Uj Szó, 1950. augusztus (3. évfolyam, 174-200.szám)
1950-08-25 / 195. szám, péntek
Az iffúság életéről Ausztráliában Beszétgetés a Nemzetközi Diák Szövetség kongresszusának kiküldötteivel A kapitál sta országok diákkiküldöttei a prágai kongreszszuson nyilatkosnak az otthoni viszonyokról. Feltárják a kapitalista országokban uralkodó ^paradicsomi viszonyokat, amelyek közt az ottani diákok élnek. A kiküldöttekke] való beszélgetések a legvilágossabban megmutatják a tanuló ifjúságról való »gond 0skodást« a kapitalista országokban de megmutatják az ebben az országokban élö fialadó gondolkozású diákok elszánt harcát is a békéért, a jobb és igazságosabb holnapért. Folytatólagosan közölni fogjuk az egyes kiküldöttekkel folytatott beszélgetéseket. Sorozatunk első részében az ausztráliai ifjúság kiküldöttjével. Arthur Pike-kal, az ausztráliai Dják Szövetség alelnökével folytatott beszélgetést közöljük. Egy korona az iskolákra, hét ágyúkra. A legjellemzőbb, amit Arthur Pike, az ausztráliai kiküldött a kapitalista országokról mondanj tudott hogy az auszráliai kormány a fegyverkezésre költött összegnek még az egy hetedrészét sem áldozza az iskola ügyre. Ki az az Arthur Pike, aki maga is egy Sorban harcol azokkal a milliókkal, akik egyöntetűen kiáltják: »Békét akarunk!*? A huszonhét éves Arthur Pike az Ausztrál a keleti tengerpartján fekvő Sydney-ből munkáscsaládból származik. Tizenöt éves korában befejezte a kőtelező iskola látogatást, de tovább nem tanulhatott mert szüleinek nem volt rá pénze. Édesapja szűkös keresetéből a vasútnál alig tudta fedezni a család mindennapi szegényes szükségletét. Amikor Arthur 18 éves volt — 1941-et írtak akkor és a viág szerte háború tombolt — belépett a hadseregbe. Ez abban az időben történt, amikor a német nácik betörtek a Szovjetúnióba. Négy évig harcolt a japán fasiszták ellen. Miután visszatért a harctérről letette az érettségit és beiratkozott a sydney-i egyetemre. Az egyetemen dolgozni kezdett a Diák Szövetség keretén belül, amely egyedüli demokratikus ifjúsági szervezet Ausztráliában, több m nt 1000 tagot számlál. Ma Arthur Pike Prágában van, nvnt a Nemzetközi Diák Szövetség kiküldöttje. szervezetének alelnöki tisztségében, amelyben a világbéke haladó harcosává nőtt ki és az ausztráliai haladó gondolkozású ifjúság munkájáról és harcáról mesél. Az Ausztráliai Diák Szövetség főfeladatai. Arthur Pike erről így beszél: »Ez mindenekelőtt harc a békéért, demokráciáért és a demokratikus nevelésért. Harcolunk tüntetésekkel, a parlamentben való tiltakozásokkal, amelyek eljtéljk a Menziesféle reakciós kormány poétikáját a diákösszejövetelekre munkás előadókat hívunk meg. Igy pékiául 1947-ben, amikor a holland imperialisták megtámadták Indonéziát, tiltakozó tüntetéseket rendeztünk Sydney útcáin. A kormány rendőrséget küldött ellenünk, amely 13 diákot lecsukott. Én is a lecsukottak között voltam. Kihallgatáskor a rendörök vadul vertek Élttől az időtől kezdve több tüntetést rendeztünk a közszükségleti cikkek áremelése ellen és az uszító hollywoodi filmek ellen, mjnt például a * Vasfüggöny* ellen is Kongresszus előtti tevékenység Ausztráliában. »Ausztrál ;ában augusztus 10-tői 18-ig a Diákság Nemzetközi Szövetségének hetét rendezik meg a prágai kongresszus tiszteletére. Ebben az jdöben például Melbourneban az egyetemen gyűlések lesznek előadásokkal a Szövetségről és annak munkájáról. Nagy sikere volt a diákmozgalomnak a stockholmi békekiáltványt. Sydney-ben jában, is. A melbourne-i egyetemen a tanárok és docensek 50%-a aláírta a stockholmi békekiláltványt. Sydney-ben az egyetemen több mint 1000 aláírást gyűjtöttek össze a béke mellett.* Hogyan és milyen körülmények közt él az ausztráliai ifjúság. »Az én országomban az ifjak többségének n'ncs jövöje. A válság, amely a nyugati kapitalista államokból terjed a munkásoknak a gyárakból való elbocsátását jelenti. A Wali-Sreet szolgái az ausztráliai ifjúság kezébe kenyér helyett fegyvert adnak az ázsiai nemzetek, Malája és Korea ellen. Am a ďákság és ifjúság számos határozata elitéli az imperialista beavatkozást Koreában és a katonai szolgálatba való verbuválás a dolgozó rétegeknek növekvő ellenállásáról tanúskodik az imperialisták háborús törekvései ellen. — A Csehszlovák If tisági Szövetség nyaraló csoportiának utazása a Salafonra * A bratislavai állomás éjszakai sötét csendjét a nemzetközi gyorsra váró fiatalok vidám éneke ycrte fel. A hűs, éjszakai levegőben szinte meleg áramlatként futott át rajtunk a remény és a gondolatok sokasága. melyektől eltelve szálltunk fel éjfél után a nem^etközj gy 0rsra. A Csehszlovák Ifjúság Szövetség nyaraló coo portjának keretén b»\'ül a CsISz legjobb funkcionáriusai, valamint az építkezés újítói és éimimkásal egy bányásztanonc csoporttal kiegészítve Csehszlovákia különféle területéiről együttes örömmel indultunk útnak — balatoni — nyaralásunkra. Augusztus 13-an a kora reggeli órákban, az éjszakai utazástól kissé összetörve, érkeztünk Magyarország területére, a szobi állomásra. Mivel jól ismertem a letűnt magyar kormány zsarnoki rendszerét s napja-nkban sokat hallunk a magyarországi változásokról, valanvnt a munkásosztály életszínvonalának emelkedéséről. igy bizony kíváncsian vártuk, vájjon mit fogunk itt tapasztalni. Szinte váratlan meglepetésként hatott mindnyájunkra. Rmint a megálló gyorsvonatot átvizsgáló határörök nyomában üvegszámra hozták az ajándék borokat delegác ónk részére, ami felfrissített bennünket. A csakhamar előkerülő harmonika hangjaira 180 fiatal kört alkotva az állomás területén, vidám dalokba fogott s kart-kartbacltve összeismerkedett az ott lévő magyarokkal. A határállomásról tovább indult vonatunk Budapest felé. A magyar főváros Keleti pályaudvarára 9 órakor érkeztünk meg, ahol a részünkre rendezett reggelinél a Magyar Szakszervezetek küldöttsége fogadott bennünket. A delegáció vezetője többek között a következőket raordotta: Kedves Elvtársak és Elvtársnők! Amikor ti hazulról elindultatok, ugyanakkor utazott el egy hasonló csoport innen Csehszlovákiába, hogy mint ti Magyarországon, úgy ők Csehszlovákiában kipihenhessék magukat. Mi tudjuk jól, hogy egy,pár évvel ezelőtt úgy tüntették fel előttetek a magyar népet, mintha ellensége volna a Csehszlovák Köztársaságnak. Hapä r kismértékű nézeteltérések voltak is, azokat mind a két országban az akkor a • vezetést kezükben tartó kapitalisták idézték elő a két nép között, hogy ezzel is egymás ellen uszítsák a két ország népét, amivel természetesen gyengült volne a demokráciák ereie. Mikor mindkét ország munkásnépe legyőzte az uralkodó kapitalistákat, enyhültek a köztünk lévő ellentétek, A különböző akciókon kivül. ba rétsági szerződésünk, valamint kölcsönös nyaraltatásj akciónk is azt bizonyítja, hogy a két ország között szoros baráti kapcsolat áll fenn A mi váltakozó nyaraló csoportjainknak nemcsak az a feladata, hogy a dolgozók a nehéz munka Után kipihenjék magukat, hanem az is hogy tapaszt alataikat értékeljék és tanulmányozzák a két nép viszonyát. Kedves Elvtársak! Érezzétek magatokat 1ól a mi államunk területén és ha hazamén tk, mondjátok el a csehszlovák népnek mindazt, amit itt láttatok. átéltetek és azt is. hogy mennyire hamisak a reakció rémhírei a mi demokráciánk felől. A koreai nép harcaira kitérve felhívta figyelmünket az éberségre, majd szavait így fejezte be: „Éljen a csehszlovák —magyar barátság Gottwald és Rákosi elvtárs vezetésével! Éljen a Béketábor hatalmas őre a Szovjetúnió, nagy vezérével Sztálin elvtárssa'.!'' Csoportunk vezetője röviden válaszolt az elhangzottakra s az állomáson előadott rövid énekszámok után elindultunk vonatunkkal a Balaton felé. A vonat ablakán keresztül volt módunk áttekinteni a dunántúli hegyesrdombos vidék szép táját és aki értékelni tudja. ami újdonságot látott ezen e részen, az csak az EFSz re gondolhat. A nagy földterülefeken egész tábla egységes tavaszi-féléket láttunk, valamint a nyári tarlóhántás alatt láthatók a barázdák eltávolítása és a földek összeszántása. de mindezekkel ittartózkodásunk alatt lesz módunkban bővebben megismerkedni. Délután értünk Balatonföldvárra, ahol elhelyeztek bennünket és utazási fáradalmainkat még aznap a Balaton hűs vizében enyhítettük. Az első nap átélte után olyan gazdag élmények és látnivalók sokasása áll előttünk, amiről a következő tudósításomban érdemes lesz beszámolni Major Ágoston, Balaton.