú­tor, amelyekből a bányászok részére felállított elárusító helyeken elegen­dő van. A bányászok kiszolgálásába bekapcsoltak három kerület 17 eláru­sító helyét, míg a kassai kerületben az állandó elárusító helyeken kívül két ideiglenes elárusító hely is műkö­dik. A bányászoknak nagy kedvez­ményeket nyújtanak, főleg a bútor elszállítása terén. A Sitno nemzeti vállalat szolgálat­készsége a bányászok iránti megbe­csülésnek jele. A bányász központok elárusító helyeit kb. 11 millió korona érétékü bútorokkal látta el. Ezenfelül a Sitno elárusító helyei 25 százalék­ban a többi dolgozók szükségletét is biztosítják. A vállalat üdvözli a bá­nyászokat elárusító helyeiken és min­den igyekezetével azon van, hogy szocialista nemzetgazdaságunk úttö­rőit a lehető legjobban kiszolgálja. Abban az'esetben, ha az igényelt bú­tor nem lenne éppen raktáron, az elárusító hely a leggyorsabban, leg­később két-három napon belül elinté­zi, hogy a bányász a kívánt bútort megkapja. A Sitno ezen akciója biztosltja, hogy a szellős, tiszta bányászházak­ba ma ízléses és jó minőségű bútor kerüljön, hogy ezáltal kezdetét ve­gye a bányászcsaládok új, szebb éle­te és ismét egy nagy lépést tehes­sünk előre dolgozó népünk életszín­vonalának emelésére. Zsiska László, Bratislava A perbenyiki EFSz-ről Az EFSz perbenyiki helyicsoport­jának megalakulásáról küldöm jelen­tésemet. örömmel tölt el minden ha­Iadószrllemü perbenyiki dolgozót a2 a tudat, hogy végre községünkben is megalakult az EFSz. Nem ment olyan könnyen és simán, mint ahogy szerettük volna, de az a fő, hogy az alap már megvan. Egyelőre 34 tag­gal indult meg a szövetkezet. A föld­nélküli mezőgazdasági munkásokon kívül kisgazdák is résztvesznek ben­ne. 50—60 százalékban kisparasztok Lényeges, hogy a vezetés jó kezek­bea van, még pedig Dargó István 12 holdas kisgazda ülés Antal 5 holdas kisgazda és Csordás Mihály földnél­küli mezőgazdasági munkás kerül­tek a vezetőségbe, Dargó mint elnök, Illés és Csordás mint ellenőrök. Mint a helyi CSEMADOK-csoport tagja, büszkén jelenthetem, hogy a megalakulást előkészítő munkákban nekünk, a CSEMADOK tagjainak nem kis részünk volt és továbbra is azon leszünk, hogy a szövetkezetet erőssé, virágzóvá és életképessé te­gyük. Zelenák István, Perbenylk

Next

/
Thumbnails
Contents