Uj Szó, 1950. augusztus (3. évfolyam, 174-200.szám)

1950-08-05 / 178. szám, szombat

UJSZ0 JĽe&átt akLakak és, fénylő szemek Siisvázosi riport, amely rosszul QezdődiQ, de jól végző diP 1950 augusztus 5 Szombat este érkeztünk meg Rimaszombatba. A kis várost elborította a porral telitett sötétség, a tikkasztó júliusi hőség már kezdett elosztan, kiszaladt a házak közül. Hosszabb úton voltunk, Rimaszombat csak pihenőt jelentett, de mégis a város körvon:-lii a sötétségben is annyira bizalmatkelíőek voltak, hogy elhatároztuk, benézünk a falak mögé, mit csinál a kis város dolgozó népe szombat este. A kávéház, amilyben szerény vacsoránkat el ogyasztottuk, nem mutatott semmi jót. A parketten vad dzsesz disszonáns hangjaira legújabb módi szerint öltözött fiatalok vonaglottak. Bodrosfejü ficsurak szívták a felhőként terjengő füstöt. A kávéház clyan háború ciStti képet mutatott. Csupa városi l-liíítő, a lateiner világ néhány már elfelejtett alikja. Kétségbeesetten igyekeztünk magunkat kivonni e kultúrmegnyilvániilás varázsa alól és kilépve a kávéház ajtaján, elhatároztuk, hogy megkeressük a haladó fiatalságot, megkeressük a város igazi ki Itúráját jelentő CSEMADOK központját, ahol úgy remél ük, — szombat este bizonyosan — megtaláljuk azokat, alíiket keresünk, a vidám, hétvégét töltő dolgozókat. A kávéház idegen . lármájától elsü- i siettünk a hang irányába, hogy megketült fülünknek jól esett a templom- I ismerkedjünk a kirándulókkal. A hegyi tisztáson két nagy teherautó állt. tér csöndje Az utcasarkon beszélgetőktől megkérdeztük, merre van a CSEA1ADOK. A megkérdezett' azt válaszolta, hogy itt van nem messze a voli Polgári Kör helyiségeiben és ma éppen gyűlésük van, épp jókor megyünk. Nagyon megörültünk a közlésnek. Lám, milyen tevékenyek, bizonyosan nemcsak az a fiatalság létezik, amelyet a kávéházban láttunk, hanem a dolgozók, a gyári munkásság fiataljai és öregei a CSEMADOK-ban jönnek össze, hogy beszélgessenek esetleg kultúrműsorral adjanak feloldást egész heti munkájuknak. Már előre szőttük a terveket, mi minden vár bennünket ott a CSEMADOK helyiségében. Ez a város bizonyosan nem halott, bizonyosan az ilyen szombat este komoly élményt jelent mindenki számára, aki szereti a haladó kultúrát és akinek szüksége van rája. Ilyen tervezgetés közben elérkeztünk oda, ahová küldtek bennünket, de a polgári körben lezárt sötét abi lkok, lezárt kapu fogadott bennünket és az életnek semmi jele. Tanácstalanul álltunk. A füstbement terv keserű érzésével, amely pedig oly szép lett volna. A polgári körrel szemközti házba egy család sietett haza. Megszólító! tuk a férfit, mit tud a CSEMADOK-ról. Kérdésünkre panasszal felelt. A panaszból kihámoztuk azt, hogy éppen — kuhúrmunka helyett — a csehszlovák ifjúsági szőve.séggel veszekednek, azon, kié a helyiség, ki hozta rendbe a helyiséget és ki használja a helyiséget. Miután ezt megtudtuk, elszomorodva folytattuk sétánkat, és körülnéztünk a városban, amelytől egv szombat esién oly sokat vártunk és oly keveset kaptunk. Hová is fordulhattunk volna, ha nem a CSEMADOK-hoz. Hová is mehettünk volna, ha nem a CSEMADOK kultúrhelyiségeibe, kitől is várhattunk volna valamit Rimaszombatban szombat este. ha nem a CSEMADOK helyicsoportjától, amelynek fel kellett volna fognia a város dolgozóinak ktiltúrszomját és ki kellett volna elégítenie azt. Ennek kellene jó munkájával, tevékeny felvilágosító munkájával megHárom kékinges élmunkásnö. akadályoznia azt, hogy a város fiatalságának egy része idegen világ légkörét hozó, tőlünk teljesen távolálló táncőrületben élje le szabad életét. Egy másik kérdés is felötlött bennünk akaratlanul is Még akkor is, ha a helyi CSEMADOK tehetetlen és halott, lehetetlen, hogy a gyári fiatalság, a Riszo életerős fiatalsága belenyugodjék ebbe és szombat estéjét kihasználatlanul hagyja. De ha nem így van, akkor hol vannak, kínzott bennünket újra és újra a kérdés és a város utcáit járva erre sem kaptunk feleletet. Nem is gondoltunk arra, hogy a gyárban keressük őket. Este volt, késő volt, mit is keresnének ilyenkor a munkahelyükön. Kérdéseinkre tehát nem kaptunk feleletet, mert aki feleletet adhatott volna, a CSEMADOK nem volt sehol, a CSEMADOK kultúrmunkásait nem találtuk őrhelyükön a szabad, nyári szombat estén. « Két nappal később hosszú útunkról visszatérve, Szliács fölött az erdőbe, pihentük át a forró déli órákat. Felülről, a hegytetőről magyar nótákat hordott felénk a szél és kíváncsian Körülöttük a szövetségi kék ingben ifjak és leányok és az autók oldalán nagy felírás hirdeti, Riszo-konzervgyán, Rimaszombat. Helyben vagyunk, — gondoltuk —, most feleletet kapunk azokra a kérdésekre, amelyekre ott a helyszínen nem kaphattunk. Odamentünk hozzájuk, bemutatkoztunk és egyenesen megkérdeztük azt, hogy mit csináltak szombat este. Kérdésünkre első pillanatban elcsodálkoztak, az án magától értetődően bugygyant ki szájukból a felelet: Dolgoztunk! Igen, a rimaszombati dolgozó fiatalelsőnek Krahulik Ilonát, aki az automatikus zárógépen dolgozik és aki feldolgozza azt, amit négy csoport termel. Ez a gép különben a gyár büszkesége. Maga bocsátja a szirupot, azután szalagon viszi a konzervet a melegítőbe, onnét ismét visszahozz Ilonka kézbeveszi, gép alá teszi és lezárja. A lezárt dobozt a szalag ismét továbbviszi a dunsztolóba, ahol 20 percig marad bent 95 fokon. Onnan a szalag a hűtőbe viszi, majd a raktárba kerül a kész konzerv. Krahulik elvtársnő férfimunkát végez. Gépe mellett azelőtt mindig férfi állt, sőt, ő még egy gépet is ellát egy társával, Melicherrel együtt. "Krahulik eivtársnő története igen érdekes. Az urának gyára volt Rimaszombatban és miután az államosiiás folytán a gyár az összesség kezébe jutott, Krahulik elvtársnő felszólította férjét, hogy dolgozzék. Miután erre képtelen volt. otthagyta őt és most maga tartja el családját, még pedig igen szépen. A gyümölcs tisztításánál és osztályozásánál Pokorády Ilona vezetése alatt 14 leány dolgozik. Normájuk 10 kg volt, viszont ez a lelkes csoport 14 kg-ot csinált, amivel a szilárdnak nevezhető normát túllépte. Ebben a coportban dolgozik egy pioris, a legfiatalabb élmunkásnö Jackó Ilona, aki másfél óra alatt 2.7 kg áfonyát tisztit és normá'át szintén túllépi. Az üzem a Kis/.o-gyár munkásain, szliácsi kiránduláson. bari, amely a város egyetlen nagyobb üzeme. mert nagyobbmennyiségü gyümölcsöt kaptak, amelyet át kellett venniök és meg kellett tisztitaniok. Elmeséltük nekik szombat esti élményeinket és szinte egyöntetűen jelentették ki, hogy ők bizony nem tudnak arról, hogy a CSEMADOK megfelelő kultúrmunkával vonná maga köré a város fiatalságát, viszont ők, a gyári kollektívum jól dolgozik. — Igaz-e Kubacs elvtárs? A fiatalok tanúságtételre hívják gyáruk kékinges munkásigazgatóját, aki készségesen adja meg a szükséges felvilágosítást. — Üzemünk minden felvilágosító és propagációs munkája az ellentervezes előkészületeiben merül ki. Most folyin a normákról szóló felvilágosítás, amelyeket részben már bevezettek az üzembe. A normákat műszaki-gazdasági alapokon állítják fel 3—5-os csoportokban, valamint az üzemi pártszervezet tizescsoportjaiban tárgyalják meg. Ha a normákat kiszámiiottuk, akkor tudni fogjuk, hogy mire leszünk képesek az 1951-es esztendőben. Ezek alapján egészséges verseny fejlődik majd ki, amelynek első jelei már most is megmutatkoznak. Szombaton este nagyobb mennyiségű gyümölcsöt kaptunk. Nagyrészt már túl érettek voltak, ezért nem láthattatok bennünket a városban, ezért nem jöttünk össze kultúrmunkára szombat este. A jó munka örömére ma üzemi kirándulást szerveztünk, hogy pótoljuk fiatal elvársainknak az elmulasztottakat. Tóbisz elvtárs régóta itt dolgozik az üzemben, majd ő elmeséli, hogy mit végeztünk az utolsó idő alatt. Tóbisz elvtárs készségesen elegyedik bele a beszélgetésbe s a következőket mondja: — A régi Riszo és a mostani között a különbség ég és föld. A munkásságot azelőtt egymás ellen ' szították, csoportokra oszlottak az emberek, a gyárban sok volt az ellenség. Talán hallottatok is róla, mennyi volt régebben a selejtes munka, mennyi árunk romlott meg, míg a Mahnyák. Morony és Valent-féle ellenséges szabotáló klikk ült a gyárban A tavalyi tervet az ő szabntázsuk következtében cgak 87 százalékra tudtuk teljesíteni. A 13 százalék a Rimába ment. Ebben az évben nem romlik el egy kiló gyümölcs sem és meg vacvunk győződve róla, hogy a tervet teljesítjük, sőt van már olyan gyümölcs is, amelyben az évi tervet túlléptük. Kubacs és Tóbisz elvtársak most bemutatják nekünk azokat a kékinges élmunkásokaf, akiknek nagy szerepük van a terv jó teljesítésében. Mindjárt dicséret és jutalmazásképpen 4 éves vegyi iskolába küldi, azzal a feltétellel, hogy az üzemhez hü marad. Nem kételkedünk ebben. A Pokorádi csoportban dolgozik Szabó Júlia is és ő is 10 százalékkal lépi túl normáját. A raktárban dolgozók úgy kell termelniök, mint a többi csoportoknak. El'maradásnak nem szabad ienni. A Riszo gyár készítményei ízléses és szép csomagolásban kerülnek a vásárló közönség elé, dicsőséget hoznak a gyár munkásságának. Palkcvics Mária és a többiek érdeme ez, akik udják, hogy ez az Krahulik Ilona aki férfi munkáját végzi el. üzem az övék és a szerint is dolgoznak. Az üzem vezetői a fiatalok páratlan lelkesedésről beszélnek, akik a szovjet Komszomolok példáján Fejlődnek. A fiatalok kőzött jó politikai nevelőmunka folyik, amelyet mindenki, még az üzem dolgaival tisztában nem lévő idegen is azonnal észrevesz. * Amott a városban lezárt, sötét vigasztalan beporosodott ablakok. Itt, a susogó fenyvesek tövénél fénylő, liatal szemek sugárzanak felénk és ígérnek új holnapot. Amott idegen világ sovány emlőin didergő, vonagló egészségtelen fiatalság, itt a kékinges ifjúság, Gottwald ifjúsága piheni ki munkája után fáradalmait és nemes szórakozással tölti a hét végét. Amott ideges, bolond zene rikoltó hangjai mellett süllyedő régi világ szimbóluma, itt balalajka csendül, haladó dalokat vissz messzire a szél. A lezárt ablakok baljóslatú sötétségét elűzték e fénylő szemek és mindennél határozottabban adtak kérdéseinkre döntő feleletet. HORVÁTH LASZLO. Emlékezés a nagy mesemondóra Hans Christian Andersen haíálának 75 évfordulójára Lehet vagy százharminc es^ende- • jp, hogy az odensei foltozóvarga fia, egy magasranyúlt, ütött-kopott és sovány, mindenre éhes, ragyogó szemű legényke elindult Koppenhágába szerencsét próbálni. Ügy hagyta el a szülői házat, ahogy a mesebeli árvák szokták, de tarisznyájában talán a hamubasült pogácsája se volt, kendője sarkában meg annyi garas, amenynyiből egy rendes ebédre telt volna. Am a legényke feje zsúfolva volt a gyermeltkor fantasztikus látományaival, a szemek lázasan keresték a dermedt tárgyakban is az élet dobbanását, a lelket a fában, fűben, virágban és a jóságot az emberben. j Alig volt tizenötesztendős Hans Christian Andersen, a foltozóvarga | fia, mikor elindult és alig volt más a vándortáskájában, mint az a jóslat., amelyet egy vénasszony mondott az apjának a kávé üledékéből, hogy olyan nagyságot ér el, hogy tiszteletére ragyogóra kivilágítják szülővárosát, ha egyszer hazatér. És kezdetét vette a mese, Hans Christian Andersen pályafutásának meséje, amelyet maga az élet formált külsőleg oly ragyogóra. Ügy történt minden, ahogy a mesékben történni szokott. A magacsinŕ.lta bábszínháztól megmámorosodott fiút vonzotta a színek kábító világa, komédiás akart lenni, megjátszani azt a sok életet, melynek csírái már ott szunnyadtak benne. Micsoda látomások és sugallatok zsonghattak fel benne, hogy oly bátran ment kiverekedni szerencséjét, hibázva és botladozva közben eleget s micsoda tűz loboghatott fantasztikus álmokkal telizsúfolt fejében, hogy a meerpróbáltatások fagyos szele ezt a tüzet el nem olthatta többé? Az ütött-kopott vándorlegény megáll a koppenhágai udvari színház előtt és egy perci» sem gondol arra, hogy mások az 6' korában színlapot raga sztottak és osztogattak. Neki az ország első színháza kellett és indult is nvofnban a hatalmas intondás, Holstein kamarás elé, mint valami mámoros ifjú Pán; itt vagyok és játszani akarok! Am a mese nem volna ieazi mese, ha ilyen simán érvényesülni hagyná hősét. A visszautasítás ennek a makaoefe.iíí rajongónak annyit jelent, mint összeharapott foggal tovább s csak most iirazán verekedni a célért. Csak azért Is játszani fog! Az új út a zeneakadémia lffaz<*atóiához, Siboni mesterhez vezet, itt int a,

z első siker. BeUit a hatalmasság elé — a konyhán út. Tüzesen ágál a házvezetőnő előtt, sokról van szó, nagyon sokról, az ő sorsáról, mondia. A házvezetőnő furcsái ja ezt a különös bemutatkozást, de már folyik a fiú ajkáról a szó, megelevenedik a szülői otthon, esry sírnlvalfian nyomorúságos nrolptármiliő, melybe aranyfényekkel vilácít bple a mpsélö fiú kedve. Hazudik vasry alakoskodik? Nem, csupán az emlékezés megédesíti a fájdalmasat, a szomorút, az elviselhetetlent, részeres és semmirevaló api» groteszk képét. Nem találjuk-e ugyanezt az édesítő, bút és bait felpdtptő emlékezést legnagyobb költőnknél, Petőfi Sándornál is ? ... Az oeyszpríf, jólelkű házvezetőnő bevpzeti a fiatal Andersent, a csemegénél tartó ebédtírsasáfrba, razdája e!é, különleges csemegének. F s a ..csemege" bPválik. Az ifiút a ypírzetterlies pillanat megihleti: bpszél és énekel, megérzi, hogy a szerencse küszöbén áll és PZ a irondolat színeket ad szavának, szárnyakat szellemének. Kevéssel ezután színiiskolát látogat a mese ifjú hőse és a karban dalol. De ahogy az élet első éhsége csillapul és teljesül az első vágy, új éhség ébred benne: az írás megszállottja lesz. A könnyek harmatától átfiilt édesbús mesék sora azonban csak nagysokára jön, a fiatalember előbb sötét színeket kavar, a Holmensgaile egyik parányi padlásszobájában két hét alatt elkészül az első tragédia, az ármánnyal és szerelemmel, gyilokkal és méreggel teli játék, bősz apával és kaján intrikussai, amilyet csak az az ifjú írhat, akinek minden sötét színt, minden borzalmat ki kell vetni a lelkéből, hogy az örökjóság gyermeteg mélységeit elérhesse egykor. Az első tragédia sorsa: papírkosár és az újabbaké is ugyanaz, de a színház dramaturgja felfigyel, egy szemernyi tehetségre bukkan és az eredmény: Andersen nem színpadra, hanem stipendiummal szűk iskolapadba kerül — gyerekek közé. Megint össze kell harapni a fogakat, ki kell verekedni az egzáment, közben a mese hőse férfi lesz. De vájjon férfi-e a szó köznapi értelmében? A szem méla borúja valami fojtott szomorúságról és titkos vágyról beszél. Milyen égien tiszták, fájdalmasan látók és gyprmekien ártatlanok ezek a szemek, a férfivá serdült Andersen szemei, aki még nem Ismerte a nőt. a csókot, a forró odaadást, a test roh- , banó szenvedélyét és izzását, a szerelem örök és sokszor halálos párviadalát és nem is foaja soha megismerni! Ez a férfi örökké gyermek marad, szublimált indulataival és érzékeivel, amelyek termőtalaját képezték a mesének s amelyekkel a vágyát rejtő tiszta pmber magához ölelte az örök gyermeket. A húszegynéhány esztendős Andersen egy csúnya fiatal kacsáról kezdptt mesé'ni és tolla nyomán virított, üde virágillatot lphelt a rét s jöttek és fakadtak ezentúl a mesék, a magányos férfinrk gyermPkliPz mPnpkiilő szavai, bölcsek és boromrók. fantasztikusak és élpthívpk. Valami finom irónia is rejlett bennük és a lélek derííjp és nevptése. És vidámak voltak, szívhez szólók, nyomukban életre kéltek a holt tárgyak és a vilánr csodálatos rágyögásSal telt, ahory egy gyermek akaria 1'

tni ezt a számára rejtelmekkel tpli-teli világot, egy sryermPk, aki egyszer rá f o T döbbenni, hogy szenvpdés és könny is van, Irazsôírtalansá«r és bánat, szegénrséfr és megaláztatás. Hazudott ez a nagy mespmondó, a pol«árl vllánmak ez a nary gyermekaltatója? Igen. hazudott, csalt és kendőzött Is, hiszen korának gyermeke volt, aki ábrándjaiban alig: nézett előre és nem álmodott a jövőrőL De valamit més-is tett, amivel túlnőtt sok kortírs'ín: lertöhb mesé'ébf> eary esöpn realitást adott, a szeretet derűiével vonta be őket és felpillantotta bennük a iósáfr örök szépségét, a sem'tés. az áldozathozatal nemes parancsát. A mese úgy fejeződött be, ahogy meséhez Illik. A jósnő szava valóra vált és a királyként hazalátogató A nderson kivilágított, fáklvás menettel t'sztelrfí szülővárost ta'ál. A költő a leírmapasahh kerynek részese, a vi'ár kegyeletét bíria éi halliatatlnn marad az örök rvermekben. De amíg élt, sokat küzdött és szenvedett azzal a bankossá soha nem váló.fájdalommal, amely sűrűn nergettrtte lelkéből a mese séázszínű gyöngyeit, melyebői nem egy friss, igaz és időálló maradt. EGRI VIKTOR ä földművelésügyi megSilzotti hivatal felhívása a gyümölcstermelőkhöz A földművelésügyi megbízotti hivataj július 21-én tartott munkaértekezletén megállapították, hogy a San Jósé féreg elleni védekező berendezések sikerrel jártak. Az 1948 —49. évi akció 11 millió Kés-be került. Körülbelül félm llió gyümölcsfát permeteztek meg. Ez az akoió nagy nehézségekbe ütközött a tapasztalt szakemberek hiánya miatt. Nehézségeket idéztek elő maguk a gyümölcstermelők is, mivel nem értették meg az akció jelentőségét. A San Jósé féreg ellen' akció az 1949—50-es évben már 100%os eredményt ért el. Ehhez nagymértékben hozzájárult a kerületi nemzeti bizottság rugalmas szervező munkája és a földmüvelésügyi megbízotti hivatal, valamint az állami gazdasági kutató intézetek felülvizsgáló tevékenysége. Az ez évi akció körülbelül 40 m llió Kčs-t :gényelt. Több, mint 3 millió gyümölcsfát és kb. félmillió gyümölcsbokrot permeteztek meg. Az akcióba kb. 2721 magasnyomású fapermetezö volt bekapcsolva. A permetezésre több, mint 55 vagon vegyi anyagot használtak fel. Hogy a San Jósé téreg elleni akció mindenhol elterjedjen, a földművelésügyi megb zotti hivatal ülésén elhatározták hogy ebbe az akcióba bekapcsolják a kerület: nemzeti bizottságokból szervezett népi szerveket is amelyek előre elkészített munka- és pénzügyi terv szerint f:gnak dolgozni. A káros San Jósé féreg elleni védekezés sek ezer gyümölcsfát mentett mej; a pusztulástól, amelyek utánpótlása 10—20 évig is eltartana. Nem szabad azonban megállnunk félúton, mert ezzel ezt a veszedelmes kártevőt nem számolnók fel, csupán előfordulását korlátoznók. A földművelésügyi m-sgbízotti hivatal felhívja a népi közigazgatás szerve t, hogy a San Jcsé féreg elleni akciónak ezután is fokozott figyelmet szenteljenek. Egyidejűleg felhívja a gyümölcstermelőket is, hogy saját érdekükben járuljanak hozzá e káros féreg pusztításához.