Uj Szó, 1950. szeptember (3. évfolyam, 201-226.szám)

1950-09-16 / 214. szám, szombat

Világ proletárjai egyesüljetek! A XmmmMi és ItakitiXrM TtiaoztatfMMaiMk £ü A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1950 szeptember 16, szombat 3 Kčs III. évfolyam, 214. szám Bašťovanský elvtárs a pártsajtó történelmi szerepéről és hivatásáról Értékes jubileumot ül a Szlovákiai Kommunista Párt központi lapja: alapításának harmincadik évfordulóját. Pártunk életében ez jelentőségteljes esemény, fontos határkő a szlovákiai sajtó fejlődésében. Amint a lenini-sztálini bolseviki típusú párt alapjában különbözik a többi politikai pártoktól, ugyanolyan alapvető és mély különbség van a kommunista pártsajtó hivatása és feladata és a polgári pártsajtó, illetőleg a szociáldemokrata sajtó feladata között. Amíg a polgári és reformsajtó a burzsoázia szolgálatában áll, támogatva a dolgozó nép kizsákmányolását s célja annak becsapása, hazug jelszavak és érvek belopásával, addig- a forradalmi kommunista sajtó a munkásosztály hü harcostársa, a dolgt.zó tömegek bevált és megbízható szervezője a kapitalista járom alól való felszabadulásért, a boldog szocialista jövőért folytatott harcban. Ezen eltérő hivatásnak megfelelően a burzsoá és kommunista sajtó között mélységes módszerbeli különbségek vannak. Míg a polgári sajtó megfizetett, hazug, immorális, jellemtelen és szenzációt hajszoló, addig a kommunista sajtónak jellegzetessége a mély elvhűség, becsületesség, l'"„vetkezetesség, amellyel a dolgozó nép jogaiért, a szebb világért harcol. Es pedig azért, mert kifejezője a legforradalmibb, a leghaladóbb társadalmi osztály, a munkásosztály érdekeinek, mert a legharcosabb, legszervezettebb párt, a Kommunista Párt elveinek hirdetője V A kommunista sajtó erőteljes eszköze a dolgozóknak, a kapitalista rabság, a kizsákmányolás elleni harc kiterjesztésében és a proletariátus felszabadulása után hathatós támasz a szocializmus felépítésében. Nem véletlen, hogy Marx, Engels, Lenin és Sztálin, a tudományos szocializmus nagy tanitói, egyszersmind a valódi forradalmi sajtó megteremtői és építői is voltak. A nagy Lenin és Sztálin a kommunista sajtó új bolseviki tradícióját alkották meg, amelynek hordozója ma mindenekelőtt a magasan kifejlődött és elvhű szovjet sajtó és annak mintájára a többi országok kommunista pártjainak sajtója. A marxilenini szellem, amelyben e lapok íródnak, biztosítja magas eszmei színvonalukat, világos, megalkuvásmentes politikai vonalvezetésüket. Hasonlóképpen nem véletlen, hogy a Csehszlovákiai Kommunista Párt élvonalbeli dolgozói; Gottwald, Slánský, Zápotocký, Široký, Sverma, Kopecký és a többi elvtársak a sajtóval igen közeli kapeolatot tartottak fenn, szerkesztői vagy erősen aktív munkatársai voltak a kommunista lapoknak. Ismeretes, hogy Pártunk a kiváló forradalmi újságírók egész sorát nevelte fel, mint Fufiík, Urx, K. Konrád, Krejčí, San troch és más elvtársakat, akik éppen hősi állásfoglalásuk következtében a barbár náci bűnösök terrorjának áldozatai lettek. A szlovák forradalmi sajtó szerencséje, hogy fejlődésére Gottwald elvtárs mély és erös befolyást gyakorolt, éveken keresztül politikai és szervezési építője volt. Közreműködése sajtónkban tartós és kitörölhetetlen nyomokat hagyott. Erre a dicsőségteljes tradícióra a szlovákiai sajtó mindenkor büszke lesz, lelkesedéssel fog belőle meríteni és hagyományait bátran, céltudatosan fogja fejleszteni. Természetesen a forradalmi sajtó és szerkesztőinek sorsa a kapitalista kormányok ideje alatt nem volt lrígylésreméltó. Cenzúra, elkobzások, betiltások, fogságbavetés, bírságolás, a forradalmi újságírók üldözése: — a „sajtószabadság" terén ebben nyilvánult meg a burzsoá „demokrácia". Nem csodálkozhatunk tehát azon, hogy a „Pravda" harmincéves történelme során kényszerszünetekkel találkozik. a lap címének változtatásaival és más hasonlókkal, amik minď a terror, a betiltások és az uralkodó burzsoá pártok üldözéseinek következményei voltak. Ám annál nagyobb volt dolgozó népünk, munkásaink, földműveseink és haladó értelmiségünk rokonszenve és szeretete, amellyel a kommunista sajtó iránt viseltetett. Hisz ez tükrözte vissza életünket és vágyainkat, az ő jogaikért harcolt, az örömteli élet perspektíváit mutatta meg, a munkásosztályt és az egész dolgozó népet a szebb jövőért, a szocializmusért mozgósította harci sorokba. Kommunista sajtónk mindenkor a legszorosabb kapcsolatban állt a dolgozó tömegek széles retegeivel, a munkásmozgalom élő krónikája volt, hű és önfeláldozó segítőtársa, igazi kollketív szervezője. Hasábjain mozgalmunknak élő történelme tükröződik vissza, a kezdet, a fejlődés, a győzelmek és vereségek és a válságok. Gazdag történeti jelentőségű harcunknak képe ez, amelyet sajtónk a munkások kizsákmányolása, a földművesek és kisiparosok koldusbotra juttatása, a néphez hü és öntudatos értelmiség üldözése és megkárosítása ellen folytatott. A sztrájkok, a tüntetések, a bérharcok, a manifesztációk, a nagy harci akciók hősi éposza ez, amelyeket egy gondolat vezetett, megtörni a töke és a kizsákmányolás ördögi hatalmát, segíteni népünkön, kiharcolni számára a jogokat, a szabadságot és megnyitni az utat az örömteli jövö felé. Forradalmi sajtónk hangja világosan és bátran hangzott, e nagy történelmi harcban a dolgozók egységét segített kikovácsolni, közreműködött a munkásosztály és a Kommunista Párt vezető feladatainak megszilárdításában, úgy, ahogy azt a nemzet tényleges érdekei parancsolták, ahogy azt meghatározza a marxi-leninizmus halhatatlan elmélete; Később, köztársaságunk veszélyeztetésének idején a forradalmi sajtó bátran megmutatta a dolgozók harci, fasisztaellenes egységének útját, a nemzeti szabadság, az állami függetlenség harcának útját. A Csehszlovák Köztársaság szétdarabolása után az illegális kommunista sajtó rettenthetetlenül felemelte harci zászlaját, mozgósította a népet a nemzeti szabadság, a demokrácia, a szocializmus győzelme ügyében, az új népi demokratikus Csehszlovák Köztársaságért. Miután a Szovjetúnió dicsőséges hadserege felszabadította hazánkat, a kommunista sajtó Pártunk hathatós támogatója lett az újjáépítés és felépítés munkájában, mozgósítva a nép széles rétegeit az építömunkára. Ezzel egyidejűleg a „Pravda" bekapcsolódott a kapitalista és nagybirtokos reakció csökevényei ellen folytatott energikus harcba, amely arra törekedett, hogy a nép épitőmunkáját felforgassa, lehetetlenné tegye. Igy vált tükrévé a „Pravda" két világ kemény harcának: a munka, az építés, a haladás világa egyik oldalon, a másik oldalon a rothadó burzsoá világ, az elmaradottság és az árulás világa. Aktív részvételével ebben a harcban, amelynek konkrét formái a földbirtokreform következetes megvalósításáért folytatott küzdelem, a nagyipar, a bankok államosításáért, a nép ellenségei vagyonának elkobzásáért. a Nemzeti Bizottságok Kiépítéséért, a lakosság közélelmezésének rendezéséért, a dolgozó nép tömegszervézeteinek egységéért, a cseh és szlovák nép testvéri együttmunkálkodásáért, a köztársaság egységének megerősítéséért, stb. folytatott harc volt, a forradalmi sajtó a munkásosztálynak és Pártunknak segített előkészíteni a feltételeket ahhoz. hogy az erők összemérésénél 1948-ban a nagy február idejében győzedelmeskedjék. Ma Pártunk sajtója hazánkban teljes mértékben a szocializmus építésének nagy ügyéért harcol. Sajtónknak nem lehetnek más céljai, nem követhet más érdekeket, mint a közösség céljait és érdekeit. Az uralkodó osztály, a munkásosztály szoros szövetségben áll itt a k s- és középparaszttal. A kommunista sajtónak céltudatosan segítenie kell e szövetség megszilárdítását. A dolgozó nép politikai öntudatát segíti sajtónk emelni és megszilárdítani, az építő feladatok teljesítésére, a munka új formáinak k szélesítésére, a szocialista verseny, élmunkás- és újítómozgalom elmélyítésére és kiterjesztésére serkenti és mozgósítja a dolgozókat. A Pravda és általában a Párt sajtója Szlovákia iparosításának önfeláldozó hirdetői lettek, céltudatosan nevelik dolgozóinkat öntudatos szoc'alista hazafiakká. A Párt irányvonalát hajtják végre és terjesztik a kis- és középföldmüvesek között a földműves politikában, amely állandóan egy célt követ: a dolgozó paraszt életszínvonalának emelését. A felszabadulás utáni első időszakban ennek alapja főleg a földreform kérdése volt. ma elsősorban az EFSz-ek bátrabb építése és megszilárdítása áll előttünk mint a falu szocialista átépítéséhez, a füldmüvesek jóléte felé vezető út. Pol tikánk állandó fövonása a békéért folytatott harc, és igy természetes, hogy a sajtó a békegondolatok hirdetője és olvasóit aktív résztételre buzdítja a békevédök soraiban, népünket a proletár nemzetköziség szellemében neveli, a szabadságért küzdő nemzetekkel való szolidaritás szellemében, mint Korea. Vietnam, Indonézig., Maláj, Burma; a népi demokrat kua országok iránti testvéri szellemben, minden haladó erő, elsősorban a béke és a szocializmus főbástyája, a legyőzhetetlen Szovjetúnió, a progresszív emberiség nagy tanítója és vezére, Sztálin elvtárs iránti szeretet szellemében. Sajtónk harmincéves történelme gazdag és szép. Népünk és a sajtó munkatársai is joggal lehetnek büszkék rá, éppen úgy, ahogy büszkék vagyunk szülő Kommün sta Pártunk történelmére és ténykedéseire. Tudjuk ám, hogy szerkesztőségeink munkájában elégtelenségek is voltak és ma is mutatkoznak. Mindenekelőtt a sajtó munkatársai közül még nem szabadultak meg valamennyien a polgári saitó módszereitől és nem sajátították még el munkájukban a marxi-lenini alapelvek érvényesítését. Éppen ezért fontos a szerkesztőknél a marxi-lenini stúdiumok elmélyítése és ezzel a sajtó politikai-ideológiai színvonalának emelése. Továbbá elvtársainknak. akik a sajtóban dolgoznak, arra kell törekedniök, hogy mindig a problémák mélyére hatoljanak, hogy híreik, cikkeik, értékeléseik mindig konkrétek, lényegesek legyenek, hogy irányt mutassanak és a kérdések megoldását elősegítsék. Újságíró elvtársainknak el kell safátítaniok azon sajtókampányok következetesebb és szervezettebb vezetését, amelyek közéletünk feladataival és kérdéseivel, főbb eseményeivel függnek össze, még pedig olyképpen, ahogy azt a Párt teszi és hajtja végre. Újságainknak és sajtónknak alapelve legyen a lehető legközelebb jutni felfogás, színvonal, elvhűség szempontjából nagy példaadó iához, a szovjet sajtóhoz, hogy sajtónk a leghathatóssab és legjobban szolgália a mi munkánkat és az ő nagy művét is. az ötéves terv megvalósítását, a szocializmus építését. Értékelve forradalmi sajtónk nagy munkásságát és gyönyörű tradícióját, megköszönve mindazoknak, akik ennek fejlődésében kivették részüket, annak a kívánságunknak adunk kifejezést, hogy sajtónk nagy céljait a legrövidebb időn belül megközelítse és eljusson hozzájuk. Harminc esztendeje harcol hazánkban a kommunista sajtó a szocializmus győzelméért, a békéért és a népek szabadságáért Kommunista sajtónk történetéből írta: MILOS QOSÍOROVSKV A kommunista sajtó, a komunista újságok és folyóiratok mindig hatalmas fegyvert képviseltek a Kommunista Párt kezében, szervezetei megszilárdítására és a tömegekre való befolyás elnyerésére. A munkásosztály élcsapatának, a Kommunista Pártnak sikeres tevékenységét lehetetlen sajtó nélkül elképzelni. Az SzK(b)P röv'd története is arról beszél, hogy Lenin elvtárs az orosz forradalmi marxisták legfontosabb szerepét az oroszországi egységes marxista párt megalakításának időpontjában az összorosz illegális folyóirat megalakításában látta. Ebből is kitűnik, hogy micsoda óriási jelentőséggel bír az első lenini folyóirat, az »Iszkra« megjelenése 1900 decemberében. Ügyszintén az SzK(b)P rövid történetében szó esik arról is, hogy az oroszországi forradalmi mozgalom első vlágháború előtti új fejlődésével egyidőben egy napilap megalapításának kikerülhetetlen szüksége ia megmutatkozott. Ez a napilap, amely 1912 május 5-én indult meg, a dicsőséges bolseviki »Pravda« lett amelyről Sztál n elvtárs azt írta, hogy az 1912-es esztendő »Pravdá«-ja az 1917-es bolseviki győzelem alapvető kezdete volt. Hogy ilyen óriási jelentőséget tulajdonít az SzK(b)P rövid története a munkássajtónak, ez azt bizonyítja, hogy a forradalmi munkásmozgalom történelme elválaszthatatlanul egybekapcsolódott a munkássajtó történetével. És éppen ezért, ha ma a Csehszlovákia népeinek történelmében szereplő legdicsőségesebb párt, Csehszlovákiai Kommunista Párt keletkezésének 30-ik évfordulójáról beszélünk, és a CSKP történelméről emlékezünk meg, akkor lehetetlen figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy e történelem lényeges része kommunista sajtónk hasábjain íródott és kommunista sajtónk a csehszlovák munkásosztály harea ban a legjelentősebb szerepek egyikét játszotta. Az első kommunista folyóiratok megalakulása arra az időpontra esik, amikor a nemzeti es demqkratikus forradalom vezetéséért folyó küzdelem a burzsoázia és a munkásosztály között utolsó fázisába jut. 1920-ban munkásosztályunk aKkori pol tikai képviselői között kiéleződtek az ellentétek. A szociáldemokrata párt vezetősége a munkásosztály politikáját a burzsoázia politikájának vetette alá a szervezett munkásság széles tömegei ped

:g azt követelték, hogy a szociáldemokrácia az orosz bolsevikok példája nyomán a következetes forradalmi marxizmus útjára lépjen Az ellentétek abban csúcsosodtak ki, hogy a szervezett csehszlovákiai proletariátus döntő többsége elutasította a szociáldemokrata vezetők refornrsta politikáját (a szociáldemokrácia jobboldalának politikáját! és a forradalmi marxizmus politikáját követte, amelyet a leninizmus elmélete és gyakorlata bővített ki, (vagyis az úgynevezett marxista baloldal politikája). A Köztársaság legerősebb politikai pártjában fellépő e fejlődés által a burzsoázia pozícióját fenyegettetve látta és felhívta a jobboldalt, hogy végezzen a forradalmi baloldali mozgalommal. HOGYAN KERÜLT SOR A KETTÉSZAKADÁSRA? 1920 szeptember 25-ére hívták öszsze Prágába a csehszlovák szociáldemokrácia XIII. kongresszusát, amelynek döntenie kellett arról, hogy a párt továbbra is kiszolgálja-e a burzsoáziát, vagy pedig a következetes forradalmi politika útjára lép. A kongresszus összehívásáról szóló h rdetést több ízben egymás után lehozta a párt központi lapia, a »Právo lidu«. A prágai országos kongreszszust a szociáldemokrata párt szlovák részének kongresszusa kellett, hogy megelőzze amelyet 1920 szeptember 19-ére Turócszentmártonba hívtak össze. A szlovák kongresszus összehívásáról szóló hirdetményt a szlovákiai szociáldemokrácia sajtó szerve, a ^Robotnícke Noviny« (Munkásújság) tette közzé. Mind a két kongresszus küldötteinek választásán a baloldal szerzett döntő többségit. A cseh országrészekben a küldöttek 67%-át és Szlovákiában még többet. Nyilvánvaló volt, hogy a kongresszuson megválasztják a párt új", baloldali vezetőségét és a köztársaság legerősebb politikai pártja a következetes forradalmi politika útjára lép. Ezért a jobboldal taktikázásba kezdett és arra törekedett, hogy m ndenáron megtörténjék a párt kettészakadása 1920 szeptember 14-én a szociáldemokrata miniszterek, élükön Tusár miniszterelnökkel kiléptek a kormányból. A párt elnökségén tettüket azzal okolták meg, hogy elvesztették a tagság bizalmát. A párt elnöksége kijelentette, hogy a szociáldemokrácia k lépése után a kormányból tulajdonképpen az összehívott kongresszusokon már nem lesz mirőj tárgyalni, hogy a kongresszust el kell halasztani és a baloldal minden tagját addig ki kell zárni a pártból, (ami a tagság döntő többségét jelentette). A kongresszusok elhalasztása, mivel rendesen összehívták és megválasztották rája a küldötteket is, a párt érvényben lévő szervezeti szabályzata ellenére történt. Ezért a baloldal feladatául tűzte ki azt, hogy a kongresszust saját maga megszervezi. A prágai gyárak és szervezetek bizalmijainak tanácskozásán, amely közvetlenül az elnökség ülése után történt, megalakították a prágai munkásság akcióbizottságát, amely — megértve a pártsajtó jelentőségét azonnaj jelentette a Právo L du szerkesztőségének, hogy a kongresszust megtartják. A párt prágai vállalatában a Hybernská utcai Lidový Dümban (Népház) megalakult az üzemi tanács, hogy az áruló jobboldal ellen megvédje a párt vagyonát és elhatározta, hogy a kongresszusig a párt lapja a »Právo Lidu« a párt mindkét irányának véleményét tükrözze vissza. Tehát a baloldal véleményét éppúgy, mint a jobboldalét, kivéve a kongresszus elhalasztásáról szóló cikkeket. A KÉT »PRÁVO LIDU« ÉS A »RUDÉ PRÁVO* KELETKEZÉSE Miután a baloldal átvette a »Právo Lidu«-t a jobboldal erre azzal felelt, hogy eltávozott a Lidový Dűmból és külön saját »Právo Lidu«-t adott ki a Beaufort könyvnyomdában. A jobboldal közbenjárására s hivatalok megtiltották azt hogy a baloldal a »Právo Lidu« elnevezést használja ezért ezt az újságot 1920 szeptember 16-ával a baloldal s>Staré Právo Lidu«-nak (Régi Népszavának) nevezte és folytatta az évszám és a számok régi jelölését. Amikor azután a hivatalok ezt az elnevezést is betiltották, szeptember 21-én 1920ban megjelent a párt új lapjának, a »Rudé Právo«-nak első száma. Igy keletkezett tehát a »Rudé Právo«. Országos méretben ezen események előjátéka Szlovákiában játszódott le A szocáldemokrata minisztereknek a kormányból való kilépése után a szociáldemokrácia szlovákiai vezetősége szintén úgy döntött, hogy a kongresszust elhalasztja és nem tartja meg Turócszentmártonban 1920 szeptember 19-én. A szervezetek nagy többsége a kongresszus ilyen törvénytelen visszaszívása ellen foglalt állást. Miután azonban a szociáldemokrácia szlovák'ai szervének, a »Robotnícke Noviny«-nak, egész szerkesztősége a jobboldalon állt, a marxista baloldal Szlovákiában elhatározta, hogy saját folyóiratot ad kl. Igy került sor arra, hogy 1920 szeptember 15-én Rózsahegyen, a Szlovákiai Szakszervezeti Mozgalom Központjában, megjelent az új hetilapnak első száma. E hetilap címe: »PRAVDA CHITDOBY* (A SZEGÉNYSÉG IGAZA) A folyóirat elnevezése alatt ez a megjelölés állott: »Ez a folyóirat Szlovákia nápe osztálynevelésének szolgálatában áll«. Az első szám első oldalán hozták nyilvánosságra az összes szlovákiai megyék szociáldemokrata szervezeteinek hirdetményét hogy megtartják 1920 szeptember 19-én a turőcszentmártoni kongresszust. Csupán a braťslavai megye képezett kivételt. Igy keletkezatt a »Pravda chudoby*, amely a mai Pravda őse. A »Rudé Právo« és a »Pravda chudoby* első számainak érdeme volt tehát az, hogy mind a két kongreszszus (mind a szlovákiai, mind az országos) a megállapított időpontban