Uj Szó, 1950. szeptember (3. évfolyam, 201-226.szám)

1950-09-13 / 211. szám, szerda

1950 szeptember 13 U J SZO LET MiS te

pssztsítuŕík ecfóig az éticazelöso náS A kerületi bizottságok és kerületi funkcionáriusok átigazolása után elkezdődött a járási pártbizottságok tagjainak és a többi járási pártfunkción. riusoknak átigazolása. Amint a kerületeknél nyert tapasztalatokat felhasználóik a járási igazolásoknál, épúgy kell a járásoknál szerzett új tapasztalatokat felhasználni az alapszervezetek átigazolásának előkészületeinél. Ahogy a kerületeknél, épúgy a járási bizottságok átigazolásinál is beigazolódott, hogy az átigazolás politikai céljá.t helyesen fogták fel és hogy a P.rt nagy lépést haladt előre, mert az utolsó átigazolás óta jelentősen megnövekedőit a fejtett pártkáderek száma. Az ezévi átigazolás egyik nagy értéke az, hogy az elvtársak a legnagyobb komolysággal fógják fel, alaposan átgondolják és értékelik munkájukat és nagymértékben felhasználják kölcsönös tapasztalataikat a munka megjavítására. Megtanulták alaposabban megvizsgálni a hiányosságok okait, mind jobb és jobb módszerekkel igyekeznek a nehézségeket leküzdeni. önkritikát gyakorolva nemcsak arról beszélnek, hogy hogyan dolgoztak az utolsó átigazolás óta, hanem arról is, hogy hogyan képzeílik további munkájukat, megmagyarázzák, hogy miben látják munkájuk helyes megosztását, hogyan fogják megoldani a főfelada,tokát. Az utolsó átigazolás óta az elvtársak nagyobb áttekintést nyertek a pártmunkáról; igyekeztek munkájukat nemcsak szakszempontból nézni, hanem a Párt többi feladataival való kölcsönös összefüggésükben. Ezért gyakorollak saját munkájuk felett mélyebb önkritikát és ezért volt a kölcsönös kritika is szigorúbb. Az elvtársak kölcsönösen tanácsokkal szolgáltak egymásnak a munka jobb megszervezésére, hogy hogyan teljesíthetik következetesebben a járási bizottságik határozatait. Rámutattak arra, amit az elvtársak önkritikájukban eltitkoltak, amit hibásan lebecsültek. vagy túlbecsültek, amiről megfeledkeztek. Az átigazolás jelentőségteljes iskolázás volt főleg azokban a járásokban, ahol teljes nyiltsággal és őszinteséggel végezték, ahol következetes önkritika és tárgyilagos kritika fejlődőlt ki, ahol az elvtársak megértették, hogy az átigazolás értékét veszíti. ha helytelen elnézéssel, ha „jószomszédi alapon" végzik, de értékét veszti hölytelen személyeskedő kicsinyessi-gek felhlnyásával is. A járási; bizottságok tagjai helyesen értették meg, hogy az átigazolás lehetőség arra, hogy a Pártnak a munkájáról áttekintést nyújtsanak. Újból megállapítják, hogy mindig helyesein jártak-e el, hogy, példaképül szolgálhatnak-e a többieknek és megérdeml:k-e a párttagságot. Bebizonyul, hogy az árigazolás nagy segítsége és gazdag forrása az új tapasztalatoknak, hogy — „az átigazolásnál megvilágosodik sok, a szocializmus felépítésével összefüggő kérdés. És igen kényes kérdések. Megvilágosodik a kommunisták viszonya az Egységes Földműves Szövetkezetekhez, megmutatkozik, hogyan fogják fel és valósi:

j :k meg a Párt po litiklj'.'t a falvakban. Megvilágosodni k a szocialista versenymozgalommal ös-szefüggő kérdések az üzemekben, megmutatkozik, hogy hogyan értelmezik a kommunisták a munka magasabb termelékenységét, hogyan igyekeznek átvenni az új termelési formákat, hogyan képesek harcolnia régj előítéletek ellen." (Švermová elvtársnő.) Az önkritikánál azonban sok elvtárs abba a hibába esett, hogy nem sajátmagáról és saját munkájáról beszélt, hanem egész munkaterületének általános tevékenységét értékelte. Helytelen lenne, ha az az elv'árs, P

1-; a j írási akcióbizottság elnökségének tagia, önkritikájában nem azzsl foglalkozna, hogy hogyan v-tt részt sajátmaga a feladatok teljesitésében, hanem általában jelentést tenne az elnökségnek munkájának egészéről. Az átigazolásnál megmutatkozott, hogy a járási bizottság egyes tagjait nem bízták meg konkrét feladatokkal és a járási méretekben folyó munkában nem használták fel őket. E hiányosságot az átigazolás keretén belül úgy szüntették meg. hogy a járási szervezet időszerű feladat rival összekötve az egyes bizottsági tagokat az üzemek, az EFSz és alapszervezetek látogatásával bízzák meg. Igy megismerkednek járásuk p rob lé máival, jobban látj.'k a járási szer vezet jelentőségét és feladatait és megértik a járási blzo tságban tagságuk helyes értelmét. Az átigazolásnál részletesen ismernünk kell minden egyes p.rttagot, tudni nemcsak jelenleg; munkájáról, hanem arról is, hogy mit csinált a múltban, hogyan szilárdult, erősödött a Párthoz való viszonya, hogy helyesen megítélhessük munkáj t a Pártban. Ezért helyesen jártak el azok a járások, amelyek kellő figyelmet szenteltek a káderanyag előkészítésének, idejében megszerezték a múltkori átigazolás eredményét. Fontos törődni azzal, hogy milyen tevékenységet fejtettek ki az elvtársak, főleg az okkupácló ideje' alatt, ha ugyan az eddig nem volt ismeretes. Ez az el járás összeegyeztethető az éberség követelményével, amelvet minden esetben be kell tartanunk. Néhány jáTOspan megfeledkeztek az átigazolt tagok tagkönyvének ellenőrzéséről. A tapasztalatok azt mu tatják, hogy a mult év végi tagkönyv ellenőrzés u'án is sok hiányosság van a tagkönyvekben. Sokszor hiányoznak tagsági és ellenőrző bélyegek, javítatlanul maradnak dátumváltozások, stb- A tagsági igazolványokból sokat megtudhatunk a párttagról, mert akinek nincs rendben a tagsági igazolványa, annak nem lehet helyes viszonya a párthoz. Még ott is, ahol az igazolványokat ellenőrizték, megtörtént az a hiba, hogy a hiányosságok megállapítása után az elvtársak megelégednek felületes magyarázatokkal. Azt a tényt, hogy a járási bizottságok funkcionáriusai gondosan felkészültek erre a minden párttag életében oly nagyjelentőségű eseményre, mint az átigazolás, tekintetbe kell venni fokozott mértékben az alapszervezetek átigazolásánál. Az alapszervezetek párttagjainak és tagjelöltjeinek is előre át kell alaposan gondolniok, értékelniök pártmunkájukat, azt, hogy munkájukkal példaképül szolgálnak-e a többieknek és ezt nemcsak azért, hogy önkritiká juk tárgyilagos és találó legyen, hanem, hogy saj'ltmagük is elmondhassák, hogyan akarják munkájukat megjavítani, hogy ebben az értelemben készíthessék ellő kötelezettség vállalásaikat. Az első átigazolás óta megnövekedett az alapszervezetekben a tagok aktivitása, emelkedett a tagság ideológiai színvonala, főleg a Pártoktatási Ev keretén belül. Ez vissza fog tükröződni az alapszervezetek tagjainak és tagjelöltjeinek átigazolásánál is. Tanulmányozni fogják a Párt IX. kongresszusának és a Központi Bizottság februári ülésének beszámolóit és megtanulják ezekből jobban megismerni és értelmezni a Párt politikáját és ennek alapján fogják bejelenteni kötelezettségvállalásaikat, hogy munkahelyükön jobban teljesíthessék a feladatokat, amelyeket a Párt számukra kijelöl. Hogy ideológiai ismereteiket fokozhassák, egyes fejlettebb elvtársak kölelezhetik magukat az átigazolásnál arra, hogy tervszerűen áttanulmányozzák Lenin, Sztálin elvtárs műveit, ismételten átveszik a Párttörténetet stb. A járási bizottságok tagjai helyesen jártak el tehát akkor, amikor a kötelezettségvállaló, Dkban az átigazolások elválaszthatatlan részét látták és annak tartalmát előre alaposan átgondolták. Ha némely elvtárs előtt nem volt világos, hogy milyen kötelezettségeket, vállaljanak, segítettek neki a többi elvtársak azzal, hogy megmutatták, mennyiben nem eléggé konkrétek az egyes válla'ások és közösen helyes és értékes kötele-' zettségválla,lásokat állapítottak meg, amelyek konkrétek, teljesíthetők és ellenőrizhetők voltak. Ezek teljesítése nemcsak az egész pártmunka megjavítását fogja eredményezni, hanem az egész népi demokratikus Köztársaság javára fog szolgálni, mer* a kötelezettségvállalások tartalma politikai, gazdasági és kulturális életünk minden szakaszára kiterjed. Az 1948. évi átigazolás tapasztalatai azt mutatják, hogy az akkori kötelezettségvállalások helytelenül voltak feljegyezve*és nem ellenőrizték azok teljesítését. A mostani étigazolásnál feljegyzéseket kell vezetni a kötelezettségvállalásokról és ellenőrizni kell tej jsítésüket már a következő hetekben, nem pedig csak a tagsági könyvek kicserélésénél. Az átigazolásra nem szabad úgy néznünk, mint egy időre lerögzített pártakció- ü J SZÖ / Elmunkásból bányászmérnök lesz A hüségpótlék kifizetése után a rudnói bányaüzem ünnepi ebédet adott a vendégek tiszteletére. A terített asztal, a jóízű ételek, a zamatos bor mellett elbeszélgettünk a bányaüzem vezetőivel. Megtudtuk tőlük, hogy ezidén Rudnón ISO fürdőszobás lakás épült az élmunkások számára és ugyancsak ezéven fejezik be 180 bányásztanonc számára a legmodernebb háromemeletes internátust, könyvtárral és kultúrteremmsl felszerelve. Ezzel párhuzamosan egy másik internátus is épül a felszabadult tanoncok számára. Jövőre pedig az építkezés még nagyobb méreteket ölt. Az építkezési ipar tartja az iramot a bányászok szocialista munkaversenyével, amit leginkább az is bizonyít, hogy a Gottwald-héte

n 115 százalékban teljesítették a tervet. Rudnón a jövő évi ellen terv már elkészült és nem fér kétség hozzá, hogy a bányászok egyöntetűen bekapcsolódnak a lendületes munkaversenybe, amely hazánkban egyre ön tudatosabb formát ölt. A rudnói vasércbányának minden előfeltétele megvan ahhoz, hogy rövidesen élbányává fejlődhessék. Úttörőik, élmunkasaik ragyogó munkateljesítményükkel követendő példaként járnak elól a szocializmus épitésében. Itt van Staňa 183.7, Zurkovsky 166.7, Lopata 148.5, Oresko 147.4, Furina 132.4 és a Melikant-csoport 138 százalékos teljesítményükkel. Mindannyian munkaeredményükkel a szocializmushoz való hűség legszebb példáját mutatják. Beszélgetés a legjobbakkal Miután az első díjjal kitüntetett Staňa, Gottwald elnökünk vendége helyettesét, Kubik János élmunkást szólítjuk meg, hogy mondjon valarása boldogságunknak, mert munkánk révén építjük szebb jövőnket. Az életünk szép, fizetésem meghaladja havonta a 11.000 koronát, de biztos vagyok benne, hogy gyerme keim élete még szebb lesz. Az egész ország törődik velünk és maga Gottwald elnökünk figyeli szociálist munkaversenyünket, figyeli életünket és gyermekeink életét. — Üzemünkben — folytatja Ku bik élmunkás — a mi csapatunk lett az első az egész bányában és igyekez ni fogunk ezt az elsőséget tov:bbra is megtartani. Nem lesz könnyű dolog, mert a többi élcsapat is lendületesen tör előre munkateljesítményével. Nekünk azonban az az előnyünk, hogy Staňa a csapatunk vezetője. Ügyes, szorgalmas és példát mutat nekünk, hogyan kell vidáman előretörni a szocialista munkaversenyben. 30.000 korona hűségpótlékot kaptam, új fürdőszobás házban lakom, bútort 40.000 koronáért rendeltem. Nos, kérdem tőled, ki több nálam? ... BiŽurkovszky (középen) élcsapatával mit életéről és munkájáról. Kubik ma negyven esztendős, arca szikár és csontos, nyilttekintetű ' szeméből a munkához és munkásosztályhoz való hűség ragyog. Három gyerek apja és azok közé tartozik, akik hazánk felszabadulássvai a szó legszorosabb értelmében felszabadultak a szolgaság alól. — Gróf Cs

,

;kyéknál voltam szolga — mondja Kubik —, dolgoztam és reggeltől estig hajbókoltam és a szabadságról legfeljebb álmodozhattamMunkáimmal a grófi család kényelmét szolgáltam. Ma azonban munkámmal közös, szebb és jobb jövőnkért harcolok. Érzem, hogy munkámnak mély és komoly értelme van, ezért törekedtem és ezért vagyok ma élmunkás. Csoportunk 183.7 százalék kai túlteljesítette a tervet. Ez az átlagteljesítményünk, de volt olyan hónap is, amikor 197 százalékot értünk el. Eddig ez volt a legboldogabb hónapunk. Hidd el, ez szószerint így van, munkaeredményünk lett a forzony, csak annyit mondhatok, hogy érdemes élmunkásnak lenni, érdemes harcolni egy szebb és jobb jövőért! Lopata István, a mlásik élmunkás ma 52 esztendős és 32 éve dolgozik már a bányában. Apja uradalmi kocsis volt és nagy szegénységben éltek. 20 éves korától dolgozik a bányában. de a valóságban 14. életévé tői keresi meg maga a kenyerét. — Robotoló állatok voltunk — mondja Lopata —, az urak voltak hatalmon és azt tették velünk, amit akartak- Akkor tettek ki bennünket a munkából, amikor az érdekük megkívánta. Mi, bányászok, csak akkor tudtunk valamit elérni, ha összefogtunk és sztrájkoltunk. Pokoli élet volt az, mert mi gyűlöltük munkaadólknat és ök gyűlöltek bennünket. Az érdekeink nem voltak azonosak. Az 'uraknak egyetlen törekvésük volt, hogy nekünk minél kevesebb és nekik minél több jusson a mi munkánk eredményéből Ma azonban Pártunk, népi demokráciánk mindent ra, mert annak eredményeivel még a tagsági könyvek kicserélése után is sokszor fogurk találkozni. A párttrgok a tagjelöltek százezreinek átigizolásánál sok értékes tapaszul.ittal, javaslattal fogunk találkozni és a jár'ii blzotts'gok gondosan ügyeljenek arra, hogy az átigazolás értékelese és végső eredményei pontosan fel Cegyenek jegyezve, hogy a jövőben fel lehessen őket használni. Az átigazolásnál sok új elvtársat és elvtársnőt fogunk felfedezni, akik alkalmasak különféle funkciók betöltésére. Képességeiket mindeddig nem ismertük, azért nem használhattuk fel eddig őket. A legnagyobb gondot kell fordítanunk arra, hogy e képességeiket teljesen kifejthessék és érvényesíthessék; gyakran fogunk elvtársakat és- elvtársnőket pártiskolákba küldeni. Igy fogunk taláini átigazolás közben sok új funkcionáriust. A jár'si pártbizottságok köte>>ssé ge, hogy az átigazolások eddigi tapasztalatait helyesen értékeljék és hozzálássanak a felmerülő hiányosságok megszüntetéséhez, hogy az alapszervezetek átigazolásánál azok ne ismétlődhessenek. A jól elkészített és végrehajtott átigazolás az összes párttagoknak és jelölteknek nagy segítségükre leszÁttekintést, biztonságot és öntuda tot fognak szerezni általa, segíteni fog a nehézségek megszüntetésében. Segíteni fog abban, hogy valóban ak tív és példlás párttagokká váljanak. Segít megerősíteni a Párthoz való vi szonyukat. hogv mélységes kapcsolatot érezzenek a nagy elvtársi közös séggel és velük együtt valósítsák meg Pártunk nemes céljait. elkövet, hogy minél jobban éljünk és minél több jusson nekünk. Ezt ! er sze csak úgy érhetjük el, ha m.nól többet és jobbat termelünk. B -n.

y . üzemünkben én voltam az első é munklás és továbbra is az akarok ma radni. Ebből én nem engedek Cs portom tagjainak megmondtam azt, hogy ha eddig egyes emberek ké nyelméért bírtunk dolgozni, akku most hatványozott igyekezettel k dolgoznunk, mert munkánk neme? családunk és országunk szebb ;öv, j ét, hanem a világbéke megerősít sét is szolgálja. Nem vagyok már ír tal, de amíg bírok, a lendületesebb munkaversenyért fogok dolgozni Ezt a beszélgetést Miurer elvtlrs, Kassa kerületi párttitktárságánaK elnöke hallgatja végig és ennek h :ť.a sa alatt mosolyogva a következő tö: ténetet mondja el: — Amikor legutóbb a Szovjetúnió ban jártam, meglátogattam egy szov hozt. Ott találkoztam egy 65 éves asszonnyal, ak; sztahanovista mur.kásnő volt és már hét magas kltün tetéssel rendelkezett. Ez ez asszo .v odaadó, hűséges munkájával kiv ló érdemeket szerzett. Igy pl. oly leik, ismerettel gondozta az állatokat, hog olyan tehenet nevelt fel, amely r: ponta 64 liter tejet adott. Nagyon szerették és becsülték ezt a kivá • munkásnőt a szovhozban. Épp . r. ezért, magas korára való tekintett nyugdíjazni akarták. Erre azonbs az asszony a legnagyobb felháboi dással utasította vissza ezt az aj.

r latot. Mélyen meg volt sértve, ez mondta, Hbgy ő, aki egész életén dolgozott, most egyszerre meg ak r ják foszitani munkája gyümölcsé ó Szó sem lehet róla. Ö sztahanov.s és az is akar maradni élete utokf. leheletéig. Bizony megértem ezt az a

cz_ szonyt — mondja mosolyogva Lopata. — Minél idősebb az ember, annál jobban érti meg a szocializmust és annál lelkesebben dolgozik é:ette. Látom, hogy Maurer elvtársat meg hatja Lopata elvtárs válasza. Maga mellé ülteti az asztalfőre. Lcp-j^a rendkívül rokonszenves és értelmes élvtárs, 43-ban résztvett a földalatti munkásmozgalomban- A hűségpórié, ból, amely 28.000 koronát tesz ki, tie veit leányának kelengyét, bútort v. sárol. Egy élmunkás, aki bányamérnöknek tanul Zurkovszky János, aki 32 ezer ko rona hüségpotlékot kapott, minuü*,-sze 25 esztendős, de máris 11 éve uoigozik a bányában. Bányászcsaláabüj származik, apja 36 évig dolgozott a bányában, ma 3600 korona nyugdíja, kap. János nyolc elemit végzett, tovább nem tanulhatott, mert apjána.. nem volt módjában, hogy taníttassa — Most azonban kipótolom, — mondja lelkesen 2urkovszky élmunkás — ötéves bányaiskolára küldenek. Régi vágyam teljesül, bányamérnök leszek! A fiatal bányaélmunkás arca elpirul, amikor •zeket mondja. Szavai vallomásként natnak. Pár pillanatru megpihen. Látni, hogy vívódik önmagával, az ember érzi, hogy küzi. feltóduló érzelmeivel. — Teljesen díjtalan lesz a tanulás Népi demokráciánk gondoskodik airól, hogy semmiben sem .szenvedjek hiányt. Az elvtársak figyelme arra is kiterjed, hogy zsebpénzem legyen. Havonta 500 koronát kapok. Azt hiszem, hogy a szülök sem lehettek jobbak a gyermekeikhez, mint nép. demokráciánk hozzánk, munkáso" gyermekeihez. Nem egyszer gondo' kozom és eltűnődöm azon, hogy mivel is érdemeltem meg? Mikor volt az valaha, hogy egy állam gondoskodott arról, hogy bányászait tovább képezze? Igaz, hogy amióta visszajöttem a katonaságtól és bekapcsolódtam a szocialista munkaversenybe, átlagban 166 százalékban teljesítettem csapatommal a tervet és a mult hónapban 224 százalékot értünk el, de biztos vagyok benne, ho<rv édesapám dolgozhatott volna akármennyit, az urak nem tanították volna ki bánvászmérnöknek. — Más világ a miénk és én büszke vagyok erre a világra. Büszke vagyok arra, hogy élmunkás lehetek és boldog vagyok, hogy most tanulni fogok. Minden igyekezetemmel azon leszek most, hogy kiváló mérnök lehessek és hűséges munkával szolgálhassam a szocializmust. Zurkovszky távozása előtt még a következőket mondja: — Ha az ember pontosan tudja hogy miért dolgozik, akkor a legne hezebb munkát is könnyen végzi. Er tapasztalatból állítom. És ha var bennem öntudat, akkor ezt a Pártna' köszönhetem. SZABÓ BÉT