Uj Szó, 1950. szeptember (3. évfolyam, 201-226.szám)

1950-09-02 / 202. szám, szombat

1950 «z»p!ember 2 UJSZO CSOHÁNY GABRIELLA: ylii ootí a legszebb l Mi volt a legszebb? — kérdik otthon — 5 nem könnyű rá a felelet, — Láttunk piros gombát a fűben s szikrázó harmatcseppeket — A néma sötét erdőt jártuk, hol mókus cikázott a fán s néztük: a zengő patakparton hogy fut a hab a hab után. Jártunk ott, ahol nincs madár, csak csend van s szálló fellegek: elképzeltük, milyen erővel tombolhat ott a fergeteg, — a sziklák vad és zord szépsége szíven ütött, — s ha szállt a köd, kerekre nyiló szemmel néztünk egy fénysugárt a csúcs fölött. Láttunk sötétkék tavakat, köröttük csak a moha él; habjukon nem ring papircsónak, és nem hintázik falevél. Hevertünk puha, selymes réten, hol málna érik s áfonya és zsongította sziveinket •a nyírfák lengő mosolya. Láttuk a szörnyű sziklafalra hogy kúszott fel a telefon, jártunk szédítő mélységekre épített keskeny utakon; ittunk teát a rengetegben s barangoltunk a föld alatt, hol munkáskezek fénybevonták a nedves, sötét falakat. Mi volt a legszebb? — kérdik otthon — A rét? — A hegy? — A zuhatag? Vagy tán a törpe fenyő ága, mely élni tud a fű alatt? Vagy tán az, amikor felmorajlott és zengni kezdett fenn az ég?! — Mi volt a legszebb? — kérdik otthon — 6 én azt felelném rá: a nép! Ó, Gottwald és Široký népe, szíved szabad, szép, friss, erősl Általad lett az ismeretlen, különös, vad táj ismerős. Arcod mosolygott biztatóan útunkon mindenütt reánk s puha kenyérrel bizonygattad, hogy egy a bölcsőnk s egy anyánk! Míg a Sztálin-csúcs magas ormán kergetőznek a fellegek, míg az encián kék virága issza a harmatcseppeket, míg a Vág a Dunába ömlik s míg a Lomnicon hó ragyog: együtt megyünk mi: egy testvetek, csehek, szlovákok, magyarok... Csodálatos jövőnket zengi a felnövekvő ifjúság: éljen jövendő közös harcunk, amelytől szebb lesz a világ! éljen népeink barátsága s éljen a Párt, — mely megtanít tetteinkkel valóra váltani Lenin és Sztálin szavait. J A Szovfetbarátok Szövetsége járási értekezleteket tart A Szovjetbarátok Szövetsége megkezdte az előkészületeket, a Szovjet-Csehsziovák barátok Szövetségének második értekezletére, amelyet Prágában november 4—6-ig tartanak. Az üzemi és a helyi csoportok rendkívüli taggyűléseket rendeznek és nemsokára megkezdődik az értekezlet előkészítésének második időszaka, a Szövetség járási értekezletei. Némely járásban ezt az értekezletet már meg is rendezték. Szeptember 3-án az ógyalla: zsolnai, gelnieai, kassai, lőcsei, moldavai, nagyrőcei rozsnyói, iglói, terebesi és magas-tátrai kerületekben tartanak értekezletet, hogy a Sz*>vjetbarátok Szövetségének tagjai birálóan és önbírálőan méltányolják eddigj ' tevékenységüket politikai, szervező és népnevelő téren a Pártélet 8. számában megjelent »A Csehszovák-szovjet Barátok Szövetsége munkájának kimélyítéséért és javításáért* cimü cikk érteimében. A járási értekezleten új járási bizottságot választanak, vaiamint a Szovjetbarátok második kongreszszusa tiszteletére új kötelezettségeket vállalnak és megválasztják a küldöttséget a kerületi konferenciákra. A fentemlített járásokban az értekezleteket a Szovjetúnió iránti barátság és a világbéke megszilárdításának jegyében tartják meg. A járási értekezletek befejezése után szeptember végén és októberben sor kerül a kerület' értekezletekre amelyek a Csehszlovák-szovjet barátság további aktivizálási mozgalmának szellemében fognak lefolyni. A CSEMADOK bratislavai helyicsoportja értesíti tagjait, hogy N í d I e pénztárnok minden csütörtökön este a Vazov-utca 2. sz. alatti helyiségben szolgálatot tart és kéri az elmaradt tagdíjak befizetését. Mit látott Nagy Ferenc Szibériában Beszámoló a világ leghaladottabb földjéről az andódi iskolában Valahányszor egy új községbe, faluba érkezem, mindannyiszor bizonyosfajta izgalom fog el; az öntudat érlelő jeleit keresem dolgozóink arcán és magatartásán. Munkásaink és parasztjaink ajkáról lesem a hangot, lesem a szót, hogy én is tanulhassak tőlük és szerzett tudásomat kamatostul tovább adhassam dolgozóinknak. Olyan korszakban élünk, amely páratlanul áll a világtörténelemben, a szocializmus hódító korszaka ez és mindannyian úgy érünk melengető sugaraiban^ mint a termés a iorró nap termékeny hevében. A világ dolgozói nemzetiségre, vallásra, világnézetre való tekintet nélkül a napos oldal, a tartós béke felé törekszenek és több százmillió békealáírás tanusftja azt a tényt,' hogy a békeszerető népek tábora egyre nő. Mi abban a szeren- : csében részegültünk, hogy a Szovjetúnió felszabadított bennünket, ] a napos oldalon vagyunk és módunkban van gyors léptekkel előrehaladni a szocializmus útján Ám a napos oldalon van gyümölcs, amelyet gyorsabban érlel a nap és van olyan, amely később válik éretté Igy van ez falvainkkal, községeinkkel is. Van község, ahol a falu lakossága egyöntetűen csatlakozott az EFSzhez és áttért a közös nagyüzemi gazdálkodásra, másutt a lakosság csak részben értette meg az idők szavát. Mindez természetesen attól füaa miként folyik a felvilágosító munka a fa'uban és van-e a Párt helyi szervezetének szerves kapcsolata a lakossággal? Nos, meg kell állapítanunk, hogy Anaoa Kózsagüen a szervezes, a teivikgosítas muuKaja igen gyönge lábon all es az eiVtaroak a község népi szervezeteiben nem eléggé öntudatosak. Vaaarnap ugyarus • a CSEMADOK rendezésében a muzslai Nagy Ferenc elvtárs beszámolót tartott a Szovjetúnióban szerzett tapasztalatairól. Az előadiáson a község lakossága iget^ gyer számban jelene meg, ifjúságot pedig alig .ehetett látni. Am nem lehet az ifjúságot okolni az elmaradásért, ha a CSEMADOK helyi elnöke is későn érkezett, ha az EFSz elnöke kiment a hon futballcsapattal a szomszéd faluban tartott bajnoki mérkőzésre és ha a CSEMADOK titkára ezen a mérkőzésen a kapust játszotta. Ha a vezetőség 'igy viselkedik mit lehet elvárni az ifjúságtói es az EFSz tagjaitól? B zonyos ha a vezetőség tudta volna, milyen ritka szép élményben lett volna része, akkor hagyták voln

a a mérkőzést és jelen lettek volna a beszámolón. Mert Nagy Ferenc előadása spontán közlése volt azoknak az élményeknek, amelyekben tanulmányútja, folyamán része volt. Egyszerű, szemléltető módon és minden túlzás nélkül a valóság reális eszközeivel adta tudtul a hallgatóságnak, hogy'a közösen megszervezett munka révén milyen óriási eredményeket érnek el a Szovjetúnióban. Közvetlen hangja ahogy munkás szól a munkáshoz, tette Nagy Ferenc előadását érté kesssé. AKI SZOVJET FÖLDÖN LETT KOMMUNISTA. — Pártunk útján a Szovjetún

:ó lehetővé tette számunkra, hogy meglátogassuk kolhózait és a saját szemünkkel győződjünk meg a közös nagyüzemi' mezőgazdaság elért eredményeiről. — Kezdte beszámolóját Nagy Ferenc. — A küldöttségben 240-en vettünk részt A harmadik napon érkeztünk Moszkvába és már utunk folyamán mindannyian megállapíthattuk, hogy a háború véres és romboló nyomaira alig akadtunk és a felszabadulásunk óta eltelt néhány esztendő alatt a Szovjetúnió nemcsak, hogy magához tért, hanem jóval, megerősödött. Moszkva egy ragyogóan rendezett és tiszta város. Ezt nem propagandakép mondom mert én már jártam az első v lágháborúban Moszkvában és mondhatom, hogy most egy új Moszkvát láttam magam előtt. De nemcsak Moszkva volt új, hanem az emberek is újjá formálódtak. 1915-től 1920-ig tartózkodtam itt ezen a földön, tanuja voltam a Nagy Októberi Forradalomnak, láttam miként támadtak fel a szovjet népei mély einyornottságukból és velük együtt feltámadtam én is, mert itt a szovjet földön lettem én kommunista. De amíg a szovjet embernek módjában v

0lt szabadon tovább fejlődnie add g nekem otthon tovább kellett küzdenem a kapitalista Kizsákmányolókkai. Ezért harminc evj távollét utan bizony nagyon is meglepett engem mindaz, amit láttam. Elsősorban maga a szovjet ember lepett meg. Még az első világháborúban azt tapasztaltam, hogy az 0rosz ember rendkívül vendégszerető és nyomorában azt a keveset is megosztotta az idegennel amije van, ha megérezte benne a munkást, a sorstársat. Most azonban a szovjet ember a gazdagságát osztotta meg velünk. — Ügy fogadtak bennünket, mint

1 igazi testvéreket A legszebb szállodába szállásoltak el, pazar ételeket tálaltak elénk és kétnapi moszkvai tartózkodásunk alatt meglátogattuk a színházakat is, ahol a szovjet művészet alkotásait a legtökéletesebb előadásban láttuk. Én ettől a fogadtatástól szívem mélyéig meg voltam rendülve, mert állandóan arra gondoltam hiszen csak egyszerű munkások vagyunk és mégis mennyi gonddal és körültekintéssel járnak a kedvünkbe Mikor volt ez valaha, hogy egy munkásküldöttséget Így fogadtak?! Igy vált valósággá bennem az, hogy most egy igazi munkáshazában vagyok, olyan munkáshazában ahol törődnek a munkással, ahol a sokmilliós dolgozókat nemcsak írni, olvasásra tanították meg. hanem arra is, miként kell egy szabad hazában büszkén élni, bátran dolgozni és hős esen harcolni. Három évtized alatt történt ez az óriási változás olyan földöh, ahol minden második ember analfabéta volt. És mindez a Bolsevik Pártnak és vezető nek Leninnek és Sztálinnak köszönhető. SZIBÉRIÁBAN, AZ ALTÁJI KERÜLETBEN. y Erre kellett állandóan gondolnom, amikor 40 tagú csoportunkkal Szibériába utaztunk, 4600 kilométer távolságnyira Moszkvától. Itt elértük az altáji kerületet, amelynek hossza 2400 kilométert tesz ki, szélessége ped g nyolc ezret. Ennek a területnek egy harmada kopár hegyekből áll, a másik harmada értékes erdő, a többi termékeny síkság. Az Ob folyam innen az Északi Jegesfengerbe torkol. N

0vy Nikolájban az altáji kerület vezetőhelyettese fogadott bennünket, aki aztán íovább vezetett. Novy Nikolájban hatalmas, újonnan épített városrészek, utcák vannak és itt meglátogattuk azt a házat, ahol Gorkij a cárjzmus idején száműzve volt. Ebben a házban ma Gorkij muzeumot rendeztek be és a látogató megnézheti mindazokat az ereklyéket kéziratokat, amelyek a nagy szocialista író kezenyomát viselik magukon. — Innen aztán délre mentünk, ahol megkezdtük a Kolhózok látogatását. Meg kell jegyeznem, hogy Szibériában a kolhoz dolgozóinak nemcsak a földdel keli megküzdeniök, hanem az időjárással is Rövid négy hónapig tart a tavasz, nyár és ősz és e rövid idő alatt kell gondosan megművelni a meglevő földet és ugyanakkor újabb termőföldet hódítani. Szorgalmas és kitartó munka kell ehhez és csakis a közösen megszervezett munkával lehetett itt a kolhozt megvalósítani. _ Meglátogattuk például a Molotov kolhozt amely 6000 hektár felett rendelkezik. Vezetője Grinko elvtárs, aki a kolhoz megalapítója volt. Résztvett a Nagy Októberi Forradalom nehéz harca ban. Ma 54 esztendős, a Szovjetek Legfelső Tanácsának tagja, irányítja a kolhozt, tanácsot ad segít és mindennel hűségesen törődik. A kolhoz teAr,Őföldjéből 800 hektár rét, 1500 hektár búza, 212 hektár jab, 50 hektár napraforgó, 175 hektár len, 70 hektlr kapásnövény és 150 hektár kertészet. — Grinko elvtárs elvezetett engem egy 70 esztendős veterán kolhoz dolgozóhoz aki ugyancsak résztvett a Nagy Forradalomban és a kolhoz megalapításának első percétől itt harcolt minden talpalatnyi földért. Az öreg kolhozista ma már nem dolgozik, csak kijár a földekre és nézegeti a fejlődő termést. Élete gondtalan, mindent megkap a kolhoztól, amit szeme-szája megkíván. Az öreg csillogó szemekkel foga.'ott engem, boldogan rázott kezet velem, karonfogott büszkén mutogatta a nagy termőföldeket és elmondta, müyen keserves nehézségekkel kellett itt megküzdeni a forradalom után, amikor minden romba dölt és az ellenség még a munkaeszközöket is elpusztította. Elmondta, hogy lépésről-lépésre kellett előre haladn, amíg ma idejutottak hogy 510 taggal dolgozhatnak Az öreg hangja megindítóan lelkes volt, érezni lehetett, hogy Len n és Sztálin hűséges tanítványa. Nagyon Őrültem akk-r. hogy feífrisithettem orosz tudásomat és megérthettem minden szavát _ Az öreg büszkén mondotta nekem, hogy egy újdonságot is bevezettek. Cukorrépát termelnek már és hozama 170 mázsa holdanként. Ezt persze csak s kiváló szakemberek utasításával lehetett elérni. Évek hosszai kísérletezései folyamán jutottak el erre az eredményre. Megmutatta a gyümölcsöst, ame'.y ugyancsak a Micsurin-féle kere zt;zésnek köszönhető mert közönséges gyümölcsfa nem bírja ki a szibériai zord telet. Sorra került az iskola is, mert a kolhoz már középiskolával rendelkezik. A kolhoz dolgozói ebben az iskolában tanultak meg írni, olvasni _ jegyezte meg az öreg. ő maga is, mert a 20-as években, amikor idekerült, analfabéta volt TÁBLÁZAT MUTATJA A KOLHOZ FEJLŐDÉSÉT. Az öreg nyíltan és büszkén beszél mndenröl, mert a szovjet dolgozó büszke fejlődésére. A kolhóz agronoinja. egy kiváló szakember megmutatja azt a táblázatot, amely a kolhóz bejárata előtt hirdeti a közös munka eredményét és pontos n megmutatja a kolhóz fejlődését. Igv pélául 1940-től 1949-ig, a háború ideje alatt is, hogyan küzdöttek az itthonmaradottak minden talpalatnyi földért 1940-ben 197 hektáron 47-ben 912-őn, 48-ban 1116-on, 49ben 1313 hektáron búzát termeitek. A terméshozam ugyancsak pontosan fel van tüntetve. 1940-ben 6.50 mázsa volt, 47-ben 10.5, 48-ban 10.8 és 1949-ben 14.4-re növekedett hektáronként a búza hozama. Igy küzd a szovjet dolgozó hazájában, hogy mnden darabka föld termékeny iegyen és hogy minél jobbat és minél többet termelje. . Ebben a törekvésében a szovjet tv dósok teljes erejükkel támogatják. Július 19-én meglátogattunk egy ilyen kísérletező teiepet amelynek vezetője Liszevenko elvtárs (nem Lysenko). A nemesítő telep egy katlanszerü mélyedésben fekszik 80 hektárnyi területen. Liszevenko elvtárs megmutatta, hogy keresztezések révén olyan diófát s került kitenyészteniük, amely már kibírja az 50—55 fokos hideget A dió formája annyiban megváltozott, hogy kissé keskenyebb és hegyesebb. Almafát, szőlőfajtát és virágokat csodálatos színekben sikerült kítenyé-zten ök, amelyek kibírják a Szibériai éghajlatot. Minden gyümölcs és növényfajtából rengeteg megrendelés érkezik hozzájuk Szibéria összes kolhozaiból. Ezen a telepen hat es:tendeje folyik állandóan a nemesítő munka a szibériai kolhozok nagy örömére. A GÉPÁLLOMÁSRÓL ÉS A SZOVJET ASSZONY MUNKÁJÁRÓL Beszéde folyamán Nagy elvtárs szóvá tette a gépállomást is, amelynek hatáskörébe 18 kolhoz tartozik. Szerződés köti ezekkel a kolhozokkal, amelyet a járási tanács hagy jóvá. A munkáért minden brigád vagy csoport felelős. Olyan közösséget jelent a brigád vagy csoport, ahol tökéletes összhang uralkodik és ahol minden egyes tag örömmel segítségére van a másiknak.. Csakis ilymódon fejlődhetett ki a csoportok között az a lendületes és fegyelmezett munkaverseny, amely a Szovjetúniót ma a világ leggazdagabb és a leghatalmasabb államává feljesztette. Az előre megtervezett munkánál a költségvetés is pontosan kéczen áll. Szó sem lehet arról, hogy a gépállomás ne rendelkezzék elegendő géppel, ilyesmi elképzelhetetlen. Van ott elegendő traktor és kombájn. Többnyire 48 lóerős láncos traktort látott és kombájnnál nésy fajta gyártmányt tudott megkülönböztetni. Látott olyan kombájnt is. amely aratott, csépelt és tarlóhántást végzett egyszerre. Csodálatos látvány volt ez. Ügy tetszett, mintha egy mozfró gyár dolgozott volna a mező kellős közepén. (Folytatás a 7. oldalon.)