Uj Szó, 1950. szeptember (3. évfolyam, 201-226.szám)

1950-09-15 / 213. szám, péntek

Brubják Emil: II CSU funkcionáriusok musikd m Az elkövetkező hetek ese­ményei közül a legjelentősebb ssemény helyicsoportjaink aktivizálása és politikai ön­képzése lesz Az ősz folyamán ifjúságunk idősebb korosztá­lya bevonul hogy hazánk irán­ti kötelességének, a katonai szolgálatnak eleget tegyen. Ezért az eshetőségek valószí­nűsége az hogy a helyicsopor­tok vezetősége az évi közgyű­lés után teljesen új a legtöbb esetben kevés gyakorlati ta­pasztalattal rendelkező tagok­ból tevődik majd össze. Ezért sietünk az új vezető­ségek, az új funkcionáriusok segítségére oly módon, hogy ismertetjük az ifjúsági mun­ka, de legfőképpen az irányi­tó, a vezető munka szabályait. Reméljük, hogy a helyicsopor­tok új vezetői, de még a po­litikai körök tagjai is becsü­letbeli kötelességüknek tart­ják, hogy ezt a sorozatot figye­lemmel kisérjék, megbeszéljék és kellő értékelés után annak szellemében szervezzék meg munkájukat. HOGYAN DOLGOZZUNK? A ČSM -'-ikcionáriusok munkájánál az első és leg­szükségesebb, amellett azon­ban a legérthetőbb követel­mény az hogy lelkesedéssel dolgozzanak. Csak az a veze­tő végezhet jó és eredményes munkát, aki átérzi a szocia­lizmus építésének jelentőséget és tisztába van azzal, hogy munkaköre, beosztása nem egyszerűen »állás« vagy »fog­lalkozásc esetleg »megtiszte­lésc, hanem harcifeladat a szo­c:alista építés terén. Igy tehát munkájukat lelkesedéssel vég­z k s viselkedésükkel egész életükkel bizonyítják a szo­cializmusért harcoló ifjúság erös, öntudatos, harcos jelle­mét. Funkcionáriusaink munkájá­nak jellemző a szervezettség, a tervszerűség és az ellenőr­zés. E három jellemző megva­lósítása eredményezi a jó mun­kát. Ha valamelyik h ányzik az már hiba! — Vizsgáljuk meg tehát a jó munka alap­elveit! A szervezett munka, lehet csak jó és eredményes, hisz régi jelszavunk. »Egységben az erö«. Igyekezzünk tehát minden munkát szervezeten, közösen elvégezni. Munkánkat már félig elvégeztük ha a fel­idat tisztázása után megszer­vezzük a végrehajtást és a részfeladatokat szétosztottuk a többiek között. Sohase h gy­jük azt, hogy) rajtunk kivül más nem végezheti el Hiúság­ból sohase akadályozzuk a kö­zös munkát! Ne gondoljuk azt, hogy a munka felosztása által érdemeink kisebbednek. A leg­nagyobb érdem az, ha jól megválogatva munkatársain­kat és ismerve képességeiket úgy szervezzük 2neg a felada­tok végrehajtását, hogy azt irányíthassuk és a végrehajtás gyors és eredményes legyen. A tervszerűség. Alapfeltéte­le a jó munkánk. Igyekezzünk tehát a tervszerűséget minden munkánknál megvalósítani. Ha megkapjuk feladatunkat, akkor azonnal készítsük el a munkatervet. Igyekezzünk azt reál'san tárgyilagosan összeál­lítani. Vagyis úgy, hogy az előírtak teljesíthetők legyenek. A munkatervet feladatok szét­osztásánál ismertessük mun­katársainkkal és beszéljük meg velük! A munkatervet változtassuk meg, egészítsük ki, ha ő valamilyen új és jó szempontot vetnek fel. Vi­szont később ragas íkod um> a terv 100%-os teljesítéséhez. Készíthetünk nagyobb, át­fogójellegü munkatervet 13 pl 1—2—3 hónapra. Ezeket azonban különös gonddal állít­suk össze, és inkább kisebb arányúak legyenek a célkitű­zések m nthogy később ne teljesíthessük azokat. A mun­katervet a megbeszélés és az elfogadás után ismertessük vezetőinkkel is Feltétlenül adjuk tudtára felettes szerve­zeteknek! A járásnak, kerület­nek vagy az országos központ­nak. Az ellenőrzés legyen mun­kánk próbaköve és az értéke­lés fokmérője. A ;ólszervezett, tervszerű munka után termé­szetszerű követelmény az el­lenőrzés. Elsősorban azonban saját magunkat ellenőrizzük. Aztán a munkaterv teljesíté­sének kapcsolatban kérjük számon munkatársainkat is. Igyekezzünk úgy megszervez­ni az ellenőrzést, hogy az ter­mészetes legven és ne rideg számonkérésnek tekintsük. Se magunk, se munkatársairk ne idegenkedjenek az ellenőrzés­től hanem örömest szervezzék meg az alulról és felülről ki­terjedt ellenőrzést. (Folytatása következik.) Dimitrovgrád egy-két évvel ezelőtt még csak háromezer lakosú falucska volt és ma mar húszezer ember él a városban, dolgozik, építi a jövőt- Modern épülettömbök nőnek kí a föld bői, gyárak kéményei emel­"kednek. Dimitrovgrád az ifjú­ság városa. A hős bolgár ifjú ság ezzel is halhatatlan emié­ket akar állítani a nép nagy fiainak, a nemzetközi munkás­mozgalom bátor harcosának. Dimitrov elvtársnak. Mindenütt vidám fiatalok dolgoznak, cseng a szerszám, zendül az ének és nyoma ban boldog élet, békés jövő szüle­tik. Igen, a bolgár ifjúság, a bol­gár nép is a békéért harcol. Uj eredmények születnek a ter­melőszövetkezetekben, a gyá­rakban és az iskolákban ... Es a hősd munka új embereket kovácsol, akik képesek meg­védeni a békét. Olgával először Dimitrov grádban egy esztergapadnál talá'lkoztam. Szemében érdekes tűz lobogott és úgy fogta á szerszámot, mintha fegyver len ne a kezében, úgy figyelt, mint­ha a békéért állna őrségen. Igen, most Olga tudja, mi a harc- A'.ig volt még tizennyolc éves és már naponta embereket látott meghalni, sebesültek szenvedését nézte, hallotta utolsó kiáltásaikat. Olga ifjú maradt, telve vá­gyakkal és álmokkal. Azt akar­ta, hogy eltűnjenek a fasiszta fenevadak és azok kiszolgálói, ezt akarta, hogy béke legyen, azért fogott fegyvert. Azért harcolt, azért éhezett, fázott, szenvedett. Apját és bátyját megölték a fasiszták Ezreket gyilkoltak meg. Olga bosszút akart állni... és mindenki Olga békét akar... meg akart valamit bosszulni, aki fegyvert fogott a szabad­ságért. Mit számított az, hogy még csak tizennyolc éves. In kább meghalni a szabad-ágért, mint rabságban élni- Hiába öl­ték meg kegyetlenül a boigár hazafiakat, az egész népet nem tudták kiirtani. Olga tudca. hogyha elfogj-k, azonnal meg­ölik, de mégsem félt. A bolgár ifjúság mar a há ború előtt illegális szervezet­be tömörült, a Remszbe (R M Sz. — Dolgozó Ifjúság Szö­vetsége), amelynek példaképe a lenini Komszornol voit. Belő lük kerültek ki a partizánmoz­galom szervezői és vezetői A Gestapo különös kegyetlenség­gel ölte meg a kommunistá kat. Hős martírjait soha nem felejti el a bolgár ifjúság, Sza­sa Dimitrovot, Jazdanka Csen­kovát, Liljana Dimitrovát, Ve la Peljevát, Vaszil Vodenyi­csarszkit és ki tudná még fel­sorolni, hányat. 1944 szeptember 9-én. ami­kor kitört a fegyveres felkelés, Olga elsők között volt. akik megértették a Remsz Központi Vezetőségének felhívását, je­lentkezett a felszabadító had seregbe és végigharcolta a há­borút. A Vörös Hadsereg komoly segítségével győzött a bolgár nép. Alig űzték ki a fasisztá­kat, megsemmisitették a mon­archiát és hazzá'kezdtek az új­jáépítéshez Ahol megindult a munka, ahol a népi demokrácia megteremtésén dolgoztak, a bolgár ifjúság mindenütt ott volt. A nép nem felejtette el az if­júság segítségét. A nemzet­gyűlésbe az ifjúság 14 képvi­selőjét választottak be, a nem­zeti bizottságokban, a néphad­seregben és mindenütt máshol képviselve van Olga letette a fegyvert. Most 'az ifjúság épülő városában, Dimitrovgrádban dolgozik az esztergapad mellett Tevékeny részt vett az egységes ifjúsági szervezet létrehozásiban, ame­lyik több antifasiszta ifjúsági szervezetből jött létre 1947 de­cemberében. Valójában ez az egymég a fasiszták elleni harc­ban született meg Már az el­ső napokban 600.000 tagja volt a szervezetnek, az úttörőmoz­galom (Szeptemurijcsi) pedig 750.000 tagot számlált. A bolgár ifjúság nagyon jól látta azokat a hatalmas felada­tokat, melyek reá várnak az iparosítas és a mezőgazdaság fejlesztése terén, önkéntes if­júsági brigádok születtek. 1945 ben még csak 2000 taggal, 1947-ben már 87 ezren dolgoz tak brigádokban és egy évvel később mar 250 ezer fiatal je­lentkezett brigádmunkára Az ifjúság itt is hatalmas, komoly eredményeket ért el, amelyek re büszke az egész bolgár nép A Lovecs Trajond vasútvonal, a Dimitrov és a roszicai duz­zasztók. villanyerőműtelepek, utak, szövetkezetek, iskolák, kultúrházak hirdetik az ifjú­ság munkájának dicsőségét. A munkaversenyben, a szta­hanov-mozgalomban is minde­nütt élen jár az ifjúság. Már az egész ország ismeri a szocialis­ta munka ifjú hőseit. akik megdöntik a régi normákat és napról napra jobb eredménye ket érnek el, mint Olga Naj­deiniovát, Maruszja Todorovát, Szimo Dimitrovot és Violetta Barbenkovat. Olga nem felejtette el a har­cot és tudja, hogy ez a harc tovább folyik A termelésben új százalékokért, az ifjúsági szervezetben az új emberek neveléséért. A négyezer szemi­nárium közül, ahol a marxiz­mus-leninizmust tanulja az if­júsíg, egyet ő szervezett meg. Kultúrcsoportot alakított, ol­vasómozgalmat szervezett. Bul­gária a kimeríth-a'.etilen népi kultúra felé fordult, melyet évszázadokig elnyomott a kül­ső és belső ellenség. Tanul és dolgozik a bolgár ifjúság. Sa­ját könyvkiadója van; napilap­juk, a Népi Ifjúsáig kétszázez­res példányszámban jelenik meg- Az úttörők hetilapja pe­dig hr.romszázezres példány­számban jut el hetenként olva­sóihoz. Olga régen letette a fegyvert, de éberen figyel, mert tudja, hogy a határon kívül és belül leskelődik az ellenség. Tudja, hogy az imperialisták új há­borút akarnak, tudja, hogy az amerikaiak és cinkosaik fasisz­ta kegyetlenséggel gyilkolják a szabadságáért küzdő hős ko­reai népet, tudja, hogy a sza­bad országokban újra rabsá­got, kizsákmányolást szeretné­nek a halálgyárosok. Ezért dolgozik szívvel és lélekkel az üzemben és az ifjúsági szerve­zetben, melyet az ifjúság igaz barátjának, Dimitrov elvtárs­nak emlékére: Dimitrovi Népi Ifjúsági Szövetségnek (DSNM) neveztek el. Ezért tanit, nevel, mutat példát Olga. Azért, mert szereri az életet, a munkát és békét akar. Dimitrovgrád, 1950 augusz­tus. Szűcs Béla

Next

/
Thumbnails
Contents