Uj Szó, 1950. augusztus (3. évfolyam, 174-200.szám)

1950-08-25 / 195. szám, péntek

U J SZO 1950 augusztus 25 Parasztküldöttségünk a Szovjetúnióban Mit láttam Szibériában? BALZAC M. Hrušková képviselőnő, a csehszlovákiai földműves küldöttség tagja ezeket mondja a Szovjetúnóban szerzett benyomásairól: — Csoportom Szibériába indul, s— Szibéria — ess a szó vegyes benyomássá.'. van rám és ezért kétes érzésekkel hagy

0m el Moszkvát. Első utunk a Felsö-Altájra vezetett ahol egy gyümölcskutató intézetet látogattunk meg. Már útközben megváltozott eddig, véleményünk Szibériáról. Hisz sehol sem látunk puszta sztyeppéket, nem találkozunk medvevadászokkal, hanem nagy búza-, rozs-, répa. és komlótáblák fogadtak bennünket, birka és állatcsordáktól tarka dombokat látunk. Üj élet van itt. a szovjet ember boldog új élete. Most olyan helyeken utazunk amelyek a cári uralom alatt kevésbé voltak benépesedve és ahová a nagy Októberi Forradalom életet hozott. Ide sok embert telepítettek át az ukrajnai és a voronyezsi vidékekről. Az ide telepedett nép a legnagyobb egyetértésben él a bensztilött altáji néppel, akik azelőtt ojrotoknak nevezték magukat. Két órai utazás után az állomásra érünk. A nap melegen süt, mert Szibériában most tombol a rövid életű forró nyár. Az állomáson egy csoport fogadott bennünket, melynek élén egy egyszerű Sztálin-díjas ember áll, Liszabenko akadémikus. R Mezőgazdasági Tudományos Akadémia megalakítója. A szibériai teíepüiésekről beszél és a gyümölcskutató állomás fejlődéséről. Az állomást nem régen alakították meg, ezért egyelőre még csak kisméretű mjnt egyáltalán az egész Szibériai kertészet. so évvel ezelőtt ínég egyetlen egy gyiimölcsöskert sem volt található Szibériában. A szibériai nép nem is hitte, hogy náluk is lehetséges a gyümölcstermelés, És amint dr. Liszabenko mondja, az emberek itt éltek és meghaltak, anélkül, hogy ismerték Volna az alma ízét. Csak Micsurin tanítása döntötte meg a szibériai kertészet lehetetlenségéről szóló elméletet. A Nagy Októberi Forradalom és a Földművesek kollektív gazdálkodása megteremtette anyagi alapjait ennek a munkának És ma itt már a rövid vegetációs idő ellenére is alma, eper, dió, szőlő és dinnye érik, amelyek a virágos kertekkel együtt a hegyek lejtőit díszítik Még nem régen a tíz űjján meg számolhatta az ember a kerteket Szibériában. Ma már a szibériai kolhozok 25 százalékának van saját kertje, amelyek nemcsak, hogy többmilliós jövedelmet hoznak, hanem a falu fódíszei is. Itt Szibériában nagy jelentősége volt a Micsurin-Liszenko-i tudománynak, amely nincs elválasztva a gyakorlattól hanem éppen a gyakorlat szolgálatában áll. Liszabenko mint egyszerű népkutató kezdett kísérletezni Az 1932-es évben a kolhozosok értekezletén Moszkvában született meg az a gondolat a fejében, hogy Szibériában kerteket kell létesíteni. Meglátogatta személyesen Micsurint. M csurin helyeselte Liszabenko gondolatát. A kezdet nehéz volt, mert a szibériai népnél nem talált megértésre. Az első évben csak utazgatott és vadnövényeket és bokrokat gyűjtött az altáji vidéken. Munkáját nagyon kitartóan végezte és kezdettől fogva h'tt aíbban, hogy jó eredményeket fog elérni. Egypár hónap múlva négy hektárnyi területet utaltak kj kísérletei számára és 4000 rubel pénzsegítséget. Most segédet fogadott, lovakat és házat vásárolt. Tavasszal már megkezdte a növények ültetését, amelyek között a Micsurintól kapott növények is ott voltak. Ilyen egyszerű eszközökkel és ilyen egyszerű kezdettel kertjét a szibériai gyümölcstermelés központi iskolájává alakította. Az állomáson többfajta gyümölcscsel kísérleteztek és Micsurin tanítása szerint olyan fajtákat termeltek. amer lyek bírják a szibériai éghajlatot és amelyek csak rövid vegetációs időt igényelnek. Az állomás nem csak új fajtákkal kísérletez hanem a bevált fajták elterjedéséről is gondoskodik. Az állomás alkalmazottai leveleznek az egész Szovjetúnió kutató todósaivai és kolhozosaival. Évente több ezer levelet kapnak, amelyekben az ország minden részéből érdeklődnek az ültetés és a magvak felöl Dr. Liszabenko és munkatársai Karvcova és a Zootová, a kis komSomol leány a gyümölcsfák, bokrok és virágok hosszú sorai között vezetnek bennünket és közben mindent megmagyaráznak. E mellett kóstolgatjuk a finomabbnál finomabb gyümölcsféléket, ribizlit és a gazdag epertermés maradványait, Mielőtt megkezdték az epertermelést körülbelül 100 európai eperfajtával kísérleteztek, de egy sem vált be. Ekkor keresztezték az európai és aa itteni eperfajtákat. Ezáltal sikerült olyan fajtát nyern.ök, amely nagyszerűen bevált. Az eperföldről az almásba megyünk, ahol bizony nagy meglepetés várt ránk. A szibériai ranét-almát európai fajtákkal keresztezték és ezáltal olyan almát nyertek, amely ugyanolyan jóízű, mint az európai fajták. Egy alma súlya kb. 100 gramm. Hogy az almafákat megvédjék a nagy — néha 50 fokos h degtöl kitaláltak egy egészen új ültetési módszert, amely arra kényszeríti a gyümölcsfát, hogy egészen a föld mentén fejlődjék szélességi irányba. Ez az almafa fajta hasonlít a bokorhoz, vagy pedig a szétnyitott esöernyőhöz. Az ágak a földön húzódnak. Télen betakarja őlceti a hó és megvédi a fagy ellen. És az ilyen csodáknak egész sorait láthatjuk. Le sem tudjuk mindet írni Hogyha csak egyszer akarnánk körüljárni a kertet, az is egy egész napig tartana, mert a kert kerülete 30 km. Ezért búcsúzunk ennek a gyönyörű kertnek a létrehozóitól. Tudjuk, hogyha nem lett volna szovjet ember, aki gondot fordított Szibér'ára, ez a föld még ma is jéggel lenne borítva. Az ÜJ SZÓ szabadságodra is elkísér! Minden előfizetőnknek szabadsága tartama alatt biztosítani óhajtjuk újságját. Négy nappal a nyaralás megkezdése előtt szíveskedjenek az új címeket (az eddigi cím és előfizetői szám feltüntetésével) kiadóhivatalunknak beküldeni. A nyaralási idő alatt minden példányonként vásárló olvasóink kívánságára Is nyaralási ideje alatt a kívánt címre lapunkat megküldjük. Az Uj Szó kiadóhivatala. 11799—1850) Most volt száz éve hogy Balzac meghalt. Balzac halálának idejére esik a tudományos szocializmus megteremtése, ekkor kezdődik meg a proletariátus tudatos osztályharca a burzsoá ellen, hogy megszüntesse a kizsákmányolást, s ezzel nemcsak magát, de az emberiséget is felszabadítsa, Azóta a munkásosztály nagy keserves és győzelmes utat tett meg. Alaposan ismeri magát és az ellenséget, szövetségeseit és árulóit, saját fegyverét és az ellenségét ís; felmérte hogy mit jelent számára a haladó emberiség által felhalmozott kulturális örökség, hogy mit használhat a múltból és mit nem, mi esett ki az idő rostáján és mi az, ami időtálló a roppant változások közepette. Balzac müve nemcsak élő maradt nemcsak hogy nem hullott ki az idő rostáján, de segíti is a munkásosztályt harcaiban. Az a hatalmas béketábor, mely a kommunizmust építő Szovjetúnió vezetésével a békéért és az emberi haladásért harcol nem csupán a nagy író emlékének hódol, hanem meg is védi Baizacot azzal a burzsoáziával szemben, amely ijedten fordul el a polgári társadalom egy:k legélesebb szemű ábrázolójától és vagy a felismerhetetlenségig eí torzít ja vagy megtagadja irodalmi hagyatékát. Nem tudják megbocsátani neki. hogy regényeinek hosszú sorozatában — kinyilatkoztatott legitimista és katolikus nézeteivel ellentétben — olyan élethű, valóságos tehát elrettentő és visszataszító képet fest mind a polgári forradalomban elbukó, eltűnőben lévő nemesi világról, mind a polgári társadalomról, amely ennek a helyébe lép. Hogyne fordulna el a burzsoázia attól a Balzac-tól aki megállapította, hogy »a törvény a pénzből általános értékmérőt csinál és a politikai képesség alapja lett?* Nem csodálkozunk azon, ha az imperializmust kiszolgáló nyugati.'esztéták és írók nem szívesen olvassák, hogy az, aki a polgári társadalomban »valaha büszkélkedni akart az írásaival, silány újságcikkekre tékozolta az erejét, amelyek később, mint megannyi gaztettek háborgatják a lelkismeretét Elindult, hogy nagy Íróvá legyen és azon veszi magát észre hogy hitvány firkásszá aljasodott«. Az imperializmust kiszolgáló írók egyre több »híbát« fedeznek fel Balzacban. Már a mult század vége óta meg'nduit Balzac ^átértékelése* Az iskolák számára írt történelmi és irodalomtörténeti tankönyvekben Balzacnak kevesebb helyet szánnak, BORISZ POLEVOJ: EGY SZTÁLINGRÁDI MUNKÁS Fordította: Rajna Béla. 10 A fiatalok jelenléte az ifjúság ízét árasztotta szét a Martin körül, mintha egyszerre csak egy csomó frissenhajtott topolyaágat hoztak volna be az üzembe És annak ellenné re, hogy tudása nem csökkent hogy egyetlen szemp Uantással meg tudta állapítani, mennyi szenet tartalmaz a próbaöntés, hogy mjmden újabb laboratóriumi elemzés csak megerősítette őt abban a tudatiban, hogy ezirányú művészete változatlan. Kazimov most már minden körülmények között elküldte a próbát a laboratór umba és az expressz-laboratórium képviselőjének így módjában állt mind gyakrabban megjelennie a kemencénél. A régi segédolvasztár akkor jelentkezett ismét az üzemben, amikor Kazimóvnak már s került elérnie háborúelőtt; átlagteljesítményét. Valogya eltávozott a brigácijvii és a termelés nyomban erősen csökkent. De Kazimovot ez nem ijesztette meg, hamarosan helyrehozta a hibát Most már nem érezte azt a bosszantó nehézkességet a mozgásban, amely mind g dühbe guritja és megharagítja az igazj mestert Észrevette, hogy lassanként visszatér munkakészsége, amelyet az elmúlt hét év alatt elveszített. De messze volt még attól, hogy igazi mestere legyen munkájának. Nagyon jói tudta azt ő maga is és mindenképpen arra törekedett, hogy régi tudását, amely ma már bizony elégtelennek számított gazdagítsa azzal az- újjal, amit az ő távollétében ajándékozott az acélöntésnek a szovjet tudomány és az olyan emberek munkája, mint Valogya Sumilov. De ő nem akarta gépiesen alkalmazni ezt az újat, egyszerűen csak felhasználni az új recepteket Arro törekedett, hogy alapjaiban megértse az egész technológ ai folyamatot, hogy megmagyarázza önmagának az acélöntés kémiájának és fizikájának minden titkát, hogy azután tudatosan irányíthassa azokat. Az a piszeorrú lány akinek feladata volt, hogy napról-napra feltüntesse a Martin-üzem versenyeredményeit, mnden nap jobb és jobb termelési adatokat jegyezhetett fel az első kemencénél. Kazimov néha már megközelítette az üzem átlagtermelését, de Valogya Sumilov eredményétől bjzo<ny még alaposan elmaradt. Az olvasztár még mindig elégedetlenül hagyta ei munkája végeztével a gyárat. Odahaza Kazimov továbbra is együtt íítanult« esténként Szlávkával Hol az előadási jegyzetek fölé hajolt, hol pedig valamelyik könyvvastagságú technikai folyóiratot, vagy a »sztahánovista lapoíkat« olvasta. amelyekben az ország vezető olvasztárja nak tapasztalatait ismertették. És amikor a gyerek megkérdezte a lakótól hogy milyen osztályzatokat kap, Kazimov arca elkomorult: — Rosszakat, Szvjatoszláv testvér, rosszakat. Sehogysem tudok Kimászni a hármasból! — Ugyanúgy, mint Zenuskin, a mi osztályunkban — bólintott megértően Szlávka. — Ö is mindig csak hármasokat, meg hármasokat kap. Azt mondja nem is akar jobbat. Hármasokkal is át lehet csúszni a második osztályba. — Hazudik a ti Zenuskintok, ne higyj neki, Szvjatcszjáv. A mai időkben nem szabad hármasokkal bíbelődnünk — Kazimoy mosolyogva ellentmondott a gyereknek. — Hidd, el, ma még a négyes is kevés, ma teljes gázzal kell haladnunk . .. Végigsimított kopaszodó fején és még nagyobb akaraterővel hajolt a papírlapok fölé. 7. Az öreg, gömbölyű ébresztőóra ünnepélyesen ketyegett az új, Sakkozott szekrényen amelybői még mindig áradt a politúr illata és amely nemrégiben jelent meg, mint új szerzemény Klavdia lakásában. Már elviharzott a februári hofergeteg. Reggelenként a levegő már megtelt az olvadó hó szagával. A régi barátok helyett, akik valahol az Uraiban dolgoztak, Kazimov új barátokra tett szert és közöttük s az első volt Zorin, akinél, valahányszor csak szükség volt rá, mindig talált együttérző mosolyt, jó tanácsot. Az Olvasztár hozzászokott új barátjához. Kazimovnak lakást ígértek az újonnan épülő lakótelepen. De ő nem sürgette a vezetőséget. A háború megtanította Kazjmovot arra, hogy azt a helyet tekintse lakásának, ahol szögön lóg a köpenye és az ágy alatt áll a hátizsákja. Ebben a vendégszerető szobában pedig külön sarkot js kapott. Az egyik vasárnapi szabadnapon Kazimov, Szlávka segítségével vidám, rózsás tapétával díszítette fel a falat. Már vett egy jó ágyat is, egy szekrénykét és hogy ne zavarja állandóan lakásadóit spanyolfallal kerítette el a maga helyét. Klavdia szőnyeget akasztott Kazimov ágya ŕneUett a falra, kikereste bőröndjéből elhúnyt felesége és gyermekei fényképét, gyöngyházrámáiba helyezte a fényképeket és felakasztotta Kazimov ágya fölé, arr

a az oldalra! ahol a férfi feje szokott lenni. Ezek a fényképek mhtha megerősítették volna Kazimov autonómiáját ezen a szűk, háborúutáni lakóhelyen. Általában azóta, amióta először hangzott fel ebben a barakszerü szobában annak az ébresztőórának ketyegése amelyet Kazimov szinte egész Európán kercsztülhurcolt, egyszeriben megváltozott itt aa élet Nemcsak a kárpitról volt itt a szó és nemcsak az új, kellemes és szép holm'krói, amelyekkel szinte minden fizetéskor gazdagodott a lakás. Kazimov ős a háziasszony között becsületes, jő viszony alakult ki. Különböző időben dolgoztak és így hétköznap csak ritkán találkoztak és keveset beszéltek egymással. De a férfi minden nap, amikor el ndult a gyárba, kis csomagot talált a zsebében: reggelit amelyet gondosan papírba csomagoltak. Amikor pedig visszatért munkájából, cédula várta az asztalon, amely arról értesítette, hogy ébben meg ebben a sarokban félre van téve számára, báránybőrbundával leborítva, — hogy ki ne hűljön — az ebédje, hogy a scsihez* öntsön az ablakban álló üvegből tejfölt és hogy a kására ne abból a gömbölyű üvegből tegyen vajat hanem a kerek bádogedényből. Amikor pedig Klavdia, még jóval pirkadat előtt felkelt, hogy megfőzze a napi eledelt, őt viszont a kemencénél várta meglepetés: egy köteg gondosan felaprított fa, amelyet telefondróttal kötöztek össze. A drót alá pedig ugyanaz a kéz, amely a fát aprította, bedugott egy marók gyujtósfát js A szekrénykében mindig található volt káposzta, burgonya, hagyma és hús. Kazimov, hogy mindezt megvásárolhassa, esténként, a gyárból hazajövet, először elkerült a kolhozpiacra. Szombat esténként a lakó és a háziasszony sokáig elüldögélt a csillogó szamovár mellett, amelyet Kazimov vásárolt, »hogy még otthonosabb legyen a lakás*, és a szamovár álmosító sustorgása mellett beszélgettek a múltról, megtárgyalták, mi újság van a Martin-üzemben meg a garázsban. Kazimov néha hangosan felolvasta az újságot máskor ped g Klavdia egyenletes, mélyzenjfésü hangján olvasott fel egy-egy elbeszélést aa Ogonyokból. * Scsi—húsos káposztaleves orosz j nemzeti eledel. A ford. .(Folyt, köv.) mint Sok közepes és elfeledett írónak. Az olcsó klasszikus kiadványban azt vetik a szemére, hogy realizmusát túlságba v szí és »hiányzik nála a mértéke. /Mások megint kendőzni akarják Balzac realizmusát és folyvást arra hivatkoznak, hogy Balzac tulajdonképpen az egyház és a monarchia hü fia volt. Persze, azt az ellentmondást amely Balzac nézetei és müvei között kétségtelenül fennáll, csak a marx sta-ieninista kritika tudományos eszközével lehet megvilágítani erre a burzsoá esztéták képtelenek. Marx és Engels r.em hiába írtak olyan elragadtatással Balzac realizmusáról. Felfedték, hogy

1' ez a következetes és kritikai realizmus deológiailag is győzedelmeskedik az író külsőleges megnyilatkozásai felett. Rámutattak arra, hogy ennek az ellentmondásnak az oka éppen abban gyökerezik, hegy Balzac nem tudott lelkesedni azért az újért amit a polgárság hozott. sSzó sincs róla — írja Engels —, Balzac a politikában leg timista volt; nagy müve állandó sirám a jó társaság elkerülhetetlen hanyatlásáról, minden rokonszenvével, az eltűnésre ítélt osztály oldalán állt. De mindezek ellenére szatírája sohasem élesebb. iróniája sohasem keserűbb, mint éppen, amikor azokat a férfiakat és nőket mozgatja, ak kkel szívből rokonszenvez — a nemeseket... Hogy Balzac iiymódon kényszerül saját osztályrokonszenve és politikai elfogultsága ellen működni, hogy kedves nemesei elbukásának szükségességét látta, s őket mint o'yan embereket ábrázolta, akik nem érdemelnek különb sorsot és hogy a jövö valóságos embereit ott látta, ahol az akkori időkben egyedül vcitak találhatók — az én szememben ez a realizmus egyik legnagyobb diadala és az öreg Balzac egyik iegnagyszerübb Vonása.* Balzac sok esetben kénytelen volt véka alá rejteni véleményét, hogy írni tudj,

0n és beszámolhasson koráról. Nem véletlen, hogy a .burzsoázia sohase tudott megbocsájtanj neki. Nem véletlen, hogy a huszadik századnak olyan elefántcsonttorony-írója mint Paul Valéry, akí hivalkodva jelentette ki, hogy csupán öt ember számára ír. nem tudta Balzacot megemészteni. Nem véletlen, hogy a háborús uszító., klerikális Francois Mauriac »megborzad« az egyház úgynevezett »hü fiának*, Balzacnak realista regényeitől és hogy az egyház maga indexre tette Balzac müveit. És nem véletlen, hogy ma Balzac a Szovjetúnióban nagyobb népszerűségnek örvend, m:'nt a világ bármely országában, Balzac szülőhazáját, Franciaországot is beleértve, nem véletlen, hogy írásái milliós példányszámben jelennek meg a szocializmus országában és müveit a Szovjetún'ó számtalan népének nyelvére lefordították; nem véletlen, hogy — mint Fagyejev, a nagy szovjet író írja ma »csak a szovjet írók müveiben megnyilatkozó szocialista realizmus hü Balzac realizmusának hagyományaihoz*. Ezért jelent segítséget Balzac a nemzetközi munkásosztály, a béketábor számára, ezért olyan népszerű a népi demokrácia országa ban is. A haladószellemü francia folyóirat, az »Europe«. külön Balzac-számot adott ki és azoknak, akiktől azt kérték, hogy a francia néppel együtt ünnepeljék Balzac-ot írjanak Balzac-ról, egyúttal elküldték a stockholmi békeívet is. Jelképe ez annak, hogy mindazok, akik a francia mimkásoszállyal, a haladószellemü franc ák széles táborával együtt szerte a világon a békéért küzdenek, úgy hódolnak Balzac emlékének, hogy az ő müveit is fegyverül használják a békéért vívott harcban. (Havas Endrének, a Szabad Népben megjelen^^anulmányából.) Eladásokat tartanak a SzovletúiifóSiúl visszatért földművesek Tany község helyi CSEMADOKszervezete 27-én reggel 8 órai keadettei ismeretterjesztő előadást rendez. Árvái József, nagymegyeri földműves, a Szovjetúnióban járt parasztküldöttség tagja beszámol a Szovjetúnióban szerzett tapasztalata'ról. Hasonló előadást tart a CSEMADOK andódi helyicsoportja 27-én. délután 15 órai kezdettel. Előadó: Nagy Ferenc, muzslai földműves, a Szovjetunióban járt parasztküldött, ség tagja.