Uj Szó, 1950. szeptember (3. évfolyam, 201-226.szám)

1950-09-14 / 212. szám, csütörtök

Világ proletárjai egyesüljetek! 551 *rmmi>rmt2 é$ fóur.kčspáríok Táiékoztaíő Ircdájátó A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1950 szeptember 14, csütörtök 3 Kčs III. évfolyam, 212. szám V A köztársaság építésében végzett jó munka megerősíti a békét és segíti a béke harcosait R Béke Védői Szlovákia bizottságénak határozatára egymás után jelentkeznek az üzemek Új béfteköielezettscgek Korea megseg tésére Az üzemek munkássága, a feliek dolgozói, a hivatrbk és egyáltalán minden munkahely szorgalmas munkásai napról napra jobban értik az áll­hatatos országépítő munka nagy jelentőségét a béke megerősítése szem­pontjából. A köztársaság elnökének. Klement Gottwald elvtársnak szaval élénk visszhangra találtak az üzemekben és a liseni manifesztác ó szavai ha­talmas hullámként terjedtek szét. A köztársaság elnöke ezeket mondotta-: A szocializmus építésében végzett munkával biztosítjuk hazánkban a békét és segédkezet nyujtunk a béke harcosainak az egész világon. Az üzemekből egymás után kapunk olyan jelentéseket, amelyek bizonyítják, hogy a dol­gozók megértették szeretett elnökük szavait. A Béke Védői szlovákiai bi­zottságának nyilatkozata után, amely a Nemzeti Front összes csoportjait fo­kozottabb munkára szól'totta, a dolgozók elmélyítik békekötelezettségeiket és még következetesebben kötik össze mindennapi munkájukat a béke fenntar­tásáért folyó világharccal. A Béke Védői szlovákiai bizott­ságának határozatára a trencsén ru­házati üzemek alkalmazottai figye­lemreméltó békekötelezettségeket vállaltak. Široký elvtárshoz írott le­velükben a következőket jelentik: BÉKEJELVÉNYÉRT KÜZD AZ ÜZEM,.. Üzemünk minden munkása, műsza­ki tisztviselője és mestere a követ­kező békekötelezettségeket fogadta el: Október végéig növeljük a munka termelékenységét 5 százalékkal. Ezt úgy érjük el, hogy felül­vizsgáljuk műszaki gazdasági normáinkat, még jobban kihasznál­juk a gépparkot és kiterjesztjük a kétmüszakos üzemet úgy, hogy az összes műhelyek október végéig két műszakra dolgozzanak. Soraink ál­landóan növekednek, és igen sok még közöttünk a be nem dolgozott mun­kaerő, ezért a termelékenység minő­sége még nincs a megfelelő színvo­nalon. Ezért elhatároztuk hogy mun­kásaink felvilágosításával és osz­tályozó normák bevezetésével a mű­szakiak, mesterejí és védnökök se­gítségével fokozzuk termékeink mi­nőségét. Szakiskolázásra fogjuk dolgozóin­kat. Tudjuk, hogy a termelés minő­sége a mesterek politikai, szak- és szervezés; ismereteitől függ, ezért őket is átiskolázzuk, iskoláinkban, amelyek ezt a címet viselik: újtipu­sú mesterek iskolázasa. Ezek aztán tudásukat továbbadják az egyes mű­helyekben és a munkahelyeken, A békekötelezettségvállalással egyidejűleg elmélyítjük a szocial sta munkaversenyt is Bevezetjük a béke jelvényéért folyó versenyt. A szocia­lista munka versenyben ma már mun­kásaink 95 százaléka vesz részt, akiknek fele élmunkás. Az újítók sorait nőkkel egészítjük ki, akik ez­ideig még nem vettek aktív részt benne. További tartalékok feltárásával, anyagi megtakarítással és a terme­lési költségek csökkentésével emeljük üzemünk gazdaságosságát. A továb­biakban az üzem munkássága beje­lenti, hogy a nők soraiból vezető­kádereket képeznek és a védnök­ségük alá tartozó községekben egy­re jobban terjesztik majd az EFSz gondolatát. A bajcsí állami birtokok dolgo­zói az irányszámok megvitatásánál a koreai nép harcának tiszteletire sok új kötelezettseget vállaltak. Bajcs kötelezte magát arra hogy emeli a tehenek fejöképességét és a dolgozók közélelmezésére 286.307 li­ter tejjel ad többet mint az 1951-es évi terv. A farkasdi gazdaság mun­kássága a talaj idejeben való meg­munkálásával a rozs hektárhozamát 20 mázsáról 22 mázsára, a zabét 21­ről 22-re, a dohányét 16-ról 17-re és a cukorrépáét 260 mázsáról 300­ra emeli. Az anyalat gazdaságban a búza, rozs, árpa, napraforgómag és cukorrépa liektárhozamát 10—10 mázsával emel k. A csörgői gazda­ság dolgozói is elhatározták, hogy emelik a hektárho^amot és pedig árpából 25 mázsára,/búzából 25 má­zsára. cukorrépából i 280 mázsára. A bajcsi gazdaság ezenkívül a kö­vetkező évben 1500 négyzetméteren korai zöldségféléket is vet. Ezen kö­telezettségek teljesíttésére már most biztosították a megfelelő mennyisé­gű műtrágyát és előkészítették a ta­lajt vetésre Ezenkívül az egész bir­tok kötelezte magát arra, hogy a i állattenyésztési és növénytermelési tervet az előírt időben 100 százalék­ra teljesíti. ' Hogy elegendő mennyiségű takar­mányt biztositsanak a téli hónapok­ra, 56 vagon, zöldtakarmányt szilá­zsolnak el. A munkahely felülvizsgá­lásánál megállapították azt hogy 11 hivatalnokot és 5 kézművest oszt­hatnak át fontosabb munkákra. A szocialista b rtokgazdálkftdásnak is nagyobb figyelmet fognak szentelni és felhasználják a modern szocialis­ta mezőgazdasági nagyüzemi terme­lés tapasztalatait, hogy üzemük a legrövidebb időn belül mintaüzem le­hessen. A jól kidolgozott termelési és pénzügyi tervek eredményessé teszik a szövetkezetek munkáját A farkasdi EFSz termelési tervezete Nem is olyan régen még, Farkasd község határa 72.000 kis parcellára volt felosztva. A parasztok reggeltől késő estig robotoltak és mégis éven­te több métermázsa gabonát veszítettek a mezsgyék miatt. Egy év sem telt el azóta, hogv a farkasdi földművesek új szövetke­zeti vezetőséget választottak és elhatározták, hogy magasabb tipusú szö­vetkezeti gazdálkodásra térnek át. Bizony, nem volt kis dolog 320 föld­művest a harmadik típusú szövetkezet gondolatának megnyerni. Mindenekelőtt a kis- és középföldműveseket, tekintet nélkül arra, hogy EFSz-tagok-e vagy nem. meg kellett győzni a közös vetés, a talaj közös megművelése és a gépesítés előnyeiről. A földek tagosítása után a farkasdi szövetkezet tulajdonába sok elhanyagolt kulákfóld került. Sok földműves meggyőződött ugyan az aratás ideje alatt a közös munka előnyeiről, mégis aránylag még sokan néznek a szövetkezetre bi­zalmatlanul. Csak egy lehetőség van: bebizonyítani nekik, hogy közös munkával megjavul földjeik és terményeik minősége és a kevésbbé fá­radságos munka mellett keresetük növekszik. Sok munkát igényelt a szövetkezet egész évi termelési-pénzügyi tervének előkészítése, de meg­érte a fáradságot. A terv világosan mutatja, hogy kevesebb költséggel és kevesebb munkával is nagyobb keresetet biztosíthatnak maguknak föld­műveseink. A termelési-pénzügyi terv az 1950 —51-es gazdasági évre az állatte­nyésztés és a növénytermelés min­den ágára kiterjed. A növényi ter­melésben 29 különféle termény van tervbe véve. Mindegy'k terménynél fel van tüntetve a költség, amelyet a géppel vagy kézzel végzett munká­ra, valamint műtrágyára és vető­magra fordítanak. Ezenkívül fel van tüntetve a tervben a várható ter­més és végül, hogy hány akkordna­pot vesz kb. igénybe a kézzel vég­zed munka. A termelési költségek és a termés a búzánál 276.85 hektáron pl. a kö­vetkezőképpen fest: Más költségek: műtrágyák: nitrogénes 277 q 160.550— Kčs (kétféle) 415 q 116.760 Kčs foszforos 415 q 80.100— Kčs nátriumos 277 q 50.690 Kčs mész­1 tartalmú 277 q 55.400— Kčs vetőmagok: nemesített 330 q 177.870— Kčs közönséges 280 q 115.360— Kčs A termelési klötségek összesen , • • • 1,768.711 Kčs A géppel végzett munka: szántás 138.000— Kčs símítás 19.320— Kcs vetés 21.320— Kčs műtrágya beszerzése 24.200— Kčs boronálás 88.040 Kčs műtrágya szórás 27.700 Kčs hengerezés 27.700 Kčs aratás 52.630 Kčs cséplés 116.890— Kčs a fogátokkal végzett munka az aratásnál 8.310— Kčs a kézzel végzett munka akkordnapok szerint 487.271 Kčs A terv szerint egy hektár 20 q gabonát fizet. Összesen tehát „ 2,104.060 Kčs Szalma 6.094 q, á 60 Kčs. 363.8 40.— Kčs Összesen . , Összesen bevétel költségek tiszta nyereség 2,467.900— Kčs 2,467.900— Kčs 1,768.711.— Kčs 699.189— Kčs .Egy hektárra a költség — 6171 Kčs. A bevétel 1 hektárról _ 8914 Kčs. A búzánál a kézimunkák el­végzéséhez 3748 akkordnapot kell ledolgozni. Egy akkordnap 130 Kčs költséggé] jár. A tavaszi árpánál 276.85 hektá­ron a termelési költségek 1,624.796 .(Folytatás a 2. oldalon.) Tudomány a mezőgazdaság szolgálatában Még az öszi munkákat megelőzően két nagyjelentőségű intézkedés tör­tént. Az egyik az, hogy az állami gépállomásokra agronómusokat állí­tanak be, a másik pedig a földműves szövetkezetek és a földműves rak­társzövetkezetek közötti munka még szorosabbá tételét szolgálja. Mind a két, intézkedés döntő befolyással van mezőgazdaságunk további fejlődésé­re. Szinte már elcsépelt szónak hang­zik, ha a a ember arról kezd beszélni, hogy a paraszttal azelőtt senki sem törődött. Pedig ez tényleg így van. Ki töró'döttt valamikor is azzal, hogy mondjuk Kiss Pál néhányholdas kis­paraszt hogyan van és miből él. Ha esetleg Kiss Pál után érdeklődött is valaki, akkor ez feltétlenül vagy az adóhivatal vagy pedig a bank volt, de aztán az is megtörtént, hogy ez a két hivatal egy végrehajtó személyé­ben zsúfolódott össze, akinek a láto­gatása viszont még egy portára sem hozott szerencsét.. Szóval csak ilyen­fajta érdeklődések voltak azelőtt a paraszt iránt, de az még csak vélet­lenül sem adódott elő, hogy valami érdemes úriember, valami szakember vetődött volna a paraszt portájára, onnan meg a,földjeire és az ott meg­ejtett alapos vizsgálat után szaksze­rű felvilágosításokkal, meg tanácsok­kal látta volna el. Ennek az elképzelt úriembernek az lett volna a feladata, hogy miután Kiss Pál földjeit meg­vizsgálta. elmondta volna neki, hogy ebbe a dűlőbe például tavaszi gabo­naféléket ne vessen, mert a talaj összetétele és minősége annak nem felel meg, hanem inkább valami mást. mondjuk zöldségféléket, mert annak meg kiválóan alkalmas. Igy aztán sorjába szedte volna az összes dűlőket, hogy ebbe ne ezt, hanem amazt termeljen, meg aztán, hogy ennek a földnek ilyenfajta műtrágya kell, annak meg amolyan, mert a ta­lajból főleg ezek a tápanyagok hiány­zanak és azokat egyszerű istálló­trágyázással pótolni nem tudja. Amikor még gazdálkodtam, nekem Is az egyik darab földemen, annak dacára, hogy a földnek a lehető leg­jobb munkát és trágyázást adtam, mégsem volt olyan termésem rajta, mint amilyennek lenni kellett volna. Aránylag jó volt a termés, de tud­tam, hogy ezen a földön nem ilyen­nek kell lennie. Pedig vastagon szór­tam rá a műtrágyát, a szuperfoszfá­tot, meg a péti sót is. Évek kellettek hozzá, míg egyszer aztán egészen vé­letlenül a kétféle műtrágya mellett kálisót is szórtam a földre. Meglepő volt az eredmény. Olyan termésem volt azon a földön, mint még soha. Honnan tudhattam én azt, hogy an­nak a földnek kálihiánya (van. Mert, hogy az volt, arról aztán meggyő­ződtem a' következő esztendőkben is, amikor a műtrágyánál a fősúlyt a kálisóra fektettem és a terméseim mindig a lehető legjobbak voltak. Mennyivel több lett volna éveken keresztül a jövedelmem, ha egy szak­ember idejében felvilágosított volna erről a dologról. Csak hát az volt a baj, ha voltak is ilyen szakemberek, azok nem a szegényparaszt, hanem a földbirtokosok részére dolgoztak. Igy aztán természetesen a földbirto­kosoknak jó terméseik voltak, a kis­paraszt meg csak a fejét vakarva spekulált, hogyan a csodába történ­hetett, hogy gyenge termése lett, pe­dig annál jobban a földet megtrá­gyázni és megművelni i°-azán nem le. het, mint ahoiryan ő tette. Szegény­nek aztán eszébe sem jutott — dehát honnan is tudhatta volna —, hogy például a földje mészhiányban szen­ved, tehát meszezni kellene. Ez volt a helyzet azelőtt és most nem beszélve arról, mekkora haladást jelentett mezőgazdaságunknak a szö­vetkezeti gazdálkodás megteremtése, — a Párt útmutatására a kormány egy újabb intézkedéssel ismét a dol­gozó parasztság megsegítésére és a mezőgazdasági termelés fellendítésé­re sietett. Az állami gépállomásokra agronő­mokat, mezőgazdasági szakembere­ket küldtek. Ugyancsak agronómokat küldtek a földműves raktárszövetke­zetekhez is. Mind a két helyein az agronómok feladata, hogy a dolgozó parasztság széles tömegeivel a leg­szorosabb kapcsolatokat vegyék fel, szakkérdésekben a segítségükre le­gyenek, felvilágosításokat és tanácso­kat adjanak, hogy így a mezőgazda­sági termelést fokozzák és még jöve­delmezőbbé tegyék. A gépállomások agronómusai a dolgozó parasztság­nak a talajművelésben lesznek segít­ségére. Tanácsot adnak, melyik ta­lajt milyen vetemény alá, hogyan és mikor 'kell megművelni. Minden pa­rasztember tudja, hogy jó termés a megfelelő talajmunka nélkül nem érhető el. A földműves raktárszövetkezetek pedig a műtrágyázás, a vetőmag és általában a vetés, s a növényápolás kérdéseiben adnak tanácsokat és fel­világosításokat. A lehető legszoro­sabb kapcsolatokat tartják fent a földműves szövetkezetekkel és a ve­téstől kezdve az aratásig állandó fi­gyelemmel kísérik a növények fejlő­dését és ha szükséges, akkor meg­felelő intézkedéssel azonnal közbelép­nek. Biztosítják a szövetkezetek ré­szére a megfelelő mennyiségű neme­sített vetőmagot és a műtrágyákat. Ezzeí is jelentősen megkönnyítik a földműves szövetkezetek munkáját és ugyancsak jelentős mértékben hozzá, segítik őket a többtermeléshez is. A Szovjetúnióban járt parasztkül­döttség tagjai sokat tudnak arról be­szélni, hogy ott a tudomány segítsé­gével mekkora, szinte hihetetlennek látszó eredményeket értek el a me­zőgazdasági termelésben. Az a cso­port, amely Szibériában járt, azt be­széli, hogy az a vidék a szovjetkor­mányzat előtt úgyszólván teljesen terméketlen volt. A gabona itt az­előtt nem adott 4—5 mázsánál többet hektáronként. A szovjet tudósok és mezőgazdasági szakemberek segítsé­gével a kolhozparasztok az azelőtt terméketlen földeken ma már 22 23 mázsa gabonatermést is elérnek. Vagy itt a gyümölcs. Azelőtt Szibé­riában úgyszólván teljesen ismeretlen volt, csak bogyó nagyságú almák teremtek, ma pedig a szovjet tudo­mány segítségével olyan gyümölcs­fajtákat sikerült kitenyészteni, ame­lyek élvezhető gyümölcsöt és jó ter­mést adnak. Ml ugyan még messze járunk azok­tól az eredményektől, amilyeneket a szovjet mezőgazdaság a tudomány segítségével elért, de a szovjet példák és tapasztalatok alapján az első lépé­sek már nálunk is megtörténtek, hogy a mezó'gazdasági tudományt a dolgozó parasztság szolgálatába állít­suk és ez majd nagymértékben hozzá fog járulni ahhoz, hogy mezőgazda­sági termelésünket még jobban fo­kozzuk és még jövedelmezőbbé te­gyük. Ez pedig nemcsak nemzetgaz­dasági haszon lesz, hanem a szövet­kezetekben dolgozó parasztságot is még könnyebb és boldogabb élethez juttatja. Első versenykihívások a bratisiavai cérnagyárban a becsület vörös zászlajáért Hogy a jövő évben teljes egészében teljesíthessük azokat a fokozott feladatokat, amelyeket az ellentervezés rótt reánk, már most ki kell éleszteni az üzemek dolgozói között azt a tudatot, hogy még nagyobb mér­tékben s az eddiginél könyörtelenebbül és hathatósabban kell felvenni a harcot a terv megbontói, a távolmaradások és a hullámzások előidézői el­len.. Bár az utolsó időben a munkások megértették azt, hogy minden ere­jükkel küzdeniök kell ez ellen, még ma is előfordulnak esetek, hogy ter­melésünknek ez ez ellensége sok bajt okoz. A bratisiavai Cérnagyárban a távolmaradás és a munkaerők hul-' lámzása elleni harc elősegítésére megkezdték a becsület Vörös zászla­jáért folyó versenyt, amely igen nagy visszhangra talált az üzem munkás­sága között. A festőüzemből már jelentkeztek az első elvtársak, így például Szabó J Irén, Vodráska, Hübner és Brahzál. Az utóbbiak kötelezték magukat ar­ra, hogy a festőde augusztusi távol­maradását 2 szándékkal és a munka­erők hullámzását 1 százalékkal csök­kentik. Az említett elvtársak egyide­jűleg versenyre hívták a fonodái elv­társakat, akik ezt a felhívást elfogad­ták. A versenykihívással az említett elvtársak megadták az alapot az ösz­szes üzemrészek bekapcsolódására, hogy így közösén harcoljanak és kö­zösen küszöböljék ki a mutatkozó hiányokat. A

Next

/
Thumbnails
Contents