Uj Szó, 1950. augusztus (3. évfolyam, 174-200.szám)

1950-08-19 / 190. szám, szombat

1850 augusztus 19 C. Carjev „A vörös proletár" moszkvai gépüzem SzK(b)P bizottságának titkára, a Lenin-rend kitüntetettje: A SZÖVŐI Üzem pártszervezete: iiurgigiiiiíiIsSák a Maié méiszereScéri foíyfatott barcban A termelési tervek teljesítése és túlteljesítése az ipari üzemekben nagyon szarosain összefügg a munka terrrvűiékenységének emelkedésével A munka termelékenysége mindenekelőtt attól függ, hogy a munkások kollektivájá az üzemben tömegesen elsajátítsa a haladó munkamódszereket. A „Vörös proletár" moszkvai üzemben a szocialista munka verseny folyamin keletkezelit az úgynevezett élmunkásmozgalom. E nagy jelentőségű mozgalom keletkezése Ivan Velov kommunista nevével függ össze. Kölcsönös barátságban Boiotin pártonkívüli bolsevistával, az. üzem főtechnológusának helyettesével, Velov mester azon gondolkozott, hogyan alakítsa át munkászakászát, hogyan gyorsíthatja meg a munkamenetet. Az öreg mester teljes támogatásban résaesület munkaszakaszának kommunistáitól s elsősorban Szavostyan mester pártcscparisz-ervezőtől. Munkaidejük után mindig arról tanácskoztak, hogyan egészíthetnék ki legjobban munkaszakaszuk műszaki berendezését, milyen módon tervezzenek. Megtárgyalták, hogyan biztosíthatnák az alkatrésszek folyamatos gyártását futószalagon az új formáknál és hogyan nevelhetnék az embereket a legjobban az új munkamódszerekre. Világos volt, hogy Velov mester kezdeményezése — kollektív sztahanovista munkát szervezni — óriási jelentőséggel bírt a munkatermelékenység általános emelésére az üzemben. Ezért az üzemi párt szervezet teljes erejével támogatta az Újítót. Elgondolását az üzemi sajtóban s az agitátorok útján népszerűsítették. A kommunista-újító kezdeményezését átvették az üzem más műhelyei és munkaszakaszai is. Az eredmények hamarosan (megmutatkoztak: Csak maga Velov munkaszakasza rövid idő alatt a termelés másfélszeresé^ emelkedett. Hasonló sikereket ertek el azok a, műhelyek és munkakoJlektiv-ák, amelyek áttértek a gyorsabb módszerű munkára. Ivan Velovot, a mozgalom kezdeményezőjét, Sztálin-díjjal jutalmazták. Velov azonban ezzel nem elégedett meg. Mint azelőtt is, szoros kapcsolatban áll a konstruktőrökkel és technológusokkal, új célszerű javaslatokat ad neki, bebizonyítja az új műszaki javítások hasznosságát. Ezenkívül a mester mint kommunista, mint áánghuzgalmú agitláitor Ás működik, népszerűsíti az új munkamódszereket nemcsak a saját üzemében, hanem más üzemekben, m un kásklubokben és tudományos kutató intézetekben is. Törhetetlen erővel agitál a műszaki fejlődés mellett, az új technika általános érvényesüléséért, amely a termelési tervek túlteljesítésének nélkülözhetetlen feltétele. A „Vörös proletár" kommunistái a legfontosabb fejadatban — az új technika kiépítésében — az egész kollektivum előharcosai. Az üzem egyik műhelyében moat készítik a magasminőségű univerzális esztergapadok első szériáját. Ezt magasabb osztályú esztergapadoknak nevezik. Ennek az esztergapadnak története a következő: Egy pártülésen javaslatot nyújtottak be új magastermeiákenységű esztergapadok összeállítására, és felhívták az üzemet, hogy járuljon hozzá az ilyen esztergapad tervezéséhez, amely megfelel ne a technika legújabb követelményeinek. Az üzem igazgatósága teljes súlyával támogatta a pártgyűlés határozatát és az új gép tervezését egy fiatal konstruktőrökből álló brigádnak adta ki, amelynek élén Valentin Levmunov kommunista, a Sztálin-díj laureátus-a állott. Ez a brigád számtalan álmatlan éjszakát töltött, mig megoldották a megoldhatatlannak látszó feladatokat. Az első esztergapad felszerelésére a pártszervezet az üzem legjobb embereit Választotta ki. A kiválasztott .munkások teljes komolysággal és felelősségük tudatáéban láttak hozzá a feladat teljesítéséhez. Sokszor végtelein türelemmel újból és újból hozzáfogtak ugyanahhoz a munkáihoz, hogy megtaláljak a legapróbb részletnek is a leghelyesebb megoldását, a leghelyesebb technikai eljárást. Levmunov nem volt konstruk tőr a szó közönséges értelmében, Munkáját nem az irodában, íróaszial mellett végezte. Levmunov mindent megtárgyalt a mesterekkel és munká sokkal, figyelemmel meghallgatta a. szerelök és aaok véleményét, akik a gépeket kipróbálják. Az esztergapadot az üzem legjobb esztergályosai próbálták ki — mindnyájan kommunisták, a Sztálin-díj kitüntetettjei. A konstrukció szerzője elhalmozta őket kérdéseivel, őszinte, kíméletlen kritikát kért. És a konstruktőrök ismét összeültek a számítások és rajzok fölött, törték a fejüket, hogyan lehetne a gépet tökéletesíteni, hogyan lehetne összeállítani az 'Univerzális esztergapadot, a legjobbat a világon. A műhelyek és műszaki osztályok párttitkársiálga és a pártszervezet nem egyszer tárgyaltak az új esztergapad kérdéséről. Elérték azt, hogy az egész kollektivum hatalmas akarata nyilvánult meg minden ülésen és a munkások minden kijelentésében, — hogy a lehető legrövidebb időn belül új gépet adjanak az államnak és idejében teljesítsék a párt és a kormány feladatát. Végül az új esztergapadot felszerelték. A „Vörös proltár" üzem szár mos új esztergapadot készített az automobil és trakitoripar számára, a fémipari üzemeknek, a közlekedési és mezőgazdasági gépiparnak, a háború utáni ötéves terv keretében. Arról, hogy e fontos műben — az új technika kiépítésében — milyen nagy szerepet játszanak a kommunisták, tanúskodik az a tény, hogy az üzem húsz dolgozója közül, akiket a Sztálin-díjjal tüntettek ki, tizenhat kommunista. Mindegyik közülük mint párttag kötelességének tartja, hogy minden téren elősegítse a gyors munkamódszerek elterjedéséit nemcsak saját üzemükben, hanem Moszkva és a szovjet haza máts városai többi gyáraiban és üzemeiben is. Mindnyájan türelmesen és érthetően tanítják az ifjúságot, munkájukról beszélnek és megmutatják számos érdeklődőknek és beszámolókat tartanak az üzemben. Mindegyikük segíti diákjait, hogy emeljék minősítésükért és megtanítják őket, hogyan lehet a legkevesebb fizikai erőfeszítéssel és energiával a legtöbb terméket gyártani. Felsorolhatnék az üzem kommunistáinak szászait, akik párttagsági kötelezettségük tudait ában harcolnak a műszaki haladásért, a munkaermelékienység tartós növeléséért iés így példát mutatnak. Michail Boj kov bolsevik egyike a legjobbaknak, akik az esztergapadokat kipróbálják. A szövevényes gépat egy és félkét óra alatt kipróbálja és beállítja a norma szerinti 6 óra helyett. A május előtti sztahanovista műszak ban kilenc esztergapadot próbáűt ki. Miben rejlik Bojkov „titka"? Abban, hogy idejét és munkahelyét gondosan kitervezi és megszervezi. A legnagyobb mértékben észszerűsiti munkáját. Bojkov számol minden perccel és a technológiai eljárás minden „apróságával". Nikolaj Kuzmin kommunista hatszor egymás után nyerte el az elsőséget az üzemi esztergályosok közötti versenyben. 'A második jműszaki műhely egész koilektívuma melegen üdvözölte ezt a szerény dolgozót, aki nemrégen ismét kiharcolta az üzem legjobb esztergályosának címét. Kuzmin munkája értékes alkotás, amelyet áfrhatt j. haza iránti nagy szeretete. Nikolaj Kuzmin újító mindenben: az új szilárd öntvények használatában, a technoiogia egyszerűsítésében, az eszközök kímélésében, a berendezéssel való óvaA május előtti munkaversenybsn, A májúh előtti munkaversenyben, mint mindig, a kommunisták voltak az előtérben. Dimitrij Gorbacsev gyaluló, Michail Szavin frézelő, Vaszilij Lopatin esztergályos, Voronkov faragó nevei, sok mis nevével együtt az üzemi és műhely becsülettábláikat díszítik. Az üzem egész koilektívuma példaképül tekinti a kommunistákat — a műszaki haladás, a terven felüli termelés, az ötéves terv időbeli teljesítésének s a kommunizmus felépítésének aagy harcosait. - UJSZ0 L Aki kétszer járt a szovjet földön Brnula János, farkasdi gazda, 1898-ban születeti, tehát ma 52 esztendős, észjárása azonban eleven és gondolkozásmódjával jelveszi a versenyt akármelyik fiatal, haladószellemű gazdával. Kutató szellem, amíg meg nem győződik valaminek a helyességéről, addig gyanúval és bizonyos fenntartással fogadja bárki állítását. Gyanúját kíméletlen gúnnyal fejezi ki. Azok közé tartozik, akik nem hagyják magukat egykönnyen becsapni, Magatartásában van valami a munkás tudatos határozottságából és a paraszt furfangjából. Tisztában van a munkás-paraszt szövetség fontosságával, mintahogy tisztában van a Nagy Októberi Forradalomnak a világ összes dolgozóira kiható jelentőségével. Pontosan tudja azt is, hogy miként támadták meg az intervenciós hadseregek a Szovjetuniót csak azért, hogy vérbe fullasszák a világ első munkásáltamát. Brnula e ívtár s ifjúmunkás korában bányász volt. A munkás és paraszt-élet súlyos tapasztalataival és komoly felkészültségével indult el ezidén a Szovjetunióba, hogy lássa a szovjet falu nagyüzemi mezőgazdálkodását. A Szovjetúnióban szerzett tapasztalatairól a következőket közli velünk. Az idősebb szovjet emberek — Tudnod kell azt, hogy a Szovjet únió földjén most már másodízben járok, de mindjárt azt is hozzá kell tennem, hogy ma merőben más körülmények között jártam ott mint valaha, az első világháború idején. A tíári Oroszország idején saját szememmel láttam a földet túró muzsik hátéin a cári koz

:á!kok kancsukájának véres nyomait. Láttam*'milyen szörnyű állattá sorban, milyen embertelen elnyomatásban él az orosz nép, a többi nemeetiségekről nem is beszélve. Én akkor közkatona voltam ott és emlékszem, hogy a muzsikok térden állv

a könyörögtek huszáraink előtt egy darab száraz kenyér, ért. Ugyanakkor huszáraink az urak márványfalú, tükrös istállóiba kötötték be a lovaikat. Borzalmas volt ez az ellentét, amely itt az ember elé tárult Az urak lovai összehasonlíthatatlanul jobb és különib bánásmódban részesültek, mint a parasztok. Nos ilyen emléktől megrakodva indultam útnak, hogy lássam a Szovjetúniót, a szabad és erős munkásállamot, amely példaképünk lett. — Sejtheted, — folytatja Brnula elvtárs — mily óriási meglepetést jelentett számomra, amikor az üzemekben és a kolhozokban láttam a szovjet dolgozó bámulatraméltóan megszerevezett munkaakaratiái. Ez az acélos, törhetetlen akarat teszi a Szovjetúnió nrtunká shazáját a világ legerősebb hatalommá. Ott asszony és férfi, öreg és fiatal lelkesen résztvegz a szervezett építőmunkában. A szovjet dolgozó nagyon jól tudja azt, hogy az ő vállán nyugszik a viľág békéje és hpgy minél erősebb a Szovjet únió ánn:ál gyengébb az imperializmus. Ezázx dolgozik a szovjet ember és munkájában mindenütt ott az öntudatos szervezés, a szovjeit Kommunista Pártjának irányvonala. — Ezúttal — folytatja. Brnula — az idősebb szovjet emberekről akarok beszélni, az én korombeliekről, akik emlékeznek a cárizmus véres korbácsára, akik 'átélték az első imperialista vérengzést, résztvettek a Nagy Októberi Forradalom döntő harcaiban, építettek és dolgoztak megfeszített erővel 20. éven át. majd amikor a fasizmus banditái hazájukra törtek, hősies bátorsággal harcoltak a Honvédelmi Háborúban és most újra fáradhatatlan energiával és hűséggel építik újra hazaijukat, hogy még erősebb, még hatalmasabb legyen, mint valaha volt. Hát ezek érdekeltek engem leginkább, hogy mit mondanak ők, mi a véleményük szocialista hazájukról. Én ezt már előre így terveztem meg, nagyon jól "tudtam én azt, hogy mi idősebbek meghitten tudunk beszélgetni és nem titkolunk egymás előtt semmit. Az öröm könnyei — Hát így is volt — teszi hozzá mosolyogva Brnula elvtárs. — Megérkeztünk pédáui az Uraiba, ez Arameska kerületbe, ahol a Sverdlovkolhoz dolgozói fogadtak bennünket ünnepélyesen. Nekem persze első dolgom volt, hogy az idősebbek közé keveredjem. Drága, dolgos és béke szerető emberek' ezek. Semmi egyebet nem tettem, minthogy a kabátjukra tűztem a Csehszlovák-Szovjet Bará tság jelvényét és ők annyira meg voltak hatva ettől az apró figyelmességtől, hogy könnyeztek a meghatottságtól. Oly őszinte, szívre ható volt bennük az öröm, hogy én is velük könnyeztem. De nem is lehetett ennek ellentallni, mert harminc esztendővel ezelőtt egy megkorbácsolt és •megalázott népet láttam itt és most egy hatalmas nép felszabadult, öntudatos dolgozóival találtam magam szemben. Könnyeznem kellett, az öröm könnyei voltak ezek, a barátság, az örök, elválaszhataitlan szövetség könnyei. — Aztán, amikor kissé lecsillapodtunk, hált kezdtem érdeklődni, hogy és mint vannak megelégedve. Erre az ö válaszuk az volt, hogy karon fogtak, büszkén megmutatták nekem a koühoz épületeit, a -korszerű gépeket? a traktorokat, az önköt őzöket, a kaszálókat, a "teherautókat, nagy magüárjaikat, szárítógépezetüket, amely naponta 30 tonna búzát szárit, tehén és lóistállóikat az állataikkal, majd egy széles mozdulattel a bevetett határra mutattak, amely eddig kopár, terméketlen volt, ma viszont virágzó termőföld lett az egész táj. — Amikor megkérdeztem tőlük, hogy kinek köszönhetik ezX a virágzó jólétet, egyentetűen azt válaszolták, hogy a Kommunista Párínak és bölcs tanítómesterüknek, a nagy Sztálinnak. Ám ne hidd azt, hogy ezt csak bevett szokásból mondják. Nem! őszinte és büszke öntudat lüktet a hangjukban. Aki hallja őket, annak eszébe sem jut, hogy kételkedjen a szavukban, annyi hittel és lelkesedéssel beszélnek. Egy felszabadult nép hálája és szeretete nyilvánul meg egyszerű szavaikban. Hozzátették még, hogyha nem lerfit volna háború, akkor kolhozuk sokkal virágzóbb, korszerűbb és fejlettebb volna mint ma. Ezeknek a békesezerelő szovjet embereknek dolgozó keze ökölbe s>z»rul, hogyha a Honvédelmi Háborúról beszélnek. De nem is csoda, ha meggondoljuk, hogy ebből a kolhozból 200-an vonultak be és 80-an lettek áldozatai a gyilkos fasisztáknak. Mondták is hogy ők a béke őszinte hívei, azért dolgoznak, azért építenek, de jaj az eleneégttek, h« földjükre mm tenni a lábált. — A Sverdtov kolhozról nagyjá. ban a következőket tudtam meg. 1930-ban alakult 12 családos csoporttal. Eleinte nagyon kevés földel tudtak megdolgozni a kopár ugaron, de az évekkel együtt egyre fejlődött munkamódszerük és ma a legkorszerűbb gépekkel 52 család dolgozik rajté 218 taggal. A kolhoz 4000 hektár földdel rendelkezik. Ebből erdő 1500 hektár, a többi saíámtó és legelő. Háfroan nagy magtáruk ven szárítógéppel felszerelve. Két istállójuk a t&hené&zet számira és kettő a lovak számláira. A lovak szájn* 260, a teheneké 158. Ezenkívül birbanyájjal és baromí'ifarm-m al rendelkezrek. Az egész gazdaságba villany van bevezetve. A munka, becsület és dicsőség — Mindez a közösságé, rövid pár esztendő alatt hozlak létre, miközben a viliig legborzalmasabb háborítja dúlt hazájukban.. Ez a kolhoz a legjobb bizonyítéka annak, hogy a közösségi munka legyőzhetetlen. A munka e szó legnemesebb értelmében közös és a haszon az osztalék ugyancsak közös. Ott nem létezik az, hogy valaki henyéljen, mert a szovjet dolgozó a legmélyebb megvetéssel sújtja a lustálkcdót. Ott a munka becsület és dicsőség. Beszéltem egy munkással, aki tavaly 350 morma- . napot teljesített. Ez a munkás az év végi hozamból 20.000 rubel osztalékot kapott azon a fizetésen kívül, ami a napi munkája után járt. Az osztalékot közös termés mennyisége és minősége határozza meg. így például az, eki tavaly 20.000 rubelt kapott, az lehet, hogy ezidén 30.000-et kap, mert ezidén a termés sokkai jobb volt, mint a tavalyi. — Az irigységnek még a leghalványabb jelét sem fedettem fel á kolhoz dolgozói között. Sőt ellenkezőleg, büszkék arra a dolgozóra, aki év végén a hozamból a legtöbb jutalékot kapja. Jól tudják, hogy pédés munkájával ezt megérdemelte. Egészben véve a kolhoz egy szocialista csal'ád benyomását keltette. Egyébként egyszerű faházakban laknak itt a dolgozók. Amikor megkér, daelem tőlük, hogy miért nem laknak kőházakban, azt válaszolták, hogy elsősorban a kolhoz fejlesztése, a korszerű gépek beszerzése, a gyerekotthon, a könyvtárral felszerelt kultúrház és az iskola építése a fontos, csak azután jöhet számításba a kőhiáiz. De ezekben a faházakban a legnagyobb tisztaság és rend uralkodik. Gyönyörű, finom damasztabroszokkal varrnak leterítve az asztalaik és a bútor is ragyog a tisztaságtól. Hogy a tisztaságra mennyire ügyelnek, a^T a gyermeknevelés bizonyítja. A gyermekotthonba csak úgy léphetünk be, hogy előzőleg fehér, tiszta köpenyt vettünk fel. Itt a gyermekotthonban minden gyermek egyforma gondozásban részesül. A nagyobb gyermekek az iskolákba, a pionirtáborokba jutnak, ahol a szakszerű test- és szocialista nevelésben részesülnek. Itt aztán megfállapítjáfc, melyik gyermeknek mihez ven tehetsége és e szerint választhatja pályáját. így juthat a legegiiszerűbb parasztcsalád gyermeke a legmagasabb állásba, ha tehetsége van hozzá. Ha megnézed a mi főiskolánkat, akkor tudhatod, hogy mi cttöl még nagyon messze állunk. — ÉS végül, — fejeei be Brnula elv-társ — ami legjobban tetszett nekem a Szovjetúnióban az az volt, hogy semmit sem tí'tkoltak előttünk. Nekünk nemcsak a fejlett Kiev környéki kolhozokat mutatták be, hanem olyan kolhozt is, amely moat van fejlődőben. Ilyen volt ez a S verdlöv kolhoz is. Ott mindenit megnézhettem. Leemelhettem a fazekak fedőit, hogy mit főznek és az Kallókban .megnézhettem, hogy milyen abrakot adnak az állatoknak, Minden kérdésemre türelmesen válaszoltak. Sebtében mindent összefoglalva bsmyomásamról anyit mondhatok, hogy a Szovjetúnió harminc és egynéhány esztendő óta óriási fejlődésen ment keresztül. Nemcsak külsőleg változott meg, hanem belül, a szovjet ember is . gyökeresen megválWwwtt. Ezt a döntő és óriási változást a Szov.j«t Kommunista Pártja idézte elő. Mindenütt, amerre megfordul az ember, ezt hallod szóban ós dalban „Naša Strana, Náš Sztálin". Ez a lelkesedés és odaadó ragaszkodás, amit a szovjet ember a Bárt és Sztálin iránt érez nemzev tiségi különbség nélkül, a szocialista haza mély szeretetéből fakad. Ott a hazaszeretet oly mély és tiszta, mint a békéhez való ragaszkodás. SZABÓ BÉLA. Angol munkások a Szovjetunióról Az angol villamosipari munkások J ezjdoszerjnt a Szovjetúnióban tartózkodó szakszervezeti küldöttsége sajtóértekezletet tartott a Trud című szovjet szakszervezeti lap szerkesztőségében. A vendégek, akik eddig tizenöt napot töltöttek a Szovjetunióban. jártak Moszkvában, Zaporozsjében, kaukázusi fürdőhelyeken és részletesen megismerkedtek a szovjet munkások munka- és életkörülménye! vej. Az angol küldöttség' tagjai a sajtóértekezleten kijelentették. hogy mindent megmutattak nekik, ami érdekelte őket. Látták a különféle feladatokat szívvel-lélekkel teljesítő ssovjet emberek intenzív munkáját. Látták a DnyeprOgesz vízierőmüveknél tett látogatásuk során a tiszta, ragyogó műhelyeket, mély benyomást keltett bennük az a tény, hogy a vízierőművek valamennyi vezető helyén fiatal mérnökök és nők dolgosnak. Tapasztalhatták, hogy a. Szovjetunióban milyen nagy érdeklődés mutatkozik a lakásépítkezések iránt. Meggyőződtek arról, hogy a szi^vjet kormány mjndent elkövet, hogy a dolgozóknak megfelelő, kényelmes lakást biztosítson. Ernest Hutton, a> Dames villamosipari vállalat munkása kijelentette, mély benyomást keltett bennük az, hogy a Szovjetunióban milyen figyelmet és gondosságot tanúsítanak a gyermekek iránt. -»A gyermekek iránt ilyön piesssemenô gondoskodást tanúsító ország mem kívánhat háborút* — mondotta Hutton. M. Johnes délwalesi villamosipari munkás kijelentette, hogy hazájába visszatérve, terjeszti az angol nép körében az igazságot a szovjet ország sikereiről és az egész szovjet nép hatalmas béketörekvéseiröl. »A Szovjetúnióból —mondta — a szovjet ország és a szovjet emberek iránti nagy szeretet érzésével térek haza,* L