Uj Szó, 1950. augusztus (3. évfolyam, 174-200.szám)

1950-08-16 / 187. szám, szerda

ÜJSZ0 Megnyílt a Magyar Könyvesbolt Szlovákia fővárosában 1950 augusztus 16 Hétfőn délután öt órakor a Mihálykapu közvetlen közelében meg­hitt ünnepség keretében megnyitották Szlovákia fővárosában a Pravda könyvkiadóvállalat Magyar Könyvesboltját. Az esemény komoly kultúr­politikai jelentőséggel bír, mert bizonyságot tesz arról, hogy népi demok­ratikus Csehszlovák Köztársaságunk a proletár nemzetköziség szellemé­ben, a sztálini nemzetiségi politika vezérelveit követve, gondoskodik ar­ról, hogy az ország területén élő dolgozók, jelen esetben a magyarajkú dolgozók saját nyelvükön ismerhessék meg a szocailizmus tanait és ol­vashassák a szocialista irodalmat. A könyvesboltot a meghívott ven- l érzés résztvenni. A Párt arra tanít dégek délután öt órára zsúfolásig megtöltötték. Ott láttuk a szlovák politikai és kulturális élet számos ki­emelkedő tagját, valamint a népi de­mokratikus országoknak Bratislavá­ban akkreditált képviselőit. A meg­nyitási ünnepségen résztvett dr. On­drej Pavlík, tájékoztatási és népne­velésügyi megbízott, Matej Bélnek, a a tájékoztatási megbízotti hivatal sajtófőnökének kíséretében, Gireth József elvtárs közlekedésügyi meg­bízott, továbbá Fábry István és No­vy elvtársak, a Szlovákiai Kommu­nista Párt részéről, Major István, a Pravda, vállalatok vezérigazgatója, i Ctibor Štítnický, a Csehszlovák írók Szövetsége szlovák tagozatának kép- ; viseletében. A népi demokratikus or­szágok konzulátusai részéről a ven­dégek között ott láttuk Füredi Józse­fet, a Magyar Népköztársaság fö­konzulát Klimo alkonzul kíséretében, valamint Kamov bolgár konzult és Pietrovszky lengyel konzult. A CSE­MADOK képviseletében megjelent Fellegi István országos főtitkár. A vendégeket Major István, a Pravda vállalatok vezérigazgatója üdvözölte. Rámutatott arra, mily je­lentőségteljes esemény e kultúrintéz­mény megnyitása, amely lehetővé te­szi, hogy a magyarajkú elvtársak a marxi-lenini elveket anyanyelvükön tanulmányozhassák. j Azt akarjuk, hogy Csehszlovákia magyarnyelvű dolgozói is elsajátít­hassák a marxizmus-leninizmus alap­elveit, kimélyíthessék elméleti isme­reteiket. Az akarjuk, hogy a szépiro­dalom termékeiből is azokat tegyük a dolgozók közkincsévé, amelyek a haladás, a szocializmus irányelveit oltják a dolgozókba. Tekintetünk te­hát nem a kapitalista nyugat, a ha­nyatló kapitalista irodalom és mű­vészet felé irányul, hanem kelet felé, az új életet teremtő szovjet irodalom és művészet, a népi demokráciák irodalma és művészete felé. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a nyugati haladó irodalom ér­tékeivel olvasóközönségünket ne is­ismertetnők meg. Csupán azt akar­juk leszögezni, hogy kevés új igazi kultúrérték terem meg a tőkés or­szágokban. Az igazi, az erőtől duz­zadó szocialista kultúra napja kelet felöl világít. Nyugaton pedig alko­nyodik. Nem lehet igazi kultúrérté­keket termelni függetlenül attól a társadalomtól, amelyben élűnk. Ezt azért hangsúlyozom, mert a szocia­lizmus és kommunizmus atombombás ellenségei azt állítják, hogy a ten­denciózus művészet nem művészet, csupán a tőkés társadalom biztosítja a művészet és irodalom „független­ségét". Lenin elvtárs nagyon találóan mutat rá a burzsoá „irodalmárok" állításainak hazug jellegére: „A polgári író, művész, színésznő szabadsága csak leplezett vagy kép­mutatóan álcázott függés a pénzes­zsáktól, a megvásárlástól, attól, hogy valaki kitartja őket. És mi szocialis­ták leleplezzük ezt a képmutatást, letépjük a hamis cégéreket — nem azért, hogy osztályjelleg nélküli iro­dalmat és művészetet teremtsünk (ez csak az osztálynélküli szocialista tár­sadalomban lesz majd lehetséges), hanem azért, hogy a látszat szerint szabad, a valóságban azonban a bur­zsoáziához kötött irodalommal való­ban szabad, magát nyíltan a prole­tariátushoz kötő irodalmat állítsunk szembe. És ez lebegjen a szemünk előtt, amikor könyvet vásárolunk, hogy meg tudjuk különböztetni a konkolyt a tiszta búzától, a talmit az igazi aranytól. Major István megnyitó szavai után Dr. Ondrej Pavlík tájékoztatásügyi megbízott tartotta meg ünnepi beszé­dét, amelyet lapunk első oldalán teijes egérzében közlünk. A megnyitón Major István és Pav­lík elvtársakon kivül Füredi József, a Magyar Népköztársaság bratisla­vai főkonzulja is felszólalt. Őszinte örömének adott kifejezést, hogy résztvehet e meghitt ünnepségen azokkal, akik őszintén örülnek a bratislavai magyar könyvesbolt meg­nyitásának. -r- Ezen a baráti ünnepi' alkalmon — hangsúlyozta beszédében Füredi Jó­zsef, a Magyar Népköztársaság bra­tislavai főkonzulja, — amikor két nemzet dolgozói a marxi-lenini «u­Uománry útján találkoznak, (boldog bennünket, hogy a tudományon ke­resztül ismerjük meg az igazságot és az igazságon keresztül bátran és keményen tudunk dolgozni, harcol­ni a szocializmus építésének nagy miunkáj'án. A bratislavai magyar könyvesboltnak az a hivatása, hogy minél szélesebb rétegekhez vigye el a marxi-lenini irodalmat). Tudjuk, a reményének adott kifejezést, hogy amilyen örömmel fogadják Szlová­kia magyar dolgozói e könyvesbolt megindulását, ugyanolyan lelkesedés­sel és ki tartóssal fogják azt látogat­ni és fogják a szocialista könyve­ket maguknak megszerezni, hogy az örök igazságú és emberi tanokból, magukat és. társaikat a szocializmu­sért és a békéért folytatott harcra edzettebbekké nevelhessék. w Kedden délelőtt lapunk munkatár­sa ellátogatott a magyar könyves­boltba, hogy az első napi forgalom­ról számot adhassunk olvasóinknak. A forgalom őrömteljesen lepett meg­bennünket, mert igazán nem várt nagy volt. Már a kora délelőtti órák­ban több mint 20.000 korona érték­ParasztkBMöttségünk s Jarevfj W kelhezSssn Húsz évvel ezelőtt harminc kis­éa középföldműves adta össze föld­jét Bélojarszki községben, hogy egy kolhozt létesítsenek. A kolhoz gaz­dasági alapja kb. 100 hektár föld, 15 ló, és aránylag kismennyiségü gazdasági felszerelés volt. A kulá­kok minden erőfeszítésükkei arra törekedtek, hogy megakadályozzák a fiatal kolhoz fejlődését, káros agi­tációt folytattak ellene és károkat okoztak a gazdaságban. Töbször még az érett gabonától hullámzó földeket is felgyújtották. Azonban semmi sem állíthatta meg azoknak törekvését akik meggyőződtek a kolletktív gazdálkodás előnye Tői A párt és a szovjetkormány se­gítségével a kolhoz tagjai minden nehézséget legyőztek. Az 1932. év­ben már 120 gazdaságot egyesítet­tek a kolhozban. A szovjet nép Hit­ler bandái ellen vezetett Honvédő háborúja meglassította ugyan a gyors fejlődést, de nem állította meg. Ezt abból js láthatjuk, hogy még a háború alatt bevezették a fa­luba a villanyt. — Különben is most magatok előtt látjátok gazdaságrunkat — kolho­zunkat, alkossatok róla magatok véleményt, mondotta Jedokim Koziov, a kolhoz vezetőségének el­nöke. A Magyar Könyvesbolt megnyitása. Babról jobbra: Dr. Pavlík és Gireth megbízottak, Major lat vám a Pravda vezérigazgatója, Fiiredy József magyar fökonzut; Fellegi István a CSEMADOK országos főtitkára. ben vásároltak könyveket és megfi­gyelésünk szerint a vásárlók több mint 60 százaléka vidéki dolgozó volt. Az üzlet vezetőjének felvilágo­sítása alapján közöljük a következő adatot: a ma délelőtt eladott közel 300 könyv 40 százaléka szocialista könyv volt, 30 százaléka szépiroda­lom, 20 százaléka szakkönyv és 10 százaléka gyermekirodalom. A dél­előtti órákban, mialatt lapunk mun katársa az üzletben tartókodott nép­hadseregünk két tisztje érkezett, akik a helyi katonai kórház számára magyar könyveket Vásároltak. Az első nap eredményei alapján is láthatjuk, hogy dolgozóink széles tömegeiben nagy a kultúrszomj, a könyvek utáni vágyakozás és bizto­san tudjuk, hogv e magyar könyves­bolt itt Bratislavátoan Szlovákia magyarajkú dolgozóinak egyik ked­venc találkozóhelye lesz. ha az elmélet a tömegek tudatába hatol, meghódítja őket, anyagi erővé válik és ezzel a szocialista építő munkát segíti elő. Éljen az örök ée, megbonthatatlan csehszkrvák-makyar barátság! Éljen a csehszlovák nép bölcs ve­zére. Gottwald elfárs! Éljen a Szlovákiai Kommunista Párt vezetője, Široký elvtársi Éljen a magyar nép szeretett és bölcs vezetője, Rákosi Mátyás elv­társ! Éljen az egész emberiség nagy és bölcs tanítója, a világ dolgozóinak fölszabadítója, a drága Sztálin elv­társ! A Csehszlovákiai Magyar Dolgo­zók Kultúregyesülete nevében Felle­gi István főtitkár a magyar könyves­bolt jelentőségéről beszélt és annak Kcizlov a továbbiakban megismer­tette a csehszlovák földműveseket a kolhoztagság fejlődésével és a kol­hoz jelenlegi állapotával. A beszédé­ben felhozott tények a legvilágo­sabban bizonyítják, milyenek a kol­lektív gazdálkodás előnyei. A kolhoz birtokát 3836 hektár föld képezi. Ezenkívül az állam 2500 hektár legelöt biztosít díjtala­nul az állami erdészeti alapból. A kolhozban hét állattenyésztő farm van amelyekben összesen 195 ló 55 darab szarvasmarha, 148 fejőstehén, 388 birka, 385 sertés, 1900 baromfi, 800 házi nyúl és egy ezüstróka farm van. A kaihoz jövedelme évről-évre nö­vekszik Tavaly a nagy szárazság ellenére is 873.000 rubel volt a tiszta jövedelme. Ez a tervezett összeget 11%-kai haladta felül. Az állatte­nyésztésből folyó jövedelem évente 17.000 rubel, a birkatenyésztésből folyó jövedelem pedig 26,000 rubel. A kolhoz tagjai megelégedettek. Az 1949-es évben Nikita Cseremnich kolhoztag az akkordnapok ledolgo­zásával 8962 rubelt, 2 tonna gabo­nát, 280 kg. húst, kb. 500 1. tejet és 1350 kg. zöldséget keresett. Az elnök beszámolója után a ven­dégek megtekintették a gazdaságot. Brovtoivá Franc'ska, a küldöttség tagja az ezüstróka farmot akarta látni. Körülbelül egy méter magas osz­lopokon lévő kalitkákban vannak el­helyezve a kis rókák. A rókák nem félnek az emberektől. Szőrük fekete. De amint a tél beáll, szőrméjük megsűrűsödik és ezüstössé válik Tavaly ez a farm a kolhoznak 38.000 rubel jövedelmet hozott. Az ézüstróka farm mellett egy k;s fehér házacskákból álló telep van. Ez a kolhoz házinyúl farmja. A házinyúlak nemcsak húst adnak a kolhoztagoknak, hanem szőrmét is. Tenyésztésük nem igényel sok mun­kát és nagyon gyorsan szaporod­nak. BORISZ POLEVOJ: EGY SZTÁLINGRÁDI MUNKÁS Fordította: Rajna Béla. 4 Az ifjú felhajtotta homlokára a kék védőüveget, zsebkendőjével le­törölte arcáról a verítéket, elgondol­kodott, azután — úgylátszik, eldön­tött magában valamilyen kérdést —• hevesen megfordult és ... összerez­zent. A fiatalember szép, egészsége­sen pirospozsgás arcán valami távoli ismerős vonást vélt felfedezni. Mi­előtt azonban Kazimov számot adha­tott volna magának, hogy tulajdon­képpen milyen ismerős vonást talált rajta, a fiú gyerekesen füttyentett a foga közt és olyan kisfiús hangon, amely ellentétben állt erős, hatalmas termeiével, örömmel felkiáltott: — Pantyelej bácsi! Kazimov ebben a pillanatban fel­ismerte a brigádvezetöben egyik régi tanítványát, azt a pirospozsgás képű, szinte szőrszálhasogatóan kíváncsi ipariskol'ás fiút, aki néha órákon ke­resztül követte tiszteletteljes tekin­tetével tanitómesetre minden mozdu­latát. Amikor Pantyelej Kazimov. a gyár igazgatójával folytatott beszél­getése során hallott a gyár új híres­ségéről, Sumilov olvasztárról, a szo­cialista munkaverseny vezető alakjá­ról, azt hitte, hogy idősebb emberről van szó, aki mögött hosszú termelő­munka tapasztalata áll. Nem is gon­dolt arra, hogy a gyárnak ez az új hőse és Valogyka, a pirosképü ipar­iskolás — aki valamikor kétszer he­tenként ellátogatott osztályával az üzembe, hogy megismerkedjék az acélöntés művészetével — egy és ugyanaz a személy. Na lám, ki fog­lalta el most Kazimov helyét! összecsókol ózott volt tanítványá­val, aztán leült abba az alumínium karosszékbe, amely ugyanazon a he­lyen állt, ahol az ő idejében egy durva, olajjal átitatott fekete pad volt. Hallgatagon üldögélt mindaddig, nhványa puha, fehér gyapjúmellé­nyét és hetykén félrecsapott kalap­amíg meg nem indult a csapol'is. Szemmel követte a fiatalember maga­biztos, pontos munkáját. Minél to­vább nézte Sumilovot, annál szem­betűnőbb volt számára a hasonlóság e munkás és az irányító mérnök kö­zött. Nem az elegáns munkaruha, nem is a pirométer okozta ezt, még csak Sumilovnak az a szokása sem, hogy időnként megnézte karórája másod­percmutatóját, hanem azok a pon­tos, kiszámított mozdulatok, ahogy Sumilov minden egyes próba után valamit beírt a jegyzetfüzetébe, szá­molgatott, gondolkodott, gondterhel­ten összehúzta a szemöldökét, mint­ha csak nem acélt olvasztott volna, hanem valamilyen bonyolult kísér­lettel foglalkoznék. Nem, ő nem nagy­képűsködött. Szemmel láthatóan ez volt a megszokott munkamódszere, az az új, Kazimov számára ismeret­len, ami általánossá vált a szovjet gyárak műhelyeibA azalatt, amíg ő a hadseregben szolgált. Kazimov figyelmesen nézegette volt tanítványát, igyekezett elnyomni akarata ellenére támadt irigységét és keserűen gondolt arra, hogy ő — a valamikor híres olvasztár — mennyi­re visszamaradt, milyen elavultnak tűnnének ma már az ő munkamód­szerei —• Nos, Pantyelej bácsi, mit gon­dol, megpróbálkozunk a munkával? — kérdezte Sumilov a műszak be­fejezése után. Olyan frissen, gondos-tisztán lé­pett ki az öltözőből, mintha csak a sportpályáról érkezett volna és nem állt volna 8 óra hosszat a tüzetokádó kemence mellett. Kazimov összerezzent. A kérdés meglepetésszerűen érte. — Nem tudom — felelt riadtan és kritikus szemmel nézegette volt tá­ját. — Na, nézd csak, mivé fejlőd­tél, vojjan utol lehet téged érni?! (Folytat iuk.) Esni kezd. A hűvös szél sötét fel­hőket kerget az égen. Az ilyen idő­járásnak az Uraiban még nyáron sem örülnek Behúzódtunk az üveg­házakba ahol uborkát termelnek. Az uborkatermelés évente kétszer fizet. Az első szedéskor 17.6 q., a második szedésnél valamivel keve­sebb uborka termett, — mondja J. Malajevá, aki az üvegházban dolgo­zik. — A terv szerint évente 9 és fél kilogramm uborkát kell bead­nunk minden négy négyzetméternyi terület után.- A tervet azonban túl­haladjuk. Az üvegházat gözkatlan­nal fűtjük. Van itt egy-két raj méh is. Ez biztosítja a növények rend­szeres megtermékenyítését. Megtekintjük a műhelyeket is a kolhozban. Éppen úgy, mint min­denhová ebben a gazdaságban, ezek­be is be van vezetve a villany Ta­lálható itt mindenféle alkatrész a gazdasági gépekhez. A fafeldolgozó műhelyben., ahol összesen négy gép van, végzik az asztalos és ácsmunkákat. Mellette fürészgép áll, amelyet szintén a vil­lany hajt. A csehszlovák földművesek figyel­mét nagyon lekötötték a transzfor­mátorok. A kolhozban van két szál­lítható és négy állandó transzformá­tor. A szállítható transzformátoro­kat kiviszik a földekre, ahol bekap­csolják a cséplőgépek és a traktorok hajtásába Az egész cséplést a vil­lany segítségével végzik. A kicsé­pelt gabonát rakásokba hordják, ahol osztályozzák es megszárítják. Minden szárítási és osztályozó mun­kát a villanygépek végeznek. A gondosan berendezett istállók is. a kolhoztagok nagy figyelmét bi­zonyítják. Az új borjúistállóban, amelyben összesen 80 borjú fér el, bevezették -a szalagrendszert az ele­ség szállítására és a trágya kihor­dására az istállóból. Ma új lóistállót építenek. Az azelőtti istálló csak fából volt. Most az új istálló építé­séhez téglát és követ használnak. Az új lóistállóban száz ló fog elfér­ni és a legidőszerűbb követelmé­nyeknek megfelelően fogják beren­dezni. Amikor az idő kitisztult, autóval a földekre mentünk. Szemünk elé tárulnak a nagy »gyémánt« búza­táblák. A magas sürü búza ez év­ben jó termést igér. összesen 190 hektár gyémánt-búzavetés van a kolhozban. — Hektáronként 25 mázsát is fi­zet a búzatermés, — mondja az egyik küldöttség! tag, amint nézi a búzaföldet. A vendégek örömmel járják vé­g'g a zab, árpa és búzaföldeket. Miniden föld — jegyezte meg Bohu­mil Patera Kariové Varyból — kri­tikán felül áll. A jóminőségü föl­dek, az állandó magas termések, ahol azelőtt csak 6—7 mázsát arat­tak le egy hektárról, ez mind a kol­hoztagok kitartó munkájának az eredménye, akik tudásukat a szov­jet biológiai tudományok vívmányai­ból merítik. A »Jarovij koloz« kolhozban he­lyes vetésforgó szerint dolgoztak A szovjet kollektív szocialista föld­művelést a tudomány vívmányainak gyakorlatban való felhasználása, a munka teljes mértékű gépesítései a talaj alapos megművelése és mint ennek eredménye a magas termés jellemzi. A »Jarovij ko]oz« kolhoz pedig csak egy átlag kolhoz, ami­lyen a Szovjetúnióban rengeteg van. Este a vendégek a gyümölcsöst lá­togatták meg. — Igen, a szovjet földművesek a kollektív gazdálkodásban szép ered­ményt értek el, — mondja Suchta Mihály mintha ezzej a Szovjetúnió­ban szerzett valamennyi benyomását akarná kifejezni. J. Lorncsek. Véres terror a bolgár kisebbség ellen Jugoszláviában Jugoszlávia délkeleti részén jelen­tékeny bolgár kisebbség él s ezt a kisebbséget Titöék hihetetlen mér­tékben üldözik. A legutóbbi napok­ban Rakita községben a Tito-banda terroristái tíz bolgár parasztot lőt­tek agyon. — A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság északi részében vala­mennyi iparvállalat teljesítette a 1950 első felére előirányzott terme­lési tervét, több vállalat 250 százalé­kos eredményt ért el. — Ötszázhatvan kilométer egy nap alatt: A sztálinói vasutasok a legutób­bi napokban kiváló sikereket értek el. A szállítási terv első két hónapjának feladatait hét nappal a határidő elö'tt teljesítették. Számos mozdonyvezető egyénileg is kitűnt. Igy Ivanov moz­donyvezető mozdonyával naponta 560 kilométer távoliságot futott b&

Next

/
Thumbnails
Contents