Uj Szó, 1950. augusztus (3. évfolyam, 174-200.szám)

1950-08-11 / 183. szám, péntek

A cséplőgéptől a szövetkezeti raktárakba..• Kis falucska, neve štvrtok na Ostrove. Csak autóbusz jár arra, az is naponta csak egyszer. Ennek ellenére a közsé? ben van Szlovákia egyik legnagyobb gépállomása. A faluban már egy hete vígan csépelnek, ezzel magyarázható, hogy utcai olyan elhagyatottak. Talán tekintsük meg a cséplést, ahol a kis gazdák az EFSz tagjai közösen dolgoznak. Az erős Diesel motor hatalmasakat pöfékel s játszi könynyedséggel hajtja a hagy cséplőgépet. Bors Mihály, a gépész úgy őrzi mind a két gépet, mint a szemevilágát s tekintetét nem kerüli el semmi. Nem, a gép egy percre sem állhat le feleslegesen, ha azt akarják, hogy a cséplés időre befejeződjön. Hisz tegnap e nélkül is eltartotta őket a vihar. Fenn a „dobon" egy ifjú pionír áll, aki a szétkötötl kévéket adogatja édesapjának. A gép kévét kéve után nyel el, a gabonakazal állandóan fogy s állandóan több és több a kicsépelt szalma. A zsákok egymásután telnek az áldásos maggal A teli zsákokat a két legidősebb földműves halomba rakja. Azonban, ha jobban körülnézünk még egy másik helyen is észreveszünk egymásra rakott teli zsákokat. Az egyik rész a szövetkezeti raktárba való elszállításra vár, míg a másik a földműveseknek marad. A zsákok mellett, ahol a gabona pereg egy bajuszos férfi dolgozik, aki időnként kiköpve a port szájából felkiált az „etetőnek": Adhatod gyorsabban is. Kérdezitek talán, hogy ez az idős bajuszos bácsi hogyan került ebbe a közösségbe? Hisz az idősebb föld művesek tipikus tulajdonságai: a maradiság, a minden új iránti ellenszenv. Kálay József ez a neve, szintén kisgazda volt. Dolgozott mint egy rabszolga, hogy bebiztosíthassa a mindennapi megélhetést, s ha azt akarja, hogy a kulákk segítsen neki, ezt sokszorosan le kellett dolgoznia. Most büszkén kijelenti: „Tagja vagyok az EFSz-nek". Nem hallgatott a gúnyolódó hangokra: „Az aratás úgy sem fog sikerülni. A gépekben nem bízhatunk, mert azok hamar elromlanak" és hasonlók. Belépett s nem bánta meg. A gúnyolódó hangok elhalkultak s meghúzódva irigyen figyelik közösségünk egymástkövető sikereit. Az aratást befejeztük időre, a cséplést is rövidesen befejezzük és mindjárt kezdjük a tarlóhántást. Az öreg Kálay elvei valóságát nem csak szavakkal, de becsületes munkájával is bebizonyítja. ' „A földműves már eleget kínlódott — folytatja — hadd legyen neki is egy kis szabadja s ebben az igyekezetében segitenek neki a gépek. Még elég sok az ingadozó, akik még gondolkoznak — belépjenek, de ezek sorai állandóan fogynak. Az arató-kötözőgép, a traktor erősebbek a szavaknál, sőt erősebbek az ő „újítástól" való félelmüktől is. Eközben megérkezik a szekér s megrakják gabonával teli zsákokkal, amelyek az ESD számára vannak elkészítve. Megelőzük a kocsit s mi is ellátogatunk a raktárba, hogy mi is szemtanúi lehessünk a gabona átadásának. Az udvaron a raktár ajtaja felett olvassuk: A száraz gabonát az RSD raktárába! A bejárat előtt lovas szekér láll, rajta bárom zsák. „Kulák" fut át hirtelen agyunkon. A raktárnok kedvesen fogad, tmi pedig figyeljük, mi történik „Kevés termett. . Magainnak Í6 szüksége volna rá s még ebből is be kell adnom ..." — ezt mondja a kulák. Szegény elég nyomorult helyzetben lehet, ezt bizonyítja az is, hogy keserűen félrehúzott szájában is aranyfogak csillognak. Minket viszont jobban érdekel a kis feketehajú cigány, Kuko Gyula, aki szerényen öntögeíi a zsákból a gabonát. Nehéz az élete, Már mint 8 éves a gazdag falusi földműveseknél dolgozott, ahol a könyörtelen, nehéz munka jutott neki osztályrészül. ,.Ma — kifeszítve mellét büszkén megjegyzi — ma a cigány is ember. Van egy fiam, három, éves. Ma reggel utánam jött az i stá lóba s azt mondja: Apa, minek dolgozol annyit? Várjál, ha megnövök, majd én segítek neked". A fekete Gyula különben érces hangja e szavaknál kissé ellágyul, de legyőzi magát s folytatja: „Valamikor kevés munka volt s még kevesebb fizetés. Ma munka va nelég s a fizetés is nagyobb lesz". A. V. uitúrmunkások értekezieíe Somorján A somorjai járás falusi csoportjainak kulfcúrmegbizotta augusztus 6-án értekezletet tartottak és ezen az értekezleten megtárgyalták az őszi és téli időszak kultúrmunkájának tervét. Megbeszélték a kultúrmunka eddigi eredményeinek jelentőségét, feltárták a hibákat, közösen megbeszélték a munkaterv keresztülvitelének lehetőségeit és összegezték az általános irányelvet. A városháza ülésterme már régen nem látott ennyi lelkesedő ifjút, ennyi kultúrmunkást. A szépen feldíszített terem falán Sztálin és Gottwald elvtárs képei között egy fáklyát tarió ifjú alakja magaslott, mintha csak a jövő felé utat mutatná. És mintha az értekezlet munkájának igazi értelmét hangsúlyozná ki a szemközti falon lévő felírás, rneiy Lenin elvtárs szavait hirdeti: „A kultúra hordozója legyen a nép!" Az üdvözlő beszédek után Hudai elvtárs, a járási kultúrreferens szólt az ifjúsághoz. •Beszédében vázolta a kultúrmunkások előtt álló feladatokat és megjelölte azt az utat, melyen felusi csoportjaink kul túregyütteseinek haladniok Ma mindenkinek lehetősége van, hogy művelje magát, hogy iskolába járhasson. A magyar fiatalok is tanulhatnak anyanyelvükön és tanulniok is kell, hogy taníthassák és irányíthassák az ifjúságot — mondotta többek között Hudai elvtárs. Végül összegezte, hogy legfontosabb feladatunk a kultúrmunka terén az, hogy felvirágoztassuk népi kultúránkat Beszédét a kiküldöttek tetszéssel fogadták és nagy tapssal jutalmazták. Ezután következett a kultúresportok kiküldötteinek beszámolója. A vajkad kiküldött beszámolt arról, hogy eddigi kultúrmunkájukkal az EFSz magasabb típusának megvalósítását propagálták. A kultúrházzal még gondjaik vannak de vállalják a nehézségeket. önként kötelezték magukat, hogy október végéig egy színelőadást és három kultúrestet fognak rendezni, a központi iskolázásra pedig három ifjút küldenek. A tej falusiak beszámolójából kitűnt, hogy eleinte nézeteltérések voltak a CSEMADOK-kal, de a politikai kör megalakítása után létrejött a baráti együttműködés. A kiküldlött elvtársnő ezzel kapcsolatban hangsúlyozta a kultúrmunkások politikai nevelését, mert példákkal bizonyította, hogy csak politikaiíag képzett kultúrmunkások végezhetnek jó munkát. És minden csoport kiküldötte beszámolt, ismertette a kultúregyüttes munkatervét. Lelkes szavaik bizonyították, hogy akaratuk szilárd és a vázolt munkatervet meg is fogják valósítani. Ezután következett a Központi Bizottság ajándékainak kiosztása, melyet a titkár elvtárs ünnepélyes keretek között osztot ki. Az arcokon lelkesedés lángolt, a szavakból csengett a győzedelmes akarat. Az értekezlet a Világifjúságának himnuszával ért véget. — Bízunk az értekezlet kiküldötteinek akarataiban és lelkesedésében és tudjuk, hogy elviszik magukkal az igazi kultúra lángját és a legkisebb faluban is megvalósítják jelszavunkat: Kultúrát a népből a népnek! Nagy József. Hogyan dolgoznak a komszomolisták az üzemekben Kilowatt-milliók a béke-alapra 1950 július 14. A Dnyeprogresz gépháza fényesen kii van világítva. Miljutina ifjú mérnök váltása dolgozik. 1941. év őszén a diák-komszomolista Miljutin Andrej elment Moszkvát védeni. Két év múlva visszahívták a hadseregből, hogy megkezdje diszszertációs munkáját A Szovjetúnió már ekkor, a háború nehéz vizsgaéveiben gondoskodott káderek neveléséről a békés munka idejére. Amikor Miljutin Andrej megkapta a mérnöki oklevelet, elment az I. V. Lenin-ről elnevezett Dnyeprogreszre dolgozni, ahol annak éppen javítási munkálatai folytak. — Nehéz most elhinni — mondja — hogy ahol most a gépház van, itt a nappali fényt árasetó lámpáktól (megvilágított válaszdeszka helyén csupán kő és vashalmaz volt. Andrej a nyitott ablakhoz lép: — Nézzétek! A Dnyeprogreszt szebbé építették, mint ezelőtt volt! Avramenko M., komszornolista, a főzsilip ellenőrének segédje gondos figyelemmel kiséri a műszerek tizeit s időnként megfigyeléseit bejegyzi naplójába. A gépek szabályosan dolgoznak. — A Dnyeprogresz minden kilowatt energiát a békealapra küldjük — mondja Avramenko Mária, — a dnyepermenti üzemekbe és kolhozföldekre, a Donbasz szén és ércbányáiba. Néhány nappal ezelőtt a Dnyeprogresz munkásai egyöntetűen aláírták a stockholmi békefelhívást. S július 14-én Miljutin Andrej mérnök váltása felajánlotta munkáját a béke megvédésének érdekében. A gépházban a főgépész, Szergej Vaszcsenko a jó gazda gondosságával figyeli a hatalmas szerkezetet. A földszinten Dzabenko Anna ugyanolyan figyelemmel kíséri a turbina munkáját. Semmi sem kerüli el figyelmüket. Miljutin Andrej ifjakból álló váltása pontosan és hulladék nélkül dolgozott, Ukrajna üzemei és gyárai, szén és ércbányái, vasutai és építkezései, kol hozai, sozhozai, városai és falvai július 14-én a villany energia kilowatt millióit kapták, amit a Dnyeprogresz munkásai aznap termeltek ki már az augusztus hónapi túlteljesítmény keretén belül.