Uj Szó, 1950. augusztus (3. évfolyam, 174-200.szám)

1950-08-09 / 181. szám, szerda

I 1950 augusztus 9 UJSZG A béke és barátság filmje A „Berlin eleste" bemutatójáról A kapitalista filmgyártás úgynevezett „milliós" filmjei — és itt elsősorban Hollywoodra, Cecil de Mille monumentális filmjeire gondolunk — a legolcsóbb hatások kedvéért egyszerűen meghamisították a történelmet. Hatalmas statisztériát mozgattak, hogy öncélúan kápráztassanak, a filmet csak külsőleg tették naggyá — az igazság a lényeg, az ember mindig elsikkadt Hollywoodnak ezekben az agyonreklámozott, történElemferditö „remekeiben". Arról nem is beszélve, hogy valami magasabb cél elérése, valami eszme hevítette volna a film alkotóinak és gyártóinak képzeletét A film „business", üzlet, jól jövedelmező iparág, semmivel sem több. Ezzel szemben mit mond nekünk a szovjet film, mit mond nekünk a Berlin eleste, „a harmincéves szovjet film koronája", hogy a szovjet sajtó szavaival éljünk? „Amikor ennek a filmnek befejezésén dolgoztunk, amely tele van a háborúnak és következményeinek borzalmaival, mindig a békére gondoltunk s arra, mennyivel járulhat hozzá ez a film a békeharc sikeréhez." Ezeket a szavakat Mihail Csiaureli, a „Berlin eleste" rendezője és társszerzője mondotta a film karlové vary-1 bemutatója napján. Tavaly a „Sztálingrádi csatát" láttuk, majd a „Harmadik csapást", s azt hittük, hogy ezeket a művészi dokumentáris filmeket semmiféle tekintetben nem lehet felülmúlni. A „Berlin eleste" meggyőzött arról, hogy van még egy további fok és ezt a fokot az eszme, a film alkotóinak legművésziesebb következetességgel végrehajtott célja tette lehetővé: az emberiség leggyilkosabb háborúiáról olyan filmet alkotni, hogy az mlndennylunk leghőbb vágyáról — a békéről szóljon. * Igen, ebben a filmben is dörö<rnek az ŕ.gyúk és rohamoznak, ölnek a katonň'r, de a film minden kockája érzékelteti, miért indul ilyen öldöklő rohamra az egész háborús gépezet. Első képe, szinte jelképesen, virágszedésről hazatérő gyermekeket mutat be. A békés szovjet nyárnak minden színe és derűje ott van ebben a képben és a történet kezdetében is, amely Alexej Ivanov olvasztár megindítóan egyszerű szerelméről, boldog találkozásáról Natasával, arról a szép és mele'T szovjet életről szól, melynek ápolója és védője Sztálin. 1941 nyarán vagytmk és fasiszta hordák törnek rá a békéfi szov'et életre. R'npró búzatáblák vílrak J5n~t"n~erré, félvak és városod or~'ara

T: romokba, Natasát, a tanífr5n~t elhurcolják nyugatra H'tler banditái kényszermunkára és az a"

s! h5«e. ez a esrna szív, darabos, i s-nv'et ember feryvcrrel a kezében indul né-yéves rohamára. Ho<ryan érzékelteti a fim a fé!c!metesebb harci roham közepette Is a béke motívumait? E-ryszerű ellentétek!^!. Hitler katoná'a élettelen báb, aki fnhrerje parancsára esztelenül öreget, asszonyt és gyermeket öl, mert előtte nem szent az emberi élet; a hitleri „élettér" és fajelmélet meirszňllottia, vak eszköz az eszelős vezér kefében, alti az Uraiig akarta to!ni a Birodalom határát és a szov'et pépeket raboknak szánta. Annyira ,í>„».t„»„

n ez a fa""-.ti katona, ho?y rrír a veresbe píllr>n

r

,t->'ban sem oes-.---iik fe! abból a mély embertelensé-rből, amelybe nevelése taszította. Ezzel szemben ott áll az olvasztár tipikus alakjában a szovjet katona, aki a hazájába betört idegenek ellen ereje minden megfeszítésével harcol, kíméletlen csapásokkal Sztálingrádtól a szovjet föld határáig űzi őket s mibor a határt átlépi, még következetesebbé válik célja: őrt állani az Elbán, elfoglalni a fasiszta fenevad fellegvárát, a Birodalom szivét: Berlint. Felszabadítani önmagát, hazáját és felszabadítani a népeket. És micsoda hatalmas ellentétek a két vezető között. Egyfelől a hisztériás, őrjöngő Hitler, aki a helyzetet tisztán felismerő tábornokai tanácsai ellenére folytatja vakmerő, ostoba és véres kalandját, aki csupán azért, hogy a maga nyomorult életét néhány nappal, egy-két órával meghosszabbithassa, Berlin földalatti vasútját vízzel árasztatja el és tízezreket fullaszt meg saját népéből. Az orditó középszerűségnek ez a beteg alakja, akit a német töke, meg a nyugati kapitalizmus számítása illtetett a német nép és fél Európa nyakára azzal a bárgyú célzattal, hogy a kommunizmus terjedésének gátat állítson, — a filmen megjelenik fejbólintó statisztériája minden ocsmányságával, Göringgel, Himlerrel és a sánta Goebbelssel, a fajvédelemnek ezzel az elfajzott kreatúrájával. És Hitlerrel szemben az emberiség legnagyobbja, Sztálin ragyogó, egyszerű s emberies alakja, a szovjet haza •e-n'álsá ^osabb pillanataiban is a nyugalomnak, a céltudatosságnak, a bölcs vezetésnek, de az elszántságnak és acélos keménységnek is megtestesítője. És körülötte Molotov, Kalinin, Malenkov, Vorosilov, Beria és a marsallok, a szovjet haza legnemesebb fial — mind egy gondolattól eltelve; megvédeni a szovjet földet, In űzni a betolakodókat, harcolni a békéért. Sztálin minden gondolata, minél előbb befejezni ezt az öldöklő, gyilkos háborút, hogy nyomában a felszabadított népek nagy családjában r~—indulhasson a békés építés munkája. j A film zárójelentében Sztálin elvtárs repülőgépen Berlinbe érkezik. A Birodalmi gyűlés palotájának romján ott leng már a szovjet vörös lobogó — az olvasztár Ivanov és hős társai tűzték ki ormán — ujjonganak a szovjet katonák, a gyűjtőtáborokb51 kiszabadult hadifoglyok és kényr—orrruinkások. És Sztálin szava me!e-~n és meghitten cseng: — Minden népnek az egész világ békéjéért, az egyszerű ember boldogságáért, a népek boldogságáért kell küzdenie. Csak akkor mondhatjuk, hogy áldozataink nem voltak hiábavalók s közülünk mindenki bizalommal nézhet a jövő elé. A jövő nevében őrizzük a békét. Mindannyi toknak, barátaim, békét és boldogságot kívánok. Béke és boldogság! Vájjon ez a cél'a a „szövetségeseknek" is? A re.al'sztikus film kíméletlenül leleplezi ó""t. Chnrchill patkányszerű ravaszkodó mesterkedéseit, a Hitlert üdvözlő főpapokban a Vatikánt is, mint szövetségest éš az angolszász törekvéseket és az angolszászok tőkéseit, melyeknek képviselője Görin-TTel rablott holmikkal túlzsúfolt karinhslü kastélyban tárgyal. Am a sztálini hadvezetőség éberen viryáz, idejében lecsap s az imperialis,, halomra dőlnek. Hitler patkányodnjéban végez magával, önkezével vet véget életének, hogy az í-azsá-rszolráltatás ne állíthassa a, nemzetek Ítélőszéke elé. A világ r"ö'-15 után felszabadul a far'r*">.ns lidércnyomásától és egyszerű fehér zubbonyában ismét megjelenik az emberisé" legnagyobbja, népétől övezve fénylőn és bíztatva: a szovjet nép meghozta hatalmas áldozatát, ho"y ezentúl minden nép békében, szabadon és barátságban élhessen. És jelképesnek érezzük, hogy a nagy Honvédelmi háborúnak tipikus harcosa, az egyszerű, melegszívű olvasztár megtalálja Natasáját és jelképesen odaállhatnak Sztálin elé szívük hálájával s azzal a biztos tudattal, hogy Sztálin elvtárs éberen áll s az e"ész világért érez és cselekszik, a béke győzelméért és megtartásáért, az emberiségért, a népért, a vllár valamennyi népéért és mi érettünk is. • Szólnunk kell méf* néhány szót a film íróiról, rendezőjéről és színészeiről. Mind kollektív munkát végeztek, ezért sikerülhetett így a szocialista realizmusnak ez a filmremeke. Iról Pjotr Pavlenko és Csiaurell, aki a filmet rendezte. Csiaurell sok jelképpel dolgoziks az ellentétek klhangsúlyozásával éri el a film legnagyobb hatásait. így remek ellentét, amiber a rohamozó olvasztár alakja ntán a hátráló Hitlert mutatja be. Vagy amikor a méreggel megétetett farkaslnityáról a képet hirtelen átviszi Hitler Ijedtségtől dermedt, üvegesszemű üres arcára. A művészek élén Borisz Andrejev áll, aki közvetlenül s megható egyszerűséggel, minden pátosztól mentesen, hitelesen hozza elénk az olvasztár alakját. (A bemutató előadás tízezernél többre rúgó közönsége ldtörő cirömmel és lelkesedéssel üdvözölte a szovjet vendégek között ezt a Sztálin-díjjal többször kitüntetett s nálunk is jól ismert nagy szovjet művészt.) De ugyanilyen nagyszerű alakítást nyújtottak a Sztálint és Hitlert játszó színészek és a Natasa szerepét alakító M. Ravaljova. EGRI VIKTOR Uj jövőt épít ifjúságunk a Szövetség Vasútvonalán Beszélgetés a Szövetség Vasútvonalán dolgozó brigádosok a j Ezzel a névvel, hogy a Szovjetmfloval való Szövetseg Vasútvonala ma gyakran találkozunk. Milyen vasútvonalról van szó és kik építik? A Szovjetunióval való Szövetség Vasútvonalának az Ágcsernyőtől nyugati irányba haladó vasútvonalat nevezzük, amelyet most kettösvágányúvá épít át ifjúságunk. És miért Szövetség Vasútvonala ez ? Azért, mert itt lép munka közben szövetséges viszonyba a csehszlovák ifjúság a Szovjetúnió, valamint a magyar, bolgár és más nemzetek ifjúságával. Hogy ez így van, azt igazolja az a tény is, hogy találunk itt cseh, szlovák, magyar, bolgár és más ifjakat, akik békés építőmunkát folytatnak. őket tehát nem zsákmány utáni vágy, nem háborús kalandvágy, hanem az emberiség javát szolgáló becsületes építés kovácsolja egybe és a szorgalmas munka edzi meg őket ebben a szövetségben. Az így kötött szövetség örök és felbonthatatlan. Ezen a szövetségen hajótörést szenved az imperialisták minden aljas próbálkozása. Ha az ember Ágcsernyőtől nyugati irányba utazik, a vasút oldalán csupa ifjú seregeket lát. Sokszáz mosolygó munkásifjú, munkásnö, tanonc és diáklány arcából új öntudat árad felénk. A kíváncsi utazó akaratlanul is felteszi a kérdést: Mit csinálnak itt ezek az ifjak? Dolgoznak, építenek. Igen. Ifjúságunk azt a lelkesedéssel megindult munkát, melv az Ifjúság Vasútvonalán kezdődött, most a Szövetség Vasútvonalán folytatja. Épitőmunkával bizonyítja be, hogy nem a régi társadalom bilincsekbe vert ifjúsága ez, hanem egy űj életért, egy igazságosabb társadalmi rendért — a szocializmusért küzdő ifjúság, melynek célja az épités és a haladást biztosító munka, mely kizárólagos biztosítéka a jobb holnapnak. Szép és nagy hivaMasica József tás ez! Üj társadalmat, új vüágot és új embert teremteni. Ennek a Szövetség Vasútvonalán dolgozó ifjak is tudatában vannak. Kérdezzük csak meg ezeket az ifjakat, hogy mi az ő véleményük. Szorokács Mihály, az első tábor parancsnoka a következőképen nyilatkozik: — Én július 3-án jöttem ide. Még elindulásom előtt tisztában voltam azzal, hogy milyen feladatok várnak itt rám, mert résztvettem az Ifjúság Vasútvonalának építkezési munkálataiban is. Főiskolás vagyok, de ez nem jelenti azt, hogy nekem nem kellene hozzájárulnom a szocializmus építéséhez. Úgy érzem, hogy új ifjúságnak vagyok már tagja és az a kötelességem, hogy dolgozó ifjúságiinkkal és az összes dolgozókkal kéz a kézben haladjunk célunk elérése felé. Tudatában vagyok annak, hogy a szocializmus elérésének legfőbb záloga az építő munka. Az llső tábor ifjúsága ne*n marad távol a világszerte folyó b£ktmozgalomtól sem. Az a Nyigulat uralkodik táborunkban, hogy építő munkával kell hozzájárulni a világbéke megszilárdításához és Ilyen építő munkával fejezzük ki a harcoló koreai nép iránti szolidaritásunkat is. A tábor minden brigádmunkása meg van elégedve itteni sorsával és ugyancsak meg vagyok elégedve én Is. Ezért elhatároztam, hogy még egy hónapra ittmaradok. SZŐKE TSTVAN BRIGÁD MUNKÁS. aki egyszersmind az itteni magyar kultúrcsoport vezetője, arra a kérdésünkre hogy hogyan került ide és hogy vannak-e még többen is magyarok, így felelt: Amikor a hónap elején idejöttem azt hitem, hogy csak egyedül leszek itt magyar Ebben a htben maradtam akkor is, amikor megérkezésem után magyar ifjakat kerestem és nehezen találtam rájok, mert idegen helyen voltunk és ilyen helyen az ismerkedés ele nte nehezen megy. Egy nap alatt szerettem volna megismerni mindenkit. Ez a helyzet csak az első napon volt ily szokatlan. Később egyre több magyar brigádost ismertem meg és a környezet egész otthoni lett. A szlovák ifjak és mi közöttünk szintén lassan ment az ismerkedés. De ez a helyzet is csak adď g tartott, mig munkába nem mentünk. Később, amikor szlovák fiúkkal kerültem egy szakaszba és együtt küzdöttünk a normák túlteljesítéséért a »Győztesek lobogójáért*, amikor látták hogy magyar ifjak mennyire lelkesülnek, a közcélért, egészen megváltozott szlovák és magyar barátam eddigi viszonya^ A közös munka, közös sors és a közös cél egész közel hozott bennünket egymáshoz. Hogy milyen bensőségessé vált baráti viszonyunk a szlovák ifjakkal, az csak a későbbi napok folyamán derült ki. A táborban kultúrestet rendeztünk, amelyen én is több magyar társammal együtt zeneszámmal léptem feL Előadásra került itt néhány magyar népdal, haladó induló stb. A hangversenyre éjjelenként készültünk fel mert nappaj a helyiség foglalt volt. A szlovák ifjak már ekkor is minden téren segítségünkre siettek, hangszereket kölcsönöztek nekünk stb. Végül eljött a fellépés napja Szorgalmas előkészületünket siker koronázta. Műsorunkat az összes jelenlevő fjak őszinte megelégedése és örömtapsa közepette adtuk elő. Kis kul túrcsoportunk azonban nem elégedett meg ezze-1, hanem ellátogatott a szomszédos magyar falvakba és 0tt szakelőadást tartottunk az EFSz előnyeiről, szervezéséről^ stb. Előadásainkat kultúrszámokkal tarkítottuk. Ezek az előadások falusi dolgozóink számtea nagyjelentőségűek vol

tak és elősegítették a szövetkezeti mozgalmat. A magyar brigádosok nemcsak a kultúrmunkában, hanem az építésben :

S jól megál'Iták helyüket és a normát ők is példásan túlteljesítik. A magyar és szlovák Ifjak közti szoros bensőséges, baráti viszonyt tehát munkával építettük kl m'ndkét részről, — fejezte be szavait Szőke elvtárs. LEÁNY-BRIGÁDMUNKÁSAINK helyzetéről Kolbabková Kveta elvtársnő számolt be. Már az első napok folyamán kiderült — mondotta —, hogy mi brigádmunkásnők csak fokozottabb igyekezet mellett érhetünk el olyan teljesítményt, mint a f úk. Eleinte kissé le is maradtunk. Néhány brigádosnö és én aztán elhatároztuk, hogy tanácskozásra hívjuk össze az összes lányokat és megbeszéljük hogy hogyan növeihetnénk teljesítményeinket A tanácskozáson elhatároztuk, hogy munkánk jobb megszervezésével fokozzuk teljesítményeinket. Tervünket siker koronázta. Ma már minden brigádmunkásnö hasonló eredményeket mutat fel, mint a f úk. Ez rendjén is van. A nők egyen;ngosítása után az a kötelességünk, hogy munkateíjesítményeinkkei igazoljuk hogy méltók vagyunk az egyenjogúságra. Mi fiatal nők is aktjv részt akarunk venni a szocializmus építésében. MASICA JÓZSEF MÉG NEM EGÉSZEN 16 ÉVES BRIGÄDCS az új ifjak egyik mintaképe. Mi a Te foglalkozásod otthon elvtárs? — kérdeztem tőle. — Otthon kertésztanuló vagyok, — mondotta. — Már otthon sokat dolgoztam, mint gyermek és ismerem a munkát. Am kor azonban megkaptam behívómat a brigádmunkára, kissé borzadtam, mert még 16 éves sem vagyok és még nem voltam brigádon. Azt gondoltam mégis, hogy ha dolgozni fogok, attól nem lehet bajom Megérkezésem utáň, egy olyan szakaszba osztottak be, melynek fele lány és vannak többen hozzám hasonló fiatal fiúk is. De m: dolgozni akarunk! Olyan teljesítményt akarunk elérni, mint az erősebbek. Ez az elhatározásunk meghozta a kellő eredményt és már egyszer megjutalmazták szakaszunkat a »Győztes szakasz lobogójával*. Egyszer megsérültem és kaptam sérülésemre néhány napi betegszabadságot. Én azonban nem tudtam otthon maradni és már másnap dolgom! mentem. — Milyen munkát végzel itt elvtárs? — Értek a krampácsöláshoz, lapátoláshoz, furikoláshoz, pallérozáshoz. vagyis minden olyan munkához ami itt előfordul. így tehát szükség szerint dolgozom. Majdnem elfelejtettem megjegyezni — mondta csillogó szemekkel Maáica József ifjú br gádmunkás —, hogy itten ezen a brigádmunkán sok tapasztalattal gazdagodtam. Amikor az itteni pol tikal előadáson a közös munka nagy előnyeiről beszéltek, kissé kételkedtem. A munka folyamán azenban, amikor ezek az irányelvek gyakorlati megvalósításra kerültek, meggyőződtem, hogy ea a leghelyesebb munkamód mert közös munkát észszerűbben meg lehet szervezni és következésképpen az eredmények is sokkai nagyobbak. Mondhatom tehát, hogy ez az egy hónapos brigedmunka számomra egyszersmind munkaiskola Is volt. Ha hazamegyek, megfogom ismertetni a barátaimat is az itt szerzett tapasztalatokkal és megmondom nekik is, h~gy jelentkezzenek brigádmunkára. Jövőre fcét hónapon át akarok brigádmunkát végezni — fejezte be beszédét az ifjú brigádmunkás. A brit szakszervezeti tagok látogatása a Szovjetunióban A szovjet szakszervezet központi tanácsa lapjának, a „Trud"-nak szerkesztősége sajtókonferenciát rendezett a brit öntők szakszervezeti küldöttségével, amely 14 nappal ezelőtt érkezett a Szovjetúnióba, a szovjet féimpari alkalmazottak szakszervezeti szövetsége központi bizottságának meghívására. A küldöttség tagjai a szovjet sajtó képviselői előtt beszámoltak a Szovjetúnióban szerzett tapasztalataikról. James Gardner, az öntőmunkások brit szakszervezeti szövetségének főtitkára, a küldöttség vezetője, többek között kiemelte, hogy a küldöttség tagjait rendesen megválasztották a birdlingtoni szakszervezeti szövetség konferenciáján. A küldöttség meglátogatta Moszkvát, Sztálingrádot, Szocst és Záporozsiet, ahol megismerkedtek a szovjet munkások, mindenekelőtt a fémmunkások életkörülményeivel és munkafeltételeivel. Gardner kijelentette, hogy a küldöttséget mindenütt nagyon szívélyes fogadtatásban részesítették. Sztálingrádban és Záporozsiében, amelyekben nagy pusztítást vitt véghez a háború, a küldöttség tanuja volt a hatalmas alkotó munkának. A brit küldöttség vezetője továbbá kijelentette, hogy a szovjet üzemek megtekintése alkalmával és a dolgozókkal folytatott beszélgetések során meggyőződött a szovjet dolgozók nagy békevágyáról. Reginald Ward, a brit öntömunkások szakszervezeti szövetsége végrehajtó bizottságának tagja beszámolt arról, hogy a küldöttség célul tűzte ki, hogy meglátogatja a Szovjetúniót s viszatérve hazájukba, az igazsághoz hiven beszámolnak mindenről, amit a küldöttség látott és amiről látogatása folyamán meggyőződött. Kanada ítépe sem akar harcolni a koreai né? e'Sen Éppenúgy mint az USA népe, a kanadai nép sem akar résztvenni a koreai nép elleni agresszióban. A korea! háború céljaira folyó »önkéntesek« verbuválása nem kielégítő menete arra kényszerít ette a katonai hatóságokat, hogy ismét csökkentse a hadseregbe felvettekkel szemben támasztott követelményeket. Claxton nemzetvédelmi miniszter augusztus 4-én közölte, hogy megszüntették a »meghatározott képzettség igazolásának* feltételeit. t