Uj Szó, 1950. augusztus (3. évfolyam, 174-200.szám)
1950-08-13 / 185. szám, vasárnap
, 3 * ,1/ (-V2J TAM Oá üEKttXÍ. Nh.Pl ÜEMOKRACiAERTÍ Jisf A^Ehásn . Az országunkban létrejött népi demokratikus rendszernek és a Szovjetunió értékes segítségének eredményeként a néphatalom 46 országos jelentőségű és 13 helyi jellegű állami vállalatot létesített. Megnagyobbította az ipari vállalatokat, megjavította a gyárak berendezését és jelentős beruházásokkal bővítette ki azokat. Ennek eredményeképpen a textilipar 1349-ben — 1945-höz viszonyítva — 732.4 százalékkal, a bőr- és" lábbeli ipar 1725.4, a cementipar 522.2, az élelmiszeripar 177.3, a vegyipar 359.4, a dohányipar 318.6, a faipar 318.9, a villamosenergiaterme'iés 307.8 százalékkal növekedett stb. Országunk ipara egyre gyarapszik és rövidesen hatalmas, korszerű ipartelepek épülnek, amelyekhez a berendezést a Szovjetunióból kapjuk. Ezekhez tartozik a nagy „Sztálin Textilkombinát", amely már épül és a jövő év második felében üzembe is helyezzük. Ez a textilkombinát, amely 21.000 orsóra von tervezve, s amelynek évi termelési kapac'tása me^hnladia mijd a 20 millió méter szövetet, bőségesen el fogja látni országunkat textilanyagokkal. A kombinát mellett ugyanakkor munkásváros is létesül modern énületekkel, klubokkal parkokkal a dolgozók számára. E városka lakosságának száma meghaladja majd az 5000-et. Befejezéséhez közeledik egy ugyanekkora kombinát építése Malikban. amelv évente tízezer tonna cukrot fog előállítani. Malik körnvéke lesz legfontosabb ipari és mezőgazdasági központunk. Három évvel ezelőtt ezen a helyen volt a Malik-tó, amelyet a néphatalom kezdeményezésére lecsapoltak. Meg kell itt mondani, hogy az amerikaiak megkísérelték ezeket a munkálatokat Fullesnak, a tiranai amerikai misszió vezetőjének 1<ozreműködésével meghiúsítani, aki az amerikaik albániai ügynökségének közvetlen megszervezője és irányítója volt. Hála a Szovjetunió műszaki anyagi segítségének, Tirana közelében épül a „Szelita", ez a hatalmas vizierőműtelep, amely Tirana egész iparát ellátja majd elektromos energiával és ugyanakkor biztosítja a köztársaság fővárosának víz- és villanyáramellátását. A Szovjetunió segítségével épül: egy új posztógyár Tiranában, továbbá új cementgyár, húsipari, hal- és gyümölcskonzervgyárak, kerámiai üzemek, papírgyár, stb. Mindez azt bizonyítja, hogy a7 ipar, amely úgyszólván nem is létezett országunkban a népi demokrácia létrehozásáig, soha nem látott fellendülésnek néz elébe. Albánia, amely azelőtt arra kényszerült, hogy minden iparcikket külföldről importáljon, ma már maga kezdi azokat termelni. Az ipar fejlődését a szövetkezeti kisipari termelés széleskörű fejlődése kíséri. Országunkban most virágzik, erősödik és könnyűiparunknak tevékeny segítőjévé válik a kisipar, amelyet a múltban megfojtott az olasz dömping. Az érc- és szénbányákat, amelyeket a háború idején csaknem teljesen tönkretettek, a néphatalom helyreállította; így most a teljes kapacitással dolgozó bányákat kibővítették és a Szovjetunióból, valamint a testvéri népi demokratikus o'- -' sokból kapott korszerű béren'' '/sel látták el. 1945-höz visz- ' í'.va, bányaiparunk termelése 1049-ben a következő arányban növekedett: a tisztított bitumen kitermelése 1174 százalékra, a nyersolajé 400.8, a széné 557 százalékra. A krómbányászat 1948-hoz viszonyítva 290.8 százalékra, a rézbányászat 1946-hoz képest 475 százalékra emelkedett. A néphatalom, a Szovjetunió óriási segítségére támaszkodva, hozzáfogott a "bányák kibővítésének munkálataihoz, a legkorszerűbb berendezésekkel látta el a bányákat és újabb kutatásokat inditott a természeti kincsek után. A múltban oly csekélyszámú munkásosztályunk, amely hősiesen küzdött az ország fe!szabadítá sáért és élén állt ennek a harcnak, most példátlan lelkesedéssel doigo iik, az ország iparának fejlődésével együtt nő, sorai erősödnek, acé'.ozódnak, tudásra tesznek szert, megtanulják, hogyan kell felhasználni a Szovjetunió munkásosztályának tapasztalatát. Átveszik és alkalmazzák a szovjet munkamódszereket, követik a szovjet sztalránovisták dicső példáját. A Szovjetunió rendkívüli nagy segítséget nyújt munkásosztályunknak ahhoz, hogy elsajátíiha-sa a szovjet nép dicső tapasztalatait — e téren is minden lehetőséget megadott nekünk. Két-három év múlva az albán munkások és parasztok fiainak százai térnek majd haza a Szovietunió egyetemeiről. Mérnökök, tervezők, agronómusok, á'latorvosok, orvosok s mindazok, akik elvégezték a Szovjetunió művészeti, bölcsészeti főiskoláit, népünk szolgálatába állítják az élenjáró szovjet tudományt. AAezőgazdaságiink is együtt fejlődik és korszerűsödik az iparral. A múltban rendkívül elmaradott, a háború által feldúlt nezőgazdaság a népi rendszerben a fejlődés útjára lépett. Parasztságunk most a föld gazdája, teljesíti és túlteljesíti az előirányzott terveket, elsajátítja az új agrotechnikai módszereket. Uj termelési eszközöl vannak és évről-évre bővíti a földreform eredményeként kapott parcelláit, újabb és újabb területeket szánt fel a gabonaneműek alá. A parasztok új ipari növényeket honosítottak meg, mint aminők a gyapot, cukorrépa, napraforgó, stb. Fejlesztik az állattenyésztést, emelik a szarvas- és aprómarhaállományt, fajállatok kitenyésztésén fáradoznak. A néphatalom nagy figyelmet fordít a mezőgazdaság fejlesztésére. Hiteleket nyújt a szegényparasztoknak és korszerű traktorokkal ellátott gépállomásokat létesít. Ezeket a gépeket a Szovjetunióból, Sztálingrád, a hős város gyáraiból kapjuk. A vidéki központokban az állam egész sor állattenyésztési tanácsadó-állomást és nagyszámú fajállattenyésztő farmot létesített. Az állam látja el a parasztokat a Szovjetunióból és a népi demokratikus országokból kapott minőségi vetőmaggal. Számos állami farm létesült, amelyek mintaképei a mi mezőgazdasági munkaszövetkezeteket szervező dolgozó parasztságunknak. Ezek a szövetkezeti gazdaságok napról napra, egyre jobban fejlődnek és erősödnek. Egészen megváltozott az albán falu élete. Ott, ahol azelőtt a nyomor, a betegségek, a tudatlanság, a bejek és agák korbácsa uralkodott — most nőttön nő a jólét, traktorok dolgoznak, iskolák nyíltak. Az albán faluban ,nost öröm és alkotó munka uralkodik, épül a boldog élet. íme néhány számadat, amely szemléltetően mutatja falvaink fejlődését. 1945-höz viszonyítva a talajjavító munkálatok terjedelme 168 százalékra emelkedett. A megművelt földek területe 1948-hoz viszonyítva, 148.7 százalék, a szövetkezeti szektor területe 1947-hez viszonyítva, 254.9 százalék. Az ipari növényekkel bevetett terület 941 százalékra, a gépés traktorállomások által megmunkált földek területe 519.6 százalékra növekedett. Az ipar és mezőgazdaság fejlődésének eredményeként a nép életfellételei jelentős mértékben javultak, életszínvonala emelkedett. 1949-ben az állam leszállította sok iparcikk árát. A mezőgazdasági termékeket nagy mennyiségben, olcsó árakon hozzák forgalomba a szövetkezeti, állami és magánpiacon. Napról napra erősödik és acélozódik a munkásosztály és a parasztság szövetsége, amelynek nvnd nagyobb szerepe van a kiéleződő osztályharcban. városban és falun egyaránt. Jelentős javulás mutatkozik az országban a közlekedési eszközök terén. Helyreállították az összés utakat és hidakat, újabb utakat építettek. Durresi tengeri kikötőt vasútvonal kapcsolja össze Tiranával, Petinnel, Ragozinnal. Most fejeződik be annak a vasútvonalnak építése, amely Durressit Elbassánival fogja összekötni. Uj, tengeri közlekedési eszközök épültek és épülnek partvidékünk valamennyi kikötőjének kiszolgálására. A népi rendszer nagv jelentőséget tulajdonít a nép egészségvédelmének; az ország népe a mult rendszerekben sokat szenvedett a rendkívül súlyos betegségektől és járványoktól. Az orvosok száma elenyészően csekély volt. Az országban "jóformán egválta'án nem volt egészségügyi személyzet. Az orvosi segítséget csak a vagyonos osztályok tudták igénybevenni. Igen kevés volt a kórház és jelentéktelen azok befogadóképessége. Ezekben a kórházakban csak a gazdagokat gyógyították. A népi demokrácia létrehozása ezen a téren is nagv sikereket eredményezett. Jelenleg nagy állami kórházak vannak minden fontosabb központban, rendelőintézetek és poliklinikák a városokban, vidékeken pedig falusi egészségházak. Az állami kórházak befogadóképessége 1949-ben — 1945-höz viszonyítva — 142 százalékra emelkedett, ugyanakkor jelentős mértékben megjavult az otthonukban fekvő betegek orvosi ellátása. Bölcsődék létesültek a munkások gvermekei számára, szülészeti kórházak, szülőotthonok, tanácsadók nyíltak, amelyekben 137.400 anyát és pvermeket láttak el. Nagy erővel folyik a harc a különféle betegségek, mint például a gümőkór, a malária, a reuma ellen, amelvek régebben valósággal tizedelték népünket. 1938-hoz viszonyítva, amikor lakosságunknak 60 százaléka szenvedett maláriában, 1949-ben a megbetegedések száma 21.7 százalékra csökkent. Különösen nagy sikereket értünk el a sötét múlthoz viszonyítva a művelődés és kultúra terén. Népünk túlnyomó többsége az előbbi rendszerekben Írástudatlan volt, a mun kásgyermekek százezreinek még arra sem nyílt lehetőségük, hogy elemi iskolai oktatást nyerjenek. A középiskolai végzettséget csak a gazdagok fiai érhették el. A népi rendszer a tömegek kincsévé tette a művelődést és kultúrát. A népi tömegek még a háború idején mohón tanultak írni és olvasni. Albánia felszabadítása után rendkívül kiszélesedett az iskolahálózat a falvakban, városokban és munkásközpontokban; nagymértékben emelkedett a középiskolák és a hétosztályos iskolák száma. Az iskolareformot a Szovjetunió oktatási reformjának tapasztalata alapján hajtottuk végre. A munkások és parasztok fiainak és leányainak ezrei járnak most iskolába. Az elemi oktatás kötelező és azt százszázalékban megvalósítiuk. Az iskolák száma már az 1948—49-es tanévben 205 százalékra, a hétosztályos isko!nké 1123 százalékra, a középiskolák száma 1538 szüYilékra. a tanu'ók száma pedig 264.2 százalékra emelkedett. Albániában, ahol azelőtt nem voltak főiskolák. 1946-ban megnyílt a pedagógiai főiskola. Albánia különböző központjaiban közgazdasági és kereskede'mi tanintézetek orvossegédi, ápolóképző, műszaki és mezőgazdasági szakiskolák nyíltak. Ifjak és leányok százai végzik egyetemi tanulmányaikat a Szovjetunióban és a népi demokratikus országokban és évente újabb száz és száz diák iratkozik be ezekre az egyetemekre. Százszámra utaznak munkások is a Szovjetunióba és a népi demokratikus országokba, hogy a különböző iparágakban szakembérré képezzék ki magukat Ä fasiszta Tito-klikk, az albán nép legádázabb ellensége Az amerikai és angol imperialisták, a belgrádi és athéni fasiszták — akik népünknek, a szocializmusnak és a békének ellenségei — minden igyekezetükkel azon voltak, hogy megzavarják az Albán Népköztársaság sikereit, hogy leigázzák és szétforgácsolják az országot. Szünet nélkül ellenséges aknamunkát szetveztek az országban. A háború idején az amerikaiaknak és angoloknak nem sikerült elérni céljukat: hogy fenntartsák Albániában a quislingek uralmát és ezért akkoriban tiránai képviselőik közvetlenül kezdtek árulókból szabotőr-, diverzáns- és terroristacsoportokat szervezni. Az Albán Népköztársaságot azonban a mi Pártunk vezette, amely halomra döntötte az amerikai és angol imperialisták gálád terveit. Egymásután zúztuk szét cselszövéseiket és az albán árulóknak, az imperialisták bérenceinek összeesküvéseit. Az amerikai-angol imperialisták bábjai: az athéni monarehofasiszták, gazdáik parancsára több éven át egyik fegyveres provokációt a másik után szervezték déli határvidékünkön. E provokációk célja az volt, hogy nemzetközi méretű vádakat csiholhassanak Albánia ellen, hogy alátámaszthassák az amerikai-angol imperialistáknak a mi kis és békés országunkra zúdított rágalmait és zsarolását a nemzetközi porondon; céljuk az volt, hogy •negdöntsék népi hatalmunkat, hogy elfoglalhassák országunk déli részeit, hogy megteremtsék az előfeltételeket Albániának a júdás Tito és Caldarisz közötti felosztásához és felbátorítsák a belső reakciót a zavargások megszervezésére és az imperialisták és bábjaik e sátáni cselszövésének támogatáíra. Az albán népnek azonban rősek az idegei és soha semmi nem tudta megingatni elszántságát. Az albán nép szembeszállt ezekkel a veszélyekkel. Népünk ellenségei kudarcot vallottak. De az amerikai és angol imperialisták nem tették le a fegyvert. Még egy ütőkártyát tartottak kezükben, amelyet ideig-óráig nem fedtek föl, s amelyet álcázott formában használtak. Ez a kártva Tito fasiszta klikkje volt. A fasiszta Tito-klikk a mi népünk és Jugoszlávia népei közötti barátság és szövetség álarca alatt megpróbálta Albániát jugoszláv gyarmattá tenni gazdasaglldg és politikailag leigázni. A belgrádi fasiszták azzal kísérleteztek, hogy megsem rnisitsék népi rendszerünk alapjait hogy Albánia legyen Tito Jugoszláviájának hetedik köztársasága. Tito és bandája albán ügynökeinek segítségével, akiknek élén Kocsi Dzodze állt, elsősorban Partunkra vetette magát, arra törekedve, hogy azt politikájának vak és engedeiines eszközévé idomítsa. Titóék kezdtek mindenféle szabotázst szervezni, elhintették a bizalmatlanságot és zűrzavart gazdasági életünkben; az albán trocldstákból és minden másfajta külföldi ügynökökből, kulákokból és spekulánsokból rohamcsapatokat alakítottak az elkövetkezendő nyilt támadásokhoz. A titóista és albán fasiszták nagyban megszervezett szabotázsakcióit egyre dühödtebb szovjetellenes propaganda kísérte, melynek segítségével a belgrádi fasiszták megpróbálták aláásni népünknek a Szovjetunió iránt táplált barátságát és határtalan szeretetét, megkísérelték elszigetelni népünket a Szovjetuniótól és a népi demokratikus országoktól, ami megkönnyítette volna számukra legfőbb feladatuknak, a népi demokratikus rendszer felszámolásának végrehajtását Albániában. Pártunkat, népi demokratikus köztársaságunkat nagy veszély fenyegette. Ámde — hála a Bolsevik Pártnak, valamint a Kommun'sta és Munkáspártok Tájékoztató Irodájának, amelyek letépték a júdás Titóról az álarcot és megmutatták az amerikai kémek e veszedelmes bandájának igazi arculatát, — Pártunk, népünk és népköztársaságunk ezúttal is megmenekült az imperialisták és a júdás Tito karmaiból. * Jugoszlávia, ahol a véreskezű fasiszta Tito-klikk van uralmon, az amerikai kémszolgálat fészke lett, amely a Szovjetunió és a népi demokratikus országok, de különösen a mi országunk ellen irányuló ördögi tervek szolgálatában áll. A titóista banditák folytonos provokációkat rendeznek északi határainkon, kém- és diverzáns csoportokat szerveznek azzal 3 céllal, hogy azokat zavargások megszervezése céljából országunkba küldjék, átcsoportosítják és beszervezik az albán háborús bűnösöket. A Titobanda kapcsolatban áll a görög monarchofasisztákkal, s velük, valamint a római neofasisztákkal együttműködve hajtia végre aljas, a^ressziós cselekedeteit népünk ellen. Biztos léptekkel* bátran haladunk elére Az albán nép, amely alaposan megismerte, kifélék a jugoszláv fasiszták, amely jól ismeri a monarchofasisztákat és Mussolini olaszországi utódait, szüntelenül résen van, megőrzi éberségét és mint mindig, most is készen áll arra, hogy az imperialisták és lakájaik részéről megnyilvánuló mindenféle merényletet meghiúsítson. Az albán nép egysége szilárd, mint az acél. Az aľbán népnek n ar egvbeforrottsága ismételten megmutatkozott a legutóbbi választások idején, amikor az albán Demokratikus Front ragyogó győzelmet aratott. A választásokon a lakosság 99.43 százaléka vett részt és a választásokon résztvevőknek 98.18 százaléka a Demokratikus Frontra szavazott. Az albán nép egysége élénken visszatükröződik azokban a sikerekben. amelyeket a köztársaság a gazdasági élet és a kultúra minden területén elért a kétéves állami terv végrehajtásáért folytatott eredményes harcában. Az albán nép szorosan tömörül Munkapártja köré. Hősiesen és bátran, féle'met nem ismerve dolgozik, jövőjébe vetett erős hittel halad előre. Vannak emberek, akik csodálKoznak azon, hogy egy olyan kis nép, mint az albán, amelyet minden oldalról fasiszta ragadozók vesznek körül, s olykor rá is vetik magukat, hogy szétmarcangolják és megfojtsák, hogyan tudott ez a kis nép ily hősiesen ellenállni^ minden fronton küzdeni és győzni? A válasz egyszerű. Az albán nép a Párt irányítása mellett szállt szembe az ellenséggel, küzdött és győzött és azért fogja legyőzni a jövőben is mindig külső és belső ellenségeit, mert mellette /áll a hatalmas és legyőzhetetlen Szovjetunió és a nagy Sztálin. Minden győzelmünket a Szovjetuniónak köszönheti népünk. A mi népünk újjászületett, él és élni fog, s azért küzd és győz, mert útját a nagy Októberi Szocialista Forradalom, Marx-Engels-Lenin-Sztálin eszméi világítják meg, azért, mert népköztársaságunk annak a fényes győzelemnek eredményeképpen született meg, amelyet a szovjet népek arattak a fasiszta fenevadak és a nemzetközi reakció fölött. Köztársaságunk azért él, erősödik és virágzik, mert a dicsőséges sztálini korszakban éL
