Uj Szó, 1950. augusztus (3. évfolyam, 174-200.szám)

1950-08-11 / 183. szám, péntek

A koreai ifjúság életéről, munkájáról és harcáról Hjun Csul, koreai diák leveléből. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Munpjon városában 1949 februárjában kezdték építeni az első cingyárat. Ez az építkezés, amely része a nehéz ipar kiépítésére vonatkozó hatalmas tervnek, 30 ezer négyzetméternyi területet fog elfoglalni. Az építkezés ma már félig készen van. A gyárat Munpjonban az ifjúság épiti. Ámde ez nem az egyedüli építkezés, amelyet a koreai ifjúság feladatául tűzött ki. A munpjoni gyár Észak-Kórea fellendülésének egyik legszebb példája s világosan visszatükrözi az ifjúság szerepét e fellendülésben. A munpjoni nép, az építkezésen dolgozó munkásság, a vár

0s többi lakói számára, akik itt brigádokon vesznek részt, valamint az építkezés folyamatát figyelemmel kísérő kóreai nép számára is ez az építkezés nagy jelentőséggel bír. A gyár jelképet jelent, amely világosan megmutatja a különbséget a gyarmati politika ós a szabadság közt. A gyarmati elnyomás alatti és a demokratikus szabad élet közti különbséget. GAZGAG ÉRCVIDÉK. Észak-Kóreában gazdag cinlelőhelyeket találunk A japán megszállás alatt a japán munkások arcuk verejtékével bányászták az ércet, amelyet aztán a japánok hajókon szállottak el, hogy saját háboTovábbiskoláztat ! a CSM! A Csehszlovákiai Ifjúság Szövetségének Szlovákiai Központi Bizottsága szeptemberben továbbfolytatja magyarnyelvű tagtársaink jolitikai iskoláztatását. A tanfolyamok két- és hathetesek esznek. A hathetes tanfoyamra való felvétel előfeltétele az azt megelőző kéthetes szemeszter sikeres elvégzése. Természetes, hogy kivételt képeznek azon tagtársaink, akik olyan politikai érettséggel rendelkeznek, logy arra nemcsak erkölcsi magatartásukkal, de ideológiai, valamint szervezési tudással és rátermettséggel megfelelnek. Ezért kérjük azon járási titkárainkat, ahol magyarajkú ifjúság is szervezve van, hogy a jelentkezők soraiból az igazán megfelelőeket küldjék be, vagyis ajánlják felvételre. Az idő rövidsége végett kérjük a jelentkezéseket a következő címre a legrövidebb időn belül elküldeni: SÜV ČSM maďarský odbor, tratislava, Jelenia í. 2. rús iparuk szükségleteire használják fel. így vált volna Kórea a »prosperitás« japán szférájának egyik alkotórészévé. A kóreai népnek a gazdag cintermelésböl annyi sem jutott, ami a körme alatt elférne. A kóreai munkások most először nem csak kibányásszák a cint. hanem fel is dolgozzák és a kóreai mérnökök segítségével készített kész árúkat használják a kóreai gyárakban és otthonokban. A HATALMAS MÜ. A munkjoni cingyár terve és felépítése nem volt csekély munka. Hatalmas technikai nehézségek voltak, A japánok kóreai negyvenéves uralma alatt a kóreai népnek nem volt lehetősége a modern technikai módszerek tanulmányozására. Miután a Vörös Hadsereg Iióreát felszabadította a japán elnyomás alól, a Kóreai Népi Demokratikus Köztársaság iskolaügyi minisztériumának legelső dolga volt, hogy kellő figyelmet szenteljen a technikai iskolák és tudományos intézetek megalakításának. Ma Észak-Kóreában 54 technikai iskola van, amelyet több min

t 34 ezer diák látogat, míg a japán megszállás alatt Kóreában csak 3 technikai iskcla volt. A múlt év júliusáig 2117 kvalifikált technikust képeztek ki, akik most az ipar különféle ágában dolgoznak. Sokan éppen ezek közül dolgoznak a munpjoni gyár építésén. NŐNEK A TECHNIKAI • KÁDEREK. A termelés a koreai munkásoknak újdonságot jelent. A múltból ezen a téren semmiféle tapasztalatuk nincs. ,Ennek ellenére építkeznek, egyben iparkodnak elsajátítani a munka jobb módszereit és minden erejüket az alkotásnak szentelik. IFJÜ ÉLMUNKÁSOK. A közösségnek c munkájában jelentős szerep jut az egyénnek is. Pan In-pil ifjú élmunkás a múlt év végén 262%-ra teljesítette tervét, ezen felül 11 ifjúmunkást tanított meg a saját szakmájára. Egy Li csun-ho nevü munkás új módszert talált amelylyei naponta 800 kg acélt takarít meg s emellet 150%-ra teljesítti munkatervét. E két ifjú kóreai az ország demokratikus ifjúsági szövetségének 9800 tagja közé tartozik akiket tavaly a kóreai kormány ünnepélyesen tüntetett ki példás munkájukért. A munpjoni építkezést, szintén csak az új társadalmi rend tette lehetővé. (Köv. számunkban további részleteket közlünk). „Békét akarunk - el a kezekkel Kűreátóir MI, a CslSz diószegi cukor gyár üzemi csoportjának tagjai üdvözöljük Korea hős ifjúságát, amely erős akarattal és bátorsággal fegyvert fogott, hogy hazáját megvédje az amerikai fasiszták ellen. Mi, az Ifjúsági Szövetség tagjai, a 800 milliós béketábor oldalán állva egyöntetűen kiáltjuk: „El a kezekkel Koreától!" „Békét a világnak!" Elvtársak, polgártársak, ti is mindannyian békét akartok. Dolgozzatok, termeljetek minél többet, mert csak így lehet legyőzni az amerikai imperialisták hatalmát. Álljatok a béketábor soraiba és kiáltsátok mindannyian az amerikai imperialisták felé: Szüntessétek be a háborút és az uszítást a békeszerető népek ellen! Nekünk nem kell háború, mindannyian békét akarunk. Követjük Sztálin elvtárs tanítását és így fogunk tovább haladni a szocializmus útján! Londonban történt .. . Az angol békekonferencia illésén, egy 15 éves londoni diáklány felállt és elmondotta, hogy 150 aláírást gyűjtött a stockholmi békéfelhivásra iskolatársai közölt és hogy az angól gyermermekek békét akarnak. A kislányt Geraldine Chaltners-nek hívják. Beszédére felhördült az egész angol burzsoá sojtó. Nincs az aljas gyalázkodásnak, a személyi meghurcolásnak, durva fenyegetőzésnek olyan kifejezése, anjelyet az angol imperialisták toll-gangszterei nem zúdítottak volna a 15 éves diáklányra. Anglia legjobban fizetett riporterei, fényképeszei, sőt vezércikkírói vetették ki hálójukat a kislányra; betörtek otthonába, faggatták őt, anyját, testvérét és kiteregették az újságokban a család egész életét. A Sunday Chronicle kezdte a támadást, a Daily Mail nagy riportot hozott, a hírhedt Daily Graphic pedig vezércikket írt, amely ezekkel a szavakkal kezdődött: „A hétvége legnyugtalanítóbb híre nem Koreából jött. Egy 15 éves londoni iskolálány beszéde volt..." A sajtóhadjárat hatására a londohi városi tanács „vizsgálatot" indított Geraldine Clialmers ellen, a reakciós angol képviselők egy csoportja pedig interpellációt készül benyújtani a közoktatásügyi miniszterhez az angol iskolákban folyó „kommunista tevékenység" ügyében. Anglia minden reakciós erője nekilendült, liogy elnémítson egy gyermeket, aki kiállt a béke mellett! A City dagadt tőzdsései, a fegyvergyárosok, a gyarmatok kiszipolyozó!, ősi kastélyok degenerált lordjai, munkásárulásban kivénhedt szociáldemokraták, az imperializmus süllyedő hajójának egész veszett patkányhada megrettent • egy 15 éves iskoláslány szavától. De tehetnek bármit! Sem a háborús hisztéria üvöltése, sem Korea békés népére ledobott amerikai bombák robbanása nem tudja túlharsogni — száz- és százmilliók kiáltását. Tiltsák be az atombombát! Biztosítsák a népek számára a békét! A színpad szélhámosai Napjaink kultúrforradalmában a szocialista kultúráért vivott küzdelem azt kívánja, hogy színpadjainkon a szereplők necsak szórakoztassák a nézőket, hanem neveljék is őket. Kultúitevékenységiink egyik feladata, hogy megmutassa hatalmas, tevékony milliós táborunk életét, amelynek egyebek között az a kiemelkedő sajátossága, hogy biztosan tekint a holnap felé. Mégis vannak olyanok, akik a színpadot, a „világot jelentő deszkákat", az egyéni hivalkodás színhelyének tartják. Néhányan ínég mindig azt hiszik, hogy a „sztárok világáé" a színpad. Olyan tévedések ezek, melyek átkos örökség gyanánt még a kapitalista rendszertől maradtak itt. Hisz a szereplők nevelésüket bizonyos mértékig még a múltban kapták és fgy ezek a hamis nézetek könnyen tetszésre találnak köreikben. De vannak visszaélői, szélhámosai is a színpadnak! Nem anynyira a szereplők között, mint inkább a rendezőknél ta'-'lkor zunk velük. Ostoba cselekedeteik, bomlasztó tevékenységük tervszerű. Kalandorok, szemfényvesztők és kultúréletünk mérgezői. így például a somorjai járásban lepleztük le a szélhámosok néhányát mostanában. Kultúrelőadást rendeztek. Az engedélyezett és ajánlott színművek neve alatt szellemi moslékot, a fasisztaviág színdarabjait játszatták el a szereplőkkel. Kultúrát, művészetet hirdetnek és gémek, a népnek közben pedig beléndeket adnak ... Bűnök megbocsáhaiatlan. Nemcsak azért, mert szemfényvesztéssel és hazugsággal vezették félre a kultúráiét hivatalos közegeit, hanem azért, mert aljas eszközeikkel népünk szellemét akarták megmérgezni és meggyalázni. Ezek az őrültek, ezek a rendezők a kapitalisták ötödik hadoszlopához tartoznak. Bomlasztó tevékenységükkel eddigi munkánkat akarják aláásni. Méltó büntetést érdemelnek! Mi pedig éberséggel folytatjuk tovább munkánkat és szervezzük kultúregyütteseinket, hogy népünk művészeti tisztánlátását fokozva, megvalósíthassuk az öt >ves tervet és építjük a harcos dolgozók kultúráját: a szocialista kultúrát. H. E,