Uj Szó, 1950. augusztus (3. évfolyam, 174-200.szám)

1950-08-13 / 185. szám, vasárnap

8 TARTÓS BEKÉÉRT. NEPI DEMOKRÁCIÁÉRT? 1950 augusztus 19. ' (97.) Mibútt Núpk ös íú rsu&áfj pm?irt ém tgei Az Albán Népköztársaság a dicső Szovjetuniónak és hadseregének köszönheti létét, amelyek a Hitlerfasizmus fölött aratott legendás győzelmükkel egyszersmindenkorra felszabadították az albán népet súlyos, évszázados rabságából. Ennek a rabságnak a láncait a különböző országok imperialistái és véreskezű hűbérurai kovácsolták az albán nép kezére. Sokat szenvedett az albán nép a német nácizmustól és az olasz fasisztáktól. A Szovjetunió nélkül és a Szovjet Hadseregnek a fasiszta hordák felett aratott történelmi győzelme nélkül az albán nép sohasem tudott volna felszabadulni és még kevésbbé tudta volna országunkban a népi demokratikus rendszert megalapozni. Mi, albánok — a Balkán félsziget kicsiny népe, Európa legősibb népeinek egyike, azokhoz a népekhez tartozunk, amelyek a történelem során a legtöbbet szenvedtek. Öt évszázadon keresztül a konstantinápolyi szultánok súlyos igáját viselte az albán nép. Sohasem tette le a fegyvert a hódító szultánok véres elnyomó uralma ellen folytatott küzdelemben. A XV. század folyamán, 25 éven keresztül folytatott az albán nép Skander-bég vezetése alatt hősi küzdelmet a törökök ellen és egymásután zúzta szét a szultánok seregeit. Az albán nép lett az Európa ellen induló ottomán áradat útjában a legfőbb akadály. Nemzeti hősünk, Skander-bég halála után az Ottomán-birodalom a legborzalmasabb elnyomó uralmat gyakorolta országunk felett. De az albán parasztságot nem tudta megtörni semminemű kizsákmányolás és elnyomás. 1500-ban, 1538-ban és 1580-ban hatalmas parasztlázadások törtek ki a hűbérurak és a törökök uralma ellen, Himara Mirdita és Dukadzsin vidékén. A következő évszázadokban Dél-Albánia parasztsága lázadt fel a törökök és lakájaik ellen. A XIX. század végén és a XX. század elején az albán szegényparasztság Dibrában, Koszovoban, Duréssiben, Tiranában és Elbasániban ismét szembeszállt a hűbérurakkal. Hősies küzdelmet folytatott az albán nép a németek kreatúrája, Wied ellen, úgyszintén Essad pasa Toptáni, Sefket bej Ferlassi és más feudális nagyurak ellen. j Az albán nép aktív részt vett valamennyi balkáni háborúban. Csatlakozott minden balkáni néphez, amely szabadságharcot vívott az elnyomó török uralom ellen, segítséget nyújtott ezeknek a népeknek, bőven ontotta vérét, odaóldozta fiai életét, házait fölperzselték. Mégsem tudta szabadságát kivívni. A német, francia, angol és amerikai imperialisták soha sem akarták elismerni az albán nép jogait és szétdarabolták országunkat. Egymást követték a csapások az első világháború idején és a háború befejezése után is. Albánlát ismét megszállták az osztrákok, olaszok, franciák, a nagyszerb és a pángörög hódítók. Az albán népnek szakadatlan harcot kellett vívnia az imperialista rablók ellen, akik egyszerűen váltópénznek tekintették. Harcoltunk Vlorában 1920-ban az olaszok ellen és a tengerbe szórtuk őket, kiűztük a görög hadsereget, amely hazánk déli részét akarta megkaparintani. Küzdöttünk a franciák ellen, akik Korcsut akarták tőlünk elrabolni. Kiszakítottuk magunkat a Karagyorgyevicsek karmai közül és az osztrák-magyar monarchia cselszö. vényeinek hálójából. De az úgynevezett „független albán állam" nem tudott kitérni az imperialista intrikák elől. Az imperialisták az albán nép hóhérát, a feudális Ahmed Zogut ültették nyakunkra aki Albánia királyává kiáltatta ki magát és az angol-amerikai imperialisták érdekeinek megfelelően, majd a továbbiakban utolsó előtti gazdája Mussoľni érdekeinek megfelelően 15 éven keresztül kegyetlenül elnyomta az albán népet. Zogu eladta Albániát a fasizmus Véreskezű vezérének Mussolininak és ezzel előkészítette hazánk történetének legszégyenletesebb megszállását, anely 1939 április 7-én következett be. Ahmed Zogu rémuralma nem volt más, mint feltételnélküli behódolás a külföldi beavatkozás előtt, behódolás a hűbéri-burzsoá népelnyomóknak és az imperializmus hűséges szolgáinak uralma előtt. Albánia e kegyetlen rendszer fennállása idején különböző imperialisták intrikáinak volt színhelye, akik Albániában, az Adriai-tenger és az Otrantói-öböl partjainál elfoglalt előnyös földrajzi helyzete, gazdagsága és természeti kincsei miatt kívánatos zsákmányt szimatoltak. Ahmed Zogu az olajtermelés monopóliumát eladta az angoloknak, az úgynevezett „Angol-Iráni Olajtársaságnak". Róbert Hodgeson, az angol követ, úgy gazdálkodott nálunk, mint saját házában. Magasrangú angol katonatisztek voltak a vezetői és szervezői a csendőrségnek és ilyenformán kezükben tartották a korbácsot, börtönt és akasztófát, amelyek segítségével elnyomták az albán népet. Ahmed Zogu, uralkodása idején az amerikaiak előtt is szélesre tárta az ország kapuit. Korlátlan mozgási és cselekvési szabadságot biztosított számukra. Országunk kincseit és népünk szabadságát Zogu elkótyavetyélte az amerikai társaságoknak. így például a newyorki „Standard Őil Company"-nak 51.000 hektár földet adott el 30.000 dollárért. Zogu beengedte az országba az amerikai kémszervezetek ügynökeit, akik — mint például Kennedy — misszionáriusok képében érkeztek Albániába. Ajtót nyitott a „filantrópok" és a „felvilágosítók" előtt, mint például Ericson és Harry Fullds előtt, akik közismert ügynökei voltak az USA kémszolgálatának és bősz ellenségei az albán népnek. Ezenkívül sok más külföldi egyént engedett be az országba, akik végzetes szerepet játszottak az albán népnek függetlenségéért és szabadságáért vívott küzdelmében. Később Ahmed Zogu Mussolini készséges vazallusa és ügynöke lett. Különböző szövetségi szerződések, gazdasági és pénzügyi egyezmények révén a fasiszta Itália rövidesen rátette ragadozó mancsát -HIrta: Ertrvr Hodasa, az Albán Munkapárt főtitkára • • országunk kincseire, stratégiai kulcspontjaira és elfoglalta az államigazgatásban, a hadseregben és a rendőrségnél az összes vezető pozíciókat. A kereskedelem, állattenyésztés, földmívelés, az erdők, bányák, pénzügyeink, postánk, közlekedési eszközeink, kikötőink, repülőtereink — minden értékünk az olasz fasiszták tulajdonába ment át, akik országunkat olasz telepesekkel árasztották el és végül 1939 április 7-én megszállták hazánkat. Zogu kormányzása idején a mezőgazdaságban hűbéri viszonyok uralkodtak. A föld nem a dolgozó parasztoké volt, hanem a bejek, agák és nagybirtokosok tulajdonát képezte. A földműves paraszt valóságos középkori jobbágyként sínylődött. Maga és családja teljesen a földbirtokos hatalmában volt. Még a nyomorúságos viskó, amelyben élt, az sem volt az övé. Igavonó jószága éppúgy, mint a paraszt munkájának eredményei a bej tulajdonát képezte. A földműves roskadozott az adóterhek súlya alatt. Mérhetetlenül sokat szenvedett az éhségtől és a betegségektől. Az iskolák hozzáférhetetlenek voltak számára. E miatt a legnagyobb szellemi sötétségben éli Az olasz vállalkozók és a koncessziók birtokosai kíméletlenül kizsákmányolták az albán munkásokat. Iparunk alig volt. Kőolajtermelésünk, szén- és ércbányáink — az a kevés ami volt Albániában — az olaszok kezére kerültek. Az albán munkások, akár a rabszolgák, 16 órát, sőt ennél is többet dolgoztak naponta olyan alacsony bérért, hogy az puszta kenyérre sem volt elegendő. A dolgozók családtagjai éheztek és tüdővészben szenvedtek. Népünk nyomorúsága tetőfokára hágott, amikor az olasz fasiszták megszállták országunkat Az alisása nép hősiessége a harcokban és a mnnkáhan A második világháborúban dőlt el a mi népünk sorsa is. Ennélfogva szükség volt a harc legalaposabb megszervezésére és ezt a mi hősies kommunista pártunknak kellett kezébe vennie, annak a pártnak, amely a proletariátus nagy vezetői, Marx, Engels, Lenin, Sztálin tanításai alapján, a harc tüzében edződött meg. Igvhát az Albán Kommunista Párt — országunk munkásosztályának és szegényparasztságának élcsapata — a lenini-sztálini tanításoktól vezettetve, vitte harcba a népet és aratott elsöprő győzelmet az olasz és német fasiszták és quislingek felett, akik maguk köré tömörítették az ország uralkodó osztályait a „Balli Kombetar" és „Legaliteti" stb. nevű Zogu-féle reakciós szervezetekben. A Szovjet Hadsereg dicső gvőzelmei hatalmas lendületet adtak országunkban a nemzeti felszabadító mozgalomnak. A háború tüzében megszervezett nemzeti-felszabadító hadseregünk, amely teljes egészében a munkások és dolgozó parasztok fiaiból és azok vezetése és parancsnoksága alatt állt, a Kommunista Párt irányítása mellett óriási erővé fejlődött, amely egymásután mérte csapásait a megszállók és quislingek seregeire, sikeresen állt ellen makacs támactásaiknak és minden véres ütközetből győzelmesen került ki. Egész országrészek felszabadítása után, a népi hadsereg végül felszabadította azokat a városokat is, amelyekbe az ellenséc befészkelte magát. Egész Albánia 1944 november 29-én szabadult fel, amikor a Szovjetunió seregei támadást indítottak a németek ellen a Balkánon. Népünknek a Szovjet Hadsereg hozta meg a győzelmet. A kis albán nép számára csak most vált valósággá a szabadság, a függetlenség és az igazságosság. Lenin és Sztálin gyermeke: az úi, népi demokratikus Albánia és az albán nép — életét, mindenét amije van, a Szovjetunió Hadseregének köszönheti. A Szovjetunió az új Albánia megteremtője, a dicső Szovjet Hadsereg pedig a felszabadítója. A Szovjetunió és Sztálin biztos védelmezője népünknek, amely országában a szocializmus alapjait építi és magabiztosan, gyorsan halad előre a boldogság és felvirágzás ragyogó útján. Még a nemzeti felszabadulásért folytatott küzdelem idején raktuk le a néphatalom alapjait a felszabadított és megszállt vidékek lakossága által demokratikusan megválasztott népi tanácsok formájában. Azóta ezek a tanácsok az államhatalom szerveivé váltak, és közreműködtek a nemzeti felszabadulásáért folytatott küzdelemben. Ezek a tanácsok léptek az alapjáig megsemmisített régi államhatalom helvébe, kezdetben csupán a felszabadított tartomámvokban, később pedig egész Albánia területén. Nyomban Albánia végleges felszabadulása után mindenütt megalakították a népi tanácsokat, amelvek a városokban és falvakban, mint a népi állam vezető szervei átvették a hatalmat. A nemzeti felszabadulásért folytatott háborťí sok szenvedésébe és áldozatába került az albán népnek. Ez a háború szörnyű pusztulást hozott, de kivívtuk a szabadságot. A nép vette kezébe a hatalmat és megvetette a népi demokratikus rendszer alapjait. A Kommunista Párt vezette albán nép, amely a nemzeti felszabadulás frontjában egyesült, a Szovjetunió és a dicső Szovjet Hadsereg támogatása folytán és a küzdelemben tanúsított hősiességének eredményeként^ [

e. győzte a megszállókat és " reakciót A dicső Bolsevik Párt tapasztalatait felhasználva és Lenin-Sztálin tanításaitól vezettetve, az Albán Kommunista Párt szakadatlan éberséget tanúsított a belső reakció és az angol-amerikai imperialisták mesterkedéseivel és kísérleteivel szemben, akik már akkor, amikor népünk vérét ontotta, amikor legjobb fiaink életüket áldozták a harctéren, intrikákat szőttek és a belső reakciót szervezték abból a célból, hogy kiragadják az albán nép kezéből a kivívott győzelmet. Az angol-amerikai katonai miszsziók a „szövetségesek" álarca mögé rejtőzve, meg akarták fojtani a népi forradalmat a népi hadsereget, a németek elleni küzdelemben való együttműködés ürügye alatt bitorolni akarták az országot. Kapcsolatot teremtettek a quislingekkel, fegyveres támogatást nyújtottak nekik, bevetvén őket a népi hadsereg ellen, a nép vezetőinek legyilkolására és szabotázs-cselekmények szervezésére bujtogatták őket. Amikor gyalázatos kísérleteik kudarcot vallottak, az angol és amerikai missziók közvetlenül Albánia felszabadítása előtt összeköttetésbe léptek a német megszállókkal, védelmükbe vették és Olaszországba szállították az összes háborús bűnösöket, hogy alkalomadtán eszközként használhassák fel ezt a fasiszta söpredéket az Albán Népköztársaság ellen. A Kommunista Párt és' az albán nép keresztülhúzták az amerikai és angol imperialisták ördögi terveit. Az amerikai és angol imperialisták Albániában, a háború alatt elszenvedett vereségeik ellenére sem rakták le a fegyvert, ellenkezőleg, éppen ők szervezték meg utóbb azokat az összeesküvéseket, amelyeknek célja az albán néphatalom megdöntése volt. Am, ezek a

i összeesküvések és terrorcselekmények az albán népi hatalom csapásai alatt mind szégyenletes kudarcba fúltak. Albánia felszabadítása után a Kommunista Pártra és a népi kormányra hárult nagy és bonyolult feladatok a munkásosztály és az ország dolgozó tömegei kezdeményezésével sikeresen megoldódtak. A fölszabadulás utáni első hónapokban széleskörű gazdasági, kulturális és szociális reformokat hajtottak végre. Megszervezték és megszilárdították a néphatalom központi és helyi szerveit, s azokat alaposan megtisztították a fasizmus és a reakció maradványaitól. A háborús bűnösök elnyerték megérdemelt büntetésüket. Az áruló quislingek egész vagyonát elkobozták és nacionalizálták. A spekuláns kereskedők felhalmozott vagyonát szintén elkobozták és hadinyereségeiket megadóztatták. Államosították az öszszes gyárakat, a kereskedők és Iparos-spekulánsok vállalatait. Elűzték földeikről a bejeket és agákat, akik évszázadokon keresztül sanyargatták a dolgozó parasztságot. A népi kormány államosította az összes szénbányákat, ércbányákat és egyéb vállalatokat, amelyek az olasz és más külföldi koncessziótulajdonosok birtokában voltak. Ilyen módon a gazdaságnak olyan államosított szektorát teremtették meg, amely támaszul szolgálhatott kormányunknak az ország népgazdaságának helyreállítása és újjáépítése terén. A háború alatt nagy területeket perzseltek fel, amelyeknek lakossága minden hajlék nélkül, a szabau ég alatt élt. Hiányoztak a ruházati cikkek, nem volt elég élelmiszer, a mezőgazdaság feldúlt állapotban volt, a hidak és az utak felrobbantva éktelenkedtek, a híradás eszközei teljesen hiányoztak. A Párt és a kormány irányítása mellett a háborús pusztításokat bámulatosan rövid idő alatt helyreállították. Az egész nép hallatlan energiával fogott hozzá az ország újjáépítéséhez és hihetetlen hősiességet tanúsított a helyreállítás terén végzett munkája sprán. Munkásosztályunk, a hős albán ifjúság, a dolgozó parasztság, a nők és a hazafias értelmiség széles tömegei élenjártak a hazánk felvirágoztatásáért megindult küzdelemben. A népi kormány intézkedései közül az elsők közé tartozott a földreform végrehajtása, amelynek a dolgozó parasztság szempontjából rendkívül nagy jelentősége volt. A hűbérurak és a burzsoázia

1 osztályának uralmát még a harcok folyamán, menetközben döntötték meg. A Párt még a háború idején határozottan kijelentette, hogy a földbirtokos bejek és agák uralmának időszaka véget ért, hogy nem kell őket többé a löld tulajdonosainak tekinteni, hogy a nekik fizetett összes tartozások és adók megszűnnek. A földreform végrehajtása során 70.211 szegény és földnélküli paraszt-család jutott földhöz. A földreform-törvény alapján 320.000 hektár földet osztottak szét. A földreformot rekordidő alatt hajtották végre, s ez váratlanul érte és'megrendítette a földreform ellenségeit, akik a népi kormánynak ezt a nagyjelentőségű intézkedését szabotálni akarták. A földreform felszámolta a feudalizmust, megteremtette az egyéni törpegazdálkodásról a szövetkezeti gazdálkodásra való áttérést, a mezőgazdaság fejlesztésének és korszerűsítésének előfeltételeit. ami az egész népgazdaság fejlődésének nélkülözhetetlen feltétele. A Szovjetunió testvéri segítsége sikereink alapja Az Albán Népköztársaság az ország felszabadításától napjainkig, gyorsan s magabiztosan halad a szocialista gazdaság felépítésének útján. Ez annak a segítségnek révén vált lehetségessé, amelyet az albán nép a nagy Szovjetuniótól élvezett és továbbra is élvez. E segítség nélkül országunk nem tudta volna helyreállítani gazdasági életét és nem tudott volna ilyen rövid idő alatt felvirágozni. Ez az órásí, nagylelkű és sokoldalú — gazdasági, erkölcsi és politikai — segítség nemcsak, hogy lehetőséget nyújtott népünk gazdasági életének újjáépítéséhez és megszilárdításához, életszínvonalának jelentős felemeléséhez, hanem egyben a népi hatalom megszilárdítását is eredményezte országunkban, lehetővé tette, hogy minden nappal erősítsük hazánk védelmi képességét, s megóvjuk hazánkat az angol-amerikai imperialisták és bábjaik — a görög monarchofasiszták, a belgrádi Tito-banditák és a római neofasiszták összeesküvéseitől. Az albán nép már a felszabadulás első éveiben segítséget kapott a Szovjetuniótól, akkor, amikor a háború okozta bajokhoz ráadásul hozzájött még á nagy aszály, amely jelentős kárt okozott a gabonaneműekben, s ezeknek erős hiánya borzalmas éhséggel fenyegette népünket. Az itt felsorolt néhány számadat világosan megmutatja azokat a jelentős eredményeket, amelyeket az albán nép a népi demokratikus rendszerben az ország életének valamennyi legfontosabb területén elért. Az az ipar, amely a feudális burzsoá rendszernek, a megszállási időszaknak örökségeként maradt reánk, néhány dohánygyárból, 13 apró villanytelepből s még egy pár igen gyenge termelési kapacitású vállalatból állt. Mussolini Olaszors^ága, vazallusának, Ahmed Zogunak uralkodása alatt, s ugyanúgy a megszállás idején is, eltorlaszolta az iparfejlődés útját országunkban, amelyet Mussolini Olaszországa mezőgazdasági függelékének, olasz gyarmatnak tekintett, kizárólag az olasz árucikkek felvevő piacának szerepére méltatott. A fasiszta uralom rablógazdálkodással zsákmányolta ki szén- és ércbányáinkat, mert nagy hiánya vo!t * mísodik világháború előkészítés'' z szükséges nyersanyagokba^