Uj Szó, 1950. augusztus (3. évfolyam, 174-200.szám)

1950-08-04 / 177. szám, péntek

HRUBJÄK EMIL: Emberiség és művészet A rabszolgatársadalmi rendszer az emberiség életének legsötétebb, legembertelenebb társadalmi rendszere volt. És Így, ha nyomon követjük is a kulturális életet e korban s a művészet emlékeit meg-megcsodáljuk, akkor is felénk hangzik a múltból a rabszolgák keserves jaja ... És a piramisok balga építkezésekké, Paliaa Athene szobra vigyorgó vázzá válnak szemünk előtt... IV. Hűbériség és a művészét. A hatalmas ó-kori birodalmak, Athén, Róma bukása után. a fejlődés folyamán a munkaerő kizsákmányolásának rabszolgatartó formája megszűnt s a rabszolgákból jobbágyok lettek. A rabszolga árutermelés helyébe a szükségieti, természeti gazdálkodás lépett. Vagyis a jobbágy csak annyival tartozott urának, amennyit az családjával el bírt fogyasztani. Ez a kizsákmányolás kisebb mértékű volt, .mint az előző társadalomé. De nem tartott sokáig, mert később a földesúr nem elégedett meg a természetbeni szolgáltatásokkal, hanem többet követelt. A hatalmas parasztlázadások me.g-megjemegtették a höbéri államot de megdönteni nem tudták. A földbirtokosok mind nkább elhatalmasodtak. Sokszor olyannyira, hogy a királlyai is szembeszálltat Ha a művészetek fejlődését vizsgálgatjuk ebben a korban, akkor nagyon érdekes, sajátos fejlődést tapasztalunk. A sokat emlegetett középkori művész éppúgy szolgálja művészetével urát, mint a rabszolga a kényurat — gondolnánk felületesen vizsgálva. De ha jobban megv'zsgáljuk a középkort, akkor tapasztalhatjuk. hogy a vallás a katolicizmus alkotta meg a kor államforma át. a királyságot és így kezében tartotta a művészetet is. Az ég felé csúcsosodó templomtorony apró díszei, a kolostorok merevtekintetű szentképei, a túlvtlágiakhoz szóló dicshimnuszok és énekkari, zenekari müvek mind-mind a pap hatás nyomai. — E világ a siralomvölgye úgyis! _ hirdették és közben a művészeket e szellemben irányították. Ha valaki világi dolgokkal mert foglalkozni, akkor menthetetlenül az inkvizíció a papi kinzókamra áldozata lett. Petrara, az olasz költő, m dőn . először énekelt a természetről és először irt verset a virágról, általános megvetés tárgya volt. A sötét középkor gúzsbakötötte a művész kezét és megvámolta gondolatalt. A papság ájtal megvalósított államrendszer és művészet nem ismert fejlődést. Azt állították, hogy az isten igy teremtette a világot, tehát így van j6! és nehogy meggyalázza az ember istenét! Nehogy a világba tekntsen! Nehogy gondolkozzon! Nehogy feltaláljon valamit! — Csak hinnie keliett a középkori embernek és dolgoznia a napkeltétől-napnyugtáig. ha jobbágy volt... És midőn az árutermelés megjelenése még nkább fokozta a kizsákmányolást és méginkább megnehezítette a jobbágyság életét, egy új tárf sadalml réteg született. Ez a kereskedő-iparos polgári réteg. Ezek már több jogot követeltek maguknak. így került ellentétbe a polgárság a főurakkal, a nemesekkel és az egyházzal is. A főurak az állam törvényeinek alkotó csak gátolták a polgárság gazdagodásának lehetőségét. A nemesek és a földbirtokosok pedig bekötötték az árutermelőt, a jobbágyot és rontották a piacot. Az egyház elítélte vagyonszerzésüket s akadályozta a feltalálásokat, a felfedezéseket, — így a Polgárság lassan észrevette, hogy a hűbériség államrendszere, a földbirtokosok kizsákmányolása és az egyház ténykedése a haladás és fe;'lődés fékező , akadályai. Elsősorban azonban egyéni szempontból tekintette ezt így hisz később a történelem folyamán láthatjuk, hogy ha az állam, a földbirtokosság, az egyház elismeri a polgárságot. mint a tömegek k zsákmányolóját, akkor a legjobb egyetértésben továbbra is együttműködtek. (Folytatása következik) Iíim Ir-S&en, a koreai nép vesére A világ dolgozó

1 büszkén, szeretettel, a reakció az ellenség rettegéssel emlegeti a koreai nép vezérének, szabadságharca megszervezőjének nevét. Kim Ir-sen elvtárs 1912ben született, amikor a japán Imperialisták már. két éve tartották megszállva Koreát. Apja falusi tanító — és hivatásos forradalmár volt. aki Soha, egyetlen percre sem bírt megbékélni azzal a gondolattal. hogy hazája japán gyarmattá váljék. Kim Ir-Szen négyéves gyermek volt még, am'kor apja Sanghájba utazott, hogy kapcsolatot teremtsen az illegálisan működő Kuk-Min-He (»A nép és az ál-lam szövetsége*) szervezettel melyet rövidesen megalapított Phöng-Jangban is A japán rendőrség rövidesen le is tartóztatta, csaknem két évig raboskodott majd Mandzsúriába emigrált. A harcot nem adta fel. Illegálisan viszszatért hazájába, ahol résztvett az 1919 március l-l japánellenes felkelésben. Ismét elfogták. A kínzások, a börtön aláásta egészségét. Betegen tért vissza családjához és nemsokára meghalt. Felesége nem s

0kkal élte túL Halála előtt kiásta férje két elrejtett pisztolyát és tizennégyéves f ának ad

ta át... Amikor a japánok megszállták Mandzsúriát, az ott emigrációban élő koreaiakat, a független demokratikus Korea harcosult, kegyetlenül üldözni kezdték. Terror, erőszak besúgás, megvesztegetés rendszere hálózta be a városokat és falvakat. Valóságos hajtóvadászatokat rendeztek a koreai szabadságharcosokra. És m nden üldöztetés ellenére számos illegális szövetség működött köztük a Keletmandzsuriai Ifjúsági Szövetség. melynek titkára a húszéves Kim Ir-Szen volt. Kim Ir-Szen szervezte meg a szövetség tágjá ból az első koreai partizánosztagot. Egy hideg téli napon az erdőben, tábortűz mellett gyűltek öszsze elsőizben. Kim Ir-Szen javaslatára elhatározták, hogy két-három emberből álló csoportokra oszolva megtámadnak egy-egy japán katonát vagy rendőrt, és megszerzik a fegyverét, a földbirtokosoktól pedig elszed'k a vadászpuskákat. — Kevesen vagyunk — mondotta Kim Ir-Szen, — de ha százszor ezerszer ennyien leszünk is,' még mindig nem tudjuk legyőzni az ellenséget. A győzedmet csak akkor tudjuk kivívni, ha az egész néo ve-Mink lesz. Két hónappal később Ismét összejött a harminc partizán. Mindegyiknek volt már valamilyen fegyvere lőszere. Kim Ir-Szen látta hogy elérkezett a komoly cselekedetek ide e. Ogy határoztak, hogy megtámadnak egy 10—15 tagú japán büntetőosztagot. Vállalkozásuk sikerrel járt. Sok fegyvert. lőszert, egyenruhát zsákmányoltak. A lakosság — a kínaiak és koreaiak egyaránt — örrimmeí seg. tette Kim IrPz-~n partizánjait, hiszen közös ellenségük: a japán megszállók ellen harcoltak. ** Egyre több hazafi állt be a koreai partizánkülönítmények Soraiba. 1934-ben. Kim Ir-Szen parancsnoksága alatt megalakult az első partizánhadosztály. A partizánok és a lakosság nemcsak a tehetséges parancsnokot, hanem az igazi félelmet nem ismerő forradalmárt és vezért is meglátták benne, K m Ir-Szen kapcsolatot létesített a Kínai népi forradalmi hadsereggel. Kitört a második világháború ... A ragyogó szovjet győzelmek íáttán a koreai szabadságharcosok tudták és tudta, érezte az elnyomás alatt nyögő koreai nép 's, hogy közeleg a felszabadulás. És 1945 augusztus 15-én a 34. japán hadsereg Csisztyakov szovjet tábornok előtt •letette a fegyvert. Észak-Korea szabad lett! Hatalmas tömeggyülésen ünnepelték meg a felszabadulást Phöng-Jangban. A koreaiak zászlókkal. Lenin és Sztálin arcképeivel vonultak fel. Kim Ir-Szent vállukra emelve vitték a szónoki emelvényre. ahol lelkes beszédet tartott. Beszédét a Szovjetúniónak és Sztálin elvtársnak s?óló üdvözlet és köszönet szavaival kezdte. ** Kim Ir-Szen elvtársat az Ideiglenes Népi Bizottság elnökévé választották. Az ő rányítása meliett hajtották végre a demokratikus reformok egész sorát: a földreformot. mely a dolgozó parasztoknak juttatta a kiszipolyozó »uraságok« földjeit. A koreai munkásoknak biztosították a nyolcórás munkanapot. az üdüléshez. Ingyenes Orvosi kezeléshez való jogot. A nagy part államosították, s ezáltal az ország legnagyobb üzemel a dolgozó nép tulajdonába kerültek. 1946 november 3-án Korea népe — négyezer esztendős történelme során először — az általános, egyenlő és titkos szavazás útján megváiasztottíí küldötteit a Népi Bizottságokba. 1947 februárjában megalakult a Központi Népi Bizottság, melynek elnökévé Km Ir-Szent választották. 1948 szeptember 9-én a Legfelsőbb Népi Gyűlés kikiáltotta a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot, ugyanakkor megválasztották a Legfelsőbb Népi Gyűlés elnökségét, amely Kim Ir-Szent b'zta meg a kormány megalakításával. Azó

ta ő áll a Koreai Néni Demokratikus Köztársaság kormányának élén amely egész Korea egyedüli törvényes kormánya. Az amerikai imperialisták által k provokált háborúban Kim Ir-Szen vette át a hadsereg fölötti főparancsnokságot- Nem fér hozzá kétség — s ezt ma már a legelfogultabb ellenségnek is látnia kell, —. hogy a hős koreai harcosok, a nép hős vezérének vezetésével. , egyszersmindenkorra megtartíťják az imperial stákat: Korea a koreaiaké! K. L.