Uj Szó, 1950. augusztus (3. évfolyam, 174-200.szám)

1950-08-04 / 177. szám, péntek

Ilja Ehrenburg London 1950 július 23-án a londoni Trafalgár-téren tízezres tömeg ujjongó, forró ünneplésben részesítette Ilja Ehrenbwrgot, a világhírű orosz írót, aki Londonba érkezett, hogy résztvegyen a stockholmi határozat mellett síkraszálló brit békebarátok országos konferenciájának zárógyűlésén. Az angol Kommunista Párt lapja, a Daily Worker a zárőgyűlésröl szóló beszámolójában azt írja, hogy a Trafalgár-téren összegyűlt tömegek Ilj

a Ehrenburg megjelenését páratlan lelkesedéssel üdvözölték, olyannal, amilyennek London falai a múltban a leglelkesebb tüntetések alkalmával sem voltak tanúi. Nelson tengernagy, akinek szobra a Trafalgir-téren áll, egy ütközet előtt ezt mondotta: Anglia elvárja, hogy minden polgára megteszi kötelességét. Az atomháború előkészítői ellen manifesztáló tömegben minden ember úgy érezhette, hogy hazája és a zemberiség iránti kötelességének akkor tesz eleget, amikor a békeharc frontján becsülettel vállalja a küzdelmet. A szónoki emelvényről végigcsendülnek a téren Ilja Ehrenburg zengő orosz szavai ... Dorogia Druzla ... majd a nagy író és békeharcos tomboló tetszésnyilvánítás közepette a következő beszédet tartotta: •— Boldog vagyok, hogy beszélhetek hozzátok ennek a régi és nagyhírű városnak egyik terén. London nemcsak az angoloknak drága, London drága az egész világnak. — Drágává teszi fontos és viharos történeti múltja s e múltnak bámulatos emlékei. Drágáivá teszi az egész világ számára népessége, férfiaj és női, akik a megpróbáltatások éveiben bizonyságát adták állhatatosságuknak, bátorságuknak és akaraterejüknek. — Át akarom adni London népének egy nemzet és egy ország egyszerű, szíves üdvözletét. Annak a népnek és annak az országnak üdvözlete ez, amely ama súlyos években megmutatta, hogy meg tudja becsülni az állhatatosságnak, a bátorságnak és az •akaraterőnek értékét. Sztálingrád országának réríiai és asszonyai üdvözölnek benneteket, London lakosai! Ha végigmegyek ennek a városnak utcáin, melyek hosszúak, mint maga az élet és ellentmondásosak, mint ugyancsak az élet, ha látom palotáit és nyomortanyáit, önkéntelenül is eszembe jut kedvenc íróm, Charles Dickens. Olyan ember számára, aki nem ismeri Angliát, Dickens talán romantikusnak tetszik, aki túlságosan éles színekkel festett — olyan írónak tűnhet, aki csak mennyországot és poklot ismer, csak igaz embereket és gazfickókat. De ha valaki ismeri ezt az országot, annak a szemében Dickens realista. — ö leírta és megrajzolta regényeiben azt, ami létezett és azt, ami még mindig létezik. Ezzel nemcsak a palotákra és a nyomortanyákra akarok utalni, hanem az igaz emberekről és a gazfickókról beszélek. Konkolyhintő gazfickók Igaz ember sok van, míg gazfickó nagyon kevés: és nem is volna érdemes szóbahozni ezeket, ha ők nem beszélnének olyan sokat sajátmagukról. És a gazfickók gyakran nemcsak a maguk nevében, hanem az igazak nevében, a brit nép nevében beszélnek. Tudom, vannak gonosz emberek, akik azt kívánják, hogy országainkat szembeállítsák. De bármiilyen sokat is beszélhetnék, nem fognak bennünket rákényszeríteni, hogy hangjukat összetévesszük Britannia hangjával. A fenyegető veszedelem Barátaim, nehéz napokban éilkeztem ide. Szörnyű veszedelem veti árnyékát az emberiségre — a háborús fenyegetőzés. A dolgozó nép üdülői beszélgetés egy Qultúrfelelőssel a üdülőtelepek c hivatásáról Ha pár napot időzöl a Magas Tátrában, ami a legnagyobb örömmel tölt el, az az, hogy Csehszlovákiának ez a legszebb üdülő vidéke ma valóban a dolgozó népé. A legszebb üdülőhelyek, a legszebb villák és hotelek bejáratánál ott látod a nagy jelvényt, „Zdravá generácia" s már tudod, hogy ennek a háznak lakói, nyaralói az üzemek munkásai, a falvak szövetkezetesei és a dolgozó értelmiség. „Zdravá generácia", „Egészséges generáció" ez a jelszava a forradalmi szakszervezet üdültetési osztályának és valóban főhivatása az hogy a szocializmust építő hazának egészséges, telterős, öntudatos generációt neveljen fel. Az elmúlt napokban a Tátrában voltam, a magyarországi sztahanovistákkal, élmunkásokkal, akiknek révén eljutottam a Tátra Lomnici Morava szállóba is, ahol összeismerkedtem Kobuinyicky Ondrej elvtárssal, a Morava kultúrfelelőssével, akiről egyforma lelkesedéssel szóltak a magyarországi és a mi elvtársaink is. Ez a fiatal, alig 30 éves ember, fiatalságának minden vitalitásával reggeltől késő estig mint valami motor dolgozik, fáradhatatlan kitartással, hogy az üdülőket minden tekintetben a legnagyobb gondossággal és legjobb ellátással vegyék körül, így tehát értehető is, hogy Kobulnicky Adrás neve a Moravában fogalom. Egy álló napon keresztül hajszoltam, hogy egy kis beszélgetésre öszszeüljön velem Közvetlenül ebéd után szakított magának néhány perc időt, amelyet arra használtunk fel, hogy elbeszélgessünk a mai üdültetések céljáról és hogy egyáltalában megvitassuk a rekreáció fontosságát és szükségességét. Az első kérdésem valahogyan így hangzott — Miként foglalkoztok az üdülőkkel? Kobulnyicky elvtárs válasza megfontolt volt és fgy hangzott— A kérdéseket két részre osztanám. És eszerint is fogok válaszolni. Mindenekelőtt a főhangsúly azon van, hogy az egész éven át a termelésben fokozott munkát kifejtő dolgozónak olyan nyugalmat biztosítsunk, amely alkalmas arra. hogy kipihenhesse magát, erőt gyűjthessen, fokozott lelkesedéssel indulhasson neki majd 14 nap leteltével a munkának. Az üdülőkön elhelyezett dolgozók pihenésére és erejüknek felerősítésére helyezzük tehát elsősorban a főhangsúlyt. Mi , és ezt újból alá kell húznom, a minden kényelmet biztosító egészséges pihenést akarjuk nyújtani az ide került dolgozóknak. Tudod és e körül sok ízben nehézségeink is vannak. Főleg azoknál az elvtársakrál, akik még nem eléggé öntudatosak. Ezek az elvtársak sem részesültek ugyan a mult rendszerében üdültetésben, de elképzeléseik a nyaralással kapcsolatosan, illetőleg a nyaralás céljával kapcsolatosan hamisak. Régi könyvekből, filmekből a letűnt kapitalista világ tőkéseinek nyaralásaira gondolnak, s amikor ide jönnek, azt hiszik, hogy az itteni nyaralás is azt a célt szolgálja, hogy az ember feltétlenül kirúgjon o hámból. — A kapitalista tulajdonképpen egy egész élet semmittevése mellett hetekre vagy akár hónapokra elvonult „nyaralni", üdülni és természetesen másképpen is értelmezte ennek a cél- 1 E veszedelem valamennyi nép számára egy és ugyanaz, bárhol is éljenek — legyenek oroszok vagy britek, amerikaiad vagy kínaiak. Ugyanaz a veszély fenyeget vallásosokat és vallástalanokat, kommunistákat és konzervatíveket. A fenyegető veszedelem ugyanaz balra és jobbra. Minden ország, minden ház, minden bölcső felett ott gomolyog a fenyegetés. A csecsemő semmit sem tud a hidegháborúról, semmit Koreáról, semmit az atombombáról. A kisded mosolyog anyjára, a reggelre, az életre. De anyja tudja, miről van szó és tudja azt minden felnőtt ember. Nem engedhetjük meg, hogy a vész kitörjön: meg kell védeni gyermekeinket, a föld összes gyermekeit; meg kell védenünk Londont és Moszkvát, védenünk kell a civilizációt. A szovjet életforma Bizonyos oldalon azt beszélik, hogy a háború elkerülhetetlen, mertaszovjetúnióban olyan társadalmi rendszer uralkodik, amely eltérő Amerika társadalmi rendszerétől. Kétségtelen, hogy a mi életformánk eltér az amerikaiak életformájától. őnekik nem tetszik a mi életformánk, minekünk nem tetszik az övék, Ök kifogásolják, hogy sok minden nincs meg nekünk. Ez igaz: valóban sok minden nincs meg nálunk. Nálunk nincs börzés árfelhajtás és izgalom, sem gazdasági válság vagy munkanélküliség. Mi jól el vagyunk mindezek nélkül. De ha ez az amerikaiaknak úgy tetszik, még álmában sem jut senkinek sem eszébe azt követelni tőlük, hogy adják fel a maguk életformáját. Éljenek úgy, ahogy nekik jól esik. Hadd olvassák az ő bűnügyi regényeiket, hadd nézzék gangszter-filmjeiket és csak mondogassák gyermekeiknek, hogy „az ember embernek farkasa". Mi a magunk módján fogunk élni, könyveket írunk a munkáról és gyerját. Hiszen neki nem volt szüksége pihenésre, nem dolgozott egész életén át egy fikarcnyit sem. Egészen más a helyzet nálunk, dolgozóknál, akik egy új világot építünk és annak elérése érdekében ereink megfeszítésével dolgozunk nap, nap után. Nekünk azon kell lennünk, hogy a közösség által biztosított üdülőinket is az új társadalmi élethez idomítsuk, illetőleg annak szolgálatába állítsuk. A dolgozó nép üdülőhelyei, nyaralói nem tivornyák, dáridók központjai, hanem a becsületes munkára előkészítő lehetőség, tulajdonképpen az egészséges emberek új erőgyüjtő szanatóriumainak nevezhetők. Természetesen ezekkel a duhajkodókkal már ritkán találkozunk és a beutaltak túlnyomó részénél nem áll fenn ez a hamis kép. — Mit jelent az, hogy a dolgozók üdültetését az új társadalmi rendhez idomítjátok? — Mi a dolgozók egészséges testi és szellemi életéről gondoskodunk, azon vagyunk, hogy a beutaltak napi programját úgy osszuk be, hogy ez a dolgozók és egyben népi demokratikus rendszerünk érdekeit szolgálja. — A 1 magaslati levegő, a környék szépsége, mekelnknek azt fogjuk mondani, hogy az emberek egymásnak társai. A nemzetközi vitákat nem háború dönti el, hanem — a munka Mondjátok meg nekem, háború eldöntheü-e azt a vitát, hogy közülünk melyik él jobban? A háború csak azt teheti, hogy bármilyen életformát szörnyűségesre torzít. Azt a vitát, hogy melyik rendszer jobb, csak munka útján lehet eldönteni. És gyermekeink lesznek azok, akik majd a vitát dűlőre viszik. Ezekben a szép és kellemes nyári napokban sok gyermek tölti idejét és játszik Moszkva parkjaiban és terein. Ugyancsak sok gyermek tölti idejét és játszik a newyorki parkokban és tereken. És sok gyermeket látunk Londonnak smaragdszínű parkjaiban és számtalan szabad terén. Valamely történelmi vitát el lehet-e intézni azzal, hogy ezekre a gyermekekre atombombát zúdítanak alá. London népe, amikor városotokra bombák hullottak, harag rázta meg a világot. És csodálat fogta el állhatatosságtok felett. Bizonyos vagyok róla, ti lesztek az elsők, akik felléptek az atombomba eltiltásának követelésével! Ebben a kérdésiben a két szembenálló fél nem Amerika és a Szovjetúnió; e két szembenálló fél az atombomba és az emberi lények. A szovjet nép Igaz békeakarata A szovjet nép békét akar, csak békét. Ha egy építőmester házat épít, nem játszik bombákkal. Ha egy kertész fát ültet, nem fenyegetőzik bombával. Ha egy anya gyermekét gondozza, nem hallhatja nyugodtan ülve a bombákról szóló beszédet. A mi népünk városokat épít, kerteket létesít, gyermekeket gondoz. Nincs idejük háborúskodásra, el vannak foglalva egy nagy és békés vállalkozással — államuk építésével, jövőjük formálásával. Nekünk nincsenek fegyvergyárosaink, nekünk nincsenek urániumrészvényeseink, nálunk nincsenek olyan emberek, akik a maguk számáa különböző sportlehetőségek, a kirándulásak, no és a nyugalom, az itt uralkodó csend és az ezzel járó pihenési lehetőség mind-mind külön-külön és együttesen a testi erő gyarapodását szolgálja, amelyet még külön elősegít a bő és rendszeres táplálkozás, amelyben munkástársainkat itt az üdülőkben részesítjük. Így gondoskodunk a dolgozók egészséges testi életéről. A szellemi életről itt az üdülőkben a ma már minden fürdőhelyen erre a célra külön iskolázott kultúrfelelősők gondoskodnak. — Miben áll a kultúrfelelős munkaköre? — Elsősorban gondoskodik arról, hogy egy-egy kollektívbe beszervezze az üdülőket. E kollektív kialakításával az üdülési idő alatt ízelítőt adunk a kollektív életből fakadó előnyökről, szépségekről, hogy magát a kollektív életet a beutaltak értékelni tudják, hogy otthonukba visszatérve ezért harcoljanak is. E kollektív létrehozásával és az összeség közreműködésével folyik a kultúrmunka, amelynek összeálJí fásába és megvalósításába mindenki belefolyik, még az is, aki az első napokban gátlások következtében visszavonul. Felbecsülhetetlen jelentősége van ennek, mert dolgozóinkban soha nem látott módon megnövekszik az önbizalom, előretörnek a rejtett tartalékok, kibuggyan azV eddig titkolt tehetség és a még tegnap gátlásokkal küzdő társunk esetleg ma már megtalálja önmagában a szocializmusért küzdő elvtársat. A kultúrfelelős gondoskodik az üdülők szellemi táplálékáról, szórakozási lehetőségeikről és az itt üdülő dolgozók között megbeszléseket indít meg, amelyek munkájuk megvitatását eredményezi, tapasztalatcserékre kerül sor, és így az üdülésük nemcsak testi és szellemi téren járt pozitívummal, de a termelési módszerek tökéletesítésére is kihatással van. Hogy mennyire így áll ez, arra csak az éppen itt, nálunk lejátszódott eseményekre szeretném a dolgozók figyelí mét felhívni. Két hete egy 90-tagú magyarországi sztahanovista élmunkáscsoport nyaral a Morava szállóban. Nehézipari élmunkdsok, sztahanovisták, textilmunkások, bányászok, állami birtokokon dolgozó elvtársak, akikkel naprólnapra forróbb és őszintébb barátságot kötnek a mi elvtársaink. Egy napon az elvtársakkal sétára indultunk és itt a közelben egy útépítő munkaszakaszszal találkoztunk. A magyarországi szthanovisták között és pont a ml csoportunkban velünk volt Leib Rezső is, Magyarország első kövezője, sztahanovista, továbbá Somorjai István 1 sztahanovista és ' Török Ferenc jó 1950 augusztus 4 UJSZ0 ra profitot szűrnek mások vérébőlNekünk egyáltalán nincsenek háborúra szomjazó polgáraink. Vegyétek csak szemügyre, mi megy most végbe a világban. Gondolkozzatok csak egy pillanatra e felett. A béke emberének, Sztálinnak nyilatkozata Koreáról Sztálin világosan megmondta, hogy béketárgyalásokat akar, hogy elő akarja segíteni a koreai háború befejezését. Ezek a béke emberének szavai és egyáltalán nem hasonlítanak az óceánon túlról hangzó nyilatkozatokhoz. Odaát egyesek egy még szörnyűbb háború megindítását kívimják. Odaát- megtették azt, hogy megszálltak egy hatalmas szigetet és a nagy kínai népet új háborúval fenyegetik. Odaát örült emberek azt ajánlják, hogy atombombát dobjanak a kis Korea városaira. Odaát bizonyos emberek úgy játszanak más nemzetek fiainak életével, olyan közömbösséggel, hogy az egész világ méltatlankodik felette. Tudom, hogy a brit nép szereti a békét. A háború éveiben, amikor bajtársak voltunk, Britannia egyszerű népe derekasan és elszántan küzdött a fasizmus feletti győzelemért. Ezek az egyszerű, derék emberek, Britannia népe most velünk együtt fognak felsorakozni, hogy megvédjék a békét. Hiszem, hogy Shakespearenek és a Magna Chartának országa nem valami kisleány, aki gyámkodásra szorul. Az angol áru exportálható, kivihet nek angol lovakat és skót foxterriereket, de Britannia szíve, Britannia lelkiismerete — nem tudom hinni, hogy ezeket a csi'kágói értékbörzén jegyezhetik vagy newyorki aukciókon áruiba bocsáthatják. A Békevédeleim Szovjet Bizottságának nevében felhívlak benneteket, London lakói, álljátok útját a háború kitörésének, míg nincs túl késő. ígérem nektek, hogy segítséget kaptok ebben a fáradozásban — hazám minden férfi'ának és minden nőjének segítségét. Sokáig éljen a békél munkás. Mindhárman nagy érdeklődéssel tekintették meg az útépítő munkákat. Leib Rezsőből tört először elő a szó. A szlovák munkások nem értették meg, mit mond, csak én hallottam a feltörő szavakat: Milyen gyönyörű ez az anyagi Nézte társaimmal együtt a kupacokba felrakott kőkockákat, majd pillantást vetett a földön dolgozó szlovák társaira. Egyszerre csak hozzám jött Leib is, Somorjai is, hogy kérdezném meg az elvtársakat, megengednék-e, hogy bemutassák a magyarországi munkamódszereket. A szolvák dolgozók természetesen örömmel fogadták az ajánlatott és a két magyarországi dolgozó nekilátott a munkának. Letérdepeltek a földre, a kijelölt szakaszhoz és megindult a munka. A mieink egy sablonban egyedül dolgoznak, a magyarországi elvtársak egy sablonban ketten dolgoznak. Ez azt jelenti, hogy a mi hazai elvtársunk a soblonban ide-oda csúszkál, amivel idő vész és a termelést hátráltatja. Még valamit észrevettünk. Nem hagynak olyan nagy hézagokat az egyes kőkockák között, szorított munkával dolgoznak, ami minőségi szempontból is nagy előnyt jelent. A magyar elvtársak 30 percig dolgoztak. Egy méter 50 cm szélességben 5 méter hosszúságban fektették le az utat. A csehszlovák normákat a magyar módszerek alkalmazásával 450 százalékban teljesítették. A mi kövezőink 12 órai munka alatt 25—30 métert fektetnek le, Leib Rezső és társainak munkamódszerével 8 óra alatt 50 métert is le lehet fektetni. Természetesen ez a tapasztalatcsere átadás, amelynek sokan voltunk tanúi, nemcsak a két szlovák útkövező elvtársnak jelentett élményt, hanem mindnyájunknak, akik szemtanúi voltunk ennek és ahogy megállapítottam már, a magyarországi elvtársak látogatása így a munkamódszerek tökéletesítéséhez is hozzájárul. Kobulnicky András kultúrfelelős ezekután megemlítette, hogy a dolgozók mindjobban értékelik az üdültetési akciókat, mind nagyobb és nagyobb számban jelentkeznek, tudatosítják a kikapcsolódás szükségességét, hogy a két hét, amelyet az üdültetési telepeken eltöltenek, fokozzák munkaképességeiket, ami a termelést segíti elő. Azzal az érzéssé! búcsúzom el a Morava üdülő kultűrfelelősétől, bo<ry az üdülőtelep valamennyi alkalmazott iá komoly munkát fejt ki, azon vannak, hogy az ide beutalt dolgozóknak valóban minden tekintetben megadják azt, amire szükség van, hogy a két hét leteltével újult erővel vehessék fel a versenyt munkahelyükön a termelés fokozása érdekében. N. J. 9Aagyar sztachanovista üdülöQ munkamódszer átadása a bátrában