Uj Szó, 1950. augusztus (3. évfolyam, 174-200.szám)

1950-08-27 / 197. szám, vasárnap

1950 augusztus 27 UJ5 I0­''ff ^ • f|| | '--fS'lÄÄp W \ ~ v v fi Í^^t^^Mti*^^ mgmmm (Készlet a „Keresd a fényt" c. regényből.) Valami volt már a levegőben — a közelgő összeomlás előszele. A né­met véderő hadijelentései új fogal­makat kezdtek dobni az öntudatba, a frontröviditések taktikai előnyeit és a rugalmas védelem bravúrját magyarázták. Göbbels leleményes maradt, még győzte tüdővel és pa­pírral, ám .keleten sorra vesztek el az elfoglalt bástyák, az ukrán fron­ton a szovjet hadsereg ellentámadás­ba lendült és 1944 tavaszának elején már román földön vetette meg a lá­bát. A város barnaingeseit egy-egy ha­dijelentés meghökkentette ugyan, de a Hitlerimádat csorbítatlan maradt.' A Führer zsenijéhez kétség nem fér­het, most csak erőt gyűjt, hogy a megkurtított arcvonalon kettőzött erővel visszacsaphasson, hangoztat­ták. Júniusban szétfoszlott a Westwall legendája és a Vörös Hadsereg elő­őrsei elérték a Kárpátok északi lej­tóit. A gyárban ekkor mintha hang­fogót kapott volna a németek hang­ja. • — Mi baj, Herr Sturmbannführer ? — szólította meg Márton Robicsek mérnököt. — Talán a hadihelyzet aggasztja? — Ostobaság, kamerád. Ez a Füh­rer új taktikája.... Hamarosan jön az új csodafegyver. Az elsőt, a szár­nyas bombát, már ismeri a világ. Most aztán jönnek a zsebtengeralatt­járók, utána a V kettő. A világ ámul­ni fog. Igen, a csodafegyverek a szárnyas bomba, amely Robicsekék elképzelése szerint nemsokára megfordítja a ha­dihelyzetet és itt á gyárban, a vá­rosban és mindenütt, ahol a horog­kereszt árnyékában él az ember, helyrepofozza a kétkedők hitét és ge­rincet ad a megrokkanóknak. — Robicsek úr, maga sohase hall­gatja Moszkvát? — Megörült? Nem tűrhetek mér­get az agyamban! — Nagy kár, mérnök úr! ... El­árulom magának, én hallgatom. Min­denki hallgatja. Már nem cipelhetik ezért az egész várost Illavába! Tud­ja mindenki, hogy az a V-bomba nagy károkat okoz... De látja mér­nök úr, azt is tudja minden épfülü ember, hogy az oroszoknál nem volt arcvonalrövidítés, bevetésre kerülő csodafegyver, amikor Sztálingrádig hátráltak ... Ideje volna, hogy ma­ga is fölébredjen végre, mérnök úr. Robicsek arca lángbaborult, a füle megduzzadt a vértől, szinte izzóvá vált. — Ostobaságot fecseg! Magának is régen koncentrációs táborban volna a helye. Vigyázzon, én csak a ré?i barátság miatt tűröm ezt a lá­zító beszédet. De ne feszítse ki túlsá­gosan a húrt mert megjárja. — ve­tette oda hevesen és elrohant. Aznan a gyár kapujában egy régi munkástársa szólította mesr Már­tont. ötvenéves, zömöktestü férfi volt. kétfelől a szálára csurgó kí­naias sárga baiusszál. A bőrének is volt valami furcsa mongolos sárga­sága. — Megengedi. ho<*v ha7akísérjem ? — .Töiiön csak. Gasparik. — FTV hete lesem itt a kapunál, de <Joha=p lőtt e evedül . .. Rossz ló­r? iilt^m fel. Márton úr. TV' i-t in eTv nillpi'tra megállt. pnnif; r a meglepte Gasparik vallo­mása. P^ó'ftc rspV nnio-orítart elvtárs­nál r r>->'r.f récén. Hiszen nem hallja most — B'monyára nagyon megvetsz. plvtár« ? VefremVte <ap int TVTprnr<5r*Tr te fíl­t^i lóra. De te belátod és ez dpr»5V _ "TTnr.rrjSrKfaffe'k' 9>7 fo-éretek. elv­fr^vc TTŕrnm tnfömoTrrni v^n és 8 ^ífivnnt o-jrvin^TÍllmT^P ríoffnMriV ipt^nvo-pcTfi-^fp P"J5<Í ÍLR/IÍTT VÍ»7Í»VV-»1 PIMEEÍ O- FRRVTADT. n f m-iV^f pn-őcTcnt ff r»oerír> irpre-ít^lr ŕ<5mr1ť,tf. "Vp }i'rl r 7 hn<nr rv^ertfc-iSo-pf Trore<vk ^> TPTT>. éti nlmyr.tr <spTY.vmf- japrn töVoro-ofní Ä^p-t 1 d ^f) 0^ rtf /.-or, bevalljam: nagyobb hiba törtáwt. Nem igaz, hogy csak azért álltam közéjük, hogy javítsak a sorsomon. Én komolyan, szívvel-lélekkel ott vol­tam. Azt hittem, nekik van igazuk. Márton keze önkéntelenül ökölbe Bzorult. Érezte, keménynek kell len­nie, Ki tudja, mennyi a ravaszkodás, a számítás ebben a sírós önvallomás­ban?... De valahogy óhatatlanul mégis sajnálat ébredt benne. Sokkal erösebb jellemeket sodort magával a szennyes ár. Felvették a barna inget vagy a gárdista egyenruhát és elme­rültek a fasizmus gyilkos fertőjé­ben, s meghaltak számukra örökre. Azt hitte, ez a Gasparik is ugyan­így leszakadt róluk, elárulta őket, hűtlen lett az elveihez, elárulta a Pártot, mintha bűzös mocsárba lé­pett volna, a talaj megingott alatta is, — de most kapaszkodik kifelé és utat keres vissza a régi, becsületes és tiszta énjéhez. Lökje most vissza ezt a segélyt­váró kezet? — Hidd el, semmi gonoszságukban nem vettem részt, — folytatta Gas­parik. — Nem hajszoltam velük kommunistákat. Nem jelentettem fej senkit, aki Moszkvát hallgatta. A feleségemnek megtiltottam, hogy a zsidó árveréseken akár egy csorba bögrét vegyen. — Ezzel ne dicsekedj! Minden be­psületes ember megtette, ha nem is volt elvtárs. — Jó, csak mosd a fejem, meg­érdemlem, — mondta a sárgabaju­szos és már annak is örült, hogy Márton rosszalva rászól. — Ott voltál és most is ott vagy. Nem érzed, hogy ma már a hallga­tás is bün? — Mit tegyek, elvtárs? Szpretném ezt a sokesztendös elfordulásomat jó­vátenni ... — és remegő hangon hoz­zátette. — Az árulásomat... — Hol dolgozol? — A lőszerüzemben. Robicsek ho­zott be. Jó helyem van. Mártonnak egyszerre rossz érzése támadt. Különös, hogy éppen ma ke­resi ez a Gasparik? Hátha egyenesen ez a Robicsek küldte a nyakára, hogy kelepcébe csalja? Négyszem­közt, tanuk nélkül elejtett szavaiért nem jelentheti fel, de ha bizonyíté­kokat kapna, könyörtelenül rászaba­taná a bandáját. — Azt mondtad, egy hete vársz rám a kapunál, — kezdte óvatosan és homlokának két ránca élesre mélyült. — Miért nem jöttél hozzám a mű­helybe. Vagy este eljöhettél volna hozzám. Jól tudod, hol lakom. — Nem akartam, hogy másnak fel­tűnjön. Ha csinálnék valamit és gyanút fognának, mást ne érhessen baj. v . — Ez becstiletes gondolat. — Nem haragszol rám ... a múlt­ért ? — kérdezte Gasparik és mé­lyen árkolt szemét Mártonra emelte. Oly nyílt és sugárzóan tiszta volt a tekintete, hogy Márton önkéntelenül rámosolygott. — Rám ne légy tekintettel.. . Nos, mit gondolsz, mit kéne csinálni? — Egy kicsit meg kellene akasz­tani a termelést nálunk. Esztendők óta csak etetjük a háborút. Te a kályhaüzemben nem érzed azt úgy, mint én ... Csinálom azt a muníciót és eddig nem jutott az eszembe, hogy jobb volna mindent felrobbantani. — Van odabenn egy-két megbízha­tó társad? — Nem mertem még körülnézni. — Hát' csak tedd meg. Mert bizto­san akad nem egy, aki már úg y gon­dolkodik, mint te. — Arra gondoltam, hogy elég len­ne néhány gépet kikapcsolni. Azt ma­gam megtehetném. A kenőolaijal kezdeném. Esv kis vasport bele és kész. Ha aztán néhánv eéo leáll és zavar kpletkezik, mindjárt tudni fo­gom, ki fog hangosan szabotál ót ke­resni és ki fog titokban a markába nevetni... Azt hiszem, így hamaro­rosan jóvátehetek valamit. * Nyár derekán — július huszadikán volt — egy napra úgy látszott, hogy a világ nyomban megszabadul a há­ború poklától. A Führer főhadiszál­lásán bomba robbant. Végre akadt a horogkeresztnek nyaktilókkal, vesz­tőhelyekkel, gyüjtötáborokkal körül­bástyázott várában néhány bátor em­ber, aki cselekeSni mert. Estére kiderült, hogy «z öröm ko­rai volt: a Führer csak megsebesült a merénylet nem sikerült. íj jel meg­szólalt a rádióban a hangja, ezúttal beteg és halk rikácsolással. A varos Hitler-rajongói felléleg­zettek. Maga a „Gondviselés" lépett fel ma mentőként, megmentette a dicstelen haláltól az imádott Vezért, hogy küldetését befejezhesse Hivő nem vonhatja kétségbe: csoda tör­tént. De az ujjongó barnaingesek közt is akadtak már kétkedők. Mit jelen­tért ez az árulás a Führer istenített személye ellen? Hogyan akadhatott pokolgépes Júdás legbizalmasobb környezetében? Es ki van az össze­esküvők mögött? A közelgő össze­omlás intő jele lett volna ez a rob­banó pokolgép? A vég kezdete amit Moszkva bejósolt? Felelet a könyv­máglyák füstjére? A gyűjtőtaborok tüskés drótsövényére, a gázkamrák­ra? •.. A merényletet (követő vérfürdő már alig keltett izgalmat. Előre lát­ható volt, hogy a megtorlás hitleri méretű, szertelen és kegyetlen lesz. És a háború gyűrűje egyre szoro­sabbra fonódott és a közelgő veszély elnyomta az összeesküvés és megtor­lás szenzációját. Augusztus végén az események viharosan torlódtak. A harctereken Hitler súlyos c-sapásokat kapott és bent az országban, a Tát­ra alatt, a Hernád és az Árva mentén a Párt szavára akcióba léptek az il­legális sejtek; hidak robbantak, hadi utak rongálódtak és aztán, mint pa­rázs alól kicsapó" láng, váratlan hév­vel nyíltan kitört az ellenállásnak és lázadásnak eddig lappangó szelleme. A városban csomagolt a forradal­mi helyőrség. Sietve rekvirált teheR. gépkocsikra rakta lőszer és fegyver­készletét. A Párt megadta a jelt: a város illegális sejtje a katonáikkal — Hol a sokszorosító gép? — kér­dezte az altiszt unottan és egy listán babrált. — Nálam nincs... Nem is volt soha. — Kuss — szólt közbe Pálenik és bécsi munkásévei alatt felszippantott zagyva németséggel hozzátette: — Ez egy öreg szoci... bolsevista kutya. Régen figyelem. Biztosan benn van a keze minden machiná­cióban. Az SS-altiszt arca megráingott. — Kutatni! — adta ki a paran­csot. — Ha megtaláljuk a gépet, lelő­lek, mint egy kutyát... Fegyvert, gyanús könyvet, iratot keresni! Palenik mintha csak erre a pa­rancsra várt volna. Revolvere agyá­val betörte a szekrény üveglapját és markával belenyúlt. Egy fuvolás gyerek, kacsákkal és tyúkokkal töm­zsi kis lábai előtt, a padlóra hullt és darabokra tört. Értéktelen kraj­cáros holiril volt, Janika, Márton kis­fia első ajándéka édesanyja születés­napjára. Márton előtt elködösödört a- világ, mintha meztelen szívére ütöttek volna. — Nem tud vigyázni, barom! — tört ki elkeseredetten. — Was sagt er?"—• csattant hirte­len az altiszt hangja. — Ein Rindvieh bin ich, hat ©r gsagt! — Csapj egyet a pofajába! Pálenik ökle meglendült é3 vad kéjjel beleütött Márton arcába. Márton megtántorodott. Pálenik pribékje és a szemüveges hozzáug­rott és lefogták. Az altiszt felemelte pisztolyát. Ezek a vadak kivégzik, ha rárohan Pálenikre. Semmi bajuk nem eshetik. Azt mondják: rájuk tá­madt, önvédelemből fegyverhez nyúltak. Pálenik folytatta a kutatást. A szekrényekben nem maradt egy ru­ha, mindent kihánytak és csizmájuk­kal összetaposták. Nem találtak semmit, de mintha Palenik nem is akart volna találni. Beérte azzal, hogy összerondíthatta az egész' lakást. — Még elnézünk ide és viszünk magunkkal, te bolsi! — ezzel búcsú­zott és csizmájával még íéhány por­celláncsészébe belerúgott. Később Lednár a szomszéd át­jött a házba és meghökkenve nézett körül. — Jó, hogy elküldte az asszonyt és a gyereket. Hol vannak? — Jó helyen. A hegyekben. — Sejtettem, hogy ide is ellátogat­nak. Listájuk van, már attól féltem hogy elcipelnek. — Nem tettem semmit, hogy elci­peljenek. — De ezeknek éppen elég az, hogy vörös voltál. — Most is a<z vagyok. És ha meg­JANKO JESENSK*: A FeHcelés városához Romoktól füstölögsz és épülsz holtakból, sebektől gőzölögve láncod csörgeted, halál felé lengeted gyászlobogód, hogy mi legyünk a győztesek! ô szabadság, mily erővel mérkőzöl, láncnál lettél te kétszer erősebb, hpzzánk simultál és lettél öröm a népnek. Te hoztál ki romból, füstiből, temetőből, sebekből, láncbői, hol volt börtön homálya, emlékezve rátok drága holtak s élők, üdvözöllek Besztercebánya. Fordította: PÓCÍ Olga együtt várt az elindulás parancsára. A gyár aznap leállt. Reggel kezd­ték összefogdosni a város hangos né­metjeit. A kocka fordult: most nem a fasisztaelleneseket és a zsidókat ke­resték hiázról-házra, bunkerekben, rejtekhelyeken, hanem a horogke­reszt*' élősdijeit a nácipirt helyi nagy­ságait, akik öt esztendőn át a város korlátlan urai voltak. Hurokra ke­rült az egész vezetőség, élén a ke­rekrehízott elnökkel, aki a furcsán zsidócsengésű Pinkusz névre hallga­tott. Kora délután híre ment, hogy a fő­várost és Vág völgyét megszállja egy német páncélos hadosztály. Egy csa­pat SS-legény gépkocsikon útban van a város felé. A hírre až egész helyőrség sietve elindult keletnek, Beesztercebánya felé. Az összefogdo­sott nácik és gárdisták őrizetlenül maradtak a kaszárnyában. Alig tűnt el a felkelők utolsó kocsija a kelet­nek vezető országúton, a város má­sik végében felbukkant az első né­met tank. Este egy négytagú osztag tört be Mártonhoz. Pálenik, re'tegett gárdis­ta vezette ökpt. Egy csorbafogú, máj­foltos arcú szemüveges bnmainges, az elmaradhatatlan Hitlerbajuszká­val.és egy lenszőke fia'al SS-altiszt képviselte a germán erőt az osztag­ban. kérdik, ma sem tudnám letagadni. — Ne bomolj! Ilyen időkben az ember bölcsen hallgat és nem rohan fejjel a falnak . . .Szörnyű, hogy mit csináltak itt ezek a fenevadak. Véres az arcod. Megütöttek? — Ez is kellett. Kellett, hogy meg­üssenek és berondítsanak mindent a szemem előtt. Most legalább tu­dom, hogy amit eddig tettem, kevés volt. Többet kell tenni. Ha száz ke­zem volna, azt is kevésnek érezném. — Tudtad te azelőtt is, hogy mi­lyenek — Tudtam, persze hogy tudtam. De más az, ha az ember olvas vagy hall a becstelenségükről és más, ha a maga bőrén tapasztalja. Jó lecke volt, örökre megemlegetem. Éjfélig tartott, míg rendbehozták a kis lakást... Márton napjai' ezután tele voltak feszült várakozással és idegesen éber készenléttel. Keleten és a Tátraal­ján a felkelés tüze lobogva terjedt, fegyverrel a kezükben küzdöttek ott az elvtársak és mindazok, akik meg­értették, hogy csak az a nép érdem­li meg' a szabadságát, amely ezért a szabadságért fegyvert ragadni és har­colni tud. Es Sztálin hősei egyre kö­zelebb jutottak a Dukla szoroshoz, talán.néhány rövid hét csak és fel­kelők és felszabadítók találkoznak a szorosban. Ott kellene lennie köztük, — ez­zel ébredt Márton minden nap és ez a gondolat alig engedett álmot a sze­mére. De maradnia kellett, s sejt döntött így. Csakitem ötven esztendő nyomta már a vállát, a testi fárad­ság azonban nem riasztotta. Nem ő lett volna a legöregebb a felkelők közt, tépelődött nyugtalanító és elé­gedetlen érzéssel. Csaknem egy hétbe telt, míg is­mét önmagára lelt. Itt a helye! Foly­tatnia kell a tavasszal megkezdett munkát. Zavart teremteni itt hátul, megbontani a nyugalmat, apró fu­lánkokkal, apró tüskékkel izgatni, bomlasztani a nácizmus hadigépeza­tét... ~ Hidak robbantak, utak rongálód­tak, csűrök és kazlak gyulladtak ki. Minden ember érezte már, oszlóban van a nagy haditest, tele van sebek­kel, mérges, gyógyíthatatlan kele­vénnyel. Egy éjszaka felrobbant a gyárban egy .turbina és szétvetette az épü­tet. Emberéletben nem esett kér, csak három munkás sérült meg köny­nyebben. A nyomozás véletlen üze­mi balesetet, géphibáit állapított! meg; ei kellett hitetni, hogy nem történt szabotázs. De a robbanás iga­zi oka nem maradt titokban, más. nap az egész Város tudta, hogy va­laki egy kalapácsot hányt a géptest­be. Este Lednár felduJtem Mártorihoa szaladt: — Szedd össze hamar a hofenicktfS — Baj van? • — Gasparikot elfogták. Valaki ber köpte, hogy láttták a gépnél... És te most barátkozol vele. Könnyelmű voltál. Tegnap is együtt láttak a ka­punál. — Ezt honnan tudo<S? —• A portás mondta. — Ne félj, Gasparik nem fog os­tobán vallani. Lednár arca gondterhes maradt. — A Gestapo kezében van. Addig verik és kínozzák, míg beszélni fog, Márton egy ideig sötét fejjel hall­gatott. Aztán döntött: — Igazad van. Mennein kell! De te nyugodtan maradj ittL Ha jönnek, mond, hogy rád bíztam a háaat. Á családomért utaztam. Olyan sürgős volt, hogy be sem jelenthettem a gyárban. Te holnap megteszed he. lyettem. — És ha nem J®SSK vtsswK? — Azt mondod majd, hogy jtem volt mód rá. Ott ragadtaim. Míg Márton telerakta háfttesákj^*, Lednár az ablak mögül az utcát íesi. te. Ha most jönnének, Márton, hátul a ker-t palánkján át még kimenekül­het. — Vigyásse, oe sasáig M Ml Mnti, ra,. Az áSlomást őrjaték — Gyalog megyek a szomsadl ta­kí ig. Kezet fogtak 4ü megSMtöSk mást. — Gyere vissmt, Márton? GfeNcMt vsssza mind! — Vissaajövönk, ne íéij *** WBárr ton még egyszer körülnézett. —> Mi­lyen boldog voltam itt! — mondta halkan és a szeme fényes lett a könnyektől. — Nem bánom, ha ez mind el is pusabtti, csak az enyémeit hozzam vissaa ós akkor elkezdjük megint iSjból... Nem fia jmondom jói... Üj életbe fogunk mind, Szebb és boldogabb életbe. — Ég áldjon, Márton;! És Márton elhagyta a házat. F§Rg lehajtott fővel ment és a saive kese­rűségén átsütött valami apró s gyen­gén feltörő láng, hogy üszök és ha.- . mu helyén feltámasztja elveszett ott­honát és egy téglát ő is hozzárak az épülő új világhoz. Az új és szabad élethez! És a láng, mintha valami titkos erő táplálta volna, olthatatlanul égett benn e és visszfénye ott ragyo­gott az élet keménységétől nemessé m^smunkáit orcáin.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents