Uj Szó, 1950. augusztus (3. évfolyam, 174-200.szám)

1950-08-13 / 185. szám, vasárnap

AZ ELET RÔL VAH SZÓ Irta: SZERGEJ OBRAZCOV. A emberek életét nem lehet sem osztani, sem szorozni. Az emberek nem élettelen tárgyak. Minden egyes embernek csak egyetlen élete van, ami ha elmúlik, nem ismétlődik meg soha. A háborúra készülő imperialisták azonban úgy osztják és szorozzák az emberek életét, mintha az emberek mégiscsak élettelen tárgyak lennérek. Nyugodt hidegvérrel számítják ki, hány ember pusztul el egy közönséges bomba felrobbantásától és hányat pusztíthatnának el egy amerikai atombomba robbanása folytán. Az ember számukra csupán mennyiségtani egység, melyet egyszerűen meg lehet semmisíteni vagy segítségével egy másikat lehet elpusztítani Mi, szovjet emberek nem elvont módon harcolunk az emberek boldogságáért, hanem konkréten. Mi minden egyes emberért külön-külön harcot vívunk. Azért építünk villanyerőműveket, hogy minden egyes házban világosság legyen, azért vetjük el a búzát, hogy mindenki jóllakhassék, azért bővítjük az iskolák hálózatát, hogy mindenki megszerezhesse a tudást és azért növeljük kórházaink számát, hogy mindenki egészséges legyen és minél tovább élhessen. Mi sehova sem exportáljuk a magunk társadalmi rendjét. Eszünk ágában sincs Amerikára kényszeríteni a magunk életformáját és nézeteinket. De tökéletesen meg vagyunk győződve arról, hogy nincs olyan ország a világon, amelynek népe ne ragaszkodnék életéhez és ne értené meg azt az elemi igazságot, hogy a háború halált jelent. A világ minden városában ott sétáltatják gyermekeiket az anyák az utcákon és sétatereken. Aligha tudja józan ember azt elképzelni, hogy egy anya nyugodtan tudna arra gondolni; egyszer csak nem lesz többé gyermeke. Vagy nem lesz húga, öccse, apja. Vagy, hogy egyáltalán nem létezik többé ez a város és eltűnik a városból minden apa, anya és gyermek. Már jártam Amerikában is. Először az 50. aztán a 90. utcában laktam. Kóboroltam Washington utcáin és Cstkágóban, az Erie-tó partján is. Sokfajta emberrel kerültem össze és beszélgettem A legtöbben igen rendes, jóakaratú emberek voltak, szerették a családjukat és hazájukat. El sem tudom képzelni, hogy valaha is megszűnnének városukat, hazájukat, családjukat, gyermekeiket szeretni Csak a teljes vakság késztetheti őket arra, hogy azt higyjék, ha háborúba sodornak másokat, maguk elkerülhetik a háborút. Ezer és ezer újság majdnem kilónyi vasárnapi száma tesz meg minden tőle telhetőt annak érdekében, hogy az emberek vakokká váljanak. De én tudom, hogy ezek a lapok ezt a céljukat soha nem érik el. Azért tudom, mert mi, szovjet emberek, bízunk az emberekben, tehát bízunk minden népben Jártam Perzsiában Is. Láttam a dús fikuszerdőket és rizsföldeket. Es olyan nyomort is láttam, amilyent, ha az ember nem látja, még elképzelni sem tud. Hatéves gyermekeket láttam a gyárakban és száz és száz vak koldusgyermeket, akiknek fején haj helyett gennyes sebek voltak. Láttam az olajtársaságnál dolgozó munkásokat, akik a 50 fokos izzó melegben pálmalevelek alá bújtak, akárcsak a gyíkok, — és néhány lépéssel odább láttam a Standard Oil mesterségesen hűtött levegő iű ragyogóan berendezett klubját. Teherán aszfaltozott utcái mentén zavaros, piszkos vízzel teli árkokat is láttam — ezt a vizet itták a szegények — és néhány lépéssel odább hatalmas hordókban árulták a sah artézikútjainak vizét — pénzért. Amit Nyugaton finoman „hidegháborúnak" hívnak, az nem csupán az újságok méreggel telt propagandáját jelenti, hanem jóval többet ennél. A hidegháború nemcsak a gyilkolás előkészületeit foglalja magában, hanem ez már maga a pusztítás, maga a halál. örökké önmagába visszatérő kör a halál: az imperialistáknak rabságba kell dönteniük a népeket, hogy sok pénzük legyen; hogy rabságba dönthessék a népeket, háború kell; hogy háború lehessen, gyilkoló fegyvereket kell gyártani; hogy fegyvereket gyárthassanak, ahhoz sok pénz kell; hogy pedig pénzük legyen, ehhez megint csak rabságba kell dönteni a népeket. Az imperialisták háborút viselnek, egyetlen puskagolyó kilövése nélkül l

s _ és hogy ez a háború is mennyi áldozatot követel, nehéz lenne összeszámolni. A Standard Oil Co. Perzsiában: szintén háború. Ennek a háborúnak a haldokló anyák és apák és a vak gyerekek az áldozatai. Csak próbálja egy pillanatra férjét kiszáradt, múmiához hasonló és majdnem teljesen meztelen embernek és gyermekét vakon, fejecskéjén gennyes sebekkel maga elé képzelni, — és többé soha nem veszi kezébe sem a newyorki, sem a londoni „Times"-ot. Az imperialistáknak azonban még ez a rettenetesen cinikus hidegháború sem elég. Ha egy kis álllam akár a legkisebb mértékben is megpróbál ellenkezni gyarmatosításával, a létét fenyegető rabsággal szemben, — máris eldördülnek a lövések Görögországban, Vietnamban, Koreában... Az amerikai imperialisták azért küldték katonáikat Koreába, hogy azt leigázzák. De nemcsak a koreaiaknak van feleségük, anyjuk, gyermekük. Minden egyes amerikai katona is hagyott otthon Ohlóban vagy Michiganban, Clevelandban vagy Detroitban feleséget, anyát vagy gyermeket és ez a katona minden egyes anya, minden gyermek, minden feleség számára egyetlen fiát, egyetlen apját, egyetlen férjét jelenti. Mi vigasztalhatja meg őket, ha elvesztik? Talán az a hatvan milliárdoscsalád? Vagy az, hagy halála előtt ez az amerikai katona még el tudott tenni láb alól néhány, saját hazáját, saját szabadságát, saját népét, saját anyját és gyermekét, saját feleségét védő koreait? Hiszünk a béke ügyének győzelmében, mert tudjuk, hogy az az ember, akinek szemét még nem vakították meg dollárral vagy fontsterlinggel, szereti az életét, a napot és az embereket és nem kívánhatja sem a saját szeretteinek, sem azoknak a távoli embereknek halálát, akik épp olyan emberek, mint ő maga. Tudjuk, pontosan tudjuk, hogy nincs olyan nép a világon, amely akarná a háborút. A világ minden becsületes embere aláírja a stockholmi békefelhlvást; mindazok, akik szeretik az embereket és hisznek az emberekben, legyenek bár katolikusok vagy evangélikusok, mohamedánok vagy buddhisták, munkások vagy tudósok, németek vagy franciák, kínaiak vagy bolgárok, amerikaiak vagy angolok ... Sok emberrel találkoztam külföldön és sok külföldivel találkoztam Moszkvában is; közülük sokkal beszéltem az életről és a művészetről. Soknak néztem bele a szemébe és soknak szorítottam meg a kezét. Es tudom, hogy mindezeknek az embereknek a többsége már aláírta a békeívet. Ti is, bukarestiek és ti is, szófiaiak és kazanlikiek. Es ti is, Románia és Bulgária művészei, írói és színészei, akikkel olyan sokat beszélgettem a művészetről. És ti is, varsói és krakkói emberek, az „Ursus" munkásai és lodzl szövőnők, kattovici és velicskii bányászok és a lengyel színházak dolgozói — Szolszky, Jarem és Dombrovszky elvtársak, és Ön is, Julián Tuvim, és ön is, Adam Palevka, és ti is, prágai, pilseni és bratislavai emberek, a „Kolbenka" munkásai és az osztravai bányászok, és ti, drága kollégáim — Szkupa, Malik és Szuharda és Novakov család; és ti, budapesti és pécsi emberek, az „Elzett" és a „Standard" dolgozói, újpéteri parasztok és ön, Major Tamás elvtárs, a Nemzeti Színház igazgatója és maga, kis Marika, a mi kedves kis tolmácsunk. Persze, tudom, hogy egyesek úgy tettek, mintha ők lennének a béke angyalai, mikor beszélgettünk, — és most megtagadják a stockholmi békefelhívás aláírását. Nagyon jól tudom, hogy sem Ön, Mr. Harriman, volt moszkvai amerikai nagykövet, sem a kedves lánya sem írta alá. A békefelhívás ugyanis a békéről szól és önök háborút akarnak. Önt, M. Trygve Lie, nem ismerem; kedves lánya, nem írta alá. A békefelmindössze egyszer láttam színházunk nézőterén, akkor is csak néhány percre. Éppen vidáman nevetett és tapsolt. Nyilvánvalóan tetszett önnek a szovjet színészek játéka. De mint az UNO főtitkárának, nyilvánvalóan nem tetszik Önnek a szovjet emberek békeakarata. Tudom, nem csupán az Ön neve hiányzik a stockholmi békefelhívásról, — bár Önnek kellett volna aláírni az elsők között, — de ön alávetette magát az amerikai imperialisták akaratának és bár az lenne a hivatása, hogy őrködjék a béke felett, az amerikai imperialisták uszályhordozójának szerepét tölti be. De nem ezeken a világuralomra törő két balkezes „trónkövetelőkön" és nem is azokon a gentlemaneken múlik a dolog, akik siettek leborulni a doliár mindenható hatalma előtt, hanem a becsületes embereken. . IIJSZÖ ZeCszán tolták a me<i&Q.yéket Gyönyörű volt látni a devicsáni határt augusztus 9-én. Tíz traktor, 36 ló és 34 ökrösfogat szántotta fel a közös munkát és a gépek kellő kihasználását akadályozó mezsgyéket. Egy percre megszakították a munkát, hogy meghallgassák a kerületi és a helyi elöljárók beszédét, akik köszönteni jöttek az öntudatos földműveseket. A himnuszok elhangzása után Kalina Pál. mondott beszédet a gazdálkodás magasabb formái bevezetésének jelentőségéről. Utána Lehoczky elvtárs az EFSz helyi elnöke vette át a szót. Beszámolt az EFSz eddig működéséről és megismertette a jelenlévőket az aratási és cséplési munkálatok lefolyásáról. — A földek új megmüvelési módszere — mondotta Lelwcky elvtárs — a gépek teljes mértékben való kihasználásával megkönnyíti munkánkat és nagyobb jövedelmet biztosit nemcsak az egyes földműveseknél, hanem az egész ország jólétét is biztosítja. Ennek tudatában határoztuk el, hogy közösen fogunk dolgozni. Munkánkkal nemcsak az ország építéséhez, hanem a béke megvédéséhez is hozzá akarunk járulni. Beszéde végén kifejezte azt a meggyőződését, hogy a devicsdni földművesek példás szorgalma a többi községek földműveseinek is példát fog mutatni. Az ünnepség a devicsáni földművesek szorgalmas munkájának nagyszerű bizonyítéka volt. Sokat dolgoztak és sok nehézséget kellett áthidalniok és még sok feladat vár rájuk, míg át tudnak térni az EFSz másodk típusára. A továbbiakban az elvtársak közölték az EFSz fejlődésének történetét. Az ünnepség végén táviratot küldöttek Klement Gottwald köztársasági elnöknek és Široký, Ďuriš, valamint Falta

n elvtársaiénak. A táviratokban közölték, hogy szövetkezetükben bevezetik a másod k típusa munkamódszert, manifesztációsan felszántják a mezsgyéket és ősszel már közösen fogják megművelni a földeket. Mit mondanak közös munkáról a devicsáni földművesek? Miért határozták el hogy ősszel bevezet k a közös vetési eljárást és milyen előnyöket látnak benne f Világos, meggyőző feleleteket adnak. Gonda Dániel, Gyurcs és Szlamínka elvtársak n következőket mondották: Bevezetjük a közös munkát, a gazdálkodás felsőbb formáit, — nem aka| runk lemaradni más falvak mögött. Söt, az első helyért harcolunk a lévai járásban. M nden erőnket latbavetünk. hogy közös munkánkkal hozzáiárnljnnk dolgozó népünk jobb holnapjához. * J. M. Robison msgkapfa a rs hs'lov&i államgoigártágoi J. M. Robinson színesbőrű volt amerikai állampolgár ,aki csehszlovák állampolgárságért folyamodott, kedden megkapta okmányait. „Mint a csehszlovák állami új polgára — mondotta Robinson ebből az alkalomból —, első kötelességemnek tartom, hogy minden erőmmel harcoljak' a békéért". Kijelentette, hogy munkahelyén a termelés fokozásiával és munkája minőségének emelésével fog hozzájárulni a béke frontjának erősítéséhez és ezzel támogatja a koreai nép harcát az amerikai agreszszorok ellen. 1950 augusztus 13 A nyitrai kerület földművesküldöttei hazaérkeztek a Szovjetunióból A nyitrai kerület 16-tagú földművesküldöttsége mely része volt a Szovjetúnióban tanulmány úton járt küldöttségnek augusztus 8-án visszatért Nyitrába. A Kerületi Nemzeti B zottságon Kristóf elvtárs, a KNB elnöke, Eremiás elvtárs, a SzKP kerületi titkára, a kerület tömegszervezeteinek képviselői és a KNV földmüvelésügyi referense üdvözölték őket. Kr.stóf elvtárs a hazatérőket, haladó földműveseink élcsapatának nevezte, amely megismerte a szovjet földművesek fejlett munkamódszereit és a szerzett tapasztalatokat a szocializmus kiépítéséhez falvainkban fogja felhasználni. A SzKP nevében, — am nt már fentebb is említettük — Eremiás elvtárs mondott üdvözlő szavakat. A meleghangú üdvözlésre Valach elvtárs, többek között a következőket mondotta: 2>A Szovjetúnióban tett látogatásunk nagy életiskola számunkra. Az ott nyert értékes tapasztalatokat alkalmazhatjuk itthon is és alkalmazni is fogjuk, hogy m néí előbb elérjük célunkat a szocializmus kiépítését falvainkban. A szocialista mezőgazdasági termelés minden előnyét láttuk és láttuk továbbá hogyan építették az egyes Kolhozok saját eszközeikkel a hatalmas gazdasági épületeket, kultúrházakat, gyermekotthonokat, hogyan vásároltak modern gépeket s szemtanúi voltunk annak a forró szeretetnek, amelyet a kolhozmunkások a kolhoz és a becsületes munka iránt tanúsítanak. Láttuk a szovjet nép fejlett kultúráját és művészetét. Mindazt, amit láttunk, nem lehet puszta szavakkal kifejezni Hazatértünk után azt tartjuk legelső feladatunknak hogy minden ismeretünket a nép közkincsévé tegyük és biztosítsuk a szocializmus kiépítésével a békét. Majd Kesely elvtárs, Csehszlováké legjobb traktoristája, beszélte el tapasztalatait s nagy lelkesedéssel emlékezett meg a Szovjetúnió legjobb traktoristanőjével való találkozásról. A földmüvesküldöttség a nyitrai kerületnek 20 gramofónlemezt hozott ajándékul, melyek közül háromra Lenin elvtárs eredeti beszéde van lerögzítve. A többi 17 gramafónlemezen Sztáľn elvtárs beszédeit örökítették meg. k kassai toiilet építészei érekeztetet tartónak a lm teSIasifésérül A kassai kerület építkezési szekto_ rának kiküldöttei augusztus 9-én KoI" šicén értekezletre gyűltek össze, melyen Lukacsovics műszaki megbízott is résztvett. A Kerületi Nemzeti Bizottság elnökének nevében ing. La| zarov műszaki előadó köszöntötte Luj kacsovics megbízottat. Beszéde toI vábbi részében beszámolt a terv tel3 jesítéséről a munka egyes ágaiban, i Megjegyezte, hogy az építkezés gyors • folyamát jelentős mértékben akadályozta az előkészületlenség. Összkerületi viszonylatban azonban mégis azt mondhatjuk, hogy az építészet alkalmazottjai az év végéig úgy a tervet, mint az összes termelési feladatokat teljesítik. Azután a kassai kerület építészeti szektorának egyes kiküldöttei adtak jelentést, a terv teljesítéséről. A kerületi üzemben a tervet az első félévben 88.1 százalékra teljesítették. A szocialista versenyzésben összesen 559 alkalmazott vett részt. Augusztus ; 17-től kezdve a CsSz kerületi üzeme bevezeti az áramlatos építkezési módszert, a munkásházak építésénél Ko- šicén. Eddig Kassán 18 objektum, IO \ rályhelmecen pedig 42 objektum építését fejezték be. A tervet tehát j.'ilius 30-ig 120 százalékra teljesítették, annak ellenére is, hogy nagy voit a munkaerőhiány. A Priemstav a második negyedA ronián dslgozók készülnek augusztus 23-ra Románia népe lelkesen készül augusztus 23-ra. Románia felszabadulásának hatodik évfordulójára. Ezt tükrözi vissza a dolgozók számos munkafelajánlása. A bukaresti „Vestitorul" telefongyár munkásai és technikusai vállalták, hogy terven felül kétszáz telefonkészüléket gyártanak. A Scanteia-Ház építkezésének dolgozói a nagyjelentőségű évforduló tiszteletére huszonöt százalékkal növelik a munka termelékenységét. Skorzeny „koreai brigádot" szervez Spanyolországban A Mundo Obrero értesülése szerint Ottó Skorzeny, a hirhedt hitlerista kalandor az amerikaiaktól megbízást kapott, hogy „önkéntes brigádot" szervezzen az Egyesült Államok koreai háborúja számára,, Skorzeny a lap értesülése ízerint Spanyolországban tartózkodik és a Franco-kormánytól menedékjogot kapott niáci tisztek és háborús bűnösök küzül akarja megszervezni brigádját. évben 111 százalékra teljesítette a tervet. Itt azonban nagy hiba mutatkozik, még pedig a távolmaradások gyakori előfordulása. A Priemstav építkezésein az alkalmazottak 63 százaléka versenyez, ebből 18 élmunkás. A szállítási Stavoprojekt július 31-ig a tervet 95.7 százalékra teljesítette. Ez az építkezés is munka-jrőhiánnyal küzd. Tervezik az áramlatos építkezési módszer bevezetését. A Rol'stav építkezés leküzdötte a kezdeti nehézségeket és július hónapban a tervet 98.5 százalékra tel jesítette. Az egyes szektorok kiküldöttei beszámolója után Likacsovics műszaki megbízott vette át a szót, aki beszédében méltányolta a kassai kerület építkezéseiben elért eredményeket. Meggyőződését fejezte ki arról, hogy a?, év végéig az építkezési vállalatok lelkiismeretesen és becsületesen teljesítik a tervet. Hangsúlyozta, hogy mindenekelőtt a munkateljesítmény emelésére kell nagy gondot fordítani. Mr.den egyes építkezési alkalmazottnak kell, hogy felelősségérzete legyen. A SzKP és a ROH szervezetcinek fokozott figyelmet kell szentelni az ép'ikezésnek. Az értekezlet után Likacsovics megbízott megtekintett néhány építkezési objektumot. a lik elvtárs beszéde a BT«ben (Folytatás az 1. oldalról) kérdésben határozati javaslatot nyújtott be. Austin, az USA képviselője, ismét követelte, hogy az elnök hozzon határozatot a Kuomintang megbízott által előterjesztett napirendi kérdésben. Malik elvtárs megismételte az ülés kezdetekor adott magyarázatát, tudniillik azt, hogy a Tanács tagjai között lefolyt nemhivatalos véleménycsere eredményeképpen a Tanács tagjainak szempontjai változatlanok maradtak, továbbá, hogy a Biztonsági Tanács úgy véli, hogy hasonló véleménycserére a jövőben is sor kerülhet. Ezért jelenleg teljesen alaptalan lenne erre az ügyre viszszatérni, minthogy a Tanács minden tagja igen jól tudja, hogy az elnöknek nincs módjában meghozni a határozatot, amelyet az USA és a Kuomintang megbízottai már két ülésen át oly konokul követelnek. Jebb. Anglia képviselője, támogatta Austint és Csan-Tin-Fut és azt kívánta, hogy Malik hozzon határazatot a Li Szin-Man-kilkk képviselőjének meghívását illetően. Malik elvtárs válaszul kijelentette, hogy a helyzet a következő: az USA vita tárgyává teszi a nemlétező határozatot. A Tanács elnöke semmiféle határozatot nem hozott és világosan kijelentette. hogy pillanatnyilag nincs is módjában határozatot hoznia és hogy ez vitathatatlan, AZ AGRESSZOR: AZ USA Malik elvtárs ezután Austin terjengős beszédére válaszolva kijelentette, hogy az USA képviselője több alaptalan rágalmazó megállapítást tett a Szovjetúnió álláspontjával kapcsolatosan. A Szovjetúnió két korábban tett nyilatkozatában kifejtette álláspontjlát és az agressziót meghatározó nemzetközi jogi tételek alapj,én bebizonyította, hogy az agresszor az USA. Ami aiz Austin beszédében foglalt utalásokat illeti, amelyek szerint a Szovjetúnió fegyvert szállított az északkoreaiaknák — ez alaptalan, rosszindulatú rágalmazás. A fegyverzet, amellyel a koreai népi csapatok rendelkeznek — mondott Malik elvtárs —, ugyanaz a (fegyverzet, amely a koreai népi csapatok birtokában volt akkoriban, midőn a Szovjetúnió kivonta fegyveres erőit Koreáiból. Malik elvtárs kijelentette, hogy e pillanatban csupán érinteni kívánja ja ezt a kérdést, de fenntartja magának azt a jogot, hogv később részletesen fejtegesse Austin felszólalásának más oldalait is. Alvarez, Cuba képviselője, iszolgaí módon támogatta az USA álláspontját. Austin ismét hangosan kijelentette, hogy Malik „határozatot hozott azzal, hogy a Csan Tin-Fu .által benyújtott naoirendi pontnak nem biztosított elsőbbségét és hozzátette, hogy ez USA vitássá tes^i Maliknak ezt a „határozatát". Austin e kérdésben szavazást követelt. Malik elvtárs ismét türelmesen mesma.gyarázta, hogy semminemű határozatot nem hozott és hogy nincs módidban határozatot hozni. Mefkérdezte, mi jogon folyamodik Austin ilyen mesterkedésekhez és mi iogon tulajdonít a Tanács elnökének olvan hitáirozatot, amelyet az nem hozott? Ezután, minthogy a többi küldött nem kívánt szólani, Malik elvtárs bezárta az ülést és a következő ülést augusztus 11-re tűzte ki. /