Uj Szó, 1950. szeptember (3. évfolyam, 201-226.szám)

1950-09-14 / 212. szám, csütörtök

1950. szeptember 14 UJSZ0 SZABÓ PAL: A gribovi szelekciós állomáson Moszkvát úgy veszik körül a tudományos intézetek, kísérleti telepek, mint valamikor, régen vélték körül a bevehetetlen várakat a bástyák, vizárkok és más erősségek. Ez a szelekciós állomás Gribovon mindössze se nagy terület, 140 hektár szántóföld, amiből a tulajdonképpeni kísérleti telep 50 hektár. Csak a tudomány nagy, ami itt székel ezen az aránylag kis területen. Szakadó esőben jöttünk ki ide, Moszkvától 50 vagy 60 kilométernyire, egyebekben se nagy telep az egész, mindössze néhány, de igen komoly épületből áll. Meg aztán persze virágokból, fákból. Széles és gondozott Utakból. Mint ahogy ez már a Szovjetúnió területén általában lenni szokott. Ez az év kedvezőtlen volt Közép-Oroszországban, a május igen hideg volt, a nyár meleg lenne, de most meg már állandóan esik az eső. így érthető, hogy mi is minél hamarább igyekszünk fedél alá. Az igazgatóság épületében helyezkedünk el, olyan előadóteremfélében, az igazgató, Lizaveta Liszakova elvtársnő üdvözöl bennünket és röviden . megismerteti velünk a szelekciós állomás történetét és munkáját. Az állomást még a forradalomutáni időkben szervezték, mert hiszen a cárok alatt egyáltalán nem volt kertészet Oroszországban. A muzsik, vagyis a paraszt éljen úgy, ahogy tud, a kastélyok, kolostorok foglalkoztak ugyan kertészettel, de ezek élére külföldről szerezték be a magvakat. Az állomás célja tehát az volt, hogy jó zöldségmagvakat termeljen ki az általános kertészet számára. Üj fajtáknak a kitenyésztésével, a meglevőknek a javításával foglalkoznak és az eredményt továbbadták a kolhozoknak és szovhozoknak. Amelyek aztán elvégzik a tömegtermelést. Eddig 200 új fajtát neveltek ki és pedig 25 fajta káposztát, 30 fajta répát, aztán több babot, borsót, paradicsomot és még mennyi minden mást. Ezen túl persze az is nagy probléma, hogy a déli zöldségfajtákat idefent meghonosítsák. így például a dinnye honosítása igen ]ól előrehaladt, amit persze először melegágyakban kellett termelni és onnan aztán lassan kiszoktatni a szabadba. A dinnye hazája tulajdonképpen lent van délen, 1000 vagy 1500 kilométerrel lejjebb és hogy ide vándorolt, az igen nagy dolog. De nagy dolog az is, hogy a paradicsom példáll az augusztusvégi érésidő helyett már július közepén beérik. De ugyanúgy beérik a cékla július közepére és ráadásul a paradicsomot nem palántálják, hanem magról vetik. Ami munkában lényeges különbséget jelent. Ugyancsak magról vetik a céklát is ősszel, ami azt jelenti, hogy egészen más tenyészidöben történik a növekedése, mint eddig. Mind-, ezeken túl a magtermelés nagyon fontos. Évente 20.000—25.000 kg zöldségmagot termelnek, ami elég 5000— 7000 hektár szabad földbe vetőmagnak. Az állomás feladata továbbá, hogy a tudományt átadja a szakembereknek és termelőknek. Tanfolyamot tartanak az állomáson minden évtfen í50—200 ember számára. Ezenkívül évente mintegy 1500 szakember, kolhozparaszt jön az állomásra tanul-' mányútra. A tanárok előadásokra járnak a szovhozokba és kolhozokba. A tudományt levelezéssel is terjesztik, a mult évben például 4000 levélváltás történt az állomáson. Ugyancsak a mult évben 1000 csomag magvat küldtek széjjel. Hallgatom Lizaveta Liszakova igazgatónő előadását, ahogy áll az emelvényen, az asztalon belül, két tő muskátli van mellette kétfelől, az egyik piros virággal, a másik fehér virággal. A piros terítőn ott van egy sárgadinnye s két nagyon széperi fejlett vörös cékla. A zöldségtermelést itt. mint minden más termelést vagy állattenyésztést, a tudomány vezeti. A kertkultúra a Szovietúnióban nagyon fontos, mint ahogy fontos lenne mindenütt, mindenhol, mert itt már tudják, hogy valóban nemcsak kenyérrel él az ember, meg szalonnával. Hanem kenyérrel is, meg vajjal is, meg sajt,tal is, meg a gyümölcsöknek zöldségeknek szinte végtelet változatával. Kint felszakadtak a fellegek, a nap melegen süt. Párák gomolyognak a messzeségben, s míg delegációs csoprríunk összeszedelőzködik, én próbálom megtudni, hogy m' van a faliújáéban. Persze; nem tudom elolvasni, de Gosztonyi János segítségemre jön és hát mondja, hogy arrói van szó, hogy ... este hatkor komszomolgyülés a klubban. Tárgy: a nők szerepé a békéért folyó harcban. Széles tér van az igazgatósági épüelőtt, teméntelen sok virággal, petóniával, tátogóval, violával/nyári rózsával és hasonlókkal. A tér közepén napközi otthon a munkások gyermekeinek. Itt is az van hát, mint mindenhol: kolhozban, szovhozban vagy gépállomáson, hogy megismerkedünk a telep vagy kolhoz, vagy szovhoz történetével, aztán nyomban a gyermekotthonra bukkanunií. Itt 30 gyerek van. de olyan a kert, mintha virágok közt a gyermekek se volnának egyebek, mint megannyi virág. Kijöttek rendre a szabadba és kisütött a nap. Harminc gyermek van az otthonban naponta, az egészen kicsitől a nagyobbakig. A nagyobbak már öt-, hatévesek, csak úgy játszásból segítenek virágot ápolni a kertésznek. Megállunk persze és ha egyebet nem is igen tehetünk, hát a virágokra és gyermekekre ránevetgélünk, aztán megyünk tovább Lizaveta Liszakova után. A kísérleti telepen régi orosz uborka nemesítése történik. Meg aztán fagybíró gribovi töknek a szaporítása. Nincs vele baj, négy-öt fok talajmenti fagyot is kibír már. Na dehát már itt vagyunk a hagymánál. Az egész tábla őszi vetés, magról. Danilova-fajta. Egy hagyma máry 150—200 gramm. Négyszáz mázsa terem egy hektáron. Ugyanebből a hagymából magra termelve 180—200 kg mag van egy hektáron. A vetése ötös sorközeiben történik, aztán 40 cm-es távolság következik, hogy traktorral lehessem kapálni, kultiválni. Ml azt hittük, hogy a hagyma két termelési évű növény, itt kisül, hogy csak egy. Mi úgy csináljuk, hogy először elvetjük a magot, egy esztendőben dughagyma lesz belőle. A dughagymát elrakjuk, ez másik esztendőben csakugyan hagyma lesz. Itt nemcsak egy' esztendőt nyertek tehát, hanem mennyi munkát is megspóroltak KathI Zsigmond delegációs 1 tagtársunk és barátunk nem állja meg, hogy legalább két fej vöröshagymát zsebre ne vágjon, pedig hát a tarisznya most elég messze van. Na, de mi megyünk tovább. A bab kísérleti telepe következik, aztán a borsófajták kikísérletezése. Óriási bokrok, indák és persze csövek. Kitűnő borsót sikerült kitermelni, csakhogy nagy lett az indája. Most a feladat az, hogy a botsó termése maradion olyan, amilyen, csak az inda legyen alacsony. Míg erről beszélgetünk, egy leány jön keresztül a borsótáblán, kezében rosta és úgy hozza, mint ahogy minden leány, minden aszszony viszi a rostát a világon. Csípejének veti előformán és jobbkarjával fogja. Zimának hívják a leányt, mezítláb van, igen szép s a szeme nevetős. Valamit beszél az igazgatónővel, aztán borsóval kínál bennünket a rostából. Ez a borsó az állomás büszkesége. Itt termelték ki, hogy a csöve is ehető. Edes és dús vitamintartalma van, de most nem ez a lényeges. Hanem ez a leány. Zima. Ebben a lányban is, mint már jónéhányban, Zóját sejdftefri, most vendégeket kínál, jövése-menése, nevetgélése a házilányé. Mozgása nagyon emberi, nagyon tiszta. Lobogó haját a meleg szél mossa, de lehet, hogy a íJag.y Honvédő Háborúban ő is ott kóborolt valahol, mint partizán, vagy feküdt a hevenyészet fedezékben és a fasisztákat egyenként vette célba. A delegáció tagjai jóízűn kóstolgatják a borsót, részben azért, mert csakugyan jó, részben pedig az a kérdés, hogy az embert ki kínálja. Én kicsit odább állok, nézem a zsongást, a nagy orosz tájat, a zöld réteket, a messzehúzó dűlőket a borsótáblákat, a magános nyírfákat s hallgatom, hogy a magasságban repülők zúgnak. Távolabbról vonat dübörgése hallik, maid a mozdony diadalmas, újjongó dudája és valahol egy gyermek kiabál. Majd Zimát nézem, aki immár megyen tova a dűlőn és a rostát lóbálja. A rostán átzúg a fény. meg a szél és Zima fiatalon. szépen megy, megy, a borsók és paradicsomok között, másik leány csapódik mellé. Most ketten menpek. Teíefonoszlopok baktatnak által a földeken, keresztben, lehajlott drótokkal, mintha igen fontos beszélgetések húzták volna le. Megnézünk egy parcella paradicsomot, ezt úgy hívják, hogy tambovi paradicsom. Egy hektáron kétezer mázsa terem. Majd kukoricaparceliát nézünk, persze ennek a neve meg északi pionírka. Az utolsó években már nagyon jól adta a termést, de ez a nyár hűvös, esősre fordult, alig hozott csövet. Elborul a nap, víz csörgedezik keresztül a vágáson, valahol karót vernek, a fellegek közt és felett megint és megint repülőgépek zúgnak, annyi van itt, mint a szúnyog. A kék expressz száguld a síneket és Zimának már messze, igen messze lobog a haja a szélben. Lizaveta Liszakova elvtársnő már egy káposzta.ábia előtt magyaráz. Kicsit elmaradtam, hogy rendezzem feljegyzéseimet, most sietek én is oda. Hát ilyet én még nem láttam. Ilyet még csak nem is álmodott a hozzánk hasonló ember. Nagy káposztatábla és rettenetes nagyok a káposztalevelek. És érdekes, úgy tetszik, hogy minden levél fonákjával fordult felém. Mintha nem is növény, hanem valami heverő gulya vagy csorda lenne. A tolmács készséggel fordítja a szakkérdéseket, de én hallgatok és úgy érzem, hogy menthetetlenül beborítanak ezek az óriási levelek. Itt nem segítenek a számok. a szakkérdések, érzésem szerint még a fotoriporter is hiába fényképez, még csak az sem adhatja ez a káposztát vissza. Tán még látni is kevés. Itt csak az ész és értelem segít, hogy íme, mire képes az ember és a föld Mit teremt az ember, az akarat, mivé lesz a tervszerű miinfca, a Zima járkálása, jövése-menése A munka csodálatos himnusza ez, hiszen 1800 mázsát ad ez a föld hektáronként! Vagyis tizennyolc vagonnal. S mennyi takarmány lesz még a visszamaradt torzsákból és levelekből! Nehéz ilyen látványtól elszakadni, de újra elborul az ég, már zeng és csattog is az állomás mögött egy kis faházikó áll a keresztdiilő találkozásánál, megannyian sietünk fedél alá. A delegáció tagjai szokás szerint zúgnak, vitatkoznak, tárgyalják a káposzta és az eddig látott dolgok állapotát. Betódulnak a házikóba. De én kint maradok az eresz alatt -Ülök egy gerendán szótlanul és nézem a záporozó esőpásztákat, amik át- meg átzúgnak a mezőn. Két ember jön egymásután a nyírfák felől, vállukon kasza s szájukban, az eső dacára, füstöl a cigaretta. Jönnek, jönnek, de mire ideérnek megáll az eső megint. A nap kibukik hirtelen egy felleg mögül s a nap közt, meg a felleg közt nagyon Is kék az ég. Mi is megyünk hát tovább, most megnézzük a dinnyeföldeket. Zöld tó bukkan elébünk váratlanul, a tó túlsó sarkában asszonyok sulykolnak, a fűzfák árnyai velünk ellentétes irányba .vándorolnak. Balfelől letarolt káposztaföld, nyári káposzta volt, de már eladták. Persze, itt nincs annyi termés, „csak" 600 mázsa volt egy hektáron. Felázott dűlőn, csörgedező árkokon ugrálunk által és már itt is vagyunk a dinnyetelepen. Dinnyék üveg alatt, dinnyék szabad földben. Itt folyik a kísérletezés. Mennyi türelem, mennyi babrálás kell ahhoz, hogy ez a dinnye kifusson a szabad levegőre, gyökerét leeressze a szabad földbe. De megtörtént, mert a mult évben már 500 mázsa dinnye volt egy hektáron. Lizaveta Liszakova elvtársnő a dinnye honfoglalását magyarázza s madarak dalolnak a nyírfákon. Két szekér kotyog el mellettünk keresztben s az igazgatónő beszél, beszél. Ma mivelünk tanítja az új világot, holnap talán Bulgáriának mondja ugyanezt vagy Rorflániának, így jár ide tanulni az egész világ. Ügy él itt ez az idős asszony, saját kis biroelatmában, mint a világ közepén. Nem érezteti, hanem tudja, hogy amit ő mond, azt bizony csakugyan a világ hallgatja. Ügy beszél, mintha a hangja az egész nagy Szovjetbirodalomnak a hangja volna, s amit ő tud, az az egész Szovjetúnió tudósainak a tudása s ezt most átadja nekünk mind. mind, ingyen, minden visszafizetési kötelezettség nélkül. Jííi u i k áilw ehxú u t k h j ák ^A város a faluért „A város a faluért" kultúrbrigád füleki üzemi CsISz-csoportja a koreai hét keretében megrendezte második nyilvános műsoros estjét, melynek jövedelmét a népi demokratikus Korea hadserege Vöröskeresztjének ajánlotta fel. Fülek kultúraszeretö, haladószellemú közönsége másodszor is bebizonyította, hogy valóban megértette a mai idők hívó szavát. Megértését mind pontos megjelenésével, mind a műsor alatt tanúsított lelkesedésével _ nyilvánította. A közönség arcán feieÍ

baráti együttérzés, egymás iránti megbecsülés, megelégedettség és boldogság ragyogott. A dolgozók műveltségének fokozásáért harcoló kultúrbrigád minden egyes tagját szűnni nem akaró tapssál jutalmazták. A koreai est komoly jellegét nagyban emelte a terem falain elhelyezett jelszavak sokasága. Felhívták a dolgozók figyelmét: harcolni a békéért több és jobb termeléssel, harcolni és éberen figyelni szocializmust építő hazánk ellenségeinek tevékenységét. Figyelmeztették a dolgozókat a nemzetiségi különbség nélkül való szoros együttműködés szükségességére az ipari munkásság, a dolgozó parasztság és a haladó értelmiség között. A műsor a Munka dalával kezdődött, majd Stevove elvtárs szlovák, Gyuris elvtárs pedig magyar nyelven ismertette a hős koreai nép harcát szabadságáért és függetlenségéért. Rávilágítottak az imperialistái- cselszövéseire és nyilvánosan elítélték az amerikai intervenciót. Megemlékeztek a koreai néphadsereg fénjtesL_győzelmeiről, akik igazságos harcukkal a mi békénkért és szabadságunkért is sikra szállnak. Az előadások után a lelkes közönség helyéről felállva, szűnni nem akaró tapssal ünnepelte, éltette Sztálin elvtársat, a <500 milliós béketábor szeretett lángeszű vezérét és Kim-IrSzen elvtársat, a koreai nép hös vezérét. A műsor minden egyes számát közkívánatra meg kellett ismételni. Már éjjel 11 óra volt, de a közönség annyira átérezte a szocializmus építő sikereit hirdető műsorszámok szépségét hogy gondolni sem akart a hazatérésre. A terem levegője szinte átfült a dolgozókat összefűző elválaszthatatlan egység, a béke ügye melletti síkraszállás és az imperialista államok háborús uszitói ellem gyűlölet érzésétől. A szereplők: Bráz Ilona, Balázs Ilona. Gyuris Józsefné, Flachbarth Margit. Kelemen Ilona; Molnár Katalin, Misurák Ilona, Pa.ver Olga, Procskó Mária, Széchenyi Margit, Trizna Éva, Kapsa L?szló, Kzialiny Jarosláv, Bogdán Aladár és zenekara kitűnő teljesítményt nyújtottak. A kultúrbrigád szeptember 2-án Losoncon rendezett nagysikerű koreai estet. A CsISz Kovosmalt üzemi vezetősége ez úton mond köszönetet mind a közönségnek, mind a kultúrbrigád fáradságot nem kímélő összes tagjainak. Gyuris József knlK-rfelelös, Kovosmalt, Fülek Panaszlevél Nagykövesdről ... Beszámôlok arról is, hogy mi újság itt a mi járásunkban: A kalaszos termést tóldmuves népünk 110 százalékra szolgáltatta be. A tavaszi vetemények nem igen termettek, mert májusban és júniusban nem esett eso. Nagyobb hiba van azonban a a kultúrélet körül. Reméljük, hogy mivel most már magyar tanítók magyar nyelven fogják tanítani az iskolában gyermekeinket, községünkben is megindul a magyar kultúrélet és rövidesen anyanyelvünkön fogadhatjuk a szocialista kultúra tanításait. A község vezetői a közügyekkel általában keveset törődnek és így mint a járás • számos más községe is, főleg kulturális tekintetben alaposan lemaradtunk. Van ugyan ifjúsági szervezetünk, de csak 17 tagja van és még vezetőséget sem választott. 3000 korona pénze is van az ifjúságnak, tagsági díjat is szedtek tőlük, de azóta a kutya sem törődik velük. Jó lenne, ha valaki alaposan megvizsgálná a mi falvaink életét... Bodnár N., Nagykövesd KEDVES BODNÁR ELVTÁRS, leveled panaszos hangja bizonyára sok más község lelkiismeretes elvtársánál visszhangra talál. Bizonyos, hogy sok esetben nem működik kellőképpen az ifjúság szervezete vagy más tömegszervezet, amelynek pedig hivatása lenne, hogy frissen tartsa a falu vérkeringését. Be kell azonban látnod, hogy az, aki felfedezi a hibát, elsősorban orvosolni is köteles azt, vagy legalább Is megpróbálni az orvoslást és csak azután panaszolni vagy váddal illetni másokat. Reméljük, hogy magad is rájössz erre és a "CsISz, valamint a CSEMADOK szervezetének újjászületéséről rövidesen örvendetes hírrel lepsz meg minket. Elvtársi .üdvözlettel az Üj Szó munkáslevelezS szerkesztősége Tartós békéért .,, .. népi d£mokracíaert!_ Az Egységes Földműves Szövetkezetek versenyeznek az őszi munkákban (Folytatás a 6. oldalról.) zött a legjobbak még külön jutalmat is kapnak. A versenyt a Szlovákiai Földművesek Egységes Szövetsége szervezi meg. A Szlovákiai Földművesek Egységes Szövetségének járási és kerületi csoportjai gondoskodnak arról, hogy az ősz: versenyzés elveivel az EFSz tagjai, valamint a többi földművesek is I tisztában legyenek és hogy a versenybe a lehető legtöbb föIJmüves ifjú és asszony kapcsolódjon be. Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy az őszi versenyzés hatalmas eszközzé váljon a szocializmus építése előfltétcleinek teljesítésében — a közös vetési eljárás bevezetésében és a föld közös megművelésében az EFSz keretein belül. Nagy visszhangra talált üzemünk munkásai közt a „Tartós békéért és népi demokráciáért" című hetlilap, amelyet az Üj Szó vasárnaponként ingyenes mellékletként juttat el hozzánk. Mohón olvassuk minden sorát, mert minden egyes öntudatos dolgozó munkáját a tartós békéért és a népi demokrácia virágzásáért folyő harc irányítja. Mi a tartós béke érdekében a következőket válaszoljuk az amerikai kapitalista-imperialista kormánynak és cinkostársainak: gazemberséget müveinek napról napra. Koreában ártatlan gyermekeket és asszonyokat gyilkolnak. Nem néznek a jövőbe, csak a jelenre, pedig ha előre néznének, láthatnák, hogy mindenütt az igazság győz és az egész világon a béke és a szocializmus eszméje fog uralkodni. Természetesen nem szívesen látnak maguk előtt ilyet a bankárok és iparmágnások, mert így nem tudják magukat a szegényember bőrén hizlalni. Nem zsarolhatnak és zsákmányolhatják ki a gyarmatokon élő • népeket. Ezért próbálják most atombombákkal ijesztgetni a világot, ezért zúdítanak szőnyegbombázást békés városokra, mint például a közelmúltban a népi demokratikus Kínában. Kifogást, azt / találtak: hogy eltévedt a repülőgépük. Én csak arra vagyok kíváncsi, hogyan lehet egy pilótának 600 kilométerre eltévedni. Mi, a világ dolgozói azonban nem félünk. Látjuk, hogy a béketábor anpról napra erősödik. Kiűzik a rablókat Koreából és Vietnamból is és így lassan, de biztosan lejár a kapitalista urak ideje. A bolgáromi SzKP helyiszervezete taggyűlést tartott, amelyet Albert József helyi pártelnök nyitott meg. Az elnök rámutatott Korea, Indokína és Vietnam harcára a burzsoázia aljas terrortámadásaival szemben. A megjelent tagság lelkes visszhangként megfogadta, hogy a mi kis falunk úgy fog harcolni a tartós békéért és a népi demokráciáért, hogy megalakítja az EFSz-t. A párttagság megkérte az előkészítő bizottságot, hogy szálljon ki a községbe. A tervet nagy tetszéssel fogadta amunkásság és az ifjúság is, amely még nagyobb lendülettel fog dolgozni a szocialista haza építéséért, mint eddig. így fogunk a legjobban harcolni a tartós békéért, a háborús uszítók ellen, mert mi békében akarunk élni é3 építeni. Nem akarunk háborút. Albert Béla, vasesztergályos, Kovosmalt, Fülek.