Uj Szó, 1950. szeptember (3. évfolyam, 201-226.szám)

1950-09-13 / 211. szám, szerda

1950 szeptember 13 U J SZO LET MiS te pssztsítuŕík ecfóig az éticazelöso náS A kerületi bizottságok és kerületi funkcionáriusok átigazolása után el­kezdődött a járási pártbizottságok tagjainak és a többi járási pártfunk­ción. riusoknak átigazolása. Amint a kerületeknél nyert tapasztalatokat felhasználóik a járási igazolásoknál, épúgy kell a járásoknál szerzett új tapasztalatokat felhasználni az alap­szervezetek átigazolásának előkészü­leteinél. Ahogy a kerületeknél, épúgy a járási bizottságok átigazolásinál is beigazolódott, hogy az átigazolás po­litikai céljá.t helyesen fogták fel és hogy a P.rt nagy lépést haladt elő­re, mert az utolsó átigazolás óta je­lentősen megnövekedőit a fejtett párt­káderek száma. Az ezévi átigazolás egyik nagy ér­téke az, hogy az elvtársak a legna­gyobb komolysággal fógják fel, ala­posan átgondolják és értékelik mun­kájukat és nagymértékben felhasznál­ják kölcsönös tapasztalataikat a munka megjavítására. Megtanulták alaposabban megvizsgálni a hiányos­ságok okait, mind jobb és jobb mód­szerekkel igyekeznek a nehézségeket leküzdeni. önkritikát gyakorolva nemcsak arról beszélnek, hogy ho­gyan dolgoztak az utolsó átigazolás óta, hanem arról is, hogy hogyan kép­zeílik további munkájukat, megma­gyarázzák, hogy miben látják mun­kájuk helyes megosztását, hogyan fogják megoldani a főfelada,tokát. Az utolsó átigazolás óta az elvtár­sak nagyobb áttekintést nyertek a pártmunkáról; igyekeztek munkáju­kat nemcsak szakszempontból nézni, hanem a Párt többi feladataival való kölcsönös összefüggésükben. Ezért gyakorollak saját munkájuk felett mélyebb önkritikát és ezért volt a kölcsönös kritika is szigorúbb. Az elvtársak kölcsönösen tanácsokkal szolgáltak egymásnak a munka jobb megszervezésére, hogy hogyan telje­síthetik következetesebben a járási bizottságik határozatait. Rámutattak arra, amit az elvtársak önkritikájuk­ban eltitkoltak, amit hibásan lebe­csültek. vagy túlbecsültek, amiről megfeledkeztek. Az átigazolás jelentőségteljes isko­lázás volt főleg azokban a járások­ban, ahol teljes nyiltsággal és őszin­teséggel végezték, ahol következetes önkritika és tárgyilagos kritika fejlő­dőlt ki, ahol az elvtársak megértet­ték, hogy az átigazolás értékét veszí­ti. ha helytelen elnézéssel, ha „jó­szomszédi alapon" végzik, de értékét veszti hölytelen személyeskedő kicsi­nyessi-gek felhlnyásával is. A járási; bizottságok tagjai helye­sen értették meg, hogy az átigazolás lehetőség arra, hogy a Pártnak a munkájáról áttekintést nyújtsanak. Újból megállapítják, hogy mindig helyesein jártak-e el, hogy, példaké­pül szolgálhatnak-e a többieknek és megérdeml:k-e a párttagságot. Bebi­zonyul, hogy az árigazolás nagy se­gítsége és gazdag forrása az új ta­pasztalatoknak, hogy — „az átigazo­lásnál megvilágosodik sok, a szocia­lizmus felépítésével összefüggő kér­dés. És igen kényes kérdések. Meg­világosodik a kommunisták viszonya az Egységes Földműves Szövetkeze­tekhez, megmutatkozik, hogyan fog­ják fel és valósi: j :k meg a Párt po litiklj'.'t a falvakban. Megvilágosod­ni k a szocialista versenymozgalom­mal ös-szefüggő kérdések az üzemek­ben, megmutatkozik, hogy hogyan ér­telmezik a kommunisták a munka magasabb termelékenységét, hogyan igyekeznek átvenni az új termelési formákat, hogyan képesek harcolnia régj előítéletek ellen." (Švermová elvtársnő.) Az önkritikánál azonban sok elv­társ abba a hibába esett, hogy nem sajátmagáról és saját munkájáról be­szélt, hanem egész munkaterületének általános tevékenységét értékelte. Helytelen lenne, ha az az elv'árs, P 1-; a j írási akcióbizottság elnöksé­gének tagia, önkritikájában nem az­zsl foglalkozna, hogy hogyan v-tt részt sajátmaga a feladatok teljesité­sében, hanem általában jelentést ten­ne az elnökségnek munkájának egé­széről. Az átigazolásnál megmutatkozott, hogy a járási bizottság egyes tagjait nem bízták meg konkrét feladatok­kal és a járási méretekben folyó munkában nem használták fel őket. E hiányosságot az átigazolás kere­tén belül úgy szüntették meg. hogy a járási szervezet időszerű feladat ri­val összekötve az egyes bizottsági ta­gokat az üzemek, az EFSz és alap­szervezetek látogatásával bízzák meg. Igy megismerkednek járásuk p rob lé máival, jobban látj.'k a járási szer vezet jelentőségét és feladatait és megértik a járási blzo tságban tagságuk helyes értelmét. Az átigazolásnál részletesen ismer­nünk kell minden egyes p.rttagot, tudni nemcsak jelenleg; munkájáról, hanem arról is, hogy mit csinált a múltban, hogyan szilárdult, erősö­dött a Párthoz való viszonya, hogy helyesen megítélhessük munkáj t a Pártban. Ezért helyesen jártak el azok a já­rások, amelyek kellő figyelmet szen­teltek a káderanyag előkészítésének, idejében megszerezték a múltkori át­igazolás eredményét. Fontos törőd­ni azzal, hogy milyen tevékenységet fejtettek ki az elvtársak, főleg az okkupácló ideje' alatt, ha ugyan az eddig nem volt ismeretes. Ez az el járás összeegyeztethető az éberség követelményével, amelvet minden esetben be kell tartanunk. Néhány jáTOspan megfeledkeztek az átigazolt tagok tagkönyvének el­lenőrzéséről. A tapasztalatok azt mu tatják, hogy a mult év végi tagkönyv ellenőrzés u'án is sok hiányosság van a tagkönyvekben. Sokszor hiányoz­nak tagsági és ellenőrző bélyegek, javítatlanul maradnak dátumváltozá­sok, stb- A tagsági igazolványokból sokat megtudhatunk a párttagról, mert akinek nincs rendben a tagsá­gi igazolványa, annak nem lehet he­lyes viszonya a párthoz. Még ott is, ahol az igazolványokat ellenőrizték, megtörtént az a hiba, hogy a hiá­nyosságok megállapítása után az elv­társak megelégednek felületes magya­rázatokkal. Azt a tényt, hogy a járási bizottsá­gok funkcionáriusai gondosan felké­szültek erre a minden párttag életé­ben oly nagyjelentőségű eseményre, mint az átigazolás, tekintetbe kell venni fokozott mértékben az alap­szervezetek átigazolásánál. Az alap­szervezetek párttagjainak és tagje­löltjeinek is előre át kell alaposan gondolniok, értékelniök pártmunká­jukat, azt, hogy munkájukkal példa­képül szolgálnak-e a többieknek és ezt nemcsak azért, hogy önkritiká juk tárgyilagos és találó legyen, ha­nem, hogy saj'ltmagük is elmondhas­sák, hogyan akarják munkájukat megjavítani, hogy ebben az értelem­ben készíthessék ellő kötelezettség vállalásaikat. Az első átigazolás óta megnöve­kedett az alapszervezetekben a tagok aktivitása, emelkedett a tagság ideo­lógiai színvonala, főleg a Pártokta­tási Ev keretén belül. Ez vissza fog tükröződni az alapszervezetek tagjai­nak és tagjelöltjeinek átigazolásánál is. Tanulmányozni fogják a Párt IX. kongresszusának és a Központi Bi­zottság februári ülésének beszámo­lóit és megtanulják ezekből jobban megismerni és értelmezni a Párt po­litikáját és ennek alapján fogják be­jelenteni kötelezettségvállalásaikat, hogy munkahelyükön jobban teljesít­hessék a feladatokat, amelyeket a Párt számukra kijelöl. Hogy ideoló­giai ismereteiket fokozhassák, egyes fejlettebb elvtársak kölelezhetik ma­gukat az átigazolásnál arra, hogy tervszerűen áttanulmányozzák Lenin, Sztálin elvtárs műveit, ismételten átveszik a Párttörténetet stb. A járási bizottságok tagjai helye­sen jártak el tehát akkor, amikor a kötelezettségvállaló, Dkban az átiga­zolások elválaszthatatlan részét lát­ták és annak tartalmát előre alapo­san átgondolták. Ha némely elvtárs előtt nem volt világos, hogy milyen kötelezettségeket, vállaljanak, segí­tettek neki a többi elvtársak azzal, hogy megmutatták, mennyiben nem eléggé konkrétek az egyes válla'ások és közösen helyes és értékes kötele-' zettségválla,lásokat állapítottak meg, amelyek konkrétek, teljesíthetők és ellenőrizhetők voltak. Ezek teljesíté­se nemcsak az egész pártmunka meg­javítását fogja eredményezni, hanem az egész népi demokratikus Köztár­saság javára fog szolgálni, mer* a kötelezettségvállalások tartalma poli­tikai, gazdasági és kulturális életünk minden szakaszára kiterjed. Az 1948. évi átigazolás tapasztala­tai azt mutatják, hogy az akkori kö­telezettségvállalások helytelenül vol­tak feljegyezve*és nem ellenőrizték azok teljesítését. A mostani étiga­zolásnál feljegyzéseket kell vezetni a kötelezettségvállalásokról és ellen­őrizni kell tej jsítésüket már a követ­kező hetekben, nem pedig csak a tag­sági könyvek kicserélésénél. Az át­igazolásra nem szabad úgy néznünk, mint egy időre lerögzített pártakció­- ü J SZÖ / Elmunkásból bányászmérnök lesz A hüségpótlék kifizetése után a rudnói bányaüzem ünnepi ebédet adott a vendégek tiszteletére. A terített asztal, a jóízű ételek, a zamatos bor mellett elbeszélgettünk a bányaüzem vezetőivel. Megtudtuk tőlük, hogy ezidén Rudnón ISO fürdőszobás lakás épült az élmunkások számára és ugyancsak ezéven fejezik be 180 bányásztanonc számára a legmoder­nebb háromemeletes internátust, könyvtárral és kultúrteremmsl felsze­relve. Ezzel párhuzamosan egy másik internátus is épül a felszabadult tanoncok számára. Jövőre pedig az építkezés még nagyobb méreteket ölt. Az építkezési ipar tartja az iramot a bányászok szocialista munkaverse­nyével, amit leginkább az is bizonyít, hogy a Gottwald-héte n 115 száza­lékban teljesítették a tervet. Rudnón a jövő évi ellen terv már elkészült és nem fér kétség hozzá, hogy a bányászok egyöntetűen be­kapcsolódnak a lendületes munka­versenybe, amely hazánkban egyre ön tudatosabb formát ölt. A rudnói vasércbányának minden előfeltétele megvan ahhoz, hogy rövidesen élbá­nyává fejlődhessék. Úttörőik, élmun­kasaik ragyogó munkateljesítmé­nyükkel követendő példaként járnak elól a szocializmus épitésében. Itt van Staňa 183.7, Zurkovsky 166.7, Lopata 148.5, Oresko 147.4, Fu­rina 132.4 és a Melikant-csoport 138 százalékos teljesítményükkel. Mind­annyian munkaeredményükkel a szo­cializmushoz való hűség legszebb pél­dáját mutatják. Beszélgetés a legjobbakkal Miután az első díjjal kitüntetett Staňa, Gottwald elnökünk vendége helyettesét, Kubik János élmunkást szólítjuk meg, hogy mondjon vala­rása boldogságunknak, mert mun­kánk révén építjük szebb jövőnket. Az életünk szép, fizetésem megha­ladja havonta a 11.000 koronát, de biztos vagyok benne, hogy gyerme keim élete még szebb lesz. Az egész ország törődik velünk és maga Gott­wald elnökünk figyeli szociálist munkaversenyünket, figyeli életün­ket és gyermekeink életét. — Üzemünkben — folytatja Ku bik élmunkás — a mi csapatunk lett az első az egész bányában és igyekez ni fogunk ezt az elsőséget tov:bbra is megtartani. Nem lesz könnyű do­log, mert a többi élcsapat is lendüle­tesen tör előre munkateljesítményé­vel. Nekünk azonban az az előnyünk, hogy Staňa a csapatunk vezetője. Ügyes, szorgalmas és példát mutat nekünk, hogyan kell vidáman előre­törni a szocialista munkaversenyben. 30.000 korona hűségpótlékot kaptam, új fürdőszobás házban lakom, bú­tort 40.000 koronáért rendeltem. Nos, kérdem tőled, ki több nálam? ... Bi­Žurkovszky (középen) élcsapatával mit életéről és munkájáról. Kubik ma negyven esztendős, arca szikár és csontos, nyilttekintetű ' szeméből a munkához és munkásosztályhoz való hűség ragyog. Három gyerek apja és azok közé tartozik, akik hazánk fel­szabadulássvai a szó legszorosabb ér­telmében felszabadultak a szolgaság alól. — Gróf Cs , ;kyéknál voltam szolga — mondja Kubik —, dolgoztam és reggeltől estig hajbókoltam és a sza­badságról legfeljebb álmodozhattam­Munkáimmal a grófi család kényel­mét szolgáltam. Ma azonban mun­kámmal közös, szebb és jobb jövőn­kért harcolok. Érzem, hogy munkám­nak mély és komoly értelme van, ezért törekedtem és ezért vagyok ma élmunkás. Csoportunk 183.7 százalék kai túlteljesítette a tervet. Ez az át­lagteljesítményünk, de volt olyan hónap is, amikor 197 százalékot ér­tünk el. Eddig ez volt a legboldogabb hónapunk. Hidd el, ez szószerint így van, munkaeredményünk lett a for­zony, csak annyit mondhatok, hogy érdemes élmunkásnak lenni, érdemes harcolni egy szebb és jobb jövőért! Lopata István, a mlásik élmunkás ma 52 esztendős és 32 éve dolgozik már a bányában. Apja uradalmi ko­csis volt és nagy szegénységben él­tek. 20 éves korától dolgozik a bá­nyában. de a valóságban 14. életévé tői keresi meg maga a kenyerét. — Robotoló állatok voltunk — mondja Lopata —, az urak voltak hatalmon és azt tették velünk, amit akartak- Akkor tettek ki bennünket a munkából, amikor az érdekük meg­kívánta. Mi, bányászok, csak akkor tudtunk valamit elérni, ha összefog­tunk és sztrájkoltunk. Pokoli élet volt az, mert mi gyűlöltük munka­adólknat és ök gyűlöltek bennünket. Az érdekeink nem voltak azonosak. Az 'uraknak egyetlen törekvésük volt, hogy nekünk minél kevesebb és nekik minél több jusson a mi munkánk eredményéből Ma azonban Pártunk, népi demokráciánk mindent ra, mert annak eredményeivel még a tagsági könyvek kicserélése után is sokszor fogurk találkozni. A párt­trgok a tagjelöltek százezreinek át­igizolásánál sok értékes tapaszul.it­tal, javaslattal fogunk találkozni és a jár'ii blzotts'gok gondosan ügyel­jenek arra, hogy az átigazolás érté­kelese és végső eredményei pontosan fel Cegyenek jegyezve, hogy a jövő­ben fel lehessen őket használni. Az átigazolásnál sok új elvtársat és elvtársnőt fogunk felfedezni, akik alkalmasak különféle funkciók be­töltésére. Képességeiket mindeddig nem ismertük, azért nem használ­hattuk fel eddig őket. A legnagyobb gondot kell fordítanunk arra, hogy e képességeiket teljesen kifejthessék és érvényesíthessék; gyakran fogunk elvtársakat és- elvtársnőket pártisko­lákba küldeni. Igy fogunk taláini átigazolás közben sok új funkcioná­riust. A jár'si pártbizottságok köte>>ssé ge, hogy az átigazolások eddigi ta­pasztalatait helyesen értékeljék és hozzálássanak a felmerülő hiányos­ságok megszüntetéséhez, hogy az alap­szervezetek átigazolásánál azok ne ismétlődhessenek. A jól elkészített és végrehajtott át­igazolás az összes párttagoknak és jelölteknek nagy segítségükre lesz­Áttekintést, biztonságot és öntuda tot fognak szerezni általa, segíteni fog a nehézségek megszüntetésében. Segíteni fog abban, hogy valóban ak tív és példlás párttagokká váljanak. Segít megerősíteni a Párthoz való vi szonyukat. hogv mélységes kapcsola­tot érezzenek a nagy elvtársi közös séggel és velük együtt valósítsák meg Pártunk nemes céljait. elkövet, hogy minél jobban éljünk és minél több jusson nekünk. Ezt ! er sze csak úgy érhetjük el, ha m.nól többet és jobbat termelünk. B -n. y . üzemünkben én voltam az első é munklás és továbbra is az akarok ma radni. Ebből én nem engedek Cs portom tagjainak megmondtam azt, hogy ha eddig egyes emberek ké nyelméért bírtunk dolgozni, akku most hatványozott igyekezettel k dolgoznunk, mert munkánk neme? családunk és országunk szebb ;öv, j ét, hanem a világbéke megerősít sét is szolgálja. Nem vagyok már ír tal, de amíg bírok, a lendületesebb munkaversenyért fogok dolgozni Ezt a beszélgetést Miurer elvtlrs, Kassa kerületi párttitktárságánaK el­nöke hallgatja végig és ennek h :ť.a sa alatt mosolyogva a következő tö: ténetet mondja el: — Amikor legutóbb a Szovjetúnió ban jártam, meglátogattam egy szov hozt. Ott találkoztam egy 65 éves asszonnyal, ak; sztahanovista mur.­kásnő volt és már hét magas kltün tetéssel rendelkezett. Ez ez asszo .v odaadó, hűséges munkájával kiv ló érdemeket szerzett. Igy pl. oly leik, ismerettel gondozta az állatokat, hog olyan tehenet nevelt fel, amely r: ponta 64 liter tejet adott. Nagyon szerették és becsülték ezt a kivá • munkásnőt a szovhozban. Épp . r. ezért, magas korára való tekintett nyugdíjazni akarták. Erre azonbs az asszony a legnagyobb felháboi dással utasította vissza ezt az aj. r latot. Mélyen meg volt sértve, ez mondta, Hbgy ő, aki egész életén dolgozott, most egyszerre meg ak r ják foszitani munkája gyümölcsé ó Szó sem lehet róla. Ö sztahanov.s és az is akar maradni élete utokf. leheletéig. Bizony megértem ezt az a cz_ szonyt — mondja mosolyogva Lo­pata. — Minél idősebb az ember, an­nál jobban érti meg a szocializmust és annál lelkesebben dolgozik é:et­te. Látom, hogy Maurer elvtársat meg hatja Lopata elvtárs válasza. Maga mellé ülteti az asztalfőre. Lcp-j^a rendkívül rokonszenves és értelmes élvtárs, 43-ban résztvett a földalatti munkásmozgalomban- A hűségpórié, ból, amely 28.000 koronát tesz ki, tie veit leányának kelengyét, bútort v. sárol. Egy élmunkás, aki bányamérnöknek tanul Zurkovszky János, aki 32 ezer ko rona hüségpotlékot kapott, minuü*,-­sze 25 esztendős, de máris 11 éve uoi­gozik a bányában. Bányászcsaláabüj származik, apja 36 évig dolgozott a bányában, ma 3600 korona nyugdíja, kap. János nyolc elemit végzett, to­vább nem tanulhatott, mert apjána.. nem volt módjában, hogy taníttassa — Most azonban kipótolom, — mondja lelkesen 2urkovszky élmun­kás — ötéves bányaiskolára külde­nek. Régi vágyam teljesül, bánya­mérnök leszek! A fiatal bányaélmunkás arca elpi­rul, amikor •zeket mondja. Szavai vallomásként natnak. Pár pillanatru megpihen. Látni, hogy vívódik ön­magával, az ember érzi, hogy küzi. feltóduló érzelmeivel. — Teljesen díjtalan lesz a tanulás Népi demokráciánk gondoskodik ai­ról, hogy semmiben sem .szenvedjek hiányt. Az elvtársak figyelme arra is kiterjed, hogy zsebpénzem legyen. Havonta 500 koronát kapok. Azt hi­szem, hogy a szülök sem lehettek jobbak a gyermekeikhez, mint nép. demokráciánk hozzánk, munkáso" gyermekeihez. Nem egyszer gondo' kozom és eltűnődöm azon, hogy mi­vel is érdemeltem meg? Mikor volt az valaha, hogy egy állam gondos­kodott arról, hogy bányászait tovább képezze? Igaz, hogy amióta vissza­jöttem a katonaságtól és bekapcso­lódtam a szocialista munkaverseny­be, átlagban 166 százalékban teljesí­tettem csapatommal a tervet és a mult hónapban 224 százalékot ér­tünk el, de biztos vagyok benne, ho<rv édesapám dolgozhatott volna akármennyit, az urak nem tanították volna ki bánvászmérnöknek. — Más világ a miénk és én büsz­ke vagyok erre a világra. Büszke va­gyok arra, hogy élmunkás lehetek és boldog vagyok, hogy most tanulni fogok. Minden igyekezetemmel azon leszek most, hogy kiváló mérnök le­hessek és hűséges munkával szolgál­hassam a szocializmust. Zurkovszky távozása előtt még a következőket mondja: — Ha az ember pontosan tudja hogy miért dolgozik, akkor a legne hezebb munkát is könnyen végzi. Er tapasztalatból állítom. És ha var bennem öntudat, akkor ezt a Pártna' köszönhetem. SZABÓ BÉT

Next

/
Thumbnails
Contents