Uj Szó, 1950. augusztus (3. évfolyam, 174-200.szám)

1950-08-03 / 176. szám, csütörtök

UJ SZO Í3ulgáriában ma már minden második faluban működik termelőszövetkezet 1950 augusztus 3 — Soha nem lett volna mibelőlünk semmi, ha meg nem alakítjuk a mezőgazdasági munkaszövetkezetet. Todorov, Petrcs bulgáriai kisközség termelőszövetkezetének elnöke ezekkei a szavakkal köszöntött bennünket, am'nt kéthetes bulgáriai tartózkodásunk során az egyik reggel ellátogattunk hozzájuk A földterület 17 százaléka! A süni, api ó földparcellák itt már h rtelen megszűnnek és végtelen friss tarlóhántás zöldeló, öntözéses kertészet tárul szemünk elé. Útközben Todorov elnök eimcnuotta, hagy a fasiszta rezsim a bolgár mezőgazdaságot s éppúgy kiszipolyozta, mint a többi le.gázott országokban. Gép. és jószághíján a temérdek — több mint egymillió százezer kisparceHa — még a lakosság ellátását sem tudta bizto^ítan . A Kommunista Párt és Dimitrov mutatta meg a kivezető utat. 194G után, a bolgár dolgozó kis- és középpa?. a-ztok tömegesen alakították meg a mszögazdasagi munkaszövetkezeteket, i Bulgáriában igy nevez K a termelőszövetkezeteket), amelyeknek területe ma már az ország termöföldjéneic több mint 11 százalékút teszi ki. Minden második bolgár falura egy szövetkezet esik és 150 olyan falu van, ahol minden dolgozó paraszt, tagja a mezögazduság. miMkaszövetkezetneK. A petresi szövetkezet is ebben az időben alakult 250 taggal 500 hektár földterületen. (1 hektár 1.7 kat. holdnak felei meg). — Őszre 1200 hektárra szaporodik a földünk — mondja Todorov — mert a falu minden gazdája szőve zeti tag lesz. . ^kérdeznénk, hogy mi ennek az cka, de ekkorra beérünk a szövetkezeti gazdaság udvarára, ahol aznnnal megtaláljuk a feleletet. Uj, hatalmas tégla stállóhoz érkezünk A tiszta, vízvezetékes ceir ítvályúk mellett a szövetkezet 4 fejőstehene kérődzik. Balra fehérre meszelt sertéslialtató, Mielőtt belépnénk Nikiforova sertésgondozónő fertőtlenítővel telt faládikát tesz lábunk alá. Akárcsak a szeme fényére, úgy ügyel a gyenge, párnapos malackák egészségére. Az őszön ide is bevezették a villanyt. Nikiforova asszony csak egyet csavar a kapcsolón s máris nappali fényesség árad a gömbölyűre hízott afcró állatokra. Közben beszámol gazdaságáról: liOO lev

a egy munkaegységre \ — Tizennyolc kocának százhetvenöt malackája van. Ennek itt — mutat az egyik kutr cára — tizennégy malaca lett az éjjel. Itt őrködtem felette, nehogy egyet is megnyomjon mert hiánytalanul szeretném felnevelni őket. A tagok díjazása a végzett munkaegységek arányaban történik. Tavaly átlagosan IfOO munkaegység jutott egy t^gra, viszont Nikiforova asszony javára csupán január 1. óta 361 munkaegységet jegyeztek be a könyvecskébe. Egy-egy munkaegységre tavaly 400 levát fizettek ki. A földekről h:sszú, bolgár-szekereke-i hordják csomóba az idei kalászost A petresi szövetkezet tagjai a próbacséplés eredményei szerint 20 mása átlagtermést becsülnek hektáronként. A helybeli egyén gazdák jól tud ák hogy a szövetkezet terméseredménye még a legaszályosubb esztendőkben is 20— 30 százalékkal multa felül az övékét. Mindez a kisparcellák felszámolásának és a gépállomás ó munkájának köszönhető. A szövetkezetnek a gabonatermőföld mellett virágzó konyhakertészete van. A legnagyobb szárazság idején is f r ss zöldségféléket szállj taiak a környékbeli városok dolgozóinak 350 mázsa cukorrépa hektáronként — Ezen a területen a tavasszal zöldhagymát termeltünk — magyarázza Dimiter Nájdenof most pedig sárgarépa és takarmányrépa zöldéi a helyén. Amott hatalmas cukorrépa táblát öntöznek. Tavaly 350 mázsa termet

t hektáronként (205 métermázsának felei meg kat. holdanként) — mondják —

j most ennel is jóval több eredményt várunk. . Dél van. A földek végénél felszerelt sátrak mellett szekerek állanak a fr ss ebéddel. Üzemi konyhája van a szövetkezetnek. Amíg az emberek jóízűen kanalazzák a meleg ételt. Raskov Jordán dolgozó paraszttal beszélgetünk, aki ősszel már maga is szövetkezeti tag akar lenni. — Csak azt sajnálom — mondja —, hogy még negyvenötben be nem léptem a szövetkezetbe. A bolgár falvakban egyre több azoknak a dolgozó parasztoknak a száma, akik így gondolkodnak. Egyre több Raskov Jordán ismeri fel a mezőgazdaság' munkaszövetkezetekben a családja bcidog jövendőjéhez vezető utat. Ari Kálmán. Max Reimannt megfosztották képviselői immunitásától A nyugatnémet parlament Max Reimannt Németország Kommunista Pártjának elnökét megfoszj totta képv selöi immunitásától Né' metország Kommunista Pártjának esseni kerületi vezetősége felhívta Essen város lakosságát, . hogy tömegesen tiltakozzanak ez újabb támadás ellen amelyet a dolgozók képviselője ellen elkövettek. »Max Reimannt bíróság elé akarják állítani és börtönbe akarják vetni« írja a felhívás. »E kísérlet célja az, hogy a békének ezt az ősz nte harcosát elhallgattassák, hogy a reakció még jobban kihasználhassa a német népet egy újanb öldöklésben. Ledwohn Németország Kommunista Pártjának kerületi elnöke szombaton egy sajtókonferencián felolvasta Max Reimannak nyilatkozatát a bonni parlament határozatáról. amellye] megfosztották képv selöi immunitásától. A nyilatkozatban többek között ezt mondja: ' >A bonni parlament határozata arra irányul, hogy bepiszkítsa személyemet és ezzel Németország Kommunista Pártját is és megakadályozza politikai működésemet. Ezt a határozatot mely miden parlamenti szokás kigúnyolása, anélkül hozták, hogy lehetőséget nyújtottak volna nekem arra hogy védekezzem a. személyem elleni rágalmak ellen.« ]ózB»f Attila: Cflatai életek indulója Apáink mindig robotoltak. Hogy lenne enni kevés kenyerünk, Bús kedvvel, daccal, de dologban voltak. Az Isten se törődött veiUnk. De ielnöitünk már valahára. Kik nem tudjuk, mi az vígan élni. És mostan vashittel, jó bátorsággal Sorsunk akarjuk fölcserélni. Tudjuk, apánkkal gyávák voltunk. Nem volt jogunk se, csak igazságunk, Most nincs, ki megállat az élet-úton, De, ha akad, nyakára hágunk. Mi vagyunk az Élet fiai, A küzdelemre fölkent daliák. Megmozdulunk, hejh, összeroppan akkor Alattunk ez a régi világ! Szép eredmények a losonci Járásban 10 község áttér az EFSz ii. típusára A losonci járás községeiben az EFSz gondolata még a mult év májusában megszületett. Az első EFSzek Tocsnicán, Pany darócon, Hradišten, Uhorskén és Slaná Lehotán alakultak meg. Az ev végéig már 30 EFSz volt megalakítva amelyek közül a legjobban a panyidarőci a slaná lehotai, a tocsnicai és a nagyfalus EFSz-ek haladnak Losonc járás EFSz-ei ez év tavaszán a közös munkát 3000 hektáron szervezték meg. A tavaszi munkákban szerzett értékes tapasztalatok után a közös aratási munkálatokat még jobban megtudták szervezni. A közös aratási munkák tervét 14 EFSz dolgozta ki. Ezek közül 10 EFSz a tervet teljes mértékben teljesítette, kettő csak részben, és két EFSz még pedig a losonci és a v dinai a tervet egyáltalán nem teljesítette és a régi módszer szerint dolgozott. Az aratási munkálatokat a legjobban a panyidaróci, slaná lehotai, nagyfalusi és tocsn'cei EFSz szervezte meg. Ezekben a községekben az aratás idejét a tavalyihoz viszonyítva a felére rövidítették a költségeket pedig 50 százalékkal csökkentették. Az aratási munkák jó megszervezéséért és a nagyszerű teljesítményekért a nagyfalusi EFSz megszerezte a Szlovák Földművesek Egységes Szövetségének vándorzászlaját. De ez csa« 14 nap g volt birtokában. Azután a tocsnicai EFSz kapta meg. A losonci járásban a közös aratási munkálatokba összesen 1480 földműves kapcsolódott be. akik összesen 3000 hektár vetésterületen dolgoztak. A földművesek a közös munkákban értékes tapasztalatokat szereztek, melyek nem kis mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy Losonc járás 10 közsegének földművesei a'.határozták, hogy áttérnek az EFSz másod k tipusára. Sol-a nem akarnak visszatérni a gazdasági munkák régi módszereihez, amelyek a kis- és középparasztoknak csak nehéz robotot és kevés jövedelmet jelentettek. SELLYEI JÓZSEF: A ILäÉGETT FALU Tíz ember a járási főnöknél Elég jószívvel volt a járási fönök egy szerencsétlen sorsú lalu tíztagú küldöttségéhez, hogy apróra rázogassa velük a falujuk dolgát, hogy megértse óket és megértsék őt. Meghallgatta a szavaikat arról, hogy milyen zsúfolt az életük a sürülakású házakban és hogy milyen lehetetlen az élet, a paraszti gazdálkodás a messzeség miatt. A miatt, hogy nem ott van a szérű, ahol a ház van. Meghallgatta, hogy leégett a falu és az emberekben olyan levertség van, hogy már csak a halált várják. A halál pedig sietni fog, ha esni kezd az őszi eső, ha átnedvesednek a falak, akkor holtbizonyos, hogy az emberek egyenként szép lassan, de biztosan kisétálnak a temetőbe. Megkérdezte tőlük: — Hát milyen segitséget várnak tőlem ? —. Olyan valamit, hogy valahonnan pénzt kapunk és új házakat építünk a domb alatt. — Nincsen olyan pénz sehol letéve, hogy most fölvehetném és maguknak adhatnám, bármennyire is akarok segíteni magukon. — De hiszen fizettünk mi minden negyedévben a biztosítónak. Fizettek, azt tudom. Hát oda mi pénzt fizettünk, most, hogy szükségünk van rá, mért ne adhatná vissza a biztosító. Csak a kárukat térítheti meg az is, ha törvényes a követelésük tőle. Csak törvényes, hiszen most rászorulunk arra a pénzre. Azt nem tagadhatja le. Letagadhatja, mert hiszen nem bizonyos, hogy nem volt-e öngyujtogatás a tűz. Meglippentek az emberek. — Még az se biztos, hogy a biztosító fizetni fog? — Nem biztos. Arra még vizsgágálatot fog tartani. Kitört a sz6 az egyik emberből: — De mi azért jöttünk ide, hogy az államtól és a hivataloktól kérjünk segítséget Ha az államba tartozunk azzal, hogy adót fizessünk és katonákat neveljünk, akkor odatartozunk mi ilyen nagy esettségtink idején is. Bólongatva szólt az úriember: — Odatartoznak, hogy adót fizessenek és fönntartsák az államot, amelyik védi magukat abban, hogy a boldogulásukat kiélvezzék. — Másban nem is? — De odatartoznak másban is. Egymáshoz tartoznak az emberek. Es engedélyt adok maguknak arra, hogy bejárják az egész járást és segítséget kérjenek a gazdagabb faluk parasztjaitól. Hiszen közös sorson élnek, egy osztályhoz tartoznak maguk a többi parasztemberrel. A paraszt. megsegíti a másik parasztot. Pénzt kapnak az egyiktől, zsuppot a másiknál. Befödelezik újra a házaikat és élnek alatta ugyanúgy, mint eddig. — De hát mi másképpen akarunk élni, vagy sehogy. Elborult szemekkel szólott a főnök. — Nem tud segíteni magukon az állam, mert a merev paragrafusoktól nem tudja megmozdítani a kezét, hogy a tönkrement parasztokat megsegítse. Még évek előtt volt úgy, hogy egyik intézmény szubvenciókat adott gazdasági építkezésekre, de nincsen az se. fin a lelkemet adnám maguknak, de az nem segít. Az én lelkemmel semmit se segítenének magukon. Az emberszeretet hiábavaló. — Az se lehet, hogy a biztosítót megszorítsák, hogy fizessen? — Nem lehet. Ha a vizsgálat kideríti az öngyujto^atást, akkor onnan se kapnak semmit. Tíz hang visszhangozta: — Semmit. Fölállították magukban a kérdéseket. Kihez tartoznak ők voltaképpen ? Az államhoz csak egyoldalúan, mert csak ők tartoznak hozzá, de az állam nem tartozik hozzájuk. Olyan hát a társadalom építménye, hogy csak adni kell neki, de. kapni semmit se lehet? Olyan a társadalomban a paraszt, hogy csak adnia kell, de soha semmit se kaphat? Olyan a paraszt, hogy csak rá van dobva a széles mezők keskeny barázdájára, hogy nekitehénkedjen a munkának és a sebes vállain irtózatos terhekkel vergődjön az ég alatt... Van ereje ? Akkor eléldegél a földje hozamából. Nincs ereje? Akkor nem él meg. Micsoda közösség, micsoda társadalom az olyan, amelyikben nincsen segítség egy olyan falunak, olyan kétezer embernek, amelyik megrekedt, hogy nincs útja sehová?... Mondta a főnök: — A parasztok majd segítenek magukon. Mondta az egyik: — A parasztok segíthetnének magukon, hiszen ha egyakaraton lennének, köllene akkor, hogy meghajlítsák a merev paragrafusokat. Akkor köllene, hogy legyen segítség a falunak, ha rászorul. Mondta a főnök: — Ez politika, fin politikai tanácsot nem adhatok, de annyit mondhatok, hogy igaza van. Kiállította nekik a koldulási engedélyt. Aztán elmentek. Nagyon levert volt a tíz ember. Kókkadt fejjel jöttek vissza a faluba. Már messziről eléjük kiabálták a szomorúságukat a romfalak a domb tetején. » Azonban az egyik házon már ott kurjongatott az örök paraszti erő, abban a képben, amit meglátott a faluba visszatérő tíztagú deputáció: Gál Moro füzfaléceket kötözött egybe erös dróttal a padlásán. Ügy kötötte őket egybe, hogy szarufák legyenek és megtartsák a szerha formáját. Kérdezték tőle az emberek: — Födelezni akarsz, Moro? — Azt én. — Nno, nno. — Ne essen be a szobába az őszi eső. — Meg se várod a biztosítót? — Nem én. Mért? Azért, mert tizenhat évig fizettem neki? fin csak egyszer szorulnék rá, akkor se ad semmit. Két fiával dolgozott a háza tetején Gál Moro. A vastagabb füzdorongokat szarufáknak kötözték össze, hogy megtartsák a szerha formáját, keresztbe vékonyabb léceket kötözött, sűrűen. Szaporán dolgoztak a padláson. Alulról több doronggal támogatták alá az alkotmányt, hogy merev legyen, a széltől megmozdíthatatlan. Az emberek elnézték. Kíváncsian kérdezgették az emberek tőlük: — Hát mivel fogtok födelezni? Felelték: — Kóróval. — Annyi kórótok volt? — Nem volt sok. — Takarmányravalő volt csak. — Majd eszik szalmát a szamár. — A kórőval födelezni fogsz? — Nem is köll sok kóró. Hat öl hosszú szerha köll nekünk. Hát ölég ide vagy százötven kéve. — Jobb volna zsupp. — Jobb. — Nno. — Ha volna zsuppom, valami száz kéve, akkor inkább azzal födeleznék, mert a kórót két év múlva ki fog kelleni cserélni innen. « A koldulási engedéllyel zsuppot kértek a házfödelezésre. Némelyik helyen kaptak, de voltak házak a falvakban, amelyeknek a gazdái nem adtak nekik semmit. A biró házába hordták az összekoldult dolgokat. Egyszeresak kijelentette a bíró: — Vigyétek el tőlem a zsuppot, nem akarom én se elosztani, se megtartani nem akarok belőle. Riadtan néztek rá. — Tegnap bementem egy házba, rongyos ©regasszonytól kértem zsuppot. Adott hatot. Nyomorultabb voit az az asszony mindannyiunknál. Nem megyek én koldulni többet, mert. még nyomorultabbaktól kívánjuk mi el azt, amijük van. Nem köll nekem még nyomorultabb emberek holmija, — De födelezni köll. — Födelezek kóróral én is. — A szamaradnak mit adsz enni? — Agyonverem, ha éhes lesz. De nem koldulok én. Igaz, emberi szó volt. Péterben benne éltek a járási fönök szavai, amikkel arról szólt, hogy a parasztok sesrithetik meg a parasztokat senki más. Most rájött, hogy igaz- van a bírónak, amikor nem akar koldulni, mert hiszen egyformán megvan a nyomorúság a falvak tömkelegében. Egyformán megvan a lehetetlen viszony a paraszt és az állam között. Nem is úgy köll a parasztoknak egymást segíteni, hogy megosztoznak azzal, amijük termett, hanem másképpen. Mert nem ölég az, hogy jószívvel vannak egymáshoz az emberek, de meg köll hajlítani a megmerevedett paragrafusok sorát. Széthirdette a gondolatát, hogy a gyerekek már fundamentumon álljanak az életükkel. Azon a napon, amelyiken a biró kijelentette, hogy nem megy ö koldulni többet a nálánál nyomorultabb emberekhez, ugyanazon a napon Péter, János és Laci, a három testvér is előkészítette a kórót. Akkor már sorban nekikészülődtek az emberek a házfödelezésnek a romok tetején. Ki kórót hordott, ki zsuppot szerzett ... * A biztosító vizsgálat tavaszra ért véget. Akkor kifizettek az embereknek egy pár koronát, ami annyi sem volt, hogy zsuppot szerezhettek volna belőle. Maradtak csak kőrószerhák a szerhák. Akinek ritka volt a szerhája és becsurgott rajta az eső, az kijavította a következő év terméséből. Kóróval. * Fölnéztem a dombra a határból, a patak tájékáról júniusi napsütésben. Eljöttem újra, hogy megborzongjak az élettől, amelyik olyan, amilyen ; eljöttem, hogy hiegörökítsem a fajtám roppant fájását, amelyik a fejét nyomja. Ti csak lehorgasztottfejü parasztot láttok, látjátok a falut, de nekem a lelkemet üti az élet minden ütése, ha paraszt kapja azt. Táncolt a nyári napfény a barna kőrón, szememben villogott a furcsa fény. Pedig június volt. remén y es volt ae érlelődő kalász. De mondtam akkor: — Ne csak a kalász adjon reményt, mert nem elég az. A kalászon túl is remény legyen, adja meg az élet mindazt, ami az emberi életből a pa« rasztnak kijár. ,