Uj Szó, 1950. szeptember (3. évfolyam, 201-226.szám)

1950-09-16 / 214. szám, szombat

19SC szeptember 16 mm m _I IM_IIILI || f 5,7((| A pártsajtó így harcolt hazánkban a szocializmus győzelméért, a békéért és a népek szabadságáért! Ha a München előtti Csehszlovák Köztársaság időszakának kommunista sajtójában lapozunk azt tapasztaljuk, hogy a munkásosztály az uralmon levő burzsoáziával folytatott küzdelmében a pártsajtóban nagyjelentőségű és hű bajtársra talált A kommunista sajtó igazi tükre volt dolgozóink nehéz helyzetének. Ennek a feladatnak megfelelni nem volt könynyű munka Kemény határozottságot, meg nem alkuvást és állhatatosságot követelt. Mégis sikerült, ami főleg annak köszönhető, hogy a Kommunista Párt legjobb fiai a pártsajtóból erős fegyvert kovácsoltak, amellyel a burzsoá körökre kemény csapásokat mértek. A sajtó története felöleli a Párt történetét és ezzel kapcsolatban gazdag anyagot nyújt. Elevenítsük fel a munkásmozgalomnak legalább néhány jelentős eseményét. Szlovákiában a kapitalista Csehszlovákia évei folyamán a kommunista írás, a Pravda, a Munkás, a Pravda chudoby és a Slovenské Zvesti hasábjain jelent meg. Már a burzsoá diktatúra első éveiben kétségbeejtő helyzetbe kerültek munkásaink és a legrOsszabbal kellett szembenézniök. ami egészséges embert érhet — a munkanélküliséggel. A Pravda chudoby 1922 szeptember 12-én „A kritikus napokban" című cikkben ezeket írja: „A lakosságnak csaknem öt százaléka munkanélküli• A munkanélküliség kérdésével jóformán senki sem törődik, nem ellenőrzik, a segélyeket nem fizetik ki! Egy marad csak hátra! Az önsegély! A tömegek nyugodt, megfontolt, hatalmas akciója — az egységes munkásfront, Munkások, lépjetek erre az útra!" 2s a mi eltökélt munkásaink el kezdték forradalmi úton követelni jogaikat. Az uralmon levő burzsoázia azonban könyörtelenül rendőri és csendőri hatalommal igyekezett elhallgattatni a mozgalmat és így egyre gyakrabban dördültek el a mun kástömegeket érő sortüzek. Ez volt a burzsoá diktatúra első gyümölcse! Sortüzek a munkásokra és a dolgozók elbocsátása a gyárakból. A gyá rakat egymás után bezárták, miközben állandóan újabb bankokat nyitottak. „Krompachyban több. mint 1300 családapa volt munka nélkül és ezek közül csak 800 kapott félsegélyt. Több, mint 5000 embert kell megmenteni az éhhaláltól" . — írta a Krompachy és a „Pravda chudoby" 1923 június 17-én. A zvolení Union-gyár elbocsátott munkásai és a badini szénbánya munkásai segítségért folyamodnak és azok a munkások, akik előtt egyelőre a gyárak kapui még nem zárultak le, olyan éhbéreket kaptak, hogy kl se jutottak a bérharcból. Ebben a bérharcban legdícséretesebb volt textilmunkásaink összetartása. A tannwaldi textilmunkások harca a csehszlovák munkásság első kísérlete volt, hogy megállítsa a kapitalistáknak a nyolcórai munkaidő ellen indított támadását. Ez a csehszlovák munkásosztály nemzetiségi különbség nélküli csodálatraméltó erejének bizonyítéka. KOMMUNISTA SAJTÓNK A NEMZETKÖZI MUNKÁSMOZGALOM HARCÁT SEGÍTI Kommunista sajtónk figyelemmel kisérte a Csehszlovákia határain túl élő munkásosztály harcát is. Igy például, amikor 1923-ban a német munkásosztály heves bérharcot folytatott, nem késlekedett felemelni hang. ját támogatására. Amikor az általános sztrájk a lengyei Felsösziléziában (160.000 sztrájkolóval) kitört, a kommunista sajtó méltatta, milyen nagyjelentőségű ez a harc a csehszlovák munkásosztály szempontjából. Hasonlóan kifejezte munkásságunk Kárpátalja munkásosztálya iránti együttérzését is. A kommunistáknak a proletár nemzetköziség szellemében kifejezett együttérzését bizonyítják a Pravda és a Munkás 1925 novemberében megjelent cikkei. A kommunista sajtó állandóan nyomatékosan és rendszeresen felhivta u figyelmet arra, hogy a barátok szerzésében és az ellenség leleplezésében a munkásosztálynak osztályszempontbői kell ítélnie. A nemzetiség nem lehet a proletár összetartás akadálya, ezért meg kell szüntetni a nemzetiségi izgatásokat. („A nemzetiségek erőszakos uszítása ellen". Pravda, Munkás 1929. XI. 9.) Munkásosztályunkban a magyar és angol munkásosztály bérharcai is nagy visszhangot keltettek. Hasonló nagy figyelemmel kísérte munkásságunk egy évvel később a lengyelországi általános sztrájkot, amelynek megszavazott minden segítséget. Munkásságunk természetesen a legélénkebb figyelemmel kísérte a Szovjetúnió fejlődését. Sajnos, Csehszlovákia egyike volt azon államoknak, amelyek elodázták a Szovjetúnió elismerését. A kommunista sajtó rámutatott e megszégyenítő tény valódi okára. „Csak a bankárok és a tábornokok nem akarják elismerni a Szovjetúniót." (Pravda, Munkás 1926. II. 14.) Slovákiában az 1923. évi általános választások idején lépett fel először választási harccal a kommunista sajtó. Hatására Szlovákiában 130.000 választó lépett a politikai küzdőtérre, mint a lefizetett kormány vádlója. A SZLOVÁKIAI IPAR MEGMENTÉSÉÉRT Nagy reménysége volt a csehszlovák proletariátusnak az ifjúság, mely nyíltan szembefordult a kapitalizmussal. A proletártömegek harci '.lőcsére állandóan fokozódott. A kizsákmányolók és a reformisták taktikájával szemben a Párt az egységfront taktikáját alkalmazta. 1926-ban u szlovákiai ipar megmentéséért emelte fel szavát a kommunista sajtó. Gyár gyár után állította le a munkát. „Ismét 450 család kenyér és munka nélkül." A matejovcei fémárú és zománcgyár leállt. Az igazgatóság azzal indokolta lépését, hogy a szorongató gazdasági helyzet kényszerítette rá. A valóság az volt, hogy a nyomorúságosan fizetett munkásság 10 százalék családi pótlékot kért, amit azonban az igazgatóság elutasított. Hogy a munkaadók bebizonyítsák, hogy a demokratikus viszonyok közt nem olyan könnyű dolog a munkásság életkörülményeit megjavítani, a tsrmelást egysz;rüen leállították*. (Pravda; Munkás 1926. IV. 15.) A kommunisták minden eszközzel és k tartóan harcoltak Szlovákia ipari leszerelése ellen, Megkérdezték a kormányt: 1. Hajlandó-e intézkedni, hogy a slavoäovcei és hoikai papírgyárak továbbra is üzemben maradjanak? 2 Meg akarja-e akadályozni a kormány általában Szlovákia iparának lerombolását és a munkásság nyomorbadöntését továbbá gondoskodik-e pótló ipar berendeléséről az eddig leállított üzemek helyett? (Pravda Munkás 1926 XH. 10.) A FÖLDMUNKASOK HARCÁT IS TÁMOGATTA A SAJTÓ A kommunista újságok nagy figyelmet szentelnek annak a mozgalomnak, amely három évvel később a földmunkások szlovákiai sztrájkjában csúcsosodott ki. A földmunkások kétségbeejtő szociális helyzete és eredménytelen kínlódása 1929 tavaszán újabb erős mozgalmat hozott létre, amelyben a kommün sta sajtó fontos szerepet játszott. Nem törte meg sem a cenzúra, sem a betiltás. A burzsoázia a fasiszta erőszak minden eszközét felhasználta, hogy a munkásosztályt leterítse. Az egy hónapra betiltott »Pravda* és a »Munkás* teljesítette feladatát. A földmunkások harca idején a »Pravda« és a »Munkás* a szlovákiai proletariátus harcos tömegének valódi vezetője volt. 1929 V. 1. adta meg a harci jelt. A földmunkásokkal egydejüleg Szlovákia famunkásai is harcba léptek a bárek emeléséért az üzemi fasizmus ellen (Pravda, Munkás 1929. május). Több mint 25.000 földmunkás állt harci vonalba Szlovákiában. Mindenütt nyers fehérterror emelkedik fenyegetően a föld rabszolgái ellen. A kommunista sajtó mindent mozgosít a földmunkások támogatása és győzelme érdekében. A munkássághoz intézett felhívás nem volt hiábavaló. Az ipari mukásság a földmunkások oldalára állott. A BURZSOÁZIA ÉS SZOCIALFASIZMUS ELLENI HARC IDŐSZAKÁBAN A Pravda 1930 ül. 16-án a CsKP Központi Bizottságának nyilatkozatát hozta. iA burzsoá gépezet mozgósítása és a szociálfasiszták dühöngő uszítása ellenére március 6-a a kommunista internacionálé vezetése alatt álló dolgozó nép világtüntetése volt.. .* Ebben az évben az ifjúság is fokozott tevékenységet fejt ki. »Az ifjúság tagozata a vörös szakszervezetekben — a sejtek és az ifjúmunkások szoros kapcsolatát jelenti*, íPravda, Munkás 1930. június). A kommunista sajtó rendszeresen figyelmeztette a tömegeket a fasiszta veszedelemre még a németországi fasizmus uralomrajutása előtt. Rámutatott, hogy a fas zmus igyekszik felhasználni a széles tömegek elégedetlenségét, hogy lázító jelszavakkal tömegmozgalmat idézzen elö, amint az a prágai utcákon is megmutatkozott. Szlovákiában még nagyobb volt a fasizmus veszélye mint Csehországban. Ezért a kommunista sajtó kiadta a jelszót, mozgosítani a fas zmus ellen. 1931-ben a Pravdát ismét elhallgattatták és a kosuti vérfürdő napjaiban jelent meg ismét először. Kosutiban azért veszet el három földmunkás, és azért sebesültek meg számosan, mert egy darab kenyeret akartak Szlovák a dolgozó népe a sajtón keresztül igazságos harcot követelt, amelyet a kommunisták vezettek a kenyérért, munkáért és szabadságért. »Tizezrek közé vittük a kommunizmust, vigyük a kommunista sajtót további tízezrek közé! Minden erőt a sajtó frontjára!* (Pravda, Munkás 1931. október). A TÖRPEPARASZTSÁG MEGSEGÍTÉSÉÉRT A törpeparasztság megsegítése nem kevésbbé fontos része volt a kommunisták harcának. A sajtó élénken tárgyalta a kérdést hogyan segítsenek a dolgozó parasztságon? A növekvő munkanélküliség szörnyű méreteket jelölt. 1931 telén 200.000 volt a munkanélküliek száma. A kommün sták ezért mindenkit harcba szólítanak. A vörös szakszervezetekben tömörülő munkásság bátor fellépését siker koronázta. »Az akció kényszeritettte a l kormányt, hogy állami járulékot fizessen a vörös szakszervezetnek*. (Pravda. Munkás, 1931 december.). A CsKP ereje állandóan növekedett. A „Pravda" és a „Munkás" 1932 márciusában közli, hogy 1929 óta a CsKP tagjainak száma 33 százalékkal nőtt. A kommunisták figyelmeztettek az imperialisták támadásának veszélyére a Szovjetúnió ellen. „Szlovákia dolgozói, vigyázzatok! A Szovjetúnió elleni háború veszélye tetőfokára hágott!" (Pravda, Munkás, 1932 március.) A kommunista sajtó az összes dolgozókat harcba szólítja a burzsoázia a^on kísérletei ellen, fi Bányász^zövetsíg rciosti kerületi bizottságának felhívása A Bányászszövetség mosti kerületi bizottsága szeptember 14-én a következő felhívást intézte a bányászokhoz, élmunkásokhoz, brigádmunkásokhoz, technikusokhoz ős az összes bányaalkalmazottakhoz: »A bányásznap, amikor kifizették a kötelességét jól teljesítő bányászoknak a hüségdíjat elmúlt. Népi demokratikus köztársaságunk, a kormány és az összes dolgozók újból bebizonyították, hogy mily nagyra becsülik a bányászmunkát. Ez a gondoskodás a bányászokról kötelez minket, hogy a tervet idejében és megfelelően teljesítsük. Bányászok, tegyetek meg mindent a szeptemberi termelési terv teljesítése és túlteljesítése érdekében! Előre bányászok a széntermelés növeléséért, az ipari termelés fokozásáért, a dolgozók életszínvonalának emeléséért és mindezek által a világbéke megerősítéséért!* 4% áramvonalas építkezés sikerei Csehszlovákiában Az építkezés szocialista formál Csehszlovák ában is meghonosodnak. Építkezéseinknél » kettesek, hármasok* dolgoznak s ezek a kettes vagy hármas csoportok már egész mindennapi jelenségek. Az építkezési munka új szervezése és kiépítése nemcsak megkönnyíti, hanem lényegesen meg is gyorsítja az építkezést. Mondhatjuk, hogy az építkezés az építkezési üzemek nemzeti vállalattá való átalakítása óta egy külön sajátos iparággá fejlődött. A nemzeti vállalattá átalakult építő üzemekben most honosodott meg az áramvonalas építkezés. Ez a munkamódszer b'ztosítja az előfeltételeket Klement Gottwald ama kijelentésének megvalósításához, hogy »épitsünk gyorsan, olcsón és jól*. Az épitkezési nemzeti vállalat az egész köztársaság területén bevezeti az áramvonalas építkezést. Ez a munkamódszer azért hódít ilyen gyorsan teret, mert az építkezés legmodernebb formája. Az ilyen áramvonalas munkálatoknál az építmények szabványosítva vannak. Opavában, Brünnben, Vyäkovon, Bratislavában, Nyitrán, Zsolnán, Turócszentmártonban, Handlován és Eperjesen nagyszabású építkezéseket kezdtek, és a 12/50 TYP-usu épületeket áramvonalas munkamódszer alkalmazásával építik A 11/50 típus szerint Brünnben, Teplicén, Plzenben, Karlové Varyban és Besztercebányán építenek. A szabványosítás nemcsak a lakóházak építésénél vált be, hanem a gazdasági épületeknél is. Néhány EFSz-ben a gazdasági épületeket ugyancsak elfogadott szabvány alapján építik, miközben érvényesitik az áramvonalas munkamódszer elveit. A kulákok — a Tito-klikk támogatói a falun A Tito-klikk uralomrajutásának első percétől kezdve arra törekedett, hogy kedvezzen a kulákcknak. Később, mikor levetették az álarcot és nyiltan is szakítottak a demokrácia és a szocializmus táborával, a kulákokat a falu korlátlan uraivá tették. A titoisták, — hogy leplezzék kulákbarát magatartásukat, — erőszakosan szövetkezeteket létesítettek. Ezeknek az irányítását kezdettől fogva a kulákok kezébe adták, sőt arra kényszerítették a dolgozó parasztokat, hogy ezeken a kulák-szövetkezeti uradalmakon szolgák legyenek. Később a régi szövetkezetről szóló törvényt eltörölték, az új törvény pedig a kulákoknak olyan magas járadékot biztosított a behozott föld után, amely jóval túlhaladta a föld értékét és olyan magas „kártérítést" biztosítottak a behozott mezőgazdasági eszközökért, amiről azelőtt nem is álmodhattak. Ennek tulajdonítható, hogy csak a vajdaságban 1949 február 1-től április 15-ig a szövetkezetekbe 7.122 kulák lépett be, vagyis két és fél hónap alatt a vajdaság kulák jainak 50 százaléka. Hasonló volt a helyzet máshol is. A dolgozó parasztok átláttak ezen a politikán és ezekbe a vajdasági szövetkezetekbe nem voltak hajlandók belépni. A rendőrség gondoskodott a I dolgozó parasztok összefogdosásáról és a kulákok igájába kényszerítette őket. Ezek a kulákok rengeteg kedvezményt is kapnak. A titoista „Üj mezőgazdaság" című lap néhány kulák esetét hozza fel a vukovárl járásból, akiknek — a lap szerint — ha a régi kategóriába tartoznának, amelyekhez régebben is tartoztak, 150 vagon kukoricát kellett volna beadniok az államnak, úgy most, mint „szövetkezeti tagok" 54 százalékkal kevesebbet adnak be és a fennmaradó 80 vagonos különbséget járadék és „kártalanítás" címén kapták meg. A titoisták ugyanígy kedveznek a szövetkezeteken kívüli kulákoknak ls. Az UDB gondoskodik arról, hogy a dolgozó parasztok résztvegyenek a luilák-földek megmunkálásában. A titoista rendszer a falun a kulákokra támaszkodik, hogy még jobban elnyomja a dolgozó parasztokat. hogy a Kommunista Pártot illegalitásba kényszerítsék. A tiltakozások vihara zúgott a Kommunista Ifjúsági Szövetség feloszlatása miatt is. A sajtó szabadságot követelt a proletár ifjúsági szervezetnek. 1932 júliusában rendőri közbelépés>re feloszlatták a vörös szakszervezetek központját. Ez a tett heves ellenkezésre talált népünknél. „A munkásosztály síkra száll forradalmi szervezetéért." (Pravda chudobi, 1932 VII. 24.) Ahol dolgozóink egységesen léptek fel, otít figyelemreméltó eredményeket értek el. Szlovákia bányászai sem nézték tétlenül a támadásokat. A handlovai bányászok kényszerítették az üzemet, hogy az elbocsátott 41 munkásból 24-et visszavegyenek. 1934 elején ugyancsak a handlovai bányászok indítottak hatalmas méretű bérharcot. Mivel azonban nem sikerült létrehozni az összes bányászok egységfrontját, a sztrájk esek félsikert hozott. Sverma elvtárs beszéde világosan leleplezte a szociáldemokrata vezetők munkásellenes politikáját és rámutatott a harc vezetésében elkövetett hibákra. AZ ÉHSÉG, A FASIZMUS ES A HÁBORÚ ELLEN A szocialista pártok elutasították a kommunistáknak az éhség, a fasizmus és a háború elleni egységfront kialakítására irányuló igyekezetét- A CsKP ezt válaszolta a szocialista pártokntk: „A három szocialista párt végrehajtó bizottsiága elutasította a feléjük nyújtott kezet, pedig e pártok munkás tagjai nemcsak óhajtják az egységfrontot, hanem a kommunista munkássággal együtt alkotják is a közös érdekekért folyó mindennapi harcban." (Pravda chudoby, 1933 IV. 9.) 1933 tavaszián a bérharcokban „mindenütt győztek a földmunkádsok" (Pravda chudoby, 1933 VI. 11-). Egyidejűleg egész Szlovákiában fellángolt a csökkentett munkanélküli segély miatti felháborodás tüze. Az építőipari munkásság jogosult követelései megvalósításáért az egész Köztársaságban általános sztrájkot indítottak. A kommunista újságok oldalai a következő hónapokban világosan visszatükrözték a munkásosztálynak a burzsoázia ellen folytatott harrat. A sajtó erélyes fellépése miatt „már 13 kommunista folyóiratot betiltottak. (Ľudový denník, 1933 V. 6.) Az 1935- évi kerületi Választások megmutatták, hogy a Kommunista Párt összpontosítani tudja a szlovákiai dolgozó ifjúság legnagyobb részét. A kommunista sajtó a fasizmus elleni harcnak szenteli a legnagyobb figyelmet 1937-ben is. Široký képviselő figyelmeztette a Csehszlovák Köztársaságot a támadó német fasázr mus részéről fenyegető veszedelemre. „Szlovákia legfőbb problémája, hogy a mai politikáitól eltérőleg céltudatosan Szlovákia iparosítását és a mezőgazdaság hozamának fokozását szorgalmazzuk. Továbbá, hogy a munkásság azociá'lis színvonalát a szlovákiai és a cseh országrészekben élő munkások bérviszonyainak kiegyenlítésével egyensúlyba hozzuk és hogy segítségére siessünk a földműves népnek főleg a földreform befejezésével ... Végül a gazdasági és szociális viszonyok javításával, illetőleg ezzel párhuzamosan felemeljük Szlovákia kulturális színvonalát." (Viliam Široký képviselő parlamenti beszédéből, Slovenské Zvesitá, 1937 XII. 5-én.) 1938ban a kommunisták minden törekvése arra irányul, hogy a Köztársaságot megmentsék a fasiszta támadók barbár uralmától. „1938 május 1-én egymás mellett tüntetnek a munkások és földművesek, az iparosok és a dolgozó értelmiségiek. Szlovák, cseh, német, magyar egy gondolattól áthatva fordult szembe a barna vésszel és belföldi ügynökeivel". (Slovenské Zvesti, 1938 V. 1.) 1938 májusának eseményei már a Csehszlovák Köztársaságra gyakorolt fokozott nyomás fejezetéhez tartoznak, mivel a Köztársaságot létérdekében támadták meg.