Uj Szó, 1950. szeptember (3. évfolyam, 201-226.szám)

1950-09-15 / 213. szám, péntek

-UJSZ0 Ifjú dolgozók között a bratislavai Krasnahorka- internálusban WÍÄ W A fényesen kivilágított teremben 110 csiilogószemű fiú figyeli tágranyilt szemekkel az előadó Vidó elvtárs szavail, aki Leninről, a nagy tanítóról beszél. A fiúk szemében a lelkesedés tüze lobog fel, amikor Lenin harcairól, sikereiről és a szovjet haza küzdelmeiről von szó. Ezek a fiatalok különféle műhelyek és üzemek dolgozói. Tanoncidejüket már egészen más körülmények között töltik, mint apáik, akiknek a sorsa merőben különbözött attól, amilyen viszonyok között ezek a fiatalok élnek. Az internátus tiszta fehér falaival, fehér ágyaival, kőkoekás folyosójlával maga a paradicsom ahhoz képest, ahegy a múltban éltek a tanoncok. Vidó elvtárs, a fiúk nevelője elmondja, hogy az internátusban 110 fiú van elszállásolva 16—20 éves korig. Az internátus azelőtt agg-menház volt, most gondosan átalakítottlik és az Építlkezésj üzemek kezeli. A fiúk az internátusban reggelit és vacsorát kapnak, tízóraijukról és ebédjükről az illető üzem gondoskodik, ahol dolgoznak. Minden harmadik héten hazamehetnek, amennyiben van hova menniók. Sokan azonban jobban érzik maglikat az internátus tiszta fehér falai között, nem is gondolnak a hazamenésre. Az elmúlt idők tanonca rossz és elhanyagolt körülmények között lakott s h

a a pénze elfogyott, senki sem gondolt arra, hogy a fejlődő szervezetet nem lehet kitenni koplalásnak. Senki sem gondolt arra, hogy a fiatal gyerekeket nehéz gyári munkára fogni emberttílenség és ezzel csak fejlődésüket gátolják meg. Jelenleg a fiatalok megkapják azt, ami korukhoz és fejlettségükhöz illően őket megilleti. Tiszta internáitusban laknak, fehér ágyakon alusznak, sportolásukról, testi fejlődésükről, művelődésükről gondoskodunk és ezzel útját egyengetjük annak, hogy egészséges n mzedék támadjon. — Rendes program szerint foglalkoztatjuk a fiúkat és az előírt programhoz szigorúan ragaszkodunk — folytatja Vidó elvtárs- Esténkint a fiúk összegyűlnek a tanulószobában, ahol élénk vita alakul ki közöttük és bátran megmondják a véleményüket minden kérdésről, amely őket foglalkoztatja. Itt tanulják megbecsülni államunk demokratikus szabadságjogait, itt tanulnak meg élni jogaikkal és itt ismerik meg kötelességeiket is. De ez az oktatás, amit itt kapnak, semmiképpen sem egyoldalú. Jáison elvtárs, egy fiatal, 21 éves mérnökhallgató foglalkozik a fiúkkal kultu rális és zenei téren. A fiatal oktató lelkesen, odaadással, hittel és tudással végzi felelősségteljes feladatiát. Amikor terveiről beszél, csillogó szeme a messze jövőt látja, ahol a meg változott, átnevelt és öntudatosabbá tett ifjú dolgozók gárdái menetelnek. — Amikor megkezdtem itt a munkát, símilyen kultúrélet nem volt az internátusban Most nagy terveim vannak. Szervezem az énekegyütteseket, szavalókórust állítottunk fel és a balalajka-együttes munkáj inak előkészületei is folynak. Szándékunkban van rádió-amatőriskolát és fotokört alakítani. Szeretném a fiúkkal megkedveltetni az igazi haladószellemű irodalmat. Ezért tervbe vertem, hogy hetenként legalább egyszer irodalmi ismeretterjesztő előadásokat tartok a fiúknak, amelyben szemelvényeket olvasok fel nekik a világirodalom nagyjainak munkáiból, hogy így tíjnerjék meg azokat a halhatatlan értékeket, melyek nélkül az emberiség szegényebb lenne. — A fiúk között igen tehetségesek is vannak, akiknek rej'elí tehetségei az elmúlt rendszerben soha nem kerülhettek volna felszínre- Mi azonban, ha valamelyiknél valamilyen tehetség felvillanását látjuk, azonnal teret nyujtunk arra, hogy a tehetseg kifejlődjön. Ilyen módon reméljük, hogy a munkásosztály soraiból új mérnökök, technikusok, jó asztalosok, lakatosok és egyéb mesteremberek kerülnek kii. Számomra nincs szebb faladat, mint ezekből a fiuk ból kihozni azt, ami bennük szunynyad és ami csak a mi megváltozott, szabadabb rendszerünkben kerülhet napvilágra. Meg vagyok győződve arról, hogy a fiúk is érzik lelkük méA CSEMADOK bratislavai helyicsoportjának vezetősége felkéri mindazokat a kultúrtlrsakat, akik eddig még nem vették át tagkönyvecskéiket, hogy jelenjenek meg minél előbb Nád'.er pénztárnok kultúrtársnrl a Vazov-utca 2. sz. alatti kt'ltúrhelységben ezek átvétele céljából. Hivatalos órák minden hétfőn és csütörtök este 19—21 óráig. lyén, ha néha-néha lázadoznak is az internátus fegyelme ellen, érzik, hogy szerető kéz, a szocialista haza keze őrködik felettük. A fiúk az előadóteremben az elő adás végeztével vitatkoznak azokról a problémákról, amelyek őket foglalkoztatják. Mihá'cs Lajos 21 éves csalovói autószerelő tanonc láthatólag legnagyobb tudással rendelkezik a fiúk közölt. Tisztában van mindazzal, mit nyújt számára a népi demokrácia. — Azt hiszem, a mi kötelességünk tanulni, tanulni és megint csak tanulni — mondja. Ezenkívül kötelességünk az iS', hogy az üzemben vigyázzunk arra, hogy a munka jól haladjon, mert hi,sz ma már a mienk az is, a közösségé. A vita után a fiatalok körém csoportosít nak. Kovács Imre, Ovecska Milán, Markó János és Miháes Lajos képszik a magvát annak a kis csoportnak', amely az internátusban láthatólag a legfejlettebb tudású. Mind arról beszélnek, hogy jobban érzik magukat az internátusban, mint otthon. Amikor kifelé megyünk, a félkörben álló fiúk ajkán felcsendül az ifjúsági himnusz, amelynek hangjai végigkísérnek a hosszú úton. Vidor István. K. Ödön, Komárom: Ne haragudjék, de nem tudjuk, miért írta ezt a szatir'kus írását. Az egész tö'+éneinek vajmi kevés köze van a szocializmushoz. Ennyi ötlettel és gomidal valóban olyasmit írhatott volna, ami közlésre alkalmas és amiből ianuln' lehetne valamit. — Koreai harcos: Amilyen jó a szándék, olyan gyönge a vers. Sajnos, nem közölhető. — Bíró Attila: Verseidet egyelőre nsm közölhetjük. Alapos megfontoltsággal kell írni. Koreában se nem lágy, se nem szelíd többé a táj. Korea földje ma véres, mint a megsebzett hősök tesA bratislavai CSEMADOK-szervezet kialíúrestje Nagy megtiszteltetés érte a CSEMADOK bratislavai helyicsoportját, hogy szeptember 9-én megtartott kultúrestjén vendégül látta a magyarországi élmunkásokat, akiknek száztagú csoportja két hétig a tátralomnici Morava szállóban üütilt. A Redut nagytermében megjelent közönség hatalmas tapsviharral fogadta a bevonuló élmunkásokat és Rabay kultúrtársnak a helyicsoport elnökének megnyitó üdvözlő szavai alatt több ízben helyéről felállva a vendégekkel együtt lelkesen éltette Sztálin, Gottwald és Rákosi elvtársakat. A kultúrest meleg, meghitt hangulatban folyt le, ami azt jelenti, hogy a közönség és a kultúregyesületben tevékenykedők között kezd kialakulni az a kapcsolat amelynek hazánk minden dolgozóját és így természetesen a magyar dolgozókat is össze kell fűznie. Érezniök kell, hogy ami ebben az országban történt, annak a sorsa az ö kezükben van. Érezniök kell, hogy minden tömegszervezet a dolgozó rétegre támaszkodik és hogy nincs sem gazdasági, sem politikai, sem kulturális fejlődés a széles dolgozó tömegek, támogatása nélkül. Igy a CSEMADOK is elsősorban a csehszlovákiai dolgozó magyarság támogatását és megértését igyekszik elnyerni. A CSEMADOK bratislavai | helyicsoportja már több alkalommal i rendezett kultúrelőadást és ezzei a legutolsó rendezésével is igazolta, hogy céltudatosan halad előre és fokozatosan megvalósítja feladatát: szocial sta népi kultúrát adni a magyar dolgozó tömegeknek. A szombat esti kultúrműsor ünnepi beszédét Egri Viktor kultúrtárs, író, az Üj Szó szerkesztője tartotta. Mivel a kultúrest általában a béke jegyében folyt, beszéde színesen és szemléltetően vetítette a hallgatóság elé az egyidejű békeharc nagy jelentőségét kiemelve dolgozóink szerepét ebben a gigantikus küzdelemben, amelyet a béketábor folytat a sötétség erői ellen. Gály Iván egy Csehszlovákiában üdült magyar élmunkásnő, Csohány Gabriella: »Enek a népek erejéről* című gyönyörű versét adta elö. A helyicsoport énekkara mozgalmi és népdalokkal, szinigárdája pedig Leontjev orosz író »Amerika hangja* című színdarabjának egy kifejező jelenetével járult hozzá a műsorhoz. Külön ki kell emelnünk és nyilvánosan is köszönetet kell mondanunk a Csehszlovák Rádió négy művészének: Tartagni, Mária Szlotiková, Likér és Boráros énekművészeknek, akik népszerű operaáriák és dalok előadásával siettek a CSEMADOK támogatására. A közönség szűnni nem akaró tapssal köszönte meg a r'tka műélvezetet, amelyet Mária Szlotiková kultúrált, tiszta szopránja, Likér meleg és gazdag baritonja, Tartagni mester csengő tenorja és Boráros a reményteljes fiatal énekes melegszinezetü tenorja nyújtott. Külön meg kell emlékeznünk Macudzinsky mesterről, a közismert, zongoraművészről, aki a zongorakíséretét kitűnően látta el. örömmel és büszkén kell Írnunk Cséfalvay Katónak, a somorjai csalogánynak fellépéséről, aki behízelgő hangjával megérdemelt sikert aratott. A közönség csak eggyel nem volt megelégedve: Kató keveset énekelt. Legközelebb bővebb műsorral kell jönnie. A kultúrműsort Barta Gyula, Koreáról szóló szavalata után a CSEMADOK énekkar^ zárta le orosz és ukrán népdalokkal. »Jó munkát!*, búcsúzott az énekkar a tapsoló közönségtől. Jó munkát végez a CSEMADOK, a nehézségeket leküzdve szorgalmasan és kitartóan halad előre a megkezdett és egyetlen helyes úton és jő munkát végeznek a bratislavai magyar dolgozók, ha szívükön viselik a magyar népi kultúra sorsát és segítökezüket nyújtják a szocializmus felé vezető út szebbé, színesebbé és jobbátételéhez. P. O ILLÉS BELA: oilátykiwiili utaszá&a. A börtöncellában ismét találkozott azzal a cseh villanyszerelővel, aki három és fél esztendő előtt előadást tartott neki arról, hogy mi az imperializmus. A börtönből együtt szökött meg ezzel a cseh elvtárssal, egy esszeni német vasmunkás segítségével, akit amerikai hadifogságból hurcoltak Japánba és onnét Koreába. A két szökevény négy napig kószált a hegyek között, a sűrű, szinte áthatolhatatlan erdőben, ötödnap fogságba estek. Koreaiak fogták el őket. Koreát partizánok. A partzánok parancsnoka — egy őszhajú, gyerekszemű fazekas — alaposan kikérdezte a két foglyot. Ök minden kérdésre őszintén válaszoltak. De a koreai nem hitt nekik. A partzánok nem bántották és le sem csukták foglyaikat, de Pista és társa érezte, hogy minden lépésüket szemmel tartják, minden szavukat kihallgatják. Pista ezen megsértődött. A cseh elvtárs nem. — Légy boldog, hogy a partizánok llven jól értik mesterségüket. Mit gondolsz, mi lenne belőlük, ha minden csavargó, minden gyanús alak szavának hinnének

5 Az amerikaiak már régen valamennyiüket felhúzták volna. Egy éjjel úgynevezett büntető expidició tört a partinázokra. Keménv harc volt. A partzánok gvőztek. A győzelem sok koreai életébe került. A harcban Pista és cseh barátja Is részt vett. Mindketten kitüntették magukat. Bátrak voltak, sőt vakmerőek. Ettől a naptól a koreai partizánok úgv bántak velük, mint testvéreikkel. A katonai tanácskozásukba is bevonták őket. Igy tudta meg Pista és cseh barátja, hogy az amerikaiakat szolgáló' délkoreai bábkormány zsoldosai megtámadták a W)reai Népköztársaságot. A partizánok felkerekedtek, horry hátba támadják a koreai nép ellen harcoló zsoldosokat. Csak éjszaka meneteltek. A napot vagy legalább a napnak egy részét, elrejtőzködve, átaludtak. Nehéz útjuk volt. A hegyeken átvezető hágókat és I a folyókon átvezető gázlókat ki kellett kerülniök, mert azokat gépfegyveres amerikai rendőrosztagok és amerikai katonák őrizték. A falvakat is el kellett kerülniök, ott is amerikaiak táboroztak. És ekkor a partizánok még azt hitték, hogy nem mérkőzhetnek meg amerikai csapatokkal, hogy azok erősebbek náluk. A falvak népe mindenütt segítségére voH a partizánoknak. Ismeretlen, szabadszem számára láthatatlan ösvényeken, csak a helyi lakosság számára ismert gázlókon át vezették a partizáncsapatot Észak felé, egyre északabbra. , ' A partizánoknak majd mindennap voltak csatározásaik a bábkormány zsoldosaival. Minden csatározás vérbe került. De azért a partizáncsapat egyre növekedett. Mind többen és többen csatlakoztak hozzá, munkások és parasztok. Katonák is csatlakoztak a pratzánokhoz. Olyan katonák, akik megszöktek a bábkormány seregéből. A partizánok most már azokkal a fegyverekkel harcoltak, amelyeket az amerikaiak szállítottak a bábkormánynak és amelyeket ők elvettek a zsoldosoktól. Egy éjszaka a partizánok amerikaiakkal ütköztek meg Először. Es rögtön egy egész, géppisztolyos amerikai zászlóaljjal kerültek szembe. Nehéz ütközet volt. Sok vérbe került. A partizánok győztek. Es ez időtől tudták, hogy az amerikaiak nem olyan veszélyesek, mint amilyennek reklámozzák magukat. Ebben az ütközetben elesett Pista barátja, a cseh villanyszerelő. Pista súlyosan megsebesült. A partizánok, amikor az amerikai zászlóaljat megkergették, sebesültjeiket az erdő mélyébe, egy tisztásra szállították. Kórházba. Küíönös kórház volt ez a koreai partizánkórházi Se orvosa, se gyógyszere. Koreai aszszonyok és lányok ápolták a sebesülteket. Az ápolónők Pistával nem tudtak beszélni. Csak szemükkel és kezükkel. De Pista azért megértette őket és ők is mindig tudták, hogy ml re van szüsége a sebesült „amerikai elvtársnak". Pista friss szénából vetett ágyon feküdt. Lázas homlokát nehéz munkától kérges asszonykezek simogatták. Éhségét friss gyümölccsel, szomjúságát gyümölcslével oltották. De Pista tuda, hogy ez a szeretetteljes ápolás sem mentheti meg. Meg volt győződve arról, hogy el kell pusztulnia. Egy amerikai gépfegyver-golyó a balvállába fúródott és a hátán jött ki. Pista nagyon sok vért vesztett. De ez a kisebbik baj volt. A fő veszedelmet a seb elgennyesedése jelentette. A sebesültnek állandóan nagy fájdalmai voltak. Bár hőmérőt nem látott, érezte, tudta, hogy láza egyre emelkedik. Lázálmában Magyarországon járt. Falujában, amely most (álmában) ugyanolyan volt, mint sok-sok esztendő előtt, Pista gyerekkorában. Pista kívánságára a kisbíró összedobolta a népet a templom előtti térre és Pista, egy rögtönzött emelvényről, beszédet intézett a falu népéhez. Elmagyarázta földi jelnek, hogy mi az az imperializmus. Elmondotta, hogy mit művelnek az imperialisták. Felhlv,ta a népet, hogy minden eszközzel, minden áldozatok árán védje meg az országot a vérszopó, imperialista vadállatoktól. Mialatt Pista beszélt, a templom előtti tér egyre nőtt, egyre szélesedett. Az intő szózatot egyre többen, mind többen hallgatták. Tízezrek, százezrek. Férfiak, asszonyok, gyermekek. Most már milliók hallgatják Pista szavát. A tér a végtelenbe nyúlik és Pistát az egész magyar nép hallja. Millió lángoló szem válaszol neki: — Értjük a szót. Megfogadjuk ... És Pista szájából ömlik a keserű szó, a kemény, súlyos vádakat emelő szó. Hangja erős, mint a mennydörgés. — Imperializmus. Imperialisták ... Mikor Pista felébredt, arra gondolt, hogy milyen nagy boldogság lenne, ha ez az álom valósággá válna. Ha hazamehetne Magyarországra. Csak egy napra. Csak egy órára. Csak öt percre. De tudta, nagyon jól tudta, hogy lehetetlent kíván. Alma nem valósulhat meg. Bizonyosra vette, hogy ] soha többé nem látja Magyarországot. És amikor erre gondolt, kicsordult a könnye. (Folytatjuk.) te Látod, ezt kellett volna meggyőző erővel kifejezned. De mert e lelett elsiklottál, azért gyönge a versed. Közlésünk azonban ne vegye ei kedvedet az írástól Az ember nem születik egyszerre mesternek. Sokat kell még tanulnod és olvasnod, amíg megtalálod igazi hangodat. — Ultsch Ferenc: Mi nem tudunk neked egyebít írni, mint azt, amit a Párt központja már közölt veled. Kell, hogy valaki ;gazolja azt, hogy mikép lettél rokkant és végül 1943-ban a Horthy-pribékek bánásmódját, az internálást Is Igazolnod kell. Másképp nem tudunk ügyedben eljárni. Abban a pillanatban, mihelyt beszerzed a bizonyítékokat, ügyed elintézésd nyer. Tehát gondolkozz, bizonyára megtalálod a módját annak, hogy jogos, igazságos ügyedre fényt deríts. — Kósa Mihály: Semmi határozottat nem ígérhetünk. Ha itt jár, látogasson meg bennünket. Ha módunkban van, akkor segítünk. — Márkus Dénes: Csak magyar és cseh vagy magyar és szlovák szótárt kaphat. Megrendelésénél forduljon a ..Pravda Kultúrny Dom"-jához, Bratislava, Molotova-utca. — Özv. Klimkóné. Kassa: Ügyében illetékes helyen érdeklődni fogunk és levélben értesítjük majd, milyen lépéseket kell tennie. — Braumová K. Mária: A szótárral kapcsolatos fenti üzenet önnek Is szól. — Strekov K. Boldizsár: Ügyében eljárunk, sajnos nincs meg kérvényének a száma. Am igy is megkíséreljük, hogy ügye minél előbb elintézést nyerjen. Mindenesetre meglepő, hogy május 11-én már készen volt a végzés és eddig még nem folyósították magának a segélyt. Az okát kutatni fogjuk. — Kósa József: Ajánljuk a tanítói pályát. Nyújtson be kérvényt az iskolaügyi megbízotti hivatalnál, Bratislava, Soltészová ul. Mellékelje állampolgárságát és rövid önéletrajzát, hasonlót, ahogy nekünk megírta és kérje a pedagógiai gimnáziumba való fölvételét. Onnan majd rövid időn belül megfelelő választ kap. — Portás, Sala: Panaszát jelentéktelennek tartjuk, mert lehet, hogy a hivatalnok tényleg nem tudott magyarul és nem értette meg magát. Másrészt maga még ezt a jelentéktelen panaszát is névtelenül küldte el nekünk. Mi már számtalanszor hangoztattuk és újból megismételjük, hogy az ilyen magatartást nem tartjuk becsületesnek. — Busch György: A kért könyvet megrendelheti a Pravda Magyar könyvesboltjában, Bratislava, Michalská ul. — Takács Zsuzsa: A történet nem rossz, mégsem közölhetjük. T. i. ha mindaz megfelel a valóságnak, amit a Király-házaspárról ír, akkor magának az lett volna az első teendője, hogy segítsen raituk és pedig olymódon, hogy beszél az érdekükben a Nemzeti Tanács elnökével. Ha viszont a történetnek maga a szerzője, akkor műve bármilyen eleven is, da torzszülött, mert nem mutatja meg a jövőt, nem mutat rá arra, miként lehet segíteni a családon. Mit jelentsen egyébként az, hogy a szegény Rirály-család keservesen siratja a vacak, dűlőfélben lévő vályogkamráját é9 ugyanakkor irtózik a kastély levegős konyhájától. Ez a család nem lehet senkinek példaképe. Egy rakás szerencsétlenség az a család, fel kell világosítani. Ha ezt a munkát elvégezte, akkor írhat róluk. — Sándor Viola: Prózában ugyanezt jobban írta volna meg. A vers az irodalom legnehezebb műfaja. Azok, akik könnyűnek tartják, nem tudnak verset írni. Magánál azonban az a heyzet, hogy tudja, ezért ajánljuk a prózai formát, — Jávor Anna: „A mi jelvényünk" című verséből két szép sort ragadunk ki. Testvérek vagyunk e jelben mind: becsüld a jelvényt, amely erre int. — T. József, Hlohovec: Azt ajánljuk, hogy ezidén egyelőre képezd magadat a szocialista tanokban. Szabad idődben tanulmányozd szorgalmasan a SzK(b)P történetét és Sztálintól a „Leninizmus kérdései-t". Mindkél mű nagyon fontos. Ha ezzel az anyaggal idén elkészülsz, akkor jövőre jelentkezz a tanítói tanfolyamra. Ha ennek a két könyvnek anyagát alaposan elsajátítod, meglátod, hogy könnyebb lesz a sorod és lelkesebben fogsz harcolni a szocializmusért. Am kérvényezheted a pedagógiai gimnáziumba való fölvételedet az iskolaügyi megbízotti hivatalnál. A kérvényhez mellékeld állampolgárságodat és rövid önéletrajzodat.