Uj Szó, 1950. szeptember (3. évfolyam, 201-226.szám)

1950-09-02 / 202. szám, szombat

UJSZÖ .MIT OLVASSUNK?. 1950 szeptember 2 - U J sin —

L VI! IA R M A O A R A K (L. Osztrover könyve az orosz munkásosztály négy hősi ébresztőjéről.) Röviddel ezelőtt jelent meg a Szikra kiadásában L. Osztrover Burevesztnyiki cimü munkájának magyar fordítása „Viharmadarak" címmel. A 178 oldalas kötet tulajdonképpen történelmi munka, de érdekességben vetekszik egy történeti regénnyel, Kitűnik belőle, hogy a marxista tör. ténelemszemlélet, mint a szocialista történettudomány alapja, micsoda, eddig figyelemre nem méltatott, mélyen emberi és művészileg alakítható anyagot tár fel a múltból s ha az író a feldolgozásnak olyan mestere, mint Osztrover, a munka olvasója szinte nem tudja eldönteni, tudományos vagy művészeti alkotásnak -számító könyvvel van-e dolga. Tulajdonképpen mindkettőnek elemei feltalálhatók abban a négy tömör és drámai elevenségü életrajzban vagy jellemképben, melyek a könyv tartalmát képezik. Négy értékes illusztrációt készített a szerző az orosz forradalmi munkásmozgalom történetéhez a XIX. század hetvenes és nyolcvanas éveiben. A cím — „Viharmadarak" — utalás Gorkij versére a forradalom győzelmének közeledtét hirdető viharmadárról, mely nem ismeri a félelmet az elemek tombolása közben. A vihar: a munkásosztály teljes felszabadulását hozó Szocialista Októberi Forradalom, a viharmadarak: az orosz munkásmozgalomnak négy he. roikus úttörője és pedig a takács Alexejev (1849—1891), a lakatos Obnorszkij (1852-ben született s valahol Szibériában halt meg), az asztalos Halturin (1857—1882) s a szövőipari munkás Mojszejenko (1852—1923). A cári bíróság Alexejevet 1875ben, Obnorszkijt 1879-ben ítélte el tíz-tíz évi kényszermunkára, a kényszermunka után következett száműzetés Szibériába. Mindkettő ott fejezte be életét. Alexejevet Jakutijában két telepes gyilkolta meg, hogy elrabolják összekuporgatott rubeljeit, amikor éppen szökni készült Szibériából, hogy hazatérve a munkásosz

J tály küldetésének eszméjét terjessze ismét az orosz dolgozók között. Qbnorszkijt megtört emberré tette a száműzetésben egy megbízhatónak hitt munkás árulása, aki rendőrkém lett és öt a

z osztálybiróság kezére juttatta. Mojszejenko kétszer került Szibériába, mindkét ízben visszajut Európába s megéri 1917 októberének viharát, mely a cári zsarnokságot és a kapitalisták uralmát elseperte. Halturin elkerülte Szibériát, de nem a kivégzést. 1882-ben Odesszában egy ottani gyalázatos ügyész meggyilkolása kapcsán keletkezett utcai tumultusban letartóztatják, igazi nevét nem akarta megmondani s Gurko főkormányzó az akkori cár, III. Sándor egyenes parancsára 24 órán belül felakasztatja, anélkül, hogy a kivégzett nevét ismerte és róla tudta volna, hogy Halturin volt az, aki mint a Téli Palotában dolgozó asztalossegéd oda dinamitot csempészett be és 1880 február 4-én Hl. Sándor atyja, II. Sándor cár ellen az ismeretes merényletet végrehaj totta. Mind a négy munkás kivételeiszellemi és erkölcsi tulajdonságokkal felruházott ember. Szellemi tekintetben a szociális éleslátás és megismerés nagy adománya van meg bennük. Tudatára ébrednek a munkásság helyzetének, a benne rejlő és érvényesülésre váró erőknek oly korban, amikor az orosz kapitalizmus még | fejlődésének kezdetén állt s a mun' kásnép csak az imént verődött össze földtelen falusiakból. Ez a négy hősi , ébresztő felismeréseivel nem marad passziv, hanem lankadatlanul propagandát folytat, tanul és tanít, szervez, egységbe tömörít és hirdeti a naary küldetést: hogy az anyagi és a kulturális nyomorúság megszüntetésén, jogok kicsikarásán kívül még egvébről is szó van: új élet teremtéséről. Mindegyiknek tevékenységén rajta van egyéni temperamentumának, sajátos jellemének bélyege. Alexejev a rendíthetetlen kitartás, Obnorszkij a körültekintő földalatti irányítás, Halturin a szívós és lázas buzgalom, Mojszejenko a közvetlen praktikus feladatokra irányuló üzemi propaganda megtestesítője. Mindegyiknek nevéhez fűződik példátlanul jelentős cselekedet. Igy Alexejev — és ebben mutatis mutandis Dimitrovot juttatja eszünke —, amikor tiltott szervezkedés miatt perét tárgyalják, szembeszáll a cári bírósággal, védőbeszédében megjövendöli a milliónyi munkásnép öklének lesujtását a despotizmusra. Hallatlan tett 1875-ben! Obnorszkij előkészíti az első forradalmi lap, a „Munkáshajnal" megindítását, jár Londonban, Genfben, Párizsban, tanulmányozza a nyugati munkásmozgalmakat s Párizsban vásárol nyomdagépet a lap részére. Halturin szervező genialitása segíti az Orosz Munkások Északi Szövetségének megszületését. Mojszejenko olyan sztrájkmozgalomba vezeti a kizsákmányolt textilmunkásokat, hogy a kormány meghökkent s 1886ban törvényt ad ki, mely megtiltja a gyári munkásság zsarolását a kapzsi munkaadók által kirótt bírságok formájában. Oroszországban 1861-ben szüntették meg a jobbágyságot, de a forma szerint szabad parasztnak az úri és jobbágyföldek elkülönítése és az úgynevezett földtehermentesitési eljárás folyamán — a kulákokat kivéve — oly kevés földje maradt, hogy nem tudott megélni s így megindul a parasztság áramlása a városok felé, munkát vállalni a gyárakban. A jobbágylét gyomját kitépték, de legott felburjánzik a kapitalizmus csalánja. Leírhatatlan kizsákmányolás vált a félparaszt gyári dolgozóra. Napi tizenkét ólát is dolgoztatnak vele. A gyáros a leglehetetlenebb címeken megbírságolja, állandóan és rendszeresen teszi ezt. Egy munkás évi bére 180—190 rubel, de a gyáros keresete minden egyes munkáson évi 1740 rubel. Sokan nem bírják a gyári gyötrést, eliszákosodnak vagy munkakerülő lesz belőlük. Osztrover bemutatja, hogy a kapitalizmus kínjai közepette mégis hogyan épül öntudatra az orosz munkásság és találja meg az utat helyzetének és feladatainak marxista felfogásához. Ez azút nem volt könnyű. A városi munkásság összekerül a forradalmi értelmiség virágával: — az elnyomatás ellen hangolt és szabadságra vágyó diáksággal. Csakhogy a diákok többnyire nárolnyikok voltak a hetvenes években s nem a marxista munkásságtól, hanem a paraszttól várták a forradalmat. Romantikus elméletet találtak ki, mely úgy szólt, hogy Oroszország nem a kapitalizmuson át, nem a pro letariátus útján valósítja meg a szocializmust, mert ez Oroszországban már megvan és pedig az ősi faluközösség formájában. Alexejev és társai azonban vitába szálltak ennek a hamis ködképnek híveivel, mert tudták, hogy a faluközösség az erősebbnek kedvez a semmi köze nincs a szoocializmushoz. Ugyancsak állást foglalnak azok ellen, akik mindent az izolált terrorcselekvénytől vártak, vagy — mint a lavristák — az élettől elvonatkoztatott végnélküli teoretizálásra adták a fejüket. A kultúrára és szociális tájékozottságra vágyó munkások tanulóköreit, az üzemekben folytatott agitáciőt, a földalatti politikai szervezkedést, a cselekvésre váró türelmetlenséget, az álmodozó lavrizmust, a forradalmi munkásmozgalom úttörőinek heroizmusát és nemes morálját — mindezt találóan és elevenen mutatja be Osztrover könyvében a négy életrajz szerint tagolt négy fejezete. Történeti látkörünket bővítő, hiteles és megkomponált egésszé kerekített anyaggal ismerkedünk meg e munka olvasása közben, tényekkel és eseményekkel, melyeknek marxista nevelő értéke rendkívüli s a történeti tájékoztatás reflektorát azért is fontos rájuk irányítani, mert' a polgári történetírás & velük való foglalkozást méltóságán alulinak tartotta. A gondos és könnyen gördülő fordítás Tolnai Pál munkája. SAS ANDOR MILAN LAJCIAK: NEMZEDÉKEM Szeretet napjait igyuk egy hajtásra. L j álom szülessék termékenyen! Száztonnás hengerrel török akadályra, s az életet mind jobban szeretem. O Szeretem a terméssel ringó barázdát, mezsgye nélküli földeket. Közös munka remekbe szökkenő kalászát. Ki még nem hitted, elhiszed! Lenn a völgyben új gépek zúgnak, forradalom-szűlte üzemek. Kémények örülnek a tavaszi napnak és minden irányban utak menetelnek. Nem ért ekkora dicsőség még szlovák földet, megszültnek elnyomottak és szórványlakók. Hősiesség pezseg nemzedékem benned és én öntöm tiszta poharakból. Testvériség magva bont rügyet. Munkás szorítja földműves ke/ét. Ott, hol élmunkások sora született, az ember csillagokig ér. Ki viszi biztos kézzel ifjúságunk, ablakainkat ki tárja ki? Szóljatok hát! Drága szülő pártunk s elsőszülötte, elvtársunk — Široký. Ford.: Pócz Olga, Nem barátoktól, hanem testvérektől búcsúztunk Az ember általában kissé elfogódott, amikor idegen országba utazik, főleg, ha nem ismeri a nyelvet. — Ez az érzés hatalmasodott el rajtunk is, amikor a csehszlovák határhoz közeledtünk, — mondja Oszvald elvtárs, a magyarországi él- és kiváló munkások üdtilöcsoportjának vezetője. Azon törtük a fejünket, ugyan, milyenek lesznek hozzánk Csehszlovákia dolgozói. Az aggodalom azonban egy pillanat alatt elszállt, amikor megérkeztünk és a csehszlovák elvtársak lelkes, szeretetteljes kézszorítással fogadtak. Kivették kezünkből csomagjainkat, felrakták egy autóra és mint régi jč barátok egymásba karolva, ki szlovák. ki magyar nyelven, a világifjúsági indulót dalolva elindultunk a tátralomnici szálloda felé. — Szinte hihetetlen, hogy rövid két hét alatt mennyire összebarátkoztunk a szlovák és cseh üdülő elvtársakkal. Örök időkre szóló barátság alakult így ki a maroknyi csoportokban a csehszlovák és magyar dolgozók között, akik az embert keresték egymásban és azt meg is találták. Ez az élmény olyan mély benyomást gyakorolt egyik elvtársnőnkre, Csohány Gabriellára, a budapesti egyéves politikai főiskola élmunkás tanárnőjére, hogy szívből faBORISZ POLEVOJ: EGY SZTÁLINGRÁDI MUNKÁS Fordította: Rajna Béla. 16 Kazimov nyomban arra gondolt, hogy valószínűleg már Valogya is megtudott mndent és — nagyot sóhajtott. Szlávka pedig, miután meggyőződése volt, hogy az öntési rekord körül minden csak szép és jő lehet, megint lázba jött, mintha csak ö maga lenne a nagyszerű diadal hőse. — Már hogyne tudnánk? Hiszen a rádió is közölte, a gyári és a városi adó egyaránt Felolvasták a miniszter sürgönyét: »Gratuiálok az országos rekordteljesltmény alkalmából. Fogadja meleg kézszorításomatc ... Már vendégek is vannak nálunk... Az ajtón keresztül valóban kiszűrődött az utcára a vendégek vidám hangja. — Ki van itt? —- kérdezte Kazimov suttogó hangon. Szlávka azonban már nem jutott szóhoz. Hirtelen kitárult az ajtó, a villanyfényben úszó bejáratnál megjelent Valogya Sumilov hatalmas alakja. Széles válla mögött felcsillant Zorin billiárdgolyószerüen sima, borotvált feje, aztán Válja angyalarca. fényesen csillogó szeme, höszszú szempillája és valameinnyiök mögött Klavdia komoly, de mégis boldog képe. — Háromszoros hurrá a m j Pa.ntyelej Petrovicsunknak! kiáltotta Valogya, megragadta Kazjmovot és hatalmas, erős karjában bevitte a •lakásba. Nagyszerű, Kazimov, így kell azt csinálni Menj csak neki ezeknek a csecsszopóknak, állj a sarka(ira, hogy ne nagyképűsködhessenek. hogy ezentúl senkinek, soha ne legyen nyugta, — k áltotta lelkesen Zorin. — Nem becsületes dolog ez, Pantyelej Petr

0vics, igy hirtelen, minden előzetes figyelmeztetés nélkül, — csicsergett Válja és szemében tréfás szemrehányás csillogott. — Nem igaz, így van ez rendjén, kislányom, aki alszik, csak vizet iszik — kiabált Zorin. — A Valogykájáért pedig ne nyugtalankodjék, de sok világrekordot állít ö még fel.. .• Ne is hallgas rá, Pantyelej, mutasd meg a frontszokásokat. Szorítsd ! Klavdia komoly szeme boldogan csillogott Kazimov felé: — Hová tűnt? Micsoda boldogság! Vártuk, vártuk, már mindfen kiszáradt, kihűlt. Ez a kedves hang egyszeriben megváltoztatta Kazimov hangulatát. Feloldódott a szomorúsága és csak most érezte igazán, milyen öröme telik a mai nagy s kerben. Az asztal meg volt terítve. Egyszerűen csodálatos, hogyan tudta Klavdia ilyen szépen, ünnepélyesen feldíszíteni az ételeket. A heringek nyitott szájába hagymaszeletet dugott a kolbászt egyforma, pontos karikákban körülrakta a tálon, a vajat pedig cikornyás hullámokkal cieomázta fel. »Miiyen kedves, derék emberek ... Hogy sugárzik Valogyka képe. mintha öt magát ünnepelnék, én meg azt hittem...« Mi már közben a te sikeredre felhörpintettünk egy kis vörösbort ... — közölte Zorin. — A másodikat pedig arra, hogy én viszont legyőzzem magát. — tette hozzá Valogya és szélesen, őszintén nevetett. — Hát, hogy őszinték legyünk, be kell vallanunk, hogy a harmadikat is felhajtottuk, mégpedig arra, hogy sose álljunk meg egy helyben, ne rozsdásodjunk be. ne engedjük meg, hogy belepjen bennünket a pókháló, — ismerte be Zorin. Most pedig, gyerünk, iszunk a legfontosabbra — kiáltotta Kazimov és megragadta a poharát. Szeme csillogott és izgalmában kilöttyentett néhány cseppet a terítöre. Itt, ezek közt a drága és szívéhez oly közelálló emberek között, akik úgy örültek az ő győzelmének, mintha a

z saját diadaluk lenne ismét megjelent előtte az a régenlátott arc, amelynek egyetlen vonását sem felejtette el annyi idő után sem. akire a rekordöntés legnehezebb perceiben gondolt. — Igyunk Sztálin elvtárs egészségére! ö segített ma nekem a rekordnál Az ő egészségére! Kazimov egy hajtásra kjitta a nagy pohár bort. A többiek !s követték a példát. Szlávka is kinyújtotta kezét az egy k Pohár után, de az anyja rácsapott a kezére. A gyerek berzenkedett. Igaz is. ilyen gyönyörű alkalom és most sem engedik inini. Egyébként is úgy érezte, hogy érdemtelenül mellőzik, elfelejtik őt. Bosszús arccal ült az asztalnál, szeme sarkából féltékeny pillantásokat vetett barátjára aki ma érthetetlenül még csak figyelemre sem méltatja. — Egyre csak az a te németed jár most a fejemben, — szólalt meg [ Zorin és egészen keresztülhajolt az ' asztalon —, tudod, az, akiről a Vörös Sarokban beszéltél, aki elrejtette esztergakéseit. Ügy tűnik most nekem mint egy barlanglakó, husánggal a kezében. Egy évszázaddal elhagyjuk már őket. Hej, micsoda idők kezdődnek, Petrovics! Képzeld csak. elfog a szédülés, ha arra gondolok, hová is jutottunk! — Én ped g egyre csak rá gondolok — intett Kazimov fejével Sumilov felé aki Váljával szemben ült, boldog, odaadó pillantásokkal gyönyörködött a lányban és egészen bizonyosan nem látott és nem hallott senkit Válján kívül. — Látod, ö odajött hozzám, tiszta szívvel, egész lelkével gratulált. Nem tudom, fordított esetben odamentem Volna-e hozzá ? Mi ? Hogy gondolod, gyalogság? Értem. Mindent értek — felelt mély hangján Zorin — Mennyi ideig bolyongtál ott Európában, hogy átneveld a Fritzeket ? ... Az élet pedig ezalatt itt előrehaladt, az emberek felemelkedtek. Nézd csak az ott, a szekrényem — intett az ébresztőóra fe;é —. próbáld csak meg vissza tudod-e tartani? A Martinnál legyőzted Sumilovot. Ez igaz. Sürgönyt kaptái a minisztertől: gratulálok és így tovább... De nem minden tekintetbein győzted le Valogyát, nem mindenben. A bor már kezdte legyűrni Zorint. De — amint ez már gyakran megtörténik a nyílt, közlékeny, jó emberekkel a mámor csak jobb kedvűvé, bajosabbá tette. Az asztalon keresztül egészen közelhajolt Kaz'movhoz huncut szeme még a szokottná] is jobban csillogott, amikor a fiatal párra mutatva, szinte össszeesküvö módján suttogta: (Folytatjuk.) kadó és szívhez szóló versben fejezte ki újból megszilárdult felismerését a népek nagy táborának egységéről, a csehszlovák és a magyar nép egymásra találásáról. — Udülöcsoportunk 95 emberből áll, akik kiváló vagy élteljesítményükért kapták jutalmul a kétheti csehszlovákiai üdülést a Magas Tátrában. Az is érdekes volt, ahogy mi, az ország minden részéből összeverődött magyarok megismerkedhettünk egymással, mert hiszen legtöbbünk még soha az életben nem találkozott. — Mindannyian szorgalmasan résztvettünk az üdülőben rendezett politikai vitákon. Tolmácsok segítségével kicserélhetük tapasztalatainkat országépítő munkánk és szakszervezeti tevékenységünk kérdésében. Egyik délelőtti vitánk alatt filmezték is csoportunkat. Megismerkedtünk a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség sok tagjával és örömmel állapítottuk meg, hogy milyen szépen dolgoznak. Vannak köztük, akik már egészen pártvonalon dolgoznak. Örömteli Ígéretei Csehszlovákia munkásosztályának a kis pionírok, akiken meglátszik az új szocialista nevelés és akikre már lehet építeni. A fiatalság kezében van az élet gazdag forrása és ereje. Látom azt a saját 19 éves lányomon, aki Budapesten a Csatornahajózási Vállalat DISZ titkára. Néha olyan elvi kérdések elé állít, hogy bizony beléizzadok, amíg válaszolok. — Nagyon mély benyomást gyakorolt ránk a szlovák ipar fejlettsége. A Tátra-környéki apró falvak és kis vidéki városok óriási, modern gyáťak központjai. Jártunk a Svitben, Liptószentmiklóson és mindenfelé öntudatos, megelégedett dolgozókkal találkoztunk. Én a magam részéről szerettem volna megismerkedni a közalkalmazottak bérezési rendszeréAl, mert ez a szakmám. (Oszvald el\rtSrs ugyanis a Közalkalmazottak Szakszervezete bérosztályának vezetője.) A 95 üdülő örömmel és megilletődve nézte végig a színvonalas kultúrműsort, amelyet a bratislavai Szakszervezeti Központ rendezett búcsúestjükön. Örömmel hallgatták Ziegler elvtárs, a ROH gazdasági osztálya képviselőjének búcsúztató sza. vait: „ ... ha (munkahelyeiteken beszélni fogtok üdüléstekröl, soha ne mondjátok, hogy külföldön voltatok. Boldogak lennénk, ha azt mondanátok, hogy otthon voltatok ..." Erre méltó feleletet adott Oszvald elvtárs, akinek beszédéből szintén a legszebb és legőszintébb részt idézzük: „A szlovák Nemzeti Felkelés hatodik évfordulóját valamennyi népi demokratikus állam megünnepelte. A fasiszta fenevad testébe döfött c se fiszlovák fegyver elősegítette mindannyiunk győzelmét a fasizmus felett. Mindig emlékezni fogunk a hősökre, akik a népek szabadságáért áldozták és áldozzák életüket. Mikoi az üdülőben eltöltött két hét után búcsúra került sor és- mi könnyekké a szemünkben ölelkeztünk össze sztovák és cseh elvtársainkkal, úgy éreztük, hogy nem barátoktól, hanem testvérektől búcsúztunk. P. O.