Uj Szó, 1950. augusztus (3. évfolyam, 174-200.szám)

1950-08-10 / 182. szám, csütörtök

ÜJSZÖ 1950 augusztus 261 UJSZ0 A moszkvai »Pravda« Szlovákiáról A moszkvai „Pravdá"-ban kedden érdekes cikk jelent meg Krusinszkij Szergej prágai sajtótudos.tó tollából. „Az Élet nevében" címmel. A szerző megismerteti a szovjet olvasóközönséget a Szlovákiában folyó élettel. Mindenekelőtt a gyermekekről való gondoskodásról számol be. — A gyermekeknek — írja Krusinszkij — ma a legnagyobb jog van biztosítva, az örömjoga. Az idei szünidő elején sok gyermektábort nyitottak meg és sok közös kirándulást szerveztek. A Magas Tátrában és Szlovákia más részein a gyermekek számára több üdülőtelepet biztosítottak. A gyermekekről való gondoskodást és a nevelést a Szovjetunióban érvényben lévő elvek szerint szervezik. A szlovákiai gyermekek nyaralása az „Artek" pionírtáborban, valamint a Fekete-tengerpart; táborok ban épp oly nagy benyomással volt rájuk, mint azokra a csehszlovákiai földművesekre, akik nemrég látogatták meg a Szovjetúnió kolhozait. Krusinszkij a továbbiakban a losonci béke tüntetésről ír, amelyen az iskolák ifjúsiága is részt vett. — Ez azokban a napokban történt, — írja Krusinszkij — amikor a dolgozók a stockholmi békefelhívást írták alá. A kommunista szónokok megígérték a gyerekeknek, hogy mindent elkövetnek azért, hogy megvédjék a gyermekek jogát az örömteljes élethez és megvédik a békét a nagy Sztálin vezetése alatt A gyermekek feleletként ütemesen éltették Sztálint és a békét. A szovjet emberről, az Ifjú gárdáról és egy szibériai kolhozról Kugler János, a Szabad Földműves felelős szerkesztője, most érkezett vissza a csehszlovák parasztküldöttséggel a Szovjetunióból. Érthető, hogy komoly izgalommal lestük Kugler elvtárs minden szavát, vártuk a hírt, az üzenetet abból az országból, amely példaképünk lett építő munkájával és hősies harcával, amellyel legyőzte a világot fenyegető fasizmus gyilkos fenevadjait és megadta számunkra a lehetőséget, hogy építő munkánkkal megszilárdítsuk a tartós béke pilléreit. JS Csefiszinvák Földművelésügyi akadémia BraflsSaváisaii iránymutató gyűlést tartott az EFSz-ek segítségére A csehszlovák Földművelésügyi Akadémia gyűlést rendezett, melyen az iEFSz-ek kiküldötteinek tanácsokat adott a magasabb típusokra való áttérésnek és a falu szocializá lás meggyorsításának munkájához. Az iránytadó gyűlést a Szlovák Egyetem csarnokában tartották. Több mint 100 földművelésügyi szakember volt jelen. A gyűlést Marek Culen képviselő, a Szlovák Földművesek Egységes Szövetségének elnöke nyitotta meg. Az EFSz magasabb formáinak jelentőségéről Dr. Kendek tartott előadást. Dr. Rendek rámutatott arra, hogy falvainkban nagy változások történnek. Földműveseink abbahagyják a 100 é^fcs hagyományú egyéni gazdálkodást és áttérnek a munka megszervezésének magasabb formáira, mert belátták, hogy a mezőgazdasági munka magasabb formáinak bevezetésével emelhetik csak a dolgozó nép életszínvonalát, népi demokratikus köztársaságunkban. A továbbiakban rámutatott a régi gazdálkodási módszer hátrányaira és kiemelte a mezőgazdaság gépesítésének és a kollektív gazdálkodásnak nagy jelentőségét. Felhívta a jelenlévők figyelmét a kulákokra, akik minden erejükkel gátolják a kis- és középföldművesség törekvéseit és kulákok elleni harc k'imélyítését szorgalmazta. A nagymeiyeri járás szövetkezeteinek taglal teljesítik beszolgáltatási kötelezettségeiket Július 29-én a nagymegyeri járás két községében a szövetkezetek tagjai ünnepélyesen beszolgáltatták a kötelezettségen felüli gabonájukat. A csicsői EFSz beszolgáltatási kötelezettségét a következőképpen teljesítette: a búzát 101%-ban, rozst 102.5%-ban, árpát 101,4%-ban a zabot 100.5 %ban szolgáltatták be. A tanyi EFSz a búzát 100.8%-ban, a rozst 102%-ban, az árpát 100.3%-ban a zabot 100 százalékban szolgáltatta be. A kerületi Nemzeti Eizottság képviseletében az ünnepélyes gabonabeszolgáltatáson Záturecká képviselőnő vett részt, aki hangsúlyozta, hogy épúgy mint a gyárakban a munka termelékenységet fokozzák azáltal, hogy bevezetik a szocialista munkaversenyt, az élmunkásteljesitményeket, és újító javaslatokat nyújtanak be, — épúgy mezőgazdaságainkban is bevezettük a munka magasabb szövetkezeti formáját, hogy a lehető legtöbbet termelhessünk és szállíthassunk a piacra. Csak úgy emelkedik népünk életszínvonala, ha a munkások a gyárakban több ruhát, több Stőszon emelik a terv teljesítését és fokozzék a munka termelékenységét A Sandrik nemzeti vállalat Stóezon a tervet 102.5 százalékra teljesíti. A Béke Hivei varsói kcngreszszusa tiszteletére vállalt kötelezettségek akciója megfelelő visszhangra talált ebben az üzemben is. Ezt legjobban abból látjuk, hogy a munkásság elhatározta, hogy a munka jobb megszervezésével a tervet az év végéig 108 százalékra teljesíti, ílogy ez sikerüljön növelni kell a szocialista versenyzők számát. Eddig összesen a munkásság 85.5 százaléka versenyez. A Sandrik nemzeti vállalat munkásai elhatározták, hogy a versenyzők számát 92.2 százalékra emelik. Ezzel összefügg a versenyzés magasabb formá ra való áttérési törekvés is. így már a legközelebbi napokban megkezdődik a legjobb dolgozó címért folyó verseny, a hegesztő, köszörülő, csiszoló és fémműhelyekben. Az év végéig még a legjobb mesterért és a legjobtf központért folyó versenyt is bevezetik. A stószi elvtársak kötelezték magukat, hogy pótolják azt. amit eddig a normaszilárdításnál nem vettek figyelembe. Az 1950-es évre tervezett teljesítményt is felemeíik 15 százalékkal. Ebben már edd g is szép eredményeket értek el: az első félévben 11.8 százalékkal emelték a teljesítményt. A hulladék mennyisége: 2.5 százalék. A termelés minősegének javításával ezt 1.5 százaiéira csökkentik, ami bizonyára szép sikert jelent. cipőt és több gépet készitenek számunkra, és ha faivainkon több húst, több zsírt, több tejet és több lisztet termelnek. A tanyi és csicsői EFSz-ek bizonyítékát adták annak, hogy a szövetkezetekben többet termelnek, mint a magán gazdaságokban és a gabonafelesleget is a kontingensen felül tömegesen beszolgáltatják. Kugler elvtárs mosolyogva lapozgat jegyzeteiben, élményeit válogatja, óvatosan bánik a szóval, látni, hogy maga akarja feldolgozni gazdag élményeit és a Szabad Földművesnek szánja mondanivalója javát. Egy csöppet azonban nekünk is juttat gazdag tapasztalataiból. Kugler elvtárs a következőket közli velünk: ÜTI ÉLMÉNYEK Prágából július 8-án Indultunk el és háromnapi utazás után végre megérkeztünk Moszkvába, abba a városba, amelyre Hitlernek és pribékjeinek annyira fájt a foga. Az úton mindvégig a szovjet hatóságok a legnagyobb kényelmünkről gondoskodtak. A határnál, Csapnál szálltunk át a szovjet vasúti szerelvénybe. A kocsi fülkékre volt osztva és minden fülkében négyen kaptak elhelyezést kényelmes íevőhellyel. Egyegy kocsi két ellenőrrel rendelkezett, akik a kocsi rendbentartásáról gondoskodtak, továbbá arra is kiterjedt a figyelmük, hogy ne unatkozzunk, elláttak bennünket sakktáblákkal és újsággal. Egy elvtárs, aki oroszul tudott, közölte velünk a moszkvai Pravda pontos híreit s így utazás közben pontosan értesülve voltunk a világ eseményeiről. Itt a vasúton találkoztunk először az új típusú szovjet emberrel, aki közvetlen nyütságával, egyszerűségével, udvarias magatartásával és segítőkészségével ámulatba ejtett bennünket. így például az étkezőkocsiban, ha valaki nem fogyasztotta el a vacsoráját vagy ebédjét, azonnal megkérdezték tőle, miért nem ízlik neki az étel. Nem-e akar könnyebbfajta ételt, nem volna-e kedve bort vagy valami már frissítő italt inni. Valami mélyen megindító volt abban, ahogy velünk törődtek. Látni lehetett, hogy a legkisebb apróságokra is kiterjedt a figyelmük. Az ember érezte, hogy ezek már a Nagy Októberi forradalom neveltjei, igazi és őszinte testvéreink és minden igyekezetükkel azon vannak, hogy jól érezzük magunkat. Egyébként a vasúton nők és férfiak vegyesen gondoskodnak az utasokról és általában azt tapasztaltam, hogy a vasúti forgalomnál legalább 50 százalékban nők teljesítenek szolgálatot. / MOSZKVÁBAN, A SZOVJETÜNIÖ FŐVÁROSÁBAN. Moszkvába reggel 5 órakor érkeztünk, — folytatja Kugler elvtárs — A gyönyörű állomás fény> szórókkal volt kivilágítva, egy sereg újságiró, riporter, fényképész és filmes várt ránk, akik megérkezésünk pillanatában azonnal mükö désbe léptek. — Ami a városban először meglepett bennünket, az a rendkívüli n^gy tisztaság, rend és csönd voltPersze, azonnal érdeklődtünk, mi az oka annak, hogy a nagyvárosi forgalomnak még a nyomát sem látjuk. Erre azt a választ kaptuk, hogy a forgalom csak tíz órakor kezdődik, illetve a mi időszámításaink szerint 8 órakor reggel. A város szívében villamost nem látni

: legfeljebb kocsit, autóbuszt és troiejbuszt. Az igazi nagyvárosi forgalom a földalatti Metróban zajlik le. A pazarui berendezett Metro Moszkvának egyik legnagyobb látványossága és ezzel külön is szeretnék fog' lalkozni. A városról egyenlőre csak annyit hogy ragyogóan tiszta, és a moszkvai lakós magától értetődőnek tartja, hogy a Szovjetúnió fővárosa példásan csillogjon a tisztaságtól. A hata-lmas, széles sugárútakat naponta kétszer hatalmas kocsik öntözik és az »útcaseprő kocsik*:, amelyeket nők vezetnek ugyancsak állandóan ügyelnek a város tisztaságára. Bámulatosan szép város Moszkva; különösen a virágoktól tarka parkok teszik széppé. Talán sehol másutt a világon nem készül egy park olyan gyorsasággal és annyi gonddal, mint a Szovjetúnió fővárosában. Az ember -lépten nyomon egy-egy illaMegérkezett a Magyar OiáStszi^etség EcliSsiötfsége a Nemzetközi Diákszövetség második kongresszusára A Nemzetközi Diáitszövetség má- i lelkesedéssel fogadta az ifjúság, sodik kongresszusára, amelynek meg. nyitásától csak néhány nap választ el, már nagyszámban érkeztek külföldi delegációk. Szerdán a kora délutáni órákban lépte át Szobnál az ország határát az a gyorsvonat, amely a Magyar Népköztársaság főiskolásainak küldöttségét hozta. Ugyancsak a mai nap folyamán érkezik meg a bolgár és a román küldöttség is. A magyar főiskolásokat, akik a második kongresszusra érkeznek, Stúrovon az ifjúság, valamint a lakosság lelkesen üdvözölte. Néhány perccel 1 óra után futott be a gyorsvonat a magyar küldöttség tagjaival, akiket a nyitrai kerületi Nemzeti Bizottság küldötte, valamint a štúrovoi járás es Štúrovo község nevében Vajda József elvtárs rövid beszédben üdvözölt. Vajda elvtárs üdvözlő szavaiban rámutatott arra, hogy a Nemzetközi Diákszövetség második prágai kongresszusa különösen ma bír nagy jelentőséggel, amikor a nyugati imperialista tőkések és politikusok a világbéke megdöntésére támadást indítottak Koreában. A népi demokraus országok, a Szovjetúniőval és világ béketábora bölcs és zseniális vezérének, Sztálin elvtársnak vezetésével megdönthetetlen egységbe kovácsolódtak össze a béke megvédésére. A béke fenntartásával és biztosítással a világ dolgozói szilárd léptekkel haladnak előre a szocializmus felé. A magyar főiskolás küldöttség nevében Oláh Sándor keresetlen szavakkal mondott köszönetet a szívélyes fogadtatásért és rámutatott arra, hogy a Magyar Népköztársaság főiskolásai a Magyar Dolgozók Pártjának eszmei síkján haladnak és minden erejükkel harcolnak a világ béketáborának soraiban. Az üdvözlőbeszédek elhangzása után a magyar küldöttség tagjai szívélyes beszélgetésbe elegyedtek az üdvözlésükre a pályaudvaron felsorakozott ifjúsággal, majd folytatták útjukat Bratislava felé. A magyar delegációt Szlovákia fővárosának pályaudvarán is nagy valamint a pályaudvaron tartózkodó közönség. A zászlódíszbe öltözött pályaudvarra az SNB zenekerának hangjai mellett méltóságteljesen gördült be a gyorsvonat. A közönség ajkáról felhangzik a k:áltás: Éljen a béke! Éljen a népi demokratikus országok testvéri együttmunkálkodása! Élien Sztálin, Gottwald, Rákosi! A magyar küldöttség tagjai meghatva integetnek a népi demokratikus Szlovákia fővárosának dolgozói felé és már az ő ajkukról is zúg az ütemes kiáltás: Éljen Gottwald, éljen Gottwald, éljen Gottwald! Majd feszes vigyázba merevednek a pályaudvaron felsorakozott pionírok, a magyar delegáció tagjai s néma csöndben hallgatják végig az Ifjúság Himnuszát, amely a békét, az osztatlan és a harcos békét hirdeti mindnyájunknak. A magyar küldöttség első csoportja érkezett szerdán országunk területére Szabó Károly elvtárs vezetésével, aki a teljes magyar delegáció vezetője Munkatársunknak alkalma nyílott Szabó Károly elvtárssal, valamnit Oláh Károly elvtárssal, a delegáció sportvezetőjével beszélgetést folytatni. Szabó Károly elvtárs a Nemzetközi Diákszövetség megállapította, hogy a Magyar Népköztársaság diáksága különösen a DISz kongresszusa óta fokozott buzgalommal és lelkesedéssel készült a második kongresszusra. Természetes is, mert hisz maga a DISz-kongresszus a Magyar Népköztársaság fiatalságára különösen nagy fontossággal bírt, mert a kongresszus szorosabb egységbe zárta a paraszt-, a munkásifjúság-értelmiség együttmunkálkodását. Fokozottab aktivitást fejthettünk ki azóta a Nemzetközi Diákszövetség második kongresszusának előkészítésére is, mondotta Szabó Károly, röpgyüléseken, különféle propaganda előadásokon foglalkoztunk a második kongresszus nagy horderejével. A Nemzetközi Diákszövetség határozatára, amely különös feladatunkul tűzte ki, hogy a békemozgalmat. a stockholmi határozat aláírását elsőrendű ügyünkké tegyük, helytálltunk, mert minden erőnkkel azon voltunk, hogy hazánkban a stockholmi határozat mellé népünk, dolgozó népünk egy tömben felsorakozzék. Helyeseljük a Nemzetközi Diákszövetség munkásságát, amelyet a béke megszilárdítása, illetőleg megvédése érdekében folytat. A Nemzetközi Diákszövetséget mindenben készek vagyunk támogatni, mert tudatában vagyunk annak, hogy a dolgozók százmillióinak becsületes életét, életszínvonalának emelkedését, jobb holnapját csakis a békés légkörben lehet megteremteni és a békéért való harcnak abban a formájában, amelyet a Béke Híveinek világtábora élén a nagy Szovjetunióval akarnak megvalósítani. Tudatában vagyunk annak, hogy csakis a nagy Sztálin által vezetett béketábor tudja megakadályozni az imperialisták háborús törekvéseit, csakis a Szovjetúnió és a Sztálin által vezetett bckefront tud oly csapást mérni a nyugati háborús uszítókra, amely megóvhatja az emberiséget az újabb szörnyűségekkel telített háborútól. Oláh Sándor elvtárs, a magyar delegáció összetételéről nyilatkozott. Tőle tudtuk meg, hogy a Nemzetközi Diákszövetség második kongresszusára érkező magyar delegáció két csoportból áll, még pedig egy huszonhárom tagból álló sportcsoportból, amely között kosárlabdázók, tornászok és úszók vannak, közöttük Székely Eva és Novák Éva. Ezenkívül egy tizenháromtagú politikai delegáció érkezik, valamint egy ötven vagy hatvan tagból álló kultűrküldöttség. A kultűrcsoport ének- és táncegyüttesből áll, közöttük lesz Vadas Agnes, a lipcsei zeneverseny harmadik díjával kitüntetett hegedú'míivésznő, valamint Fülöp Sándor zongoraművész és Melis József énekes. tos parkra akad. És ugyancsak itt f gyelhettük meg azt. hogy a szovjet dolgozó mennyire kultúréhc^. Egyetlen pillanatát sem akarja hiábavalóságokkal eltölteni Bármerre is megfordul az emDer az útcán, a Metróban, a parkban az autóbuszban azt látja, hogy a szovjet emberek mindenütt újságot vagy könyvet olvasnak. A színházak általában zsúfolva vannak. Ez természetesen érthető, hiszen olyan színmüveket adnak elő, amelyek a szovjet ember hatalmas küzdelmét, lendületes építőmunkáját teljes hűséggel ábrázolják. Láttuk például a Moszkvai Színházban az »Ifjú gárdát« a k'evi vendég színészek játékában. Hát bevallom, amikor a színházba léptünk, attól tartottunk, hogy nem fogjuk megérteni az előadást. Nos. annyit mondhatok, hogy a színészek olyan tökéletes alakítást nyújtottak hogy a vi'lág minden dolgozója megértette volna. A művészek játéka olyan kifejezésteljes és a cselekmény oly izgalmas volt, hogy semmit sem kellett nekünk magyarázni. De ezenkívül maga a színpadi rendezés is olyan szemléltető volt, a vihart, a hóesést úgy rendezték a bányaváros légkörét úgy éreztük, hogy az ember gerincén a hideg futott végig amikor a színpadon telet mutatott. Hát ez az igazi realista művészet és bizony az előadás után olyan lelkes, tapssal köszöntük meg a szovjet színészek művészi teljesítményét, hogy az egész színház egyetlen ünneplő hangorkán volt. Soha még ilyen kitörő őszinte lelkesedést nem tapasztaltam, mint ott a színházban. Szép páratlan élmény volt számunkra ez az előadás, a szovjet dolgozó itt tanújelét adta annak mily ragaszkodással csüng a kultúrán, a művészeten, amely a szocializmust szo-Igálja. — Persze, — mosolyog Kugler elvtárs, — most beszélnem kellene a Lenin-mauzoleumról, ahol az ember a Nagy Októberi Forradalom dokumentumait láthatja, de lehetetlen egyszerre mindenről beszámolni. Hidd el, hogy ez egyszerűen képtelenség. Helyesnek tartanám ezért, ha most áttérnénk a kolhozra. A KOLHOZ, AMELY „ILJICS ÜZENETE" NEVÉT VISELI. Ez a kolhoz, amelynek eredeti elnevezése „Odkaz Iljicsa" Moszkvától 3600 kilométernyire fekszik Szibériában, az altai kerületben. Ennek a kerületnek kétszer akkora a területe, mint Csehszlovákiának. Lakosainak a száma azonban csak 2 millió. Szántóföldje ma egy millió hektárt tesz ki, ezenkívül legelőkben, tavakban rendkívül gazdag ez a vidék. A Nagy Októberi Forradalom előtt kopár ugar volt ez a terület. Csak a forradalom után vált lehetségessé az, hogy Liszenko és Micsurin tudományos felfedezései révén termékennyé tegyék ezt a talajt. Az éghajlata tudniillik olyan, hogy négy hónap alatt zajlik le ott a tavasz, a nyár és az ösz. Tehát ezt a kurta időt kellett felhasználni a vetemény fejlesztésére. A kerület fővárosa Barnau és 4000 kolhozzal rendelkezik. Mi a sok közül ezt az Iljics kolhozt látogattuk meg, amely most van épülőfélben és állandóan tökéletesítik. Amikor odaérkeztünk, éppen kombájnnal kaszálták a füvet, amely egyben a fűmagot is kicsépelte. Mert itt óriási területeken folyik a legelők füvesítése a birkák, a tehenek, a lovak, egyszóval az állatállomány számára. Bennünket a kolhoz vezetősége fogadott Krivcsenko elvtárssal az élén, aki 1937-ben megteremtette itt a kolhozt. Az első dolga volt, hogy feltörte a kemény ugart és bevetette azokkal a termőmagvakkal, amelyeket a tudomány alapos kivizsgálása után megfelelőnek tartottak a talaj számára. Ma már tavaszi búzátí árpát és cukorrépát termelnek ott. Az állatállomány egyre gyarapszik. A kolhoz egyébként egy gyönyörű gyümölcsöst is létesített, amelyet széltörők védenek. Mindezt a közösen megszervezett s a gépekkel való nafm'izemi szocialista gazdálkodás tette lehetővé. A szocializmus ezen a vidéken csodát művelt, mert itt soha még egy fa sem tudott magasra nőni, csak bokrok nőttek itt-ott a hótakarq magasságáig, amely védte őket a zord szibériai télben. A forradalom előtt e vidék lakossága nyomorúságban élt, mert a terméketlen földből alig hozhatta ki azt, amire szüksége volt. Ma azonban a kolhoz, a közösen megszervezett munka révén mindenkinek az élete biztosítva van és a szocialista hazához való mély ragaszkodás, hűség és elégedettség ott ragyog a kolhoz dolgozóinak az arcán. Sz. B,