Uj Szó, 1950. augusztus (3. évfolyam, 174-200.szám)

1950-08-13 / 185. szám, vasárnap

1950 augusztus T3. • 32. (92.) TARTÓS BEKÉÉRT, NÉP! DEMOKRÁCIÁÉRT1 7 A MAGYAR NÉPGAZDASÁG EREDMÉNYEI . Magvarországon nyilvánosságra hozták az ötéves terv első évi második negyedévének eredményeit. Az Országos Tervhivatal adatai szerint a második negyedévben a magvar ipar 34.3 százalékkal termelt többet, mint tavaly ugyanebben az időben s ezen beíül a nehézipar 39.6 százalékkal emelte termelését. Az áprilistól júniusig előirányzott felemelt tervet az egész ipar 105.4 és ezen belül a nehézipar 106.8 százalékra teljesítette. A mezőgazdaság jól teljesítette vetéstervét. Az állami és szövetkezeti szektor további nagyarányú fejlődést ért el. (Az elmúlt egy év alatt az állami gazdaságok és termelőszövetkezeti csoportok száma megháromszorozódott, a gépállomások száma 356-ra emelkedett, a traktorok száma pedig elérte az 5308-at. A terv teljesítésében elért jó eredményeket a magyar dolgozók növekvő öntudata teszi lehetővé. A jobboldali szociáldemokraták a klerikális reakcióval szövetkezve mindent megtesznek, fiogy akadályozzák a szocializmus építését. Magyarország népgazdaságának eredményei az ellenük folytatott harcban születtek meg. A magyar dolgozók a fejlődés során elavult normák helyett most új normákat vezetnek be, a munka magasabb termelékenységének megvalósításával biztosítják az ötéves terv építésének további sikereit. Az uruguayi dolgozók harcának új formái MEGSZÁLLJÁK A GYARAKAT ÉS ÜZEMEKET, KÖVETELIK A FÖLDESORI BIRTOKOK ELKOBZÁSÁT Az utóbbi időkben végbement események igazolják a Kommunista Párt nemrég tartott XV. kongresszusának határozatát, amely a munkásosztály vezetése alatt álló dolgozók tömegmozgalmának, szilárd hitének és hatalmas erejének kifejezése volt Hogy megvalósítsák követeléseiket, a munkások a harc új formáit alkalmazzák: a gyárak megszállását Ez év június 6-án a vas- és fémipari gyárak munkásai Montevideoban, miután a tulajdonosok megtagadták, hogy kifizessék a béremelések következtében járó összeget, 11 órai időtartamra megszállták ezeket a gyárakat, amíg csak a vezetőségtől nem kaptak ígéretet követeléseik teljesítésére. Július 12-én, miután a tulajdonosok újra megtagadták a fizetést, a munkások ismét elfoglalták a gyárakat. Noha számos terrorisztikus eszközt alkalmaztak a sztrájkoló munkásokellen: katonai, rendőri és tűzoltóegységek bevetését, blokád utján az élelembejuttatások ,-negakadályozását, a villany- és vízvezeték kikapcsolását — a munkások 36 órán keresztül tartották a gyárat, amíg el nem érték a katonai-rendőri egységek kivonulását a gyárakból. Az „Iltex" és „Santa Magdaléna" textilgyárak munkásai sztrájkot kezdtek a vas- és fémipari munkásokkal való szolidaritás jegyében. Erre válaszként az Iltex" négy munkást elbocsátott. A munkások azonnali visszahelyezésüket követelték s a megszeppent tulajdonosok teljesítették is ezt a követelést. A textiLmunkásokszövetségének közgyűlése elhatározta, hogy általános sztrájkot kezd az ipar védelméről szóló törvény, a munkanélküli biztosítás és a munkabéremelés érdekében. A vas- és fémipari munkásokkal szolidaritásban sztrájkolnak Montevideo és Fray-Bentos város hűtőházainak és számos más vállalatnak munkásai is. Fokozódik és nő a parasztmozgalom. San Xavier helység kisparasztjai a közelben lévő nagy latifundiumnak kisajátítását követelték. 15 kilométeres felvonulást vezettek az uradalom bejáratához, ahol népgyűlést rögtönöztek. A Kommunista Párt parlamenti frakciója támogatta a parasztoknak ezt a követelését AZ AMERIKAI BEAVATKOZÁS VALÓDI CÉLJAI KOREÁBAN (A bursssná sajtó hasábjairól) A „Schuman-terv" elleni harc Franciaorsza'gban Franciaországban egy nap sem múlik el anélkül, hogy ne zárnának be gyárakat és ne történnének tömeges munkáselbocsátások. így a Saiíit-Nazaire-i hajóépítőgyárból 1250 dolgozót bocsátottak el. A kormány inkább elbocsátotta ezeket a munkásokat, semhogy teljesítette volna a Szovjetuniónak 14 teherszállítógőzösre vonatkozó megrendelését. Elbocsátás fenyegeti az argenteuille-i és Saint Denis-i MAP-gyár 1400 dolgozóját. Franciaország keleti vasúti körzetében 30 vasúti raktárt kell megszüntetni. Ezekre az intézkedésekre mindepütt harc a válasz. Az auchelli 7. számú tárna 250 bányásza 303 óra óta tartózkodik a föld alatt, hogy megakadályozza a bánya bezárását A Caudry-i (Nord megye) tüllkészítőgyár munkásai megakadályozták a gépek leszerelését, amelyeket külföldre kellett volna szállítani. A „Schuman-terv"-ként emlegetett amerikai terv fenyegető tartalma miatt Meurthe és Moselle, a Loire-környék és Toulose város bányászai és kohászai ideiglenes kerületi „békebizottságokat" állítottak fel. Szeptemberben tartják ezeknek a bizottságoknak országos kongreszszusát Véres terror a béke hívei ellen Argentínában Jor«e Calvo és Pedro Angel Zelli elvtársak gálád meggyilkolása A béke híveinek sikerei a hóhér Peron fasiszta csizmája alatt síny^ lődő Argentínában — annyira nincsenek ínyére a háborús bujtogatóknak, hogy Peron kormánya az amerikai imperialisták egyenes parancsára áttért az eddig megszokott hajszákról és üldözésekről a béke híveinek fizikai megsemmisítésére. Pogrom-rendőrök bandája rohanta meg a minap Quilmes városába" (Buenos Aires közelében) ifjúság gyűlését, amelyet békéért vívott harc jeaz a gyében a stockholmi felhívásra való aláírásgyűjtés kampánya során hívtak össze. E rablótámadás eredményeképpen meghalt Jorge Calvo elvtárs, az argentin Kommunista Párt Végrehajtó Bizottságának tagja és Pedro Angel Zelli, az argentin munkásság vezetője Súlyosan megsebesült két ifjú békeharcos, Amado Heller és Jorge Bernstein. Kétségtelen, hogy az argentin fasiszták e vadállati tette a békehívek erős felháborodását fogja kiváltani az egész világon. Ötéves az „Österreichische Volksstimme" Ez év augusztus 6-án volt öt éve annak, hogy megjelent az Osztrák Kommunista Párt központi lapjának, az „österreichische Volkstimme" első száma. Ezt az évfordulót Bécsben népünnepéllyel tették emlékezetessé, amelyen 150.000 ember vett részt. Az ünnepségen jelen voltak a Szovjetunió, Kína, Franciaország, Magyarország, Csehszlovákia, Románia és Mongólia küldöttel Az Osztrák Kommunista Pártnak és Ausztria kommunista sajtójának az ünnepségen felszólaló vezetői felhívást intéztek minden jóakaratú osztrákhoz, írja alá a stockholmi békefelhívást és erősítse a harcot a békéért. Az ünnepségen többezer újabb aláírást gyűjtöttek a stockholmi felhívás támogatására A burzsoá sajtó továbbra is erősen „kommentálja" a koreai kérdést. A burzsoá lapok többsége, tulajdonosaik érdekeit tartva szem előtt, egyre támadóbb álláspontot foglal el. Hasábjaikról egyre gyakrabban hangzanak el felhívások az atomháború megindítására, „keresztes hadjárat" szervezésére a világ haladó erői ellen. A burzsoá lapoknak ez a hangja nem véletlen: törvényszerű jelenség az imperialista sajtóban, amely az új világháború előkészítésének egyik eszköze. A burzsoá sajtó kardcsörtetésének van egy másik indítóoka is. A burzsoá sajtó a háborús hisztéria fölkeltésével próbálja elvonni olvasóinak figyelmét a koreai háború valódi 'szervezőiről, a hazugság és rágalom özönébe akarja rejteni az amerikai beavatkozók igazi céljait, kísérleteiket az új világháború kirobbantására. De úgylátszik, a burzsoá sajtó a háború ideológiai előkészítése közben olyannyira elveszíti a szemmértéket, hogy saját — hol óvatlanul elejtett, hol pedig a gyönge idegzetűek ijesztgetésére szánt előre megfontolt bejelentéseivel ő maga cáfolja meg az Egyesült Államok „békeszeretetéről" hangoztatott állításait. A burzsoá sajtó lapjai rikoltó címek alatt hozzák a bomlottagyú Forrestal nyomdokaiba lépő „politikusok", és parlamenti képviselők, tábornokok és üzletemberek nyilafkozatait. A minap például az amerikai lapokban a következő nyilatkozat jelent meg a modern emberevők egyikének, bizonyos dr. Nance-nak tollából, aki a floridai Tampa nevű város egyetemének(!!) rektori állását tölti be és amelyet az United Press hírügynökség terjeszt: „Ugy vélem, hogy totális előkészületet kell tennünk, a dzsungeltörvény alapján. Mindenkinek meg kell tanulnia a gyilkolás művészetét. Nem hinném, hogy a háborúnak a hadseregekre, a haditengerészeti flottákra és légierőkre kell korlátozódnia, illetőleg, hogy bármilyen korlátozásnak kell gyöngítenie a pusztítás módszereit vagy eszközeit. Helyeselném a bakteriológiai háborút, a gázok, atom- és hidrogénbombák, valamint világrészek közti rakéták alkalmazását. Nem kérnék kíméletet sem a kórházak, templomok, iskolák, sem a lakosság bármely csoportja számára ... A könyörület bármelyik csoport iránt képmutatás lenne." Ilyen és ehhez hasonló kannibál agyrém gyakran „díszíti" a burzsoá lapok hasábjait. Világos, hogy szüksége van rá a Wall-Streetneíc, hogy fokozhassa a fegyverkezési versenyt és „bebizonyíthassa" az egyszerű embereknek, hogy békéért vívott harcuk hasztalan, mert hiszen a háború úgyis elkerülhetetlen, hogy azután, a háborús pszichózis mámorában kiverekedjék az enélkül is túlságosan felduzzasztott hadi költségvetések fokozását, új adó bevezetését, új terheket a dolgozók vállaira. Az amerikai imperialisták versengése odáig fajult, hogy, — amint a New York Times július 26-i száma közli, felszólították az ENSZ vezetőségét, hogy szabadítsák fel a Lake-Success-i helyiségek egy ré szét. Arról van szó, hogy a második világháború után a „Sperry Gyroscope" társaság üzemi épületeit bér beadta az Egyesült Nemzetek Szervezetének. Ez az ügylet a monopolisták számára most előnytelennek bizonyult, tekintve, hogy nagy meg rendelést kaptak tüzérségi mérőműszerek és radar-berendezések előállítására. Ez az eset több szempontból figyelemreméltó. A háborús örületet az Egyesült Államokban azok ai emberek szítják, akik anyagilag érdekeltek az újabb háborús meg rendelésekben. Az ilyen üzletemberekhez tartozik például a hirhedt Bemard Baruch, az atom-zsarolás atyja, a nagy pénzember. Nemrég Baruch kölcsönvéve a nácik szótá rának egyik kifejezését, kijelentette: „Béke, vagy vaj!" Ebben a jelszóban a „béke" valóban az „ágyúszót helyettesíti, tekintve, hogy a ,,béke megvédését" emlegető fecsegéssel a Baruchok az amerikai gaz dasági élet teljes háborús átállítására irányuló követelésüket leplezik. Kinek előnyös ez, kinek van erre .züksége? A New York Post című lap levelezője, Róbert Allén, július 26-án azt írta, hogy Truman pénzügyi szakértői már megállapították, hogy a .ársaságok nyeresége — ebben az Vvben (erősen csökkentett adatok szerint, az adók kifizetése után) 25 milliárd dollár lesz, vagyis 3.8 milliárddal több, mint az e tekintetben rekordot jelentő 1948-as évben volt. Ugyanazon a napon, júl. 26-án, az amerikai lapok közölték, hogy számos áru, főképpen tömegcikk(cigaretta, tej stb.) ára erősen felszökött. Truman a kongresszushoz küldött üzenetében azt írta, hogy a koreai háború, valamint a hadsereg és a flotta növelése „bizonyos áldozatokat" követelnek az amerikai néptől. Truman egyenesen kijelentette: ..Meg kell értenünk, hogy a koreai hadműveletek sokba kerülnek", hogy az amerikai nép „nem tehet eleget kötelezettségeinek anélkül, hogy bizonyos áldozatokat ne hozzon a belső fogyasztás terén". Hogy mit jelent ez a valóságban, azt még a New York Times sem titkolhatja. Washingtoni levelezője, Stevens közölte, hogy csupán egy napon, július >2-én, a hadügyminisztérium összesen több mint 100 millió dollár öszszegben kötött szerződéseket különböző cégekkel. Éles megvilágításban mutatja meg az amerikai beavatkozás Koreára vonatkozó igazi céljait a ..Business Week" című folyóirat cikke. A tőzsdespekulánsok e lapja nem csinál titkot abból, hogy az amerikai imperialisták a koreai háború közvetlen szervezői. „A DélKoreai Köztársaság — ismeri be a Business Week — csörtette fegyvereit". A folyóirat a koreai intervenció céljairól külön cikket ir, amelynek címe: „A koreai helyzet keménykezű politikát kíván a Távol-Keleten." Itt pontról pontra iTiindent felsorol s öszegezve, ez nem egyéb, mint az amerikai imperializmus harci programja a világuralom megszerzésére. A Business Week feltárja az Egyesült Államok terveit a Kína. Fülöp-szigetek és más országok ellen irányuló agressziójának kiszélesítésére. Korea nem csupán mint felvevőpiac kell az Egyesült Államoknak,hanem mint stratégiai jelentőségű támaszpont is a keleti népek nemzeti felszabadító mozgalmának elfojtására. Az amerikai imperialisták azt hiszik, hogy a koreai háborút egész Délkelet-Ázsia meghódítására felhasználhatják. „Indokínában az Egyesült Államok katonai támogatása fokozódni fog, — jelenti ki a folyóirat. Ide katonai bizottságot küldenek, amely segíteni fog a Ho Si-Min hadserege elleni védekezés irányításában. Az sem lehetetlen, hogy némileg megerősítjük indiai pozíciónkat is." Ami az imperialistáknak magára Koreára vonatkozó közvetlen terveit illeti, ezt meglehetősen őszintén kifecsegte Fletchqr angol konzervatív képviselő a BBC-nek tartott rádióelőadásában. Fletcher szószerint a következőt mondotta: „Ha megállunk a 38. széleségi fokon és engedjük, hogy az észak-koreaiak megtartsák uralmukat, akkor nem értünk el semmit. Egész Koreából afféle mandátumos-területet kell csinálni." Röviden, az amerikai-angol imperialisták abból a célból folytatják a háborút, hogy Koreát gyarmatukká sülyesszék. Az amerikai, angol és egyéb burzsoá lapok hasábjairól nem fogynak ki az Ázsia népei ellen irányuló gyalázkodó támadások. Lippman például arról locsog, hogy szélesebben kell alkalmazni „a Truman-elv megvalósításának koreai módszereit" Ez nem jelent egyebet, mint felhívást egy véres, pusztító háborúra, minden nemzeti függetlenségéért harcoló nép ellen. A Wall-Street terve azonban távolról sem korlátozódik erre. A Business Week határozottan követeli Japán és Nyugat-Németország katonai gépezetének helyreállítását, továbbá segélynyújtást Franconak Titónak és más reakciós hatalmaknak. Jellemző, hogy az amerikai imperialisták agresszív programját Anglia, Franciaország, Belgium és más marshallizált országok burzsoá sajtója búzgón támogatja és népszerűsíti. Az Economist című befolyásos angol folyóirat azt írja, hogy az USA és Anglia legfontosabb célja Európában a nemzetközi hadsereg megteremtése. Az Economist üdvözli Truman háborús program ját és kijelenti: „Angliának késznek kell lennie arra, hogy ugyanilyen erőfeszítéseket tegyen s bele kell nyugodnia ennek következményeibe", noha ezek a következmények „nem sok jóval kecsegtetnek." Az Observer még tovább megy és követeli a kormánytól „ama politikai akadályok elhárítását, amelyek miatt Németország nem szervezheti meg önvédelmét." Mindez onnan ered, hogy Nyugat-Európa monopolistái szintén koncot remélnek a hadiüzletek asztaláról. A „Statist" című angol pénzügyi és gazdasági folyóirat a burzsoáziára jellemző cinizmussal kijelenti, hogy a koreai háborún az angol kapitalisták is megszedhetik magukat. Nem akarnak elmaradni a Citytől a svéd kapitalisták sem, akik „Expressen" című lapjukban örömüket fejezik ki, mondván „az ameri kai hadiipar jóvoltából esélyünk van arra, hogy dollárokat kapjunk." — a rendesnél nagyobb mennyiségű svéd vasérc eladása révén. A burzsoá sajtó a haladó erők elfojtására irányuló terveket sem leplezi. A „New-York Journal and American" vezércikkben hív fel arra, hogy az USA távoleső vidékein külön gyüjtőtáborokat létesít senek és azokba zárják a kommunistákat és „útitársaikat." Amerika és Európa reakciósai kísérletet tesznek a háborús hisztéria felhasználására, hogy széles fronton támadást indítsanak a munkásosztály és minden dolgozó ellen és áttérjenek a kormányzás leplezetlenül fasiszta módszereire. Az imperialista fábornaíc az amerikaiak koreai beavatkozására tehát azért van szüksége, hogy megszervezze az új világháborút és elnyomja a haladást és a demokrácia erőit. Ezért van az, hogy az imperialisták, akik az agresszió előkészítéséről a közvetlen agreszsziós cselekedetekre áttértek, támogatják az amerikai beavatkozást Koreába és ezért nem értenek egyet a koreai kérdés békés megoldását célzó javaslattal, amelyet I. V. Sztálin tett Nehruhoz intézett ismert válaszában.A burzsoá sajtó nem tudja leplezni ingerültségét afelett, hogy az amerikai imperialisták Korea gyors meghódítására vonatkozó reménye minden jel szerint füstbe megy. Még őrjöngőbb dühét váltja ki az imperialistáknak az az együttérzés és erkölcsi támogatás, amelyet a világ minden népe, köztük az amerikai nép is — tanúsít a hős koreai nép iránt, az a2 új háborúellenes mozgalom, amely az amerikaiak koreai beavatkozása nyomán minden országban megindult. Az imperialisták „szociális megrendelését" szolgamódon teljesítő, megvesztegethet® burzsoásajtóval szemben a demokratikus sajtó, a szakszervezeti, kommunista sajtó, hősiesen leleplezi a háborús uszítók bűnös terveit, széles néptömegek közt terjeszti az igazságot a nemzetközi eseményekről és merész harcot folytat a világbékéért. A béke megmentése és a háborús uszítók gaz terveinek megh'usítása érdekében a béke és demokrácia táborának még jobban fokoznia kell a szervezett békeharcot. Csakis az emberek százmilliónak törhetetlen akarata állíthatja meg a felbőszült emberevőket és akadályozhatja I meg a harmadik világháborút